Somogyi Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)
1956-05-24 / 121. szám
2 SOMOGYI NÜFOtAr Csütörtök, 1956. május 34. Adenauer pártjában erősödik a belső ellenzék Berlin (MTI). Wenzel nyugatnémet szociáldemokrata képviselő nagy feltűnést keltett sajtónyilatkozatában kijelentette: A Német Szociáldemokrata Pártnak fontos értesülései vannak arról, hogy a Keresztény Demokrata Unión belül -gyors ütemben erősödik az ellenzék Adena ^k kancellárral és politikájával szereÄi Az Aden-auer- pái'-t több vezető fMfcrionárlusa »holt embernek« tekinti ^^fcancellárt. A Keresztény Demokrat^Húóban teljesen új irányzat van w|Äkerakedö- ben. Shintvell cikke a Star című lapban H nyugati katonai helyzet átértékeléséről London (TASZSZ). A Star című angol lap közölte Shim well munkáspárti képviselő, volt hadügyminiszter cikkét: »Akár tetszik Dulles amerikai külügyminiszternek, akár nem — írja Shin well —, de a szovjet kormánynak a szárazföldi és a haditengerészeti erők csökkentéséről szóló határozata elkerülhetetlenül a nyugati katonai helyzet bizonyos átértékelését vonja maga után.« Shinweil kijelenti, hogy most a nyugati hatalmaknak is csökkenteniük kell fegyveres erőik létszámát, mert »egy -kétségtelen: nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy nagy haditengerészetet, hadsereget és légierőt tartsunk fenn, ami már -most túl sokba kerül és ugyanakkor növeljük az atomfegyver -gyártására és felhalmozására fordított költségeket.« »Szeretném megmondaná, hogy politikai ellentétektől függetlenül valamennyiünk kötelessége és így a munkáspárt kötelessége is, hogy támogassunk minden erőfeszítést, amelyet a miniszterelnök tesz a Szovjet- Qroszcrszággal való jobb kölcsönös -megértés céljaiból — folytatja Shinweil. — Az általános béke fenntartásának szükségessége fontosabb minden más elképzelésnél, különösen most, amikor közismertek az atomháború veszélyei.« Szovjet—jugoszláv egyezmény a kettős állampolgárságú személyek állampolgárságának rendezéséről Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányküldöttsége között -május 17-től 22-ig tárgyalások folytait Moszkvában az 1955. júniusi 2-d szovjet—jugoszláv nyilatkozatban előirányzott állampolgársági egyezmény megkötéséről. A tárgyalások baráti légkörben és a kölcsönös megértés jegyében folytak, és a kettős állampolgárságú személyek áll ampol gárságán ak rendezéséről szóló egyezmény aláírásával május 22-én véget értek. Az egyezmény értelmében a szovjet és a jugoszláv állampolgársággal rendelkező személyeknek jogúk van szabadon -kijelenteni, melyik állampolgárságot kívánják megtartani. A kettős állampolgársággal rendelkező és az együk állam területén élő személyek a jelen egyezmény életbelépésétől számított egy éven belül nyilatkozatot tehetnek erről annak az államinak diplomáciai képviseleténél, amelynek állampolgárságát megtartani óhajtják. A munkásosztály politikai harca A »boszorkányüldözés« ellen 1955. május 16-án több mint 1200 amerikai villamos- és rádióipari szervezett dolgozó New Yorkban tiltakozó tüntetést rendezett a képviselőház amerikaellenes tevékenységet vizsgáló bizottságának eljárása ellen. A bizottság ugyanis »kommunizmussal« akarta vádolni e szakszervezet vezetőit. Mint a New York Times közölte, a bizottság egyik tagja kijelentette, hogy hároméves működése alatt nem hangzott el ilyen éles kirohanás a bizottság ellen. »Saját bőrünkön tapasztaltuk a folperzselt föld politikáját« Ez év januárjában Nyugat-Német- országban a bieneni községi tanács erélyesen tiltakozott az ellen, hogy a község területén két hidba robSeOOOOO0OO00OGO0OQOGOOOGt Rossz kártyákra elhelyezett- tét Moszkva (TASZSZ). A. Leontyev a fenti címmel a többi között a következőket írta a Krasznaja Zvjez- dában: A napókban újabb tömb terve született meg. Az elnevezést még nem találták ki. Li Szín Man, Csang Kaj-sek és Ngo Dinh Diem katonai szövetségéről van szó. Közük, hogy az amerikaiak délkoreai, tajvani és dél-vietnami bérencei »elvben« már megegyeztek, hogy katonai egyezményt kötnek és most oldják meg a »technikai problémákat«. A burzsoá sajtó közleményei ezt »helyi kezdeményezésnek« tüntetik fel, elhallgatják, hogy a tömb igazi kezdeményezője az Egyesült Államok, amely azonban úgy látszik, a háttérben akar maradni. A tervezett katonai szövetségnek — folytatja Leontyev — az a feladata, hogy egyesítse az Egyesült Államok liárom kardcsörtető bérencének erőfeszítéseit. Az amerikai tábornokok már régóta emlegetik a Kína elleni »három frontot«. A cikkíró megjegyzi, hogy Washingtonban azt számolgatják, hány katonát szállíthatnak az ázsiai »szövetségesek«. A. Leontyev ezzel kapcsolatban így ír: Az új tömb kezdeményezői számít- gatásavk közepette elfeledik, hogy csak bérenceik és azok csekélyszámú hívei vannak az ö oldalukon.. Elfeledik, hogy Csang Kaj- seknek valaha többmilliós hadserege volt, de ez sem mentette meg a vereségtől. Eszükbe juthatna a koreai és az indokínai háború szomorú tapasztalata. Az Egyesült Államok agresszív körei azonban semmibeveszik a mídt tanulságait, nem akarnak lemondani csődbejutott politikájukról. Uj tétet helyeznek el a rossz kártyákra. Ebben a hazárdjátékban az Egyesült Államokra és 'ázsiai »szövetségeseire« csak új vereségek várnak. bantókamrát építettek be. »Mi saját bőrünkön tapasztaltuk a felper- zselt föld politikáját. Nem maradhatunk nyugodtak ilyen cselekmény láttán« — jelentette ki a tanács egyik tagja. »Nem áldozzuk fel fiatal életünket idegen érdekekért« A folyó év februárjában megrendezett braunschweigi ifjúsági esten egyhangúan a következő határozatot hozták: »Szebb jövőt akarunk, s nem áldozzuk fel fiatal életünket idegein érdekekért.. ELŐKÉSZÜLETEK A LÁNYOK ÉS FIATALASSZONYOK JÜN1USI SEREGSZEMLÉJÉRE Júniusban rendezik meg Budapesten a lányok és fiatalasszonyok országos találkozóját. A seregszemlére már mindenütt megkezdődtek az előkészületek, a küldötteket ifjúsági összejöveteleken választják. ) DIBRGVA SZOVJET VEZÉRŐRNAGY AZ AMERIKAI CSAPATOK NYUGAT-BERLINI díszszemléjén Berlin (MTI). William H. Turner, az Európába vezényelt amerikai légierők parancsnoka hétfőn »az amerikai haderő napja« alkalmából díszszemlét tartott az Amerikai Egyesült Államok nyugatoberlánl csapatai fő-; lőtt. A díszszemlén P. A. Dibrova vezérőrnagy, a Berlinben állomásozó szovjet csapatok parancsnoka is megjelent. »MIT GONDOL AZ ÚJ WEHRMACHTRÖL?« 1955. januárjában tette fel ezt a kérdést az Aufwärts című nyugatnémet szakszervezeti ifjúsági folyóirat, s közölte olvasói válaszait. Egy ifjúmunkás kijelentette: »Katonának kell mennem? Ám legyen! Elveszem a fegyvert, ha a kezembe nyomják. De hogy kire lövök majd, azt én döntöm el.