Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-01 / 154. szám
f PÁRT- ÉS D I S Z-E LET A Hogy tovább javuljon a Nagyatádi DB pártfegyelmi munkája Nemrégiben végrehajtábizottsági ülésen tárgyalta a Nagyatádi JB a párt fegyelmi munkát. A referátum alapján és a vb-tagok hozzászólásaiból az derült ki, hogy a fegyelmi bizottság a hozzá kerülő ügyekkel alaposan foglalkozik, körültekintően jár el és nevelő ’határozatokat hoz, melyek alkalmasak arra, hogy a hibát elkövető párttag felmérje tettének súlyát és a kapott büntetés segítségével változtasson magatartásán. E megállapítást elemeztük Tátrai György elvtárssal, a Nagyatádi Nyomda telepvezetőjével, a fegyelmi bizottság tagjával. Szerinte az utóbbi évben sokat fejlődött a fegyelmi bizottság munkája. Arról is tájékoztatott Tátrai elvtárs, hogy a bizottság elég gyorsan megvizsgálja a hozzá érkező ügyeket, és legkésőbb egy hónapon belül lefolytatja a fegyelmi tárgyalást. Említett néhány példát is, amikor nem lehetett egyszeri kiutazással tiszta képet nyerni, de nem sajnálják a fáradságot, ha kell, három alkatommal is kiutazik a fegyelmi bizottság két tagja, hogy körültekintő, igazságos büntetést tudjon kiszabni. Itt említette meg a járási pártbizottság segítségét, amely a távolabbi községekbe gépkocsit biztosít, s amely maga is foglalkozik a kivizsgálással. Miután megtörtént a kivizsgálás, újból összeül a fegyelmi bizottság, az esetlegesen különböző véleményeket egybehamgolják, és kitűzik a fegyelmi tárgyalást. Mindezek alapján tehát egyet lehet érteni a végrehajtóbizottsági ülés értékelésével, amely úgy foglalt állást, hogy a fegyelmi bizottsághoz kerülő ügyekkel! jól foglalkozik. Van azonban egy másik, igen fontos teendője is a fegyelmi bizottságnak. Az, hogy eleven kapcsolata legyen az alapszervezetekkel, hogy megtanítsa az alapszervezeti titkárokat, vezetőségi tagokat arra, miként alkalmazzák a párfibümtetést a fegyelmi vétséget elkövetőkkel szemben. A járási pártbizottság fegyelmi bizottságának munkája e téren még sok kívánnivalót hagy maga utón. Kevesebbet, de jobban Mór egy éve is van annak, hogy célul tűzték maguk elé: szorosabb kapcsolatot teremtenek az alapszervekkel. Erre igen nagy szükség van — ezt maguk is látták —, hiszen az alapszervezetekben még úgyszólván egyáltalán nem élnek a pártfegyelmi lehetőségével. Sok párttitkár még azt tartja, ha valakit felelősségre vonnak hibájáért, az személyeskedés, mások viszont éppen személyes foosz- szúból indítanak koholt vádak alapján fegyelmi eljárást. E téves nézet megszüntetéséhez kellene segítenie a járási fegyelmi bizottságnak. Mindez azonban nem könnyű. A fegyelmi bizottság elnöke, Isaszegi elvtárs a járási tanács mezőgazdasági osztályának vezetője. Sokat van a falvakban, ám ritkán keresik meg a párttitkárt vagy valamelyik vezetőségi tagot, hogy a pártfegyelmi munkáról beszéljen. Erre ideje sem igen akad, hiszen még rengeteg más funkciója is van. Jellemző erre, hogy a cikk elején említett vb-ülésen, melyen Tóth elvtárs, a Megyei Pártbizottság első titkára is résztvett, amikor megkérdezte Isaszegi elvtárstól, hogy hány funkciója van, Isaszegi elvtárs elnézést kért, hogy nem készült fel erre a kérdésre és nem számolta ösz- sze — válaszolta. Nekünk sem áll módunkban utólag a kérdésre válaszolni, mivel Isaszegi elvtáirsat nem tudtuk megtalálni a járás községeiben, de a fegyelmi bizottság többi tagjának sem kevés az elfoglaltsága. Tátrai György elvtárs, a járási pártbizottság, a fegyelmi 'bizottság, a községi tanács tagja, a községi tanács oktatási és népnevelési állandó bizottságának elnöke. És nem szűkölködik funkcióval Tamás György elvtárs, a fegyelmi bizottság másik tagja sem. Ő az MSZT járási titkára, tagja a községi és a járási tanácsnak is. Mint járási tanácstag az ipari és kereskedelmi állandó bizottság elnöke, mint községi tanácstag pedig egészen- a közelmúltig a begyűjtési állandó bizottság elnöke volt. Egy bizonyos, ha a fegyelmi bizottság tagjai hiánytalanul el akarják látni gazdasági munkájukat, eleget akarnak tenni a szorosan vett párt- munkának, családjukkal is akarnak tölteni néhány órát, másra mór nem igen jut idejük. így tehát hiába határozta el a fegyelmi bizottság: több segítséget, eleven kapcsolatot a falusi alapszer- veJdkel, ez csak elhatározás maradt. És mindaddig, amíg ennyire túlterheltek a társadalmi munkával a fegyelmi bizottság tagjai, nem is történik változás és hiába osztják fel maguk között a járás községeit, hogy ki, melyik község aiapszervezeteit patronálja, a gyakorlatban nem fog megvalósulni. Fontosságához mérten kezeljék a pártfegyelmi munkát A fegyelmi munka pedig igen fontos része a pártmunkának. A fegyelmi bizottság tagjaira vár az a feladat, hogy a hibát elkövetőket visz- szavezessék a helyes útra, sőt, hogy már csírájában felfigyeljenek minden eltérésre, s még azelőtt figyelmeztessék a kommunistát, mielőtt pártibüntetést érdemelne. Biztosítani kell a fegyelmi bizottság tagjai részére a munkához szükséges időt. A Nagyatádi Járási Pártbizottság megtette az első lépéseket efelé, szerintünk azonban még többet is kell tennie, hogy a fegyelmi bizottság tagjait miás funkciók alól felmentsék. De ne várjanak a fegyelmi bizottság tagjai sem'arra, hogy majd a JB intézkedik. Ök ismerik a saját munkakörülményeiket a legjobban, éppen azért any- nyi munkát vállaljanak, amennyit képesek megfelelően elvégezni. Jelenleg ez nem így van Nagyatádon, ezért szükséges, hogy a JB és a fegyelmi bizottság tagjai együttes erővel teremtsenek rendet e téren, melynek eredménye az legyen, hogy javuljon a járás pántfegyeimi munkája. a dísz-tagok döntsék el, hogy milyen oktatási formában akarnak tanulni A DISZ Központi Vezetőség májusi ülése soha nem tapasztalt őszinteséggel és nyíltsággal tárta fel a DISZ-munka fogyatékosságait — különös figyelemmel foglalkozott a fiatalok szakmai-politikai képzésével. A múlt évi DISZ-oktatás eredményei mellett élesen feltárta a DISZ tömegnevelő munka hibáit, és rámutatott a módszerekre, melyek legalkalmasabbak a fiatalok érdeklődésének, tudásvágyának kielégítésére. Az 1956—57-es évi DISZ propagandamunkáról szóló határozat eredménynek tekinti, hogy a múlt évben több helyen alakultak a propagandamunka új, kedvelt formái: az ifjúsági akadémiák, előadássorozatok, olvasókörök stb. De az eredmények mellett bírálja a propagandamunka fogyatékosságait is, a túlzott múltba- fordulást, a dogmatizmust és a szocializmus építésének gyakorlati kérdéseitől való elszakadást. Hiba volt az is, hogy a DlSZ-okta- tásnál nem vették figyelembe az önkéntesség elvét, a fiatalok érdeklődési körét és képzettségét. Ebből adódott, hogy egyes fiataloknak alacsony, másoknak magas volt a Pe- tőfi-iskola oktatása. E hibák szülték a »csendes« foglalkozásokat, a lemorzsolódást és sok helyen a kedvetlenséget. Fokozta a hibát, hogy a propagandistákat többségében a hallgatók megkérdezése nélkül választotta ki a DISZ-bizottság, így a fiatalok esetenként bizalmatlanok voltak a propagandistáikhoz. Most a DISZ KV határozata alapján a bizottságok és szervezetek segítségével gyökeresen javítunk a propagandamunka formáin, tartalmán, figyelembe véve az önkéntesség elvét, a fiatalok érdeklődését és kívánságát. Döntsék el a fiatalok, hogy milyen oktatási