Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-01 / 154. szám

SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1956. július 1. II népi hatalom lefogja a provokátorok kezét Jossef Cyrankiewicz beszéde a lengyel rádióban Varsó (PAP). Jozef Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság Miniszter- tanácsának elnöke pénteken a kö­vetkező beszédet mondta a lengyel rádióban: Poznan polgárai, lakói, munkások, értelmiségiek, fiatalok! Mély fájdalommal fordulok önök­höz: szorgalmáról, hazafiságáról és rendszeretetéről ismert gyönyörű vá­rosuk bűnös provokáció és olyan vé­res események színtere lett, amelyek lelke mélyéig megrendítették Poz­nan minden becsületes lakóját, min­den lengyelt és ajnelyeket határozot­tan és keményen elítél egész társa­dalmunk. Őszintén beszélünk önök előtt és nem szükséges takargatni, hogy a bűnös provokátorok azokat az el vitathatatlanul meglévő fogya­tékosságokat és azt az elégedet­lenséget használták ki, amelyeket gazdasági nehézségek és külön­böző, olykor igen érezhető hibák okoztak néhány gyárban. Ami ezeket, az egész sor poznani gyárban felfedezett hiányosságokat érinti, ezek okai jelentős mértékben hibák voltak, érthető, hogy ezeket a hibákat haladéktalanul ki kell és ki is fogjuk javítani, annál is inkább, mert a kormány és a párt márt né­hány nappal ezelőtt határozatot ho­zott e hibák kijavításáról, amikor a kormány képviselői fogadták a mun­kásküldöttségeket és pozitív megol­dást nyert igazságos követeléseik kérdése. Ez nem akadályozta meg a pro­vokátorokat abban, hogy csütörtökön tüntetést szervezzenek, amelyre már régóta készülődtek az odaérkezett szervezők segítségével. Poznanra összpontosult az impe­rialista központok figyelme, mivel az volt a céljuk, hogy Poznanban, a nemzetközi vásárok városában ép­pen az itt folyó vásár idején idézze­nek elő rendzavarásokat. Nincs olyan naiv ember, aki ne látta volna ezt. Az ilyen dolgokban nincsenek vélet­lenek. így próbálta az ellenség ki­használni a poznani munkások és al­kalmazottak egy részének elégedet­lenségét, amelvet a város dolgozói­nak és különösen a munkásoknak nehéz anyagi körülményei váltottak ki. Ismeretes, hogy ezek a körülmé­nyek nem olyanok, mint amilyenek­nek mi látni szeretnénk. A párt központi bizottsága és a kormány munkatervet dolgozott ki, amely lehetővé teszi a dolgozók élet- színvonalának fokozatos emelését. Mindenekelőtt a dolgozóknak azokat a csoportjait veszik tekintetbe, akik­nek munkabére különösen alacsony. Nem akarunk itt semmit ígérni, mivel az ígérgetéseknek nincs értelme és egyedül ígéretekkel nem tudjuk emelni az életszín­vonalat, de meg akarjuk valósí­tani ezt erőnkhöz és azokhoz az anyagi eszközökhöz mérten, amelyeket az egész nép, különö­sen a munkások és parasztok hoztak létre munkájukkal. E feladat megoldására akarjuk ösz- pontosítani erőfeszítéseinket. De erre törekedtek-e a provokátorok? Ok természetesen más célt tűztek maguk elé. Míg a munkások valóban köve­teléseiket akarják előterjeszteni, amihez minden joguk megvan, ad­dig a provokátorok és az imperialis­ta ügynökök pontosan az ellenkező­jére gondoltak. Meg akarják akadá­lyozni a munkások e követeléseinek teljesítését — ez pedig nem sikerül nekik —, anarchiát akarnak elő­idézni, amely megakadályozná éle­tünk demokratizálásának fejlődő fo­lyamatát is. Az imperialista ügynö­kök ettől félnek a legjobban. És ezért nem meglepő, hogy a provoká­torok e tervei összeomlottak, amint a munkásosztály túlnyomó többsége felismerte ezeket. A munkásosztály többsége elha­tárolta magát tőlük és nem vett részt a további tüntetésben, a fegyverrel támadó és középüle­teket megrohamozó ügynökök és provokátorok gyalázatos kiroha­násaiban. Itt már nem a munkások gyakran helyes kritikájáról, nem igazságos, vagy kevésbé igazságos, a mi körül­ményeink között lehetséges vagy még nem lehetséges követelésekről volt szó, hanem a provokátorok által elő­készített és a népi hatalom elleni fegyveres megmozdulásról. állami épületek, a rendőrség és a bizton­sági szervek tagjai ellen intézett tá­madásokról. A munkások egészben véve, kevesek kivételével, támogat­ták népi hatalmukat. Ekkor a város néhány pontján, egyes épületek te­tőzetén a provokátorok gépfegyvere­ket állítottak fel, tüzet nyitottak, mind a rendet őrző személyekre, mind a város békés lakosságára, en­nek következtében ember áldozat ok voltak. Ennek ugyanannyi köze volt a munkásokhoz, mint amennyi közük van a munkásokhoz az imperialista ügynököknek, akik szeretnék egész országunkat a szakadékba taszítani, majd megismételni azt a tragédiát, amelyet Poznan hős lakossága a hit­leri uralom idején élt át. Ebből természetesen nem lesz sem­mi, mivel a mai Lengyelország nem az akkori, nem olyanok a nemzet­közi erőviszonyok, a béke és a hala­dás erői mindenkit egyre inkább a békés egymás mellett élés irányába térítenek. Ez dühbe gurítja a hábo­rús provokátorokat. A provokáció sötét erőit azonban ezek a körülmények nem gátol­ták mog abban, hogy alávaló ak­cióikkal megpróbálják — egyéb­ként eredménytelenül — vissza­fordítani a történelem menetét. Ki kell emelni a rendőrség, a csa­patok és a biztonsági szolgálat tag­jainak magasrendű felelősségérzettől és állampolgári kötelességtudattól áthatott magatartását. Az utolsó pil­lanatig elkerülték a fegyverek alkal­mazását, amíg nem nyitottak tüzet rájuk a támadók, akiket felbátorított a hatalmi szervek nyugodtsága. A hatóságok a polgárok életének és vagyonának megvédése és a rend helyreállítása érdekében kénytelenek voltak szigorú intézkedésekhez fo­lyamodni. A támadók többségét, egy részét fegyverrel a kezében, elfog­ták. Ellenük bírósági eljárás indul. Mély fájdalommal és szomorúság­gal tölt el az, hogy az események so­rán elestek hős katonák, rendőrök és a biztonsági szolgálat tagjai, akik őr­helyüket védték, valamint poznani munkások, akik a rendőrséggel és a csapatokkal együtt visszavágtak a provokátoroknak. Fájdalommal és szomorúsággal tölt e! bennünket azoknak az ártatlan AMERIKAIAK KÜLFÖLDÖN KATONÁK... :i ÉS A FELESÉGEIK. . \ Martin tábornok, az Eszak-Bajor- országban qllamásozó amerikai 10. hadosztály parancsnoka nemrég ud­variassági és jómodor versenyt hirde­tett. Katonái ugyanis a megszálló csapatok közül is kitűnnek goromba és durva magatartásukkal. Viselke­désük úgylátszik annyira tűrhetet­len, hogy még a tábornok idegei sem tudják elviselni. Nehezen tudjuk megállapítani, ho­gyan folyt le a verseny. Csák annyi jutott tudomásunkra, hogy hárman »mutattak igyekezetei a korrektebb viselkedésre«. A lágyszívű parancs­nok mindhármukat négynapos eltá­vozással jutalmazta. Ez a hír a Nürnberger Nachrichten egyik számának 12. oldalán látott napvilágot. Ugyanezen szám 10. ol­dalán azt olvashatjuk, hogy részeg amerikai katona taxit rendelt. A szo­morú tapasztalatokkal rendelkező sofőr előre kérte a viteldíjat. Azon­nal meg is kapta a fizetséget: a két katona torkon ragadta a gépkocsive­zetőt, aki csak kétségbeesett segély- kiáltásai mentettek meg. Az amerikai katonák elmenekültek, s azóta sem sikerült megtalálni őket. Nem könnyű feladatot vállalt ma­gára Martin tábornok: aligha sikerül megeaboláznia alárendeltjeit... A Berliner Zeitung című német lap jelentése szerint amerikai ka­tonatisztek feleségei Londonban gyűlést rendeztek. »Az amerikai tisztek feleségei egyáltalán nem angyalok« — írja a lap. Férjeik példáját követve meg­engedik maguknak, hogy kirúgja­nak a hámból. Cook amerikai tábor­nok ezért volt kénytelen összehívni a brit szigeteken állomásozó 200 amerikai tiszt feleségét, akiknek előadást tartott arról, hogyan kell viselkedniük a helyi lakosokkal szemben. Vajon miről beszélt Cook tábor­nok? Néhány gyakorlati tanácsot adott a höleyeknek. Az első tanács: ne Olienek ittas állapotban a volán mögé, mert könnyen nézeteltérésük támadhat a rendőrséggel. A máso­dik: úgy viselkedjenek hogy ne hozzanak szégyent férjük nevére. Cook tábornok végül közölte a hall­gatósággal, hogy főnöke, Gruenther tábornok, az Atlanti Szövetség fegy­veres erőinek főparancsnoka rend­kívül elégedetlen, mert »számos amerikai azt sem tudja, mi fán te­rem a NATO. Vannak olyanok, akik azt hiszik hogy a NATO valamelyik elhunyt japán tábornok neve«. — Megbocsáthatatlan tudatlanság, tűrhetetlen állapot ez — tette hozzá Cook tábornok. Az amerikai katonafeleségek eb­ből megérthették, hogy jóval súlyo­sabb bűn, ha nem tudják, mi az a NATO, mintha botrányosan visel­kednek egy idegen országban. polgári személyeknek a halála is, akik véletlenül az események szín­helyén tartózkodtak. A Poznanban kiömlött vér az el­lenségnek, a Lengyelországgal szemben ellenséges imperialista központoknak és a reakciós főid alatti mozgalomnak a bűne, ame­lyek közvetlenül vétkesek az eseményekben. A poznani véres események azonban nem. tartják fel és nem gyengítik a pártnak és a kormánynak azokat az erőfeszítéseit, amelyek életünk de­mokratizálására, feladataink jobb végrehajtására, a gazdasági élet és a nemzeti kultúra fejlesztésére irá­nyulnak, azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a dolgozók életkörülmé­nyeinek minél gyorsabb megjavítá­sáról való odaadó gondoskodás dik­tál. Ilyen körülmények között a párt és a népi hatalom az egész társada­lom teljes támogatására, Poznan munkásainak és dolgozó értelmisé­gének teljes támogatására számít. Bízunk abban, hogy minden poznani dolgozó becsülettel teljesíti köteles­ségét. Minden provokátor vagy őrült, aki kezet mer emelni a népi ha­talomra, ne kételkedjék abban, hogy a népi hatalom lefogja ke­zét a munkásosztály érdekében, a dolgozó parasztság és az értel­miség érdekében, a lakosság élet- színvonalának emeléséért folyó harc, életünk további demokrati­zálása, hazánk érdekében. De mindig köszönettel fogjuk üdvö­zölni fogyatékosságaink, hibáink és hiányosságaink egészséges, hazafias bírálatának minden megnyilvánulá­sát. Poznan polgárai! Ebben a súlyos és szomorú pillanatban, amelyet együtt élünk át, felhívom önöket a párt és a kormány nevében, a népi hatalom nevében, hogy nyújtsanak teljes támogatást a népi hatalomnak abban a törekvésünkben, hogy le- küzdhessük a már ma leküzdhető fo­gyatékosságokat és segítsenek ben­nünket azoknak a fogyatékosságok­nak megszüntetésében, amelyeket holnap fogunk közös erőfeszítésekkel leküzdeni, abban a törekvésünkben, hogy megjavítsuk gazdaságunkat, megjavítsuk a széles tömegek élet- körülményeit. Dolgozzunk együtt, gondoljuk meg nyugodtan, mit kell tenni, hogy tel­jesen helyreálljon Poznan jó hírneve es az a tisztelet, amely Poznan la­kosait szerte Lengyelországban öve­zi és nogy a jövőben Poznan lako­sainak serény gazdasági munkája és hazafisága még nagyobb mértékben segítse elő hazánk felvirágzását. Érdekességek mne n-o nnan „SZICÍLIAI VECSERNYE“ Az Anjou Károly kormányzása alatt álló Szicília népe 1282. hús- vét- vasárnapján fel­kelt a francia megszál­lók elten. Antiikor a hanamigok a hívőket vecsennyére szólították a templom­ba, a lakosság fegy­verkezett. A «szicíliai vecser- nye« megtorlás volt a franciák nápolyi ke­gyetlenkedései miatt, de különösen az olasz nép öntudatra ébredé­sének első megnyilvá­nulása volt. öt és fél évszázad­dal1 'később, amikor Olaszország oszitrák iga alatt nyögött, a forradalmi eszmékhez és Garibaldi szabad­ságharcához hű világ­hírű zeneszerző, Verdi «Szicíliai vecsernyés címmel operát írt, me­lyet először 1885. jú­nius 13-án mutattak be Párizsban, majd egy évvel később Milánó­iban. Verdi honfitársai megértették a «Szicí­liai vecisemye« tanítá­sét. Rossini Verdit «sisakot viselő mu- zsikus«-nak nevezte. Verdi valóban mindig jó hazafi volt, az ope­ra színpadán éppen- úgy, mint a szenátus­ban, melynek tagjává választotta őt az olasz nép bizalma és szere­tet«. Megszökött egy francia cirkusz elefántja Jenny, a francia Bougüone cirkusz 40 éves elefántja, «Ben­gália 'királynője« meg­szökött a cirkuszból, ahol évek óta táncolt és akrobata mutatvá­nyokkal szórakoztatta a közönséget. Azonban egy négyezer kilós cirtouszcsilliaig szökése nem maradhatott ész­revétlenül. Csakhamar a Maintenon-i erdőség felé követte csapását a cirkusz állatőreinek, bohócainak csapata, valamint 40 rendőr és egy tűzoltó-különít­mény. Megkezdődött az elefántvadászat 50 km- nyire Párizstól. Az er­dő harsogott a «Jenny! Jenny! kiáltásoktól, de az elefántot sehol sem találták, csak nyomait látták. Ekkor a cir­kuszigazgatónak egy ötlete támadt: a cir­kusz további három elefántját egy teher­autóra rakták és1 autós­tól a Maintenon-i er­dőség közepén hagy­ták, az üldözök pedig elbújtak. Másnap haj­nalban az esőtől csu­romvizes Jenny ott trombitált a téher- autón lévő három tárc­sa mellett. Gyógyszer a vadgesztenyében Ismert dolog, hogy a vadgesztenye értékes anyagokat (olajat, fe­hérjét és cserzőanya­got) tartalmaz. Az NDK tudósai újabban a vadgesztenye eddig értéktelennek: vélt anyagát, a keserű ízű szapanint is hasznosít­ják. Az NDK-ban ma már speciális gyárak­ban dolgozzák fel a vadgesztenyét. A gesz­tenye héját lefejtik, a gyümölcsét összetörik, s az így kapott masz- szát hatalmas üstökben főzik, majd vízzel és szódás oldattal kimos­sák. Ezzel az eljárás­sal választják ki az ed­dig kárba' veszett sza- ponintí, amely most a vegyipar és a 'gyógy­szeripar fontos alap­anyaga, sőt a fényké­pészetben is felhasz­nálható. «Emil és a detektívek« — filmen Erich Kästner világhírű ifjúsági regényét ismét filmre vette egy ne­met filmvállalat, Stemme forgató- könyve alapján. A regényből készült első filmet még a harmincas évek­ben forgatták. A filmen egy neustadti kisfiút, Emilt, szülei Berlinben lakó nagy­anyjához küldenek egy kisebb pénz­összeggel. Emil egyedül utazik. A vonat fülkéjében »egy keményka­lapos ember« cukorkával kínálja meg amelytől Emil elalszik. Amikor Berlinben felébred, az ember eltűnt a pénzzel együtt. Berlini »kiscsibé- szek« segítségével, akik detektív- szereoet vállalnak, sikerül a »ke­ménykalapos embert« kinyomozni és a rendőrség segítségével elfogni. Ezt a nemzetközi tolvajt az egész német rendőrség körözte. Emil el­nyeri a fejére kitűzött pénzjutalmat és a nézőközönség rokonszenvét. Fmil szerepét kitűnően alakítja a kedves kis Peter Finkbeiner. A nagyszerűen szereplő gyermekszí­nészek biztosítják a film sikerét. «Bűnnel kezdődik« A Guy de Maupassant »Paraszt­leány« című novellája alapján ké­szült német—jugoszláv film szembe helyezi a falusi erkölcs nyerseségét a dálmáciai vidék szelídségével. Egy inas elcsábít egy paraszt- leányt. A leány állapotos lesz és egy kis hegyi faluba megy szülni, hogy elkerülje a falusi maradi előítélet következtében kipattanó botrányt. A gyermeket elrejti, majd a gazdá­hoz megy feleségül, anélkül, hogy bevallaná régi »bűnét«. Csodálatos, hogy ezzel a scená- riummál a film alkotóinak mennyi­re rokonszenves filmet sikerült létre­hozniuk, amelyben a jellemeket ki­válóan ábrázolják. Van-e élei a Marson? Kinek ne jutott volna már eszébe felhőtlen; nyári éjszakákon, hogy laknak-e más égitesteken is élő lé­nyek és milyenek lehetnek, azok? Az. utóbbi évtizedeikben tudomá­nyosan foglalkoztak ezzel a kérdés­sel. Megállapították, hogy a hozzánk közelálló égitestek közül a Marson lehet élet. Mi a tudomány jelenlegi véleménye erről' a kérdésről? Erre kértünk vá­laszt Guman Istvántól, a szabad- séighegyi csillagvizsgáló munkatár­sától. — Lehetséges élet a Földön kívül más 'bolygón ás, ezt állíthatjuk ^— mondja Guman elvtárs. — Élet min­denhol kialakulhat, ahol megvannak hozzá a feltétetek. De nézzük előbb a Marssal kapcsolatos eddigi kuta­tások történetét. 1877-<ben Sdhiaparelli olasz csilla­gász a Marson szabályos egyenes vo­nalakat vett észre, amelyek távoli pontokat kötnek össze. Ezeket Mars- csatornáknak nevezte. Általános vé­lemény volt, hogy ezek értelmes lé­nyek alkotásai, valamiféle utak vagy vízcsatornák, amelyek városokból gaznak szét. Azonban később, amikor egyre na­gyobb távcsöveket készítettek, a Mars-csatornák helyén különálló ki- sebb-tnagyobb foltok mutatkoztak, va­lószínű kiemelkedések, vagy bemélye­désele A régi, kisebb feloldóképessé­gű távcsövekben ezek olvadtak össze szabályos; vonalakká. Azt a feltevést, amely a XIX. szá­zad végén és a XX. század elején voílt divatban, és amely szerint a Mairsot értelmes, gondolkodó lények népesítik be, ma mór nem fogadják el. De hogy egyszerűbb növényi élet lehet ezen a 'bolygón, azt senki sem tagadja. Nagyon érdekes bizonyítékok van­nak. Először Is a Marsnak van légkö­re. Ez nagyon fontos tényező, mert enólkül nem képzelhető ed’ élet. A el. De hogy egyszerűbb növényi élet marsi légkör tulajdonságai azonban sok szempontból eltérnek a miénk­től. A földi légkör nyomása 760 hi- gainymilliirnéter, a Marsé csak 65 hi- ganymálliméter. A Mars1 légkörében Schianarelli olasz csillagász által észlelt Mars-csatornák széndioxid van, oxigént eddig még nem sikerült kimutatni. A légkör 98 százaléka nitrogén. A bolygó felületének átlaghőmér­séklete körülbelül 30—40 Celsius fokkal alacsonyabb, mint a Föld fe­lületének átlaghőmérséklete. A napi hőmérsékletingadozás körülbelül 50— 60 fok. Érdekes megjegyezni, hogy a Marson található sötétebb foltok, az úgynevezett »tengerek« hőmérséklete 10—15 Celsius1 fokkal1 magasabb, mint a világosabb része­ké. »Tengerek« alatt nem kell vízzel borított területet érteni, mert bár a bolygónak van vize, de az nagyon ke­vés és általában nincs folyékony ál­lapotban. A Marsnak sarki hótakaró­ja van. Igen vékony két hósapka ez, amely az ottani tél folyamán lehúzódik az egyenlítő felé és tavasszal újból ki­sebb lesz, miközben a feüiodvadt hó gőz alakban a légkörben -távozik anélkül, hogy tavat vagy folyót ké­pezne a bolygó f elszínén, A sötét foltok, a »tengerek« tehált nem hullámzó víztömegek. Feltehe­tően alacsonyrendű növénytelepek látható foltjai. Bizonyítja ezt az a megfigyelés is, hogy a foltok színe évszakonként változik. Hogy ezek a növények mennyire lehetnek fejlettek, arra csak követ­keztetni tudunk az általunk ismert ottani körülményekből. A marsi klímával kapcsolatban már klasszikussá vált az a mondás, hogy olyan, mint egy földi sivatag az Északi-sarkon, a sztratoszféra magas­ságában. Képzeljük ed, milyen élet lehetséges is. Csak a legprimitívebb mohák és' zuzmók képesek elviselni a mostoha körülményeket. Meg kell azonban említeni, hogy ezzel kapcsolatban a vélemények nem egybehangzók. Az egészen ala­csonyrendű növényi életet feltételező állásponttal1 szemben vannak tudó­sok, akik magasabb színvonalú nö­vényi élet lehetőségét is reálisnak tartják. így például a szovjet Tyi- hov szerint tűlevelű növényzet is el­képzelhető a Marson. Ezek azonban feltehetően igen alacsonyak és a földhöz lapulnak. A vita tehát koránt sincs eldönt­ve. Nagyon sok értékes megfigyelés­re és következtetésre van még, szük­ség. Reméljük, nemsokára jóval töb­bet tudunk mondani. Szeptemberben ugyanis a Mars olyan ritka földkö­zelbe kerül, amilyenben 1926-bata volt utoljára. Azóta a távcsövek és a műszerek nagyon sokat tökélete­sedtek. Segítségükkel rengeteg új adathoz jutunk majd, amely köze­lebb visz a marsibeli élet lehetősé­geinek megismeréséhez. Ormai Antal

Next

/
Oldalképek
Tartalom