« braettessegeK iiJuuiiiiuiiiiuiuiiumimiiiuimiiiHiiiiiiníaiiiiiiiiiiiiiuimiiiiHiiijiiiiiiiiiiüuiiiiuiiinn? ; ,, „ I mnen-onnan Újtípusú kétszemélyes autó a Szovjetunióban A szerpuhovi motorkerékpárgyár- ban elkészült egy új személygépkocsi típus kísérlett példánya. Az »SZL« mintájú új gépkocsi típus kétüléses személyautó. 9—10 lóerős, léghűtéses motorját a kocsi falában helyezték el. A kocsi előnyei közé tartozik, hogy súlya mindössze 370 kilogramm. 100 kilométerenként 5 liter 'benzint fogyaszt, óránként 80—90 kilométeres sebességet lehet vele elérni. A röntgen-felvételek tökéletesítése A gyógyászatban alkalmazott röntgen-fel- ivételek eddig többé- kevésbé elmosódottak •voltak és kevés részletet tartalmaztak. A röntgen-fényképezésnél most az Egyesült Államokban egy új eljárást alkalmaznak. Az új xero-rádió- graffikus eljárás abból áll, hogy az áramköribe egy fémlemezkét iktatnak, amely az exponálás pillanatában az áramkört megszakítja és a röntgenlemezre rendkívül finom por rakódik. Az áram újból meginduló keringésével a por a lemezhez tapad és azt eredményezi, hogy az eddig elmosódott vagy láthatatlan részek is éleseikké válnak, a legkisebb idegszál is láthatóvá lesz. New York államiban mór 37 ilyen xerorádiógrafikus röntgenfelvevőgép van használatban. Olvasó nő a szekrényben Egy párizsi nagy ruházati áruház selyemosztályán egy dolgozó az egyik szekrényből tüsszentést hallott. A szekrény ajtaját kinyitotta és ott ült az áruház egyik alkalmazottja, Edith Ballet, piros ruhában, egy de- tektívregényt olvasva. Körülötte csomagokiban selyemáru vdt. Ez a fiaital szőke nő bezárkózott a szekrénybe, hogy alkalmas pillanatban a lopott holmival elszökhessen. A szekrényben kényelembe helyezkedett, még a cipőjét is levetette. Az áruház dolgozóját nem hatotta meg a pillanat varázsa: a fiatal nőt rendőrrel vitette el. 1960-ig öt nagy atomerőtelep épül a Szovjetunióban Igor Kurcsatov akadémikus, a neves szovjet fizikus a Pravda vasárnapi számában a Szovjetunió atomenergetikája fejlesztésének néhány kérdéséről ír. Feladatul tűzzük ki olyan atomenergetika megteremtését — írja Kurcsatov —, amely legalább is a Szovjetunió európai részének viszonyait tekintve^ gazdaságilag előnyösebb lesz, mint például a szénenergetika. E célból nagy atomerőtelepek építése van tervbe véve. eleinte körülbelül 400—500 009 kilowatt egyenkénti kapacitással. Csakis a nagy atcmvililanytele- p°ken lehet gazdaságilag előnyös mutatószámokait elérni, öt év alatt — 1956-tól 1960- iig — öt nagy atomerőtelep építését tervezik: Könyvespolc Somfai László: Viharban (Tiszatáji Magvető). Egy vidéki városban játszódik a regény, a szegedi író első nagyobb műve. Hőse egy munkáscsalád: a negyven év félé közeledő férj, a harminc éven alig túl lévő asszony, s tizenhét éves kislányuk. Az asszony többre vágyik: tanulni kezd, szakérettségivel a Pedagógiai Főiskolán tanári oklevelet szerez. Azt hiszi, ezzel több lett, mint férje, s ebben a meggyőződésében megerősíti az a léha úri társaság is, amelyik »felkarolja« a szép, de számukra csak érdekességnek számító asz- szanyt. A család élete felborul, ahány, annyifelé keresi a boldogságát. Az élet viharából hogyan kerül ki a három ember, sole szenvedés és megtépázottság után: erre ad választ a mindvégig izgalmas, izig-vérig mai problémákat boncoló társadalmi regény: BELLYEI LÁSZLÓ: II EGE SO TT átja, Julcsa néni? — tört ki belőle a felgyülemlett indulat — most itt t eh et et lenkedümk mind a liáirman. Nem tudjuk a kis Bálintot gyorsan orvoshoz röpíteni. Pedig ha két évvel ezelőtt megcsináltuk volna a termelőszövetkezetet, akkor már kiköveztettük volna a bekötőutat és akár a városi mentőket is kihívhattuk volna a kis Bálinthoz, vágj' lett volna itt valami jármű, ami be vinné. És most azért izgulunk, hogy mi van a kukortcaföldjükkel. Hej, de elfog az indulat, ha arra gondolok, mit lehetne a magyar faluból csinálni, ha minden ember olyan világos fejű lenne, mint Bálint bácsi. — Na, ezt jól megmondta, tanító úr — vágott a szavába Julcsa néni. — Nagyon világos fejű ember volt az én emberem világéletében ... Különösen, mikor nem egyszer részegen jött haza a régi világban. — Ahogy én Bálint bácsit ismerem — felelte Pista — meg élete történetét, amilyen jó tanuló volt kiskorában, biztos, hogy nem túrta volna a földet, ha ötven évvel későbben születik. Dehát azon nem tudunk segíteni. — Mert az asszony is mindig ilyen volt — mondta öreg Bálint. — Ez előtt nem állhatott meg senki... Engem is csak tépett a bal- sors, mint a többit... Meg ha néha ittam is ... Sokatmondóan legyintett, mint akiben nagyon meggyűlt az indulat. Pista az ablakban állt. A Felső Tag domboldalai tisztán látszottak a 'kristálytiszta levegőben, melyet a vihar mintha megszűrt volna, és a felhők mögül előbukkanó nap a látóhatár pereméről ragyogó fényözönével világított át. Akárcsak távcsővel nézte volna, olyan jól látta, hogy öreg Báiinték kukoricaföldjét csúnyán elverte a jég. Valósággal Idkaszaiboita. — Édesanyám, a kukoricásunkat elverte a jég — rohant be Erzsi. — Varga Jóska mondta, most jött haza a lovakkal a mezőről. Csuromvizes esőköpenyét a mellén még mindig összefogva tartotta. Átázott fejkendőjét gyors mozdulattal lekapta fejéről. A levegőben tartva vizet csavart belőle. Julcsa néni a legközelebb álló szélűé hanyatlott. Néhány pillanatig keserves zokogás rázta össze- gömyesztett testét. Aztán a sírástól fuldokolva beszélt: — Jaj, teremtő atyám, de meglátogattál! Tudom én. hogy ez lesz a vége... Az egyik tsz-t akar szervezni, a másik a járási tanácsra megy dolgozni. Itt hagyják a fődet, amit az Isten adott nekik. Jaj, teremtő atyám, az ilyen felfelé örvényző népek nagyot buknak... Itt van ez a gyerek is — sikolva felugrik — jaj, jaj, már tán meg is halt?! — Édesanyám, Varga Jóska mindjárt jön, csali lecsutakolja 'kissé a lovakat — mondta Erzsi. Levette esőköpenyét és kitárta a konyha ajtaját. A fülledt lakásba hirtelen szénaillatot és a frissen átázott föld szagát hordozó tiszta levegő áramlott be. És a vihar utáni levegő édes illatával együtt gyors iramban erősödő traktorzúgást lehetett hallani. — Itt vannak, Itt vannak! — kiáltott Pista és szökdécselő lépteivel az ablaktól az ajtóig, az ajtótól meg az ablakig ugrált. — Kik azok? Csak nem a gépállomásiak? — Julcsa néni, ezek elviszik a kis Bálintot a körzeti orvoshoz és ha kell, onnan a mentők a kórházba — felelte Pista. — Szegény gyerek, éppen az előbb néztem meg, még mindig alszik és nagyon lázas. Bálint és Erzsi kimentek a ház elé. Julcsa néni gyanakodó arccal nézett Pistára és két kezét csípőre téve, ismét erőre kapott benne szokásos pattogó, dohogó hangja. — Mit akarnak ezek itt a mi faliunkban? — Julcsa néni, magának eddig nem szóltunk. De most már megmondhatom. Megalakítjuk a szövetkezetét. Ez még csak olyan előkészítőiébe. — Csak alakítsák.., felőlem... Nekem már elég volt ez a mai napra. Megvert az Isten, oda a kukorica. — És ha belépnek a termelőszövetkezetbe ? ..; Ősszel újból kezdődik minden és kapnak kezdő hitelt is... Én ahogy innen látom, a jégeső egészen keskeny sávban jött végig a Felső Tagon... A maguk kukoricaföldje éppen beleesett. Látja, ha meglett volna a termelőcsoport, egy ilyen jégesőt meg se éreznének. — Hogy nekem mindenféle senki emberek parancsoljanak? — Az emberek Bálint bácsit szeretnék elnöknek. — Az ón öregemet? ... Ezt a vén embert?... Na, néz csak, miiből lesz a cserebogár? — Hát azt akarja, Julcsa néni, hogy a gyerekei és az unokái itt, ezen a 10 holdon gazdálkodjanak? Azt akarja, hogy ez a falu a világ végezetéig ilyen sárfészek legyen, messze, az isten háta mögött? Hát Julcsa néni, maga amilyen dolgos, erős asszony, igazán csodálkozom, hogy nem lát tovább az orránál? Nem látja, mit jelent a iközös gazdálkodás a falunak? Pista szenvedélyesen, szokatlanul öblös és mély hangon beszélt. Az indulattól minden mondat végén lábujjhegyére emelkedett. így találták őt lángba borult, tüzes arccal, szembefordulva Julcsa nénivel, amikor öreg Bálint, Erzsi és a gépállomás vezetőd 'bejöttek a konyhába. A ház előtt a traktor állt. Veszett zajjal kattogott a gép. Alig értették egymás szavát. * * * Ahogy ott álltak a ház előtt és integettek a vontatókocsin ülő Julcsa néninek és Erzsinek, a traktor zaja fülsiketítőén hallatszott ilyen közelről. Julcsa néni homloka fölött jól előre húzta fejkendőjét és konok hallgatással rájuk se nézett. Pista összeszorított fogaikkal elhatározta, hogy harcol ezzel az asszonnyal szemben. Amíg itt lesz a faluban (mert úgy van, amit még nem is sejt Julcsa néni, hogy ősszel a pedagógiai főiskolán ő is tovább tanul1 és nem véletlen, hogy ő is Szegedre jelentkezett, mint Erzsi), szóval amíg itt lesz a faluban, addig nem lágyul meg, bármi is történjék. Sőt, azután is folytatja a harcot azoknak meggyőzéséért, akik a múlt sötétségében élnek még ma is. Széchenyi is magyar kultúrfaluról álmodott már (ahogy nem egyszer- emlegette édesapja, áld szintén tanító volt), és a tanítóképzőben tanáraitól mindig azt hallotta, hogy a pedagógus a világosság, a tudás terjesztője és az emberi haladás dőharcosa. Hát merre vezethet a haladás falun? Csakis a gépesítés, a szövetkezeti társas gazdálkodás, a nagyüzemi termelési mód felé. Ezért kell vállalnia a harcot még akkor is, ha Julcsa néni az Erzsi édesanyja. Hiszen most már nem voltaic kétségei afelől, hogy Erzsit szereti. Amikor a minap két tanítótársának megemlítette, hogy olyan szép szemet még nem látott, amilyen az Erzsi szeme, azok csak nevettek rajta. Azt mondták, hogy szép, szép, de azért más lánynak is van szép szeme. Világos és egyszerű a magyarázat. Az ő számára ezek a legszebb szemek. Legalább is, amikor ránéznek és amikor ő is beléjük néz. Most, ahogy a traktoron ült Erzsi, a szemük .találkozott. Azt nem is lehet eilmondand, hogy má történt köztük. Szemüknek nem volt többé titka egymás előtt. Forró pillantásuk szerelmi vallomásban olvadt össze, míg csak el nem távolodott az aránylag elég gyorsan haladó traktor. (Vége)
