Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-25 / 174. szám
SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1956. július 25. A népgazdaság fejlesztésével a népjólót emeléséért (Folytatás az előző oldalról.) ennek megoldása nem történhetik kenyérgabona-termelésünk rovására. Felvetődhet a kérdés, hogy 29—30 máiMió méíermázsa gabona megter- meilése nem mond-e ellenit a mezőgazdaság belterjesség irányába való fejlesztésének. E két 'követelmény teljesítése nem zárja ki egymást. A mezőgazdaság belterjes irányú fejileszitését mutatja, hogy az előirányzat szerint az állattenyésztés gyorsabban fejlődik, mint a növénytermelés és részaránya valamelyest növekszik. Az állatállományon belül növekszik a szarvasmarha aránya. Növekszik a muinikaiigényes kultúrák — különösen a kukorica, cukorrépa, szálastakar- mányok, hüvelyesek, taikarmánymag- vak — aránya. A belterjesség növelését teszi lehetővé az öntözött terület mintegy 50 százalékos kiterjesztése is. A tervezet szerint majdnem kétszeresre növekszik a lucemamag-termesztés területe és emelkedik a vöröshere—mtagtenmesztés is. A magtermesztés kiterjesztése összefügg nemzetközi megállapodásokban vállalt kötelezettségekkel, amelyek szerint Magyarország jelentős mennyiségben szállít a szocialista országoknak különféle magvakat. Ugyancsak nemzetközi megállapodás támasztja alá a gyümölcstermesztés fejlesztését. A nagyüzemi gyümölcsösök területe a második ötéves terv időszakában, a tervezet szerint 85 százalékkal növekszik. Az export- és belföldi fogyasztás céljára szolgáló nagyüzemi gyümölcstermesztés jelentős fejlesztésén kívül, lényegesen megjavítjuk a házi kertek gyümöxs- fa-oflibvónyokkal való ellátását is. Erre a célra, a második ötéves terv során mintegy 15 millió gyümölcsfa- oltványt hozunk forgalomba. A szőlő- és borellátás, valamint az export további megjavításának alapvető feltétele szőlőterületeink állagának és tenmőkéipességének helyreállítása. A lakosság ellátása és az export fokozása szempontjából igen jelentős feladat, a zöldségfélék termesztésének további fejlesztése is. Ezért meg keü erősítenünk a helyi tanácsoknál a kertészet szakmai irányítását. A gépesítés fokozása, a talajjavítás, a műtrágyafelhaszmálás növekedése a mezőgazdaság kézi munkaigényének biztosítása és az irányelvekben felsorolt többi intézkedés olyan tényezők, amelyek együttes hatása lehetővé teszi — a vetésterv arányainak lényegesebb megváltoztatása nélkül is — mezőigazdasági termelésünk belterjességének fokozását, a tervezett teirmésinövekedés elérését. A mezőgazdasági terv teljesítésének feltételei adva vannak. Megvalósításukhoz azonban a pórt és a kormány sokoldalú intézkedése, egész dolgozó népünk nagyarányú erőfeszítése szükséges. A közlekedés és hírközlés fejlesztésének terve A közlekedésnek nagy jelentősége van a növekvő mennyiségű ipari és mezőgazdasági termék elszállítása ban, a lakosság utazási kényelmének fokozásában. A közlekedésnek a népgazdaságban betöltött nagy szerepe szükségessé teszi mindenekelőtt a vasúti és a tehergépkocsi-szállítás korszerűsítését. A vasúti közlekedés fejlesztésének fő iránya a dieselesítés és a villamosítás. Öt év alatt iparunk több mint 300 különböző teljesítményű diesel-, illetve diesel- elektromos mozdonyt gyárt közlekedésünk számára. Az irányelvek a vasútvonalak villamosításának viszonylag szerény előirányzatát tartalmazzák. 1960-ra a vasút villamosmozdony-parkja mintegy 30 villamosmozdonnyal növekszik. Nagyóbb arányú hálózatfejlesztés a második ötéves terv időszakában nem lehetséges, mert az 1960-ra rendelkezésre álló villamosmozdony- park nem lenne elegendő további villamosított vonalak forgalmának lebonyolításához. A vasúti szállításban jelentős lépést teszünk előre azzal, hogy a javaslat szerint öt év alatt mintegy 11 000 db teherkocsit kap a vasút, ami a teherkocsi-állomány összes raksúlykapacitását csaknem 30 százalékkal növeli. Meg kell azonban mondanunk, hogy ennek ellenére továbbra is még sok, csak gazdaságtalanul üzemben tartható vasúti kocsival rendelkezünk. A vasúti szállítás megjavításában a beruházásokon kívül nagy jelentősége van a felesleges szállítások kiküszöbölésének. Ha tervszerűbbé tesszük a szállításokat, ha következetes szervezéssel csökkentjük az átlagos szállítási távolságot, csökkennek a vasúttal szemben támasztott szállítási követelmények is. A szállítások gazdaságosságának fokozásában és a devizában jelentkező fuvardíj-kiadásaink csökkenté- tésében számottevő jelentősége van a tervbevett 8 Duna-tengerjáró hajó forgalombaállításának. A második ötéves terv során az összes szállításokban növekszik a gépkocsi-szállítás részaránya. Ez lehetővé teszi egyrészt a vasút tehermentesítését a rövidebb távú szállítások alól, másrészt a kevésbé gazdaságos lófogatú járművek fokozatos kicserélését. Igen nagy szükség van a közutak állapotának javítására, az utak fejlesztésére és korszerűsítésére. Az irányelv-tervezet vitája rámutatott arra, hogy az irányelvek nem számoltak eléggé ezekkel a követelményekkel. Ezért a közlekedés beruházási keretéből a pormentes, szilárd burkolatú utak építésére fordítandó összeget fel kell emelni. A városi közlekedés megjavításának fő útja a második ötéves terv időszakában a felszíni közlekedés korszerűsítése, főleg a villamosok, az autóbuszok és trolibuszok befogadóképességének a fokozásával. Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert több hozzászóló javasolta a budapesti földalatti vasút építésének gyorsabb folytatását és első szakaszának befejezését a másodk ötéves terv során. A földalatti vasút megkezdett szakaszának befejezése még több százmillió forint beruházást igényel. Ugyanakkor üzembe helyezése önmagában még nem elegendő a főváros közlekedési nehézségeinek megoldására; ehhez mindenekelőtt a felszíni közlekedés fejlesztése szükséges. Mivel a második ötéves terv időszakában a földalatti vasút befejezését és a felszíni közlekedés kívánatos mértékű fejlesztését együtt nem tudjuk megoldani, elsősorban a felszíni járműforgalom fejlesztését kell biztosítani. Ezenkívül természetesen gondoskodnunk kell a földalatti vasút eddig megépült létesítményeinek megóvásáról, és arról, hogy a felszíni közlekedés sürgető feladatainak megoldása után az építkezés folytatódjék, és első szakasza a harmadik ötéves tervben üzembe helyezhető legyen. A budapesti közlekedésnek sokat vitatott kérdése még az Erzsébet- híd megépítése. A helyzet itt is hasonló: az Erzsébet-híd megépítése kívánatos. Mivel azonban a közlekedés beruházási összegének emelésére nincs mód, a híd megépítése a második ötéves terv időszakában csak más közelekedési ágak szintén fontos beruházásainak a rovására lenne megvalósítható. Ezért építéséhez csak a második ötéves terv végén tudunk hozzáfogni. A másodiK ötéves terv folyamár. meghonosítjuk országunkban a híradástechnika új és rendkívül gyorsan fejlődő ágazatát — a televíziót. A televízió fejlesztése sorúnkét televíziós adóállomást helyezünk üzembe: az egyiket 1957-ben Budapesten, a másikat 1958-ban Miskolcon. 1960-ig biztosítjuk a nemzetközi televíziós-hálózathoz való csatlakozást és előkészítjük a színes televízió bevezetését. A televíziós műsorszóró-hálózat fejlesztésével egyidejűleg megkezdjük a sokcsatornás távbeszélőháloznt fejlesztését is. öt év alatt Budapest és az ipari és közigazgatási szempontból elsősorban fontos városok között kell vezetéknélküli mikrohullámú távbeszélő-kapcsolatot létesíteni. Jelentős lépéseket teszünk a hazai ultrarövidhullámú hálózat kiépítésére is. Öt év alatt több ultrarövid- hullámú állomást építünk és ezzel a hálózattal az ország területének egy részén külső zavaroktól mentes és kiváló hangminőségű műsorsugárzást biztosítunk. Külkereskedelmi nehézségeink A magyar népgazdaságban a külkereskedelemnek igen nagy jelentősége van; ennek egyik legfőbb oka, hogy hazánk ipari nyersanyagellátásának jelentős részét a külkereskedelem útján kell biztosítani. Külkereskedelmi helyzetünket megnehezíti az a tény, hogy nemcsak a tervidőszakban behozott árukért kell fizetnünk, hanem törlesztenünk kell az elmúlt években megnőtt, főként árubeszerzésből származó külföldi adósságainkat, és eleget kell tennünk egyéb fizetési kötelezettségeinknek is, például a jugoszláv—magyar pénzügyi megállapodásban foglalt 85 millió dolláros, azaz csaknem 1 milliárd devizaforintos fizetési kötelezettségnek. Külföldi tartozásainkkal kapcsolatban sok téves nézet terjedt el. Ezért válaszolni kell arra a kérdésre, hogy miképp keletkeztek ezek az adósságok. Tartozásaink keletkezéséhez 1953- ig kétségtelenül hozzájárult az, hogy a túlzott iparosítás s az ezzel ösz- szefüggő beruházások meghalaaták népgazdaságunk teherbíró képességét. Ezért országunk külföldi hitelek igénybevételére szorult. 1949 és 1953 között, amikor a nemzetközi helyset rendkívül kiélezett volt, nagy összeget kellett fordítanunk a honvédelemre és a honvédelemmel összefüggő beruházásokra. Ez a tény maga is jelentősen növelte importszükségletünket és újabb hitelek felvételéhez vezetett. De 1953-ig tartozásaink nagyobbrészt szocialista országokkal szemben állottak fenn, csekély, évi 2 százalékos kamat mellett. 1953 második felében és 1954-ben fizetési helyzetünk lényegesen roszszabbodott. Ebben az időszakban tőkés országokkal szemben fennálló tartozásunk igen jelentősen megnőtt. Ennek legfőbb oka, hogy a jobboldali elhajlás következtében a begyűjtési fegyelem meglazult és 1955 első felében a mezőgazdasági kivitel csökkent, sőt igen jelentős mezőgazdasági termékbehozatalra szorultunk, amelyet döntően hitelekből kellett biztosítani. Ugyanakkor a termelés egy .helyben topogása akadályozta az ipari kiviteli terv teljesítését, az export növelését. Ezen túlmenően őszintén meg kell mondanunk azt is, hogy 1953-ban és 1954- ben az. életszínvonal emelését a beruházások csökkentésén kívül részint külföldi tartozásunk növeléséből fedeztük. A fizetési helyzet 1953—54. évi romlásában ezek szerint fontos szerepe volt a jobboldali oppartuniz- mus érvényesülésének. Egyes közgazdászok olyan nézeteket terjesztettek, hogy a jobboldali elhajlásnak az adósságok keletkezéséhez semmi köze sem lehetett, és ezt a megállapítást azzal indokolták, hogy a tartozások összege tovább nőtt 1955- ben is, amikor pedig jobboldali elhajlásról már nem lehet beszélni. A valóság ezzel szemben az, hogy 1955 második felében sikerült megállítani a tartozások további növekedését, 1956-ban már az első félév külkereskedelmi mérlegét is sikerült — hosszú idők óta először — aktív egyenleggel zárni és külkereskedelmi forgalmunk a tőkés országok viszonylatában is egyensúlyban van. Noha terhes tőkés tartozásaink évi kivitelünkhöz viszonyítva önmagukban nem képviselnek túlságosan nagy összeget, mégis világosain kell látnunk, hogy a tartozások tervezett csökkentése és ezzel egyidejűleg népgazdaságunk nyersanyagellátásának biztosítása az elkövetkezendő években igen nagy erőfeszítéseket követel. A külkereskedelmi tevékenység megjavítása érdekében — a kulke reskedelem monopóliumának fenntartása mellett — kísérletképpen bekapcsoltunk több ipari üzemet és egyes állami gazdaságokat áru'k külföldön történő közvetlen értékesítésébe. Ezt a formát a tapasztalatok leszűrése után az eredményektől függően tovább terjesztjük. A külkereskedelmi feladatok teljesítésének biztos alapját képezik a szocialista országokkal létesített együttműködési megállapodások és az idén megkötendő hosszúlejáratú külkereskedelmi egyezmények. Mind ezek 1960-ig előre növekvő mértékben biztosítják nyersanyagszükségletünk jelentős részét és a kivitelre szánt gépek nagy tételben történő értékesítését. De a békés egymás mellett élés szellemében jelentősen fokoznunk kell országunk külkereskedelmi forgalmát a tőkés országokkal is. Tovább kell erősíteni és ki kell szélesíteni gazdasági kapcsolatainkat a nyugat-európai országokkal, a többi európai országgal és továbbra is fokozott figyelemmel kell kísérni az afrikai, az ázsiai és a dél- amerika országokkal való kereskedelmünk fejlesztésének lehetőségeit. Második ©téves tervünk központi feladata: népünk anyagi jólétének emelése Pártunknak az ország felvirágzásáért vívott harca, egész tevékenysége arra irányul, hogy jobb és szebb életet biztosítson a magyar nép számára. Második ötéves tervünk központi feladata népünk anyagi jólétének emelése, növekvő kulturális igényeinek fokozott kielégítése. A második ötéves terv irányelvei a munkások és alkalmazottak egy keresőre eső reálbérének legalább 25 százalékos, a parasztság pénzben és természetbeni jövedelmének mintegy 25 százalékos növelését tűzik ki célul. Az irányelvek a lakosság fogyasztását 1960-ban — 1955-höz képest — 34—35 százalékkal magasabban irányozzák elő. Az irányelvek vitája során több oldalról felvetették azt a kérdést, nem lehetne-e az élet- színvonal növelésének előirányzott ütemét tovább fokozni. Azt hiszem, nem szükséges meggyőzni senkit sem arról, hogy helytelen lenne a tervben jelenleg szereplő tartalékokat megszüntetni vagy csökkenteni, és ezek rovására növelni a reálbér- emelés előirányzatát. Az sem lenne helyes, ha a beruházások rovására növelnők az életszínvonalat, mert ez lassítaná az ipar és mezőgazdaság fejlesztését és nagyon rövid idő alatt gátjává válna az életszínvonal további növekedésének. Az életszínvonal növekedése előirányzatának meghatározásánál abból indultunk ki, hogy inkább szerényebben tervezzünk, de terveinket biztosan valóra váltsuk, sőt lehetőleg túlteljesítsük. Joggal merül fel azonban a kérdés: mi biztosítja, hogy az életszínvonalemelés az előirányzott mértékben megvalósul, figyelembe véve, hogy az első ötéves terv során éppen ezen a területen maradtunk el leginkább a kitűzött céloktól. Az életszínvonal tervezett emelésének feltétele — a termelési tervek teljesítésén túl — mindenekelőtt az, hagy megvalósuljon a munka termelékenységének előirányzott emelkedése, és az önköltség tervezett csökkentése az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. A termelésre, a munka termelékenységére és az önköltség csökkentésére vonatkozó tervek az iparban és a mezőgazdaságban is összehasonlíthatatlanul megalapozottabbak, mint az első ötéves tervben voltak. Ez összefügg az előirányzott fejlődés viszony, lag mérsékelt ütemével, a tervek legfontosabb részeinek nemzetközi egyeztetésével, a termelés anyagi feltételeinek gondosabb számbavételével, és végül a műszaki színvonal fejlesztésére, a mezőgazdasági termelés fellendítésére irányuló erőfeszítésekkel. Ugyanakkor az irányelvek jelentős, több milliárd forint értékű fogyasztási árutartalékkal számolnak arra az esetre, ha a termelés vagy a termékek elosztása — előre nem látható okokból — a tervezettől eltérően alakulna. Az életszínvonal emelésének módszerei Az életszínvonal javítását szolgáló gyakorlati intézkedéseket, azok bevezetésének időpontját előre meghatározni természetesen nem lehet, ez nagymértékben függ a tervek teljesítésétől, gazdasági helyzetünk alakulásától. A munkások és alkalmazottak reálbéremelésének fő módszere a második ötéves terv során a munkabérek emelése lesz. Ezenkívül az irányelvek számolnak a kiskereskedelmi árak további csökkentésével is. A bérek növelése azért szerepel első helyen, mert ezúton az életszínvonal emelkedésével egyidejűleg lehetővé válik, a jelenleginél helyesebb kereseti arányok létrehozása a dolgozók egyes csoportjai között. A munkabér emelésére — nem számítva a teljesítménybéreknek a termelés növeléséből adódó emelkedését — az ötéves terv idején olyan jelentős összegeket fordítunk, hogy az öt év alatt végrehajtandó bérügyi intéátedések 1960. év kihatása mintegy hatszorosát teszi ki az 1956-ban elhatározott bérügyi intézkedéseknek. Ebből a legalacsonyabb keresetek emelésén kívül mindenekelőtt a magasabb szakképzettséggel rendelkezők és a nagy felelősséggel járó munkát végzők, továbbá a nehéz fizikai és az egészségre ártalmas munkán dolgozók anyagi megbecsülését kell fokozni. Az életszínvonal növelését szolgáló jelentős intézkedés az a Központi Vezetőség ülésének előző napirendi pontjában elfogadott határozat, amely javasolja a kormánynak, hogy sem ebben az évben, sem az elkövetkező években ne bocsásson ki békekölcsönt. Az életszínvonal emelését szolgálja az irányelvekben szereplő általános munkaidő-csökkentés is, amelynek első szerény lépése a vegyipar egyes területein és néhány más területen már ez évben megtörtént. A munkaidőcsökkentés további munkaerők foglalkoztatását igényli. Le kell azonban szögezni, hogy az ebből eredő termeléskiesést naigy részben a termelékenység növelésével, elsősorban az ezt szolgáló új technika bevezetésével és csak kisebb részben új munlkaerők beállításával (kell pótolni. Ha ettől eltekintenénk, a munkaidőcsökkentés végső soron a reál- béremelés rovására menne, mert vagy termeléscsökkentéssel járna, vagy annyi új munkaerőt kellene a termelésbe beállítani, hogy a béremelésre rendelkezésre álló összegek nagy részét a létszámnövekedés következtében szükséges többletbér emésztené fel. Csökkentett munkaidőt először a legnehezebb fizikai és egészségre ártalmas munkáknál tervezünk bevezetni, de fontos tényező ez a dolgozó nők élet- és munkakörülményeinek megjavítása szempontjából is. Azokban az iparágakban, ahol sok nő dolgozik, törekedni keli az éjszakai munka fokozatos megszüntetésére. A második ötéves tervidőszak végére általánosan meg akarjuk valósítani a 46 órás munkahetet. A bérek közvetlen emelésén és a keresők számának növelésén kívül a sokgyermekes munkás- és alkalmazotti családok jövedelmét növeli a családi pótlék tervezett emelése és a nyugdíjak, továbbá a hadigondozottak járadékainak tervezett rendezése is. A nyugdíjasok helyzetét javító intézkedések nagyrészt már 1957- ben életbe lépnek. Ezek során fel kell emelni a legalacsonyabb régi rendszerű nyugdíjakat és az özvegyi nyugdíjakat is. Eleget kívánunk tenni annak a kérésnek, hogy azok a dolgozók, akik az 1951. évi nyugdíjtörvény alapján öregségi nyugdíj folyósítását kérték, de továbbra is munkában maradtak, kérhessék az új rendszerű magasabb nyugdíjat. Ily módon is kifejezésre kell juttatni a régi dolgozók fokozottabb megbecsülését. A parasztság reáljövedelme a kiskereskedelmi árak leszállításán kívül mindenekelőtt a termékeik értékesítéséből származó bevételek emelkedése folytán növekszik. A parasztság ugyanis — figyelembe véve, hogy a kötelező beadás összmennyi- ségét nem szándékozunk emelni — növekvő termékféleségét szerződéses termelés vagy szabadfelvásárlás keretében értékesíti. Ez messzemenően érdekeltté teszi a parasztságot árutermelésének növelésében. A lakosság jövedelmének növekedésével összhangban az állami és a szövetkezeti kiskereskedelmi áruforgalom öt év alatt több mint 35 százalékkal emelkedik. Az élelmiszerellátás megjavítását nemcsak több, hanem értékesebb, elsősorban az állati fehérjéket tartalmazó élelmiszerek — hús, tej, tojás — fogyasztásának a növelésével is kell biztosítani. Ezért az előirányzat szerint az egy főre jutó évf húsfogyasztást 34,9 kilogrammról •960-ra 42 kilogrammra, a tejfogyasztást 109 literről 140 literre, a (Folytatás a következő oldaton.)