formában akarnak tanulni, de a DISZ- bizottságok és szervezetek feladata lesz, hogy a választott formán keresztül biztosítsák az ifjúság szakmai-politikai nevelését. A KV határozata alapján az alábbi oktatási formákat javasoljuk a DISZ-szervezeteknek: 1. SZAKMAI CKTATÄS: Az 1956—57-es oktatási évben a DISZ-bizottságoknak és szervezeteknek fő feladata lesz a fiatalok szakmai képzésének, tanulásának biztosítása. Lehetővé kell tenni, hogy a falusi fiatalok többsége ezüstkalászos tanfolyamon tanulhasson, vagy ahol ez nem működik, a fiatalok kérésére jól képzett szakember vezetésével, aktuális agrotechnikai feladatokról 8—10 előadásból álló tanfolyamot kell indítani. A fiatalok kérésére biztosítani kell, hogy a múlt évben népszerűvé vált különböző szakköröket még jobban kiszélesítsük és nagyobb számban beindítsuk (fúró-, faragó-, kosárfonó-, főző-, kézimunka-szakkörök stb.). 2. POLITIKAI OKTATÄS: a) Petőfi iskola, egyéves tanfolyam a DISZ-vezetők, aktivisták részére, mely a marxizmus—leninizmus alapjaival, a szocializmus építésének gyakorlati kérdéseivel, a párt és a DISZ munkájával, jelentőségével, a nemzetközi helyzet kérdéseivel ismerteti meg a hallgatókat. Propagandistát a képzettebb DlSZ-propagandistákból válasszon ki a DISZ-szervezet. Ezt az oktatási formát üzemek, tsz-ek, állami gazdaságok DlSZ-szervezetei- ben javasoljuk megszervezni. b) Marxizmus—leninizmus alapjai tanfolyam anyaga azonos a hasonló pártoktatás anyagával. A tanfolyamot azoknak a fiataloknak a részére javasoljuk, akik a Petőíi-iskolát a múlt évben eredményesen elvégezték. Ehhez a tanfolyamhoz propagandistát a pártszervezettől, pártbizottságtól kell kérni. A tanfolyam anyagához kiegészítő ifjúsági anyagot a DISZ KV ágit.-prop. osztálya ad. c) Ifjúsági akadémiák a fiatalok érdeklődési körének megfelelően ösz- szeállított előadássorozatokból állnak, ahová korlátlan számban lehet jelentkezni. Az akadémián a DISZ- szervezet kérése alapján járási, megyei, sőt budapesti előadók tartanak magasszínvonalú előadásokat, beszélgetéseket. A tanfolyam vezetőjét a DISZ-szervezet jelölje ki. Az akadémia megszervezését elsősorban nagyobb községekben javasoljuk. d) Olvasókörök a »Hősök voltak« c. könyv anyagából, melyet még a »Korunk hősei« c. könyvvel egészít ki a DISZ KV. Az olvasóköröket a fiatalok kérésére mindenütt be lehet indítani, ahol több fiatal van együtt. A különböző összejöveteleken a fiatalok által kijelölt vagy felkért olvasókör-vezető irányításával felolvasást, beszélgetéseket rendeznek, melyeket helyes összekötni régi munkásmozgalmi harcosok meghívásával, a velük való közös beszélgetéssel. e) Kérdezz, felelek körök a fiatalokat érdeklő problémákról, nemzetközi, kül- és belpolitikai kérdésekről. Tájékoztató jellegű, új oktatási forma. Erre a körre minden fiatal jelentkezhet, aki érdeklődik a gazdasági és politikai kérdések iránt. Vezetőjének a DISZ-szervezet kérjen fel képzett párt-, DlSZ-funkcioná- riust, vagy kiváló politikai tudású pedagógust. Az oktatási forma kiválasztása az alapszervezet joga. Ez növeli alapszervezeteink. felelősségét azért, mert fiataljaink szakmai, politikai képzését képzettségük és akaratuk szerint kell' biztosítani De e feladat megköveteli, hogy a DlSZ-alapszervezetek vezetőségei a párt segítségével tudatosítsák a fiatalok között a javasolt oktatási formákat, beszélgessenek a fiatalokkal, és eszerint készítsék el az oktatási tervet. A jelentkezők névsorát, a propagandista nevét és adatait a megjelölt oktatási formával július 26-ig küldjék meg a járási DlSZ-bizottság- nak. DISZ Somogy megyei Végrehajtó Bizottság VAGYUNK, TEHÁT GONDOLKOZZUNK! pélresrtés ne. essék, nem az öreg almamáter őszhajú, tiszteletre méltó tanáráé a felelősség, ő így tanította: Cogito ergo sum ... —... Gondolkozom, tehát vagyok. En vagyok csupán ama hálátlan tanítvány, aki most már 12 esz- tendőnyi távolságra a Csokonai Vitéz Mihályról elnevezett első somogyi oskola kapujától arra vetemedtem, hogy — amiképpen az ott eltöltött nyolc év alatt nem egyszer tettem — ismételten megbontsam az ősi rendet, s kiforgassam értelméből ezt a tisztességben megöregedett, de meglehetősen idealista közmondást. Mondanom sem kell, minthogy nem vagyok önfejű (elnézését kérem, aki annak tart), nem magamtól, helyesebben nem önmagam gyönyörködtetésére bátorkodom vállalkozni eme »felforgató-« tevékenységre. Ellenkezőleg! Kényszerítettek rá! No, no! Nem, nem úgy, ahogy reakciósék ezt elgondolják, nem bizony! Senkisem szólított fel bérért tollat forgatni, senkisem parancsolt rám, hogy írjam meg elgondolásait, s támogassam véleményét diadalra juttatni! Maga az élet, a táguló látóhatár, az élő, megifjodó marxizmus, szabadságszülötte rendünk védelme követeli a szót, az igazságét! De térjünk a tárgyra! A minap az egyik értekezleten a sok közül, panasz ütötte meg fülemet: »Nehéz mostanában a pártmunka...« Miután a pártumnltá- soknak, a lélek mérnökeinek sohasem volt »könnyű« a munkájuk, eme bölcselkedésben semminemű különösebb figyelmet érdemlő újdonságra nem találtam. De nem így a folytatásban, eme kijelentés 'indoklásában, mely így hangzott: » ... mert sokat kell gondolkodni, hogy mit tegyünk, hogyan cselekedjünk!« Ez már igen! Ez a kijelentés, ez az »elmefuttatás« már figyelemre méltó jelenség. Annál is inkább meg kell állni egy-két szóra, mert meg kell védeni a gondolkodást, a marxizmus—leninizmus alkotó alkalmazásának eme alapvető pillérét, mégha néhányan félnek is tőle, ugyanis amiképpen állítják: »Nehézséget okoz a munkában!« Anélkül, hogy tudatos kijelentésnek könyvelnénk el ezt a gon- dolatcsuszamlást, nekünk szembe kell szállni vele még akkor is, ha a véletlen, ha a meggondolatlanság szülte, mert az efféle véletlenek sűrű elsütögetése hogyan, hogyansem, valóban gátat vethetnek az újnak, magának a helyes irányú fejlődésnek, s melegágyát képezik az agyonirányttásnak, az elvtelen és minden tudatosságot nélkülöző cselekvésnek, és ha nem is közvetlenül, de magának a dogmatizmusnak — mely ellen hála az SZKP XX. kongresszusa határozatának — mi is hadat üzentünk, és egyre eredményesebben harcolunk. Hogy szó ne érje a házunk táját, el kell ismerni, és el is ismerjük, hogy az új légkörben, a pártvezetés lenini normáinak visszaállításával valóban nem Icönnyű a vezetés, a szervezés, a szocializmus építésének munkája. De ugyanakkor azt is ki kell jelentenünk, hogy eredményesebb, szebb, lelkesítőbb és emberségesebb lett ez a tevékenység. Ezekután nincs mit tétováznunk, hogy mely utat járjuk! Nyilván a jobbat, a többet ígérőt, az emberibbet, még akkor is, ha nehezebb, sőt akkor is, ha »gondolkodni kell«. Igen, ha már vagyunk, gondolkozzunk! Tfrdemes elgondolkozni mostanában többek között azon, hogy a tudatlanság, a szűklátókörűség mennyire esküdt ellensége a haladásnak, s magának a tiszta értelemben vett lenini útnak. Az csak nyilvánvaló, hogy a magasabb fokú elvi tevékenység több körültekintést, több marxista—leninista műveltséget igényel. Abból még soha nem származott semmi rossz, ha valamely cselekvés alapja nem a meggondolatlanság, hanem az alaposan megfontolt körültekintés volt. így válik világossá az, hogy egy kitűzött cél eléréséhez nem csupán egy út vezet el, még csak nem is kettő, hanem száz és száz. A va(jy-vagy helyett