Somogyi Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-27 / 124. szám

KOSZÖNTJÜK MEGYÉNK ÉPÍTŐIPARI DOLGOZÓIT! Második fltéves tervünkben Kapjon helyei minflan, aini jó Bátor bírálatok az új ötéves terv vitáján a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnál Kibővített pár talapon fárgyaMák meg második ötéves tervünk irány­elveié a Semegy megyei Áiiami Épí­tőipart Váltóéit dolgozói. A tanács­kozáson resztvettek a váMlailiait kom­munistái, de nagyszámban jöttek el a pártonkívüili dolgozók is. akik eíőtf helyes megvilágításban tolmácsolta Fock Jenő elvtárs, a vállalat párt- .titkára a második ötéves tervből a vállalatra háruló feladatokat. Igen értékes volt a beszámolót követő vita, melyben kifejezésre juttatták véleményüket az egyszerű fizikai dolgozók éppúgy, minit a, váltóéit vezetői. A beszámoló és a fedszólalló- sek híven tükrözték az építőszakma jelenlegi helyzetét Somogybán, s a bírálatok nyomán felszína-e jöttek mindazok a hibák, melyek gátjai az építőipar további fejlődésének. Az alábbiakban közöljük a bátor bíráló felszólalások némelyikét. Azo­kat a megnyilatkozásokat, melyek a legfőbb hibáikra mutattak rá, s amelyeknek Qdküszöbölése az illeté­kes szervek legsürgősebb feladata. Nem tudja a jobbkéz, mit csinál a bal i Szigetvári György, a vállalat fő­mérnöke egyrészt saját vállalatának hiányosságait vetette fel; a vállalat mérnökeinek és tervezőinek részle­gének gyenge munkáját, ami « vál­lalat működésére is rányomja bélye­gét. Felvázolta a beruházás körüli fejeltflleimséget, amely jórészt abból adódik, hogy minden tárcának külön beruházási szervezete van. Ezért nagy sokszor a zűrzavar. S áll a lé­tei, hogy nem tudja a jcibbkéz, mit cselekszik a bal. Példával is bizonyí­totta állítása helyességét. Tegnap még a gépáltamási építkezések vol­tak elsőrangú fontosságúak. Ma jön a második rendelkezés, 'hogy min­dent félre, s előtérbe kell helyezni a Közlekedés- és Postaügyi Miniszté­rium munkáit. Sok baj előidézője az is, hogy a beruházási 'bankoknál kevés a szakember. Emiatt tombol a 'bürokrácia. Több esetben kisebb alaki hibák miatt százezer vagy fék- millió forintos visszahívások történ­tek, melyek aztán végeláthatatlan kötbói-perekhez vezettek, (A vállalat tavaly 204 ilyen pert bonyolított tó. Szemk.) Sok baj van a tervezőirodákkal, melyek nem az ÉM, hanem a VKGM fennhatósága alá tartoznak. A tervezőirodákban kevés a gyakor­lati ember. Ez az oka annak, hogy helytelenek a tervezések, s például a Szántó Imre utcai épít­kezésnél is olyan kicsinyek az élés­kamrák, hogy a 'befelé nyíló ajtót ki sem tehet nyitni. Sok a visszásság a •bérezés terén is. Az «Mami váfelait tetőfedője pl. ugyanezért a munkáért 56 fillért kap, amiért a tatarozó vállalat dolgozójának 1,60 forint kö­rüli 'bér jóa- — mondta többek között Szigetvári György —. A felduzzadt adminisztrációról beszél Bányai Márton műszaki osz­tályvezető. Megáílapítoita, hogy a 111 levelezés 80 százaléka nem komoly ügyintézés, hanem e levettek jórészt azért íródnak, hogy a -vállalatok »fedezzék« magukat. Szüntessük meg a túlzott centralizációt! Szó esett az építőipai’ túlzott cent­ralizációjáról is. Kosai'as Gyula ©1* panaszolta., hegy előregyártott vas­beton elemeiket ma csak a főváros­ban készítenek. Ez a központosított váXialait képtelen az országos igénye­ket kielégíteni. Emiatt áll jelenleg félbemaradtán a nagyatádi fürdő és gépállomást építkezés. Még rosszabb képet mutat az asztalosszaikma túl­zott központosítása. Jellemző, hogy asataúoamumkát erre az évre már nem ás fogad el az illetékes vállalat. A terveik körül ás sok baj van — mondta Kosaras elvtárs —. Egy terv szeriint négy falig keli lebontanunk a Beloiannisz utca 24. számú házát, hogy a gyógypedagógia számára emeletet húzzunk az épületre. E bontásnál olyan nagy' kórok keieit- ikezmiek, 'hogy ugyanebből az összeg­ből feCiápluheitő lenne a 'tervezett épület. Gondolkozzanak ezen az ille­tékesek — vetette fel igen helye­sen Kosaras Gyula elvtárs. Jobbminőségű szerszámokat! Kisipeti Géza a szerszámgépgyá­rak selejtes munkájára panaszko­dott. Elmondta, hogy a szakmunká­soknak igen sok munkakiesést és még több bosszúságot okoz a sok selejtes szerszám. Szinte kocsiszámna hordják a MÉH Vállalathoz a selej­tes ásókat, lapátokat, kőműves-szer­számokat, melyek hárem-négy évi időtartam helyett 2—3 napig hasz­nálhatók csupán. Megerősítette Kis- peti elvtárs szavait Kustos János is, majd megtoldotta azzal, hogy né­hány napiszükségletet jelentő szer­számféleség, pl. ez asztalosok szög- .Letvágó fűrésze már évek óta hiány­cikk. Amire szükség van, azt nem kapunk, de küldenek a vállal a. tolónak olyan gépeket, mint pl. az a több­száz emettődaru, melyek a gyakorlat­ban teljesen csődöt mondtak,, s lei kellett újonnan selejtezni azokat.í Kustos elv,társ .is 'bírálta a külön-< ■böző helytelen tervezéseket. Sajátj lakását említette példának, ahol^ a fürdőszoba oly nagy, hogy bej sem lehat fűteni. Az éléskamra vi-j szent, oly kicsi, hogy semmire sémi használható. Pedig, mint e példa is: mutatja, itt is magától kínáilkozott; volnia a megoldás. I A késő esti órákba nyúlt az épí-c tőszakma dolgozóinak tanácskozása,! mely bizonyította, hogy az építőipar^ dolgozói niagy gondot fordítanak^ arra, hogy második ötéves tervünk-* ben helyet kapjon minden, ami jó, sí hogy új ötéves tervünk vesse e!í mindazt, ami a múltban vagy még aj jelemben is gátja a fejlődésnek. A< Somogy meigyei Állami Építőiparig Vállalat terv-vitája nagy segtíséget, nyújtott ahhoz, hogy az építőszakmaj területén Somogy megyében ez ígyí A KÉT ÉPÍTŐMUNKÁS Két ember a sok közül, két kiragadott példa, Az egyik idős, de még ma is becsülettel' helytáll a mun­ka frontján. A másik ifjú, még 18 éves sincs. Ipari tanuló. A kettőjüket összefűző kapocs az, hogy mind­ketten az építőszakmát választották maguknak élethivatásul. Ismerjük meg őket. AZ IDŐS AZ IFJÚ Egerszegi Jánosnak hívják. A Somogy megyei Ál­lami Építőipari Vállalatnál legtöbben csak János bá­csinak szólítják. Ha ezt a nevet említi valaki, szinte mindenki tudja, hegy a gala-mbősz hajú, 75 éves öreg kőművesről van szó. Éppen most háromnegyedszáza­da, hogy egy szegény iparös-rsalád gyermekeként Ta- száron meglátta a napvilágot.. 12 éves volt, amikor epítőmiunkás lett, vagy mint akkor nevezték: culáger. Alig bírt el egy-két téglát, amikor »kőműves mellé« került. Aztán Ibészegődött. inasnak. 1897-lbein szaiba.- diuilt fel. Büszkén emlékezik vissza segéddéavatására. A Táncsics Gimnázium építkezésén bizonyította be, hogy valóban mestere ennek a szakmának. — Ha minden jól ment, hat-hét hónapot dolgoz­tunk egy esztendőben. Persze ez volt a legszerencsé­sebb helyzet — emlékezik vissza. Aztán felidézi a vándor mesterlegények életét, akiié hátukon a Ids cók-niókkal, indultak munkát keresni. Ha munkába- álllhattak valamelyik földbirtokos pusztáján vagy kastélyának építkezésén, lakásul az ököristálló jutott. Az ágyat az alomszalma helyettesítette. Egerszegi János, a fiatai kőműves hamarosan érezte, hogy nincs ez így rendjén. Szervezgette is szak'táxsait az egy-két filléres t árharcok alkalmával. Munkatársai vezetőj ülőnek vallották. A Tanácsköztár­saság kikiáltásakor a megyei és városi munkástanács elmekének > választották meg. A forradalom ' bukása után letartóztatták. Üldözte a Horthy-rendőrség, mert életrehívta az építők szakegyletét, 1935-iben házépítő szövetkezetét alakított, hogy munkalehetőséget bizto­sítson szaidársainak. 1939-ben politikai magatartása miatt ismét letartóztatták. A felszabadulás után az idős Egerszegi János is fiatalos hévvel 'látott munkához, hogy segítse felépí­teni, amit a háború elpusztított. Nyugodtan megala­kíthatta 1949-ben a Kaposvári Építőipari Szövetkeze­tei. Pár évvel ezelőtt még ő is ott állt a malterostóda mellett. Tanította, oktatta a gondjaira bízott ipari tanulókat, Csak hát erőt vett rajta a reuma, s a vál­lalat igazgatója úgy látta, hegy jobb lesz, ha János bácsi beül a portásfülkébe, ahol aránylag könnyebb szolgálatával még hosszú időn át el tudja látni fel­adatát. — Nehéz volt az életem — emlékezik vissza. — Sok küzdelem árán jutottunk el ide, hogy magunk­nak dolgozunk, de nem volt hiábavaló a harc, s ez a tudat elégtétel számomra is — mondja. Igen, valóban nehéz, verejtékes munkát végzett Egerszegi János és a többi Egerszegi Jánosok, a már öreg építőmunkások, akik előtt ma, az építők napján emeljük meg tisztelettel a kalapunkat. Jávor József a neve. Alacsonytermetű, szőke, 17 éves múlt. Építőipari tanuló. Ű már a ma embere. Nem is igen emlékszik visz- sza a háború borzalmaira, hisz egész apró emberke volt, amikor szülőfaluján, Kercseligeten keresztülvo­nult a front. Édesapja is »mesterember«. Cipész. Ezért döntött úgy a Jávor-család, hogy a nagyobbik fiúból, Jóskából is iparost nevelnek. Jóska akkor választott szakmát, amikor már nagy utat tett mag az ország a felszabadulás óta. Egyízben édesanyjával hetipiacon volt Kaposvárott, s szembeötlőit a fiúnak egy nagy falragasz, melyen ez állt: Fiatalok, gyertek építőipari tanulónak! — Nem rossz szakma — állapította meg Jávor bácsi Kercseligeten, amikor a fia előadta, hogy sze­retne építőipari tanuló lenni. így került Jávor József a múlt év novemberében a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalathoz ipari tanulónak. A vállalat tanulóotthonában lakik. Negyedmagá­val egy szobában. Mesél életéről. »Keveset« keres, havi jövedelme 160 forint körül van »csupán«. Csak­hamar kitűnik, hogy mi az értéke ennek a 160 forint­nak. Jávor Jóska éppúgy, mint a többi ipari tanuló, havi 40 forintot fizet a lakásért. Amikor beszélge­tünk, éppen ebédszünet van, s a vállalat étkezdéjében jó étvággyal fogyasztja a csontlevesből, paradicsom mos káposztából és párolt húsból álló ebédjét. — Mibe kerül ez az ebéd? — tesszük fel a kér­dést. — Napi 50 fillért fizetünk reggeli, ebéd, vacsorá­ért — hangzik a válasz. Vagyis könnyű elkészíteni a számvetést, amelyből kitűnik, hogy Jóska már el tud­ja tartani önmagát. Még egy kis zsebpénze is marad, ?lapi 8 órát dolgozik, könyvet olvas, szeret moziba, színházba járni. Két év múlva Jávor Jóskából Jávor József építő-' szakmunkás lesz, akinek kezenyomán lakóházak, napközi otthonok, iskolák, üdülők épülnek majd. A tiszta munkásétkezde, a derűs iparitanuló-otthon jelzi Já­vor József életútját. Neki már ez jutott osztályrészül a szárazkenyér-szalonna és ököristálló helyett. Az építkezés is, ahol dolgozik, merőben más, mint idős szaktársának ifjúkora idején, Neki nem keli kézben lágy targoncán szállítania a téglát, sajtárban a fején az állványra cipelni a maltert, mert a. nehéz munkát ma már elvégzi a gép. Ma, az építők napján Jávor József sok ezer ifjú­munkás építőmunkástársával együtt nyugodtan, bé­kességben ünnepelhet. De szeretnénk neki és többi ipari, tanuló társainak is még egyszer emlékébe idéz­ni, hogy ez nem mindig volt így. Becsüljék meg mai szép életüket, s adózzanak tisztelettel mindazoknak, akik verejtékeztek azért, hogy ez így legyen. KOVÁCS SÁNDOR í)fa 116 évvel ezelőtt, 1840. má- jus 27-én hunyta le örökre szemét Nicclo Paganini, a hegedű­nek mindörökre legnagyobb virtuó­za. Tündöklő ‘pályafutása mind anyagi, mind erkölcsi tekintetben máig is egyedül áll a zene történe­tében. Hire, hegedűjének varázsa csak a mitológiabeli Orpheuséhoz hasonlítható. Az emberekre gyako­rolt hatása szédületes volt a maga korában, de még ma is talány, halá­la után 116 évvel. Korabeli kritiku­sok csak magasztalni tudták. Való­sággal megbabonázta az embereket. Első bécsi bemutatkozásakor az ak­kori Bécs leghíresebb kritikusa ezt írta róla: Paganinit csak annyiban lehet a többi hegedűshöz hasonlí­tani, hogy ő is hegedűvel és vonó­val játszik. A halhatatlan előadó- művész annyira végképpen és ma­radéktalanul ki tudta meríteni a hegedűnek minden titkát, hogy ab­ban a mai napig semmi új nem maradt. A ma hegedűművészei csak egyszerű utánzói, akik boldogok, ha a nagy Mester sikereit megközelí­teni tudják. * * * yjicölo Paganini 1784. február 18-án született Genovában. Tehetsége már kora gyermekségé­ben megnyilvánult. Nyolc éves sem volt, amikor már minden elébe ke­rülő kottát lejátszott. Minden hang érdekelte, a harangzúgás, az orgo­naszó, a falevelek suttogása, a mennydörgés, állati és emberi han­gok, s ezeket mind megszólaltatta hangszerén. Már serdülő korában olyan tűzzel és szilajsággal játszott, amit senki sem várhatott volna el a törékeny és gyenge fizikumú le­génykétől. Az akkori leghíresebb mesterek: Rolla, Gizetti, majd Paer tanították, de mire 15 éves, már mindent tud, mestereinek nincs mit tanítaniuk. Megúnja pénzsóvár ap­ját és megszökik a szülői háztól, ahova nem is tér többé vissza. Be­kalandozta Olaszországot, ahol si­kerei az idő múlásával nőttön nő­nek. A lobbanékony olaszok szinte megbolondulnak érte. Hipnotikus hatása az emberekre nemcsak egye­dül játékában, hanem különc vi­selkedésében és megjelenésének rrrnfPR^b oinltn hnm. ír Icp.rPRP.vrln. PILLANTÁS A JÖVŐBE Iparunk fokozottan kielégíti a hazai és külkereskedelmi igényeket IPAtt 4960 A szocialista ipar termelése 1960-ban 1955-höz képest 50—52 száza­lékkal növekedjék. Ez a növekedés lehetővé teszi, hogy az ipar, mint a népgazdaság vezető ága, fokozottan elégítse ki mind a hazai, mind a külkereskedelmi igényeket. (A második ötéves terv irányelvéből.) Hórihorgas, magas alakja madár­ijesztőszerű volt. Amikor megjelent a pódiumon kesernyés mosolyával, az embereken szorongás vett erőt. Olyan volt, mint egy kísértet. De amikor elkezdett játszani, ez a szo­rongás feloldódott, az emberek lé­legzetvisszafojtva figyelték. Káprá­zatos technikája minden nehézséget játszi könnyedséggel győzött le. Zseniálisan tudta kiaknázni a kü­lönböző húrelhangolúsokat. Ezekkel ért el sok olyan elképesztő hatást, hogy a hallgatók el sem akarták hinni, hogy hegedűhangot hallanak. A pengetésnek, a pizzicatonak balkézzel való kifejlesztése egyike volt legnagyobb sikereinek, előtte ezt senki sem használta. Az üveg­hangoknak és az addig ismeretlen kettős üveghangoknak is mestere volt. Szédületes biztos kettős futa­mai ámulatba ejtették a közönsé­get. Ha érzelmes melódiát játszik, a többi húron önmagát kíséri, és hallgatósága szájtátó bámulattal fi­gyeli, hogy mindezt egy ember, egy hangszeren végzi. Utána pedig egyetlen húron mutatja be a kéz­ügyességnek és az elképesztő hang­színeknek olyan színskáláját, ami­nőre másnál mind a négy húr kevés lenne. Legtöbbnyire csak saját műveit játssza, mert szédületes technikájának, csapongó fantáziá­jának és szilaj temperamentumá­nak más szerzők darabjai nem fe­leltek meg. Képzelhető, milyen nagy sikere volt hazájában. Valóságos legenda kísérte útjain. Ráfogták, hogy el­adta a sátánnak a lelkét, és ezért kapta cserébe káprázatos tudását. Persze ez csak babona volt, de ma­gánéletéről szóló sok mende-mnn- da nem volt igazság híján. Ahol megjelent, mindenütt róla beszél­tek, magánéletét turkálták. Kártya­botrányokba keveredett, rengeteg nőügye volt, ami miatt sokszor szö- késszerüen kellett odébbállni. De csodálatosan, ezek nem ártottak hírnevének, sőt még csak növelték azt. Csalc negyvennyolc éves korában hagyta el hazáját, megfordult Nyu- gat-Európa majd minden nagyobb városaiban. Sikerei nem maradtak el a hazai ünnepléstől, sőt ha még lehet, túl is szárnyalták azt. A közönség valósággal közelharcot ví­vott egy belépőjegyért a hangver­senyeire, pedig a pénzsóvár Paga­nini alaposan felsrófolta a jegyek árát. Csodáló ja lett a hozzáértő mű­vész és laikus egyaránt, éppúgy, mint a fejedelemtől a napszámosig; mindenki. Fáradhatatlanul adta hangverse­nyeit Európa nagyvárosaiban, pedig akkor már nagy beteg volt. Fáradt, törékeny testét csak az a lobogó láng tartotta össze, amely annyira hatalmába tudta az embereket ke­ríteni, Mindent megkapott az élet­től, amit művész elérhetett: óriási) vagyont, magas kitüntetéseket és; olyan népszerűséget, amelyet rajta kívül soha senki el nem ért. Élete alkonyán pénzügyi botrányokba keveredik, úgyhogy kénytelen leg­nagyobb sikereinek székhelyét, Pá­rizst elhagyni. Visszatér hazájába, Nizzában halt meg. Halála éjszaká­ján ítéletidő volt. Nagy árvíz kelet­kezett, amely a koporsóját is ki­emelte lakásából. Az emberek ba­bonásan suttogták: a sátán el akar­ta vinni magának. Mesés vagyonát fiacskájára, Achillesre hagyta, akit a szívtelennek tartott Paganini ra­jongásig szeretett. s t * f7baganini hatása az utókorra r kétirányú: műveiből és elő- adóművészetéböl fejlődött ki az új hegedűs pedagógiai módszer, amely 1 Paganini bravúros technikáját igye-Á kezeit elsajátítani. A másik irány pedig a közönségre és a művészek­re gyakorolt szédületes hatása. Minden művész előtt ott lebeg Pa» ganini mesébeillö hírneve, ami ter­mékeny ambícióra sarkallja őket-. Példaképe volt a mi Díszt Feren­ciünknek is, akinek forradalmi zon­gorajátéka Paganini nyomán ha­ladt és az újatkeresésének Paganini volt az éltető kovásza. Ha más ér­deme nem is volna, már ezért az egyért is megérdemli, hogy mi ma­gyarok megemlékezzünk róla. Em­lékezzünk arról a művészről, aki­nek a sikere — mintegy vágyálom— örökké élni fog minden művész előtt. MAUTNER JÓZSEF J*"

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom