Somogyi Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-10 / 109. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 19EG. május W. A Szovjetunió honvédelmi miniszterének napiparancsa a győzelem ünnepe alkalmábél Moszkva (TASZSZ) Katona és tengerész, tiszthelyettes és tengerész-tiszthelyettes elvtár­sak! Tiszt, tábornok és tengernagy elvtársak! Országunk dolgozói, a szovjet fegyveres erők katonái ma emlékez­nek meg a hitleri Németország felett aratott győzelem 11. évfordulójáról. Tizenegy esztendővel ezelőtt a szovjet nép és vitéz fegyveres erői a kommunista párt vezetésével, harci szövetségben Franciaország, Ang­lia és az Egyesült Államok népével és hadseregével, valamint a hitler- elienes koalíció többi országaival, befejezték a fasiszta fegyveres erők szétverését és feltétel nélküli fegyverletételre kényszerítették a hitleri Németországot. ! E világtörténelmi győzelem évfordulója alkalmából szerencsekívána- taimat fejezem ki a hadsereg, a légihaderő és a flotta egész személyi ál­lományának! Újabb, még nagyobb sikereket kívánok a harci és a poli­tikai felkészülésben, a haditechnika elsajátításában, az általános harc- készség további növelésében, A győzelem ünnepe alkalmából megparancsolom: Május 9-én adjanak le húsz tüzérségi díszsortüzet hazánk főváro­sában, Moszkvában, a szövetséges köztársaságok fővárosaiban és a hős városokban: Leningrádban, Sztálingrádban, Szevasztopolban és Odesszá­ban. örök dicsőség a hazánk szabadságáért és függetlenségéért vívott harcokban elesett hősöknek! Éljen a nagy szovjet nép! Éljenek a történelmi győzelmek dicsőségétől övezett szovjet fegyve­res erők! Dicsőség a Szovjetunó Kommunista Pártjának, győzelmeink lelke­sítőjének és szervezőjének! Moszkva, 1956. május 9. G. Zsukov marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere A szovjet üdvözlő távirat Csehszlovákiához felszabadulásának 11. évfordulójára Moszkva (TASZSZ). Csehszlovákia felszabadulásának 11. évfordulója alkalmából K. J. Vorosilov, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa Elnöksé­gének elnöke, N. A. Bulganym, a Szovjetunió Minisztertanácsának el­nöke és N. Sz. Hruscsov, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Párizs (MTI). Tito elnök és Guy Mollet francia miniszterelnök ked­den kezdte meg tárgyalásait a Ma- tignon palotában. Az első eszmecse­re két óra hosszat tartott. Ezt köve­tően Guy Mollet miniszterelnök új­ságírók előtt nyilatkozatot tett. A többi között elmondotta, hogy a jugoszláv elnökkel megvzsgálták a kelet—nyugati kapcsolatok alakulá­sát, különös tekintettel a leszerelés kérdésére. A miniszterelnök a továbbiakban közölte, hogy Tito »elvben igen ked­vezően fogadta az elmaradott orszá­gok segélyezésére vonatkozó francia tervet, amelyet Christian Pineau Bizottságának első titkára üdvözlő táviratot intézett A. Zápotockyhcz, a Csehszlovák Köztársaság elnöké­hez, V. Srokyhoz, a csehszlovák kor­mány elnökéhez és A. Novotnyhoz, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárá­hoz. francia külügyminiszter terjesztett az Atlanti Tanács elé«. Guy Mollet rámutatott arra, hogy az első megbeszéléseken érintették a két országot érdeklő valamennyi problémát, egyebek között annak le­hetőségét, hogy Franciaország fegy­vereket szállítson Jugoszláviának. »Megállapítottuk — fűzte hozzá a miniszterelnök —, hogy mindezek­ben a kérdésekben igen nagy az egyetértés közöttünk«. Guy Mollet közölte azt is, hogy kifejtette Tito elnök előtt Francia- ország észak-afrikai politikáját »kü­lönös tekintettel az algériai helyzet­re«. Somogytúr tsz-fcözség határában meghanosíljáfc a híres Heves megyei diiwyeterflieszlöK módszereit Affig fétl esztendeje szakítottak régi­módi éle tulokéi a Ballaton déli part­jához közel1 felevő Somogytúr község egyénileg dolgozó .parasztjai. Uj So­mogy . néven termelőszövetkeze tét alakítottak és több minit 2000 hol­das határolóban szorgalmas munka folyik mindennap. Görög János agronómus, tsz-einök irányításával! a szövetkezeti község határában minden lehetőséget meg­ragadnak, hogy mái' az első zár­számadásuk szép eredménnyel vég­ződjék. Az őszi és tavaszi munkákat idejében elvégezték és 50 holdon he- terózis kukoricát termesztenek, amit már egy héttel ezelőtt, ed is ve­tettek. 20 holdon hibrid kukoricá­juk lesz, 5 holdon pedig az ikerso­ros vetéssel kísérleteznek. 22 holdas kertészetükben is élénk az ellet: palánták ezreit nevelik a szövetkezeti tagok saját erejéből épí­tett növényházban. Az idén Görög János kezdeményezésére a hevesi dimnyetenmesztők módszere alapján megkezdték a dinnyepalánták neve­lését tis. Hat héttel ezelőtt a legelőn 50 ezer gyepkockát vágtak ki, ezek­be vetették el a dinnyemagot, és melegágyi ablakok alatt már szépen ki s keltek: négy levélben vannak. Már kész kis palánták várják az al­kalmas időt a kdültetésre. 10 holdon termesztenek dinnyét a somogytúri termelőszövetkezeti község határában hevesi módszerrel, ami szép jövedel­met hoz majd a közös kasszába. A falu határában van tíz holdnyi déli fekvésű domboldal, amelyen jó­formán semmit nem lehet termesz­teni, ezt 'is gyümölcsözővé teszik a szövetkezet tagjai. 80 cm mélységben sztalinyeccel felforgatták a talajt és borszőlővel telepítik be még az idei tavaszon. KARDELJ FOGADTA A CSEHSZLOVÁK PARLAMENTI KÜIDÖTTSÉGET Belgrád (Tanjug). Edvard Kardelj, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács alelnöke kedden délben fo­gadta Zdenek Fierlingert, a cseh­szlovák nemzetgyűlés elnökét és a csehszlovák parlamenti küldöttség több tagját. — Tizenegy játékfilmet és tizenegy rövidfilmet készít az idén a tervek szerint a Magyar Filmgyártó Válla­lat. Nemrégiben fejezték be az Ün­nepi vacsora című új film felvéte­leit. Guy Mollet francia miniszterelnök nyilatkozata Tito elnökkel folytatott eszmecseréjéről- « Érdekességek lllllllllllllllllllllllllJllUllllllllllllllUlllllllllllllUUlllUlllllUIIIHUUlllllllUIUIIIIUIIIUIIin • \inne n-o nnan A Marseillaise 1792. apriMs 26-án Dietrich, a strassburgi polgármester vacsorát adott. A vendégek kö­zött volt egy fiatal mérnökkari tiszt is, aki Strassbungban ál­lomásozott, Rouiget de Lisle. Vacsora után a tiszt felállt és először énekelte el harci da­nát, melyet a rajnai hadseregnek írt, a MarseiüLaise-t. A dalt néhány keres­kedelmi utazó is hal­lotta, akik azt Mar- seMle-hen ismertették ■az ottani »Marséi F­ie-iek«-,nek nevezett- zászlóalja katonái előtt. A katonáiknak nagyon megtetszett és ennek hangjai mellett vonul­tak ibe Párizsba. Ettől kezdve a zászló­alj .hivatalosan a »Marseillaise« nevet viselte és a harci dal 1 •a Francia Köztársaság nemzeti himnusza lett. A Marseillaise sznim- ibóduma a francia nép harcának a független­ségért és az emberi alapjogokért: a szabad­ságért, egyenlőségért és testvériségért. Ez ma is egyike a világ legszebb hazafias him­nuszainak, A francia hazafiak ezrei ajku­kon e dallal 'bátran néztek szembe a fa­siszta (hódítók kivég­ző puskacsöveivel és a deportálótáborok bor­zalmaival Egy amerikai katona a párizsi metróban Egy szabadságát Pá­rizsban töltő amerikai katona, William Sni­der elhatározta, hogy jegyváltás nélkül száll fel a »Place Blanche« megállónál a metró­ra. A jegyet kérő ka­lauz elöl ismét leszállt és szembe találta ma­gát egy ellenőrrel, aki meg akarta állítani. Az amerikai megütötte az ellenőrt és úgy íbokán- rúgta, hogy a boka­csontja eltört. Ekkor az amerikai katonai és néhány utas közt va­lóságos »catch-ascatch- can« birkózás vette kezdetét. Végül is si­került az amerikait le­fogni és a Neuilly-i amerikai fcatonakór- házba szállítani. Uj közlekedési rend terékpárok és motorok számára Franciaországban A franciaországi hi­vatalos lapban rende­let jelent meg a két­kerekű közlekedési eszközök új közlekedé­si rendjéről. Eszerint a vezető csak akkor vihet ma­gával kétkerekű ke­rékpáron vagy motor­kerékpáron gyermeket vagy felnőttet, ha a járművön' (külön ülés van félszerelve. A kor­mány kezelését és a vezető látását semmi sem befolyásolhatja. Hölgyeim, ne visel­jenek szűk szoknyát, mert íiflos »amazon- módra« ülni a hátsó ülésen. Keresztben ül­ni sem a vezető előtt, sem mögötte nem sza­bad, Qldalkocsd nélküli kerékpáron és motor- kerékpáron a vezetőn kívül legfeljebb egy, oldaikccsison legfel­jebb két személy utazhat. Minden ötévesnél fiatalabb gyermék csak külön kosárban utaz­hat, amelyhez oda kell szíjazmi. Anna hercegnő barátkozik a medveboccsal Niilddit, a kéthóna­pos medvabocsot, ame­lyet Bulganyin és Hruscsov elvbársak ajándékoztak a kis Anna hercegnőnek, a napokban mutatták meg először a királyi gyermekeknek a wind- seri kastély parkjá­ban. Erzsébet király­nő fényképeket készí­tett gyermekeiről, amint játszanak Nikki- vei. Anna hercegnő és Károly herceg félórás játszadozás után alig tudtak elválni Nikiéi­től, hogy édesanyjuk­kal visszatérjenek a kastélyba. Mr. Bruce, a londoni áüflat'kert őre, aki Nikkit Wdindsorba vitte, jelen volt a ki­rályi gyermekek szó­rakozásánál és kijelen­tette: »Nikid, nagyon jól viselkedett.« Tizenegyéves fiú kiirtotta egész családját Az Egyesült Álla­mok Connecticut álla­mában egy farmer Ró­bert Gurgemven nevű 11 éves fia puskával agyonlőtte apját, any­ját és fivérét. Tettét azért követte el, mert az előző héten szülei megbüntették. A gyil­kosságot öt napon át gondosan előkészítette. Április 21-én délután puskával agyonlőtte Richard nevű 14 éves bátyját, aki éppen te­henet fejt. A lövés za­jára odarohanó anyját is agyonlőtte, majd apját szívenlőtte. Mindhárman azon­nal meghalták. Ezután a kiskorú gyilkos va­csorát készített magá­nak és lefeküdt alud­ni. Másnap reggel a szomszédoknak elme­sélte tettét. A rendőr­ség a gyilkos kisfiút letartóztatta és psziho- lógiai vizsgálatnak fog­ja alávetni. 5O0O00OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO0OOO0OOOO0OOOO00G0OOOOOOOOO© MOLNÁR JÓZSEF: AZ ARANYMEDÁLIÁK Felszabadulási cikkpályázatunk­ra érkezett elbeszélés. Tfste a szálláshelyemen két táv- ^ irat fogadott. Nehéz lett vol­ta eldönteni, melyik lepett meg óbban: a nagyanyámé-e, amelyiken íz állt: nagyapád belépett, vagy tagyapa fölszólítása: két hétig a Pa- ota-szállóban nyaralok, ha törik, ha zakad, keress föl! Jóízűen falatázlam — hagyma léikül nyeltem a vastag alföldi sza- cmnát — és miután utolsó falatig be­lakottam a szombatesti hideg-vacso- át, kisétáltam a Tisza-partra. Csön- iés, nekem való este volt, a fűzené- zek pihentető ciripjét hordta a me- öillatú szellő., i. Nagy néha bőgött sak fel egy-egy teherautó — indult sti útjára — Polgáriba vagy éppen ‘alkonyára cipelte élő terhét: az csókát meg a kőműveseket... az pítkazés szorgosait. A gyöpös földgáton baktattam gész a faluig. A révészháznál meg- .lltam: néztem, hogyan hozza át la­dikját a révész. Megvártam, amíg :iköt. — Csöndes jóestét — köszöntöt- ent. — Aggyisten! — Nem vinne át a túlsó partra? - kérdeztem. — Kedvem kerekedett I ladikázásra... A fejét tekerte. Valami olyasfélét lünnyögött, hogy késő van, és bebo- örkált a náddal fedett házba. Oda­lent a vízzel telt öblös fadézsából ha- alcat válogatott egy hálófélébe, az isztalon lévő ételmaradékot pedig bepakolta a bőrtarisznyájába ... Ha- a készülődött... Mikor kijött, végignézett rajtam. Atta, hogy diákféle vagyok és meg­érezhette, hogy életemben először illők a Tisza-parton, mert beinvitált i ringó fatákolmányba. A jármű ór­ára állt, lapát mariiéval a két part cözött kifeszített terelőkötélbe ka- XLSzkodott. Én, hogy a vízbe ne bil- enjünk, a csónak farára telepedtem. Mellettem egy apró bádogdobozban furcsa aranyszínű szitakötők vol­tak ... — Tiszavirág — mondta egykedvű­en a révész — másodszor virágzik a Tisza... Többet se szólt. A Tisza ezüstjét ámultam, meg az erőmű égre álló vasbeionvázqit. Já­nos vitéz óriásai! Nagy terpeszükkel, mintha átlépni készülnének a teker­gő ezüstkígyót... Aztán a révész mozdulatlan arcát fürkésztem. Te­kintete a tájat ölelte. Néha rámhunyorított. Éppen úgy, ahogy nagyapa szokott vasárnaponként, amikoi■ előszedte a régi katonaládából a ferenejóskás bronzok, meg a kiseziist mellől az aranymedáliákat, melyeket két éve a megyei tenyészállatvásáron »Zsömle« meg »Sári«, a piros-tarka bonyhádi »kisasszonykák« érdemeltek ... Vasárnap reggel mindig fényesre kefélte a ropogós szalmán iipródó jószágokat. Nagyanya pedig a farku­kat. mosta gyapjasra, meg a körmü­ket manikűrözte csillogóra tányér­olajjal ... — Nem akármilyen jószágok ezek — szokta mondogatni — vármegye elsők ... úgy nézzenek ki misenapon, mint a templomba páváskodó kis­asszonyok ... Ilyenkor aztán, mivel a kisasszo­nyok is kereszteket, meg mindenféle érmeket raknak a nyakukba — ünne­pély esen a szügyükre akasztotta az aranymedáliákat... Este fejes után kijárt a dupla porció ünnepi abrak, néha még a korpából, krumpliból meg kukoricából zagyváit moslék is... Jl/fsg is haragudott rám — Irgked- vesebb unokájára —, amikor egy éve kétszer is a »kisasszonykák« életére törtem: Tavaly téli betegségem után, orvo­som tanácsára falura, nagyapához utaztam. Májusban, amikor a dűlőutak mel­lett meg a bön-gélc fenekén már hosszúra nyújtózkodott a ropogós fű — nagyapa kiküldött egyszer engem is »őrizni«. Annyira tetszett a kitün­tetés, hogy intelméről is megfeled­keztem: — A lucernába ne hogy becsámbo­rogjanak ... fölfújódnak! Becsámborogtak bizony ... Been­gedtem őket! Már hogyne engedtem volna, mikor láttam, hogy azt szí­vesebben harapják ... Hadd menje­nek! A két tehén — neki a közepé­nek! Este meg, mikor hazahajtottam — vályúra! (Úgy szokta unokaöcsém is.) Olyan szépen nekigömbölyödtek, mintha borját hordanának ... — Hogy hunyorgót majd a nagy­apa, ha meglátja őket — gondoltam magamban. \ Csodálkoztam is, amikor verteién arccal rohant be a konyhába. Már feküdni készültem, egy szál ingben, pizsamanadrágban éppen indulni akartam az elsőszobába... Kacska­ringúr,at káromkodott, és úgy, ahogy voltam, kizavart az istállóba. Egész éjjel csutakoltunk — úgy is alig tud­tuk megmenteni a liordóhasii jószá­gokat. Nagyapa egész héten zsörtölődött. Ha nagyanya engesztelni akarta, rá­förmedt: — Ne üsd bele mindenbe az orro­dat! Tudod jól, hogy két dologban nem lehet velem kukoricázni: ha va­sárnap nem ragyog a csizmám, nincs kikefélve az ünneplőm, meg ha vala­ki a jószágaimat bántja... Szigorú, szürke szemével csak ak­kor hunyorított rám, amikor az egyik vasárnap valaki kétségbe vonta első világháborús történeteit és én meg­védtem az igazát. Nagyon tetszett neki, ahogy »diákosan« — mint ő mondta — megmagyaráztam a hitet- len-pistáknak, hogy az igazi tüzesvé­rű magyar huszárló, ha nagyon neki­iramodott, fej nélkül is tud egy dara­big szaladni., 8 JtyTásodszor nyáron haragudott meg rám. Amikor a