Somogyi Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-27 / 124. szám

KRITIKA HELYETT ll/JÉG A PREMIER ELŐTT ol­vasiam a Dél Keresztje szö­vegkönyvét. Amikor behajtottam az utolsó lapot is, azzaii az erős hittel tettem Je & (könyvet, hogy most mér minden csak ,a színházon múlik. A dráma gyönyörű, s már magában is siker. Akkor már tudtam, szuJiázuhk ezzel a darabbal indul a fesztiválra. A darab elolvadása után azt is érez­tem: a dráma méltó is erre. Később is, aki csak nyilatkozott a darabról, minden szava elragadtatás voiit. El­ragadtatással beszélt róla a színész, a rendező, az érdeklődő, aki hozzá­jutott a szövegkönyvhöz. Úgy érez­tem, biztos voltam benne, hogy a kaposvári színházlátogatók nagyon elégedettek lesznek. Közönségsikert jósoltam. De úgy látszik, nem ismer­ten eléggé a kaposvári színházláto­gatókat. A premieren nem vettem részt, de hallottam s igazolva láttam véle­ményem: forró, nagyon nagy siker voJit. No lóim — gondoltam — a kö­zönség a legjobb kritikus. A Dél Keresztje — hiszen ez természetes — legyőzte a kaposvári közönséget. ligán, a bemutató sikeres volt. De aztán... Meglepődve néztem végig csütör­tök este a színház nézőterén. Üres széksorok, foghíjas páholyok. Alig 25 százalékos ház. Hallottam, szer­dán sem volt különb. TyjEGLEPÖ a kaposvári közönség közönye, érdektelensége. Nem tudok másra gondolni, miint arra, milyen elkeseredetten leérték leve­leikben, szóban éveken át: legyen végi-e színháza Kaposvámnak. Meny­nyit ve rekedi ok érte! S emlékszem arra is, milyen nagy volt az öröm egy esztendeje, 1955 tavaszán, amikor eldőlt: állandó színházat kap a me­gye. A nagy örömben benne volt az is: támogatni, segíteni fogjuk szín­házunkat. Megmutatjuk, Kaposvár igenis »elbír-« egy színházat.. Egy kicsit vissza kell pillantani. Igen, számtani lehetett, hogy lesz­nek darabok (az a sokat emlegetett műsorpcl'.tika), amelyek nem kelle­nek a közönségnek. Voltak is ilye­nek. De most, amikor színházunk valóban az évad legjobb produkcióját nyújtja, váratlan és keserű meglepe­tés a kaposváriak közönye. Váratlan és meglepő, hiszen jó darabról, igen kiváló előadásról van szó. arról a da­rabról, amellyel a jövő hónapban a színházak fesztiválján indul a — so­kait, de meggyőződés nélkül hangoz­tatott — »mi színházunk.« Ha vaia^ mikor, most kellene a biztatás szí- nészeimiknek. Most kellene, hogy érezzék: velük van, mögöttük áll a megye nemcsak most, altkor is, ami­kor Budapesten a vidéki színházak között méltóan akarják képviselni Somogyot. A SZÍNÉSZ ÉLTETŐJE, ser­kentője a közönség, a taps. A Dél Keresztje szereplői — egytől egyig — megérdemlik a sittért. Meg­érdemli Török Tamás, alti egy meg­rázóerejű jó drámával ajándékozta meg drámairodalmunkat. Megérdem­li a rendező, Sal'lós Gábor, megér­demli a gyönyörű díszletek tervező­je, Bures Jenő. De hol a közönség, aki meggyőződőe arról, milyen da­rabról, milyen jó előadásról van szó? Hol a kaposvári közönség, hogy tapssal, érdeklődéssel jutalmaz­za. biztassa színházunkat? Hol vannak «Otuilturátüs élíká dereink«, a népművelés, a ■tömegszervezetek, hegy segítsék színházunkat, ha más­sal nem. szervezéssel, vagy legalább annyival, hogy maguk is — mént kultúrerfibarek — megnézik a dara­bot? Ez bizony nem volna egy csep­pet sem áldozat. Inkább olyan él­mény. amiért hálásak lehetnének az iróniáik, rendezőnek és színésznek. Az a kisszámú nézősereg, amely a kultúra, a színház, az igazi művé­szeit szeretetótőL áthatva ett üli estén. kint a nézőtéren, lelkesem tapsol s néha könnyezik ás a darab egy-egy meghatóan szép jeleneténél. Ha kis közönség előtt is. de a Dél Keresztje estéről! estére síikért arait. Ezt, nem lehet elvitatni. S bizonyos, még na­gyobb sikere tesz szímészeimíkmek s . 'fesztiválon a fővárosi közönség előtt Bizonyos, hogy a fesztiváYn valc szereplésért büszkék lehetünk szín­házunkra, de vajon a büszkeség mai. lett nem fogjuk szégyellni is magun­kat? Sajót magúmként... Ha most elismerő, dicsérő kritikát írnánk a damaforól, a rendezői és szí­nészi munkáról — mert csak azt te­hetne fend — azt mondhatnák sokan' azért tesszük, hogy becsaílicgassuk í közönséget a színházba. Nos, ak már látta a darabot, elmondhatja csak elismerő, csak dicsérő szavaka lehet inni színházunk mostani pro dakciójáról. Nemcsak a színészi, : rendezői munka, de a kiállítás 1 olyan, amely a Csiiky Gergely Szín háznál minden eddigit felülmúl. £ maga a darab — már témájánál fog, va is — joggal tarthat számot ér TTAZÁJUKTÓL MESSZE, Dél- A Amerikába szakadt magyarok életét, a szülőföld szaretetót adja vissza a dráma minden mandate. Nem horutalámákról, csak a hazáitól élsz akadt emberekről van szó. Van­nak közöttük, sitiknek siQieaül kami- ert befutni. Máté Kálmán mérnök és felesége, akik 12 esztendeje élnek a hazáitól, távol —otthont« teremtenek magúiknak, s a jólét, a gazdagság az igazi otthont, a. hazát lassan már fe­ledteti is. Az asszonyban, amikor úgy értesül egy orvostól, hogy teher­ben van — felébred a honvágy, ott­hon Magyarországon akar szülni. A férj azonban tudja, felesége mem ter­hes, hanem gyógyíthatatlan beteg — mindössze talán egy évig élhet. Mégis, megrendíti felesége nagy hite a .gyermekben, s beleegyezik, hogy hazamemmek. Amikor aztán az asz- szony sürgeti a hazatérést, az ígéret beváltását, a férfi nem alkar jönni. Csak az asszonyban győz a hazasze­retet, s egyedül indul haza, Magyar- ország felé. Ez a rövid tartalma a. drámának, amelyet — a főszereplőtől a legki­sebb epizódszereplőig — nagy művé­szi erővel jelenítenek meg színé­szeink. Ha méltatni kellene az egyes színészek játékát — de ez már fcri- tika dolga — Hcmokay Páltól, Ker- pely Judittól sorolhatnánk a jó szí­nészi teljesítményt mindvégig, vala­mennyi szereplőt megemlítve. MINDEZEK UTÁN joggal mond­hatjuk: érdemtelenül mostoha a, kaposvári közönség a Dél Kereszt­jéhez. Köszönetét kell mondaná szín­házunknak ezért a produkcióért, s úgy érezzük, hogy ezt mindazok ne­vében elmondhatjuk, afitik már lát­ták az előadást. S hasson bármilyen reklám ízűnek a kérés: azt kérjük a ■kaposvári közönségtől’.,: nézzék meg miimdtöbben, nem fognak csalódni... Nagy Tamás ASSZONY LESZEL Nem áll még rá a szám mondani: feleségem, de halk szívdobbanással esténként megismétlem. Oly mélyről jő a hangom, s oly furcsa még a szó, mint nyári hajnalokon kertünk alatt a tó. Oly mélyről jő a hangom. Kedves rabság előtt állok, szép legényéltem bástyája már ledőlt. Nem vív az édes ifjúság váramban harcokat, kamaszos, hetyke férfi-bú nem festi arcomat. Enyém leszel, és asszonyos karodba úgy ölel a hűség, mintha tél után az érett nyár jön el. Enyém leszel, az asszonyom, csókos, szelíd, meleg. S téged, kamaszkor, férfi-bú szívem majd elfeled. S megőrzi csendességemet egy kedves ölelés, a múltra észrevétlenül ráhuU a feledés. Horváth János Takáts Gyula irodalmi est Az ünnepi könyvhét megnyitója­ként június 5-én este fél 8 óraikor a Zeneiskola Bartók-tarmében a Ha­zafias Népfront városi bizottsága, a Népművelési Osztály és a TTIT iro­dalmi szakosztálya Takáts Gyula iro­dalmi estet rendez. Takáts Gyula ■költészetét Szabó Gyula, a Hazafias Népfront városa bizottságának elnö­Az irodalma est műsorában közre­működik Török Erzsébet Kossuth-dí- jas énekművész, magyar .népballa­dák és dunántúli népdalok előadásá- vasL Zongorám kíséri Arató Pál. Si- nionffy Margit előadóművésznő Ber­zsenyi Dániel, Illyés Gyula és Takáts Gyula költeményeinek előadásával szerepel. RIPPL-RÓNAI JÓZSEF (SZÜLETÉSE ÉVFORDULÓJÁRA) zik, de merőben ellentétes művészi felfogása mialt csakhamar szakit a Munkácsy-iskolával, és a mo­dern franciák nyomán keres új kifejezési formát. Csakhamar ma­gára talál, s több alkotásával, köz­tük az »öreganyám«-nak címzett remekművel felzárkózik a legna­gyobb modern franciák mellé. Egy ilyen forradalmi mű akkor, amikor még Párizsban is zajlott a késhegy­re menő harc az akadémisták és a modernek között, amikor az új realizmus forradalma még nem győzött, bizony nem hozta a mű­vésznek a szalonok dicsőségét vagy a hivatalos elismerést, de töb­bet, értékesebbet: kora három nagy művészének: Maillolnak, Bonnard- nak és Vuillardnak emberi és mű­vészi barátságát. 'Több mint 14 évi — művészi x eredményekben gazdag — távoliét után hazajön Párizsból, és Kaposvárott telepszik le. Franciaország élete végéig ele­ven maradt emlékében és művé­szetében. S e művészetnek éppen abban van h asonl ith a lattan érté­ke. hogy akkor, mikor a magyar művészet oly nehezen kereste útját a. legkülönbözőbb irányokban, Rippl-Rónai elsőnek valósította meg a szövetséget egyrészt nem­zete mélységes, veleszületett tulaj­donságai, másrészt ama művészi szabadság között, melyre akkor Pá­rizs adott az egész világnak példát. Hazatérve azonnal élére áll a valóság új ábrázolásáért küzdő fiatal festők forradalmi táborának. A forradalom győzött és Rippl- Róngi volt az, aki a magyar festé­szetet a teljes felszabaduláshoz ve­zette, de ugyanakkor megtanította arra, hogy a művésznek nem kell megtagadnia magát, nem kell elve­szítenie a valósággal való kap­csolatát, hogy élvezhesse az alko­tás, a szabadító alkotás teljes és mámorító örömét. Tsmerem kortársai elbeszé- x léséből műtörténészeink ér­tékeléséből, megcsodáltam képeit. Tudtam, hogy egyike a legna­gyobbaknak, igazi jelentőségével azonban mégsem a múzeumokban, nem is a műtörténészek szakdol­gozataiban, de messze idegenben, a doni szteppén, hadifogságban talál­koztam. A sokféle náció között akadt ott jónéhány elszászi francia is. Vi­dám, kedves fickók voltak, s együttesen utáltuk a németeket és törtük kerékbe Goethe nyelvét. Ér­deklődtünk egymás itthoni körül­ményei iránt. így: ki hol. melyik városban lakik ... Én? — Kaposvá­rott- — Nosza felbuzdultak a jó fiúk: Ah, Kaposvár ... Rippl-Ró­nai, Rippl-Rónai! Nos, akkor tud­tam felmérni igazában az Ö, a mester nagyságát, akkor döbben­tem rá teljes egészében, mit jelent Ő nekünk, magyaroknak, nekünk, kaposváriaknak. Ha a véletlen nem ide helyezi bölcsőjét, ha nem Kaposvárról in­dul el a halhatatlanságba vezető útja, ha nem itt éli teremtő életé­nek nagyobbik felét, talán a mi'kis városunk nevére senki sem figyel fel a határokon túl. így azonban Vele együtt, művei által ismert lett Kaposvár, halhatatlan lett az ak­kori kisváros sok kedves figurája, Piacsek bácsi, Ödön öcsém, s a többiek, köztük sok-sok szépasz- szony, még ma is élő nagymamák. fjen, Kaposvárról indul, s 1 mint minden akkori fiatal magyar piktorjelölt, először a honi. vélemény által a művészet akkori Mekkájának tartott Münchenbe zarándokolt. Ugyanez az oktatás, amely annyi más művészt csak labszolgaságra szorított, őneki — hála erőteljes egyéniségének — csak hasznára vált. Három év alatt megtanulta. mindazt, amit a müncheni akadémia nyújthat ne­ki. Azután rohan Párizsba, hogy elfelejtse a betanult, leckét, és hogy érintkezésbe lépjen azzal az Iftf)] mi:ius 24-én született. ... . ,, , ., Emlékezzünk! És ismer­u] valósággal, melyet a francia fes­tők — különösen az impresszioniz­mus óta — oly élénk és szenvedé­lyes módon tolmácsolnak. Kezdet­ben Munkácsy műtermében dolgo­kedjünk meg vele személyesen ... Mindenkinek nyitva a »lakása«, a Rippl-Rónai Múzeum. GERÖ KÁZMÉR Ä nyár — &mail izemmel is. A hastífusz is, mely a beteg em- 1 bérről az egészségesre közvetlen érintkezés vagy fertőzött étel, illetve fertőzött víz útján terjed, szintén fő­leg a nyári és kcraőszi időszakban fordul elő. A háború utáni első évek­ben nyaranta meglehetősen nagy szá­mú jóindulatú járványos természetű agyhártya- gyulladásos megbetegedés volt egész Somogybán, de főleg Ka­posvár és Böhönye környékén, mely­ről kiderült, bogy minden valószínű­ség szerint fertőzött egerek terjesz­tik. Az utóbbi években, ez a betegség ritkább lett, de azért még mindig számolnunk 'kell vele, és valószínű, hogy a néhány napos lázzal járó és gyoa-san gyógyuló úgynevezett nyárt influenzák is tulajdonképpen ebbe a csoportba tartozó fertőző betegsé­gek. A felsorolt betegségek közül a leg­gyakoribb, ezért a legfontosabb a bélhurut. Amint már említettük, ezt főleg romlott vagy fertőzött ételek okoz­zák. A romlott éteteket általában könnyen fel lehet ismerni kellemet­len, szagukról vagy ízükről. Éppen ezért a védekezés is könnyű az álta­luk okozott ártalmak ellen: a-omlott vagy arra .gyanús étéit nem szabad elfogyasztani, azt meg kell semmisí­teni. Sokkal nehezebb a helyzet a fertő­zött ételekkel vagy italokkal!, első­sorban az ivóvízzel. A baktériumok, amelyek a feríő- zöttséget okozzák, rendszerint nem árulják el magukat sem feltűnő szaggal, sem különös ízzel, és így többnyire már csak a fellépő ■betegségből következtethetünk arra, hegy fertőzés történt, sőt a tünetek alapján és laboratóriumi vizsgála­tainkkal azt is ki tudjuk mutatná, hegy milyen baktériummal történt a fertőzés. Az ételek vagy italok fer­tőzése gyakran úgy történik, hogy a már beteg ember a szennyezett ke­zével ételneműekhez vagy edényhez nyúl és így azokra a baktériumokat átviszi. Igen fontos tudnunk azt, hogy egyes betegek a gyógyulásuk után még hosszú ideig baktérium ürítők lehetnek, sőt talán aaem is tudtak a betegségükről, és székletükben mégis vannak kórokozó baktériumok. A fertőzéses nyári hasmenések terjesztésében igen nagy szerep jut a legyeknek. Ezek a székiétről vagy a már fertő­zött ételekről a lábaikon viszik to­vább a baktériumokat és így ter­jesztik a betegséget. A nyári bélhu- rutek rendszerint szórványosain lép­nek fel, néha azonban halmozódnak, sőt esetleg tömegesen jelentkeznek, és ilyenkor járványról beszéltünk.. . Ilyen járvány kitörésére különösen ott van lehetőség, ahol sok ember kis helyein ét együtt, ahól. rosszak a közegészségügyi viszonyok, nincs meg a megfelelő tisztálkodási lehető­ség, nem megfelelőek az ánnyéfcszé- kek, vagy ahol tömeges étkeztetés folyik, mint az üzemi étkezőhelyekfin vagy üdülőkben, ahal tehát a fertő­zött ételt egyszerre sok ember fo­gyaszthatja. Annak megfelelően, hogy bélhuru- tet különböző baktériumok okozhat­ják, különböző lesz a betegség sú­lyossága és lefolyása is. De a be­tegség képe nagy mértékben függ attól is, hegy milyen tömegben ke­rülnek a kórokozók a szervezetbe és ■milyen a fertőzésnek kitett egyén el'leiniá'lláképessége. A legkönnyebb esetben a betegség fáz nélkül, kisebb hasi fájdalmakkal és néhány hasme- néses széklet ürítésével zajlók le. Súlyos esetben a beteg lazas, hányingere van, hány, egyik has­menés a másikat éri; a széklet nyálkás, véres. Ez az a kép, amit köznyelvem verhasnak neve­zünk. A vérhas minden életkorban előfordulhat és a csecsemőket, gyer­mekeket, valamint öregeket életve- szedeiembe sodorhatja. A tisztaság fél egészség Az elmondottak’ból következik a betegség elleni védekezés. Az étke­zés előtti és székelés utáni kézmosás a 'legelemibb módija a védekezésnek. Minden clyain ételt, ami szennyező­désnek, fogdosásnak, vagy a legyek­nek lei van téve, fagyasztás előtt meg kell mosni. Itt elsősorban a piacon vagy utcán vásárolt; gyümölcsökre gondolunk. Mindennemű ételhez az ételek készítőinek, árusítóinak vagy felszolgálóinak csak 'tisztára mosott kézzel szabad nyúlniuk. Az ételek nyersanyagait, a kész ételeket és ál­talában az élelmiszereket a leggondo­sabban' óvni kell attól', hegy legyek juthassanak hozzájuk. Különös gon­dot kell fordítani az ételek tisztasá­gára ott, ahol tömeges étkeztetés faijuk. Ez természetesen nemcsak az étetekkel közvetlenül foglalkozók feladata, hanem az üzem- és válla­latvezetők kötelessége is, hogy az orvosok ólj-en irányú munkáját min­den erejükkel támogassák. A már Icialakuilit betegségek esetén a beteg maradjon ágyban, kop­laljon, illetve csak keserű teát, zsírtalanított rántottlevest fo­gyasszon addig is, amíg orvos érkezik és meg­adja a megfelelő utasítást, valamint ■a szükséges gyógyszert. A bélfertő­zések leküzdésére ma mái- kitűnő és biztosnak mondható gyógyszerekkel rendelkezünk. Ivóvizet idegen helyen csak ol.yan kútból fogyasszunk, amelynek vizét ■az egészségügyi hatóságok .'halának minősítik. Gcmdoskodmii kell arról, hogy olyan helyen, ahol tömeges ital- fogyasztás folyik, a poharak elmosá­sára folyóvíz álljon rendelkezésre. Befejezésül még egyszer azit szeret-, nénk hangsúlyozni, hogy a nyári fer­tőző betegségeknél, minit általában minden megbetegedésnél, a betegség megelőzése a legfontosabb. Ennek a módja pedig az, hogy az erre vo­natkozó orvosi utas t ásókat és tánc­osokat betartjuk és másokkal be­tartatjuk. így védjük a magunk es dolgozó társaink egészségét. Dr. Wirth Ferenc kórházi főorvos, a TTIT megyei éti. szakosztá­lyának elnöke. I. Alig néhány napja, hogy igazán • ; tavaszi időről beszélhetünk és a nap- : i tár tanúsága szerint már csak pác :: hét választ el bennünket attól, hogy :; beköszöntsön a nyár. Reméljük, hogy :: a nyár nem feg cíyan. sekáig váratni : magára, mint azt a (tavasz tette. i: A nyári megbetegedés de, a csecse- ::mők nyári gondozása, a mezőgazda- : sági munkákkal járó balesetek és iinem utolsó sorban a nyarallés egész­• | ségügyi kérdései azok a problémák, : melyek nyár előtt a gyógyító és :: megelőző munkát folytató orvosokat : foglalkoztatják. Sokrétű a feladatunk ; és nem is könnyű. Ahhoz, hogy sáfce. : | résén megbirkózhassunk velük, szük­séges, hogy a dolgozók legszélesebb : rétegei, azok, akiknek egészségéért : küzdünk, támogassák munkánkat. : Segítséget természetesen csak attól : várhatunk, aki legalább nagyjából megismerd a teggyatorabbm előfer- : dúló nyári betegségeket, ártalmakat : és baleseteket, s azt is tudja-, hogyan : lehet azok ellen védekezni, illetve ' i másctoait megvédeni. Az elkövetkező ’ t hetekben -—-. felhasználva a Somogyi Népilap nagy nyilvánosságát — ná- ’ * hány közleményben szeretnénk az 11 imént említett, egészségügyi vomatfco- I zású kérdésekkel fogilatkoznii. I? Ebben a mai első cikkünkben a I felnőttek egészségének védelméről ■ j illetve az őket leginkább fenyegető nyári betegségekről • t szólunk. Í * A tél elsősorban a hűléses és reu­más betegségek időszaka. De van néhány olyatn fertőző betegség is, _ mely úgyszólván csak a hidegebb ' | évszakokban fordul elő. Ilyen a diph- térde, scarlat. influenza, járványos 1S agyhártyagyulladás. A gyomorfekély • j nálunk Somogybán sajnos meglehető- l_ | sem gyakori betegség, eísősoi'ban ta- '{vassiziail és ősszel okoz panaszokat. lí Ezekkel szemben ,a bélhurut fcülön- ® J bö-ző fajtáival főleg a nyári hónapok­éi ban találkozunk. Ugyancsak a nyári jhónapokban-I gyakori a romlott ételek okozta megbetegedések

Next

/
Oldalképek
Tartalom