Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-01 / 154. szám

Vasárnap, 1956. július 1. SOMOGYI NÉPLAP 5 Mii tanultak a somogyi tsz-elnökdk. Megbecsüléssel, szeretettel övezve .. . Kisbérfoottyán-puszlan Amiint már erről hint adtunk, a kaposvári járás tsz-eilnökei több so­mogyi mezőgazdasági szakemberrel együtt június 17-én ellátogattak a Komárom megyei Kisfoénbottyán- pusztéra, a Virágzó Tsz-be. Igen- hasznos volt ez a látogatás. Sóikat tarauitak az országoshírű szö­vetkezettől. Persze nekünk sem kellene szégyenkezni, ha a virágzó­beliek ellátogatnának ide: lenne mit tenniük a tarsolyukba. Ami elsőnek megragadta a mieink figyelmét: tisz­taság és rend van a Virágzó egész gazdaságában. S nemcsak a vendég­látás idejére meszelték ki, söpörték fel. iEz pedig már magában véve is okulásul szolgál több somogyi ter­melőszövetkezetnek . — A mi tagjaink — mondta Hodek András elvtársi a tsz Koseuth-díjas elnöke — hét év óta, mióta közösben dolgoznak, úgy megszokták a rendet, a tisztaságot, hogy erre nem kell őket noszogatni... Példás munkaszervezés, fegyelem Mag'd megtudjuk azt is, hogy a Vi­rágzóban igen nagy gondot fordíta­nak a munkaszervezésre és a munka­fegyelemre. Általában minden mun­katerületen mosit is az a tag dolgozik, aki ezelőtt 6—7 évvel. Vannak egyes munkaterületek, ahol már elő­dre kiszámítják, mennyi munkaegység jár egész évben az ott dolgozó tag­nak, s azt egyszerre írják javára. Pl. a szőlészetben, dohányterme­lésben, stb. A vezetőség ellenőrzi, hogy az illető tag megfelelő időben és minőségben elvógzi-e a soronlévő munkákat. Kéthetenként megbeszélik a tagokkal a teendőket. Egyes munkáknál viszont éven át. figyelemmel kísérik a vezetők, hogy a legcsekélyebbnek látszó munkákra is mennyi munkaegységet fordítsanak és így könyvelik. Ennek alapján év végén fel tudják mérni a termelési költséget, s legjobb 'belátásuk szerint módosítják ott a normát. Vagyis az a törekvésük, hogy minél könnyebben és minél kevesebb költséggel ter­melhessenek. Ahol csak lehet, -gépe­sítenek. Nagy előnye a Virágzónak az is, hogy a gépeket jól kihasználja. Jórészt ennek köszönhető, hogy tag­jainak havi átlagjövedelme 2200 fo­rint. Ez a -példa sem lehet közömbös a somogyi tsz-eknek — főleg azok­nak. amelyek még idegenkednek a géptől', mondván: »a gé-p megeszi a jövedelmet". A jól végzett munka után- a köz­gyűlés határozata alapján premizál­ják a tagokat. Azért a közgyűlés ha­tározza meg a premizálást, mert a-termelésre- fordítandó munkaegysé­gek mennyiségét is általában- így határozzák meg: helyi normákat ala­kítanak ki. Természetesen figyelem­be veszik, hogy a közös és személyes érdek egyezzen a munkában. Nem »fejik" a közöst, de érdekeltté te­szik a tagságot a többtermelésben. Tudják a tagok, hogy ha a szövet­kezetei erősítik, az saját javukra válik. Me-gvetendőnek tartják, ha valamelyik tag hanyagul látja el fel­adatát, s nemcsak figyelmeztetik, de ha kell, anyagilag is »megróják". De nem is igen fordul elő, hogy ha pL reggel -hatkor kéül- munkába állni, akkor fél hétkor jelenjék meg va­laki is. Üj módszer a dohánytermelésben A példás munkafegyelemről beszél­nek a Virágzó jól művelt, gyommen­tes -kapás és kalászos növényei is. Álljunk meg egy pillanatra a szé­pen levelesedé -dohány-táblánál! Mert az külön tanulság, ahogy Hodokék termelik a dohányt. A dohánymagot ők négyzetesen vetik a melegágyba a következőkép­pen: egy bőrdarabot kilyuggatnak négyzetbe, aszerint, hogy milyen tá­volságra akarják vetni a magot. Ezt ráhelyezik a melegágy földjére, s akkor — mivel a dohánymag igen apró — egy gombostűt vízbe, majd a dchánymag közé mártanak, s a tűre tapadt egy-két szem magot a -bőr lyukain át teszik a földbe. Az így vetett magból -kelt palánta előbb fejlődik, mivél jobban megoszlik a tenyészterület, s a kiszedésnél nem sértik meg a pal-ántatöveket, mivel nincsenek olyan közel egymáshoz. (A mi elnökeink is példát vehetnének abból, hogy Hodek elvtárs hogyaip kísérletezik s töri magát az új dol­gokon.) Jól fizet a kapásbúza! De menjünk tovább! Szemet gyö­nyörködtető látvány a Virágzó búza­táblája. Még talán egy kétméteres ember üstöké se látszana ki -belőle. Ez tulajdonképpen ritkasorú vetés, meg is lehetne kapálni. Már a vetés­kor -is jól járt a tsz, mert -holdamként 20—30 kiló vetőmagot takarított meg, most pedig — ahogy a mieink jósolták — 14—16 mázsás termést megad holdja. S ha még meg is ka­pálták volna, 2 mázsával biztosan több termést adna holdanként. Azért -nem kapálták meg ezt) a búzát, mert nem futja erejükből. Sok-sok somo­gyi tsz-ben azonban megkapálhatnák a kapásbűzét, hisz sokszor tavasz­szal nem tudnak elég műnkét bizto­sítani a tagságnak. Ezen többen el­gondolkodtak a látogatók közül. Nagy a becsülete az állattenyésztésnek Követésre méltó a -bottyánpusz- taiak takarmán-ytermedési módszere is. Az 505 hold földjükhöz arányítva jelentős területen, 50 holdon termel­nek takarmányt. Saját kísérletük alapján igen értékes, abraknak is megfelelő takarmányt állítanak elő úgy, hogy szójabab és kukorica keve­réket termelnek, amit a szója viasz­érésében lekaszálnak és lesilóznak. így csak kevés szemestakammányt kell etetniük, s nyilván kevesebb költséggel termelnek tejet, húst. Mindez, mnu tat ja, hogy a Virágzóban sokat törődnek az állattenyésztéssel, ami érthető is, hisz ebből származik jövedelmük nagyobb része. Az idén például már száz 130 kiló átlagsú- lyú hízottsertést adtak le. De még ugyanennyit eladnak az -idén. így az­tán könnyein osztanak pénzelőleget. Megkönnyíti a sertésnevelést az is, hogy a fölös tejet saját tejüzemükben dolgozzák fel, s a visszamaradt so­ványtejet, savót, írót a disznókkal etetik föl. A hízósertéseknek 80 kilós súlyig nem is adnak abrakot, csak szálastakarmányt. Tömött tarsollyal hazafelé A látogatás után a somogyiak meg­jegyezték: könnyű a Virágzónak, mert megvannak az adottságai. Ez nem is vitás. De a két esztendő alatt igen sokat tettek a bottyán,pusztaiak, hogy megteremtsék a feltételeket, jól kihasználják az adottságokat a közös vagyon gyarapításához, jólétük növe­léséhez. Ebiben egyetértettek a láto­gatók is, és úgy érezték, hogy sokat tudtak rakni tarsolyukba ezen a lá­togatáson ahhoz, hogy ők is tovább javítsák munkájukat, felvirágoztas­sák közös gazdaságukat. Szűcs Ferenc — TÁNCOKTATÖI TAN,FOLYA­MOT INDÍT a Megyei Tanács Nép­művelési Osztálya. Jelentkezni lehet július 12-ig a Népművelési Osztályon. (A Népművelési Minisztérium és a SZOT elnökségének utasítása alap­ján tiszteletdíjért, fizetésért vagy egyéb honoráriumért csak táncokta- tói vizsgával rendelkező oktatók ta» nithatnak tánccsoportot.) A Megyei Párt-ivégrehajtóbizott- ság az elmúlt pénteken összehívta a megye gépállomásainak volt po­litikai helyetteseit. Ez alkalommal Tóth István elvtárs, a Megyei Párt- végrehajlóbizottság első titkára és Nagy Árpád elvtárs, a gépállomá­sok megyei igazgatója köszönetét fejezte ki ezeknek az elvtársaknak, akik néhány évvel ezelőtt igen sokat tettek gépállomásaink pártpolitikai munkájában, a termelés szervezésé­ben. Egyrészük most is a gépállo­másokon van mint párttitkár, töb­ben pedig különböző funkciókban dolgoznak. A találkozó célja az volt, hogy a Megyei Pártbizottság el­beszélgessen velük hogylétükről, munkájukról, problémáikról. György Ignác elvtárs ezelőtt két évvel a Nagybajomi Gépállomás politikai helyettese volt, most a Mernyei Gépállomás gadácsi körze­tének brigádveizetője. Elismerését fejezte ki a Megyei Pártbizottság Gvörgy Ignác elvtársnak áldozat- vállalásáért aki önként vállalta, hogy családjától, lakóhelyétől 25, km-re dolgozzék, s ma is dicséretre méltóan végzi munkáját. Tóth Ist­ván elvtárs jó munkát kívánt ezek­nek az elvtársaknak, és ígérte, se­gít azoknak, akiknek problémáik vannak. A találkozó résztvevői örültek annak a megbecsülésnek, amelyben a Megyei Pártbizottság részesítette őket, ígérték: ezután is becsülettel dolgoznak pártunk politikájának megvalósításáért. Szerkesztőségünk postájából Miért nem tud a mesőesohonyai Új Tavasx Tsx zöldsilót készíteni ? Jtt a nyár, itt a betakarítás, a takarmánykészítés ideje. Azt hinné az ember, hogy ezzel a me zőcsokonyai Uj Tavasz Tsz tagjai is tisztában vannak, de hiába keresnéd a tsz udvarán vagy szérűjén a takar­mánykazal vagy silógödör nyomát, nem találnád meg. Pedig van 38 kát. hold rétjük és volt 20 kát. holdon jelül bíborhere-vetésük, de közösbe vitt állatállományuk még a mai napig sincs. Pedig ha körülnézel a köz­ségben, találsz elég nagy számmal a közös állatállomány elhelyezésére alkalmas istállót is. Van a tsz-nek lova is szép számmal, jó kondícióban. Ha végigjárod a tagok istállóit, találsz igen szép számmal olyan jószágot is, mely nem tar­tozik a közösbe, vagy szerződéses, vagy az alapszabályzat által megen­gedett létszámon felüli. Ezek is a közöst eszik, amióta a tsz megalakult, tehát több mint egy féléve. Azt is megfigyelheti a szemlélődő, hogy az Uj Tavasz fogatai rendszeresen hordják a zöldtakarmányt a tagok há­zához, természetesen a közösbe vitt állatok számára, de arra már mi is kíváncsiak lennénk, hogy a szerződéses és a megengedett létszámon fe­lüli állatok mit esznek? Honnan volt és van a tagaknak takarmányuk, ho­lott az egy kát. hold háztáji földön felül minden földjüket szabályszerűen bevitték a közösbe? Vagy talán azokat is a közösből takarmányozták alapszabályellenesen? Milyen elszámolást készítenek a takarmány felhasz­nálásról, hisz a tagok házához szállított, zöldtakarmányt meg sem mér­ték, meg sem becsülték sem súlyra, sem szemre? Sok állat nélküli tag arra kíváncsi, hogyan fog festeni az elszámolás azok számára az év vé­gén, akik nem vittek be állatot a tsz-be? Azt is szeretnék tudni, hogyan számolják el a szerződéses állatokat, mit kap ezek árából a tsz, hiszen a tsz közös takarmányából érték el azt a súlyt, amiért a tag kapja az át­adott állatért a pénzt? Sok tag azt a kérdést is felvetette már, mit fognak etetni az állatok­kal télen, amikor nem mehet ki-ki kaszálni a mezőre, amikor éppen kedve szottyan, vagy amikor már elfogyott a tsz által hozott takarmány? A lovak minden zöldtakarmányt megettek mostanáig, a széna is ugyan­ezen az úton van, mert a 30 ló enni kér, ha dolgozik, ha nem. Megtörtént már olyan eset is, hogy a lovak az istállóban álltak, a gépállomás ko­csijai pedig a trágyát hordták a falutól nem egészen 3 km távolságra eső földekre. Elkészült végre a silógödör ist De amikorra megvolt a gödör, elfo­gyott a silózni való takarmány, mert a lovak ezt is megették. Vagy talán nem is mindet a lovak? Megjött á mész is, megjött a cement is a kö­zös állatállomány részére átalakítandó épülethez. Most arra várnak, mi­korra fogynak el ezek is, nehogy elkészüljön a közös istálló. Kérjük az illetékeseket, nézzene k jobban körül a mezőcsokonyai Uj Tavasz házatáján, mint eddig tették. Több ilyen és ehhez hasonló dolog­ra akadnak majd. GONCZY JÁNOS agronómus. HÉTFÉLE NÉP LAKJA B — mondják: az őslakos magyarok, a XVIII. században betelepült német­ajkúak, horvátországi magyarok, fel­vidékiek, környékből betelepültek s egy erdélyi. Jól tudjuk, néha milyen nehéz egyetlen családban is szót ér­teni. Hát akkor egy faluban, ahol annyi nemzetiségű ember lakik, aho­vá a szélrózsa minden irányából so­dort embereket a nagy vihar, a má­sodik világháború! Saját sorsukat ők intézik. Közösen kell egyengessék az utat. Nézzük, hogy vélekednek erről ők maguk: Kanizsai János, igazgató-tanító (Túl a 60~(m. 35 éve pedagógus, pártonkívüli. Két éve tanít Bony- nyám): — Hát kérem, én már csak hallot­tam arról, hogy 48-ban agyonütötték a bíróhelyettest. Svábfaló volt, s ál­lítólag ők szereztek így »igazságot« maguknak. Igen, állítólag. Semmi bi­zonyíték nem került felszínre. Hisz a különböző csoportok abban az idő­ben összeszorultak, összetartottak, s elszigetelődtek eg%)mástól. Érintkezés­kor viszont szikráztak, mint az áram pozitív és negatív sarkai. — ötvenben aztán megtört a jég. Megalakult a Béke, majd az Üj Elet Tsz. Az elsőnek 60 százaléka német­ajkú, a többi őslakos magyar, és van öt család délről betelepült. Az Uj Életben kevés a németajkú. Volt környékiek és őslakos magyarok ad­ják a tagságot. — Érdekes az egyes csoportok el­helyezkedése a falu társadalmi éle­tében. A németek visszahúzódók, hangúkat se lehet hallani. Csak dol­goznak. Úgyszintén az őslakos ma­gyarok. A délvidékiek haladók, szo­ciális gondolkodásúak. Nagyrészük már tsz-ben van. A felvidékiek ma­gukba zárkózók, csak a föld, csak a jószág. Egyetlen tsz-tag sincs kö­zülük. A környékről betelepültek a legaktívabbak, 11 év óta ők adják a falu vezető gárdáját. Ez a jellemzés is inkább az elmúlt időre vonatkozik. A múlt tanévből egy esetet tudok felhozni, mint a régi nagy ellentétek utórezgését: Pusztai Teréz a télen ráöltötte nyelvét Holezaffer Erzsé­betre, »-mert olyan furcsa neve van...« Vass Domonkos, a Béke Tsz párttitkára (63 éves, 45 óta MKP-tag. Felszaba­dulás előtt lellei nincstelen volt): — Hogy lépett egy útra — a közös­ség útjára — a 46-ban még egymással szembenálló németajkú és betele­pült? Hát nézze: A nép sose gyű­lölködött egymással. Testvér agyon­üti testvérét, ha megsérti, de hogy az egyik »jónapot«-ot mond, a másik meg »guten Tág«-gal köszön, abból nem származhatik harag. Hitler meg fullartárjai tették ezt. Évszázadokon keresztül »sült parasztnak« hagytak bennünket az urak, hogy labdázhas­sanak velünk. — En azt mondom: az ember — ember. Tegye meg kötelességét, dob gozzon, akkor nem lehet semmi meg­különböztetés! Itt van a tsz-ben Smith Sebestyén, meg Dersner Se­bestyén. Evek óta becsülettel dolgoz­nak, s ma már senki sem hányja sze­mükre múltjukat. — Párttag? Nem, az nincsen. Pe­dig már gondolkoztam rajta. Itt van pl. ifj. Muth András meg Kéler Já­nos. Mindkettő fegyvert viselő katona volt a Néphadseregben. Jól dolgoz­nak, látom, hisz együtt kaszálunk. Mégis tudja... — csavargatja a fejét jabbra-balra — szóval várunk még vele. Ezt mondja a tagság. Az igaz­gatóságban? Nem abban sincs né­metajkú. Pedig látja, már maholnap kiöregszünk. De azért megy ez, las­san: Réter János szintén németajkú s növénytermesztési brigádvezető, Hortenstein elsejétől lesz magtáros... Udvaros Zoltánná, VB-tag (Középkorú, a földművesszövetke­OJXNYÁT... zet ügyintézője, pártcmkívülii. Po­zsony megyéből települtek ide. 13 hold földjük van): — Hej, mikor leszálltam a teher­autóról, kicsordult a könny a sze­memből: gyerünk vissza! Itt a dom­bok közt kőhajításra sem lát az ember. Otthon meg csak kiálltam a falu szélére, oszt leláttam a Kisal­földön, majd a Dunáig... — Aztán jöttek a déliek: ilyen elosztás, olyan elosztás — mind csak veszekedés. De később, ugye, belát­ta mindenki, hogy a kapát nem a kiskapuban kell forgatni a szomszéd ellen, hanem odakint a földön.. — Hogy kik kacagtak? Két, gyere­kem cseresznyézik a kertben Muth szomszéd kislányával... — A tanácsba? Az 54-es választás­kor kerültem be. Németajkú? Hát, ha jól összeszámolom, három van a 25 között. Pedig, úgy igaz a falu 40 szá­zalékát teszik ki. A VB-ben egy sincs. A szövetkezetnek is jó vá­sárlói, a tagság fele belőlük van, még sincs a vezetőségben egy sem. Hát nehéz dolog ez. Hétféle nép lakja Bonnyát. Nem könnyű igazságot ten­ni. Bár nincs már »anyáduristenezés«, de a tanácsválasztáskor is úgy volt, hogy minden csoport maga közül akart tanácstagot. ,4 németajkúak meg a leghallgatagabbak, így hátra­szorultak. Hogy márt hallgatagok? Hát volt elég nagy szájuk — azok­nak, akiket kivittek 46-ban. Most aztán mintha ők bűnhődnének he­lyettük. Stausz János, (49 éves, 8 holdon gazdálkodik, a fia 54-ben szerelt le a határőröktől): — Velem? Mit akar a kartárs ve­lem? Beszélgetni? Na, tessék. — Hogy gondolom? Nem gondolom én sehogy. Jól van, ahogy van. Nem kell ezt bolygatni. En mondtam 45 előtt is, mikor Faulék itt kiabálták a felsőbbrendűséget: »Várjatok csak! Aki most bolondít benneteket, az el- iszkol, de a levét mi isszuk meg a dolognak.« Azt mondták rám, büdös magyar vagyok. Pedig az anyám alig tud magyarul. 45 után meg azt mondták: piszkos sváb. Pedig ma­gyar feleségem van... Már csak fel­említem: milyen érdekes, mikor a két asszony beszélget. Anyám néme­tül szól, a feleségem magyarul vála­szol. S megértik egymást, még soha­sem veszekedtek. — Hogy a 25-ből csak három ta­nácstag németajkú? Miért, hát lehet több? Mi választjuk? Persze, mi vá­lasztjuk. De hát úgy volt az, tudja, hogy jelölték ezt meg ezt, hát mi megválasztottuk... Ha egyszer nem jelöltek többet kö­zülünk ... Azelőtt, ha német bíró volt, akkor magyar helyettese, ha magyar bíró, akkor német helyettese. Ehl Konrád (Apja a Volksbund tagja volt, ő 39—44-ig a magyar hadseregben szol­gált. Apjának 15 hóid földjét, házát elvették 46-ban. ö az Erdőgazdaság­nál dolgozik. Nős.) — 47«ben jöttem haza, szovjet fog­ságból. Először úgy éreztem: vasvil­lát! S rá azokra, akik elvették há­zunkat, földünket. De apám azt mondta: »Állj meg, fiam. Minden botnak két vége van. Az egyikkel mi ütöttünk, a másik most visszaüt. Ott volt a baj, hogy a fát — amit évszá­zadokon át magyar, sváb verejték közösen öntözött — kirángattuk, bot­nak elfaragtuk ..." — Csak tudja, azelőtt hol németül, hol magyarul énekeltek a templom­ban ... — elhallgat. Látszik, valami böködi a nyelvét: — Szóval... én úgy hallottam, hogy más vidéken né­metet is tanulnak a sváb gyerekek. Nekem is van egy 8 éves fiam. Úgy hallottam, most hoznak még egy ta­nítót. Lehetne talán olyat, aki... dehát... — Igen? — Felcsillan a szeme: — Hát lehetne? Megengedi a kor­mány, igazán? ... Különben is jó, hogy találkoztunk, mert éppen leve­let készülök írni a lapriak. Az Erdő- gazdaság raktárosa 50 reszelőt csak ott hevertet. Miért jgye azt ott meg a rozsda? Adja át más gazdaságnak, ha neki nem kell... Jó, meg is írom a levelet, okvetlenül! Kurucz Ireréné, községi tanácselnök (30 óv körüli, párttag, volt cseléd­lány. Igáiból származott ide): — Bizony, előfordul még néha, hogy egyik-másik ember »Volksbun- distát«, meg »usztasát« emleget. S a párttagok — különösen a régiek — kicsit felülről nézik a németajkúnkat. A Békében is, meg a községi alap- szervezetben is. Nehéz elszokni attól, amit évekig csináltak. Néhányan ne­hezen értik meg, hogy nem 46-ot, ha­nem 56-ot írunk. Hogy a múlt ne­gyedévi beadásban az egyik első lettünk: a megyében, azt soknemzeti­ségű lakosaink szorgalmának, köte­lességtudásának köszönhetjük. — A német nyelvoktatás? Hát 84 tanuló közül 30—35-nek a szülője biztosan szeretné. Még én is elkül­deném a gyermekeimet. Csak jó az, ha többet tud az ember. Hogy csak három tanácstag van németajkú? Hát nézze, ez a »csak« is nagy ered­mény. Mert 50-ben egy sem volt. A következő választáson meg még több lesz, biztosan. — Azt mondja, hétféle nép lakja Bonnyát? Nézze: itt van a két tsz, a télen is sok belépő volt, szépen fej­lődnek. Aztán van a DISZ-nek egy tánccsoportja. Tavaly resztvettek, a megyei kultúrversenyen. Abban együtt táv.col Fülöp Mária őslakos magyar, Gerth Mária, Gőbel Mária, németajkúak, Hamrák Matild felvi­dékről betelepült, meg Antal Zsuzsi és Szappanos Irén, akik a környékről jöttek. Mikor járják, együtt rezdül- nek. Nem látszik, ott, hogy ez ilyen, az olyan. Mind egyfomán énekel! De sokszor megtapsolta már őket a falu egész népe!... KUNSZABÚ FERBNO

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom