Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-31 / 179. szám

Kedd, 1956. jálius 31. SOMOGYI NÉPLAP 3 Túlnyomó többségükben derék, becsületes emberek, s nem lelketlen bürokraták ... Értékes javaslatok a Városi Tanács hatáskörének kibővítésére »El kell érni, hogy a helyi taná­csok nagyobb gazdasági, pénzügyi ön­állóságot nyerjenek, s hogy az egy­séges irányítás elvének megtartása és biztosítása mellett egyéb területeken, például kulturális, iskolaügyi, egész­ségügyi kérdésekben is nagyobb le­gyen a hatáskörük« — mondja töb­bek között a Politikád Bizottság be­számolója. A nagyobb hatáskör jeten- tékemyein hozzájiánul majd áiüaimappa- rátusunk munkájának megjavításá­hoz. Hogy mennyire akadályozta, sőt több esetiben gátlójává vált a heiyi tanácsok munkájának a felsőbb szer­vek túlzott irányítása, ellenőrzése, arról igen sok szó esett a Városi Tanács legutóbbi ülésén. A tanácstagok és a tanács vezetői éltek jogukkal, s bátran bírálták a Megyei Tanács illetékes osztályait, amiért azok a város ügyes-bajos dolgaiban leg­többször a Városi Tanács tudta nélkül intézkedtek. Ahcgy Mikecz János eilvtárs beszá­moló jéban mondta: — A Városi Ta­nács hatásköre igen szűk volt, a helyi ügyekben nem intézkedhetett önállóan., a Megyei Tanács nélkül. S hogy emiatt milyen nagy nehézsé­gek mutatkoztak a városban, airra elegendő egy példát említeni: a víz­ellátás zavarait. Az új kút furatá- sát ugyanis a Megyei Tanács »intéz­te«, aminek következtében a város egyes részein napokig nem volt víz. Az önállóság hiánya miatt a tanács tehetetlenné vált, aminek folyamá- nyaképpen a tanácstagok fogadóórái is elnéptelenedtek, hiszen a tanács­tagok nem tudtak hatásosan eljárni választóik ügyében. A tanácsülés egyhangúlag elfogad­ta azt a javaslatot, hogy kérjék a felsőbb szerveiktől Kaposvár város megyei jogának megadását, annál is inkább, mivel a város 1950-ig ezzel a joggal rendelkezett. De nemcsak a hiányosságokról esett szó a tanácsülésen, hanem érté­kes javaslatok is hangzottak el a ta­nács önállóságának 'biztosítására. A tanácstagok javasolták: a Városi Tanács egyes osztályai­nak nagyobb hatáskört adjanak, hogy a gazdasági, kulturális, is­kolaügyi, egészségügyi kérdések­ben önállóbban dönthessenek. Az ipari osztálynak pedig jogot kell adni arra, hogy a tanácsi vállalatok szervezési, fejlesztési és ellenőrzési kérdéseiben maga imtézfcedhessék. Kérték, hogy a Finommechanikai Vállalat, a Kefegyár, a Faipari Vál­lalat közvetlenül a Városi Tanács ipari osztályának ellenőrzése alá ke­rüljön. Döntsék el végire az illetéke­sek, hogy a Vas- és Fémipari Kom­binát leihez tartozzék — mondták a feilszcdaliók. A város együk legégetőbb prob­lémájának, a lakásínségnek enyhíté­seire is több javaslat hangzott el. Fo­kozza a lakáshiányt, hogy a magán- házak számot tévő része rossz álla­potban van, mert tulajdonosuk nem képes tataroztatok Lehetőséget kell adni a háztulaj­donosoknak, hogy a tatarozáshoz kaphassanak épületanyagot, sőt még államkölcsönt is. Szorgalmazná kell lakásépítő szövet­kezetek létrehozását. A kereskedelem területén is sok még a tennivaló. Javasolták a tanács­tagok, hogy a Béke Szálló és Vendég- látóipairá Vállalat, a Kiskereskedelmi és Éflielmiszerkiskeresikedelmi Válla­lat, a TÜZÉP tartozzék a Városi Ta­nács kereskedelmi osztályának irá­nyítása alá. A város dolgozóinak óhaját tol­mácsolták a tanácstagok, amikor azt kérték, hogy a piszkos, rendetlen italboltok helyett tiszta, rendes fala­tozókat létesítsenek, ahova a dolgo­zók családtagjaikkal szívesen be­mennek. Többen javasolták, hogy a színház, a mozik, a középisko­lák, a diákotthonok is a Városi Tanács illetékes osztályainak a felügyelete, ellenőrzése alá ke­rüljenek. Sokkal könnyebbé válna irányítá­súik, eMenőrzésük. Javasolták a tanácstagok azt is, hogy a kaposvári adózók adóját a Városi Tanács pénzügyi osztálya ves­se ki, mivel sokkal jobban ismeri a város adófizetőinek anyagi, körülmé­nyeit, mint a Megyei Tanácsi pénz­ügyi osztálya. Értékes, hasznos javaslatok, ter­vek ezek, amelyeket ha megvalósíta­nak, az eddigieknél nagyobb köve­telményeket állítanak tanácstagja­ink, a Városi Tanács dolgozói elé. De a Városi Tanács vezetőiben, tag­jaiban, dolgozóiban megvan a tudós, a szív, a lelkesedés, hogy képesek e feladatokat ellátni. Órájuk is áll a Központi Vezetőség megállapítása: »Államapparátusunk dolgozói túlnyo­mó többségükben derék, becsületes emberek, népi demokráciánk hívei, s nem lelketlen bürokraták.« LEVELEINK NYOMÁN A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Köszönjük a látogatást... Q kecske is jóllakott, a káposzta is megmaradt... »Köszönjük a láto­gatást, tessék búcsúz­ni és távozni« — hang­zik fel minden kedden, pénteken és vasárnap * délután 2 órakor kór­házunk kórtermeiben oá ügyeletes nővér fi­gyelmeztető szava. A látogatási idő véget ért, a látogatóknak tá­vozniuk kell, hogy is­mét helyreállhasson a kórházi rend, s a kór­ház dolgozói munká­hoz láthassanak. Igen fontos itt a pontosság. A délutános nővér ekkor kezdi a szolgálatot, betegen­ként veszi át a dél­előttös nővértől az ápo­lási, gyógykezelési te­endőket. Szellőztet, hő­mé rőz, orvosságot ad be, megigazítja az ágyakat. A takarítónők is munkához látnak. Amint a nővér végez az egyik szobában, megy a másikba. Sok­szor azonban egyes kórtermekben még ott találja a látogatókat — bár a figyelmeztetés óta már félóra is el­telt. Nyugodtan körül- ülik. a beteget, aki alig kap tőlük levegőt. Aki­nek nem jutott hely a beteg közelében, az a szépen megvetett üres szomszédos ágyon fog­lal helyet, sőt még csomagjait is odarakja. Ezt látva_a nővér má­Babócsai öröm sodszor, de már emel­tebb hangon ismétli: »Köszönjük a látoga­tást.« A látogatók azonban csak nem mozdulnak, sőt sértő­dötten néznek, mint akiket kellemes szóra­kozás közben zavarnak meg. Egy-két méltat­lankodó megjegyzést is ejtenek: »Ebben a percben jöttem« (két órával azelőtt). »Pár percig csak beszélhet az ember a hozzátar­tozójával« stb. A másik azért sértődött meg, mert a tiszta ágyról »udvariatlanul« felkel­tették. »Hova üljek, ha nincs szék, két óra hosszat álldogáljak az ágy mellett?« — mo­rogja. Ez mind igaz ... Bi­zony, székünk csak egy van minden ágy­hoz, és ha a látogatók számához viszonyítva rendeznénk be székek­kel a kórtermeket, ak­kor a betegágyaknak nem jutna hely. Pedig az ágyakra nagyobb szükség van, mint a székekre. És különben is a kórházi szabály azt írja elő, hogy egy beteget egyszerre egy, esetileg két látogató •kereshet föl. A látoga­tási idő sem azért tan két óra hosszáig, hogy azt minden látogató köteles ott tölteni. A VISOSTAI beteg szempontjából a látogatásra éppen elég 10—15 perc, súlyos be­tegeknél még sok is. Ez a néhány perc pedig elég arra, hogy meg­tudjuk, ami ilyenkor a legfontosabb: hogy ér­zi magát, s felvidítsuk, hitet öntsünk beléje a gyógyulásához. Főkép­pen nem arra valp a látogatási idő, hogy kellemetlenségekkel, rossz hírekkel feliz­gassuk és elkeserítsük a nyugalomra, gyógyu­lásra vágyó beteget. »A beteg üdve a leg­főbb törvény« — ezt tartjuk mi, kórházi dolgozók. S szeretnénk, ha azok, akik kór­házunkba beteglátoga­tásra jönnek, szintén megértenék és megtar­tanák a beteg üdvét szolgáló írott és írat­lan törvényeket, sza­bályokat. Legyenek fi­gyelmesek és tapinta­tosak a betegekhez, de necsak azokhoz, akiket meglátogatnak, hanem a többiekhez is. Tart­sák be a kórházi rend, fegyelem, tisztaság és csend szabályait és a pontos látogatási időt. Ezzel járulhatnak hoz­zá a maguk részéről hozzátartozóik, ember­társaik mielőbbi fel- gyógyulásához. KOVÁCS ERZSÉBET ápolónő. BÁMATOK A Somogyi Néplap július 15-i szá­mában »Babócsai örömök« címen tu­dósítás jelent meg arról, hogy gyógy­forrás fakadt *iz olajfúrás nyomán, és több, mankóval járó beteg fürdés után mankó nélkül ment haza. Ez a gyógyforrás bizony nagy öröm a ba- bócsaiaknak. De igen sok mankótól válnak meg Csokonyavisontán is. Horváth Feri bácsi, az egyik pécsi gyár éjjeliőre mesélte, hogy felesége négy évvel ez­előtt nem tudott menni. Autón vitték el Harkányba, Hévizre és még több fürdőhelyre. De egyik sem használt. Aztán a csokonyavisontai fürdőt is kipróbálta. Horváth bácsi a vállán vitte be minden nap az árokba fele­ségét fürödni. Az eredmény: két hét múlva Horváthné saját lábán ment ki az állomásra és szállt fel a vonat­ra. »Én, kérem, nem vagyok hajlan­dó máshova menni fürdőre, csak Csokonyavisontára. Beutalták a fele­ségemet Hajdúszoboszlóra is« — mondta Horváth bácsi — »de én sa­ját költségemen inkább idejövök minden esztendőben. Ennek a víznek nincs párja.« Valóban ennek a víz­nek messze földön nincs párja. Két évtized óta mégis csak egy medence van itt. A múlt vasárnap pl. 800 em­ber fürdött meg. Olyan összezsúfo­lódva ültek a vízben, mint a »herin- gek« a konzervdobozban. Sok terv megszületett már a visontai fürdő megnagyobbítására, de mind mankó­val jött a világra. Sajnos ezeket a mankókat még mindig nem tudták eldobálni — még a csokonyavisontai fürdő gyógyító hatására sem. Gál László, levelező. A Somogyi Néplap nemrégiben közöl­te cikkemet: »Hogy a kecske is jóllak­jon, a káposzta is megmaradjon« cím­mel. A cikk arról szólt, hogy az idén is igénybe akarták venni iskolánkat termónytárolásra, noha az iskola rossz állapotban van, tatarozni kell. A cikkre a Nagyatádi Járási Tanács VB elnökhelyettese, Seres László elv­társ válaszolt. Megírta, hogy a Ter­ményforgalmi Vállalattal elintézte: más tárolási lehetőséget keresnek, az isko­lát nem veszik igénybe. Az Intézkedést nagy örömmel fogadták a szülők, gye­rekek, pedagógusok egyaránt. Ezúton mondok köszönetét a háromfai dolgo­zók nevében Seres elvtársnak a gyors intézkedésért. DORCSI SÁNDOR iskolaigazgató Háromfa. Csendetek, rendesek a zákányt „csendháborítók“ Június 10-én egy cikk jelent meg a Néplapban »Zákányi csendháborí­tók« címmel. Az írás részletesen fog­lalkozott a fiatalok viselkedésével. A cikk megjelenése után a község ve­zetői foglalkoztak a fiatalokkal. En­nek eredményeképp örvendetes javu­lásról adhatunk hírt. A DlSZ-szer- vezet tagjaiból aratóbirigád alakult, amely idősebb dolgozó parasztoknak segített aratni. Az aratóbrigád tagjai közt veit Füstös János is, akinek rossz magaviseletével a cikk bőveb­ben foglalkozott. Azóta szorgalma­san, becsületesen dolgozik, rendesen viselkedik. Örülünk, hogy megjavul­tak korábban rossz magatartást ta­núsító fiataljaink. Szőnyi István levelező, Záikéiny. Még jobban vigyázunk a rendre Szegedi Béláné elvtársnő, lapunk leve­lezője bírálta a kaposvári rendőri szer­vek munkáját. Bírálatára az illetékesek a következő választ küldik: örömmel vettük, hogy ön és még so­kan figyelemmel kísérik munkánkat, ta­nácsaikkal igyekeznek hozzájárulni a közbiztonság megszilárdításához, a rend fenntartásához. A bírálatot köszönettel vesszük. A kapuk éjjeli bezárásáról már intézkedünk a Megyei Tanács illetékes osztályainál, sajnos, eddig nem sok eredménnyel. A közlekedés megjavításá­ra pedig rendeletet adtunk ki: mint a Somogyi Néplapból is ismeretes, a von­tatókat kitiltottuk a belváros területé­ről, hogy a lakosság nyugalmát ne za­varják. A város területén állandóan meghatározott számú Járőr teljesít szolgálatot. A Kossuth téren éjjel-nap­pal mozgó őrszemet rendszeresítettünk. CSŐKÉ PÉTER rendőrörnagy, a megyei rendőrkapit. vezetője. »Vigyázz, ha elment a vonat!« A Somogyi Néplap június 21-i szá­mában megjelent »Vigyázz, ha el­ment a vonat!« című írásra válaszol­va közöljük, hogy az ügyet kivizsgál­tuk. Megállapítottuk, hogy a sorompó a 4021/4026 sz. vonatok áthaladása közötti időben volt lezárva, kb. 20 percig. A hibát elkövető dolgozónk ellen, aki miatt a dolgozó parasztok­nak várniuk kellett a sorompó fel­nyitására, eljárást indítottunk. Államvasutak Pécsi Igazgatósága. „SÍROD, EMLÉKED OTT VAN A VERSEIDBEN..." Petőfi Sándor halálának 107. évfordulójára 1VT apjaink történelmét a költő életeszményének, a világszabadság ’ gondolatának egyre hatalmasabb térhódításáról szóló győzel­mi hírek és események aranyszálai szövik át meg át. Mindaz, amit jövendölt s amit harcával elindított, szemünk előtt teljesedik be. Ko­rának történelmi áramlataira érzékenyen reagáló szelleme a legna­gyobbaknál is előbb és bizonyosabban érezte meg, hogy Megjött az idő, Mit láta prófétai lelkem előre ... (Megjött az idő.) A XIX. század esedékes forradalmainak a jelzései ezek, a szá­mos költeményében visszatérő megnyilatkozások. Úgy érzi, ezért lett költő, hírmondója az eljövendő nagy időknek, eseményeknek: . i......... . dalom Viharodnak előjele, forradalom! (Forradalom.) jó óra történelmének legnagyobb eseménye s benne egyben Petőfi -*-v legmegrázóbb élménye: a forradalom és a szabadságharc volt. Ezekből az élményekből kiszakítva lehetetlen Petőfit és költészetét megértőm. Igaza van Jacquesi Gaucheron francia költőnek, Petőfi leg­frissebb francia nyelvű fordítójának, amikor megállapítja, hogy »Pe­tőfi művét és példáját elszakítani a történelemből annyit jelent, rnint semmit sem érteni meg sem a történelemből, sem a költő művéből.« A költő életét és állásfoglalását meghatározó nagy élmények egyikét így jellemzi Hatvány Lajos, az eddig legalaposabb hazai Petőfi-életrajz írója: »Forradalom volt Petőfinek viszonya: istenhez, emberhez, valláshoz, erkölcshöz, élethez-halálhoz, nemzethez, apához, anyához, szeretőhöz, feleséghez, ellenséghez és baráthoz. Aminthogy forradalom volt — éspedig nemcsupán politikai, hanem a magyar glóbust alapjaiban megrázó, szociális forradalom: a rime, a mértéke, a kötött vagy kötetlen, minden egyes sora ...« Hangsúlyozni kell, hogy Petőfi forradalmisága nem alkalmi sze­repvállalás, üres pózolás, vagy öntudatlan gyermeki játék a tűzzel, hanem céltudatos felkészülés volt egy általa minden kockázatával előre látott feladat elvégzéséhez. Nem táplált csalóka illúziókat a forradalom mibenlétéről. A francia forradalom történetét eredetiben s naponként olvasta, s annak legragyogóbb jellemeit követendő pél­daként tekintette. De ugyanígy azonosította magát a világtörténelem más, nagy szabadsághősével is. Éppen mert alaposan ismerte a forradalmak történetét s tör­vényszerűségeit, tudta jól, hogy a forradalom által kivívható ered­mények ellenértéke: áldozat. Az egész nemzet egyetemes felelősség- tudata és elszánása lobogott benne, amikor elsősorban a saját életének az odaáldozására gondol, s döbbenetes megérzéssel érzi és tudja, hogy erre az áldozatra bizonyosan szüksége is lesz a forradalomnak, a hazának: % Meghalni az emberiség javáért, Mily boldog, milyen szép halál! Mondd, sors, oh mondd ki, hogy így halok meg, Ily szentül!... (Sors, nyiss nekem tért.) Számtalan költeményében fogalmazza meg újból és újból ezt a testamentumot: ... eddig csak írtam, hol van még a tett? Piros betűk az ünnep napjai, S így életemnek nincs még ünnepe, Hogy az legyen, vérem kell ontani. (Üjcmmam visszajött...) Ez a halálra-készülés nem valamiféle fatalizmus vagy maga-saj- náltató, romantikus érzelgősség kivetítődése a túlérzékeny léleknek. És nem is a középkor fanatikusainak máirtírium-ikeresése. Tudatos, önfeláldozásról van itt szó. Erre utal az az epizód is, amely azon a lakomán játszódott le, amelyet Budavár visszavételének megün­neplésére adtak. A lakomán Jókai is mondott felköszöntőt, ö azokat a hősöket éltette és azokra emelte poharát, akik a hazáért még meg fognak halni. És ekkor odament Jókai Petőfihez is, összekoccintotta vele serlegét és megköszönte, hogy Jókai őreá is emelt poharat, mert ő is meg fog halni a hazáért... Aztán szó nélkül elváltak... Az egykori jóbarátok többé nem látták egymást;:: A tudatos áldc.zalra-készülésnek legdrámaibb megjelenítésével az »Egy gondolat bánt engemet« c. költeményében találkozunk: Ott essem el én, A harc mezején, Ott folyjon az ifjúi vér ki szívemből, S ha ajkam örömteli végszava zendül, Hadd nyelje el azt az acéli zörej, A trombita hangja, az ágyúdörej, S holttestemen át Fújó paripák Száguldjamak a kivívott diadalra, S ott hagyjanak engemet összetiporva. Ott szedjék össze elszórt csontomat... Minden úgy történt, amint megsejtette és kívánta. Csontjait ta­lán valóban egy közös sírban hántolták el, s egy egész nemzet szí- vettépő zokogása szolgáltatta hozzá a gyászzenét... * * * A nemzet nagyon sokáig nem tudott beletörődni a költő hősi halálába. Hiszen eltemetni senki sem látta őt, s ezért minden olyan álhír, amely életbenlétéről regéit, hitelre talált a nép köré­ben. Hol arról költött mesét a mindig hazaváró fantázia, hogy itthon bújdosik; hol pedig állítólagos szibériai hadifogságáról röppent fel a legenda sötét tollú madara. Erről, a háláinál is erősebb néphitről írta Reviczky Gyula: Lesz trónok és országok pusztulása — De az ő sírja még sem lesz megásva! A hindu vallásos miszticizmus tükröződik az azonos értelmű, de mégis annyira más hangulatú szavakból, melyeket Igbal, hindu költő, Petőfi-fordítónak Petőfiről írott verséből idéswk, Baktay Ervin nyers, prózai fordításában: Feloldódtál és elvesztél dalodban; sírod, emléked ott van a verseidben... És nem tértél vissza a földbe, hiszen nem e földről való voltál... A nemzeti kegyelet — egyesülve a szomszéd román nép kegye­letével — egy évszázad múltán is keresi a sírvermet, mely a próféta­lelkű költő test-ereklyéit rejtegetheti. Újabban előkerült adatok szerint tisztázott volna a csata egykori színhelyén az a két pont, ahol sikerrel lehet kutatni Petőfi tetemei után. Egy közös, magyar-román tudományos bizottság most folytat széleskörű kutató, feltáró munkát a helyszínen. Évszázadosnál régibb bizonytalanság után tenne nyug­vópontot a hitelesnek találandó sírhalom. Petőfi Sándor sírgödrének megtalálásával rendkívül értékes ereklyével gazdagodnának a ma­gyar nép és a szabadságszerető népek milliói. Az a sír azonban ak­kor is csak a testet zárhatja magában: ami belőle múlandó. Ami életéből és életművéből maradandó: a szelleméből kiáradó erő, köz­tünk munkálkodik már több mint egy évszázada, s miként egy költő­utód, Reviczky Gyula énekelte róla: Vénség, halál sohasem érik azt. Lázas szívével, ifjan, szabadon Él és fog élni, édes magyarom! SZABÓ GYULA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom