Somogyi Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-09 / 108. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1956. május 9. A GYŐZELEM ÉVFORDULÓJÁN I ^Eisenhower elnök jelentése a kongresszusnak 1 Washington (TASZSZ). Eisenhower elnök megküildötte a kangresszusruak íaz úgynevezett kölcsönös biztonsági '.program (az Egyesült Álamok szövet- 1 ségesei felfegyverzésének program- 'í ja- — A Szei'k.) 1955. második. félévi I» teljesítéséről és a programinak az * 1956—1957. költségvetési évire terve- \ zett előirányzatairól szóló jelentését. I' Eisenhower közli, hogy a 2,9 milliárd í dolláros összegnek, amelyet 1956— 157-es (költségvetési évben erre a lí programra szántak, 45 százalékát |t olyan anyagokra költik, amelyeket az * Egyesült Állámalc szövetségeseinek 5 fegyveres erői közvetlenül kapnak, |j körülbelül 35 százalékát pedig az .{ úgynevezett »védelmi erőfeszítések j támogatására«. A jelentésből kditűnúk, r hogy a közvetlen katonai segítségre I* szánt 1,4 milliárd dolláros összeg leg- 'i nagyobb részét a Távol-Keletnek és lí Dél-Ázsiainak juttatják. A NATO tevékenységét- illetően .{Eisenhower rámutat arra., hogy »a í főhangsúly továbbra is azokon az in- ' tézkedéseken lesz, amelyeknek célja j{ a már meglévő fegyveres erők harc- készségének foltozása«. Í j A jelentésből (kiderül, hogy az ■ Egyesült Államok folytatja a 13 had­osztállyal és körülbelül 1300 repülő- i géppel rendelkező nyugatnémet had­sereg megteremtésére irányuló erő- j{ feszítéseit és megjegyzi, hogy az 'úgynevezett amerikai tanácsadó cso- | port »már működik Bonnban a se- jgélyprogram értelmében.« fi 1; & te-havm dok&munffásoli !: megtagadták az üm^rikátiól I- érkezet! síáüítmány kirakását n Párizs (MTI). Az Humanité jelen- I-11, hogy a le-havrei dokkmunkások a ^rchamrendörök jelenléte ellenére öt napon át megtagadták az Amerikai Egyesült Államokból, Philadelphiából érkezett tízezer tonnás szénrakomány kirakását. A szén-rakományt a Wolna Polska nevű amerikai hajó szállította, amely disszidált lengyelekből alakult társaság szolgálatában áll. A Wolina Polska előzőleg Genová­ban kötött ki, de ott is megtagadták a szénszállítmány kirakását. í Szovjet küldöttség érkezett Svédországba Stockholm (TASZSZ). A Szovjet­unió Legfelső Tanácsának küldött­sége, A. P. Volkovnak, a Szövetségi Tanács elnökének vezetésével május 7-én megérkezett Stockholmba. A bromrni repülőtéren a szovjet kül­döttség fogadására meg jelen teile: 1. Bergawall, a svéd parlament felső­házának elnöke, G. Nilsson a svéd parlament sl sóházának elnöke. A szovjet küldöttséget a repülőtéren a svéd parlament nevében- Gustav Nilsson, az alsóház elnöke üdvözölte. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségének nevében A. P. Vol­kov válaszolt az üdvözlésre. Érdekességek lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllltlIIIIIIIIIIJIIlUUillllllllllllllllllllllllllllllll • _____ I i n n e n-o n n a n A legfejletlenebb gyermek Egy házaspár a fran­ciaországi Argenteuil városka fejletlen gyer­mekek részére létesült intézetében elhelyezte hatéves kisfiát, aki legfeljebb kétéves kül­sejű, borzalmasain so­vány és púpos. A gyer­mek nem -tud járni, sem beszélni, súlya tíz kilogramm. Rendkívül gondos orvosi vizsgálat fogja eldönteni, -hogy a kisfiú ilyfokú fejlet­lenségének természetes oka van-e, vagy azt a szülök rossz bánás­módja lidézte elő. A gyermek nagyanyja az apát vádolja, aki az anitomista szekta híve. E szekta hívei ellenez­nek mindenféle orvosi beavatkozást és a gyó­gyítást Imával és kéz- rátéttel végzik. A így érmék anyja azt ál­lítja, hogy kisfia szü­letése óta nem tud rendesen táplálkozni, mert szájpadlása de­formált. Mind a gyermek, mind a szülők sorsa az orvosok vizsgálatától függ. Uj »virágos barlang« Uj barlangot fedez­tek fel a Szlovák Érc­hegységben, Jelsava közelében. A 'barlang cseppkövei az ismert sztaliaktitök és sztalag- miitck helyett arago- rJt-virá gokat alkotnak. A csillogó követe gyö­nyörű színes képekben helyezkednek el a barlang falain. Bonneuil francia város képzeletbeli bombázása Légiriadó ... mint a háború legborzalma­sabb napjaiban. Este fél tízkor szabályos időközökben felhang­zik a szirénák hátbor­zongató üvöltése. Elképzelés szerint az ellenséges repülőgépek felhasználták a hold­fény nélküli éjszakát, hogy bombákat dobja­nak a teljes sötétség­be 'borult iBonneuil vá­roskára. A bombázás tüzeket okozott, sok ház összeomlott és la­kóit élve maga alá te­mette. Ez volt a légvédelmi gyakorlat feltevése. Bonneuil lakossága azonban nem nagyon örült, hogy éjszaka za­varták megérdemelt 'pihenésében. Véletlen hajótörés Egji francia halász- hajó Calais magassá­gában egy angol mo­torcsónak két hajótö­rött utasát vette fe­délzetére. A két. angol hajótö­rött. Leslie Derrington újságíró és David Lu­cas ihajószerelő, reggel elhagyták a Rámsga- te-d. kikötőt, hogy ki­próbálják egy motor­csónak két új kismo­torját. Délben mind­két motor felmondta a szolgálatot és a ten­ger hullámai Calais felé sodorta a csóna­kot. A halászhajó dél­után találta meg a ha­jótörötteket. Alagút a Mont Blanc alatt A francia 'kormány a (nemzetgyűlés élé ter­jesztett egy törvény ja­vaslatot egy alagút fú­rásáról a Mont Blanc alatt. A törvényjavaslat szövege felhatalmazza a köztársaság elnökét, hogy ratifikálja az Olaszországgal 1953. március 14-én kötött szerződést, melyet az olasz országgyűlés mér egyhangúlag ratifikált. A törvényjavaslat ar­ról is intézkedik, hogy létesítsenek egy fran­cia társaságot a Mont Blanc alatti alagút építésére. Az alagút fúrását egyidejűleg fogja meg­kezdeni ez a francia társaság és egy olasz társaság. Az alagút 11,9 km hosszú és 8.15 m magas lesz. 'Flranoiaországi nyílása Gbamonix-től délke­letre, a Zarándokok (kunyhója fölött fog épülni. Ez lesz a világ leghosszabb alagútja. Építésére 90 mlHió svájci frankot irá­nyoznak elő. A rádió-elektromos hullámok zavarai Április 26-a és 28-a között a rádió-elektro- mcs hull'ámöknál euxó- paszerte erős zavarok voltak észlelhetők. A fizükusok megállapítá­sa szerint ebben aa esztendőben még igen sokszor fogunk ilyen jelenségekkel találkoz­ni: NÉGYMILLIÓ — Az auschwitzi Appel-Platzon A napokban levelet kapott szer­kesztőségünk Lengyelországból egy ott élő magyar ismerőstől. Leírja, hogy a fasizmus fölött aratott győzelem 12. évforduló­ja előtt sok ezer zarándok ke­resi fel a volt haláltábort. Egy zarándokcsoporttal ö is járt e borzalmas emlékű táborban. Az alábbiakban részleteket közlünk lengyel ismerősünk leveléből, melynek olvasására olthatatlan gyűlölet lángol fel bennünk a fasizmus ellen! 1958. május, Birkenau. ... Azon az úton megyünk, ahol ők jártak, azon a kapun fordulunk be, ahol ők léptek be, ott széliünk ki, ahol a hosszú út végén kinyíltak a leplombált tehervonatok ajtói. Csakhogy most csend van. Megren­dítő, halotti csend. Itt végleg kifo­gyott szavunk, ég az arcunk, fojto­gatnak a könnyek, szégyellünk egy­másra nézni. Restelljük a megcsú- íolt emberi méltóságot, bánjuk, hogy ha csak pillanatokra is, de felejteni tudtuk őket. ... Itt néztek szét először — a bir- kenaui holtvágány mellett. Talán ak­kor is éppen ilyen szürke gyászfel­hők borították az eget és épp ilyen baljóslatúén zúgatta az auschwitzi szél az útmenti fákat. Itt, ahol já­runk, ahol most óvatosan lépkedünk, itt vonultak a milliók. Itt. kapták az ütleget, itt üvöltöttek az SS-ek meg­vadult vérebei. Itt hallották az első gépfegyversorozatot, itt csapott sze­mükbe a krematórium lángoló fé­nye. Itt választották szét az anyát gyermekétől, férjet feleségétől, bará­tot a baráttól, itt indult meg a menet jobbra és balra... Ez volt az érke­zés, ez volt a halál. Kísérőnk szavai tompán koppan- nak a csendben. — 1941-ben Himmler szemlét tar­tott Auschwitzban és utasítást adott a tábor kibővítésére. Ekkor létesítet­ték — mintegy Auschwitz fiókláge­reként — ezt a tábort. Százezer orosz fogoly volt a haláltábor első lakója. A magyar transzport volt az utolsó.. »ÉN A HALÁL ROKONA VAGYOK A női lágerek útját járjuk. A ka­vicsok között kinőtt a iű, az út szé­lén szabályos közökben nagy rózsák nyílnak. Vérvörös rózsák. Águkon sok-sok tüske. Aki hozzájuk nyúl, felvérzi a kezét. Védekeznek a ró­zsák, mintha ezt mondanák: »Ne tépj le — nem neked nyíltam«; Egy szlovák lány — aki most má­sodszor van itt — azt mondja, ők ültették. Parancsra. A német fasisz­ták kényesek voltak az ilyen dol­gokra. A táborban a krematórium tetejére egy Ids madáretetőt szegez­tek az SS-ek, hogy legyen a mada­raknak elég ennivalójuk. Krematórium és virág! Kremató­rium és madáretető! A vezető szavai már nem nagyon jutnak el az értelemig. Nézem a i’öld- besüppedt barakksort. Háromszázan fértek be egy-egy barakkba — 1000 —1400-an laktak benne. Benyitok az egyikbe. Nedves, dohos levegő csap meg. Egyedül botorkálok a félho­mályban a fapriccsek között. Itt aludtak a gyalulatlan deszkán, a ned­ves földön, egymás hegyén-hátán embertelenül összezsúfolva. Mai szemmel nézve szinte el sem hiszi az ember. A szürkülő tartóoszlopok tele van­nak nevekkel. Orosz és francia, len­gyel és zsidó, magyar és görög nevel?. Alatta dátumok. Vajon mit jelente­nek ezek a feljegyzések? Az utolsó órákat? A reménykedés perceit? Egy- egy születésnapot? Egy-egy drága évfordulót? A barakk végén, a prices szélén epv magyar mondatot fedezek fel: »Én a halál rokona vagyok«... Gross Ágnes, 1944. szeptember 19. Pécs. A priccsen az írás alatt friss virág. Illatos szegfű. Ma vagy tegnap te­hették oda. Vajon ki fedezte fel Gross Ágnes kezeírását? Vajon ki­nek fájt oly nagyon ez a fájdalmas Ady-sor? Kísérőnk megmutatja az Appel- Platzot, atiol hőségben, esőben, hó­ban végkimerülésig álltak a foglyok. Megnéztük az akasztófát, a botozó helyet, a kivégző árkot. — Több mint egy es félmillió lányt és asszonyt végeztek itt ki. Többet, mint egy világváros össz­lakossága ... De ne, ne hasonlítgas- sunk. Az egy és félmillió kivégzett lányt, anyát, asszonyt, ne mérjük semmihez... AHOL MINDIG ZÖLDELL A FŰ Továbbmegyünk. Ötszáz métert sem tehettünk meg, amikor egy je­genyesor mögött egyszerre csak dú- sabb lesz a mező. Zöldebb itt a fű, gazdagabb a rét, sűppedős a talaj. A birkenaui nagy krematórium szomszédságában járunk. — Itt mindig zöldell a fű, itt so­sem fagy be a víz, annyira tele van itatva a föld... — hallom a kísérőt. A krematóriumhoz érkezünk. A romok között pontosan kivehető a fé­lelmetes halálgyár. Itt volt a vetkő­zőhelyiség, s közvetlen mellette a gázkamra, hosszú, négyszögletes, csu­paszfalú. ablaktalan helyiség. Felül­ről dobták be a ciklongázl tartalmazó badogdobozt. Az SS-ek három kém­lelőlyukon figyelték a haláltusát. Tiz perc alatt állott be a halai. Modern szellóztetö-felszerelés működolt it.t és modern felvonó a krematórium­hoz. Az auschwitzi irattárban meg­találták a felvonó műszaki leírását. 250 kiló hullát bírt el, Hamburgban készítették. 1943-ban és 44-ben volt olyan idő­szak, amikor naponta 10 000 fogoly került a gázkamrába. Milyen tömöt­ten, feketén, milyen messzire száll­hatott a krematórium füstje ... 97-EN EGY CSALÁDBÓL Mellettem egy lengyel férfi zokog. Mereven nézi a romokat, mintha ke­resné szerettei lábanyomát, pillantá­sát, hangját. Mintha még most sem hinne a valóságnak. Felesége és hathónapos gyermeke pusztult el itt. Az asszony a gázkam­ra előtt utolsó kétségbeesett kísér­letként az elhányt ruhák közé rej­tette gyermekét. Nélküle indult utol­só útjára. A gyermek sírni kezdett. Az őrök utána vitték a gyermeket. A férfi minden nyáron ide zarán­dokol. Egyedül maradt. Családjának 97 tagja pusztult el itt, ezen a he­lyen. Krakkóban lakik. Nowa-Hutában dolgozik. A békevédelmi bizottság el­nöke. Ott, ahol a birkenaui holtvágány véget ér, ott, ahol a halálvonatok ki­ürültek, hatalmas, szürke obeliszk áll; a kivégzettek emlékműve, a mil­liók síremléke. Huszonhat nemzet fiait gyilkolták itt meg. A kivégzet­tek nagy része zsidó volt. 90 000-et Szlovákiából, 65 000-et Görögország­ból, 11 000-et Franciaországból, 20 000-et Belgiumból, 90 000-et Hol­landiából, 400 000-et Magyarország­ról, 1 500 000-et Lengyelországból és Felső-Sziléziából, 100 000-et Német­országból, 200 000-et a Szovjetunió­ból. És ki tudná tovább folytatni ezt a félelmetes felsorolást? Az emlékoszlop lábánál sosem fogy el a virág. Vajon hány otthoni nevében he­lyeztem el a szerény szegfűcsokrot a komor emlékoszlop lábánál? ... NÉGY MILLIÓ!!! Az autóbuszok sorra érkeznek Auschwitzba. Rövid az út, húsz per­cig sem tart. Szemerkélő esőben lé­pünk Auschwitz földjére. Megnézzük a félelmetes kínzótermeket, az ablak­talan, vizes, egy személynek is szűk cellákat, s fejet hajtunk a kivégzet­tek fala előtt. Megborzongunk, amikor Hitler vi- gyorgó képét látjuk a falon s alatta a gyilkosok jelszavát. »Ein Volk, ein Reich, ein Führer ... « Az asztalon bilincs és bikacsök, revolver és gyi- lok... A múzeum egyik termében egyet­lenegy tárgy sincs. Az egész falat egyetlen szám tölti be. NÉGY MIL­LIÓ! Vésődjön mindenki agyába! Egy másik teremben régi fényké­pek. A foglyok fényképei, drága csa­ládi ereklyék. Nevető gyermekek, boldog anyák, komoly tekintetű öre­gek. Itt egy kiránduló társaság gyorsképe, amott fiatal fiú s lány karol szerelmesen egymásba ... Hány elrabolt élet, kifosztott szerelem. Csoportunk tagjai közül sokan el­menekültek erről a helyről. Nem mer­tek kutatni a fényképek között. Fél­tek, hogy megtalálják szeretteik ké­pét. FÉLELMETES LÁTVÁNY Egy másik teremben vagyunk. Üvegablakok alatt a tábor vezetősé­gének könyvelése. Hivatalos levelek. »Tisztelettel közlöm, hogy ma fel­dolgozás céljából elküldtünk Önök­nek 9 vagon hajat... « »Van szerencsém közölni Önök­kel, hogy a kért csontmennyiséget a mai napon leszállítottuk. Kérjük, szíveskedjenek a szállítmány ellenér­tékét, 76 215 birodalmi márkát szám­lánk javára írni... « »A nálunk lévő foglyok likvidálá­sa nyomán átutaltunk 31 kiló ara­nyat a Reichsbank címére ... « Huszonkilenc raktárát égettek fel az SS-ek, amikor visszavonultak, de még így is 348 820 férfiöltönyt, 836 255 női öltözéket, 5525 pár női ci­pőt találtak. Sohase hittem volna, milyen félel­metes látvány tud lenni az emberi haj. A szőkék és barnák, feketék és vörösek. Üvegfal mögött pihennek. Egy-egy hajfonatban még ott a sza­lag, ahogy valamikor egy gondos kéz csokorra kötötte. Másik szekrényben szemüvegek, a másikban imakönyvek, a harmadik­ban gyermekjátékok ... Üveg alatt régi, titkos kimutatások, géppel írt jelentések. »Tisztelettel értesítjük Önöket, hogy a mai napig likvidál­tunk 798 911 alsóbb rendű embert..... Ha nem látnánk, nem hinnénk. Egy angol író ezt írta Auschwitzról: »Ha mindent megírnánk róla, nem lenne ember, aki végig tudná olvas­ni. Ha pedig mégis akadna ilyen, az nem hinné el«. Alá ismeri a fasizmust, az elhiszi! És éppen ezért figyeli sokszáz millió ember megvetéssel és éber szemmel azokat a nyugati politikusokat, akik dicshimnuszt zengenek a fasizmus­ról, akik fegyvert és hatalmat adnak a gyilkosok kezébe, akik a német mi- litarizmus feltámasztásán mesterked­nek és a háború tűzcsóváját akarják Európára dobni! AZ EMBEREK NEM FELEJTENEK Nézem az embereket, akikkel együtt jöttem ide. Vajon mit érez a messzi Anglia fia? Hát az a luxem­burgi lány, aki itt, lengyel földön hallóit életében először Auschwitz­ról? Vajon mit gondol a mellettem álló nyugatnémet fiú7 Sápadt az ar­ca, szeme pillantása a semmibe néz... És mi fordul meg annak a rokkant lengyel férfinek a fejében, aki köz­vetlenül mellette áll? Próbálok a szemekből olvasni, be­hatolni a lelkekbe. Nem! Nincs itt körülöttem ember, aki ne azt érezné, amit én. Gyűlöletet a fasizmus el­len, a háború ellen, határtalan el­szántságot a béke megvédésére. Ha valahol békeharcossá válik az em­ber, hát akkor itt, Auschwitzban, azzá válik. Ha valahol megérlelődik benne az az elhatározás, hogy meg­védelmezi az emberiséget az embe- rietlenségtől, a humanizmus ellensé­geitől, az biztosan megérik benne itt, Auschwitzban. És milyen egyformán ítéli meg mindenki az elmúlt esztendők ese­ményeit ezen az auschwitzi Appel- Flatzon. Hála száll azok felé, akik kioltották a krematórium lángját, felszabadították Auschwitzot, • Hála érzése lobog azok iránt, akik elhoz­ták a szabadságot és a békeharc élé­re álltak. Hála száll a szovjet embe­rek felé. ... A felszabadulás 12. évfordnló- jára emlékeznek most Auschwitzban. A zarándokok átlépték a tábor ki­tárt kapuját és a krematórium he­lyén kigyúlnak a mécsesek. Átforró­sodott eskü száll a magasba. Retteg­jenek a béke ellenségei: az emberek nem felejtenek! mai tekintenek feléje a fasizmus igája alá került népek is. A szovjet hadsereg — s a demok­ratikus erőknek a második világhá­borúban a fasizmus felett aratott győzelme megváltoztatta a nemzet­közi helyzetet. A fasizmus szétzúzá­sa megmentette Európa népeit az imperializmus uralmától. Lengyel- ország, Csehszlovákia, Magyaror­szág, Bulgária, Kína és a többi de­mokratikus ország népe kezükbe vették sorsuk irányítását, s eredmé­nyesen építik hazájukban a szocia­lizmust. De a második világháború után kezdődött meg a gyarmati és függő országok népei nemzeti fel­szabadító mozgalmának nagyarányú fellendülése is. A második világháború óta eltelt években, s különösen most, a XX. kongresszus után megszilárdult a békeszerető emberek bizalma a szov­jet nép iránt, s most, a május 9-i győzelem évfordulóján még erősebb a hit a közeledésben, a különböző társadalmi rendszerű országok bé­kés egymás mellett élésében. Erő­sebb a békeszerető emberekben a bizalom a szovjet nép iránt, amely­nek katonái 1945. május 9-én a lleichstag ormára tűzték a győzelmi zászlót, hirdetve a fasizmus szétzú­zását, a békét; erősebb a bizalom az iránt a szovjet állam iránt, amely 1945 óta s különösen napjainkban fegyverkezési verseny helyett békés gazdasági versengésre, békés egy­más mellett élésre törekszik. A fasizmus szétzúzásának év­fordulóján ezért fordulnak a béke- szerető emberek hálával és bizalom­mal a Szovjetunió felé, s ezért fordul köszönettel és hálával né­pünk is a szovjet nép felé, akiknek szabadságunkat, békés alkotó mun­kánkat, boldog életünket köszönhet­jük. május 9-én véget ért Európában a fasizmus szétzúzása, megjelent a Reichstag tornyán a győzelmi lobo­gó, s azon a napon Európa megsza­badult a fasizmustól. A szovjet had­sereg a szövetséges csapatokkal együtt hősies harcokban megmen­tette az emberiséget a fasiszta ön­kényuralomtól, a rabságtól. Az imperializmus fasiszta klikkje kirobbantotta a rettenetes második világháborút, és Hitlerrel az euró­pai népek leigázására, a monopó­liumok világuralmának megmenté­sére törekedett. Hatalmas konszer­nek, tőkés vállalatok finanszírozták a német hadiipart, s a fasiszta rend­szerben a fegyvergyárosok, finánc­mágnások politikai álmai valósul­tak meg. Arra azonban nem gon­doltak, hogy beletörik a foguk, amikor a Szovjetunió ellen támad­tak. A szovjet nép és fegyveres erői a fasizmussal vívott harcukban sú­lyos áldozatokat hoztak, de győzel­mükkel kiérdemelték az egész em­beriség háláját és elismerését. A Honvédő Háború idején s a győze­lem napján beigazolódtak Lenin szavai: »Soha nem győzik le azt a népet, amelyben a munkások és pa­rasztok többsége felismerte, meg­érezte és meglátta, hogy saját ha­talmát, a dolgozók hatalmát védi, hogv azt az ügyet védelmezi, amely­nek győzelme biztosítja saját és maga gyermekei számára a kultúra minden javát, az emberi munka minden alkotását«. A -"őzelem szer­vezője a kommunista párt volt, amely a háború éveiben még jobban összefonódott a szovjet nép töme­geivel, s így összpontosítani tudta a szovjet emberek erőfeszítését. A szovjet hadsereg mindenben érezte a sokmilliós szovjet nép támogatá­sát, de érezte azt is, hogy bizalom-

Next

/
Oldalképek
Tartalom