Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-14 / 165. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1956. július 14. Dulles némileg módosította a semlegességről vallott felfogását — írják az angol lapok MOSDÓS1 INTÉZETÜNK, helyesebben a kaposvári kórház mos- dósi cjyermektüdo osztálya nemcsak gyakorlati, de elméleti téren is szépen működik. Ennek elismeréseképpen a Kórházi Tudományos Egyesület Mosdóson rendezte júniusi ülését, melyen nagyszámban jelentek meg megyénk orvosai, főleq a gyermek- és tüdőgyógyászok. Szundy dr. főorvos megnyitó szavaiban kiemelte második ötéves tervünk három sarkalatos pontját a tbc elleni küzdelem során; ezek: a BCG-oltások a góckutatás és a felvilágosítás. Utána dr. Lakatos főorvos tartott előadást a tbc-s agyhártyagyulladásról. E betegség valamikor 100 százalékban halálos volt, tehát a diagnózis felállítása egyben a beteg sorsának megpecsételését is jelentette. Ez a szomorú helyzet teljesen megváltozott. Az utóbbi években kezelt mintegy 50 gyermek közül, akik tbc-s agyhártyagyulladásban szenvedtek, egyetlen egy sem halt meg! A hatalmas változást — a megfelelő kórházi kezelés mellett — az új gyógyszerek: a streptomycin és isonicid bevezetése idézte elő, mely korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre kórházainkban. Kiemelte, hogy BCG-oltáson átesett gyermek nem akadt az agyhártya- gyulladásosok között! A BCG tehát védelmet nyújt e súlyos fertőzés ellen. Dr. Görgényi kandidátus a gyermek- tüdőgyógyászat aktuális problémáival ■foglalkozott. Szellemes előadásában élesen és nyíltan vetette fel a kérdéseket, majd rámutatott a megoldás módozataira is. A kérdések nagy száma az előadás aktualitásának volt be szédes bizonyítéka. A vendéqek megszemlélték az osztályt, gyönyörködtek annak fekvésében. a remek parkban, de főleg abban a rendben és tisztaságban, mely az egész épületben: kórtermekben tantermekben, hallban és folyosókon, vizsgálóban és laboratóriumokban uralkodott. Teljesen megértjük, hogy a kórház első félévi tisztasági versenyét a mosdós! osztály dolgozói nyerték meg, melyhez szívből gratulálunk! M. i. 1. Mi történik most azokkal, akikre már kimondották a halálos ítéletet? 2. Szcmbeszállnak-e London (MTI). Mint ismeretes, Dulles külügyminiszter szerdai sajtóértekezletén a többi között a semleges országok álláspontjával is foglalkozott. Az angol sajtó rámutat arra, hogy Dulles némileg módosította az erről a kérdésről korábban kifejtett nézeteit. A külügyminiszter ugyanis néhány hete arról beszélt, hogy a semlegességet ».erkölcstelennek« tartja, és ez a felfogása felzúdulást váltott ki különösen a délkelet-ázsiai semleges országokban. A Manchester Guardian egyik nagyobb tudósításában »Dulles ismét takarodót fúj« alcímmel utal arra, hogy a külügyminiszter részben igyekezett enyhíteni korábbi kijelentéseit. »Ez a hirhedt bírálat — hangzik a lap tudósításában — hangos felzúdulást keltett az egész világon, és London (MTI). Nyugati hirügynök- | ségi jelentések szerint Eden minisz- | terelnök az alsóház csütörtöki ülésén .kijelentette: »Az angol kormány ar- | ra törekszik, hogy belső önkormány- jzatot adjon Ciprusnak. Ebből a cél- íból — folytatta Eden — a kormány * megbízta Lord Radcliffe-t, az angol Jfellebbviteli bíróság egyik bíráját, jhogy utazzék Ciprusra, és ott a helyiszínen dolgozza ki az alkotmányter- | vezetet«. Radcliffe már pénteken el- í utazott Nicosiába, visszatérése után A Lordok Házával szembeni fellépés is bonyolult problémákat hoz felszínre. nem valószínű, hogy a szerdai tapintatos módosítás véget vetne Dulles kínos zavarának«. Megerősítette ezt a benyomást az a zűrzavar, amely Dulles legutóbbi sajtóértekezletét jellemezte. Újabb furcsa baklövést követett el Dulles, amikor Svájcot említette, s utána nagysietve hozzátette, hogy Svájc mégsem erkölcstelen, mert semlegessége különleges körülményeknek tulajdonítható. Amikor a tudósítók egyike kitartóan firtatta, hogy voltaképpen melyik ázsiai országra gondolt az erkölcstelenség vádjával, Dulles hosszas köntörfalazás után azt felelte, nem akar egyetlen országot sem nevén nevezni és hogy »csak nagyon kevés ilyen ország létezik, ha ugyan egyáltalán létezik«. — mint a miniszterelnök kijelentette, »a kormány azonnal megkezdi a ciprusi alkotmány részletes kidolgozását«. Eden megjegyezte, hogy az alkotmányban biztosítani kell a sziget lakossága minden nemzetiségének jogait. Az új alkotmány életbelépését Eden a »terrorcselekmények« megszüntetésétől és »a rend helyreállításától« tette függővé. Eden nyilatkozatának elhangzása után Gaitskell, a munkáspárti ellenzék vezére bírálta a miniszterelnök beszédét. Sürgette, hogy utalják a ciprusi kérdést a NATO elé. Angol katonai erfikel vontak öszze Adenben Kairó (TASZSZ). Az arab tájékoztató ügynökség jelentése szerint Jemen egyiptomi nagykövetségének képviselője csütörtökön közölte, hogy kormányától érkezett jelentések szerint az angol hatóságok katonai erőket vontak össze Adenben. A jemeni kormány a nagykövetség szóvivője szerint tiltakozását fejezte ki az angol hatóságok ilyen eljárása ellen, amelyet éppen abban az időben tettek, amikor lépések történnek a Jemen és Anglia közötti nézeteltérések rendezésére. KÍNAI NARANCS MAGYARORSZÄGNAK Peking (MTI). A Magyar Népköz- társaság pekingi külkereskedelmi szervei 200 tonna kínai narancsot és mandarint vásároltak a kínai exportőröktől. A nagymennyiségű és igen ízletes kínai gyümölcs a jövő év elején érkezik Magyarországra. Ciprus belső önkormányzatot kap? A halálbüntetés eltörlésének kérdése Angliában Az angol kövéleményt igen nagymértékben foglalkoztatja a halálbüntetés megszüntetéséről beterjesztett törvényjavaslat sorsa. Nem azért, mintha ez a kérdés oly döntő jelentőségű lenne Anglia szempontjából, hanem mivel különféle ellentéteket támasztott a kormány és az alsóház, valamint az alsóház és a felsőház között. Mi történt tulajdonképpen? A Lordok Háza leszavazta, s ezzel megse- ■misítette az alsóháznak azt a döntését, hogy töröljék el a halálbüntetést. A törvényjavaslatot Sidney Silver- man munkáspárti képviselő nyújtotta be annak idején a maga nevében az alsóház elé, ám annak ellenére, hogy ez egyéni lépés volt, a közvélemény és széles parlamenti körök támogatását élvezte. Az alsóház jóváhagyta az indítványt, a kormány hivatalos ellenkezése dacára is. A lordok azonban — akik között a konzervatívok dominálnak, s akiket voltaképpen senki sem választott — keresztülhúzták ezt az eredményt. Továbbra is fennáll azonban két kérdés: a munkáspárti képviselők a Lordok Házának erőivel? Az első számú kérdés komoly problémát okoz a kormányon belül is. Mióta ugyanis az alsóház jóváhagyta a törvényjavaslatot, Lloyd George belügyminiszter nem hajtatta végre a halálos ítéleteket. Mit tesz tehát most a belügyminiszter? A parlamentben igen sokan úgy vélik, Lloyd George az alsóház akaratának kell hogy engedelmeskedjen. Cidney Silverman a jövő kedden kérdést intéz az alsóházban a kormányhoz ebben az ügyben. Érdekességek mne n-o nnan 155 éves korában is dolgozik A Grúz SZSZK egészségügyi minisztériumának munkavédelmi főosztályán érdekes albumot állítottak ösz- sze. Az albumban bemutatják a Szovjetunió legidősebb embereit. Jegor Pitkievics Korojev, Jermani hegyifalu (Dél-Oszét Autonom Terület, Dzsava kerület) lakója 1801-ben született. Rokonai nevelték, serdülő korában Tbiliszibe vitték. Itt 1816-ban egy tábornok házához került, ahol a konyhán kuktáskodott. Később, mint tapasztalt szakács Tbilisziben, Moszkvában Pétervárott volt alkalmazásban. Megfordult Franciaország és Olaszország üdülőhelyein is. Az Októberi Forradalom után Korojev visszatért szülőfalujába, ahol mezőgazdasággal kezdett foglalkozni. Később belépett a kolhozba, amelynek jelenleg is aktív tagja. Felesége, Tamara Vajmatovna 30 évvel fiatalabb férjénél. Az Ocsamcsire kerületi Kindgi faluban a Lenin kolhoz kertészeként dolgozik a 147 éves Zsac Kiút. T. Ko- csesasvili szuhumi asszony 138 éves, kitűnően lát és gyönyörű mintájú gyapjúkendőket horgol. Tkvarcseli bányavárosban él SzuleJ- man Arsba, a krimi háború volt katonája, aki 1834-ben született. Valamikor pásztor volt, majd hosszú ideig kovácsként dolgozott, öregségére kertészkedéssel foglalkozik. A matuzsálemi kort megért szovjet férfiak és nők valamennyien egész életükön át dolgoztak, legtöbbjük még ma is dolgozik. A hosszú élettel foglalkozó albumot az össz-szövetségi Mezőgazdasági Kiállítás látogatói a Grúz SZSZK pavilonjában láthatják. Pontos idő — naponta 40 000-szer A német postától naponta átlag 40 000- szer kérdezik meg az 57-es telefonszámon a pontos időt. Ugyancsak sokan hívják a 252-es számot is, amely az időjárásjelzést közli. Hetenként átlag 60 000-szer kérdezik meg, milyen időjárás várható, különösen esős időiben érdeklődnek sokan. Régi törvény — jó törvény Az amerikai Norman város városatyái a régi törvények és ren- dieletek felülvizsgálata közben a következő tartalmú törvényre bukkantak: »Fiatal leányoknak büntetés terhe mellett legszigorúbban tilos nyilvánosan udvarlóik ölében ülni, csak ha. alátétnek egy jól látható párnát használnak.« A városatyák egyhangúlag elhatározták, hogy ez a törvény továbbra is érvényben marad. Bordeaux-foan a francia katonai hatóságok megbízásából két négy- motoros »Liberaler« típusú bombázó repülőgépet akartak elKét ópiumbarlang Párizsban A párizsi rendőrség a francia főváros központjában két ópiium- barlangot fedezett fel. A egyik tulajdonosa egy Hanoiiban született francia nő, Léone Gille volt. Állítása szerint az ápiiumbar- lang egy év óta működött és a kábítószert Marseiille-ben vásárolta egy 54 éves Kai nevű férfitől. Kai a Beirutból és Isztambulból származó ópium kilogrammjáért 4200 forintot kapott' és 2700 forint hasznot vágott zsebre minden eladott kiló ópium után. A rendőrség mindkét személyt letartóztatta az ügyletek közvetítőjével, Fhan Van Voi-al együtt A másik ópiium- barlang Hunt Van Gioi lakásán volt. Itt nagymennyiségű ópiumot és ópiumszívó felszerelést találtak. A rendőrség Hunt Van Gioi-t két bűntársával, Yüan Kiwi Mimg-gel és Huang Cső Sei-el együtt letartóztatta. Furcsa árverés árverezni. A kikiáltási ár 8 millió frank — 240 000 faránt — volt. Az árverés csékélyszá- mú közönsége azonban tartózkodott a licitáÖNFELÁLDOZÓ CSELEKEDET A eseljaibinszki »Kirov« gyárban szerencsétlenség történt. Po- ratajev fiatal munkás súlyos égési sérülést szenvedett. Azonnal orvosi segítségben részesítették, de még így is komoly életveszély fenyegette. Megmentésére csak egy mód volt: élő szöveteket átültetni az égett részekre. Az üzem Komszamol- irodáján értesültek az életmentés lehetőségéről. Öt fiatal munkás és munkásmő —t Ivan Zsdanov, Vlagyimir Kosztromin, Marija Pjatakova, Vera Szto- janova és Oleg Cser- tisev —■ azonnal jelentkeztek, hogy segítenek társukon. Körülbelül kétszáz négyzet- centiméter élő 'bőr át« ültetése után, Pcmata- jev állapota gyorsan javult. Az OSZSZSZK Minisztertanácsa határozatában köszönetét mondott a »Kirov« gyár fiatal munkásainak és értékes ajándékokkal jutalmazta őket önfeláldozó tettükért. lástóL Sőt a kikiáltási ár feléért sem volt senki hajlandó a bombázó repülőgépet megvásárolni. A kis vasútállomás mögötti kertbe fáradt, nehéz repüléssel várják érkeztek. Sokáig köröztek fölötte, le-leszálltak, meg újból csak felriadtak, vizsgálódtak, keresgéltek. Végi é egy megszállt a tavalyi fészkekkel sűrűn befont fán, ■utána odaszállt a második, a harmadik ... az egész tájat betöltötte a varjak örvendező zsivaja. Tavasz volt. * * * Idősebb, tömzsi ember állt a *■ kert szélénél, bolyhos zakó volt rajta, a lábán ráncosszárú csizma, sapkáját a kezében tartotta, s nézett fel a vén jegenye tetejére, ahol megiiltek a varjúk. Elmosolyodott: — Hát ti, mit lármáztok, mi? Majd belé süketül az ember! Örültök persze, hogy itthon vagytok megint. Mert akármennyit is kószáltok, csavarogtok a világban, a hazai táj csak visz- szacsal benneteket. így van ez, hiába. .. Az ember sűrűn kezdett pislogni, sapkájával felintett a varjúknak. Aztán leült a kis bőröndjére, széttekintett, bűnbánó mosolygással megrázin- totta ősz fejét, arcát kezébe hajtotta. Jegor Kuzmics Zsbanov volt az, aki hosszú vándorlás, ide-oda vetődés után most hazatért szülőfalujába. A lába elé árnyék vetődött. Felnézett s hátratekintett. 45 éves forma férfi állt meg mellette. Fehér bekecsben volt, kubáni prémsapkáját a félszemére vágva viselte. Lábát szélesen elterjesztve, hunyorogva nézett fél a fára, közben a csizmája szárát ütögette az ostornyéllel. — Na nézd csak, ejnye, ejnye — mormogott magában Jegor Kuzmics, s felállt. — Várjál csak, várjál... Csak nem a Dmitrij vagy te? Dmitri j Ivanovics! A Dmitrij Ivanovicsnak nevezett egyén közömbösen pillantott feléje csak úgy oldalról, s még erősebben, szaporában verte á csizmaszárt. — És ha az vagyok? Hát aztán? ... — Mi az, hát nem ismersz meg? Nem emlékszel rám? — Jegor KuzJegor Kuzmics visszatér IRTA: SZ. NYIKULIN mics mellére szorította a sapkáját, s előrelépett egyet... — De hiszen én voltam a kolhoz első elnöke itt tiná- latok. — Ahá. szóval — nyújtotta a szót még mindig közömbös arccal Dmitrij Ivanovics — Akkor hát te lennél a Szbanov? Miért nem ezen kezdted? így persze már kicsit jobban emlékszem. Te voltál, aki megszökött a kolhozból valamikor jó tíz évvel ezelőtt. ll/Tintha mellbevágták volna, úgy kapta fel a fejét Zsbanov. Kicsit a száját is elfutotta, de nem szólt. Kigombolta a gallérját, leült a bőröndre, s megmarkolta a két térdét. — Hát csak ennyire emlékeztek? Na, köszönöm az ilyet... — Nincs mit köszönni. — Hát a bőröndben mit hoztál? Sótartókat, öngyújtókat? Van-e sok? Aztán mire akarod becserélni? Jegor Kuzmics elővette a zsebéből egy magacsinálta alumínium cigarettatárcát, s vöröses-szőke szemöldökét összevonva, kérges ujjai közt cigarettát sodort. A fehérbekecses gúnyos kíváncsisággal nézegette a volt elnököt, majd ravasz szemét összehunyorítva megkérdezte: — Hát csak úgy átutazóban? Utazgatsz, utazgatsz? — Nem, Dmitrij. A kolhozba jöttem. — Hova? A kolhozba? Miféle kolhozba? A magadéba? Hol van az már?! Itt hagytad a szegénységben, felcserélted a jó, könnyű életre! Különben is úgy látom, kicsit megker- gültél, Zsbanov polgártárs! Csak nem untad tán meg a városi életet? — Dmitrij Ivanovics megvonta a vállát. — Sok csodabogarat láttam már életemben, de ilyennel -még nem találkoztam. Elnevette magát és gúnyos hangon így folytatta: — Amikor búcsút mondtál a kolhoznak, hány ló volt összesen benne? Húsz. Most meg egy sincs. Ugyan mivel dolgoznád meg a földeket Zsbanov polgártárs? A teheneket fognád talán az eke elé? Úgy tudom, azok is voltak a közösben. Vagy talán azt gondolod, hogy diadalkapuval fogadnak? Jegor Kuzmics akart valamit mondani, de csak odáig jutott, hogy nagyot szívott a cigarettájából. Ráköpött a csikk izzó végére és összecsi- korította a fogát. — Persze a te dolgod. Hát csak próbáld meg a munkát még egyszer a kolhozban, de úgy vigyázz, meg ne bánjad a végén — szólt közömbös hangon Dmitrij Ivanovics. — Elég volt nekem már a megbánásból! — morogta komoran Zsbanov. — Egyszer már nagyon ráfizettem úgyis. Most már elég! Ha jól értettem, a kolhoz azért jutott oda a mai rossz helyzetébe, mert akkor a nehézségek között magára hagytam. A levitézlett elnök felállt, meg- fogta a bőrönd fogantyúját és sértődötten mormogta: — Egyszóval úgy látom, nem egy- felé visz az útunk, Dmitrij. Te magad a kolhozban vagy? Vagy hol? Az ostort a háta mögé téve, Dmitrij Ivanovics összehunyorította a szemét, a kérdésre nem felelt, hanem újabb kérdést tett fel: — Mit gondolsz, ki fogad téged vissza a kolhozba? Gondoltál-e erre? Kicsoda vagy te tulajdonképpen? Szökevény! Csavargó, akinek se családja, se nemzetsége. Jegor Kuzmics kiegyenesedett. — Nem tagadom — szökevény voltam. Rosszul tettem, beismerem. De annyira vágytam most már a szülőfalum után, hiszen nem vagyok én itt idegen. Én szerveztem ezt a kolhozt, én is védtem a fasiszták ellen. GépeDr két csináltattam a számára, a gyárakban. Érted? Hogy vétettem, az tény. Beismerem az egész nép előtt. \mitrij Ivanovics szemében ra- vaszkás fény gyűlt, az ostort a csizmaszárba dugta, sapkáját tarkójára lökte: — Úgy tudom, a kolhoz már nem hisz a könnyeknek. Azt mondják, próbaidőt szabnak — három hónapot. Aztán a közgyűlés dönti el, kit vesznek fel, kit nem. — Engem felvesznek — szólt bátortalan mosolygással Jegor Kuzmics — bármekkora próbaidőt kibírok én. Mindegy az nekem, akármilyen munka, a kezemre áll. Ha traktorra ültetnek, vagy gépkocsira, nem vallanak szégyent velem, de a kovácsműhelyben is megteszem a magamét. Az előbb kérdezted, mi van a bőröndömben. Hát megmutatom. Idenézz! Jegor Kuzmics leguggolt a bőrönd mellé, kinyitotta, rongyokba csavarva voltak ott menetfúrók, csavarhúzók, reszelők, kézisatú, hidegvágók, vésők, kalapácsok, kulcsok ... — Látod? S te meg nem tudom, mit gondoltál... De kár rá szót vesztegetni! Nem megyünk mi teveled úgy sem egy úton. Majd a kolhozban megtudom, -miféle ember vagy. Jegor Kuzmics fellódította vállára a bőröndöt és búcsúzás nélkül elindult a kolhozba vivő úton. — Jól vigyázz! Megbánhatod! — kiáltott utána Dmitrij Ivanovics. A kolhoz volt elnöke -maga mögött hagyta az állomás épületeit és végtelen nagy síkság tárult eléje. Alig látott a nagy fényességtől. Az olvadó hó úgy csillogott, mintha csupa apró tükör lenne. Az úttól balra-jobbra itt-ott már kilátszott a vetések üdezöldje. Ahogy feljött a dombra, Je- gor Kuzmics maga előtt látta az áttetsző tavaszi párába burkolózó falut, távolabb pedig — mintha valami zöld tenger lenne, erdők húzódtak .,. Valami elszorította a torkát, lélegzete elakadt: — Na, itthon vagyak!... Ebben a pillanatban lónyerítést hallott maga mögött. Jegor Kuzmics sietve félreállt az útszél/re, kezét szeme elé tartva hátranézett. Gyönyörű álmásszürke ló közel- gett egy szánba fogva, szügyébe vágott fejjel, lábait magasra szedve, könnyedén, szinte a levegőben úszva rohant, a bakon pedig Dmitrij Ivanovics ült. Hátrafeszülve az ülésen, megállította a lovat, s nevetve odaszólt a magányos utasnak: — Erő, egészség, Jegor Kuzmics! Ülj fel ide mellém, elviszlek. Ahogy látom, mégis csak egy úton haladunk mi ketten. Na, gyere csak szaporán! Csak nem sértődtél meg? Tedd ide a szánba a bőröndöt, elfér. Jegor Kuzmics nem értette ugyan, miről van szó, de azért csak örült. Dmitrij Ivanovics mozdított a gyeplőn egyet, s a ló prüszkölve repülni kezdett a szánnal. Már röpítette is tovább a szánt. — Ne haragudj, Jegor Kuzmics a komédiáért — szólalt meg ismét Dmitrij Ivanovics. — Minden visszatérőt így fogadunk. Mert hát a jó haszon, könnyű élet reményében itt hagytak bennünket, aztán most, ahogy gazdag lett a kolhoz, jönnek vissza: az egyik dolgozni, tovább gyarapítani a közös gazdaságot, de akadnak olyanok is, akik csak a készre, a jó életre áhítoznak itt is. Ezért aztán a vezetőség úgy határozott, hogy minden visszatérőt valami vizsgafélével fogadunk. Az egész dologgal az elnököt bízták meg, azaz hogy engem. Szóval most már tudod, miről van szó? — Az elnök elkomolyodva nézett Jegor Kuzmics arcába, aztán még megtoldotta az előbbit: — Neked is végig kell csinálnod a vizsgát. lyemrégiben összeült az »Igaz ^ ’ Ut« kolhoz közgyűlése és a határozatban a következőket írták: Jegor Kuzmics Zsbanov becsülettel kiállta a próbaidőt, felvesszük a kolhoztagok sorába. <r
