Somogyi Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-13 / 112. szám

Hozzászólás a második ötéves terv tervezetéhez Nagyobb önállóságot a tanácsoknak a helyiipar irányításában vei és helyes rezsikulcsok kialakí­tásával el kell érnünk, hogy válla­lataink jobban és olcsóbban dolgoz­zanak, mint a magánkisipar. Ahhoz, hogy második ötéves ter­vünknek a helyi vállalatokra vonat­kozó i'észét megvalósíthassuk, tovább kell növelni a tanácsok hatáskörét és gazdasági önállóságát. Az 1091. MT. határozat szellemében tovább; vállalatokat kell a tanács irányítása alá helyezni. A tanácsi tervezés jelenleg meg­kötött és bürokratikus. Ezt az álla­potot mod kell szüntetni. Biztosítani kell a tanács számára, hogy az egyes szakmák, sőt szakosztályok tervszá­mai között átcsoportosításokat hajt­hasson végre a reális vállalati ter­vek kialakítása érdekében, termé­szetesen ha ez, az átcsoportosítás a központi árualapot, illetve anyagbá­zist nem érinti. Végre kell hajtani a fenti határo­zatnak azt az utasítását is, amely szerint a tanácsok számára a le­adandó tervmutatókat az MT. eseté­ben 10 százalékkal, szakminisztériu­moknál pedig 90 százalékkal csökken­tik. így a keretszámok csak a leg­főbb tervmutatókat, fejlesztési irányelveket alkalmazzák. A íervszámok késedelmes le­küzdését a minisztériumok szün­tessék meg, mert ez a tanácsnál és a vállalatoknál kapkodást és rossz munkát szül. Különösen áll ez az Élelmiszeripari Minisztériumra, amely az 1956. első negyedévi önköltségi tervet 1956. májusában adta meg, tehát másfél hónappal a tervidőszak befejezése után. A helyi ipar jobban elősegíthetné a hiánycikkek termelését, ha a köz­ponti árualap számára előállított cikkekből a tervtúlteljesítésre eső rész felett a tanács rendelkezne: Szüntessük meg végre azt a hely­telen és káros gyakorlatot, hogy a megyei tanács irányító jogkörét a minisztérium, az alsóbb tanácsokét pedig a megyei tanács nyirbálja meg. Ilyen körülmények közölt a vállala­tok azt sem tudják, hogy a sok gaz­hírek, erdeke ÜZEMEINKBŐL da közül leinek a rendelkezését fo­gadják el. Felesleges a felsőbb szer­vek ilyen irányú gyámkodása, mert J az az egyéni lelelősség és kezdemé­nyezés rovására megy. Érvényesíte­ni kell a vállalati igazgatók önálló­ságára vonatkozó rendeleteket is, amelyeket még igen gyakran meg­sértünk. Javasolom, hogy a tanácsi vál­lalatok alapítására, átszervezésé­re előirányozott összegeket a ta­nácsi költségvetésbe állítsák be. Eddig ezek az összegek a szakmi­nisztériumoknál voltak, ami sokszor bürokratikus ügyintézést, a helyi adottságok nem megfelelő kihaszná­lását és hasznosítását hozta magá­val. A végrehajtó bizottság számára átcsoportosítási jogot kellene adni az egyes osztályok keretei között. Mindent egybevetve: véleményem az, hogy második ötéves tervünk he­lyi iparra vonatkozó feladatait úgy tudjuk megvalósítani, ha kiszélesít­jük tanácsaink hatáskörét, növeljük vállalataink önállóságát. Ez az alap­ja a jó munka feltételének és ez biz­tosítja a helyi viszonyokhoz való ru­galmas alkalmazkodást. Poldesz Albert, a megyei tanács vállalati pénzgazdálkodási csoport- vezetője. Második ötéves tervünk jelentős előrehaladást biztosít a falu kultu­rális felemelkedésében. Ezidöben is szakadatlan harc fóliák a falus*, »sö­tétség« felszámolásáért. Akik a másik vállalat tervtelj esítéséről gondoskodnak Sehol sem szeretik annyira a MÉH vállalatot, mint a Magyar Ha­józási RT siófoki kirendeltségén. Mert ugyan melyik üzem állít oda éveken keres?tül nap mint nap há­rom munkást a vágógéphez, hogy a túl hosszú szegecsek végét levágja? Másutt általában olyan méreteket rendelnek, amilyenekre szükség van. Az MHRT. azonban a hulladék fontosságára is gondol és szervezet­ien ha.iószeg-rentíeléseivel biztosítja a MÉH-nek, hogy tervét teljesíthes­se. Újfajta cipőműanyagot készítenek Csurgón A Csurgói Vegyesipari Ktsz újtí- pusú cipőfelsőrész-műanyagot ké­szít. A préselési eljárással készített műbőr kiváló minőségű, még tartó- sabb, mint a valódi bőr. Kollektív tervteljesítés A Somogy megyei Kéményseprő Vállalat, tervét minden alap nélkül megemelték. A terv törvény, tudják ezt jól a derék kéményseprők is. De mert új kéményeket nem tudtak építeni, fogták magukat és a külön­böző munkálatokért többet számláz­tak a megengedettnél. A lakosság pedig szépen kifizette és a vállalat helyett teljesítette a megemelt ter­vet. így »oldották« meg a kémény­seprők a tervteljesítést. Siófokon is leket gépkocsikat javíttatni Autójavító részleget állít fel a Somogy megyei Finommechanikai Vállalat Siófokon. Teljesül a bala­toni gépkoesiUiíajdonosok régi vá­gya: nem kell á javításra szoruló gépkocsikat ezentúl száz és száz ki­lométerre vinni. Ünnepi dekoráció a Kőolajvezeték Vállalatnál Siófokon a Kőolajvezeték Vállalat­nál egy pillanatra sem feledkeznek meg nagy ünnepeinkről. Még a má­jusi ünnepi készülődések előtt is nagy tábla hirdette az utcai falon »Éljen november 7-e, a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom évfor­dulója«. Május elsejének köszönté­sével pedig majd novemberig talál­kozunk. Mosógépeket akar készíteni a Vasipari Kombinát A Vas- és Fémipari Kombinát mo­sógépek gyártására akar berendc^ kod ni. Háziasszonyaink örömmel ütí- vözlik a tervet, mert amennyiben sikerül megvalósítani a gyártást, ak­kor a népszerű mosógépet rnég töb­ben megvásárolhatják, mint most. Rejtvény tábla a MHRT-kirendeltség udvarán Mi lesz a héten? — hirdeti egy- tábla a Magyar Hajózási RT siófoki kirendeltségének udvarán? Alatta mindjárt olvasható is: III. 3-án dél­előtt 10—11 óra között fedélzeti ok­tatás. Ebből azután májusban iga­zán megtudhatják a heti programot. Haszon nélküli hasznosság k Hasznos dolog, hogy a Rendelt- ’ szabóság feldolgozza a Textilmüvek hulladckanyagát és divatos pulóve­reket készít belőle. Az azonban már kevésbé hasznos, hogy szervezetle­nül, idő előtt rendelte meg az anya­got és a későn visszaadott kanettá- kért 100 000 forint kötbért kellelt fi­zetniük. TAVASZI SÉTA KAPOSVÁRON Helyi vállalataink az első ötéve terv során jelentősen fejlődtek. Ta nácsi, ipari, szolgáltató és kereske delmi vállalataink fejlődése egyúlta a lakosság fokozottabb igényéinél kielégítését is jelentette. Ezek a vál dalatok közvetlenül a helyi szükség leire termelnek, helyi és hulladék anyagokat dolgoznak fel és végez nek különböző szolgálatokat a la kosságnak. Második ötéves tervün! irányelvei szerint helyi iparunk tér melése 35 százalékkal emelkedik. Je lentősen fokozni kell a szolga'táti vállalatok tevékenységét, a megnö­vekedett helyi építési feladatók meg valósítása érdekében, fokozottaké, mértékben kell fejleszteni a hely énitőípart. Jelentős tennivalóink van­nak a termelékenység emelése es a: önköltség csökkentése területén is. Mindezeknek a követelményeknél jelenlegi adottságaink, a viszonylat korszerűtlen berendezések mellel I ügy tudunk eleget tenni, ha foltozott gondot fordítunk a technika fej­lesztésére, a műszaki színvonal eme­lésére. Beruházási kereteinket és a vál- laiali többletnyereség vállalat- fejlesztési részét elsősorban üze­meink gépesítésére, a technika fejlesztésére, műszerek biztosí­tására kell fordítani. Elmaradásunkat azonban egyik nap­ról a másikra még a legnagyobb erő­feszítéssel sem lehet megszüntetni. Számítanunk kell tehát arra, hogy bizonyos ideig még ezekkel a kedve­zőtlen feltételekkel kell a tervfelada­tokat megoldani. Törekednünk kell tehát kisebb kiadással, munkaszer­vezéssel, új módszerek alkalmazásá­val gépeinket korszerűsíteni, kapaci­tásukat fokozni. Vállalatainkat első­sorban olyan részlegekkel kell bőví­tenünk, amelyele tevékenysége köz­vetlenül a lakosság felé irányul. Jelenleg nagy hiba az, hogy válla­lataink magas önköltséggel, túl drá­gán termelnek. Szolgáltatásaink árát a magas önköltség túlzottan meg­emeli, ezért a lakosság nem szívesen veszi azt igénybe. A gazdasági tevé­kenység önköltségének csökkentésé­Felszabadulási cikkpályázatunk­ra »Rádium« jeligével érkezett I (rás, JTEDVES ÁTUTAZÓ IDEGEN, ha megérkezel a mi kis állo­másunkra, talán úgy gondolod, hogy a kispolgári unalom városába érkez­tél, s te is, Kedves Kaposvári Lakos, ha reggelenként munkába indulsz, talán úgy érzed, hogy a régi egy­hangúság vesz körül mindenütt! Belétek idegződött, hogy ez csak egy »kisváros«, szerény karika jelzi a térképen, s mindössze néhány nyomtatott sor a földrajzi tanköny­vekben. Látszólag igazatok is van!.. Itt nem fedeztek fel értékes olajfor­rást, nem vívtak döntő csatákat, Shakespeare sem itt született, s a Mont Blanc sem itt meredezik hó­födte csúcsaival az ég felé, s ha vala­ki útikönyvi értékeléssel, vagyis csillagokkal akarná kifejezni a ter­mészeti szépségek és kulturális érté­kek arányítását, akkor Kaposvárnak nem sok hármas csillag jutna! Bár Kaposvár története évszáza­dokra nyúlik vissza, területén kultú­rák virágoztak és pusztultak, s ha le­ásnánk a mély rétegekbe, felszínre hozhatnánk talán néhány kőbaltái is mégis a formai és lényegi változá­sok nem hagytak itt olyan nyomokat amelyek megérdemelnének különö­sebb értékelést. Dehát nyugodjunk bele, hogy elő­deink viszonylagos csendben szület­tek, dolgoztak és haltak meg. Ha nem is ugyanolyan kőházakban és munkaritmusban éltek, mint mi, de ugyanolyan emberi érzésektől mele­gítve. Mert az érzések nem változ­tak! Az öröm és bánat örök útitár­saink. Gondoljatok a világ különbö­ző pontjain talált több ezer éves le­letekre, és belátjátok, hogy igazam van! Vagy ne gondoljatok reájuk, ha nem akartok, Kedves Kaposvári La­kos és Átutazó Idegen, csak engedjé­tek, hogy meghívjalak egy kis tava­szi sétára! Ne ijedjetek meg, nem a török időkből való várromokat aka­rom veletek felásni, oh dehogy, meg­maradunk a jelenben, s miattam nem késtek le tervetek teljesítéséről sem,. Hiszen tudom, hogy futtok, siettek, mert féltek, hogy lemaradtok vala­miről, de éppen azért, hogy magato­kat jobban meglássátok az időben, nézzetek körül ebben a városban, és lássátok be, hogy eddig sok minden mellet elsíklottatok, mert amíg rész­letekbe merülve végeztétek hétköz­napi munkátokat, megfeledkeztetek az egészről, a realitás teljes panorá­májáról. A második világháború aránylag megkímélt bennünket, utcáinlcon nem ásítottak bombatölcsérek, s nem nám, hogy egész megye ízlését és szépérzékét neveli? Es járhatnánk meg tovább az utcá­kat és megtekinthetnénk a Kapos- folyó szabályozását, amely évtizedes mulasztást van hivatva pótolni, és benézhetnénk minden iskolába, mert mindenütt találhatnánk valami új ötletet és lendületet. És megtekint­hetnénk az új Hűtőházat, amely fel­becsülhetetlen értéket képvisel a köz- ellátás vonalán, és megnézhetnénk még szobrokat, kerteket, kiutazhat­nánk autóbuszon a polgári repülő­térre, vagy felkereshetnénk néhány intézményt, de már ennyi alapján is megállapíthatjátok ugye, Kedves Kaposvári Lakos és Átutazó Idegen, hogy tíz év alatt tulajdonképpen mi is történt ebben a csendes városká­ban, amely szerényen húzódik meg a somogyi dombok között a maga lát­szólagos unalmával és egyhangúsá­gával? Szándékosan nem akartalak benneteket statisztikákkal untatni> beértem azzal, hogy miniatűr kultúr- történelmet tárjak elétek. S talán érzitek azt is, mit akar­tam. veletek elismertetni minden kül­sőségen túl — az új, építő emberi munkáját és akaraterejét! Mert minJ den alkotás mögött ott áll g termé­szeti erők leküzdője és az energiák igábahajtója — az ember! Nekünk is kell magunkban ereznünk a felelős­séget a korral szemben, amelyben élünk, és az új nemzedékkel szem­ben, amelyet kamukban ringatunk! És ezzel búcsúzom tőletek, Kedves Sétáló Társaim! Azt hiszem, sikerült megközelítőleg felmérnünk a szo­cialista kultúrának és technikának a . mi kis városunkra eső vetületét. Em­lékeztek-e azokra az évekre, mikor körülöttünk még az emberiség egyik legszörnyűbb haláltánca tombolt? Ha visszagondoltok arra, hogy akkor mi volt és most mi van, akkor igazán tudjátok értékelni az építést és jel« emelkedést! Tinéktek, akik láttátok az emberi alkotások lerombolását, ) kétszeres erővel kell védenetek mindazt, ami szép és jó, mert a ti munkátok is benne fekszik ennek a tíz esztendőnek eredményeiben! Akármilyen egyszerű emberek is vagyunk, benne állunk a végtelen láncban, amely várost és hazát épít, s amely nemzeti és világkultúrát te­het gazdagabbá. T)E MÁR ESTÉRE JÁR az idő, az égen szürke felhők úsznak, s nemsokára kigyulladnak a villany­lámpák. Nézzétek azt a fiatal anyát, gyermekével milyen boldogan siet hazafelé! A gyerek mosolyog ugye, ti is érzitek, hogy a jövő mo­solyog reánk? meredeztek iiszkös romok a házak helyén. így építészeti vonalon nem adódlak olyan problémák, mint más városokban, igaz, hogy ez a tény azt is jelenti, hogy Kaposvár külsőleg nem sokat változott. Megmaradtak patinás középületei mellett régi stí­lusú házai, ócska kis bódéi is. Mégis találunk szép számmal olyan épüle­teket és olyan átépítéseket, amelye­ket a legújabb technikai és kulturá­lis fellendülés hozott létre. TETÉZZÉTEK MEG, Kedves Sé­1 ' fáZó Társaim a Textilművek magasbaszókő falait, s hallgassátok meg énnek az európai viszonylatban is számottevő gyárnak hangos szív­dobogását. Zúgnak odabent a gépek éjjel-nappal, a munka ritmusát da­lolják, s míg sek száz embernek ad­nak kenyeret, termelésük is szinte lázgörbére emlékeztető grafikont mii­tat. Az új pamutüzem létezése vala­hogyan meggyorsította a város, sőt a környék lélegzetvételét. Fiatal lá­nyok serege özönlött be a városba, hogy a fonószakmát kitanulja és fizi­kai erejét a könnyűipar szolgálatába állítsa. Olyanok, akik különben »fa­lusi liba«-sorsra lettek volna kár­hoztatva, ma öntudatos dolgozókként tanulnak és fejlődnek. És hányán vannak közöttük, akik munkájukért már országos viszonylatban is elis­merést kaptak. S vajon emlékeztek-e reá, hogyan épült és szépült ez a gyár? A mér­nöki tervezéstől kezdve itt minden határidő előtt született meg. S nem­csak szakmunkások építették, de a város dolgozóinak és a tanulóif júság­nak nagy része elmondhatja, hogy ott volt a Kaposvári Textilművek böl­csőjénél! És az új gyár mellett megnézheti­tek a többit, a Cukorgyárat, Vajgyá­rat, téglagyárakat, s ne gondoljátok, hogy ők csak mostohagyerekek! Ka­posvár sohasem volt gyárváros, gaz­dasági fejlődése a megyei agrárkul­túra függvénye volt, annál szembe­tűnőbb most az üzemek zsongása, az ipari élet fellendülése. És mit láttok mindenütt? — A higiénikus ellátáson kívül a munkásoknak bőven nyílik alkalmuk a szakmai továbbképzésre, sőt zenei és irodalmi művelődésre is. És mit szóltok az autóbuszokhoz, amelyek gyártól gyárig robognak, s amelyek ennek a csendes kisváros­nak a vérkeringését egyszerre élén­kebbé tették? S ha már az épületekről beszé­lünk, nézzük meg a Tanítóképző im­pozáns tömbjét, az újonnan létesített napközi otthonokat, a barátságosab­bá varázsolt iskolákat és kollégiu­mokat! Ha beléptek a kaposvári kórház különben is szép struktúrájú pavi­lonjai közé, ott is meglepődéssel hallhatjátok, hogy az utóbbi tíz esz­tendőben mi minden létesült a köz­egészségügy érdekében. Uj osztályo­kat állítottak' fel, közöttük a kórház dolgozóinak egyéni leleményességé­vel aránylag olcsón megoldott, mégis modern koraszülött-osztályt. És ott szerénykedik a háttérben a néhány éve működő véradóállomás, amely a legnemesebb fluidumot, az emberi vért konzerválja és adja tovább éle­tek megmentésére. És nézzünk be a klubhelyiségekbe, kultúrtermekbe s olvasószobákba, s ismerjétek el, hogy milyen óriási lé­pés történt mindenütt a kuiltúrdiffe­renciák, eltörlésére. Nemcsak megyei •könyvtár működik, hanem ifjúsági könyvtár is, ahol a jövő nemzedék barátkozik a szépirodalommal és ta­nulja megbecsülni a nyomtatott betű értékét. És mit szóltok az állomás kultúrváróterméhez? Mert hát így is lehet nevelni, így is lehet nyugodt percekhez juttatni az utazóközönsé­get! ^ ' S NE SAJNÁLJUK a fáradsá­got, járjuk meg együtt a mú­zeum kopott kőlépcsőit, s ahol egy­szer csak szemét és össze-visszaság volt, ott most városunk és megyénk etnográfiai képe mellett országos nevű festőművészeink alkotásait, s más értékes gyűjtemények kiállítását lát­hatjuk. És nézzük meg a színházat! Per­sze, mosolyogtok, s azt akarjátok mondani, hogy a színház ilyen volt azelőtt is! Igaz, a falak álltak, de a művészeti vezetés rakétaívben válto­zott. A színház és a színtársulat ré­gebben csak a városi publikumot szórakoztatta. Ma az egész megye szoros kapcsolatot tart fenn vele. A színtársulat is játszik vidéken, de a vidék is bejön, hogy a szép kőpalo­tában lássa játszani Thália papjait és papnőit. És szerepelt-e a színházban valaha is annyi műkedvelő kórus és népi tánccsoport, mint napjainkban, ami­kor cél a népi kültúrkincsek feltárá­sa és nemzeti vagyonná való emelé­se? És mit szóltok többszörösen ki­tüntetett népi együttesünk országos nevéhez és rádió-szerepléseihez? És ha már itt sétálunk a belváros­ban, olvassunk el néhány plakátot, és nézzünk meg néhány képes fali­újságot! Nem is hiszitek, mennyi mindent árulnak el ezek a figyelmes szemlélőnek! A Zeneiskola mikroba­rázdás operaelőadásai és hangverse­nyei. a városunkba látogató magyar és külföldi művészek mind azt mutat­ják, hogy ez a kis város, amely régen nem reagált a klasszikus zenére és üres nézőtérrel fogadta a legkiválóbb mestereket is, ma kitárta szívét-lel- két a muzsikának. S nyissunk be a helyi lap szerkesz­tőségébe, s nézzünk bele néhány új­ságpéldányba! Mit olvastok ti c nyomtatott sorok közül? — Hogy nemcsak néhány szerkesztő, de az egész megye írja a lapot. A város üzen a falunak, s a falu a városnak. Olyan ez, mint egy állandó baráti beszélgetés, ahol dicséret mellett ter­mészetesen helyet foglal az építő kritika is. És vessünk egy pillantást a napi kultúrprogramokra, a TTIT, a Megyei Könyvtár és más egyesületek tudományos előadásainak meghirde­tésére, és látni fogjátok, hogy helyi kapacitások mellett országos nevű írók és kutatók színvonalas előadá­sait is élvezheti a város akármelyik dolgozója. És figyeltétek-e az utcán a diáko­kat? Ugye, hogy megszaporodtaki Ha Pécsre mondják, hogy a diákok városa, akkor Kaposvárról nyugodtan állíthatjuk, hogy a diákok kisvárosa, Mennyi tanulnivágyó fiatal özönlött ide a megye legtávolabbi zugaiból is, hogy élve az oktatásügyi program kedvezményeivel, belőlük legyen az ország szellemi gerince, az új értel­miség. IUO ÉS MIT SZÓLTOK a sport- ' élethez? Voltak-e valaha a kaposvári pályákon és tornatermek­ben olyan, érdekes versenyek, mini mostanában? Láttatok-e valaha is ennyi fiatal fiút és leányt tréning­ruhában? — Tudjátok-e, mit jeleni mindez? — Nemcsak tanulás utáni felüdülést Őnekik, de egy edzettebb, egészségesebb generáció növekedését is! Remélem, nem vagytok még fárad­lak, Sétáló Társaim, mert szeretném, ha vetnétek egy pillantást a főútvo­nal üzleteire! Látjátok a nagy áru­házakat, amelyeket eddig a vidéki nép csak Pesten élvezhetett? És mit szóltok a kirakatok esztétikai elren­dezéséhez, amely valóban fővárosi nívói mutat és szinte azt mondhat-

Next

/
Oldalképek
Tartalom