Somogyi Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-24 / 148. szám

­Rögös az úí eleje A kőkúti tsz-ek 10 hónapos fejlődésének tapasztalatai ( \ — Csalt kezdjék e], meglátjuk, mire mennek, s akkor meggondol­juk — mondták tavaly ősszel a kí- vüimaradt kckútd gazdák. Két hónap leforgása alatt öt tsz alakult altikor a faluban. Kőkút szövetkezeti község lett. No, azóta eltelt 'tíz hónap. Egy Iskolai év. Nézzük, mit tanult ez idő alatt Kőkút népe: az új életet kezdőit is, meg a még egyéniek, is. Kosos vagyon — magánzsebbe Június az a hónap, mikor minden szerszámra szültség van a mezőn. Az az idő, amikor a parasztembertől tótágast álüihat a könyv, a mozi: nincs rá ideje. A Nappal versenyezve kél, s csalt akkor egyengeti, meg derekát, mikor falő, hogy a sötétben az ápolt növényt vágja ki. S ebben a nagy munkaidőben kőfcúti Béke tagjai még 9 órakor ‘is a kisäoapufban ácsorognak. Miért? Már mindent elvégeztek? Szó sincs róla! 25 hold kukoricájuk első kapálását még nem fejezték be. Burgonyájuk töltetlen. A Szorgalom Tsz-ben csalt az dol­gozóik, akinek éppen tetszik. Az egyiknek már van 100—120 munka­egysége, a másiknak meg 10—15. S mégis: aki aűlig dolgozik, annak van pénze, jobban tele a kamrája, mint az igyekvőknek. Dehát hogyan? Az jár rosszul, aki dolgozik becsülete­sen? Igen, legalább is a Szorgalom Tsz szorgalmas tagjai így érzik ... Van a tsz-mek 26 IhcPd erdeje. Hogy, hogy nem, a vezetőség arra a gondolatra jutott a télen, hogy ha­laszthatatlan az irtás. S neki is fog­lalt derekasan. Mivel1 azonban pilla- natnyiiaig a fáira nem volt szükség, liát szépen eladták. Eddig rendben is volna. Ha a pénz a közös kasszá­ba vándorolt volna. Vo’na, ha vol­na... Ám az történt, hogy a 28 tag­ból 10—12 szépen elzsebelte ezt a pénzt. Györfi János, mint a községi tanács elnökhelyettese, megszerezte a szállítási enge délid. S eladták Tolnába, Fejér megyébe... Most pe­dig, mikor ott van tíz anyakoca, nem tudnak elépítéshez kezdeni, mert nincs... mi nincs? Pontosan fa- ai"’.«! ;'! Közös föld — egyéni célokra Aki kinyitotta a száját, annak be­tömték — fával-. Alvadt, aki nem fo­gadta el a »mutyifát«, hanem igaz­ságot követelt. Azt Györfi János meg Mércéi, az elnök, megfenyeget­te, hogy a párt elé viszik az ügyét. Mert bomlasztja a tsz-t! Ezért akar meet kilépni Vida József. Ezért érzi úgy Szentiványi Gyula, ‘hogy ő cse­léd a tsz-ben. Mert csak dolgozik, dolgozik, beleszólása meg nincs semmibe. Pedig tagja az ellenőrző bizottságnak. Persze nem tagja a Györíi-féle «Mindenható bizottságai­nak. Szóval egyesek úgy gondolják Kó­lái tan, hogy: beléptem a közösbe, de megmaradtak egyéni céljaim. Még világosabban bizonyítja ezt a háztáji földek körüli zűrzavar. A Szorgalom Tsz-nek 20 hdd burgonya-vetésterve volt, elvetettek 16-ot. Kukoricából 28 helyett 20-at. Miért? Azt mondja a vezetőség, nincs több föld. Ugyan­akkor Vida János pl. kijelenti: «-Az én feleségem nem ér rá a közösben dolgozni. Nekem most is van annyi kukoricám meg krumplim ültetve, mint tavaly.« Honnan van. Vida Já­nosnak földje? A tsz-éből! Ha az alapszabályzatot emlegetik előtte, így válaszol: — Hát csak én legyek bolond, mi­kor a többi «okos«? Varga János, a Béke Tsz elnöke, errűékezőtehetségónek legnagyobb megfeszítése árán is csak 162 hold terület bevetéséről tud számot adni. Pedig 196 hold a szántóterület. Hol van hát 34 hold? Eltűnt? Egyáltalán. Csak a közös művelés számára. Pálfi József és Géza belépett a Törekvés­be. Földjüket betagosították. Most aztán művelik volt területüket is. „JWáni nénje krumplit vet(( Nincs egymásnak szemrevetná va­ló. Illetve van és énnen ezért nincs. Mert. ha kígyót kiáltok a másikra, hát az békát érdit vissza, de csapa­tostól! Ilyen helyzetben aztán persze, hogy nem törődnek a közös ügyek­kel. Illetve törődnek, de olyan ala­pon, hcey «minden szentnek maga .felé hajlók a keze!« A Vörös Sugár egyik munkacsapa­ta azért nem jár dolgozni, mert a másik csoport állítólag magának ír­ta be az ő munkájukat is. S ezt ma már szinte lehetetlen ellenőrizni. Hisz tavaly ősszel kezdtek dolgozná közösen, de a munkaegységet még most sem vezetik rendszeresen. A Békében januárban kezdték meg ezt a homiokizzasztó munkát. S akikor is ilyenformán: «Néni nénje krumplit vet!« Ember legyen a talpán, áld ebből kiokoskodj a, hogy mikor, hol!, mennyi krumplit vetett a jó Nánd néni. Mart viszont most meg jönnek ám, hogy így, meg úgy! A vezető­ség meg behúzza a nyakát, behuny­ja a szemét, és beír még öt munka­egységet: lesz, ahogy lesz! De akkor me? jön a másik, a harmadik. A munkaegységek egyre szaporodnak a papíron, a kukorica meg kapálal- lan senyved a földben ... instruktorok, segítség ! Homoktenger veszi körül a falut. Bekötőút mimes. — Talán ez az oka — mondják a ikőkútcak —, hogy olyan keveset ‘lá­togatnak meg ‘bennünket a járás­tól... — Elgondolkoznak, rázzák a fejüket: — De mégsem. Merít tavaly heteken keresztül minden nap itt voltak ketten-hárman. Csak, ahogy befejeződött a földrendezés, hát el­maradtak. Talán azt gondolják: meg­alakultak a tsz-elc, rendben van min­den. Bedemcsik József eílvtárs, a Vörös Sugár elnöke elmondja, ho<^r Né- ■Tpeth «kitársnővel, a járási párt-vb munkatársával csak úgv találkozott, hó«« érn-en akkor ment he a tanács­házra, amikor ő ‘s ott volt. Ennek is már jó két hónapja. Dicsérik viszont Suti elvtársat, a járási tanács elnö­két, hogy két hete volt kint náluk. Kiment az emberek közé, beszélge­tett, vitatkozott velük. Elégedettek Kelemen elvtárssaíl, aki már a tava­szon ás töibbizben volt kint náluk. Nem segít azonban a járási és me­gyei tanács illetékes szerve a köny­velésben. Mert ez mind az öt tsz- ben igen gyengén megy, nem érte­nek hozzá. Adj anale kézzelfogható segítséget pl. a munka megszervezé­séhez. Egy előadó legyen lant há- rcm-mégy napig, osszák be a munkát. (V«’-útfal tanítsa meg őket a teljesít­mény helyes beírására.) Égetően fontos dolog ez. hisz itt az aratás, és a kapálással is elmaradtak! „Ha kínokkal is, de haladunk Szóval tipegnek, tipegnek a gye­rekcipőben a kőkúti tsz-elc Egyik­nek szűk, a másiknak bő. De ter­mészetes, hogy ha az ember lábát egy helyen feltöri a cipő, akkor elve­ri a szöget, vagy foisámf áztat ja: még egyszer ne fordulhasson elő. Így tesznek a tsz-tagok is. Ezért szóltak a Vörös Sugár asz- szonyai Bedenesik elvtársnak, az ef!- in ölen ék: A télen az legyen az első, hogy mindenkinek kimérik a törvé­nyes nagyságú háztájit. Jövőre ebből ne legyen ibaj! Ezért mondta Varga Jánosné és két lánya, a Béke Tsz tagjai: — Jobb lesz, ha jövőre egyé­nenként kioszt juk a kapáinivaiót! Mert aki iámegy reggel hétre dol­gozni, az is csali annyi munkaegysé­get kap, mint aki tíz óra felé támo­lyog elő. Bedenesik Józsefet a párt küldte a Vörös Sugár élére. — Először egy kicsit elkeseredtem — mondja —, hogy ilyen rossz tsz-t kaptam. Az­tán rájöttem, hogy ha nem ilyenbe helyeznek, magamnak kellett volna ‘kérni. Hisz ezért jelentkeztem falusi munkára. Most már megjött a ked­vem is. Mert látom, van lehetőség. Éppen most érkeztem meg Kiabér- Baltyánpusztáról, Hodek elvtárs «birodalmából«. Talán még az a szó is kevés, hogy gyönyörű! Persze, mi még messze vagyunk tőlük. De rá­léptünk az útra, s ha lomokkal is, de haladunk! „Amikor forr a bor — Homokos talajunk lei-omlott. Ezért veszünk birkákat, mert azok trágyája orvosság az ilyen talajnak. Aztán: a kecskeméti vadhomokon vi­lághírű ibaracik terem. Mi nem tud- nánk ugyanezt megcsinálni? Már ír­tam is a talajvizsgálóknak, hogy jöjjenek ki ... A Vörös Hajnal terü­letén kitűnő halastavakat lehetne óoíiteni. Ha a begyűjtés átadná az épületet, annak pincéjében téii- gomba-tenyészetet. létesíthetnénk. .Tó pénz ez januárban, februárban. Eh­hez azonban egyesülnünk kell. Miért lemdink két-háromszáz holdas dara­bokra szaseatva? Ez nem igazi naigy- iizem, nem ad teljes lehetőséget a fejlődéshez. Persze, az egyesüléshez előbb minden tsz tegye tisztába ma­gát. Mert még a saját nyavalyánk ds büdös, hogy szagolnánk akkor a má­sét? ... Kőkút egyéni gazdái látják, szinte ibefliüTről látják az öt új tsz életét, S meglepő, hogy derűlátóbbak, mint a tsz-tagok. Azt mondják: — Annikor forr a bor. hát először ugye zavaros az egész. Mert a seprő megkavarja, ‘bepiszkítja. Később az leülepszik, oszt szépen le lehet róla fejteni a kristálytiszta bort. Hát íev van ez az öt új tsz-ben is. A még meglévő hibák mellett jól látják a Vörös Sím ár asszonyainak — László Jánosné, Papp Józsefeié, Ba- csa Lajosné, Máté Magdolna, Kiss Mária — jó munkáját. Látják Kerza János és Novák József fogatosok szorgalmát. (Csak az utóbbi a fele­sége száját rámáztatná valamivel ‘kisebbre.) A Békében ifjú és idős Bosnyák Vendelt, Varga Jánosnét. Mm a többieket, akikről nem is szól ■a krónika ... Szentiványi Gyiula így mondta: — Elfelejtik, amit még az iskolában tanultunk egy régi királyról. Hogy halálos ágyán fiainak egy vessző- nyalábot adott, amit azok nem bír­tak eltörni, Különnkülön meg köny- nyedén elpattintották. Kunszabó Ferenc 30 GRAMMOS CUKORRÉPA A megyei szakembereit hétről hét­re méréssel ellenőrzik a különböző talajokon, hogyan fejlődik a cukor- és takarmányrépa. Legutóbb a ta- szári földekről hoztak ibe minta- ipálidányit. Egy-egy cukorrépagumó 30 grammot nyomott, sokat fejlődött az elmúlt héthez viszonyítva. Kiszá­mították az agronómusok, hogy — a répa jelenlegi fejlettségi fokát, ftgye- lermbevéve —, ha az összes termést egy holdról most kiszednék, ez 21 mázsának felelne meg. ’Ez arra en­ged következtetni, hogy az idén a cukorrépatermés az előző évi átlag­nál jóval magasabb lesz. Szerkesztőségünk postájából »Úgy fogadtak, mint valamikor a fizető betegeket“ Nemrég a marcali kórházba■ utal­tak. be egy kis műtétre. Féltem bemenni, mert sok kellemetlen em­lékem van a kórházból. Most a kel­lemetlen emlékek mellé kellemest is szereztem. Ahogy jelentkeztem, a sebésze­ti rendelőben Varga doktor barát­ságosan és udvariasan fogadott. Valamikor így fogadták a fizető és kiilónszobás betegeket. Jól esett ár. Viczián igazgató- főorvos közvetlen, biztató szava, a nővérek kedvessége és figyelme. Most azzal a gondolattal tértem haza: ma már a betegség sem any- nyira rossz, s nem annyira fáj, mert látjuk az orvosok igyekezetét, segítőkészségét, hogy minden bete­güket mielőbb meggyógyítsák. 'Ez nekünk, dolgozóknak nagyon jól esik! BÁLINT FERENC villanyszerelő, Felsöboqát-puszta. Félmunka — nem munka! Kaposvárott a Széchenyi tér 5. sz. ház udvarán az esővízlevezető csatorna eldugult. így az udvaron való közlekedés az elmerülés ve­szélyével járt. Hosszas kérielés után végre az IKV megbízásából a Tatarozó Vállalat dolgozói hozzá­kezdtek a munkához. Uj alagcsö- veket raktak le egész az aknáig. A vállalat dolgozói figyelmeztették az illetékeseket, hogy másnap az almán túli részt is tisztítsák ki, mert másképpen az ő munkájuk feleslegessé válik, a csatorna ugyanis újra eldugulhat. így is történt! Arra szeretnék választ kapni, miért kellett íélmunkát végezni? S ha mégis újra meg akarják csinál­tatni — mert szükséges —, dupla költség lesz, újra fel keli bontani a már egyszer lerakott és elitömö- dött csöveket. Nem lett volna egy­szerűbb mindjárt nem fél. hanem egész munkát végezni? Olcsóbba kerüli volna! FARKAS GYÖRGY „Bekényszerítettek a tsz-be" Hr-& ss.*"ra,sriku1' mmnk «■ • •«*­a tsz-fejlesztésnél. Az ötven év körüli MrSmh k°VeUÜnk C‘ Wbát megnyerő őszinteséget. A markáns arcon valatniftiJfi h™? .Sl,ga.r0ztaia Elláttuk, el bizony — hiszen bekopogtatott a szorkPcÍtó=.llíí',zott- hozzánk bizalommal. Ide jött, hogy kiöntse mi fái s. tosegbe> jött tásra találjon, ömlött belőle ri szó a késéiül megha11^­mondja, milyen erőszak is történt *” S VJrtuk* VCS™ ki­Velem bizony igazságtalanság történt. Elhihelik nekem. Nem mond­tam en valótlant világhetemben. e manü — Milyen igazságtalanság? — Mert most kiléptem. Ki én. Otthagytam a tsz-t csinál ianai- amit akarnak. De én nem. Engem bekényszeríti,ttek. Én nem akartam menni. Nem vonzott engem soha a tsz. Én nem hagyom a 15 hold föl­det. A tsz-ben nem hagynak dolgozni. — Hát itt valami igen nagy-nagy dolog történt — gondoltuk de a mi emberünk csak arról beszélt, hegy ő bizony kilépett, otthagyta a tsz-t i legnagyobb munkák idején. Pedig ő szeret dolgozni, a mindene a föld, a munka. Hát nagy okának kellett lenni, hogy ő otthagyott csa- pot-papot. Nagynehezen szóhoz jutunk tőle, sikerül végre kérdezni is. Vála­szol, de aztán látni, hogy némelyik kérdés kényelmetlen, hát inkább kanyarodik egy jókorát, s amikor kérdezzük, miiyen ergszak történt, arról beszél, hogy ő világéletcben becsületes ember volt. Ez a nagy-nagy fájdalom úgy látszik együttjár valami félelemmel is — erősödik meg bennünk az érzés —, s nem meri megmondani, ki és hogyan erőszakolta őt a termelőszövetkezetbe. De ki is ez az ember? Persze, ezzel kellett volna kezdeni. A név talán nem is fontos. De mégis, hiszen száz, kétszáz, ezer és kétezer található belőle az ország­ban. Neve: Horváth János, hogy mégiscsak megmondjuk, 15 holdja volt — most van neki ötszáz és ezer. Azaz, csak volt — volt a tsz-ben, neki és a többieknek. De mégsem, hiszen őt erőszakkal kényszerítették oda a többszázholdas birtokosok, a tr-z-tagok közé. Hát így nem is érezhette magáénak a százholdakat. Hiszen kényszerítették. És aztán kibontakozik előttünk az egész ember. Saját szavaival jellemzi önmagát, de jellemzi őt a falu is. A falu, a tsz-község: So- mogysárö. , Rajzoljuk csak le. Nem külsőleg, a külső kis dolgokat árul el. Csak általánosságokat. Egy nagy, kérges kezű, szikár, jóerőben lévő pa­rasztot. Ahogy beszél — az azt árulja el —, ahogy a faluban mondják: jó lübeszédű, jó dolgos ember, mindenkin túltesz a munkában. Nem­csak erőben, észben is. Amit ő kimond, az úgy van, vagy ha nincs is, hát úgy kell annak lennie. Legalább is legszűkebb körén, a családon belül. Ezt ő maga is elmondja. Ö ilyen ember. Traktor? Minek az? Ló kell, jó ló. — Tréfál? — nézünk rá. — Dehogy. Minek az. Borzad a háta, ha látja. Neki ajánlhatják, hogy elviszik valahova, lia kell, motorral. In­kább gyalogol. Minek az a motor? Jó az ember két lába is, ha már sze­kér nem akad. Mert a szekér, a két jó ló, az az igazi. Nem a traktor, nem a motor. 'S? Imondja, ha bemegy a kocsmába — de nagyon ritkán — kér egy féldeci pálinkát, gondolva, hegy megissza és nyugodtan elbeszélget egy kicsit, de még ott se hagyják békén. Odateszik az asz­talra eléje a pálinkát, s mielőtt inna, megszólal a rádió. Ö ilyenkor otthagy csapot-papot, n«m bánja a pálinkát sem, de ö meg nem hall­gatja a rádiót. Az újságot sem olvassa el. Néha megveszi ugyan, de nem nézne bele a világért se. Kell az az újság, ha az asszony ablakot tisztit, vagy ha csomagolni keil. Neid ne beszéljen a rádió, ne írjon az újság. Nem érdekli sem ország, sem világ baja. 'Van az neki is elég. Neki ne be­széljenek, ő 11 esztendeje nem volt még gyűlésen sem, mert neki nincs arra ideje, neki mindene a munka. Csak most jár gyűlésre, bár ne járt volna, mióta belépett a közösbe, illetve kilépett a tsz-bői. Ö mindezt elmondja magáról becsülendő őszinteséggel. Elmondja, s észre sem veszi, hogy pislog szemünkben a csodálkozás, s ha nem ó mondaná cl, hanem más, mondjuk egy falujabeli, nem itt a fülünk hal­latára beszélne, el sem hinnénk róla egy szót sem. Ilyen ember is lé­tezik? De mindegy, hogy milyen ember, ha igaza van, ha jogtalanság történt vele. Hallgatjuk türelemmel — gondoljuk, csak eljut végre addig, hogy ki s hogyan kényszerítette. Miért is tagadná, hogy ő olyan élelmes ember, aki megél a jég há­tán is. Főzött ö pálinkát is. Hozott fát az erdőről — ezt már a faluja- I.'eliek is elmondják — s becsúszott a közé az ágfa közé egy-kél hen­gerfa is. Volt ott annyi az erdőn, észre sem vették. Vett földet is, erre mondták, hogy feketén használta. — Ez már valami — mondjuk —, de hol itt kényszer? Egy nap odajöttek a faluba tsz-t szervezni. Itt kezdődött a baj. Nem kis dolog ez biztos. Ilyenkor megbolydul a falu, mint a méh­kas. Előjönnek bizony a csúnya dolgok is. Az első belépők kicsit meg­piszkálták a falu szennyesét is. Előjöttek a faluban a feketevágások, a falopások — keresni kezdték a 250 hold feketén használt földet is. A tanács már apróhirdetést akart feladni, hogy a becsületes megtalálót jutalmazza. Persze, megkérdezték őt is. Nemcsak a népnevelők, jött a rokon is, áld már belépett. Sógora a tsz elnöke. Biztatták, de hasztalanul. Megél ő a tsz nélkül is. Ha kell — mert már volt így is — kizavarja akár éjjel is a családot. Dolgozzanak. Mert azon a 15 holdon maguk­nak dolgoznak. Végre rátér az erőszakra is — gondoltuk. Igen, csak az a lelkiismeret (vagy inkább félelem), az ne volna. Nem fenyegették öt, de amikor egy-két faügylet kiderült a faluban, meg aztán holmi falopást emlegettek, a mi Horváthunk is gondolkodni kezdett. Az a fa, az nem hagyta nyugodni! Lesz, ami lesz, a tsz-ben nem bántanak — gondolta —, hát belépek. (Az igazság, hogy erről beszéltek is neki.) S bement önként, elment a tanácsházára, aláírta a belépési nyilatkozatot. — önként? Hát akkor hol az erőszak? Nem mondja ki, de érezni beszédén, hogy félt, hátha őt is meg­büntetik. Másféle erőszakról nem beszél, nem is tud beszélni. Volt igaz­ság abban a fa-dologban. Aztán olvasott valamit az újságban. (Mégsem ablaktörlésre hasz­nálta.) Uj szelek fújnak most. Valami huszadik kongresszusról beszél­nek. Önkéntességről. Hát ő nem önként ment. Most miért ne mondhat­ná, hogy ővele erőszak történt? Jól dolgozott ő, de nem hagyták. Attól féltek, hogy őneki sok lesz a munkaegysége. Hát ő kilépett. Adják vissza lovait, melyeket bevitt a közösbe. — Bekényszerítettek a tsz-be. Most a törvényesség szerint enged­jenek ki. Aztán megint fuvarozhat — gondolta, s két-liárom év alatt újabb holdakat ragaszt ahhoz a tizenöthöz. Hogy ő átjáróháznak nézi a tsz-t? Az ember oda megy, ahol úgy véli, jobban megtalálja a számítását — mondja. De egy kicsit ekkor éizi, hogy nincs egészen igaza. Petiig azért jött hozzánk is, hogy iga­zat adjunk, hagy intézkedjünk, adják vissza a lovát. lTh e adhattunk-e mi igazat Horváth Jánosnak? Adhatunk-e iga­n* zat azoknak, akik ingadoznak, akik — miután beléptek a tsz- be — meggondolták a dolgot és most ki akarnak lépni? Nem, ehhez nincs jogunk. Egyben egyetértünk vele. Meg kell ta­lálni az igazságát. Ebben segítünk is neki. Mi az ő igazságát abban lát­juk, hogy szakít a múlttal, hogy rálép arra az útra, amelyet a párt mu­tat számára. S ha ez az út rögös is, bátran kell rálépni. Mert a munkáért élő-haló ember — mint ő is —, ha szakít a múlt csökevényeivel, az önzéssel, feloldódik a közösségben, a rögös utat is simává tudja termi.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom