Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-25 / 174. szám
Szerda, 1956. júlws 25. bomogai NirtAr A népgazdaság fejlesztésével a népjólét emeléséért (Folytatás az előző oldalról.) tojásfogyasztást 109 darabról 124 darabra kívánjuk felemelni. Az életszínvonal emelkedésének következtében előreláthatóan bi- bizonyos eltolódás következik be a belkereskedelmi forgalomban az iparcikkek javára. Ezért az élelmiszerek forgalmánál gyorsabban kell növelni az iparcikkek forgalmát. Különösen vonatkozik ez a jó minőségű ruházati cikkekre, valamint az úgynevezett tartós fogyasztási cikkekre: a bútorokra, a kerékpárokra, a motorkerékpárokra, a rádió- és televíziós készülékekre, amelyekben nálunk hiány van. A lakosság köréből érkezett sok javaslatra forgalomba kell hoznunk segédmotoros kerékpárokat, valamint 350 köbcentiméteres motorkerékpár-motorral hajtott fedettfülkés járműveket is. A lakosság számára — erőnkhöz mérten — lehetővé kívánjuk tenni személyautók vásárlását is, ezért a behozott személygépkocsik egy részét a belkereskedelem útján hoz- ság köréből is nagyszámú munkaerő zuk forgalomba. A dolgozó nők szá- ' mára igen jelentős, hogy lényegesen növekszik a korszerű háztartási gépek, köztük új típusú, olcsóbb gépfajták, valamint az új szintetikus tisztító és mosószerek árusítása. Nagy gondot fordítunk a falu ellátására: a személyes fogyasztási cikkeken kívül a falut jobban kell ellátnunk műtrágyával és növényvédőszerekkel, építőanyagokkal. A legutóbbi, különösen az 1953-at megelőző években gazdaságpolitikánk egyik legnagyobb hiányossága az volt, hogy jórészt áruellátási nehézségek miatt a dolgozó parasztság — beleértve a termelőszövetkezeteket is — áruértékesítésből származó jövedelmének csak nagyon kis részét, 1955-ben 10—15 százalékát fordította a mezőgazdasági termeléshez szükséges cikkek vásárlására. Ez természetesen kihatott a mezőgazdasági termelés fejlődésére is. Ezen a helyzeten a mezőgazdasági termelés fellendítése érdekében a második ötéves terv során feltétlenül változtatnunk kell. Hogyan biztosítjuk a teljes foglalkoztatottságot? Népi demkoratikus országunkban a dolgozók életkörülményeinek meg javításában igen nagy szerepet játszik a teljes foglalkoztatottság biztosítása. Röviden ki kell térnünk arra a kérdésre, hogyan biztosítja a tervelőirányzat a munkaképes lakosság teljes foglalkoztatását. Jelenleg vidéken, valamint a tovább nem tanuló általános iskolát végzett városi fiatalok között kétségtelenül van bizonyos számú hasznosítatlan munkaerő. Városokban, különösen Budapesten nehézség jelentkezik a nők munkábaállításánál és nagy gondot jelent az igazgatási apparátusból leépítésre kerülők megfelelő elhelyezése is. Ugyanakkor a népgazdaság egyes ágazataiban — különösen a bányászatban és az építőiparban — komoly mértékű munkaerőhiány van. Népi demokratikus rendszerünkben biztosítani tudjuk, hogy minden ember munkát kapjon, azaz a gyakorlatban érvényesüljön alkotmányunknak az az előírása, amely szerint minden dolgozónak joga van a munkához. E cél elérését szolgálja, hogy iparunkban a kevésbé anyagigényes, erősebben munkaigényes gyártmányok termelését fejlesztjük és a mezőgazdaságban határozottan a belterjesség növelésére törekszünk. Az irányelv-tervezet szerint az állami vállalatokban és intézményekben dolgozók száma öt év alatt mintegy 250 000 fővel növekszik. Figyelembe véve a termelésből kiesőket a szocialista szektorban — a mezőgazdaság nélkül számítva — valójában az újonnan munkába állók száma ennek több mint két és félszerese, azaz több mint 600 000 lesz. Az új munkaerőt elsősorban az ifjúság soraiból kell biztosítanunk, ezenkívül a mezőgazdasági és más lakoslép a munkások és alkalmazottak sorába. A teljes foglalkoztatottság biztosításához jelentősen hozzájárul a me zőgazdasági termelés belterjesebbé tétele. Sok munkaerőt köt le a szántóterületek növekedése, az árvízvédelem és a belvízrendezés. Ezenkívül fel kell karolni a túlnyomórészt helyi anyagok, helyi erőforrások felhasználásával a népgazdaság számára szükséges termékeknek a tervezettnél nagyobb mértékű növelésére irányuló kezdeményezéseket is, melyek szintén elősegítik a munkaerő foglalkoztatását. Az általános iskolát végzett 14—16 éves fiatalok foglalkoztatása érdekében növeljük a technikumokban és az általános gimnáziumokban továbbtanulók számát. A Minisztertanács lehetővé tette a Munkaerőtartalékok Hivatala rendszerén kívül is a szakmunkásképzést. Egyes ipari üzemekben, a kereskedelemben a 14—18 éves korú fiatalokat 4 órás munkiadővel kisegítő munkára lehet alkalmazni. A jelenleg munkaerőhiánnyal küzdő népgazdasági ágak helyzetét gépesítéssel is javítani kell, de ezen túlmenően megfelelő kedvezményekkel elő akarjuk segíteni, hogy a munkabíró férfiak a könnyebb munkakörökből ide átlépjenek és helyüket nők, ifjak vagy részben csökkent munkaképességűek foglalhassák el. Mindenképpen teljesítenünk kell alakásépítési programot A lakosság életkörülményeinek megjavításában különösen égető kérdés a lakáshelyzet. Lakásállományunkban a háború hatalmas károkat okozott; a lakóépületeknek országosan mintegy 20 százaléka, Budapesten pedig 75 százaléka rongálódott meg, illetve pusztult el. Ma- már több lakással rendelkezünk, mint a háború előtt, de ez a jelentős népszaporulat és az iparosítás következtében az igényektől jelentősen elmaradt. Ezenkívül 1953 júniusa előtt viszonylag kevés összeget és építkezési anyagot fordítottunk lakásépítkezésekre és tatarozásokra. Ugyanebben az időben, elsősorban az építőanyagellátás zavara miatt, háttérbe szorult a kislakásépítkezés is. Ezen a helyzeten a legutóbbi három évben valamelyest már változtattunk. Az irányelvek a második ötéves terv időszakára kétszer annyi — mintegy 210 000 — lakás építését írják elő, mint amennyit az első ötéves terv során ténylegesen építettünk. A lakáshelyzet megjavult Budapesten, ahol állami eszközökből 38 000, összesen pedig 80 000, és a bányavidékeken, ahol 30 000 új lakás épül. Ez utóbbi azt jelenti, hogy 1960-ig csaknem minden harmadik bányászcsalád új lakásba költözhet. A lakásépítés jelentős fokozásán kívül gondoskodni kell arról, hogy minél több — azelőtt lakás célját szolgáló — helyiséget adjanak vissza eredeti rendeltetésének. Fokozott gondot kell fordítani a lakóépületek felújítására és tatarozására is. Biztosítani kell a feltételeket ahhoz, hogy a sürgős karbantartási munkálatok huzavona nélkül, a szükség leteknek megfelelően kerüljenek elvégzésre. A lakáskérdés megoldásában az eddiginél jobban kell támaszkodnunk a helyi kezdeményezé- zésekre. Lehetővé kell tennünk, hogy az üzemek és a városi végrehajtó bizottságok megtakarított anyagi erőforrásaikból, a dolgozók számára egyszerű és olcsó lakásokat építhessenek. A lakáskérdés megoldását a második ötéves terv során, a szó szoros értelmében közüggyé kell tenni. A második ötéves terv lakásépítési feladatát olyan programnak tekintjük, amelyet mindenképpen teljesítenünk, sőt túlteljesítenünk kell. Jobban figyelembe vesszük a helyi sajátosságokat Tervek as egészségügyi ellátás javítására, a műveltségi színvonal emelésére A lakosság életkörülményeinek megjavításában nagy szerepe van az egészségügyi ellátás fejlesztésének. E tekintetben a fő súlyt a betegségek megelőzésére és a gyógyellátás minőségének megjavítására kell helyezni. A legutóbbi hat év alatt hatalmas mértékben megnőtt a társadalombiztosításban résztvevők száma, azonban az intézmények fejlődése, a szolgáltatások minősége ezzel nem tudott lépést tartani. A következő öt évben tovább növekszik ugyan a biztosítottak száma — különösen falun, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésével párhuzamosan — azonban a fő feladat a szolgáltatások színvonalának emelése. Ennek érdekében számos hozzászólás alapján, a gyógyintézeti és a szülészeti ágyak számát a tervezett 7500 helyett 8500-zal kell felemelni. Az orvosok és az egészségügyi személyzet létszámának növelése lehetővé teszi nemcsak a város, hanem a falu egészségügyi helyzetének jelentős javítását is. A 10 000 lakosra jutó orvosok száma tekintetében Magyarország a második ötéves terv során nemcsak eléri, hanem a legtöbb esetben tűi is haladja a legfejlettebb kapitalista országok jelenlegi színvonalát is. Különös gondot fordítunk az anyák és a kisgyermekek egészségének védelmére. Ezt a célt szolgálja a szülési szabadság két héttel történő meghosszabbítása is. Több észrevétel alapján az irányelveket ki kell egészíteni azzal, hogy az anyák három éven aluli beteg gyermekük ápolása esetén, meghatározott időtartamra táppénzt kapjanak. Szocialista építésünk nagy célkitűzései megkövetelik népünk műveltségi színvonalának további emelését. A legutóbbi években az általános iskolákban, a közép- és felsőfokon tanulók száma jelentősen megnőtt; a felszabadulás előttihez képest 1955-ben több mint háromszor annyi diák tanult a közép- és felsőfokú iskolákban. Jelenleg komoly nehézségeink vannak az iskolák tantermekkel és korszerű tanszerekkel való ellátásában. Ezen a helyzeten csak fokozatosan segíthetünk. Az alapműveltséget nyújtó általános iskola fokozott fejlesztéséért — az igen sok hozzászólásban kifejtett jogos igényeket méltányolva — az irányelvek tervezetében szereplő 4109 helyett 4500 általános iskolai tantermet keli létesíteni, azaz több mint kétszer annyit, mint az első ötéves terv idején. Évről-évré emelkedik a középiskolai oktatásban résztvevők és ezen belül elsősorban a technikumokban tanulók száma. Az általános iskolákban és gimnáziumokban fokozatosan be kell vezetni a politechnikai oktatás elemeit. Ennek során az ifjúság megismerkedik a fontosabb termelési ágak sajátságaival, készségeket szerez a korszerű munkaeszközök használatában, hozzászokik a természeti törvényeknek, az elméleti ismereteknek a termelésben történő alkalmazásához. Ezen kívül az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani az ifjúság esztétikai nevelésére is. Több észrevétel alapján szükséges az irányelvek kiegészítése a gyermek védelmére vonaitikozó feladatokkal. A gyermekek fokozottabb védelme érdekében bővítjük a gyemnefccrtthonck hálózatát és fejlesztjük a gyógypedagógiai oktatást szolgáló intézményeket is. A főiskolai oktatás területén a hallgatók létszámának az elmúlt években Végrehajtott csökkenése után ismét bizonyos emelésre van szükség, különösen a műszaki egyetemeken. A mérnökök ar-ányszáma például a fejlett ipari országokhoz képest országunkban még mindig alacsony. Az előttünk álló nagy feladatok a „kiművelt emberfők” sokaságát követelik meg s jelentős részben az egyetemektől s főiskoláktól függ, hogyan tudunk ennek az igénynek eleget tenni. A főiskolai létszámnövekedésnek azonban feltétlenül együtt kell járnia az oktatás színvonalának lényeges emelésével és a gyakorlati oktatás lehetőségének kiszélesítésével. A felső oktatási intézmények tanszerekkel, műszerekkel, kísérleti eszközökkel való ellátására a második ötéves terv folyamán évi átlagban mintegy 65 százalékkal nagyobb összeget fordítunk, mint 1955-ben. Az egyetemi ifjúság nevelésének megjavítása kívánatossá teszi a jelenlegi diákotthonoknak fokozatosan kollégiumokká történő fejlesztését. Külön gondot kel fordítani arra, hogy a főiskolát végzettek szakképzettségüknek megfelelő munkakörökbe kerüljenek, ahol megfelelően érvényesíthetik tudásukat és ezzel együtt biztosítva van továbbfejlődésük is. Az első ötéves terv időszakéiban végbement fejlődés jelentékenyen megváltoztatta az ország egyes megyéinek arculatát, sok területén számottevő iparosodás és kulturális átalakulás ment végbe. Mégis a társadalmi-gazdasági viszonyok és a természeti sajátosságok különbözősége miatt, valamint a fejlesztés bizonyos aránytalanságai következitében, ma is lényeges különbségeik vannak az ország egyes területeinek ipari és mezőgazdasági fejlettsége, munkaerőhelyzete, kulturális ellátottsága között. A második ötéves terv irányelvei az ország egyes területeinek fejlesztésénél abból' Indulnak ki, hogy folytatni kell az iparilag elmaradott területek iparosítását, és a termelőerők fejlesztésénél gondosan figyelembe kell venni a helyi adottságokat, jobban kell hasznosítani a helyi erőforrásokat. Az ipar területi kiterjesztésének gátat szab az a körülmény, hogy a beruházási eszközök hatékonyabb felhasználása céljából, a második ötéves terv során viszonylag kevés új üzem létesül, a termelés bővítését elsősorban a meglévő üzemek fejlesztése és újjáalakítása — rekonstrukciója — biztosítja. Ezenkívül gazdasági okokból célszerű sok új üzemet a már amúgy is iparosodott vidékekre telepíteni a nyers- és fűtőanyag- lelőhelyek közelsége, vagy egyéb tényezők miatt. Ennek következtében az irányelvek tervezete némelyik területnek, így mindenekelőtt a Nyírséginek, az Alföld déli részének és a Dunántúl egyes vidékeinek iparosítására vonatkozóan, viszonylag kevés célkitűzést tartalmaz. Jóllehet a második ötéves terv során nem valósítható meg gyökeres fordulat, ezeknek területéknek a fejlesztésében, e kérdésnek az eddigieknél sokkal nagyobb figyelmet kell szentelnünk. A második ötéves terv során további erőfeszítéseket kell tennünk abból a célból, hogy nagy és túlzsúfolt ipari városainkat — elsősorban Budapestet — tehermentesítsük. Minden esetben, amikor budapesti üzemek korszerűsítésére kerül sor, meg kell vizsgálni, :aem lenne-e célszerűbb, ugyanezen összegből, új üzemet létesíteni vidéken. Budapest tehermentesítése segítené a főváros lakás-, közlekedési és ellátási nehézségeinek megoldását. A második ötéves terv — főleg kisiebb — létesítményeinél nem történt még meg a telephely megválasztása. Ezeknél irányelvül ke® megszabni az illetékes miniszterek számára azt, hogy új üzemeket — figyelembe véve a helyi nyersanyagszükségleteket — a kevésbé iparosodott és munkaerővel jól ellátott helységekben létesítsenek. A beérkezett javaslatok alapján az Országos Tervhivatal és a kiküldött bizottság számos ilyen lehetőséget vizsgált felül. E vizsgálatok eredménye alapján kitűnt, hogy az eredetileg tervezettnél nagyobb lépés tehető a Nyírség iparosítása felé. A nyírségi fejlett gyümölcstermelés jobb hasznosítása végett Nyíregyházán célszerű élelmiszeripari üzemet létesíteni és fokozottan biztosítani a g> ümölcs tárolásához, csomagolásához és feldolgozásához szükséges berendezéseket. Tovább kell bővíteni a nyírbátori növényolajüzemet és fejleszteni a kisvárdai öntödét. A csempetermelés bővítését, a Budapesti Porcelángyár eredetileg tervezett újjáalakítása helyett, indokolt lenne egy Sátoraljaújhelyen létesítendő új üzemmel megoldani. A költségkülönbözet viszonylag csekély, viszont Sátoraljaújhely környékén jó minőségű nyersanyag és a városban elegendő munkaerő áll a gyár rendelkezésére. Tovább kell vizsgálni a Tiszántúl, valamint a Dunántúl különböző területeinek iparosítási lehetőségeit. A kevésbé iparosodott területek ipari fejlődésének segítésére a helyi erőforrásokat felhasználó, viszonylag rövid idő alatt megtérülő ipari beruházások céljaira a Nemzeti Banknak 100 millió forint hitelt kell biztosítania, amelynek hovafordítására a helyi tanácsok tegyenek majd javaslatokat. Az eddiginél jobban figyelembe kell vennünk a mezőgazdaság fejlesztésénél is az egyes területek sajátos adottságait. A természeti adottságokon kívül, különös gondot kell fordítani a belterjesebb gazdálkodás megvalósítására, elsősorban a kevésbé iparosodott vidékeken. Például elsősorban a Tiszántúlon van erre lehetőség, mivel itt a második ötéves terv során jelentős öntözőtelepek lépnek üzembe. A mezőgazdaság gépesítését viszont elsősorban a munkaerőhiánnyal küszködő, erősen iparosodott területeken kívánatos gyorsabban előrevinni. További lényeges kérdés egyes vidékek és települések sokoldalú fejlesztésének megvalósítása. Az eddigi vizsgálatok alapján helyesnek látszik Budapesten 600 helyett 700 tanterem, Miskolcon 3000 lakás helyett mintegy 5806 lakás építése állami eszközökből, illetve állami hozzájárulással. Az Alföld egészségügyi helyzetének megjavítása céljából Karcagon rendelőintézettel egybekötött kórház építése látszik szükségesnek. Jobban el kell látni kulturális intézményekkel egyes, az irányelv-tervezetben nem szereplő városokat is. Tatabányán új mozit kell létesíteni. Mindez természetesen megközelítően sem meríti ki az egyes területek fejlesztésére fennálló lehetőségeket. A lakásépítésre, a szociális és egészségügyi, valamint kulturális intézmények létesítésére előirányzott összegek pontos területi elosztása még nem történt meg és nem is nyerhet addig jóváhagyást, amíg a főváros és valamennyi megyei tanács nem dolgozta ki részletesen indokolt tervjavaslatát. A tervjavaslatok kidolgozása után nagyobb lehetőségünk lesz az ország különböző területeinek fejlesztésében előttünk álló konkrét feladatok meghatározására. Teremtsünk szorosabb kapcsolatot a tudomány és a gyakorlat között A második ötéves terv folyamán meg kell teremteni hazánkban a tudomány, a kutatómunka további fel- v irágoztatásához, kibontakoztatásához szükséges feltételeket. Az első ötéves tervben anyagi lehetőségeinkhez képest jelentős összegeket áldoztunk az egyes tudományágak fejlesztésére, erőforrásainkat azonban nem mindig oda összpontosítottuk, ahová leginkább kellett volna. Sok esetben fölöslegesen szétforgácsolt, elaprózott, egymástól elszigetelten működő kutatási területeken folytattunk kísérleteket olyan tudományágakban, amelyekben a Szovjetunió vagy a szomszédos népi demokratikus országok egyike-másika már komoly eredményeket tudott felmutatni, s amelyek átvételével jelentős mennyiségű „iskolapénzt” tudtunk volna megtakarítani. Az ilyen hibák kiküszöbölése szükségessé teszi a tudományos kutató munka távlati, 10—15 éves, és a szocialista országokéval összehangolt fejlesztési tervének elkészítését. A párt és a kormány tudatában van a tudományok fejlesztése fontosságának, és ezért a második ötéves tervben is jelentős összegeket javasol erre a célra fordítani; nem számítva az ipari, mezőgazdasági és az egyetemi kutatásokat, a Magyar Tudományos Akadémia céljaira fordított beruházásokat mintegy 370 millió forintban javasoljuk megállapítani. Ügyelnünk kell azonban arra, hogy ne ismételjük meg az előző években elkövetett hibát, azaz a tudomány fejlesztésére szolgáló összegeket mindenekelőtt országunk legfontosabb gazdasági és kulturális kérdéseinek megoldására fordítsuk. Hangsúlyoznunk kell a tudomány és a gyakorlat kapcsolatának fontosságát, azaz elsősorban az olyan tudományos kutatást kell támogatnunk, amely az országunk előtt álló gazdasági és kulturális kérdések megoldását szolgálja. Ezt azonban nem szabad leszűkítve értelmezni: nagy jelentőséget tulajdonítunk az elsőrendű fontosságú elméleti alapkérdésekben, a fizikában, a kémiában, a matematikában, a biológiában kifejtett tudományos munkáknak, ha ezek egy részének nincs is közvetlen kapcsolatuk a termeléssel. Látnunk kell, hogy ha az ipari, mező- gazdasági, orvostudományi és egyéb kutatások nem tudnak megfelelő elméleti alapkutatásokra támaszkodni, elvesztik tudományos perspektívájukat és egyre kevesebb segítséget adnak a gyakorlatnak. A tudomány és a gyakorlat szoros kapcsolatának hangsúylozása tehát nem jelentheti az alapkutatások elhanyagolását. Az alapkutatás fontos területe a fizika. A magfizika bővítette az energiahordozók körét, és a rádióaktív (Folytatás a következő oldalon.)
