Somogyi Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-18 / 116. szám

Péntek, 1956. május 18. SOMOGYI NÉPLAP-3 4 Gyors intézkedésekre van szükség a kaposvári Ady Endi e utcai diákotthonban A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL MI IS A VILÁGON VAGYUNK! Alsóhetény vasúttól, kövesúttól távol esik, 7 — 8 kilométerre van minden forgalomtól. Ne­künk egyedüli barátunk az újság, legjobban sze­retjük a Somogyi Nép­lapot. Ml, a helyi Búza­kalász Tsz tagjai elhatá­roztuk, hogy megyénk dolgozóinak megírjuk a Somogyi Néplapon ke­resztül eddigi eredmé­nyeinket, problémáinkat. A megye tsz-eiről örömmel olvassuk a di­csérő cikkeket, csak azt fájlaljuk, hogy rólunk még nem esett szó ed­dig. Mi az új paraszti élet útján nehézkesen in­dultunk, nem volt köny- nyű hozzászokni az új­hoz. Lassan azonban megváltozott a helyzet, ma már minden tag szívvel, lélekkel a közö­sért dolgozik. 968 hol­das gazdaságunkban szorgalmasan folyik a munka. A 244 tsz-tag egy családként dolgozik a közösben. Igaz, voltak nehézsé­geink: a behozott állat- állomány elhelyezése, ta­karmányozása, munka- szervezetek kialakítása stb. Ma már azonban örömmel elmondhatjuk, mindezek nem okoznak problémát. Állatállomá­nyunk szépen fejlődik, a 7 literes fejési átlagot állandóan tartjuk. 1 hold silókukoricát vetettünk, különböző takarmánynö­vényeinket lesilózzuk. Vetésterületünk 41 szá­zalékán kenyérgabonát vetettünk, 30 hold cu­korrépára szerződtünk. 10 hold cikóriát, 28 hold kendert termelünk, ku­korica vetéstervünket 25 százalékkal túlteljesítet­tük. Igen meg vagyunk elégedve a Fonói Gépál­lomással, sok segítséget adnak munkánkhoz. Ta­vaszi vetéstervünket ép­pen az ö segítségükkel 120 százalékra teljesítet­tük. Ezek röviden eddigi eredményeink. Szeret­nénk, ha hamarosan úgy beszélnének rólunk, mint a megye, de legalább is a Járás egyik legjobb tsz-éről. Munkánkat úgy végezzük, hogy a me­gye dolgozóinak bizal­mát megnyerhessük. NAGY JÓZSEF mezőgazdász, a Búzakalász Tsz tagja A KÚT 4SI PEDAGÓGUSOK MEGÉRDEMLIK AZ ELISMERÉST A kv.tasi általános iskolában történt. Az egyik szünetben Egri Imre második osztályos tanuló játék közben elesett és megsérült « térde. Látta ezt Fekete Kamillné, Albert József né és Tóth Ferenc pedagó­gus, s a kisfiút karjukba véve, a nevelőszobába siettek, ahol első segély- nyújtásban részesítették. Én is jelen voltam az esetnél, s míg a pedagógusok a kisfiún segítet­tek aggódó szeretettel, kicsit elgondolliodtam. Mennyivel mások most a pedagógusok, mint az én gyermekkoromban! Akkor a legjobb esetben lapúlevelet kötöttek a megsérült gyermek kezére vagy lábára. A pedagógusok jó munkája azonban nemcsak így nyilvánul meg Ku­tason, hisz a gyermekeken kívül, az egész falu népét nevelik. Együtt dol­goznak a szülőkkel. Ezt leginkább Kiss Ferenc elvtársról, az iskola igaz­gatójáról mondhatjuk el. A szülői munkaközösség és a pedagógusok lelke­sen készülnek a gyermeknap megünneplésére. A kutasi pedagógusok megérdemlik az elismerést és a több segítséget. Különösen a községi pártszervezet részéről. A kommunistáknak minden­kor segíteniük kell a pedagógusok nagyszerű nevelőmunkáját. Ha reggel negyed hétkor megszólal a csengő a kaposvári Ady Endre ut­cai diákottihorubam, a lányok rohanva törnek a vízcsapok íelé. Tisztasági láz ütött ki ebiben a diákotthonban? Nem, a rohanásnak egyetlen titka von: olyan kevés a vízcsap az egész diákszállóban, hogy boldog, aki eléri elsőnek vagy akár ötödiknek is a víz­sugarat. »•Diákotthon-« — így neveztük ezt az épületet, holott eredetét és jellegét tekintve nern az. Szálloda volt az­előtt, sőt egyesek szerint találkahely is, és nem alkalmas diákotthon cél­jaira. Tegyünk csak egy kis sétát az épü­leten belül. Az első emeleten idege­nek laknak: színészek, a tanács dol­gozói és mások. Azt hisszük, nem kell magyarázni, hogy ez már önma­gában sem a legkedvezőbb állapot. Éjjel-nappal idegenek — a lakók és látogatóik — járkálnak ki és be, elöl és a 'hátsó bejáraton át is, emiatt az­után szinte lehetetlen a közlekedő diákok ellenőrzése. De nézelődjünk csak tovább az épületben. Van olyan szoba, ahol húszán, sőt huszonnyolcán is alsza­nak, méghozzá igen- zsúfoltan. De azt mondják, ez még mind semmi, a tanév elején harmáncketten is alud­tak egyetlen kisméretű szobában. A WC-ajtók tárva-nyitva, valamennyi ilyen helyiség elhanyagolt és pisz­kos, sokszor a viz sem folyik le. Pi­szok és elhanyagoltság mindenütt. A lányoknak egyetlen tanulószobájuk ^ sincs, két lehetőség között választ­hatnak: vagy a hálószobában tanul­nak, vagy a folyosókon, a szekrények sorfala között. (Egyetlen szekrény sem fér el a szobákban.) Úgy véljük, amikor az iskolában meglehetősen sck munkát kapnak a fiatal diáklá­nyok, a tanulásnak ez a lehetősége nem elegendő. Ne részletezzük tovább magát az épületet, hanem kerülj ünk kívülre, és ott tegyünk sétát. Az egyik oldalon állami áruház és pékraktár helyezke­dik el, s az. utóbbiba kora hajnalban már szállítják és viszik el a kenyeret, Alvás szempontjából ez sem eszmé­nyi állapot... Az épület másik szár­nya még sokkal kedvezőtlenebb szcmszédságot szolgáltat. Itt italbolt és vendéglő van, ahonnan estétől késő éjszakáig részeg emberek kurjonga- ^ lása, mulatozása hallatszik fel a szo­bákba. Az erkölcsi és esztétikai ne­velésnek aiem éppen elmaradhatatlan kelléke ez. Kaposvárott igen rosszak a lakás­viszonyok, ha lehet azt mondani, rosszabbak, mint Pesten. Nehéz azt kívánni, hogy ez a kétszázegynéhány leány egyik napról a másikra új épü­letbe költözhessék. (Bár erről is van­nak tervek, de ezek komolyságában az illetékeseit sem nagyon hisznek.) Sok mindenen lehetne azonban segí­teni gyorsan is. Felmerül például a kérdés, helyes-e, hogy amikor a diák­otthon helyreállította az egyik termet tanulóteremnek, a tanács oktatási osztálya lefoglalta saját hivatalai cél­jára. Aztán: van a diákotthoniban régy hatalmas terem. Ezeket szakér­tők lakhatatlannak minősítették bi- izonyos építészeti okok miatt. Körül­belül 300—400 ezer forintnyi költség­gel helyre lehetne állítani és akkor tanulószoba is akadna, a szállásgon­dokat is jobban meg lehetne oldani. Tulaj dóriképpen ez nem olyan nagy összeg. Talán meg ás lenne, csak nincs, aki adja. Az épületet ugyanis a Belkereske­Megkezdődtek a középiskolákba való jelentkezések, felvételek. Az el­múlt napokban igen sóit általános is­kolát elvégzett fiatal nyert felvételt a különböző középiskolákba. Számos munkás- és parasztszánmazású kis­lány kérte felvételét a 'kaposvári leánygimnáziumba is Kaposvárról és szerte a megyéből: A jelentkező igen sok, a tante­rem viszont kevés a leánygimnáziumban, így aztán sok kislányt visszautasítottak. Több tanuló és szülő érdeklődött szerkesztőségünkben, hogy nem le­hetne-e valahogyan ezt a problémát megoldani. Vajon lehet-e megoldást találni, hogy a felvételt nem nyertek mégis csalt megkezdhessék gimnáziumi ta­nulmányaikat? Véleményünk szerint kell és lehet is találni. Igaz, a sok jelentkezőre való tekintettel három első osztály ás indul a leánygimná­ziumban — egy negyediket azonban éppen tanterem hiányában már népi lehet indítani. Pedagógus is van bő­ven, csak tanterem nincs. A szülők panaszkodnak, s meg is értjük őket. Éppen ezért javasolunk egy megoldást: indítsanak meg egy osztályt a delmi Minisztérium akarja átvenni és vissza kívánja állítani szállodá­nak. De amíg az Oktatásügyi Minisz­térium nem adja át és diákok lak­nak (benne, addig — úgy okoskodnak — minek építkezzék a Belkereskedel­mi Minisztérium ott? Az Oktatásügyi Minisztérium, álláspontja — ahogy a városi tanácsnál tájékoztattak ben­nünket — a következő: ha a Belke­reskedelmi Minisztérium átveszi az épületet, minek fektessünk mi bele ennyi pénzt? Jó lesz az máshová is. Nem feladatunk, hogy a két mi­nisztérium illetékeseit, kibékítsük egymással. De feladatunk és köteles­ségünk, 'hogy erőteljesen és határo­zottan hívjuk fel a figyelmet: tűrhe­tetlen az Ady Endre utcai diákotthon helyzete. Kétszáznál több fiatal lány egészsége, nyugalma, tudásvágya kö­veteli meg a gyors segítséget. GÁBOR ISTVÁN (A Szabad Ifjúság május 17-i szá­mából.) leánygimnáziumban úgy, hogy áthelyezik az osztályt a tanító­képzőbe, ahol viszont van tan­terem. Ezzel megoldódna a szü­lők panasza, a kislányok felvé­tele. Persze, ehhez egy kis kezdeménye­zőkészség, a 'helyi szervek rugalmas­sága lenne szükséges. Az Oktatás­ügyi 'Minisztérium bizonyára szívesen engedélyezné ezt a megoldást, mivel •nyilvánvaló, hogy az általános gim­náziumok kibővítésével egyben a második ötéves terv megvalósítását is segítené. Javasoljuk, hogy gondolkod­janak azon, hogy vagy a tanítóképző épületében, vagy a leánygimnázium közelé­ben keressenek egy olyan tanter­met, amellyel elősegíthetik, hogy még több munkás- és parasztfia- tal leány nyerjen felvételt az ál­talános gimnáziumba. Szó van ugyan arról, hogy a tanító­képző épületébe költöztetik az óvó­nőképzőt is (de egyeseit ez ellen is tiltakoznak), ám még így is el lehet helyezni egy osztályt. Meg lehet ol­dani ezt a fontos kérdést — csupán az szükséges, tegyék félre a kicsi­nyes személyi ellentéteket a közös ügy érdekében. Ötven somogyvámosi Május elsején Somogyvámoson is­mét meg akarták nyitni a napközi otthonos óvodát. Ez nem sikerült, mi­vel nem volt konyha. Később meg­tudtam, hogy részben a községi vb, részben néhány forrófejű fiatal el­hamarkodott cselekedetéből kifolyó­lag a régi konyha — amely az átala­kított régi iskola egyik szobája volt — lebontásra került. Hiba ez, nagy hiba. De mégsem akkora, hogy ne segíthetnének rajta. Hamarosan elhatározás is született e hiba megoldására. A napközi otthon egy helyen van Szakáll elvtársnak, az iskola igazgatójának lakásával. A jól felszerelt és berendezett lakás bi­zonyítja, hogy államunk gondoskodik pedagógusainkról. Az igazgatói lakás és a napközi otthon épületének végé­ben van egy kis nyárikonyha, amelyet ha kitisztítanának, megfelelne kony­hának a napközi otthon részére. SZABÓ ISTVÁN, a járási pártbizottság instruktora. gyermek nevében... Csakhogy ezt Szakáll elvtárs nem haj­landó átadni e célra, annak ellenére, hogy nem használja. A községi ta­nács kiutalta ezt a napközi otthon részére, hiszen 50 gyermek nyári el­látásáról van szó, amíg a szülők dol­goznak. Ám a járási tanács oktatási osztályának közbelépésére ezt a ki­utalást hatálytalanították, mivel szol­gálati lakásról van szó, s azt nem le­het kiutalni. Akár lehet, akár nem, mégis csak emberi érzés szerint kellett volna Szakáll elvtársnak cselekednie, s nem meggátolni, hanem elősegíteni kelle­ne azt, hogy 50 gyermek részére a nyár folyamán biztosítani tudják az étkeztetést. Ehhez pedig nem kellett volna más, csak egy kis jóindulat, emberszeretet... ami egy pedagógus­ból nem hiányozhat. RUDA GYULA levelező FÉLRE A KICSINYESKEDÉSSEL! Indítsanak egy negyedik első osztályt is a leánygimnáziumban i PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS A pártfegyehni munka néhány tapasztalata a kaposvári járás pártszervezeteiben A Szervezeti Szabályzat kimondja: >-A Magyar Dolgozók Pártja csak akkor teljesítheti feladatát, ha a párt maga a fegyelmezettség és a szerve­zettség megtestesülése. A pártban vasfegyelem van, melynek minden egyes párttag köteles magát alávet­ni«. Ennek szellemében vizsgáltuk meg, hogy a kaposvári járás párt- alapszervezeteiben milyen gondot fordítanak a pártfegyelem betartásá­ra, mennyiben alkalmazzák a neve­lés eszközéül a pártfegyelmi munkát. Elöljáróban azonban szükséges meg­állapítani, hogy a tapasztalt hibák nem egyedül a kaposvári járásra jel­lemzők — bár kétségtelen, a járások között a pártfegyelmi munka itt van a legelhanyagoltabb állapotban. — Ezért helyes, ha a tanulságot elv- térsaink valamennyi járásban leszű­rik. A járási fegyelmi bizottság tevékenységéről Hogy megértsük az alapszerveze­tek gyenge vagy sokszor egyoldalú fegyelmi munkáját, mindenekelőtt a járási fegyelmi bizottság működését kell bemutatni. Ugyanis a járási fe­gyelmi bizottság hosszú ideig — az elmúlt két-három hónapot kivéve — sem elvi, sem gyakorlati segítséget nem adott a pártalapszervezeteknek a fegyelmi ügyek kivizsgálásához, le­bonyolításához, az elkövetett hibák mérlegeléséhez. Ennek káros követ­kezményeivel ma már tisztában van a járási párt-végrehajtóbizottság, amely azért hibázott, mert nem adott feladatot a fegyelmi bizottságnak. Tisztában van vele a járási fegyel­mi bizottság is, mely gyakran arra kényszerül, hogy az alapszervezetek­re tartozó pártfegyelmi ügyeket is maga bonyolítsa le, mert az alapszer­vezetek nem mernek elég bátran hozzányúlni egy-egy ügyhöz. És ha hozzányúlnak is, csak a legvégső esetben teszik, amikor már ahhoz kell folyamodni, hogy kizárják az il­letőt a pártból. Pedig nemcsak ez jelenti a fegyelmi munkát. És első­sorban nem ez jelenti. A pártfegyel­mi munkának elsősorban a pártta­gok nevelését kell segítenie. Ezért szükséges, hogy egy-egy párttag ma­gatartásbeli hibáját, a gazdaság ve­zetésében vagy egyeb más téren el­követett hibáját időben napirendre tűzze a pártvezetőség. Természete­sen a hiba súlyának megfelelően eny­hébb vagy szigorúbb pártbuntetést adjon okulásul a hibát elkövetőnek. Ez a módszer megakadályozza, hogy az alapszervezetek egymás után a pártból való kizáráshoz folyamodja­nak. A párttag maga is érzi, hogy az elkövetett hibáért a párt őt meg­büntette. Megalapozott-e minden kizárási döntés? Hogy mennyire nem ez történik, íme néhány adat és példa: a járási fegyelmi bizottság dossziéjában 17 az alapszervezetek által lebonyolított fegyelmi ügy fekszik. A 17-ből 15 ki­zárással ért véget. Megdöbbentően súlyos ez az arány. Megnéztük né­hány községben, hogy milyen indo­kok alapján zárnak ki párttagokat. A következőkkel találkoztunk: Ma- gyaratádon ez év márciusában Szij- jártó István kőművest passzív maga­tartása miatt — nem fizet tagdíjat, nem jár el taggyűlésre — zárták ki. Elővettük a járási kimutatást a ta­valy kizárt párttagokról és megálla­pítottuk, hogy 80 százalékukat ha­sonló indokolással zárták ki. Termé­szetesen nem arról van szó, hogy minden olyan embert tűrjünk meg a pártban, aki teljesen közömbös a párt ügye iránt, aki a párttagsággal járó legelemibb kötelességeinek sem tesz eleget. De az biztos, ha pártvezető­ségeink nemcsak egy év múlva fi­gyelnek fel arra a párttagra, aki nem fizet tagdíjat vagy nem jár el taggyűlésre, hanem jóval korábban, akkor nem kerül sor ilyen nagyszá­mú kizárásra. Akkor sikerül több elvtársat megmenteni a párt számá­ra. A felelősség tehát nemcsak a ki­zárt párttagé, hanem a pártvezetősé­gé is, amely nem keresi meg a párt­tag közömbösségének okát és nem igyekszik azon segíteni. Szintén Mag.varatádon fordult elő, hogy Somogyi Imrénét közömbös magatartása miatt kizárták a párt­ból. Somogyiné tiltakozott ez ellen, s ahogy a pártvezetőség elmondja, ha sok rábeszélésre is, de megvette a havi tagbélyegét. Ebben az esetben ismét feltehető a kérdés: ha Somo­gyiné ragaszkodott a párttagságához, vajon nem lehetett volna-e más esz­közzel közelebb hozni őt a párthoz, elkerülni a kizárás büntetést? Szinte azt hiszi az ember, ha párttitkárok­kal, vezetőségi tagokkal beszél a já­rásban, hogy azok a pártból való ki­záráson kívül más pártbüruet.éüt nem is ismernek. És hogy e feltevés meny­nyire alapos, bizonyítja a magyar- atádi, a ráksi, a kazsoki, a büssüi párttitkár elvtársak válasza, akik erre a kérdésre őszintén megmond­ták, hogy bizony nem ismerik a párt- büntetés fokozatait. Van olyan elv­társ, aki a szóbeli figyelmeztetést is a pártbüntetések közé sorolja. Több segítséget az alapszervezetek fegyelmi munkájához Nagyon nagy szükségük volna az alapszervezeteknek a járási pártbi­zottság és a járási fegyelmi bizottság segítségére a pártfegyeimi ügyek le­bonyolításában. Szinte minden alap­szervezetben akadnak olyan elvtár­sak, akiknek ügyét haladéktalanul napirendre kellene tűzni, de a párt- vezetőség nem mer ebben elég hatá­rozottan fellépni. Meggyőző példát találtunk erre Ráksiban, ahol Szita János elvtársnak — évekig volt köz­ségi párttitkár — már hónapok óta húzódik egy ügye, amiben bizonyos fokig Szita elvtárs becsületéről van szó. Tisztázni kellene az igazságot és mindazokkal tudatni, akik az ügy­ben érdekeltek. Ezzel kapcsolatban Farkas elvtárs, a községi párttitkár megjegyzi: — Hiányolom a járási bi­zottságtól, hogy nem jön ki és nem intézkedik végre. — Az azonban már nem jutott eszébe a párt vezetőség­nek, hogy ezt az ügyet a járási párt- bizottság nélkül a pártvezetőség ön­állóan is megvizsgálhatja és pontot tehet a végére. Sőt, ez a helyes meg­oldás. Az alapszervezetekhez tartozó pártfegyelmi ügyek lebonyolítása csak növeli a pártvezetőség tekinté­lyét, önállóságát, ítélőképességét. Az már egy másik kérdés, hogy az alap­szervezeteket meg kell tanítani a fe­gyelmi ügyek helyes kivizsgálására, lefolytatására. Erre most már törek­szik a járási fegyelmi bizottság, csak arra kell vigyáznia, nehogy túlzásba essék. Nem szükséges, hogy néhány hét leforgása alatt minden alapszer­vezethez eljusson rövid időre. Az alapszervezetek munkája ezen a te­rületen annyira elhanyagolt, hogy alapos, mélyreható segítségre van szükségük, ami feltétlenül több időt vesz igénybe. Meg kell tanítaniuk a pártszervezeteket jobban értékelni saját párttagjaikat, jobban felkelte­ni a felelősségérzést bennük az egyes párttagok iránt. Erezzünk felelősséget a párttagokért Magyaratádon most újabb párttag kizárását tervezik: Medereczki La­jos a Kaposvári Gépállomáson dol­gozott, s mikor munkahelyéről eltá­vozott, hosszabb ideig nem jelentke­zett át a magyaratádi pártszervezet­hez. Mikor a pártvezetőség erre fel­figyelt és szóvátette, akkor Mederecz­ki elvtárs rendezte átjelentkezését és elmaradt tagdíját. Azóta azonban fe­léje sem jön a pártszervezetnek, va­lószínű őt is kizárjuk a pártból — mondja ki elég könnyelműen a dön­tést a vezetőség. De vajon nem le­hetne-e Medereczki Lajost a pártfe­gyelmezés más eszközével megmen­teni a párt számára? Bizonyosan le­hetne, csak rendszeresebben kellene foglalkozni vele, kisebb-nagyobb fel­adatokkal megbízni, bizonyosan nem utasítaná vissza. Az embereket ne­velni kell, erre kell tanítani a párt- szervezeteket, hogy csak a végső esetben folyamodjanak a legsúlyo­sabb pártbüntetéshez, a kizáráshoz. Úgy gondoljuk, igaza van Hosszú elvtársnak, a büssüi községi párttit­kárnak, aki a passzív párttagok ki­zárását többek között ahhoz vezeti vissza, hogy nem elég megfontoltan végzik az alapszervezetekben a tag- és tagjelöltfelvételt. Gyakori, hogy a vezetőségek csak számszerűségre tö­rekednek, nem vizsgálják meg elég alaposan, hogy a felvételét kérő egyén meggyőződésből akar-e a párt tagja lenni, kész-e a párt politiká­jáért harcba menni. Előfordult a kö­zelmúltban a kaposvári járásban, hogy kulákot és bíróságilag több hó­napra elítéltet vettek fel a pártba. Ez is úgy történhetett meg, hogy nem nézték meg alaposan az illető körülményeit, munkáját, korábbi ma­gatartását. Ma már mind a két ta­got kizárták ugyan — helyesen, mert ilyen elemeknek nincs helyük a párt­ban —, de azokkal szemben felelős- ségrevonás nem történt, akiknek ebersége hiányában vagy esetleges rokonszenve alapján ezek az egyé­nek a párt soraiba kerültek. Már utaltunk arra, hogy az utóbbi két-három hónapban van némi javu­lás a járási fegyelmi bizottság mun­kájában. Helyeselni lehet azokat az intézkedéseket, hogy gazdasági veze­tőket, tanácsfunkcionáriusokat, hi­vatali beosztásukkal való visszaélés vagy a gazdaság tárgyainak jogtalan eltulajdonítása miatt, mint kommu­nistát fegyelmileg felelősségre von­nak. Javulás tapasztalható abban is, hogy a fegyelmi ügyeket gyorsabban, határozottabban elintézik. De nin­csenek meg ugyanezek a kezdeti lé­pések még az alapszervezeteknél, itt kell tehát fordulatot elérni. A túlzott kizárásokért, amelyelv az alapszerve­zetekben történtek, a járási pártbi­zottság és fegyelmi bizottság is fele­lős. Ennek tudatában kell megtaní­taniuk az alapszervezeteket arra, hogy a pártfegyelmi munkát mint a nevelés fontos eszközét alkalmazzák. Vucsák Magda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom