Somogyi Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-31 / 127. szám

Csütörtök, 1058. májas 31. SOMOGYI NÉPLAP a Hozzászólás a második ötéves terv irányelv-tervezetéhez JÍ o ^ rr r Hogyan segíthetik elő a gépállomások még jobban a mesőgasdasági többtermelést? AGITÁCIÓS MUNKÁNK KÖZÉPPONTJÁBA AZ EMBERT KELL ÁLLÍTANI A második ötéves terv — ahogy az irányelvekből is látható — nagy fel­adatokat ró a gépállomásokra. Né­hány észrevételemmel szeretnék hoz­zájárulni ahhoz, hogy munkánkat körűnyebben végezhessük: 1 A 19 000 traktor — HP—15-re -*-• átszámítva — jelentős szám, hisz csaknem duplájára emeli majd gépparkunkat. A tervezetben nincs azonban szó a tároló helyiségekről. Pedig a legtöbb gépállomáson már ma is nagy probléma ez. Változtas­suk meg a salrendet: előbb kapjunk keretet megfelelő és szükséges táro- / lók építésére, aztán gépeket. Sok A rniilHó forint vész úgy kárba, hogy a gépek hóban, esőben, tűző napon kint rongálódnak a szabad ég alatt. Az erősének teljesítményének * 10—12 százalékos emelését reálisnak látom. Évről évre fejlődik a mezőgazdaság szocialista szektora. jára. Dombos vidéken azonban ne­hezek a Zetorra. A gép elejét fel­emeli, könnyen billen. Ezért ilyen vidékre könnyebb kultivátorokat kellene szerkeszteni. Az irányelvekben 'benne van, * hogy a gépállomások segítsék a tsz-ek üzemszervezését. A követ­kezőt javaslom: a kenyérgabonát ne területben szabjuk meg, hanem má­zsában. Egyes tsz-ek ugyanis elve­tik a kötelező 48 százalékot, de nem kezelik megfelelően. Inkább a szer­ződéses tenmelvényeket ápolják na­gyobb gonddal, abból ugyanis na­gyobb a jövedelmük. Az általam ja­vasolt módszer viszont elősegítené a »•termelj többet, jobban élsz!« elv ér­vényesülését. Vegyünk egy példát. Van egy jó tsz, ahol a kenyérgabona termésát­laga 11 mázsa. Egy másikban 8. Vi­szont mindkettőnek egyforma Nagyobb tábla fő1dele kerülnek meg- ^ művelés alá. Kevesebb üres járat ♦ lesz tehát. Ezenkívül a szakmai« képzettség, gyakorlottság is emeli ? majd a teljesítményt. A szakmai képzettségről még pár | szót. Beszél a tervezet a 19 000 új j traktorról, de nem szél arról, honnan | veszünk ugyanennyi jó traktorost. 5 Mert ez már most is égető probléma. | Javaslom, hogy a traktoros-iskolára való felvételnek a következő feltéte­lei legyenek: 24 év, tsz-tagság. lehe­tőleg nős. Nagyon sokszor megjár­tuk már ugyanis a fiatal trafctoris- 1 iákkal. Sokban nincs meg a szakma iránti szeretet, felelősségérzet a tsz iránt. Rengeteg pénzünkbe kerül ha­nyagságuk: teljesen új Zetoroíkat egy év alatt tönkretesznek. Itt említem még meg, hogy kicsi a létszámkeret. Egy traktorra 1,3 em­ber jut, ez egyrészt csökkenti a gé­pek kihasználását, másrészt a kime­rülésig igénybe veszi a meglévő ke­zelőket. 9 A munkagépeiknél vegyék fi- igyelemfoe a területi adottsá­gokat. A TE—330-as eke pl. jó a ti­pikus. középkötött talajokra. Kötött talajra viszont csavartabb kormány­lemez kellene, hogy a harázdaszeletet megtörje, mert a mostaniak egyben hagyiák, s így a borona nem tudja el­aprózni. A függeszthető sorművelő kultivátorok jók az Alföld sík tata­j Városjárás közben \ VÁROSUNK DÍSZE gyönyörű Sza- J badságparkunk, ahol a napi munka % után fiatalok és öregek százai ta- $ Iáinak pihenést (ha éppen nem ♦ bömböli tele a környéket a vendéglő $ hangszórója). A parkban már a t gondozás első jelei Is feltűntek: le- » kaszálták a méter magasba szökött » gazdag kutyatejtermést, átlátszó ♦ víz szendereg a tisztára takarított ♦ halasmedencében. A szép park kel- J lös közepén pedig, az impozáns • emlékmű lábánál ott csűfoskodlk J egy fagytól, kártevő kezek rongá- » lásától ronccsá töredezett szökő- J kút-maradék. Távolítsák el ezt a csúnya törme- ♦ léket, és addig is, míg lehetőség | nyílik egy másik szoborkút felállí- . tására, beérjük, ha egy ép bádog- J csövecske szórja csak a vizet. * * * LOBOGÓHAJÚ PICI GYEREK to- | pog a Május 1 utca 12. sz. előtt, * sietve igyekszik az egyik kirakat- | hoz. Villámgyorsan elkaptam ke- j zét, mielőtt lábát elnyelte volna a í foghíjas pinceablak. Miért nem javíttatja meg az IKV í a Járdákon többhelyütt feketén tá- | tongó pinceablakokat? Meg kell | várni, míg szerencsétlenség törté- | nik? í- kb — í arányban kell vetnie. A mázsa sze­rinti tervet úgy kellene kiszabni, hogy a jobb tsz-től valamivel keve­sebbet kérnénk, mint eddigi terme­lése, a gyengébbtől viszont többet, így az elsőnek kevesebb terület kel­lene erre a célra, több hely jutna a pillangósoknak. Erőteljesebben fej­leszthetné állatállományát, főleg a tejhozamot emelhetné. A második viszont kényszerülne a gabonavetését gondosabban megmunkálni. Segítsé­get, szakmai tanácsot kap hozzá a körzeti agronómusökt ól. Végül ez a módszer az összes tsz-ek terméshozamát emelné évről évre. így a gabonaféle egyre keve­sebb területet foglalna le, mely ma még nálunk sokkal nagyobb, mint az agrotechnikailag fejlett országokban. Becker József, a Kaposvári Gépállomás főmezőgazdásza ü pedagógus napra készül Kapospula Június 3-án városon és falun taná­raikat, tanítóikat köszöntik öregek és fiatalok. Azokat köszöntik, akikre legdrágább kincsünket bízták: az if­júságot. Kapospulán Százujj Jenő tanító bá­csit üdvözítik ezen a napon. Hogyan készülnek a kedves ünnepre? A párt- titkár és tanácselnök elvtársak vég­zik a szervezőmunkát, s ők fogják megvilágítani a nap jelentőségét és tanítójuk munkáját. Ismerik őt, hi­szen egy célért és együtt dolgoznak, falujukért. Készülődik a szülői mun­kaközösség is. Nem tétlen a DISZ- saervezet sem. Tóth Rozália vezető­ségi tag gyűjtötte össze az ifjakat, úttörőket, pajtás-családot. Virággal, dallal, tánccal és színdarabbal ké­szülnek. De erről nem szabad ám a tanító bácsi előtt beszélni! S most mi elárultuk a titkot? Igen, de ez nem haj, hiszen úgysem titok Kapospulán sem: az egész falu szereti tanítóját, ezért készülődik az egész község. Hogy máért, szeretik? Mert mindenki meglátta már: tanítójuk is szereti a falut, érte él: szíve értük dobog. A pedagógus nap így telik meg igazi tartalommal, hazánkban a pedagógus örökr és egészen a dolgozó népé lett! Mezőgazdasági agitációs és propa- S^iffkiálMtás nyílt meg 27-én a bar­csi járás művelődés házában. Érde­kességét nemcsak az adja, hogy ez egyidőben történt a Vörös Csillag Tsz ünnepi közgyűlésével. A járás­ból, de a megyéből is összegyűltek a népművelési szakemberek. Sőt, Bognár Gyula elvtárs Szol nők me­gyéből, a Jászságból jött el. Kántor elvtárs pedig Tolnát képviselte ezen a módszervitán. Az értekezlet részvevői elmondták egymásnak eddigi tapasztalataikat, s közösen új módokat kerestek mun­kájuk eredményesebbé tételére. A népművelési agitációs és propagan­damunkának a célja: »a szocialista mezőgazdaság, tehát a termelőszö­vetkezetek fejlesztése, megerősítése« — ahogy Bérezi István, a barcsi já­rási népművelésit csoport vezetője mondta vitaindítójában. Az értékes eszmecsere tanulságait a következőkben lehet összefoglalni: A további propaganda- és agitációs •munkában az embert kell középpont­ba áUiítami. Először ismerd meg azokat, akik­kel az ismereteket közölni aka­rod, csak azután kezdj hozzá munkádhoz! Bánmffly különösnek hangzik, ebben a munkában is — mint mindegyik­ben, ahol emberekről van szó — pszichológiai előtanulmányokra van szükség. Az elmúlt időidben 'bizony erre nem fektettek nagy súlyt. Azt gondolták: csak közölni kell az isme­retanyagot, s azzal kész. Az élet be­bizonyította, sole függ a hogyan-tói. Közel kell férkőzni a parasztság szí­véhez, leikéhez, s úgy hatni értel­mére. Hogyan érhető ez el? Felhasz­nálni a közmondásokat, szólásmon­dásokat. E hosszú évseázadok alatt kialakult népi bölcsességek a leg­többször alátámasztják, segítik, iga­zolják a mezőgazdasági propaganda- munkát, A paraszti élet szűk lehetőségeit mutatja a »kövér ló, sovány gazda« jászsági szólásmondás. S innen egye­nes fonál vezet a gépi műveléshez, a gépek alá alkalmas nagy táblákhoz — a nagyüzemi szocialista gazdálko­dáshoz. Minden agitációs munkát végző elvtárs használja Tel a helyi mon­dásokat, történeteket. Ez áll legközelebb a falusi dolgo­zók lelkivilágához, hisz ők magtár alakították ki, velük történt. Használjanak ki minden lehetősé­get az ismeretek terjesztéséhez. A kovácsmühelyben, este a házak előt­ti kispadon. S itt egy-egy sima, fe­hér házfalra mindjárt diafilmet le­het vetíteni. Nem igen akad olya« ember, aki elmenne onnan. S a ké­pek változása közben mód és alka­lom van az összekötő szöveg elmon­dására. Alkalmazni kell a »házhoe vivő« könyvkölcsönzést, s lcét-há- rcm hét múlva visszamenni érte. A könyvről aztán el lehet beszélgetni: íme az agitációs munka, és nem is a legrosszabb! Csak mindehhez még egy elengedhe­tetlen feltétel járul: a mezőgaz­dasági agitációs és propaganda- munkát végzők lelkesedése, ki­tartása, az ügy győzelmébe ve­tett töretlen hite! A ldállitás fő anyaga képek, szem­léltető grafikonok, rajzok. ''Ige* ügyes megoldások vannak itt is: Az első kép grófi kastély, a második az urasáig istállója, a harmadik a volt cselédház. Negyedik a volt cselédek új házai, ötödik az új házalóból ki­alakult utcasor, hatodik a tsz-istáiló. A hat képből álló tabló mutatja, hogy a múltban az uraság több gon­dot fordított az istállóra, mint a cselédházra, de felismerni a szövet­kezeti parasztság megváltozott életét is. Számos grafikon mutatja az egyes tsz-ek tarmésemelikedését, a közös és egyéni jövedelem alakulását az évele folyamán. Meggyőző képek mu­tatják be a közös munka előnyeit, a szövetkezeti élet szépségét. A képeket sok százan megtekintet­ték a Vörös Csillag ünnepi gyűlésén részvevők közül. A kiállítás egy hétig lesz Barcsén: Aztán a megye járási székhelyeire, majd egyes községekbe vándorol, hogy tanulságot vigyen a dolgozó parasztok szeme, szíve, értelme elé. Ak osztályharc néliáray kéi*€ié^e * m. A városi kissákmányolók elleni kiisdelemről, as értelmiség fokoaott megbecsüléséről Bizonyos változtatásokra van szük­ség a városi volt kizsákmányoló osz­tályokkal szemben folytatott politi­kánkban is. A városokban már meg­szüntettük a kizsákmányoló osztá­lyokat. Természetesen nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy a régi uralkodó osztályokat csak nemrég vertük le és még elevenen él bennük a restauráció reménye. ^ A volt kizsákmányoló osztályok tagjai közül a dolgozni akaróknak lehetőségük volt rá. hogy üzemek­ben, bányákban, építkezésen, a ke­reskedelemben, az állami gazdasá­gokban és hivatalokban helyezked­hessenek el, s ott elsősorban ter­melőmunkát végezzenek. Nagyszám­ban vesznek részt a szocialista épí­tőmunkában volt tőkés szakemberek, akik becsületesen akarják szolgálni hazájukat, a népet, a szocialista épí­tést. Ezek közül, munkájuk elismeré­seként, többen konnánykitüntetésben, jutalomban részesültek, elnyerték a líiváló dolgozó címet stb. Természe­tesen ezt a politikát továbbra is foly­tatni kell s ezeket a dolgozókat és szakembereket érdemük szerint meg kell becsülni. Kétségtelen azonban, hogy a ki­zsákmányoló osztályok volt tagjai, sőt sokszor rokonaik is a múlt évek­ben, anélkül, hogy figyelembe vet­ték volna munkájukat, több esetben származásuk miatt indokolatlan zak­latásnak voltak kitéve. Többször előfordult, hogy egyéni elbírálás nélkül eltávolították őket egyes ipar­ágakból vagy üzemekből. Egyes elv­társaink elfeledkeztek róla, hogy pár­tunk éppen azt akarta és akarja el­érni, hogy a kizsákmányoló elemek saját munkájukból éljenek és ne má­sok kizsákmányolásából. A volt tő­kések, földesurak, horthysta tábor­nokok és egyéb magasrangú kor­mánytisztviselők, a kulákok és gyer­mekeik nem saját jószántukból men­tek dolgozni — és nagyon sok eset­ben kétkezi munkára —, hanem, mert erre kényszerítik őket a mi vi­szonyaink, a kizsákmányolás meg­szüntetése. Természetesen továbbra is meg kell akadályozni, hogy a volt kizsákmányoló osztályok tagjai nagy számban egy műhelyben, egy munka­helyen csoportosuljanak. De a velük szemben alkalmazott indokolatlan zaklatást meg kell szüntetni és meg­ítélésüknél elsősorban munkájukat kell alapul venni. Ez természelesen nem jelenti és nem is jelentheti, hogy a legkisebb engedményt is tegyük helyes politi­kánkból. A társadalmi, az állami és a gazdasági élet vezető funkcióit elsősorban a munkásosztály, vala­mint a dolgozó parasztság és az ér­telmiség legjobb fiaival kell betölte­ni. Ez az egyik legfontosabb biztosí­téka a munkásosztály vezető szere­pének, a dolgozó nép hatalmának. Ez a politika teljesen bevált, s egyik alapja volt sikereinknek. A munkás­káderek, a dolgozó nép fiaiból lett vezetők túlnyomó többsége bebizo­nyította rátermettségét, odaadását a szocializmus iránt. Nagyon sokan kö­zülük szívósan tanultak s kiváló szakemberekké váltak. Pártunk to­vábbra is rájuk támaszkodik, rájuk számít. S ezután is következetesen folytatni fogja a társadalmi, állami és gazdasági élet megerősítését kivá­lóan képzett munkás-, valamint dol­gozó paraszt és értelmiségi káderek­kel. , Külön kell szólni a volt kizsákmá­nyoló osztályok tagjainak gyermekei­ről, azokról, akik a felszabadulás óta már a mi iskoláinkban nevelkedtek vagy most kerülnek az iskolákba. Ezeket a fiatalokat feltétlenül tanul­mányi eredményeik és magatartásuk alapján kell megítélni. S ennek meg­felelően, ha érdemesek rá, fel lehet venni őket az úttörőcsapatba, az is­kolai, az üzenni vagy a falusi DISZ- szervezetbe. Természetesen felvéte­lükről minden esetben a DlSZ-szer- vezet tagságának kell döntenie. Ezek a szervezetek pedig fordítsanak nagy gondot e fiatalok nevelésére, hogy az életbe kikerülve, hazájukhoz, né­pükhöz hű állampolgárokká váljanak. Természetesen ezután is biztosítani kell, hogy a középiskolákba, a főis­kolákra, egyetemekre elsősorban a munkásosztály, a dolgozó parasztság, az értelmiség és más dolgozó rétegek gyermekei kerüljenek. Az osztályharc indokolatlan élesí­tése, az ebből fakadó túlzások és bi­zalmatlanság, gyengítették kapcso­latainkat a régi értelmiségiekkel, el­sősorban a vezető értelmiségiekkel. Különösen bántotta az értelmiségie­ket, hogy gyakran osztályellenség­nek tekintették őket, s jó szándékú bírálatukat emiatt nemegyszer bizal­matlanul fogadták. Rontotta az ér­telmiségiekhez való viszonyunkat a szocialista törvényesség megsértése s az is, hogy nem bontakozott ki megfelelően rendszerünk demokra­tizmusa. Pártunk mindig elítélte az értel­miség lebecsülését, háttérbe szorítá­sát, a szektás szűklátókörűséget. S leüzd érte, hogy az értelmiségiek nyu­godtan, szabadon fejthessék ki elmé­leti, tudományos, műszaki és kultu­rális munkásságukat. Társadalmi éle­tünknek az SZKP XX. kongresszu­sa után kibontakozó további demok­ratizálódása ehhez megfelelő feltéte­leket teremt. Harc a ssocialista ideológiáért Fontos, sőt a jelenlegi viszonyok között mindinkább előtérbe kerülő területe az osztályharcnak az ideo­lógiai munka. Harc a burzsoá ideoló­gia minden maradványa és megnyil­vánulása ellen, a marxista—leninis­ta ideológia teljes érvényesüléséért és győzelméért. A kizsákmányoló osztályok megszüntetése után a bur­zsoá ideológia, a burzsoá erkölcsök és ezek maradványai tovább élnek az emberek fejében. Újra szüli őket a még meglévő kisárutermelés, ter­jesztik a kizsákmányoló osztályok maradványai. S e nézeteket táplálja a kapitalista környezet, az ellenséges sajtó- és rádiópropaganda is. E pro­paganda és nézetek hatása kiterjed a munkásosztályra is, annál is in­kább, mert a felszabadulás óta a munkásosztály sorai feltöltődtek el­sősorban paraszti, kispolgári és dek- lasszált burzsoá elemekkel is. Még fokozottabban érvényesül a burzsoá, a kispolgári, a kistulajdo­nosi ideológia és gondolkodásmód a parasztok között, mert ott a gazda­ságok többsége jelenleg is kisáruter- melő. Az a tény, hogy a volt kizsákmá­nyoló osztályokkal szemben folyta­tott politikánkban bizonyos változá­sokat hajtunk végre, hogy a volt ki­zsákmányolok is fokozottabban be­kapcsolódhatnak a társadalmi élet­be, még fontosabbá és elkerülhetet­lenné teszi, hogy fokozzuk és javít­suk az ideológiai munkát. Követke­zetes és pártos harcra van szükség mindenféle burzsoá nézet ellen, meg kell védelmeznünk a marxizmus— leninizmust és pártunk politikáját mindenféle, akár jobb-, akár balol­dali elhajlástól, félremagyarázástól és eltorzítástól. E harc fő eszköze a nevelés. Merf — mint Lenin mondja — »a proletár- diktatúra idején a parasztok és kis­termelők millióit, az alkalmazottak, hivatalnokok, polgári értelmiségiek százezreit kell átnevelni, valameny- nyiüket a proletárállamnak és a pro­letárvezetésnek kell alárendelni, le kell bennük győzni a burzsoá szoká­sokat és hagyományokat... « »A pro­letariátus diktatúrája talaján hosszas harcban kell átnevelni magukat a proletárokat is, akik saját kispolgári előítéleteiktől nem egyszerre, nem csoda útján, nem a szűzanya paran­csára, nem valami jelszó, határozat, rendelet parancsára szabadulnak meg, hanem csak a kispolgári tömeg- befolyások ellen folytatott hosszú és fáradságos tömegharc útján.« Továbbra is éberen küsdjiink as aktív osstályellenség ellen Hazánkban tehát a szocializmus építése osztályharc közepette megy végbe. Ennek az osztályharcnak sok módja és formája van. Mindeneset­re a mai viszonyok között túlsúlyban van és mindinkább előtérbe kerül az építő-, nevelőmunka, egyre nő és fo­kozódik a proletárdiktatúra gazda­sági szervező és nevelő szerepe. Az osztályharc nem szűnhet meg, hisz él és hazánkra is hat a kapita­lista környezet. Az imperialisták nem nyugszanak bele egykönnyen pozí­cióik elvesztésébe és mint eddig, a továbbiakban is, minden lehető esz­közzel igyekeznek hátráltatni fejlő­désünket. Felhasználják a rendelke­zésükre álló hírközlő eszközöket. Er­re használták fel a csúfos kudareot vallott ballonakciót. Nyilvánvaló, az imnerialisták továbbra is elküldik hozzánk ügynökeiket, kémeiket, h«gy kárt okozzanak és zavart keltsenek. S ezek a kémek mindent el fognak követni, hogy kapcsolatokat találja­nak a volt kizsákmányoló osztályok egyes tagjaival, hogy felhasználják azok szolgálatait. Ez arra figyelmeztet bennünket, hogy fokozzuk éberségünket, fejlesz- sziik, erősítsük és szilárdítsuk állam- védelmi szerveinket, hogy azok képe­sek legyenek dolgozó népünkkel együtt meghiúsítani az ellenség min­den próbálkozását. Vannak még hazánkban kizsákmá­nyoló elemek is. A kisajátított ki­zsákmányolok közül soknak ma sem fűlik a foga a becsületes munkához. Ehelyett feketéznek, kupeckednek, spekulálnak, sikkasztanak, fosztogat­ják a szocialista tulajdont. A volt ki­zsákmányolok közül sokan terjesz­tik az imperialista rádiók hazugsá­gait és egyéb rémhíreket. Izgatnak, gyalázzák a munkásosztályt, a szo­cialista rendszert, agitálnak a terme­lőszövetkezetek ellen. Világos, hogy ilyen esetekben a törvényesség meg­tartásával, de a törvény teljes szigo­rával kell eljárni. Az osztályharc tehát a mi körül­ményeink között sem szűnik meg, sőt előfordulhat, hogy a szocializmus épí­tésének egyes időszakaiban vagy frontszakaszán felújul, élesedik. Ezt előidézheti az osztályellenség egyik vagy másik csoportjának fokozottabb ellenállása, az imperialista hatalmak provokációja. De előidézhetik esetle­ges saját hibáink is. * * * Pártunk vezetésével a munkásosz­tály és a dolgozó nép nagyszerű eredményeket ért el. Valóra váltotta az elnyomottak, a kizsákmányoltak évszázados álmát, törekvését és harci célját: lényegében megszüntette ha­zánkban a kizsákmányolást. Ez a győzelem új feladatokra lelkesíti né­pünket, a második ötéves terv meg­valósítására, a szocializmus alapjai­nak lerakására, majd teljes felépíté­sére. Eddigi győzelmeink szervezője és vezetője pártunk volt. Továbbra is csak a párt vezetésével, a párt po­litikájával érhetünk el újabb győzel­meket, haladhatunk tovább új sike­rek felé, s valósíthatjuk meg az osz­tálynélküli társadalmat: (Vége) *A Szabad Nép május 27-1 számából.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom