Somogyi Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-08 / 134. szám

c SOMOGYI NKPLAJP Péntek, 1956. június 8. Érdekességek innen-onnan Tito elnök beszéde a moszkvai egyetemen megtartott diákgyülésen PÉNZÉRT KÍNÁLT RABSÁG A Reuter idézi az Elefteria című befolyásos ciprusi görög lap cikket, amelyben a lap azt az értesülését közli, hogy az angol hatóságok Ma- kariosz érseknek havi 150 font, Kip- rianosz püspöknek havi 100 font anyagi támogatást ajánlottak fel a Seycholles-szigeteken fogvatartásnk idejére. Makariosz és Kiprianosz visszautasította az angol javaslatot. FÉNYJELZÉS SOROMPÓ HELYETT A német szövetségi vasutakon vö­rös fénnyel jelzik az útkereszteződés­hez közeledő gépkocsivezetőknek a vonatokat. Voltaképpen a sorompót léf<iiszöbölve vezetnék be a fényjel­zést, azzal a figyelmeztetéssel, hogy akik a tilos Jelzés ellenére tovább ha­ladnak, magukra vessenek. A sza­bálysértések következménye alól nem mentesül egyetlen gépkocsivezető sem, mert a beépített fényképezőgép automatikusan felveszi azoknak a gépkocsiknak a rendszámait, amelyek tilosban hátadnak át a pályatesten. az Államnak is üzlet A kölni törvényszék szerdán hir­detett ítéletet Göbbelsnek, a náci Németország hírhedt propaganda- miniszterének hátrahagyott iratai sorsát illetően. Hildegard Bendels ápolónő támasztott igényt Göbbels irataira. Az ápolónő keresetével szemben a nyugatnémet kormány magának követelte a »göbbelsi ha­gyatékot«, mert törvény értelmében az összes volt nácik iratai az államot illetik. A törvényszék Hildegard Bendels keresetét elutasítva, a nyu­gatnémet Icormánynak ítélte oda Göbbels hátrahagyott iratait. A bon­ni kormány — az AP jelentése sze­rint —* egy svájci kiadócégnek adja át az anyagot. A SZOVJET HADIHAJÓRAJ Albániában Tirana (TASZSZ). Az albán nép rendkívül baráti vendégszeretettel fogadta az Albániába érkezett szov­jet hadihajóraj tengerészeit. V. A. Kaszatonov tengernagy, a Fekete-tengeri flotta parancsnoka, a liajóraj parancsnoka szerdán látoga­tást tett Mehmet Shehunál, az Albán Minisztertanács elnökénél. A fogadás után Kaszatonov ten­gernagy látogatást tett a tiranai te­metőben, a hazájuk szabadságáért és függetlenségéért vívott harcokban elesett partizánok sírjánál és ko­szorút helyezett el a nemzeti felsza­badító háború hőseinek emlékmű­vén. Beqir Balluku honvédelmi minisz­ter, a minisztertanács elnökének első helyettese ebédet adott Kaszatonov tengernagynak és a szovjet hadihajó­raj tisztjeinek tiszteletére. A szovjet vendégeket mindenütt meleg barát­sággal fogadták. Moszkva (Tanjug). A moszkvai egyetem nagytermében megtartott nagygyűlésen, amelyen több ezer szovjet egyetemi hallgató vett részt, az üdvözlő beszédek elhangzása után felszólalt Joszip Broz-Tito elnök is, és többek között a következőket mon­dotta: — Erről a helyről szeretném el­mondani, hogy önök a jugoszláv if­júságban legjobb barátaikra találnak. A jugoszláv diákifjúság a legkedve­zőbben vélekedik a nagy Szovjetunió népéről. Tito Leningrádba érkezett Leningrád (TASZSZ). Joszip Broz- Tito marsall, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke és a kíséreté­ben lévő személyiségek június 7-én Leningrádba érkeztek. Titóval együtt érkezett N. A. Bul- ganyin, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnöke, D. T. Sepilov kül­ügyminiszter, N. M. Pegov, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa Elnökségé­nek titkára és más hivatalos szemé­lyiségek. A leningrádi dolgozók melegen üd­vözölték Joszip Broz-Titót és N. A. Bulganyint. A fogadásnál díszszázad sorakozott fel, a zenekar Jugoszlávia és a Szovjetunió himnuszát játszotta. — Néhány sötét esztendő után jöt­tünk el ide, de azok nem népeink — a szovjet és a jugoszláv népek hibá­jából következtek be. Azért jöttünk, hogy megbeszéléseket folytassunk az önök felelős elvtársaival, nemcsak közös barátságunk és együttműködé­sünk megszilárdítása érdekében, ha­nem, hogy gondoskodjunk az ifjúság, a fiatal nemzedék békés tanulása és munkája lehetőségének megteremté­séről. Eljöttünk, hogy az egé*Sz világ békéjének megszilárdításán munkál­kodjunk. A BORBA A MOSZKVAI TÁRGYALÁSOKRÓL Belgrad (TANJUS). A Borba csü­törtöki számában »Az amerikai köz­vélemény Tito elnök moszkvai láto­gatását központi világeseménynek tartja« címmel kommentárt közöl New Yonk-i tudósítójának tollából. A Borba az első oldalon közli, hogy Bégrádban jegyzőkönyvet írtak aitá a Jugoszlávia és a Szovjetunió közötti árucsereforgalam kibővítésé­ről. A jegyzőkönyv értelmében az év végéig mindkét részről 20 millió dollár értékű árut szállítanak. Az angliai Lang-ügy London (MTI). Az angol közvéle­mény figyelmének középpontjában Lang, neves londoni ügyvéd ügye áll. Lang az Imperial Chemical In- dustrienek, a világ egyik legnagyobb vegyipari trösztjének évi ötezer font­tal dotált jogtanácsosa volt. Állam­biztonsági okokból elbocsátását ha­tározták el. Az imdokolás: Lang fele­sége férjhezmenetele előtt a kom­munista párt tagja volt. Januárban vállalata felhívta a jog­tanácsost, mondjon le állásáról. A kormány ugyanis nyomást gyakorolt a vállalatra Lang eltávolítása érde­kében, az állami rendelések vissza­vonásával fenyegették a vállalatot, ha nem akadályozzák meg, hogy Lang bizalmi beosztásában titkos ér­tesülésekhez férhessen hozzá. Lang nem volt hajlandó megválni állásá­tól. Most, amikor elbocsátása küszö­bön áll, Lang nyilatkozott több an­gol lapnak. A Times-nek adott nyilatkozatá­ban elmondta, hogy sohasem rokon­szenvezett a kommunizmussal. A há­ború alatt a katonai hírszerző szer­vezetben dolgozott és mint vezérkari tiszt a legtitkosabb állambiztonsági teendőket látta el. A Daily Héráid­ban Lang elmondotta, hogy az ellene folytatott hajsza mccarthysta voná­sokat mutat. Az angol lapok az ügy alapos ki­vizsgálását követelik. A Daily He­rald vezéroikkben foglalkozik az esettel és a politikai boszorkányüldö­zés megakadályozásáért száll síkra. A Daily Telegraph »tiszta mccarthyz*- mus«-nak minősíti a Lang-ügyet. Sok sikert színházunknak a fesztiválon! A miskolci Déryné Színház Sop­hokles: Antigone c. drámájának be­mutatójával június 7-én megkezdő­dött az 1956-os színiházi fesztivál. Jú­nius 7. és 16. között az ország szín­házai adnak választ arra a kérdésre, hogy miképp állták meg helyüket az 1955—56-os színiházi évadiban. Fiatal színháziunk is elindult Kaposvárról, hogy elsűízben vegyen részt a szín­házak fesztiválján. Az első kaposvári színházi év legjobb darabjával, s egy­jával indul színházunk a fesztiválon. Június 9-én délután fél háromkor színházunk művészei a Madách Szín­házban a leghozzáértőbb szakembe­rek előtt vizsgáznak a Dél Keresztjé­vel, június 10-én, vasárnap este pe­dig a budapesti közönségnek mutat­ják meg felkészültségüket. Sok sikert kívánunk színházunk művészeinek a fesztiválon való rész­vételihez; reméljük, méltóképpen kép­viselik megyénket a vidéki szánkó­kén legjobb színházi produkciójával: Török Tamás: Dél Keresztje c. drámá- zak között. 9 Ismerkedjünk Jugoszláviával Tito elnök moszkvai látogatása al­kalmából megismertetjük olva­sóinkat Jugoszláviával, vázlatos képet adunk ez ország utóbbi években elért fejlődéséről. A jugoszláv ipar fejlődése Jugoszláviának a háború után el­maradt és iparilag gyenge agráror­szágként kellett hozzálátnia ipara fejlesztéséhez. Az eredmények máris igen jelentősek: az ipar termelése je­lenleg két és félszerese a háború előttinek. Néhány jellemző adat: az áramtermelés a háború előttihez ké­pest 3,7-szeresére növekedett, a vas­kohászat majdnem 3 és félszer any- nyit termel, mint a háború előtt. Uj gyárak is épültek, így rézöntő­déit, alumíniumgyárak, réz-, ólom-, horgany-, bauxit- stb. feldolgozó üze­mek. Érdemes megemlíteni a jugo­szláv hajógyártás fejlődését: itt a gyártási kapacitás meghaladja az évi 60 000 brutto regisztertonnát. A villamosipar ma már elegendő gőz- és vízturbinát, kazánt, generátort és az ország villamosításához szükséges egyéb felszerelést gyárt. Az ipari termelés fejlődésének megfelelően alakult a lakosság ösz- szetétele is. A régi Jugoszláviában 1913-ban a falusi lakosság 76,2 szá­zalék volt, a nem falusi 23,8 száza­lék. 1953-ban a falusi lakosság 61,2, a nem falusi 38,8 százalék. Szovjet—jugoszláv gazdasági kapcsolatok A Szovjetunió és Jugoszlávia kö­zötti kereskedelmi kapcsolatok hely­reállítási folyamata még a belgrádi tárgyalások előtt megkezdődött. 1954 októberében a két ország külkeres­kedelmi szervái megegyezést kötöt­tek tíz-tízmillió rubel értékű áru szállítására. Ez év januárjában aláírták az 1956. évre szóló szovjet—jugoszláv áruforgalmi jegyzőkönyvet. A két or­szág áruforgalmának értékét 140— 140 millió rubelben állapították meg. A hét ország gazdasági kapcsola­tai nem korlátozódnak a külkereske­delemre. Február 2-án Moszkvában megállapodás született, amelynek ér­telmében a Szovjetunió kölcsönt és hitelt folyósít Jugoszláviának. A 30 millió dolláros kölcsönt a felhaszná­lást követő tíz év folyamán kell visz- szafizetni. Egy másik egyezmény ér­telmében a Szovjetunió 54 millió dol­lár értékű áruhitelt biztosít Jugo­szláviának az 1956—58-as évekre. A kölcsön törlesztése 1959-től kezdő­dően, tíz évig tart. Ezenkívül a Szov­jetunió segítséget nyújt Jugoszláviá­nak egy 100 000 tonna kapacitású nitrogén műtrágyagyár, egy 100 000 kilowattos villanyerőmű építéséhez, és több más gyár üzembe helyezésé­hez is. Igen fontos az a megegyezés is, amelynek értelmében a Szovjet­unió technikai segítséget ad Jugo­szláviának egy kísérleti atomreaktor létesítéséhez. A jugoszláv mezőgazdaságról A jugoszláv mezőgazdaság jelentős sikerei ellenére a népgazdaság egyik legelmaradottabb ága, s jelenleg nem tudja teljes egészében biztosítani a lakosság szükségleteit. Az ország ezért szemesterményekből és gyapot­ból jelentős behozatalra szorul. 1955-ben tapasztalhattunk bizo­nyos fellendülést a mezőgazdaság­ban. Növekedett a vetésterület és az állatállomány — mindez azonban nem elegendő a további fejlődéshez. A mezőgazdasági termelés alapvető formája a kisparasztok egyéni gaz­dálkodása. Ezek művelik meg a föld­területnek mintegy 80 százalékát. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek a földterület három százalékával, az állami gazdaságok pedig 19 százalé­kával rendelkeznek. Itt érdemes megemlíteni azt is, hegy a népgazdaság tervezését újab­ban jelentékenyen módosították. Erő­teljesebben fejlesztik a könnyűipart és a mezőgazdaságot, mert a kor­mányzat véleménye szerint a közel­jövőben nem kell hatalmas beruhá­zásokra törekedni. Természetesen to­vábbra is érvényesül a nehézipar és az energetika fejlesztésének politi­kája, de egy ideig csökkentik az új iparvállalatok építését. (Jugoszláv forrás és statisztikái adatok nyomán.) Az ausztráliai külügyminiszter az oiirfípiai játékokról London (MTI). Richard Casey kü liugym iniszt ex nyilatkozott az ausztráliai képviselőházban a med- bournei olimpiai játékokról — jelen­ti a londoni rádió. — A külügymi­niszter bejelentette, hogy a »kom­munista országokból« körülbelül ezer sportoló érkezését várják Meiboume­ba. Casey hozzáfűzte: »Az ausztráliai kormány arra törekszik, hogy a kom­munista országok minél több spor­tolóval képviseltessék magukat az olimpiai játékokon, mert ez is hoz­zájárulást jelent a nemzetközi meg­értés ügyének előmozdításához.« GOGOOQOGOOOGOOOOOGOOOOOÖQOOOOSOOQOÜCúUwUUIuiiavijwijwivivwivuuiivj;. uuwviyiyivwwuwu © III. EREKESKÚT IRTA: MOLNÁR JÓZSEF A KEREKES KÚT © © © 0 o © o © Q © © O © G © © © ö © © G © 0 © © © © © TT azákísérlek — szólt morcosán a fiú. Magdi szó nélkül megfordult. Lassan lépked­tek. Holdtailan, millió csillagú augusztusi este emyőzte a kisvárost. — Jóska, neked mikor lesz motorod? — kérdezte a lány és merengve folytatta: — Délután a Zolival mo­toroztam ... a papájától kapta születésnapjára ... olyan jó volt... Egész a Balatonig elvitt... meg is füröd­tünk ... isteni a víz!... azt mondta, megtanít engem is vezetni... Jóska meggyorsította lépteit. — Jobb lenne, ha te is motorra spórolnál... de nem, az inas úrnak könyvek kellenek, meg a linó­leum metszetek... talán már a futball se tetszik? ... A Zoli olyan jópofa!... Azt mondta, nagyobb hülye­séget nem tud elképzelni a tanulásnál. Mesélte, hogy a bátyja, tudod, az az egyetemista, éjjel-nappal magol. Még itthon is. Enni sem akar. Pedig a mamuskája minden jóval traktálja: hideg sülttel, szőlővel, süte­ménnyel. Ő mindig csak azt hajtogatja: »Drága ma- muskám, most nem kérek!« »Drága aranyos mamus- kám, most nem érek rá!« Kopaszodik már, pedig még csali húsz éves. Az arca meg olyan sárga, mint a régi iratok az apja irattárában. A Zoli Mimózának csúfolja. Ugye, milyen muris? ... Csak nem akarsz te is Mimóza lenni? ... Jóska, ugye te is veszel motort? A fiú nem bírta tovább, a lány ostobaságai máskor is dühítettél!:, de most különösen. — Én nem veszek motort — felelte nyersen. Magdi nem szólt. Erőltetett gúnnyal felkacagott. Jóska megállt. A lány néhány lépést ment egyedül, aztán ő is megállt. Háttá, a fiúnak. O O o o © 0 o 0 0 0 O o o Jóskánál!: fejébe szállt a vére. Hátot fordít! Akkor úgy érezte, meg tudná ütni. Pár pillanatig néma csend volt, csak egy távoli autó tompa bugása hallatszott. Készülődött a vihar. A fiú nem bírta sokáig! Magdi mögé lépett. Indu­latosan ragadta meg a vállát és maga felé fordította. — Magdi — önkéntelenül Magdinak szólította —, értsd meg a szerelmem... — Tudom! — süvített szavába a lány — örökké azt szajkózod, hogy így, meg úgy! Mindig csak neked van igazad!... A szerelem szerinted nem csókos est, meg virágifliatos romantika ... nem is motorozás ... A sze­relem több, nagyobb, a szerelemért áldozni kell!..; Hát nekem ebből elég!... Én ... én nem ... Nem folytatta. Kitépte magát a fiú keze közül és elrohant. Vissza se nézett. * # * A 2 úrilány meg a gatyás legény . mée .akkor is amikor fáradt — dünnyögte még akkor is, amikor fáradtan végigdőlt a bundás tisztiköpennyel leterítelt heverőn. — Nem ne­ked való ... hm.... Azért ás!..; Elrohant?!... csak- azértis! Majd én megmutatom .., Sokáig hánykolódott. Éjfél felé zajra lett figyel­mes, mintha valaki motozott volna a pince ajtaján. A Magdi volt. Tágranyüt szemmel bámult a lihegő lányra — Miit keresel itt? — Hazalógtam a szüretre.;. sajnos, későn érkez­tem ... Apa mondta, hogy te csőszködöd a kintmaradt kádakat... gondoltam, megnézlek.;. meg azért is jöt­tem, bocsáss meg a múltkoriért! — Apád tudja, hogy idejöttél? — Fityfrászt! Nem kötöttem az orrára. Úgy tudja, a Panniéknál vagyok születésnapi vacsorán... meg­engedte, hogy ott aludjak ... Bementek a szobába. Magdi levetette a bailon­Ö CD 0 0 © 0 O O © © o o © o © o A KEREKES KÚT. Ö © O © © © o o © ne­me­kabátját és leült a lieverőre. — Hoznál nekem szőlőt? Jóska fogta a viaszgyertyát, átment a présházba, ah>ol a fal mellett gondosan egymás mellé rakva tö­mött fürtök hevertek a nagy szőlőleveleken. Kiválo­gatta a legkívánatosabbakat... Magdi egykedvűen szemezte a gazdag fürtöket. — Gyere, egyél te is! A fiú mosolyogva mutatott a torkára. — Annyi baj legyen! Nincs olyan rakott szekér, amire ne férne .;: gyere, no ... az én kedvemért... Jóska leült a lány mellé. — Tátsd el a szádat, majd én etetlek. Engedelmeskedett. — Tudod, milyen sokat akarok én mesélni ked? Képzeld, az a bolond Zoli bejár motorral a gyeszélchelyre is ... Jóska nagyot köhintett, egészbe nyelt egy szemet. Megakadt a torkán. Arca vöröslőit, mint a pulykáé, alig kapott levegőt. Magdi szorosan melléje húzódott, finom kezével a hátát ütlegelte. — Pedig nem panaszoltam. Meg ne fűlj.;: no ;:; A fiú már könnyezett. Befogta az orrát. A gonosz bogyó visszaböffent. Magdi zsebkendőt vett elő és anyáskodva törölte meg a szenvedő száját, miközben szemét csodálkozó melegséggel nyitotta rá. Jóska önkéntelenül magához ölelte. Homlokára apró erek dudorodtak. Szédült. Érezte, hogy az eper­ajkak ajkára csókolnak cirogatón, csiklandozó forró lehelettel. Nem csókolt vissza. A lány kibontakozott öleléséből. Lustán végignyúlt a puha tisztibundán, s mint téli szánok jókedvű csil in­gelése, hullámzott kacagása. Lila rakott szoknyája térde fölé csúszott, szépívű combjának fehér selyme villant. A fiú kábultan hajolt föléje. Bágyadtan kutatta nedves ajkát... feszes zsömlényi mellét. -.; mindenét.;: (Folytatjuk.) O O o o o 0 GeOOO0O©OOOOO©OOOOO©O©©©O©OOOO©©OO©O©©GOQ©©®O0Q®OOQO©O©O OQOOQÖQQGOÖS ^OQQQÖQQQQQQQQQQOQQOQOQQQQQQQQQQQQOOQQOQO' D©OO©©0©©©©OOQ©©

Next

/
Oldalképek
Tartalom