előtérbe kerül az is-is. Azaz példának okáért új termelőszövetkezeteink megszilárdításához nemcsak az adminisztratív eszközök, alkalmazása, nemcsak az wtasítgatások ilyen vagy olyan formája vezet el — sőt ez nem is fog oda vezetni —, hanem a lehetőségek ezernyi tényezőjéből kell kiválasztani még csak nem is egyet, hanem ezt is, azt is és amazt is! Bizony, bizony: is-is, és nem vagyvagy. Ugyanis a marxizmus—leninizmus elmélete nem a szűk vagylagosság elmélete, hanem gazdag élettapasztalatokból táplálkozó és álkmdóan táguló és megifjodó elmélet, mely ezernyi szépséget rejteget magában népünk, de az egész emberiség javára! Csupán ennyi teendőnk van vele: tanulmányozni, megérteni, művelni és gazdagítani! Ha ezt tesszük, érthetőbbé válik a jelen, könnyebbé a munka és világosabbá a jövő! Igen, közkinecsé, mindenki által hozzáférhető kinccsé válik ez az elmélet, mert azzá kell lennie! Azzá teszi a párt, azzá teszik a pártmunkások. Vajon nem öröm emberek ajkáról hallani a szót: pártunk?! Menynyi bizalomról, hitről és tiszteletről tanúskodik ez a szó! Hány és hány ember mondja, tudja és érzi magáénak a pártot, még olyanok is, akik annak nem tagjai. Mi indokolja hát a bizonytalankodást egyes pártmunkásoknál? Megváltoztak volna pártunk alapvető célkitűzései? Máról holnapra átalakult volna a marxizmus—leninizm/us valami felette érthetetlen elméletté? Nem, nem ez történt. Csupán az, hogy a XX. kongresszus visszaadta pártunk elméletének igazi, patinás ragyogását, s megszüntette azokat a ferdeségeket, melyek mindenegyes szervezetben, intézményben, közösségben előbb vagy utóbb felütik fejüket, ahol a kollektív akaratot egy ember akarata igyekszik pótolni. Ezért aztán igazán nincs mit bizonytalankodni, kétségbeesni! Ellenkezőleg! Soha világosabban,- érthetőbben, tisztábban és járhatóbban nem állt előttünk az út, mint éppen most, amikor Marx— Engels—Lenin tanításai világítják meg útunkat. Helytelenül jár el ae az utas, aki az előtte lévő célhoz vezető távolságot úgy akarja felmérni, hogy visszafelé pislog. Az előttünk álló feladatok helyességét mi se aszerint mérlegeljük, hogyan tettük meg eddigi útunkat, hisz ebből legfeljebb hasznos és kevésbé hasznos tapasztalatokat nyerhetünk. Utunk további részét azonban ne ez a viszonylagosság szabja meg! Ne tétovázzunk, hanem vezessen minket a mi biztos iránytűnk, mely nem más, mint a marxizmus—leninizmus gazdag kincsestára. S még valami: a gondolkodás. Különös fontossággal bír ez utóbbi tényező, hisz nélküle maga a marxizmus—leninizmus is dogmává alacsonyul. A dogma pedig éppen merevségénél fogva alkalmatlan arra, hogy értő és érző emberek közösségét neveljük, formáljuk vele! A viszonylagosság, amelyre az út keresésénél szinte egyáltalán nincs vagy kevésbé van szükségünk, igenis szükségünk van a megtalált úton, mert ha a relativitást holmi általánosítással alcarjuk pótolni, akkor ismételten hibát követünk el pártunk helyes elméletének gyakorlatban való alkalmazásában. Mert az azonos cél érdekében másképpen kell a szocializmust Kínában építeni, mint Lengyelországban és ismét más módon Magyarországon. Ismét mások a módszerek Budapesten, mint Békésben vagy éppen Somogybán. / ióllehet, az élő, eleven leninizmust éppen akkor sértenénk meg, ha azonosítanánk módszereinket, hiszen a marxizmus— leninizmus nem valamiféle sablon, hanem a legtágabb, legszabadabb lehetőségeket nyújtó elmélet, mely nemcsak lehetővé teszi a dialektikát, hanem igényli is annak gyakorlati alkalmazását. Feladatunk, hogy éljünk is ezzel a dialektikával, keressük, kutassuk a jelenségek okát. Igen, ha már vagyunk, gondolkozzunk... KISS ZOLTÁN
