Somogyi Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-13 / 112. szám

I * FQi i o pm 1 C p 1 1 o J Növekedett kommunistáink elméleti tudása, aktivitása a XX. kongresszus tanulmányozása nyomán Befejezéshez 'közeleg az 1955 56­os pártokftatási év. Ezit az oktatási évet az SZKP XX. kongresszusa anyagának 'taraullmanyozása tette ki­emelkedővé. Ä kongresszus anyaga annyira közel áll az élethez, annyira a dolgozók érdeklődésének közép­pontjává vált. hogy az idea szervezett pántoktotás kereted a legtöbb helyen jelentősen kibővültek. Az eredetileg ■bevont hailigaitókon kívül még sok párttag és pártonkívüli dolgozó kap­ós clódott (be a tanulásba. A kongresszusi anyag tanulása — ■annak ellenére, hogy a pártoktatási - év befejezés előtt állt — nagy érdek- . lődést keltett megyénk dolgozói kö­zölt. Ennek tudható be az, hogy nagyon sok pártszervezetben megnőtt a hallgatók száma. A legnagyobb erőt a csurgói járás pártszervezetei fejtették ki, ahol a kongresszusi anyag első foglalkozásá­tól 150 fővel növelték a hallgatók létszámát. A Kaposvári Textilmű- vekben 100—«110 elvtársat győztek meg — a pártoktatás hallgatóin kí­vül -=1 a kongresszusi anyag tanu'lá- sának jelentőségéről. Hollád község­ben a nemzeiközd helyzettel -foglal­kozó szemináriumon a régebbi 13 elvtárs helyett 46-an jelentek meg a foglalkozáson. Sajnos azonban, az •ilyen jó tapasztalatok mellett előfor­dult, hogy vagy a pártvezetőség ha­nyagságaiból, vagy a propagandista felkészületlenségéből adódóan, meg­szűntek a tanfolyamoík. Többek kö­zölt a Balatankiüdti Rákóczi Tsz-ben f^az ádándi Petőfi Termelőszövet­kezetben is. Mégsem ez a jellemző, hanem az hagy a kongresszusi anyag tanulmá­nyozásának ideje alatt mind szerve- .zetlleg, qnind tartalmilag javult a pártoktatás színvo­nala. Különösen ipari üzemeinkben sike­rűit összekapcsolni a kongresszusi anyagot a mi ipari problémáinkkal, a második ötéves terv irányelveinek megvitatásával. A legnagyobb élénk­séget a szemináriumokén azonban a nemzetközi helyzettel foglalkozó kér­dések keltették a hallgatókban. Szin­te Idvétel nélkül vita tárgyát képez­te a két rendszer békés egymás mél­áéit élésének lehetősége, a háborúk elkerülésének lehetősége és a szo- cialimusba való átmenet formái. Pro­pagandistáink többségének sikerült megértetniük, ihogv a két rendszer békés egymás mellett élése lenini el­vének megvalósulásai a ikét rendszer ■gazdasági és kulturális kapcsclatai- sia. kiszélesítése elősegíti a béke megszilárdítását. Helvesen magyaráz­ták meg, hogy itt nem elvi enged­ne é-nyről van szó, hanem a két rend­szer békés gazdasági versenyéről. Csurgón a hallgatók csak hosz­szú vita után értették meg a békeövezet kialakulásának je­lentőségét. Nem értették, miért jó nekünk a be­lt eövezet létrejötte, »»hiszen azok ■mégis csak kapitalista rendszerű or­szágok«. Nem értették, hogy ezek olyan országok, melyek külpolitiká­juk aitápslivének azt vallják, hogy nem vesznek részt semmiféle katonai tömbben. Néhány helyen megkérdezték: kez­detben a kapitalizmusbain is erősen fejlőditek a termelőerők és csak ké­sőbb következett be visszaesés? Va­jon nem fog-e a szocializmus fejlő­désében is 'bekövetkezni? A propa­gandisták általában mindkét vitás 'kérdést helyesen válaszolták meg. Megmagyarázták, hogy a béke meg­őrzése szempontjából milyen nagy jelentőségű azoknak az európai és ázsiai országok dolgozóinak és kor­mányainak külpolitikája, melyek nem szocialista rendszerű országok ugyan, de távol tartják magukat az agresszív tömböktől Megmagyaráz­ták a kapitalizmus és a szocializmus közötti alapvető különbséget, s hogy az utóbbiban mindig' nagyobb lehe­tősége lesz a termelőerők fejlődésé­nek. És bizonyítékul a Szovjetunió példájára hivatkoztak. Előfordult olyan szeminárium is ahol a Idalakuilt vitából a propagan­dista arra következtetett, hogy a hallgatók nem értették meg eléggé a szocializmusba való átmenet parla­menti formájának lehetőségét. Olyan vélemény is adódott, hogy ez lényegé­ben azonos a békés belenövés elméle­tével. Ezzel a nézettel szintén Csur­gón és Taibon találkoztunk. Végül azonban, a hallgatók többsége a pro­pagandisták összefoglalójából megér­tette, hogy a /békés belenövés refor­mista értelmezésűnek semmi köze sincs a szocializmushoz, hiszen ez a kapitalizmus alapjait érintetlenül hagyja. Fő törekvése a munkásosz­tály harcát leszűkíteni apró refor­mokra, kisebb engedményekre. Ugyanakkor a szocializmusba való átmenet parlamenti útja azt tűzi ki célul, hogy a hataitnat a munkás­osztály vezette dolgozó nép vegye kezébe. Áltáléiban a szemináriumokon felmerült vitás kérdéseket a propagan­disták és a járási pártbizottsá­goktól kintiévá ellenőrök he­lyesen tisztázták. Ezt úgy sikerült elérni, hogy a leg­jobb aktívák részére a járási párt- bizottságok egy-egy tájékoztatót tar­tottak, ahol a nehezebb kérdéseket közösen megvitatták! Előfordul azon­ban, .hogy valamid yen (kérdésben a haűlígalók még mindig nem biztosak, a propagandista nem foglaűit még ál­lást. Szükséges, hogy ezek az elv­it rsalt a járási — vagy megyei ekné- let i tanácsadóhoz, esetleg a járástól, megyétől Iónt tartózkodó elvtársak­hoz forduljanak segítségért, A kongresszusi anyag tanulása sok segítséget adott mnmkänikihoz. Máris lehet érezni a pártmunka fellendülé­sét, ez feltétlen kapcsolatban van a XX, kongresszus1 tanulmányozásával. Naponta tapasztaljuk, hogy megnőtt a dolgozók bizalma a párt iránt, és a párt figyelme is rrráidjobban a dol­gozók érdeklődése irányába fordul. Éppen ezért fontos, hogy tsz-ekben, állami gazdaságokban, gépállomáso­kon és a községekben — ahol a leg­nagyobb részt mér befejeződtek a tanfolyamok — falusi párttagjaink ne tegyék el vég­leg az asztalfiókba a kongresz- szusi beszámolókat és felszó­lalásokat. Vegyénk elő gyakran, ha valamilyen feladat megoldására választ kémek. Olvassák el Hruscsov, Bulganyin elv­társ beszámolóját, vagy Rákosi elv­társinak a pánt március 12—13-i ülé­sén elmondott 'beszédét, minden bá- zonmya'l sokkal határozottabban tud­nak majd cselekedni. Azokban az ipari, hivatali vagy intézményi párt- szervezetekben pedig, ahol még nem fejezték be a kongresszus anyagá­nak tanulásét, továbbra is fordítsa­nak gondot, a hallgatók megjelenésé­re csakúgy, mint a tanfolyam tartal­mi színvonalának növelésére. Tanul­ják olyan lelkiismeretesen a kong­resszus anyagát, minit amilyen nagy jelentősége van annak a mi mun- várikban. Vitcsák Magda Megérdemelten zárták ki a pártból Szvisztuni Lászlót Nemrégiben hírt adtunk arról, hogy Szvisztuni Lászlót, az Álla­mi Gazdaságok Somogy megyei Igazgatóságának volt vezetőjét az Ál­lami Gazdaságok Minisztériuma állásából felfüggesztette. Legutóbb pedig a Központi Ellenőrző Bizottság a Magyar Dolgozók Pártjából is kizárta. Hogyan jutott el Szvisztuni László idáig? Szvisztuni László szegény, napszámos családból származik. A fel- szabadulás után rövidesen megtalálta helyét, belépett a Magyar Kom­munista Pártba. Rendszeresen végzett pártmunkát, ennek elismerése­képpen a párt hamarosan vezető beosztásba helyezte. Évekig dolgo- » zott Somogy megyében, aztán néhány évre más megyébe került, szin­l tén vezető munkakörbe. 1955 tavaszán — amikor az Állami Gazdasá­gok Somogy megyei Igazgatósága újjáalakult — ismét visszakerült Kaposvárra, az Igazgatóság vezetőjének. Miért hangsúlyozzuk azt, hogy Szvisztuni László hosszú évekig dolgozott vezető beosztásban? Mert bizonyítani akarjuk: Szvisztuni László nem azért követett el a párttal, az állammal, a népnél szemben súlyos hibát, mert nem volt gyakorlata a vezetésben, mert mint mun­káskáder, még tapasztalatlan volt. Ellenkezőiéi' Hosszú gyakorlatra szert tett vezető es jó szakember volt, aki fel tudta mérni cselekede­teinek kimenetelét* mégis olyat tett, amiért a dolgozok joggal el- ítélt'-u és a bizalmat megvonták tőle. * MI is történt tulajdonképpen? j 1955 tavaszán a Kaposvári Cukorgyár megállapodást kötött az Ál­lami Gazdaságok Igazgatóságával, mely szerint az Igazgatóság fel­ügyeletéhez tartozó gazdaságok a Cukorgyár részére terven felül 210 holdon cukorrépát termelnek. Ezért a Cukorgyár holdanként 150 forin­tot, összesen 31 500 forint célprémiumot fizet az állami gazdaságok ré­szére. A megállapodás után a Cukorgyár a pénzt át is utalta Szvisz­tuni László nevére, aki nem intézkedett, hogy ezt az összeget az álla­mi gazdaságok azon dolgozói között osszák ki, akik megtermelték a cukorrépát. Ehelyett a sajat és Rajháti Imre — az Igazgatóság főag- ronómusa — nevére a fenti összeget takarékba tette és kisebb-na- gyobb összegenként saját céljára fordította. Az ellenőrző bizottság 7000 forint elsikkaszlását — amely személyesen Szvisztuni Lászlót terheli — pontosan megállapította. Ezért az Állami Gazdaságok Mi­nisztériuma állásából felfüggesztette Szvisztuni Lászlót és megindít­tatta ellene a bűnvádi eljárást. A KEB pedig kizárta a pártból. Eddig a tények, és bárkiben felmerülhet a kérdés: hogyan jutott el Szvisztuni László idáig? Vajon indokolta-e valami, hogy illetékte­len pénzt, amely a dolgozók jogos járuléka volt, eltulajdonítson. Nem, ezt semmi sem indokolta, hiszen Szvisztuni László havi jövedelme meghaladta a 3000 forintot. Dehát akkor mi késztette erre a lépésre? Saját munkatársai, akik hosszabb ideig együtt dolgoztak vele, így válaszolnak e kérdésre: megfeledkezett osztályhelyzetéről, arról, hogy a párt állította vezető munkakörbe, és hogv ez milyen felelősséget kíván tőle. Hagyta magát befolyásolni egy-két embertől, különösen Rajhátitól, egyedül az ő véleményét tartotta a legfontosabbnak. Ez rántotta a bajba. Nem Szvisztuni László esete az első, hogy egy vezető, aki a dolgo­zók bizalmából került vezető állásba, azért követ el súlyos hibát, mert hitelt ad olyan emberek mézes-mázos szavainak, akik felfelé igyekeznek előzékenyek, udvariasait lenni, de a dolgozók véleménye, érdeke már nem szívügyük. Szvisztuni László munkatársai sem tudtak a fenti dologról, mert ellenkező esetben bizonyára elvtársi bírálattal figyelmeztették volna a következményekre. A hiba tehát megtörtént, méghozzá a dolgozók érdekeit mélyen sértő hiba. Ezért megérdemel­ten vonják felelősségre Szvisztuni Lászlót és megérdemelten zártak ki a párt soraiból. tIBBBB BBB BBB BB Bil IIIIIBI BB BBBYB BBSBBBBBBB BBBB BB BB B BBIBIBISBRIIIIRIIII ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ ■■■■■■■■■■■■■■■■■■' Mi újság a barcsi járás pártszervezeteiben ? Eredményes volt a pártoktatás az istvándi Petőfi Tsz-ben Az istvándi Petőfi Tsz-ben már a múlt hét végén befejezték a pártok­tatási évet. Elismerés illeti a tsz pártszervezetét a jó munkáért, mely- lyel tavaly ősszel megszervezték és beindították a pártoktatást. A hall­gatók. éppen mert érezték, hogy a pártvezetőség állandóan napirenden tartja a pártoktatást, maguk is lel­kesen vettek részt a tanulásban. Le- /morzsolódás nem volt, sőt az .is rit­kán fordult elő, hogy valaki egymás után kétízben hiányzott volna a fog­lalkozásról. S még nagyobb lelkesedéssel kezd­A heresznyei Dimitrov Tsz népne­velőgárdáját úgv tartják számon já- rásszerte, amely nemcsak a földe­ken, a tsz-ben végzett munka köz­ben harcol a nagyüzemi mezőgazda­ság fölényének bebizonyításáért, ha­nem nem sajnálja a fáradságot a politikai felvilágosító munkára sem. A pártszervezet titkára és Szarka Árpád tsz-elnök jól irányítják, s maguk is tevőlegesen részt vesznek az agitációs munkában. Náluk is jól bevált az a módszer, hogy esténként vagy ünnepnapokon \ lakásukon keressék fel az egyénie­ket, és otthonukban beszélgessenek velük. A tavaszi munka megkezdé­séig ennek nem is volt semmi aka­Drávagárdony tsz-község életében már hónapok óta sok gondot oko­zott a vezetők személyi ellentéte. Az MDP-szervezet titkára, a községi alapszervezet titkára és a községi ta­nács vezetői ahelyett, hogy keresték volna a módját az ellentétek elsimí­tásának, mind több borsot törtei: egy­más orra alá. Ebbéli igyekezetében főleg a tanács vezetői jeleskedtek, a tanács még feljelentéseket is gyár­tott Tóth György pérttitkár ellen. lék meg az SZKP XX. kongresszusa anyagának tanulmányozását, melyet három szemináriumon vitattak meg. A propagandista jó felkészülésének, valamint a hallgatók szorgos tanu­lásának eredményeképpen megálla­píthatjuk, hogv megértették a XX. kongresszus tanulságait, s a rájuk váró tennivalókat is helyesen szűr­ték le. A múlt hét péntekjén tartott ünnepélyes tanévzárón a hallgatók máris ígéretet tettek arra, hogy a következő pártoktatási évben mind­annyian tovább tanulnak. dálya, most azonban megtorpantak a népnevelőmunkával. Pedig kár len­ne elhanyagolni, hiszen munkájuk gyümölcse a nyáron tovább érne, s ősszel, a tavasz folyamán belépett tíz családot bizonyára még több kö­vetné. Javasoljuk a tsz pártszervezeté­nek, hogy a szorgos mezőgazdasági munka idején se lazuljon meg a Isz-beliek és az egyéniek jó kapcso­lata. A taggyűlést, gazdagyűlést, ta­nácsülést és az egvéb rendezvénye­ket is használják fel az agitáció foly­tatására. Kitűnő alkalom kínálkozik a közelgő tsz-napon is a tsz-tagok és az egyéniek barátságának további elmélyítésére. Tudomására jutott ez a kommu­nisták közt eléggé el nem ítélhető el­lentét a járási pártbizottság instruk­torának, Sirnora Vendel elvtársnak is. Előbb egyénenként próbált be­szélgetni a községi vezetőkkel, hogy tiszta képet kapjon, miből is adód­tak az ellentétek, de ha az egyiket hallgatta meg, annak kellett igazat adnia, ha a másikat, akkor annak. Sirnora elvtárs tanácsot kért a pártbizottságtól, mit tegyen az össz­hang helyreállítása érdekében. Az elvtársak azt javasolták, hogy hívja össze a községi vezetőket és együttes erővel próbálják rendezni, illetve ki­küszöbölni az ellentéteket. Ez a meg­beszélés meg is volt a hét elején. Ki­derült, hogy mindhárman hibásai: voltak, mert minden szót, minden tettet személyük ellen irányúiénak véltek, akkor is, ha nyilvánvaló volt a jószándék. Mivel félreértések tisz­tázásáról volt szó, az instruktor se­gítségével hamarosan egyetértettek, sőt ígéretet tettek arra is, hogy a jö­vőben mindent közösen végeznek, illetve előtte megbeszélnek. Kétség­telen, már a megállapodás is ered­mény. Most azon kell lenni mindhár­muknak, hogy ígéretük valóra is vál­jon. S ha a járási pártbizottság inst­ruktora a megvalósításban is olyan aktívan segít, mint az elhatározás­ban, akkor hamarosan teljes össz­hangról számolhatunk be. Mutassanak jó példát a bélavári kommunisták Bélaváron a tsz-tagok és egyé­niek megelégedéssel nyugtáztál: ta­valy ősszel, hogy a Béke Tsz állan­dóan fejlődik, s minden évben töb­bet érő lesz egy-egy munkaegység. Az eredmények láttán több egyéni gazda fejében megfordult már a gondolat: belépnék — ha hívnának. Ez azonban igen elvétve fordul elő Bélaváron. A tsz pártszervezete nem nagy hajlandóságot mutatott eddig, hogy segítsen a gazdáknak a döntő elhatározásban. A területi pártszer­vezet • sem mozdul, s hogy teljes le­gyen az összhang: a tanács sem tesz semmit annak érdekében, hogy a ma még egyénileg dolgozó parasztok rá­lépjenek a közös gazdálkodás útjára. A pártszervezeteket terheli ezért a tunyaságért elsősorban a felelős­ség. De felelős a tanács is, amelynek titkára, illetve annak felesége külö­nösen nem mutat követendő példát. Kornai József vb-titkár felesége tag­ja ugyan a termelőszövetkezetnek, de kisebb gondja is nagyobb annál, hogy mi történik a tsz-ben. A közös munkában ugyanis nem vesz részt, helyette inkább az egyéniekhez já- rogat napszámba. Javasoljuk, hogy a Barcsi Járási Pártbizottság adjon segítséget a bé­A Somogytarnócai .miami Gazda­ság pártszervezete nem feledkezik meg a párt számszerű növeléséről. A gazdaság négy alapszervezetében ebben az évben még egyetlen olyan taggyűlés sem volt, amelyen ne vet­tek volna fel tagjelöltet. Az áprilisi taggyűlésen a felsőgyörgyösi üzem­egységben Varga György és Tanács János tagjelöltté való felvételét fo­gadták el. Ferenctelepen Nagy Sán­Nem sokat ér Lapunk még a tél folyamán bírál- ta a csokonyavisontai párt- és ta­nácsszerveket, amiért a tanács, a Hazafias Népfront MDP-csoportjai- nai: működését nem biztosítják. Megszívlelték a bírálatot Csokonya- visontán, s már megtették az első lépéseket afelé, hogy életre keljen és dolgozzon az MDP-csoport. Pilla­natnyilag énnél: még az az akadá­lya, hogy a kommunista tanácstagok egy része tagja a népfrontbizottság­nak is, viszont két MDP-csoportban nem hajlandók dolgozni. Az MDP községi vezetősége most úgy hatá­rozott, hogj' a szóbanforgó 7—8 em­bert megosztja, felét felmenti a népfront MDP-csoport tagságról, másik felét pedig a tanács MDP- csoport tagságról. Szerintünk félmegoldás ez. Helyes az, ha a végrehajtó bizottsági ülés laváriaknak ehhez a munkához, ?z annál inkább is szükséges, mert vé­leményünk szerint a segítség nélkü­lözése mellett nem lesz fordulat a tsz-mozgalom fejlődésében Bélavá­ron. dort tagjelöltnek, Bolhói Jánost pe­dig tagnak fogadta el a taggyűlés. A rendszeres tag- és tagjelöltfel­vételt lehetővé teszi, hogy az alap- szervezetek rendszeresen foglalkoz­nak a pártonkívüliekkel, a tagjelöl­teket megbízzák pártfeladatokkal, fi­gyelemmel kísérik fejlődésüket, s ahogy elérik azt a fejlődési fokot, hogy alkalmassá válnak a párttag­ságra, felveszi őket a taggyűlés, a félmegoldás előtt is megbeszélik a tennivalókat a tanács kommunistái, a gyakorlat­ban azonban csak a havi tanácsülés előtt szoktak összeülni. A helyi nép- fronlbizottsá'g sem tart gyakrabban ülést. Ha tehát mindkét szerv MDP- csoportjának tagja az a hét-nyolc ember, havonta négy estére szóló el­foglaltságot jelent mindez. A párt pedig méltán elvárhat ennyit a cso­konyavisontai kommunistáktól, de elvárják a falu dolgozói is, akik bi­zalmat szavaztak nekik a tanácsvá­lasztáskor, a népfrontbizottság meg­alakulásakor. Javasoljuk az MDP községi veze­tőségének, hogy az ilyen félmegoldás helyett inkább meggyőző szóval ve­zesse rá a két szerv MDP-csoportjá- nak tagjait a csoport munkájában való részvételre. Pócza Jánosné Nyáron is agitáljanak a heresznyei népnevelők A jó instruktor mindenben segít Javult a tag- és tagjelöltfelvétel a Somogytarnócai ÁG-ban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom