Somogyi Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-05 / 131. szám
SOMOGYI ÍSÉMLAP Kedd, 1956. június 5. N. A. Bulganyin fogadta Joszip Broz-Titót Moszkva (TASZSZ). Joszip Broz- Tito elvtárs, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke június 4-én látogatást tett N. A. B*lganyin elvtársnál, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökénél. Tito elvtárs kíséretében volt Edvard Kardelj, a szövetségi végrehajtó tanács elnökhelyettese, Kocsa Pcpovics külügyi államtitkár, Mijai- ko Todcrovics, a szövetségi végrehajtó tanács tagja, Jakov Blazse- vics, a Horvát Népköztársaság Végrehajtó Tanácsának elnöke, valamint? Veljfco Micsunovics, a Jugoszláv Szö-1 vetségi Népköztársaság moszkvai? rendkívüli és meghatalmazott nagy-? követe. A fogadáson megjelent D. T. Se-iJ pilov, a Szovjetunió külügyminiszte-a re, valamint Firjubin, a Szovjet-I unió belgrádi rendltívüli és mégha-J talmazott nagykövete. N. A. Bulganyin és Joscip Broz- ’c Tito barátságos beszélgetést folyta-1 tott. ■Q82G&&>§Og>iP§0&>ÍDiZ2^}gog>]p33mZ>§ Csupa napfény Megérkezett Budapestre a finn parlamenti küldöttség Az országgyűlés meghívására hétfőn délelőtt tíznapos látogatásra hazánkba érkezett a Finn Köztársaság parlamentjének tíztagú küldöttsége. A küldöttség vezetője Toivo Kijala, a finn parliament elnöke. A küldöttség tagjai között a parlament munkájában részvevő valarriennyi párt képviselve van. A finn vendégek fogadására a Magyar Népköztársaság és a Finn Köztársaság zászlaival díszített ferihegyi repülőtéren megjelent Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Nagyítók József, az országgyűlés alelnö- ke, Sebes István külügjniiniszterhe- lyettes, Baczoni Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes, Rtbiánszky Miidós az állami gazdaságok miniszterének helyettese, MiQiályfi Etnső, az országgyűlés külügyi bizottsága-' nak elnökhelyettese, a Hazafias Nép-! front országos tanácsának főtitkára, ’ és politikai, gazdasági, kulturális éle-' tünk más képviselői. Jelen veit a küldöttség fogadásánál^ O. L. M. Hjelt, a Finn Köztársaság; budapesti ügyvivője. A ffimm parlamenti képviselőknek^ vörös nyakkendős úttörők virágcsokrokat nyújtottak át. Ezután Rónai 1 Sándor, az országgyűlés elnöke kö-< szöntötte a vendégeket. A nagy tapssal fogadott üdvözlésre í Tcévo Kijala, a küldöttség vezetője^ válaszolt. A finn küldöttség vezetőjének szavait a megjelentek nagy tapssal fo-i gadták. Grotewohl miniszterelnök ünnepélyesen megnyitotta az újjáépített világhírű drezdai képtárat 3erlin (MTI). Vasárnap tetőpontjukat érték el a Drezda alapításának 750. évfordulója alkalmával rendezett ünnepségek. Ottó Grotewohl miniszterelnök, a Német Demokratikus Köztársaság kormányánál akkreditált diplomaták és 14 külföldi állam küldötteinek jelenlétében meg-? nyitotta az újjáépített Semper kép-2 tárat, amelyben újra elhelyezték a? szovjet csapatok által megmentett és? a szovjet kormány által a németi néppek átadott világhírű festmény- gyűjteményt. A Marokkói Kommunista Párt Politikai Bizottságának nyilatkozata Párizs (MTI). A Marokkói Kommunista Párt Politikai Bizottsága közleményt adott ki, amely »megelégedését fejezi ki a francia—marokkói megállapodás ügyében. A közlemény hangsúlyozza, »országunk mest kérheti — amint ezt Egyiptom és India megtette — a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság, valamint a szocializmus többi országának önzetlen segítségét, hogy kifejleszthesse nemzeti iparát, amely nemzeti függetlenségünk lénjeges alapja«. A politikai bizottság ezenkívül helyesnek tartja a marokkói külügyminiszter kifogásait a Marokkóban lévő amerikai támaszpontok fenntartását illetően és sajnálkozását fejezi a szivem YVES MONTAND KÖNYVE Yves Montand-t nem kell bemutatni a magyar közönségnek. Chansonjait ismerjük, szeretjük és irigyeljük is a franciáktól. (Ugyan miért nem hajt ez « művészet a mi éghajlatunk alatt hasonló virágokat?) Láttuk filmen is, A félelem bére megrázó jeleneteiben. A háború utáni évtized egyik nagyszerű színésze és énekese. De vajon milyen író? Nos, az írás se póz számára. Ugyanolyan kedves, közvetlen, Imint amikor énekel. Mintha csak két száma között, a szünetben elmesélné: hogyan lett belőle énekes. Miért szereti éppen ezeket a dalokat? Azután majd mindjárt énekel is megint. Hát persze — hiszen nem is írta ezt a könyvet, hanem diktálta, gépbe mondta, mesélte, amint az utolsó oldalon elárulja: »Itt ülök ma kék fotelomban. Hátam mögött a Szajna siet tovább. Mellettem Simoné, aki vég nélkül tárgyal valami új filmről a telefonon Pierre Préverl-rel. Körülöttem újságok... Most mindjárt megállítom a hangszalagot, amely feljegyzi minden szavamat, mintha csupa aranymondás volna. Egy új chanson motoszkál a fejemben... Én most harmincnégy éves vagyok. Itt ülök kék fotelomban és elmeséltem az életem egy dardbját egy gépnek, amely csak forog, forog. mint öreg Földünk.« Valóban így mesélt az első laptól kezdve. Gyrmekkori emlékeiről: a végtelen és csodálatos tengerről, a Marseille-i kikötőről, azután Nyalóka úr rendezvényeiről, a kültelki előadásokról, a fodrászszalonról, a tésztagyárról, meg a hajógyárról, ahol kazánkovács volt a háború alatt, a lámpalázról, első sikereiről és bukásairól, Párizsról — mindenről. S ugye, aki így mesél, szívesen hallgatjuk. Könyvét Bodies László fordította kitűnően. VIKTOR JÁNOS M. I. KALINYIN HALÁLÁNAK TIZEDIK ÉVFORDULÓJÁN Tíz évvel ezelőtt, 1946. június 3-án iha.lt meg Mihail Ivanovics Kalinyin, Szovjetunió Kommunista Pártja ás ■fa szovjet állam kiváló harcosa, a yiagy forradalmár és lánglelkű hazafi. 5 Kalinyin elvtárs Lenin hűséges ta- [nítványa ás harcostársa volt. Á tveri Iszegényparaszt fiából lett vasmunkás legyütt dolgozott Leninnel az első 9 földalatti marxista körökben. És éledte végéig Lenin szellemében építette 2a. pártot, részt vett a Nagy Októberi 2Szocialista Forradalom előkészítéséiben és megvalósításában, a világ el- 5só' szocialista államának megteremetésében. A cári önkényuralom alatti tizen- piégyszeres letartóztató« és a szám- iüzetéselc sem tudták megtörni Kali- piyint, sőt szervezői, propagandista és Sagitátori tevékenységét még nagyobb J'szenvedéllyel és állhatatossággal jfolytatta. A forradalom győzelme lután, 1919. márciusában Lenin ja- Ivaslatára. a Szovjetek összorosa Köziponti Végrehajtó Bizottsága elnökévé > választották, viajd később a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöki tanácsának elnöke lett. Huszonhét éven keresztül állt a szovjet állam legfelső szervének élén, mint a párt ügyéhez tántoríthatatlanul hű kommunista harcos. Kalinyin elvtárs államférfiúi munkássága mellett különösen sokoldalúan foglalkozott a nevelés problémáival. Azok a cikkek és könyvek, amelyekben a marxizmus—leniniz- mus elsajátításáról, az ifjúság neveléséről és általában arról a harcról írt, amely az emberek tudatában megmaradt kapitalista csökevények ellen folyik — a bölcsesség kimeríthetetlen forrásai. Kalinyin keményen bírálta azokat a betűrágó propagandistákat, akik kész szólamokkal, bürokratikusán, »lélek nélkül« beszélnek. A kommunisták különböző megnyilatkozásaiból, előadásaiból, felszólalásaiból »áradnia kell az alkotó gondolatnak, az alkotó kezdeményezésnek — tanította. — Kerülni kell a közhelyeket. Az ember a maga benső érzéseit mindig saját egyszerű szavaival mondja el, s ne kész formulákhoz folyamodjék.« Elméleti és nevelői munkásságából az önálló gondolkozásra serkentés, az emberszeretet árad. Árleszállítás a Nemei- Demokratikus Köztársaságban ki, hogy a francia—marokkói diplomáciai megállapodás Marokkó számára olyan kötelezettségeket ír elő, amelyek a Franciaország által Mi-, rokkó nevében a múltban aláírt szerződésekből fakadnak. E kötelezettségek — hangsúlyozza a közlemény — összeférhetetlenek lehetnek bizonyos esetekben a nemzeti érdekekkel. A Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa legutóbbi ülésén nagyjelentőségű rendeletet hozott a öninyűipari termékek kiskereskedelmi árának csökkentéséről. Az árleszállítás június 4-én lépett életibe a Német Demokratikus Köztársaság egész területén, beleértve Berlin demokratikus övezetét is. A most végrehajtott árleszállítás revén a Német. Demokratikus Köztársaság lakossága évi egymLlliárd márkát takarít meg, illetve ennyivel többet vásárolhat. Az árleszállítás |mértéke .gyapjúszövetnél 30, készrfi- hánál 30, fehérneműnél 25, .perlon- lés ínylonkészítményeknél 25, pamut- szöveteknél és műselyemanyagctonál 60, gyenmekrúháknál 35, cipőnél1 25, fényképezőgépeknél 30, kerékpároknál 20, rádiókészülékeiméi 35, villanyégőknél 40, villamos hűtőszekréBuenos Aires (TASZSZ). Június 3-án szovjet személyek 260 főnyi csoportja Buenos Airesből útnak indult, hogy hosszú kényszerű távoliét után hazatérjen Argentinéból és más latin-amerikai országokból. Ma szavas a francia nemzetgyűlés a bizalmi kérdésben Párizs (MTI). Ma szavaz a francia nemzetgyűlés a Guy Mollet állal felvetett bizalmi kérdésben. A bizalmi szavazást minden párt részéről rövid indokolás előzi majd meg. A vita délután három órakor kezdődik. A hétfői francia lapok legnagyobb része azt a véleményét fejezte ki, hegy habár a Guy Mollet-kormány többsége csökkenni fog, a bizalmat mégis megkapja. Az MRP nevében Teitgen már bejelentette, hogy a kormány mellett szavaz. nyelőiéi 20, porszívó készülékeknél 16, zseb- és karóráknál 42 százalék. ÁRLESZÁLLÍTÁS ROMÁNIÁBAN A román belkereskedelmi minisztérium döntése alapján a napokban újabb árleszállítást hajtottak végre Romániában. Csőiéként ették több fogyasztási ciiek árát, így a cipőárakat körülbelül 20 százalékkal, a háztartási alumíniumedények árát pedig körülbelül 25 százalékkal, Jelentősen csőiéként egyes selyem- és kötöttáru anyagok ára is. MEGJELENT A TÁRSADALMI SZEMLE LEGÚJABB SZÁMA A Társadalmi Szemle májusi száma A pártélet további demokratizálásának útján címmel közöl vezércikket. Erdei Ferenc cikke a termelőszövetkezeti mozgalom és a közös gazdaságok felépítésének problémáival faetlalkozik. Bmis Wlodizimierz tanulmánya az anyagi érdekeltség ösztönzőinek a kérdéséről szól. Béri János írásénak címe Költészet és filozófia a magyar ideológiában. Közli a folyóirat az újabban nyilvánosságra hozott Lenin-dokumentu- mokat. Hz automatizálás hiilönbözösége a szocialista és a kapitalista országokban A világpiacokon az utóbbi időkben mind érezhetőbbekké válnak azok a válságjelek, amelyek a különböző nyugati országokban ütötték fel a fejüket. Megmutatkozik ez a búzapiacon ugyanúgy, mint a gépkocsi- eladásban vagy a textilkereskedelemben. A nyugati országokban — különösen az Egyesült Államokban — a kétségtelenül rendkívül magas termelési szintet különböző keyne- sista elképzelések valóra váltásával, és részletvásárlásokkal akarták és akarják fenntartani. E fogások eredményei elvitathatatlanok, de már most — a közelmúlttól kezdve — jelentkeznek hátulütői is. Ilyen például a gépkocsik tízezreinek elad- hatatlansága, s egyelőre elsősorban a gépkocsiiparban mutatkozó üzem- leállítások, munkáselbocsátások, termelésszüneteltetések. Ez pedig természetesen — nagy összefüggéseit tekintve — a vásárlóerő további csökkenésével, a kisemberek részletfizetés-képtelenségével, a kis és nagy csődökkel jár. Hasonló a helyzet Angliában is mind a gépkocsigyártás, mind a textiltermelés terén. Figyelemreméltó, hogy e két angolszász nagyhatalom iparát a válságjelek éppen a számukra legklasz- szikusabb iparágakban támadták meg — s ezzel kapcsolatosan a nyugati sajtó és a szakfolyóiratok ha- | sábjain mind több szó esik az ez iparágak üzemei között a világpiacokon mutatkozó gyilkos versengésről, különösen a nyugatnémet autóipar és a japán textilipar hatalmas arányú betöréséről az eddig amerikai vagy angol érdekeltségű piacokra. Vegyünk csak egynéhány — kétségkívül igen fontos — jelenséget. Nyugat-Németország tőkekivitele az elmúlt négy év alatt lényegében meghúszszerozódott. Míg 1952-ben a nyugatnémet tőkekivitel 27 millió márka volt, 1955-ben már közel fél- milliárd márkát tett ki és 1956 első negyedében máris közel 150 milliót tett ki, amiből következtetni lehet a további növekedésre. Ezt a hatalmas összeget olyan klasszikusan angol— amerikai piacokon helyezték el, mint pl. Brazília, Kanada, Argentina, az Egyesült Államok, Svájc, Egyiptom, Olaszország, Törökország, India. Ennek keretében olyan meglepő kezdeményezések is vannak, mint a Kölck- ner—Humboldt Deutz. A. G.-nak, Nyugat-Németország egyik legnagyobb ipari vállalatának az a törekvése, hogy igyekszik növelni a Diesel-felszerelések piacát az Egyesült Államokban, és ott e célból leányvállalatokat alapítani — vagy a Volkswagen trösztnek az — az egyelőre sikertelen — próbálkozása, hogy gépkocsigyárat épít az Egyesült Államokban és olcsó kiskocsijaival árasztja el az amerikai belső piacot. Japán hasonlóan lép fel, s például a következő ágakban kíván külföldön tőkét befektetni, áramfejlesztés, olajfinomítás, műszál, textil, vegyipar. Ami pedig a textilipart illeti, ott a japán dömpingáru már hosszú idő óta okoz gondokat az amerikai I és angol gyárosoknak, akik kormányaiktól egyelőre kevés sikerrel — erélyes óvórendszabályokat követelnek. A japán gyapotáru behozatala az Egyesült Államokba az elmúlt években megsokszorozódott, az 1953-as 16,3 millió dollár értékről 1955-ben 51,9 millióra emelkedett — a japán gyapotbársony importja pedig az 1954-es 48 000 dollárról 1955- ben már 4,5 millió dollárra emelkedett! Mi itt a magyarázat? Általában három okot szoktak megemlíteni. Ezek elsősorban Japánra, de többé-kevésbé érvényesek — persze megfelelő szempontokat figyelembe véve — Nyugat-Németország- ra is. Idézzük a Neue Zürcher Zeitungot: »Először is a japán gyapotfeldolgozó iparban a munkás az amerikai textilipari órabér egy tizedéért dolgozik. Másodszor, a japán fonodák hat-kilenc centtel olcsóbban vásárolják a nyersgyapotot, mint a hasonló amerikai üzemek, mert a washingtoni kormány export-támogatásban részesíti a gyapotkiviteli társaságokat. Harmadszor, a japán fonodák és szövőgyárak technikailag felülmúlják az amerikaiakat, hiszen a háború után az Egyesült Államok pénzügyi támogatásával nagymértékben korszerűsítették üzemeiket«. Ebből a kutyaszorítóból a nyugati hatalmak elsősorban az automatizálással — s így a termelés olcsóbbá tételével — akarnak kilábalni, így akarnak versenyképessé válni. Hz automatizálás kapitalista viszonyok közült a munKa- néiküüséí? növekedésére, az elnyomorodás fokozódására vezet E téren idézhetjük Adlai Stevenson amerikai demokratapárti elnökjelölt szavait, aki egyik sajtóértekezleten lei jelentette: » ... az automatizálás növekvő alkalmazásával növekszik a munkanélküliség ... « — vagy emlékeztethetünk az angliai Coventry Standard Motors gyár automatizálásával összefüggő eseményekre, amelyek általában jellemzőek a kérdésre. Dióhéjban összefoglalva arról van szó, hogy a Standard Művek négy millió fontos költséggel automatizálta traktorgyártó részlegét. Az átépítés célja az, hogy az évi traktorgyártást 70 ezerről 100 ezerre növeljék, s ugyanakkor egyelőre 3500-zal csökkentsék a dolgozók számát. A 3500 munkásnak történt felmondás elleni tiltakozásként a gyár többi 15 000 dolgozója az iparág negyedmilliós munkásságának támogatásával sztrájkba lépett, követelve, hogy tartsák helyükön a 3500 munkást és az átszervezés idejére vezessenek be mindenkinek rövidített munkahetet. A gyár vezetősége hosszú sztrájk után kénytelen volt a követelésekbe beleegyezni, de amikor a munkások ismét felvették a munkát, az elmúlt hét elején több mint két és félezer munkásnak felmondott. A sztrájk újra fellángolt. A sztrájk teljes élességgel vetette fel az automatizálás évek óta egyre inkább előtérbe kerülő problémáját. A vita lényegében a politikai és társadalmi problémák gyökeréig ér. A burzsoá sajtó nagyszabású hadjáratot indított a sztrájkolok ellen. A rágalmazó koholmányokban a Daily Telegraph and Morning Post érte el a rekordot. A lap minden bizonyítékot nélkülöző didiében azt írta, hogy a »Kreml világméretű összeesküvést sző a gépkocsiipari automatizálás meghiúsítására«. Ezt a badarságot nyomban átvette a BIO, az angol tájékoztató hivatal is. A BIO a cikk ismertetése után azt bizonygatta, hogy az automatizálás »mind a munkások, mind a vállalkozók javára« fejlődik. A BIO logikája szerint tehát munkanélkülivé válni jó dolog és jó dolog a kizsákmányolás fokozása is. A burzsoá sajtó torzításaival szemben a munkás- és szakszervezeti vezetők hangsúlyozzák, hogy a harc nem az automatizálás ellen, hanem az automatizálás megfelelő ellenőrzéséért folyik. Amint a Coventry-i szakszervezeti tanács elnöke mondotta: a sztrájk elvi harc is, mégpedig a munkához való jogért és azért, hogy a gépek ne a fokozott kizsákmányolás, hanem az életszínvonal emelésének eszközévé legyenek. A dolog lényegére tapintott rá a New Statesman and Nation munkáspárti hetilap, amikor így írt: »Az új technológiát nem tudják megfelelően alkalmazni a jelenlegi társadalomban. A profitra épülő rendszeren belül nincsen országos tervezés és nyersanyagelosztás, az automatizálás szervezetlen s kizárólag a viszonylagos előnyöktől függ. Ez komoly fenyegetés a munkásokkal széniben, ugyanakkor a koncentrációt és a nagy társaságokat erősíti«. Végül pedig »a Kreml összeesküvését« keresni e harc mögött csak rosszindulatú koholmány és tudatlanság lehet. Hiszen a Szovjetunióban igen nagy hangsúlyt adnak az automatizálásnak, a szocializmusba* azonban az emberi értelemnek ez a csodálatos vívmánya nem hátrányos, hanem előnyös a munkásokra nézve. Az automatizálás segítségével a szocializmuslsan emelketfik a munka íermslékanységc ás a nép jóléte, összehasonlíthatatlanul könnyebb lesz a munkások munkája. Ennek konkrét megnyilvánulása, hogy a Szovjetunióban tervbevették a hétórás munkanap bevezetését, máris megrövidítették a vasárnapok és más munkaszüneti napok előtti munkanapot, a fiatal dolgozóknál bevezették a hatórás munkanapot. A szocialista társadalomban tehát — ellentétben a kapitalizmussal — az automatizálás nagyszerű távlatokat nyit meg a társadalom fejlődése, az ember szellemi közösségeinek virágzása előtt, s egyszersmind vitathatatlanul bizonyítja a szocialista rendszer fölényét a kapitalista rendszerrel szemben. )X V'
