Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-14 / 165. szám
VILÁG PROLETARJAI EGYESÜLJETEK! Néplap AI MD? SOMOGY MEGYE! BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYE! TANÁCS LAP3A XIII. évfolyam, 165. szám. ÁRA: 50 FILLER BnnraHiKwsaHiBHi Szombat, 1956. július 14. Szénién 26 családdal íj tsz alakult A leqrcagyobb nyári mezőgazdasági munkák dandárjában vagyunk. A betakarítás végén ismét eldől: a termelő- szövetkezetek mennyivel több őszi árpát, búzát, rozsot és egyéb kalászost takarítanak be földjeikről, mint az egyéni qazdák, mert a mérleq r— jobban mint eddig — ismét a tsz-ek javára billen. S az eqyéni qazdák nemsokára határoznak: a jobbat, tehát a többet termő termelőszövetkezetet választják-e, vagy továbbra is a kisüzemi gazdálkodás utján haladnak? Az utóbbi két hónapban csaknem 300 család, 500 taggal, több mint 1300 hold földdel lépett a termelőszövetkezeti gazdálkodás útjára. Szentén a minap 26 család a szövetkezet mellett döntött ezek a parasztok már táblás nagyüzemi módon akarják megkezdeni az új gazdasági évet. Pártszervezeteink, a falu kommunistái s a tsz-ek taqjai a nyári napok, az aratás-cséplés időszakában jól szolgálhatják és elősegíthetik a tsz-szervezés ügyét. Érveljenek hát mindenütt olyan meggyőzően, hogy az egyéni gazdák újabb százai és ezrei lépjenek a termelőszövetkezetekbe. Teljesítsük naponta az adóbevételi tervet Harmadik negyedévi bevételi tervét 5,6 százalékra teljesítette a nagyatádi járás. Közvetlen mögötte halad a múlt félévben utolsó barcsi járás. Általában az a tapasztalat, hogy a pénzügyi szervek most sem törekednek a tervek naponkénti teljesítésére, az eltelt 11 nap alatt még a leg- jobbaknál is 5,4 százalékos elmaradás van az ütemezéshez viszonyítva. Ebből következik, hogy a negyedév végén óriási erőket kell latbavetni. A július 11-i értékelés szerint a járások sorrendje: 1. nagyatádi, 2. barcsi, 3. siófoki, 4. kaposvári, 5. marcali, 6. tabi, 7. fonyódi, 8. csurgói járás. Ha traktorosból lesz a tsz elnöke Hogyan emeljük kalászosaink és burgonyánk terméshozamát? A jövő évi nagyobb termésről gondoskodnak minőségi vetőmagtermelő tsx-eink és állami gazdaságaink Régen csak néhány élelmesebb falusi tette tűvé a közeli határokat jó vetőmagért, amikor már látta, hogy saját maga termelte búzája vagy krumplija egyre kevesebbet terem. Ma a terygazdálkodásban nemcsak egyes gazdák, hanem egész termelési körzetek, járások terméshozamának állandó emelését szem előtt tartja kormányzatunk. Megyénkben is minden tájegység, termelési körzet négyévente megújíthatja kenyérgabona-vetőmagját, s a leromlott, kevesebbet termő burgonya vetőgumóját is kicserélheti. A minőségi kalászos vetőmagtermelésben ma már 2700 hold területtel vesznek részt szövetkezeteink és állami gazdaságaink. Ennek termését ugyanannyi vetőmagért cserélhetik ki termelőszövetkezeteink és egyéni A RÉPÁSPUSZTAI, RÁKSI ÉS TABI JÓ PÉLDA: hogyan lehet kevés földből sok forintot elérni? A kalászosokkal egyszerre az ap- rómagvak, a kertimagvak egyrésze is beérett: van tehát mivel foglalkoztatniuk tagjaikat a tsz-elnökök- nek. Különösen a belterjes gazdálkodásra törekvő répáspusztai Első Ötéves Terv Tsz elnökének, Szöl- lősi Ferencnek fő a feje a nyári betakarítási gondoktól. A kalászosokkal egyidőben 15 hold borsót learatták — ennek is sürgős a csép- lése. Annál inkább, mivel a zsizsik hamar jelentkezik, s akkor már nem lehet a megsértett magokat exportálni. A haladéktalanul elcsépelt magokért — mintegy 150 mázsa termésre számítanak — 85 848 forintot kaphatnak, az alapárat és a második fokú premizálást számítva. Ezért kért a Kertimag- termeltető Vállalattól a magas terméshez megfelelő mennyiségű zsákot Szöllősi elvtárs. A szomszédos ráksi Uj Élet Tsz nemcsak borsót termel, hanem rátért a bolcorbgb-, retek- és paprikamag termelésére is, sőt tökmag- termeléssel is foglalkozik. A magokért jó árat kapnak, a tök húsát pedig silózzák és sertéseik etetésére fordítják. A kaposvár—tabi országút mellett mindenkinek szemébe szökik a tabi Petőfi Tsz nagy táblája: ezen salátamagot, dinnye- és retekmagot termelnek. A répáspusztai, ráksi és tabi példát érdemes megszívlelni azoknak a tsz-eknek, ahol sok a munkaerő, kevés a föld. A kertimag- termelésben — mint a legbelterje- sebb ágazatban — kora tavasztól késő őszig sok munkáskezet foglalkoztatnak. A belterjes műveléssel a kis földterületek terméshozamát — minőségi ugrás szerint — megtízszerezhetik olyan kerti- és aprómagvak termelésével, amiért népgazdaságunk is hasznos külföldi műszereket és gépeket kap. gazdáink. A jó földben, tudományos gondossággal megtermelt minőségi vetőmagért a tsz-ek államunktól egyébként vetőmagszaporítói felárat is kapnak, hogy gondos munkájuk az anyagi érdekeltség emelésével a további években is fokozódjék. Az idei őszi vetés idejére egyébként a tabi és a kaposvári járás északi részén fekvő tsz- és egyéni földek gazdái kapnak leplombált, minőségileg országosan ellenőrzött cserevetőmagot. Most vizsgálják felül az 1500 hold továbbszaporításra és elitszaporításra termelt burgonyaterület 3t is. A mariettapusztai kísérleti gazdaság, a homokszentgyörgyi Petőfi, a barcsi Vörös Csillag, az aranyospusztai Béke és a csokcnyavisontai Haladás >-Kisvárdai Rózsa«, »Boldogító« és más kiváló fajtájú burgonyát elit- vetőmagként termel. Az eddigi vizsgálat szerint olyan gondos munkát végeztek, hogy a jó vetőgumó, a magas terméshozam miatt jövőre 1500 hold helyett 2060 holdon termelendő jó vetőgumóval segítik Somogyorszá- got, hogy a Nyírséggel egyre nagyobb eséllyel versenyezhessen. flratás-cséplési GYORSHÍRADÓ LEGJOBB KOMBÄJNVEZETÖK: Kombájnvezető: Gépállomás: 1. Ifj. Vörös Ferenc Marcali 2. Bernde József Segestí 3. K. Kovács Lajos Mennye 4. Sass Máté Tapsony 5. Antal Vendel Csokonyavisonía LEGJOBB ARATÓGÉP VEZETŐK: Aratógépvezető: Gépállomás: 1. Szunomár Gábor BalatonkáMti 2. Butnyevácz József Darány 3. G. Horváth János Csokonyavisonta 4. Tolinál János Nagyatád LEGJOBB CSÉPLŐGÉP FELELŐS VEZETŐK: Felelős vezető: Gépállomás: 1. Árpád János Kaposvár 2. Bartók Géza Baűatonildlliti 3. Bordás Sándor :Fcmó Betakarított terület: 64 hóid 64 hold 59 hold 56 hold 50 hold Learatott teriRet: 72 hold 65 hold 49 hold 45 hold Elcsépelt gabona: 631 q 531 q 522 q Tóth István és Czár István példája a gyors aratásban Magyaratádon Ha traktorosból lesz szövetkezeti elnök, abból mindig szerencséje van a tsz tagságának épp úgy, mint a gépállomásnak. Közös erővel, egyetértéssel jobban meg tudják becsülni a szántó-vető eszközöket vontató traktort, a sokféle mezőgazdasági gépet, s ha egy szög elvész, végigjárják érte a határt... Az elmaradt falusi életnek így lett forradalmasítója a gép a ma- gyaratádi Búzakalász traktorosból lett elnöke, Tóth István irányítása óta. Tóth István a Memyei Gépállomáson tanulta meg legelőbb, hogy a termelőszövetkezet nem tud meglenni gépállomás nélkül, de a gépállomásnak is igazában a szövetkezet adja meg a létalapját. Ebből a kölcsönös egymásrautaltságból az ország gazdagszik. A tsz-elnökképző iskolát megjárt Tóth István most az aratásnál minden idegszálával, a régről ismert gépek legkisebb porei- knjának ismeretével versenyez a gépállomás kiküldött dolgozójával, Czár Istvánnal. Czár István Knotekjével már 40 hóidat aratott le. Az elnök a nyomában van már hajnalban, Ahogy a harmat elszáll, máris morog a gép, s a késő éjjeli harmat leszállásáig meg nem áll. Szemveszteségük olyan kevés, hogy nagyítóval kell keresni a tarlón. Az aratógépen eddig semmi hiba nem esett. A traktoros és a tsz-elnök egyformán éles füllel figyeli a gép legkisebb gyanús mordulását, s a legkényesebb hibát is menetközben kijavítják. — Géppel könnyebb jól, mint rosszul bánni! — mondja az elnök. — Ezért boldogulunk mi: a mi világunk már a gépé! Munkáslányok Tfjszaka van már, a vonat sebesen száguld velünk, munkából hazatérő dolgozókkal. Heten ülünk a fülkében. Közülünk négyen a Kaposvári Textil- művekben dolgoznak, éjszakai műszakból jönnek. Mind a négyen lányok. Talán 25 éves a legidősebb, a többi 18—20 éves lehet. Valamennyien fonónők, drága gépek kezelését bízták rájuk. A népi demokrácia tette szakmunkássá őket. A felszabaduláskor egészen fiatalok, gyereksorban voltak még. Vajmi keveset, talán csak hallásból tudnak a nőket kiszipolyozó múlt rendszerről, a munkanélküliségről, a nyomorról. Tisztességes fizetést kapnak. Havi átlagkeresetük a teljesítmény után 900—1000 forint — tudom meg tőlük. Öröm hdtl- gatni tervezgetésüket. Az egyik azt mondja: — Annyi pénz félreraktam, hogy már a hálószobabútort is meg tudom vásárolni. — A másik konyhabútorra gyűjti a pénzt. Mind a négynek megvan már a bútora, vagy a rávaló pénze — saját keresetből. Elgondolkodak magamban: Vajon a tizenöt, húsz vagy harminc évvel ezelőtti munkáslányok szőhettek-e ilyen álmokat? Aligha. Jó volt, ha egyáltalán állást kaphatott valamelyik, s ha szűkös megélhetésre elég volt a pénz. Némelyek mégis de hamar fátylat borítanak a múlt gyászos emlékeire! A mai fiatalok természetesnek, magától értetődőnek tartják, hogy az idősekkel egyenrangúak, nemcsak a munkában, a fizetésben is, és azt is, hogy a lányok már szoba-konyhabútort tudnak vásárolni — saját keresetükből. Igen, ez ma már természetes. De nem árt, ha néha eszünkbe jut — s eszükbe juttatjuk a hamar felejtőknek —, hogy nem mindig volt ez így. A fonólányok, s a többiek is csak 1945 óta szőhetnek olyan álmokat, amelyek meg is valósulnak ... V. J. FÉK ETEMCSEPLOM A rIrósáíí előtt Nagyberényben is megkezdődött a cséplés. Mészáros Vendel nagyberé- nyi lakos megkérte a cséplőgép felelős vezetőjét, hogy minden mérésnél kevesebbet mérjen. A felelős vezető és a munkások beleegyeztek ebbe és több csépeltetőnél minden mérésnél 3—4—5 kg-mal kevesebbet, így ösz- szesen — a Tabi Járásbíróság óvatos becslése szerint is — mintegy 18—20 mázsául kevesebbet mértek. A Tabi Járásbíróság, majd fellebbezés után a Megyei Bíróság Lökös Pált 1 évi, Puskás Jánost 8 hónapi, Márkus Lajost 6 hónapi, Győré Pétert 4 hónapi börtönbüntetésre .ítélte a mellékbüntetéseken kívül. Mészáros Vendelt és Huszár Lászlót — akinek büntetését három évi próbaidőre feltételesen felfüggesztette — 4 hónapi börtönre és 600 forint pénz- büntetésre, Fodor Ferencet pedig 4 hónapi börtönre és 400 forint pénz- büntetésre ítélte a bíróság. Ez az eset legyen intő példa mindazok számára, akik a cséplésnél törvényszegőén meg akarják károsítani dolgozó népünket. , Miért sok a selejt a Kaposvári Vas- és Fémipari Kombinátban? Miért több az üzem selejtje, mint tavaly ilyenkor, miért több, mint az év elején? Januárban 6,9 százalék volt a selejt, májusban már 11,58 százalék, júniusban esett a százalék. iDe amint mondják, csak azért, mert 1 szovjet nyersvasat találtak, és jú- \ nius második felében abból dolgozlak. Ezek szerint tehát a selejt ala- kulása teljesen a nyersvas minőségétől függ? Nem egészen. Mert bár kétségtelen, hogy a jobb minőségű nyersanyagból jobb árut lehet készíteni, a Vaskombinátnak a különböző fajtájú anyagok felhasználási módját is meg kell találnia. Különben is a selejt alakulása januártól kezdve állandóan emelkedő irányzatot mutatott, függetlenül attól, hogy a nyersvas minősége dekádonként nem változott. Dehát hallgassuk meg, mit mond a főmérnök, Tóth Géza elvtárs: Az öntöde berendezése nem korszerű, nincsenek meg a szükséges technikai adottságok. Ezért gyártás közben nem tudják ellenőrizni a minőséget, a vas szakító szilárdságát csak utólag lehet megállapítani. Nincsenek műszereik, nincs homokszárítójuk, ezért a homok egyszer nedves, másszor túlságosan száraz, nincs az adagoláshoz megfelelő, pontos J mérleg. A formázok kézzel göngyöl- ' nek, ami sohasem lehet, olyan egyenletes szilárdságú, mint a gépi döngö- lés. Ráadásul most sokkal kényesebb, selejtveszélyesebb cikkeket gyártanak. Van tehát baj, nehézség csőstül. Ez igaz is. Ezek kétségtelenül olyan tényezők, amelyek megnehezítik a termelést, a minőségi munkát. Ezek az úgynevezett objektív nehézségek, amelyekre azelőtt nemigen volt szabad hivatkozni, amelyekről nem szerettünk tudomást venni, de amelyek ettől még megvoltak, és sokszor elháríthatatlan akadályokat gördítettek a termelés elé. Ma már a hibákat nem nézhetjük el, s ha egy üzem munkáját mérlegre tesszük, a mérlegen ott kell lennie az összes tényezőknek. De ott kell lenniük azoknak a körülményüknek is, amelyek belső okok miatt nehezítik e munkát. A Vaskcmbinát selejtjének nem csupán objektív okai vannak. Mert íme, nézzük csak meg egyes dolgozók teljesítményeit. Ledniczky László, Lukics János, Deutsch Ferenc állandóan sok selejtet gyárt. Ugyanolyan munkán dolgozik Somogyi József betanított segédmunkás és még több szakmunkás, nekik azonban mégis alig van selejtjük. Pedig Somogyi József és társai sem dolgoznak jobb körülmények között, ök sem rendelkeznek megfelelő műszerekkel, az ő munkájuk is ugyanolyan selejtveszélyes. Miért tudnak hát ők ugyanolyan körülmények között selejt nélkül vagy egész kevés selejt- tel dolgozni? Tehát mégsem csak a hiányos technikai adottságokban van a hiba, hanem a lelkiismeretes munka hiányában, a gyenge szaktudásban is. S a vállalat vezetőségének ezt is figyelembe kell venni, nemcsak az objektív nehézségeket. És nemcsak azt, hegy az országban másutt talán még több selejttel dolgoznak. Nem lehet szénáét hunyni a rossz munka fölött. Hogy Lukics János pl. 841 forintot keresett, ugyanakkor 766 forintnyi selejtet »termelt«. Meg kell tehát találniuk a módját, hogy növeljék a dolgosok szaktudását, munkakedvét, hegy a selejtgyártók kedvét szegjék, a jó munkások megbecsülését fokozzák, (Lehetőleg anyagiakban is!) A Vaskombinát öntödéje az országos normák alapján dolgozik. Bérrendszere azonban egyáltalán nem ösztönöz jó munkára. A bérlistából megállapíthatóan a sok selejttel és csak a »százalékra menő« dolgozók nem egyszer többet keresnek, mint a se- lejtmentesen dolgozó lelkiismeretes munkások. Nagyobb megbecsülést és nagyobb premizálási lehetőséget kell biztosítani a jó munkát végzőknek! Ugyanakkor erélyesen fel kell lépni a selejtgyártók ellen, és tanítani, segíteni a gyengébb szaktudásúakat. A mostani körülmények között is van tehát mód a munka minőségének javítására, a selejt csökkentésére. A Városi Pártbizottság megnézette a Cukorgyár öntödéjének vezetőjével, Nagy János elvtárssal a Vaskombinát öntödéjének munkáját. A kívülálló szakember jónéhány olyan hibára hívta fel a figyelmet, melyet belsőleg lehet és kell megoldani. Véleménye szerint nemcsak a formázok hanyagsága okozza a magas selejtet. A hiba már a magkészítésnél kezdődik. A magkészítő-műhely vezetője nem látja el jól a feladatát. A magok általában nincsenek megfelelően elkészítve, a grafitozás rossz. A felületeket, sarkokat nem dolgozzák tisztára. Ugyancsak rontja a minőséget, hogy nem megfelelő homokot hozatnak, holott lehet kiváló öntödei homokot is kapni. Ezért a homokhoz állandóan különböző kötőanyagokat kell hozzáadni, amelyek bizonyos fokig váltakozóvá teszik a homok minőségét. Hogyan lehetne mindezeken a hibákon javítani? Erről beszél az öntöde vezetője, Végh József elvtárs. Végh elvtárs egyben az üzem párt- titkára is. Nagyon elfoglalt ember. Intézi a pártügyeket, a dolgozók pari szait, kérelmeit. Ugyanakkor egymaga irányítja, ellenőrzi az öntöde munkáját. Ö megy oda esetenként a dolgozókhoz s mutatja meg az új gyártmányok készítésének módját. Mindezt egy embernek ellátni szinte lehetetlen. Úgy kell tehát az öntödében megszervezni a munkát, hogy a legjobb szakmunkások állandóan tanítsák, ellenőrizzék a gyengébbeket, s érdekeltek legyenek a selejt csökkentésében. A Vas- és Fémipari Kombinát dolgozói és vezetői nemrégiben nagy és szép feladatot oldottak meg: teljesítették második negyedévi tervüket, behozták súlyos lemaradásukat. Eredményük azonban csak akkor lesz teljes értékű, ha a minőség követelményeinek is megfelelnek, ha seiejtjüket leszorítják. Nem kis dologról van itt szó. Májusban például 70 000 forint értékű selejtet gyártottak. Ennek nagyobbik része munka- selejt, s csak a kisebbik hányada műszaki selejt. Júniusban sem volt sokkal jobb az eredmény. Ezek a számok pedig mindennél ékesebben követelik: sürgősen meg kell oldani a se- lejtkérdést, és szervezéssel, szakoktatással jobbá, gazdaságosabbá kell tenniük a termelést. Langer Károlyné