faluban alakulóban volt a csoport, s kerek egy hétig mondogattam neki, hogy lépjen be. Letorkolt: — Sok mindenhöz jobban értesz, mint én, de ehhöz egy csipetet sem! Elü se hozd többet!... Engem nem lehet megagitálni. Nem is hoztam elő többet, de va­sárnap beállítottam hozzá a falu te­kintélyeivel: a tanácselnökkel meg a párttitkárral. Az istálllóban találtuk. Reggel lévén, be akarta invitálni a vendégeket egy korty szilvóriumra a elfüggönyözött előszobába, de mikor megtudta, mi járatban vannak, visz- szatartotta őket az istállóban. A »Zsömle« meg a »Sári« mélán figyelték a vitatkozókat. Néha-néha bődültek csak panaszosan, mintha unnák az üres szócséplést... Mert üres volt! Az elnök meg a titkár az egyedüli helyes útnál többet nem igen tudott mondani a csoportról. Én egy szalmaszálat rágcsálva hallgat­tam, néha el-elriasztottam a tolako­dó legyeket »Zsömle« hátáról. Nagyapa egyre azt hajtogatta: — Nekem ne magyarázzatok, tu­dom én jól mi az, hogy közös ... vót szerencsém látni!... Hun? ... Melyiket? ... A szomszéd faluban ... a Táncsiesot. Hova akarjátok vinni a jószágaimat? A ganédomra? Mer az ő istállójuk az. A piszok eszi a mar­hákat...). Nem. ipiros-tarkák llenné­nek ezek ott, hanem fekete-tarkák! Meg mit kapnak télen? ... Silót!... melaszt!... Arrul talán nem is hal­lottak, ha több tejet akarnak, abrak köll a jószágnak... Meg ha hallot­tak is, nincsbü nem lehet!... Ta­vasszal meg csutát dugnának elé­jük! ... De ezek okosabbak annál... ezek megérzik, hogy megfújta a ta­vaszi szél... Mit akartok? Azt akar­játok, hogy a Zsömlének meg a Sá­rinak is kiálljon a csontja, mint a cigány gebéjének? Hát abbul nem esztek! — Ne csak a teheneket nézd! — próbáltak a vendégek ellentvetni. — Hát mi az istent?!... A gané- dembot, amit szétkapamak a tyú­kok, mer nincs pénz a betonmeden­cére? Nézzétek meg az enyimet! — már tuszkolta is őket kifelé — vagy a térdigérő tarlót... vagy mi az án­gyom keservit?! Olyan dühösnek még nem láttam, mint akkor volt. Mereven nézett, huszáros bajusza idegesen rángató­zott. NTem mertem a szemébe nézni — ^ * de a vendégek sem. Ki se kí­sérte őket. Alig tették be maguk mögött a kiskaput, nekem esett: — Mit akarsz ezekkel? — muta­tott mindkét kezével a jámborul ké­rődző jószágokra — mondtam már, hogy engem nem lehet megagitálni, ha csak ezért jöttél, akár holnap pa­kolhatsz is... Másnap pakoltam. Azóta egy év telt el. Nagyapám- nak hiába írtam levelet, hiá­ba szereztem az egyetemen bolgár társaimtól apró aranysárga dohány- kötegeket (a bolgár dohányra még az első világháborúban szokott rá), a levélre nem válaszolt, a dohányt pe­dig visszaküldte ... S most ez a távirat... meg a nagy­anyámé ... Nem is bántam a révész hallga­tását. Jólesett a csend. Szelídítette a kétségekkel teli hirtelen örömöt. .. A parton, ahol kikötöttünk, félig földbe ásott halászkunyhó sötéte­dett. A révész száraz gally után né­zett ... én egy kormos rézüstbe, amit a kunyhóból hozott elő, vizet merítettem a folyóból. Halpaprikást főzött. Behabzsoltuk az utolsó csöp- pig ... Föl se tűnt, hogy azriap má­sodszor vacsoráztam... Másnap reggel korán keltem, ösz- szecsomagoltam a legszükségesebbe­ket: fürdőnadrágot, tiszta inget, zseb­kendőt és egy köteg bolgár dohányt. (Kéznél volt, mert magam is azt szívtam.) A legelső busszal indultam Lilla­füredre. Izgatott, türelmetlen vágy hajtott, mint a felfedezésre induló­kat. Kora délelőtt érkeztem. A piroszsindely es Palota-szállóban nem találtam nagyapát. A portástól tudtam meg, hogy korán reggel eltá­vozott: nem mondta, hova megy, mi­kor jön. Kerestem a habfehér vízeséseiknél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom