Somogyi Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-24 / 121. szám

Csütörtök, 195G. május 24. SOMOGYI NÉPLAP 3 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Ébredjenek a ladi fiatalok! Már huzamosabb ideje tartózkodom idehaza, de az első napon már az volt a benyomásom, hogy az a Lad, mely oly mozgalmas, vidám volt, nem a régi. Ladnak van DISZ-szervezete, MNDSZ-e, röplabda-pályája, futballpályája, teljes labdarúgófelszerelése, mozija és a fiatalok szóra­kozóhelye mégis a kocsma. Feltehetjük a kérdést: miért sietnek a ladi fiatalok munkájuk után a kocsmába, miért járnak vasárnaponként vidékre, a környező falvakba bálba, miért nincs színielőadás, csak akkor, ha a szomszédos falvakból eljönnek hozzánk? Ennek legnagyobb okát abban látom, hogy nincs a DISZ-nek helyi­sége, nincs a falunak kultúrterme, a fiatalokban nincsen élet, nincs ve­zető, aki foglalkozzék velük. Pedig ha körülnézünk községünkben, lenne DISZ-helyiség, lenne kultúrterem. Néhány éve leégett falunk kétemeletes gőzmalma. Tanács­ülésen már említették, hogy a használható téglából kellene építeni kul- túrházat, de azóta sem megy utána senki. A kastélyból nemrég mentek el a gépállomás és az erdészet dolgozói. Két helyiséget már az iskola le­foglalt, miért nem tud a DISZ is igényelni egy helyiséget, ahol jól érez­nék magukat a fiatalok? Mert ha le nne egy otthonuk, akkor nem men­nének a kocsmába, lenne kultúrgárdájuk, nagyobb kedvvel dolgoznának a fiatalok, lenne DISZ-élet Ladon. Hernesz Ferenc levelező Ne tíarabszém, hanem súly szerint adja ki a Sütőipari Vállalat a boltoknak a kenyeret Felsőbb rendelkezésre — nagyon helyesen — a boltvezetőket köte­lezték arra, hogy kenyeret csak mérlegelve adhatnak ki a vásárlók­nak. Sajnos, ennek a rendelkezésnek boltvezetőink, boltosaink nem tud­nak eleget tenni, mert a Sütőipari Vállalat a kenyeret nem hajlandó ' mérlegeléssel átadni. Többször elő­fordult, hogy mivel a Balatonbog- lári Sütőipari Vállalathoz tartozó Balatonfenyvesi Sütőüzem csak darabszámra volt hajlandó átadni a kenyeret, 10, sőt ennél is több kilogramm hiányzott a számlázott súlyból. Ezt a boltvezetők többíz­ben jegyzőkönyvezték és megküld­ték a Sütőipari Vállalatnak, a já­rási tanács kereskedelmi osztályá­nak, de még semmi intézkedést nem tettek ezzel kapcsolatban. Sőt az is előfordult, hogy mivel a bolt­kezelő a 10 kilóval kevesebb kenye­ret nem vette át a számlázott súly­ban, a kenyeret visszavitték és az­nap nem tudtunk kenyeret mérni. Az természetes, hogy mi lemér­ve adjuk ki a kenyeret. De mi ezt csak akkor tehetjük meg, ha meg­kapjuk a megrendelt súlymennyi­séget. Kovács Károly ig. elnök 250000 Ft jövedelem csak a kertészetből A kisiváni Szabadságzászló Tsz- ben két tervet kellett ebben a gaz­dasági évben készítenünk, mert a ta­vasz beálltával taglétszámunk gyara­podott. Ebből adódott, hogy a terve­zett 5 hold kertészetből 10 hold lett. Mit végeztünk el eddig? Nézzük meg Kovács Mátyásné csoportvezető mindentudó könyvét: eddig már el­vetettük a zöldséget, uborkát, zöld­babot, céklarépát, spárgatököt, cu­korborsót. Elültettük a káposztát, karalábét, karfiolt, paprikát. A szövetkezeti napra vállaltuk, hogy a még tervezett 30 000 szál pap­rika és 10 000 szál hidegágyi saláta kiültetését 5 nappal előbb elvégez­zük. Mse!ül]!i pófaljuR a ritkán kEksíl Mórica íetássksl! Most már kedvező az időjárás: ele­gendő csapadékot kapott a talaj, : mind több és melegebb a napfény. A kukorica a legtöbb helyen kikelt, sőt itt-ott már megkezdték az első ka­pálást. Többfelé rosszul kelt a ku­korica, itt is, ott is hiányzik egy-eg> tő. Mit csinál ilyenkor a jó gazda? Fogja a kapát s beülteti újra ku­koricával a hiányzó részeket. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok vetésének zöme négyze­tes. Ha egy fészekben nem kelt ki a kukorica, ez azt jelenti, hogy mint­egy 120 centis körzetben üresen ma­rad a föld, ez pedig nemcsak ter­méskiesést jelent, de elősegíti a na­gyobb mérvű gyomosodást és a ta­lajszerkezetet is befolyásolja. A hol­danként 35—40 mázsás termés eléré­se érdekében — már pedig legalább ennyit akarnak törni a tsz-ek és ál­lami gazdaságok földjein egy-egy holdról — megköveteli a holdankénti 24—25 ezer kukoricatövet. A vetést az asszonyok, de különö­sen az ifjúság játszi könnyedséggel pótolhatja, mégha száz holdakról van is szó. De véleményünk szerint nem elegendő csak azokra a helyekre vet­ni, ahol nem kelt ki a kukorica a hi­deg időjárás vagy egyebek miatt, ha­nem érdemes azokat a töveket is ki­vágni, amelyek satnyák, sárgák, s újravetni, mert ebből még mindig jobb termés lehet, mint valami be­tegség miatt kornyadozó, sárguló, gyenge tőből. S hogy gyorsan utolérje a most pót­lásként elvetett kukorica a ré­gebbi vetést, az a helyes, ha a vetőmagot megduzzasztják, mert a kedvező időjárási feltételek mellett földbe kerülő ilyen mag gyor­san kikel, s rohamos fejlődésnek in­dul. A kukoricáiéi melés elsőrendű nép- gazdasági ügy. A négyzetes vetési csata sikeres megvívásában nagy ré­szük van a gépállomásoknak, s a me­zőgazdászoknak. Most is elsősorban a mezőgazdászokon a felelősség, hogj a keresztben-hosszában, vagy akái csak egysorjában zöldellö kukorica- vetés ne legyen foghíjas és a hiányos kelés ne csökkentse az idei biztatc terméskilátásainkat. Cukorborsót később is vetünk, hogy folyamatosan tudjuk piacra szállítani. A csoport tagjai egyes növények­nél már a második kapálást végzik. A legjobb dolgozónk a múlt hónap­ban a 60 éves Mester Mari néni volt. Vidámsága, szorgalma példa lehet sok fiatal előtt. Hogy a piaci szállításoknál ne le­gyen fennakadás, már előzetesen tár­gyaltunk különböző szervekkel, és május 27-ig a szállítási szerződéseket is megkötjük. A piaci árusítás mel­lett még üzlethelyiséget is akarunk biztosítani a mindennapos árusítás­ra. Az időjárás viszontagságai ellen pedig jégbiztosítást kötöttünk. Ha a kertészeti csoport továbbra is ilyen lelkesen dolgozik, év végére kb. 250 000 forinttal gyarapítja ter­melőszövetkezetünk jövedelmét. n második ötéves terv irányelveiből meg bánnak hétfőjéről \Miinkdbéremelés árleszállítás — életszínvonalemelkedés Történt egyszer, valamikor reges- régen, mikor az emberek még nyersgumitalpú cipőben Jártak, ha- mubansülí bécsiszeietet ettek — egyszóval úgy 1956 táján —, hogy egy merész vállalkozó elindult be­járni a falucskákat. Azt kérditek, miért volt ez merész vállalkozás? Mindjárt megtudjátok, csak jó fi­gyeljetek. Ment, mendegélt az ember két­kerekű, apró ordétásokat hallató lábán. Hát ahogy megy, egyszercsak elérkezik egy icike-picike falucská­ba. Fogta magát, oszt bement a ta­nácsnok a házába. Hát osztán, tud- játok-e, kivel találkozott? Senki mással mint egy pötyögtetűs masi­nánál ülő leánykával. Az osztán azt mondja: — Kimentek az elvtársak ellenőrizni a határba. — De nagyon ijedt volt a szeme. Annyi baj legyen! — azt mondja a vándor. Azzal elpröfögött apró ordétásokat hallató lábán. Tovább megy, mendegél, de mindig csak az orra után! így jutott el egy másik faluba. Ott meg csak egyenesen a tanácsnak a házába. Hát tudjátok-e, kit talált ott? Bizony, akármeddig is gondolkodtok, soha ki nem ta­láljátok. Kát inkább megmondom: senkit! De hogy hazugságon ne kapjatok, hát volt ott sok-sok asz­tal, aminek nyolc lába van, oszt ír­ni szoktak rajta. — Annyi baj legyen! — biccen­tett a sok asztalnak a vándor —, mert ez volt neki a szavajárása Biztosan ellenőrizni mentek az elvtársak. — Azzal tovább. De hooy beszédemet el ne nyújt­sam, mint az asszonyok a rétes­tésztát, hát a harmadik falu tanacs- házán is alig talált valakit. Azt mondták neki: az elvtársak mar ebédelnek. A negyedik faluban meg azt: az elvtársak még ebédelnek. — Annyi baj legyen! — mondta a vándor, de már egy kicsit halkan. A.hogy megy, mendegél az ötödik falu felé, hát egyszerre csak elér­kezik egy szépséges-szép erdőbe. De ez olyan csudálatosán szép er­dő volt, amilyen csak egy 15 éves akácos tud lenni — tavasszal. Hát ennek az akácosnak a szélé­ben legelt egy konda. Vagyis hogy legelt egy pár, mert a többi bent volt a harmat-gyenge búzában. De már ennyi baj ne legyen! r—' i mérgeskedik meg a vándor. De hát j hogyne, mikor a kondapásztor meg t ott hűsölt egy fa alatt. Megy oda, | hát már messziről hallja ám a hör- I kolását. Nekem elhihetitek, így volt. i Mikor odaér, rögvest megrázza a I vállát a pásztornak, oszt azt mond- | Ja: — Kelj fel, te, lusták lustája, í mert bizony meghúzom a füled! — Dehogy kelek! — feleli apró ♦ horkantások közt a lusták lustája ♦ —, mikor pünkösd hétfője van! f — Hej! bizony felkelsz te, mert * a disznaid a vetést pocsékolják! { — Dehogy kelek! — feleli megint ♦ csak apró horkantások közt a lus- J ták lustája — pünkösdöljenek ők is! £ Úgyse jön most erre senki. | — Hát én senki vagyok?! — azt kiáltja a szegény vándor. — Bizony, a fene evett téged is ide, hogy nem tudtál ezen a napon az ülőgumóidon maradni! — mondta a pásztor, azzal szépséges-szépen a másik oldalára fordult.. . Eddig volt, csak azt ne hidd, hogy mese volt. — kúszó — A második ötéves terv éveiben a munkások és alkalmazottak egy keresőre Jutó reálbérének átlagosan legalább 25 százalékos növelését a munkabérek emelésével és a kiskereskedelmi árak leszállításával kell megvalósítani. Ez azt jelenti, hogy a munkások és alkalmazottak 1960-ban legalább egynegyedével több fogyasztási cikkei — cipőt, ruhát, élelmiszert és más szükséges dolgokat — tudnak vásárolni, egynegyedével több jut mozira, színházra, szórakozásra és művelődésre mint 1955-ben. Ehhez nem kell számolóművész Az AKÖV válasza Csizmadia János elvtársnak T7áilalatumik dolgozói nevében a fuvaroztató felek közti további jó ’ viszony fenntartása céljából tartom szükségesnek, hogy vála­szoljak Csizmadia János, a szabadságparid általános iskola igazgatójának május 11-én lapunkban megjelent cikkére. Hangsúlyozom, hogy ez a válasz nem »rekontra«, mert a tények vál­lalatunk igazát 'bizonyítják. A cikkre csupán azért válaszolok, hogy a fuvaroztatók ne legyenek bizalmatlanok vállalatunkkal szemben, ne higgyék, hogy má megkárosításukra törekszünk. Nemcsak hiánylatot ke­resünk, hanem díjtöbbletet is visszatérítünk. Tehát, kedves olvasó, bizo­nyára kíváncsi arra, mint Csizmadia elvtárs cikkéből ismeretes, má tör­tént a 30 forint hiánylattal, s mi történt 11-én a bíróságon. A bírósági tárgyalásom Csizmadia elvtárs meggyőződött a hiánylat helyességéről és jogosságáról oly módon, hogy még kevesellte is a részére felszámított fuvardíj összegét. A bírósági ítélet Csizmadia elvtársat mint alperest kötelezte, hogy tartozását fizesse ki a felperesnek. Az ítélet jog­erős. Hogy miért hozta a bíróság ezt az ítéletet, miért kellett Csizmadia elvtársinak többet tűzetnie, azt hosszadalmas lenne leülni, és nem min­denkit érdekelne. Csak ennyit: vállalatunk szabályosan járt el Csizmadia Jánossal' és fuvaroztató társaival szemben, ezt a bírósági ítélet is iga­zolja. Május 11—i cikkében Csizmadia elvtárs azt kérdezi, hány len Ka­posvár és Cserénfa-Tótfalu között az út. Válaszolok rá: 17 lem. (Oda- vissza 34.) A következő kérdése az volt, hogy ha terhet szálát a gép­kocsi, miért kell kevesebbet fizetni, mint amikor üresen teszi meg ezt az utal? Ebben az esetben az oda-vissza megtett üres tem-t a gépkocsi-kiállí­tást és az ott eltöltött veszteglést kellett fizetni. Míg a másik esetben, csalc a rakottam megtett kilométereket. Csizmadia elvtársnak arra a kérdés éré pedig, hogy milyen iskolai végzett­ség szükséges egy bonyolult fuvarlevél számfejtésére, azt válaszolom: nem szükséges sem Patakinak, sem számtanszakos tanárnak lenmii. Csu­pán ismerni kell a tehergépkocsi-díj szabást. Itt jegyzem meg, hogy a fuvarlevél másolatát azért nem adtam ki, mert a fuvarlevél eredeti pél­dánya a fuvaroztató birtokában kell hogy legyen. Másodszor nem kap­tam arra a kérdésemre felvilágosítást, hogy mu célra kell. Reméljük, a jövőben ilyen esetek nem fordulnak elő, mert bízunk abban, hogy a Minisztertanács 1957. január elsejével jóváhagyja és ki­bocsátja az új, módosított díjszabást, meLy egységes, világos és könnyen alkalmazható egyes fuvarfeladatok elvégzésére. VARGA JÁNOS Zeit a városi emberre, s kereste, hol inghatná meg, mihez nem ért. Ma már mindennek nyomát sem lelni Csákányban. Igaz, nem nehéz az olyan ember véleményét elfogadni, aki maga jár elöl jó példával a mun­kában, emberségben. Itt van például a baromfifarm ügye. Tavaszkor még az volt a tagok véleménye, hogy nem érdemes csirkékkel vesződni, mert úgyis elhullanak, így történt tavaly is. Az intéző bizottságnak más volt a véleménye. Vettek és keltettek csir­kéket, az elnök felesége meg vállal­ta: egyetlen egy sem pusztul el há­romhetes koráig, addig maga gon- doza, s csak akkor adja át a barom­figondozónak. Igaz, sok éjszakájába került máris Tóthnénak a dolog, hi­deg volt, fűteni kellett a kis jószá­goknak, de nincs egyetlen híja sem a csirkéknek... Bátran mondhatom: nemcsak tisz­telik, hanem szeretik is a Tóth-csa- ládot. Nem attól volt könnyes a ta­gok szeme, amikor a közgyűlésen megszavazták, hogy Káin Józsefné nyolcgyermekes családanyának két mázsa kenyérgabonát adjanak szo­ciális segély címén az anyák napján, mert sajnálták, hanem a szívszorító melegségtől, amellyel Tóth elvtárs ezt javasolta nekik. És talán semmi egyéb, csupán ez a nagy-nagy emberszeretet a titka annak, hogy a csákányi Haladás va­lóban a haladás útjára léphetett. Mert ezt az utat járja. Mióta új elnö­kük van, máris sokat haladtak a kö­zös vagyon megbecsülése, az embe­rek szeretete útján. 'TÍZRE JÁR AZ IDŐ. A kislány alszik anyja ölében, elcsitul­tak a kiscsirkék. Megszakadt a be­széd fonala is. Pedig de sok minden­ről lehetne még szót ejteni. De talán fölösleges is, hiszen eljutottunk a leglényegesebb dologhoz: szeretni kell az embereket, becsülni egymás munkáját, s akkor csodákra vagyunk képesek. A csákányi Haladás Tsz-ben megszületett az egymás megbecsülé­se ... Jóéjszakát..; Azért nem ártana azt az új házat elintézni az elnök családjának. PÓCZA JÁNOSNE I AZÉRT NEM ÁRTANA AZT AZ ÚT HÁZAT i ELINTÉZNI AZ ÚT ELNÖKNEK J?ÉL ÉVVEL EZELŐTT hallot- tam először Tóth István elv­itárs nevét, aklcor, amikor sokadma- igával Somogyba jött falusi pártmun- tkára. Falujáró utam során azóta hol * üt, hol ott hallottam felőle: Vala- 1hogy így emlegetik: könnyű a csá- 1 kányiaknak, olyan elnökük van, mint 1Tóth István... Legutóbb a Marcali ]Járási Pártbizottságon így fogadott <'Juhász elvtárs: — Akarsz jó cikket ’írni? Akkor menj el Csákányba, ke­resd meg a Haladás elnökét, ott ta­lálsz »témát«. — Juhász elvtársnak .sikerült felébresztenie bennem a kí- íváncsiságol, nem tudtam volna meg­bánni, hogy ne vegyem arrafelé az j utamat. Estébe fordult az esős, borús nap, ^ mire Csákányba értünk. A tsz irodá­iba sötét, sehol egy ember, aki útba­igazítana. Sebaj, tapossuk a sarat, > majdcsak akad valaki, ki megmond- fja, hol lakik Tóth elvtárs. Apró, öreg kis házba kalauzoltak 1 a jószívű csákányiak: itt lakik az 1elnökünk — mondták. A petróleumlámpával gyéren vi- tágított konyhában együtt a család: 'a szikár, magastermetű, feketehajú férfi, kicsiny, törékeny felesége és gyönyörű kislányuk. A konyhának •azt a részét, melyet az aranyos , csöppség szabadon hagy, tojásaikon iülő kottások, apró csirkék, kiskacsák inépesítik be. Alakulóban a háztáji igazdaság ... — Úgy látom, jól érzik magukat — ítészem meg az első tapogalódzó, i cseppet sem tartalmas megjegyzést. — Jól, most már jobban... (Ei­nige, csak nincs valami baj? Nem túl meggyőző a válasz.) Mégis, hogyan vert gyökeret az új il1, elnök, a pesti nagyüzem volt sze- y^mélyzeti vezetője? Lassan-lassan megindul a szó, s ha ’■Tóth elvtárs pillanatnyi szünetet Itart, átveszi a beszéd fonalát a fele­li ség. 5 — Nem vagyok én tősgyökeres pesti. Somogybán láttam meg % nap­világot. A sors azonban úgy hozta, hogy elkerüljek a falumból, el a me­gyémből. Szakmákat tanultam. Hogy mi hozott vissza a falura, Somogy­ba? Nehéz lenne rá válaszolni. Kis- lányo-m egészsége, vágyódásunk a fahisi élet nyugalma után, a párt hí­vó szava mind együtt hatottak ránk. Pesten szép lakásunk volt, jó fizeté­sem, munkahelyemen megbecsültek, mégis ezt választottuk. lyo ÉS NEM BÁNTA MEG? — ’ bátortalankodok a kérdéssel. Elmosolyodik Tóth István. — Már nem bánom, azon már túl vagyok. Amikor először jöttem Csá­kányba, megijedtem. Elmondták az elvtársak, hogy alig akad olyan tsz- tag, aki ne dézsmálná a közös va­gyont — ez volt az egyik ok. Aztán megmutatták ezt a lakást. Sírni tud­tam volna, amikor körülnéztem. Ezért a rossz patkányfészekért ad­jam oda a mi kényelmes fővárosi lakásunkat, hiszen itt nincs egy tisz­tességes helyiség, amit használni le­het. Vizesek a falak, a padlás, de még a falak is tele vannak patkány­nyal, hogyan élünk itt? Hirtelenében megnyugtattak az itteni elvtársak. Van itt egy ház, egy félbemaradt épít­kezés, ajtó, ablak, padló kell bele, odaígérték nekem, de még nem moz­dul senki az ígéret betartása vé­gett ... A tagok nem valami szívesen fo­gadtak. Emlékszem, éppen silóztak. Odamentem, köszöntöttem őket. Az egyik ember kérdi tőlem: elnök elv- társ, mennyi sót tegyünk bele? Meg­lepődtem, mert bevallom, sok min­denhez nem értek még a mezőgazda­ságban. Ha most nem válaszolok, keserves árat fizetek érte. Nem gon­dolkoztam sokáig: mennyit szoktak beletenni idáig? — kérdeztem. — Negyven kilót — mondták. — No, akkor most tegyenek bele mégegy- szer annyit — s azzal otthagytam őket. Lestem is, hogy mikor kapha­tom el a mezőgazdászt, hogy meg­tudjam: nem mondtann-e ostobasá­got. A válasz aztán megnyugtatott: többe kerül, de jobb lesz a siló. Ki­álltam az első próbát... Azóta sok minden tör­■Cí tÉNT a Haladás Tsz-ben. Megoldódott például a tehenészet problémája, Tóth elvtárs megtudta, hogy Németh József és Gombai Jó­zsef a bolondulásig szeretik a jószá­got, ez meg is látszik háztáji tehe­nükön. — Miért ne lehelnének ők az állatgondozók? — kérdezte Tóth elvtárs. A tagság válasza lesújtó volt: Németh József erélytelen, nem jó növénytermesztési munkacsapatve­zető. Tóth elvtárs ekkor nyíltan szólt Némethhez: volna-e kedve el­vállalni a tehenek gondozását. S hogy nem csaltak érzései, azt igazol­ja a tejhozam rohamos növekedése, hogy már egész évi tejbeadását telje­sítette a tsz. így nőtt Tóth elvtárs tekintélye napról napra. Tudott dolog volt ta­valy, hogy a tagok jórésze elszámo­lás nélkül hordja a tsz takarmá­nyát. Tennie kell valamit az elnök­nek — hajtogatták, de ugyanakkor éjnek idején továbbra is vámolták a szénakazlakat. Nagyot gondolt Tóth István: elcsípjük a tolvajokat! Közölte is mindjárt az éjjeliőrrel, hogy egyikük az egyik, másikuk a másik szénakazalon tölti az éjszakát. Hgy látszik, az éjjeliőr is ludas volt a szénadézsmálásban, mert rögtön hí­re futott: éjjel az elnök őrködik. Nem is közelítette meg senki a kazla­kat azóta sem, mert hátha éppen azon őrködik az elnök, de lehet, hogy már nem is a félelem tartja vissza őket. hanem a becsület. J?ÉL ÉVE MINDÖSSZE, hogy a Haladás élén áll Tóth Ist­ván, ez az idő azonban elég volt ah­hoz, hogy megszeressék a tagok, és támogassák a tőlük még idegen, új kezdeményezéseket. Fél évvel ez­előtt némelyikük gyanakvással né-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom