Somogyi Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-10 / 109. szám

Csütörtök, 19:56. májas 10. SOMOGYI NÉPLAP s DISZ-ÉLET m Megyebizottsági ülés értékelte a DISZ munkáját A május 5-én megtartott DISZ megyebizottsági ülés formájában és tartalmában jelentősen különbözött az eddigiektől. Részt vett az ülésen Holló László elvtárs, a DISZ KV tagja, s szavai találóan jellemezték az értekezlet munkáját. Érdekes, ta­nulságos vitát hallottunk, nem a már megszokottat. Hogy az értekezlet helyes meder­ben folyt, elsősorban abból adódott, hogy jó volt a beszámoló. Kóezán Magda elvtársnő, a DISZ MB első titkára őszintén és tárgyilago­san feltárta a DISZ MB munkájá­nak fogyatékosságait. Például azt, hogy a DISZ MB apparátusának munkája sokszor kimerül abban, hogy készül a két-három havonkénti megyebizottsági ülésre, amit legtöbb­ször meg sem előz jó előkészítő mun­ka. Nem kapják meg előre az anya­got az MB tagjai, így felszólalásaik­ra előre nem készülhetnek. Elmond­ta Kóezán elvtársnő azt is, hogy a Megyei Pártbizottság foglalkozott a DISZ MB munkájával, s jogos bírá­latot mondott a kritikátlan szelle­mért, amely a DISZ megyebizottsá­gon meghonosodott, s amelynek részben Kóezán elvtársnő az oka azért, mert türelmetlen az elvtár­sakkal szemben. Hibák a kollektív vezetés körül Az egész értekezleten végigvonult, minden hozzászólásban szerepelt a kollektív vezetés megjavítására való törekvés. A beszámoló ki is hangsú­lyozta, hogy a kollektív vezetés ed­dig csak formálisan érvényesült alsó és felső DISZ szerveinkben. Mit szűrhetünk le tanulságképpen, me­lyek azok a tényezők, amelyek aka­dályozzák, hogy a DlSZ-bizottságo- kon (megyei, járási) kialakuljon a kollektív vezetés helyes módszere? Többek között hiba van a DISZ- funkcionáriusok magatartáséban. A meggyőzés helyett szívesen válasz­tották a parancsolgatás, utasítgatás módszerét. De hogy is lehetne kol­lektív vezetést elképzelni, amikor a járási, városi DISZ-bizottságok tag­jai nem jelennek meg a bizottsági üléseken? Többen hivatkoznak arra — s ez meggondolandó —, hogy miért tartják azt munkaidő alatt. A városi DISZ-bizottság tagjainak többsége nem függetlenített funkcionárius. Ugyanez a helyzet a járásoknál is. Vagy ha össze is jönnek a bizottsá­gi tagok, az ülések a rossz előkészítő munka miatt sokszor tartalmatlanok. Persze nem a gyűlések fogják meg­javítani megyénk DISZ-életél, de ha a városi, járási és megyei üléseken jó határozatot hoznak, s főleg azokat következetesen valóra is váltják, ak­kor hasznosak lesznek az értekezle­tek. Szó volt arról is, hogy a pártnak adott szót nem teljesítették megyénk DISZ-szervezetei. A kitűzött határ­időre nem érték el a 28 ezres taglét­számot. Pedig erre — különösen a falusi, de a városi fiatalok körében is — megvan a lehetőség. Most is­mét újabb célt tűztek maguk elé me­gyénk fiataljai, azt, hogy július 1-re 29000-re növelik a DISZ-tagok számát. Ezzel kapcsolatban megszívlelendő Hevesi János elvtársnak, a Megyei Párt-végrehajtóbizottság titkárénak tanácsa: felelősséggel készítsük el a DISZ-tagok létszámáról a statiszti­kát. Ne igyekezzünk mindenáron szép képet festeni. Ne csak papíron, hanem a valóságban is éljenek és dolgozzanak azok a fiatalok, akiket a DISZ-szervezetbe felveszünk. A beszámoló és több felszólalás ar­ra is felhívta a figyelmet, hogy sok­szor nem helyes az a módszer, ahogy a fiatalokkal foglalkoznak, mert gyakran olyannak képzeljük őket, amilyennek mi szeretnénk. Nem ért­jük meg fiatalos lendületüket, néha hevességüket, sokszor egy-egy élet­revaló kezdeményezésüket, törekvé­süket mi gátoljuk meg. Ezen szintén változtatni kell. Élénk, kritikus és tartalmas volt a DISZ-megyebizottság legutóbbi ülése. S ha nyomában nem az történik, hogy megállapítottuk a hibákat, de marad minden a régiben, ha való­sággá válnak az itt hozott határoza­tok, akkor ez az ülés fordulópont lesz DISZ-szervezeteink életében. Meg­valósul az alsó és felsőbb DlSZ-szer- vezetben a kollektív vezetés. Gyara­podni fog a DISZ-tagok száma. Nagy­erejű és életrevaló kezdeményezések születnek a fiatalok körében. S ha a fiatalok látják, hogy a DlSZ-szer- vezet törődik velük, problémáikkal, ők is szívesebben dolgoznak, s kap­csolódnak be a szervezeti életbe. Nem volt napirendi pontja a DISZ MB-ülésnek az, hogyan mozgósítsák a fiatalokat a termelési feladatokra. De szó esett a diszisták helytállásá­ról, a munkaversenyről annál is in­kább, mert az MB-ülésen hozott ha­tározatok közvetlen és közvetve a termelési sikereket is elősegítik. A tavaszi munkák során termelő- szövetkezetekben, állami gazdaságok­ban szükség van a diszisták fiatalos lelkesedésére, munkájára. Az üzem­ben ugyancsak a fiatalok jó vagy ke­vésbé jó munkájától függ, hogy a második negyedéves tervet sikeresen tudják-e teljesíteni, hogyan indítják be az augusztus 20-i versenyt. A termelőszövetkezetek munka­csapatai, az üzemek ifjúmunkásai mindig helytálltak a munkában. Te­gyék ezt most is fiatalosan, lelkesen, diszista módra. Pintér Ilona Ötsxáx motorle er ékpár a somogyi tsx-ekben Megyénk termelőszövetkezetei az elmúlt években jelentős anyagi gya­rapodást értek ej, A közös vagyon növekedése mellett a tagok jövedel­me is egyre emelkedett. Egy-egy tsz-tag évi jövedelme az el­múlt gazdasági évben 20—30 ezer forint volt, de több száz olyan tag van a megyében, akik az elmúlt év­ben — a természetbeni juttatást is pénzre átszámítva — 40 ezer forint jövedelemhez jutottak. A somogyi tsz-tagok a gazdag ré­szesedésből csak az utóbbi három évben több száz szobabútort és majd­nem négyezer rádiót vásároltak. A tsz fiatal tagjai között igen nagy az érdeklődés a Csepel gyártmányú 125-ös és 250-es motorkerékpárok iránt. Az 1955. évi zárszámadás után O€K3OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO©O©GKX^OOOOOOO©OOOOOOOO0( kés fehérkendő volt. A vásárban meg úgy feszített közöttünk, mintha parancsnokunk lenne ... Lettél volna Bebarangoltam a jéghideg kénszagu barlangokat.. Kiabáltam utána a mélyzöld tó partján. A strandon min­den második hátát süttető öregem­bert fölzavartam. Hasztalan. Sehol se bukkantam rá. Ebéd után ismét érdeklődtem a portán. — Még nem érkezett meg a nagy apja, de egy falubelije, valami cso­portelnök az imént ment föl a szo­bájába ... — mondta jóindulatú szemüveges öreg. Félóra múlva együtt talpaltam a fiatal csoportelnökkel Hámor felé, a szikrázó koradélutáni napsütésben. A pirospozsgás fiatalember nagyapá­ról beszélt. Valószínűtlenül hosszú kezével nagyokat csapott a levegő­be. Nagyapa kora reggel a faluba igye­kezett: megtudta, hogy az egyik gazdának aranymedáliás jószágai vannak. A csoportelnök fedte föl előttem a táviratok titkát is: "XTagyapa a tavasszal miniagazda ’ lett... és egy hete csoport tag... — A tavasszal elhatároztuk, hogy tenyészállatokat veszünk ... tervben volt — magyarázta a fiatalember. — Sokat tanakodtunk: ki menjen a vásárra ... Nekem jutott eszembe az öreg Major bácsi: a nagyapád. Vol­tak, akik azt mondták, nem csoport­tag, meg nem is a mi emberünk — minek ő megy? ... Nem is a mi em­berünk? ... Hát kié?... »Miért ne lenne a mienk? — mondta valaki — egész életében gürcölt, mint mi. Is­mertem én akkor is, amikor még ágrólszakadt útkaparó volt. Úgy szerezte apránként, kuporgatással, amije van, meg a földosztáskor ka­pott ...« Szóval megegyeztünk. El­mentem hozzá ... A kútnál fogadott, nem a legszívesebben, de szóba állt vélem. Amikor elmondtam, mi járat­ban vagyok, hunyorított. Gondoltam, minden rendben, úgy is volt. Har­madnap kora hajnalban velünk jött a vásárra. Fekete ünneplőt öltött és akár hajdan háztűznézöbe készülő legényeknek, a szivarzsebében csip­mintegy 150 új motorkerékpár ke­rült a termelőszövetkezetekbe s idén már több mint ötszáz termelőszövet­kezeti tag rendelkezik motorkerék­párral. IGAZOLVÁNYT KAPNAK A TÁRSADALMI ELLENÖRÖK A 'társadaDimd ellenőrök igein sok jó szolgálatot, tesznek a fogyasztók érdekének védelmében és hogy mun­kájúik a jövőben még hatékonyabb legyein, igazolvánnyal látják el őket. Az igazolvány a személyi részen kívüli utasítást is tartaOimaz a táisa- d'Eilimi ellenőrök 'jogairól. Az igazol­ványokat negyedévenként újítják meg. 1956. május 15-től csak ilyen igazolvánnyal ellátott társadalmi el­lenőrök jogosultaik a kereskedelmi egységek ellenőrzésére. Nem less még egy „májmétely66 Drávaszentesen Jegyzetek a Búzakalász Tsz életéből Sok szép állata van a drávaszen- tesi Búzakalásznak. A vendéget leg­először mégis a vékonyabb csőn tu kisebb tehenekhez vezetik: — Ez a három maradt meg az öt- venhármas nagy májmételyből. Eny- nyivel indultunk, amikor a sok ki­lépő után nekivágtunk a következő gazdasági évnek ... 1952-ben lépett be az egész köz­ség. Hirtelen jött ez. A negyvenki­lencben alakult tsz még nem volt erős. Kevés tapasztalattal rendelke­zett a közös munka megszervezése, vetésforgó beállítása stb. terén. A munka zökkenőkkel ment, gyakran fordultak elő veszekedések. A köny­vekben az évi munkaegységek szá­ma majd 30 000-re nőtt fel, míg a valóságos teljesítés ennek egyhar- mada sem volt. Annyira, hogy a sertés- és szár­nyasólat 200 tag nem volt »képes« megcsinálni. A kilépés után maradt 24 család viszont öt\ennégy telén megcsinálta. Sőt darálót is építettek, s abba kukoricamorzsolót, viilany- darálót állítottak be. S míg ötvenháromban a bevetett föl­dek alig adták vissza a magot, ötvennégyben a tsz termésátlaga magasabb volt a faluénál, a tsz-ből kilépett egyéni gazdákénál. Húsz anyakocából álló sertéstörzzse! rendelkeztek. És 200 eladott válasz­tási malac tette nevessé állattenyész­tésüket messze környéken. Tavaly ősszel pénzre átszámítva 40 forintot osztottak egy munkaegj - ségre. Gondos József sertésgondozó, fiával, a 36 000 forint értékű elszá­molás mellett 20 prémium-malacot is hazavitt. A tólen hat családdal szaporodtak. Örömmel fogadták őket, megismer­tették velük a gazdaság belső életét. Ám mindenek előtt hozzáláttak a ta­vaszi munkához. Minden burgonyát és kukoricát négyzetesen vetettek ti. Mégpedig április 26-án délután dobták az utolsó kapa földet a magra. Pe­dig az ő földjeik felett is ugyan­azok a felhők, ugyanazok a hű­vös szelek jártak, mint a határ más részein. Most 23 anyakocájuk van. 13 egy­éves süldőt fogtak be hízni. A szár­nyas-telepre 500 csibét várnak a kel­tetőállomásról. 17 tehenük van, abb il 10 most vemhes, 5 már borjazott. Hat és félpár lófogatukat 7 párra egé­szítik ki saját nevelésű csikóval. Tiz szerződéses hús-bikaborjújuk lesz. Egy gödör silót még fel sem bontot­tak. Halastavukba egy hete hoztak kis halakat j < ■ A számok, adatok sorakoznak. Ám, ha megkérdi valaki: hogyan érték ezt el, csak a vállukat vonogatják: dolgoztak. És dolgoznak. Ha kell, éj­jel-nappal. Nern azzal törődnek, hogy mennyi munkaegységet lehet beírni, hanem: mennyit lehet elvégezni az­nap! Nézeteltérés? Előfordul. Nem is volna világ a világ, ha mindig min­denki egy véleményen lenne. Ám a drávaszentesi Búzakalász tagjai sze­rint már akkor is kifordulna a föld a sarkából, ha szombatonként nem jönnének össze az irodában. Ott az­tán egy füst alatt elintéznek mindent) Összegezik az elmúlt hét tapasz­talatait; megbeszélik a jövőheti tennivalókat. S mivel ott vannak az igazgatóság tagjai, megtartják az igazgatósági ülést is. Nincs abban semmi titok. Hány okos javaslat, elhatározás szü­letett már az ilyen szombatesti »kol­lektív vezetéskor« — ahogy ők mond­ják. A gyülésteremnek is használt iro­da falán kis fekete tábla függ. Rajta félig letörölt számok. Itt tanulták 53—54 telén a számolást: a munka­egység beírásokkal, a meglévő va­gyonnal, a lehetőségekkel való szá­molást ... S ha megkérdezi valaki: Miért van még mindig ott a tábla, Sipos bácsi, az elnök csipőre teszi kezét, s kék szeme körül ravaszkás mosolyra ráncolódik a bőr:-— Mert még számolunk valamivel: a jövővel! Ma már a legélesebb nyel­vű vénasszony sem tud ránk mon­dani semmit. Tavaly ősszel tagjaink átlagos jövedelme nagyobb volt, mint a középparasztoké. A mi kukoricánk már bújik, sok egyéni gazda még most szántja a földet. (Segítünk nekik. Somogyi Ist­ván traktoros mellé két váltótársat adtunk, hogy minél előbb végezhes­sen nálunk. Azóta a nadrágszij-nar- cellákon forog gépével.) Itt szület­tem ebben a faluban. Ismerem az embereket, beszélgetek velük. Céloz­gatnak, hogy ősszel igy, ősszel úgy ..; Szó van egy másik tsz alakításáról. Csinálják. A mi kapunk sohasincs bezárva. Sem a tarisznyánk, amiben sok-sok tapasztalat gyűlt össze ... Nem lesz még egy ötvenhármas »májmétely« Drávaszentesen. — K. F. — — MEGINDULT AZ AURÓRA- SOROZAT. A Műveit Nép Könyviki­adó ibibLiotfiü könyvsorozatot indított, amelyiben a világirodalom kimagasló értékeit adják közre. csak ott, hogy mustrálgatta a piros- tarka jószágokat! »Szakasztott Zsöm­le«. »Mintha csak a Sárit látnám«. •-Megveszem!«./.. Érted: megve­szem ... Valaki meg is jegyezte, hogy az öreg Major úgy csinál, mintha magának vásárolna. Meg­hallotta. Nem szólt, csak a sebhelye sötétedett el egy kicsit... Amelyik marhának a tőgye kicsi volt, vagy izmos, szóba se jöhetett... még a tejléceket is megtapogatta ... Arra is ügyelt, hogy ne legyen túl nagy a feje, a szarva meg ne álljon villásan fölfelé ... Emlékszem, az egyiknek a szemét nézegette sokáig: »Ezt nem ■Vészem meg, mer rúg« — alig mond­ta ki, a tehén majdnem föltaszítot­ta az egyik hajtónkat. Hazafelé egy­re azt hajtogatta: »Kár ezeket ma­gukra bízni!... mi lesz belőlük? Mi lesz? ... Fekete-tarka ganékupac!« A vásár szerdán volt. Pénteki nap beállított hozzánk a csoportba. Meg­nézte az istállót. Éppen fejésre ké­szültek az asszonyok. Kiabált velük, mert a fejősartárban mosták a tő- gyet, aztán a piszlcos kötényükbe törölték ... Vasárnap is eljött, meg­vakarta, fényesre kefélte a választot­takat ... »Meglássa, jövőre nyakuk­ba kerül az aranymedália« — mond­ta egyszer, mikor az istállóban almo- záson értem — «kisasszonyok« lesz­nek. — Máskor a tehenészek között láttam: szidta őket, vagy kézzel-láb- bal magyarázott valamit. így szokott hozzánk Major bácsi... a sok »kis­asszonykához«... TTözben megérkeztünk a faluba. Bementünk, a szövetkezeti kocsmába: lemostuk a poros izzadsá­got — nekem különösen jót tett a hideg zuhany; kicsit elkábultam az úton. — Megérdeklődtük, kinek van a faluban aranymedáliás tehene. Jó messze kellett gyalogolnunk. Nagy­apa éppen búcsúzkodott, mire odaér­tünk, mikor észrevett bennünket, visszákiálitotta a befelé induló gaz­dát. Bemutatta neki a csoportelnököt meg a legkedvesebb unokáját. JtleAe cl izíLmL meg a i&goieAövgal&kmL — Szatíra — Heted-hét országon, még az Óperenciás tengeren is túl, ahol a kurtafarkú malac túr — éppen a Duna—Tisza völgyében — állt egy kicsi falu. Ez a falu nagyon külö­nös kis falu volt. Aprócska házak­kal, sáros utcákkal, sok szegény emberrel. Egyszóval éppen olyan volt. mint sok száz másik azon a vidéken. De még minden rendben lett volna, ha nem sanyargatja őket az Irigység meg a Széthúzás. Ám ez a két baj sohasem hagyott nekik békét. Hiába túrták véres verejtékkel a földet, csak sovány volt az a barázda. Hiába szedték össze tíz körmükkel a búzaszeme­ket, csak kevés volt a hombárban. Egy szép napon úgy esett, hogy éppen erről beszélgettek a falucs­ka kicsi utcáján. Ahogy ott tana­kodnak, csak odajön egy deli, ma­gas, fiatal legény. Azt mondja: — Ne tanakodjatok annyit, jó emberek. Adok én nektek egy ta­nácsot, sose bánjátok meg, ha megfogadjátok. Eddig ti a földeket mindig külön-külön szántottátok, mesgyák szerint. Most álljatok ne­ki, éppen a barázdákra keresztbe, aztán úgy forgassátok meg a föl­det. Sose láttatok még olyan búzát, mint ami ott terem! — Jó lenne az, bizony — mond­ták többen —, dehat gyengék i mi lovacskáink ahhoz, hogy a mes- gyéket elszántsák. — Hacsak ez a baj — nevetett a legény —, azon menten segítünk. Küldök én nektek olyan gépet, amiben 35 ló dolgozik egyszerre! És csakugyan. Nem tellett bele annyi idő, mint én ezt elmondom nektek, a nagy gépek már ott dü­börögtek a falu sáros utcácskáján. Az ^mberek egyrésze örülni kez­dett Mások fejüket csóválták, de i ott maradtak. Volt egy pár, akik meg fogukat vicsorgatva oldalog- tak el. De a traktorok — mert azok vol­tak, nekem elhihetitek — csak dü­börögtek előre, aztán sárral fröcs­költék be a vicsorgókat. Hogy a szót ne szaporítsam, a határt szépen együvé szántották, s ott olvan búza nőtt, hogy a hete­dik faluból is csodájára jártak. A falucska emberei is örültek, hogy a deli fiatal legény ilyen jól el­igazította dolgukat. Ám nem úgy a fogvicsorgatók! Mert ők csak az irigység, a szét­húzás árnyékában tadták nyugod­tan szaporítani hasukon a hájat. Ok hát mindenfélét kezdtek be­szélgetni. Ilyeneket mondtak: — Csak most lesz ilyen jó ter­més, jövőre már semmit sem ad a ícld. — A falusiak megijedtek: — Tényleg — mondogatták egymás­nak — mi lesz akkor? — Ám telt- múlt az idő, a traktorok ismét fel­szántották a földet. S a kalászok megint fáradt, boldogan bólogattak a füld felé, a súlyos szemektől. Látták a fogvicsorgatók, hogy ha­zugságukba sültek. Újat találtak liát ki. Azt mondták: — Jó termés, szép termés. De mindez csak ad­dig van, míg Keletről fúj a szél. Aztán nemsokára megfordul, Nyu­gatról fúj majd, és akkor mind ki­peregnek a szemek. Az emberek megint megijedtek. Megálltak a falu utcáján és mind­untalan az égre néztek, hogy mer­re mennek a felhők. A fogvicsor­gatók meg csak mondogatták: — Most. most! Figyeljétek, most for­dul! Ott álltak egész nap, egész éjjel, se ettek, se ittak. Némelyik ember egyszercsak elkezdett hajladozni, forogni, mint a nádszál. Azt mond­ták: — Nicsak, nicsak! Már Északke­letről fúj! Már fordul! — Aztán úgy iregtek-forogtak, hogy gyor­san szélirányban legyenek. Ám a legtöbb falusi jól körülné­zett megszemlélte a vidéket, oszt akkor azt mondták: — Bizony, csak Keletről fúj az! Szép piros hajnalon egyszer csak megint jön ám a múltkori deli legény. Azt mondja: — Mit vártok, emberek? Azok meg csak hümmögnek-há- mognak. A fiatal meg így folytat­ja: — Hallottam, hogy nagyon szép a búzátok. Hát hoztam olyan gépet, ami egyszerre leszedi a tö­viről, meg kiveri a szemet, meg zsákba tölti. És csakugyan. Nem telt bele annyi idő, míg a szemeteket le- kumjátok, előzugtak szépen a kombájnok. Mert azok voltak, ha én mondom! A fogvicsorgatók meg egyszerre csak hétrét görnyedtek, jajgattak, oszt úgy fogták a hasukat. Mert­hogy az ijedelemtől nagy osikarás kezdődött nekik. Iszkoltak elfelé, a nép meg kacagta őket. Egyik-má­sik még meg is toldotta szaladásu- kat hátul, merthogy hajoltak, hát jól feszült a nadrág, nekem elhihe- j titek. A kombájnok meg csak zúg- t tak előre, a szépséges-szép búza- t táblák felé. Az emberek egy része t rögtön indult utánuk. A többiek | még álldogálnak egy kicsit. De mi- | nél tovább álldogálnak, csak ne- t kik lesz nehezebb. Nekem elhihe­titek, ha mondom! Magyar eredetiből fordította: — kúszó — í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom