Somogyi Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-30 / 126. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1956. május 30. Hat órára csökkentették a Szovjetunióban a serdülő fiatalok napi munkaidejét A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége a 16 — 18 éves serdülő ifjak munkakörülményeinek további megjaví­tása végett törvénvérejü rendeletével elrendelte, hogy 1956. Július írtől a 16 —18 éves munkások és alkalmazottak részére a munkanap idejét hat órában kell megszabni. A minisztertanács rendeletileg úgy intézkedett, hogy a serdülő fiataloknak a csökkentett munkanapért Járó bére a megfelelő kategóriájú dolgozók teljes munkanapja után fizetendő bérével egyenlő. A darabbérben dolgozó 16 — 18 éves serdülő fiatalok munkáját a darabbéres rhunkák végzésekor teljesítménybérben fizetik. E teljesítménybér egyenlő a fel­nőtt munkások számára megállapított teljesítménybérrel s ehhez bértételük­nek megfelelő pótlék jár azokra a mun­kaórákra, amelyekkel a felnőtt munká­sok számára megszabott teljes munka­nap meghaladja a serdülő fiatalok rö­vidített munkanapját. Pünkösdi hóvihar Ausztriában Pünkösdvasárnap Dél-Ausztriában heves hóvihar dúlt, amely rengeteg gyümölcsfa virágait pusztította el. Súlyos autóbusz-szerencsétlenség a Brenner-hágónál Május 22-én a Brenner-hágótól délire súlyos autóbusz-szerencsétlen­ség történt, amelynél 18 osztrák tu­rista életét vesztette. 26 utas részben életveszélyesen megsebesült. Ülést tartott a Hazafias Népfront elnöksége A Hazafias Népfront Országos Ta­nácsának elnöksége kedden délelőtt ülést tartott. Szabó Pál elnöki meg­nyitójában kegyelettel emlékezett meg Czapik Gyula égni érseknek, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségi tagjának elhunytéról. Mihályfi Ernő főtitkár előterjesz­tése ailaipján az elnökség foglalko-* zott a népfront-mozgalom munkájá­val, a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének és az Országos Béke- tainácsnak a Hazafias Népfronttal való egyesüléséről, valamint a Ma­gyar—Szovjet Társaság Országos Ve­zetőségének a Hazafias Népfronttal való szorosabb együttműködéséről hozott legutóbbi határozatával. A vitában felszólalt Darvas József népművelési miniszter, Gáspár Sán­dor, a SZOT elnöke, Harrer Ferenc, a Hazafias Népfront budapesti bi­zottságának elnöke, Parragi György Kossuth-díjas újságíró, a Magyar Nemzet főszerkesztője, Pioker Ignác Kossuth-díjas gyalus, a szocialista munka hőse, Rákosi Mátyás, a Ma­gyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetőségének első titkára és Varga József Kossuth-díjas akadémikus. Az országos elnökség elhatározta, hogy 1956. június 9-re összehívja a Hazafias Népfront Országos Tanácsait és az ülés napirendjére tűzi a Haza­fias Népfront-mozgalom szélesedésé­ből, a Pékemozgalommal és a nő- mozgalommal való egyesülésből, a népfront és az MSZT közötti szoro­sabb együttműködésből adódó nagy feladatokat. Megkezdődött Ausztriában a sorozás Minden 1937-ben született férfinek jelentkezni« keli. Októberben való­színűleg 29 000 fiatalembert hívnak be katonai szolgálatra. A kommunis­ta és baloldali szocialista képviselőik javasolták: tekintettel a nemzetközi feszültség enyhülésére, halasszák cd ikörülbedűl két évvel az osztrák had­sereg felállítását és az így megtaka­rított összeget, kereken hatmiflliárd Schillinge^, fordítsák szociális célok­ra. Egy három napnál tovább tartó csoda: a TU—104 lázba hozza Zürichet Zürichben május 27-én magysza bású repülőnaipot rendeztek, amelyen képviseltették magúkat az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Svédország, Hollandia és más országok légierői. A svájci repülőklubok által rendezett hagyományos légiibem utató az idén különös érdeklődést keltett, mivel az első ízben részt vett a Szovjetunió is. Május 25-én leszállt a zürichi repülőtéren egy »TU—104« mintájú szovjet lö'khajtásos személyszállító repülőgép. A Moszkva—Zürlch-útvo- nalat 3,08 óra alatt tett meg, vagyis mintegy harmadnyi idő alatt, mint a Moszkva—Prága—Zürich-vonalon közlekedő szokásos utasszállító gépek. A légibemutató a legújabb szerkesztésű vitorlázó és motoros sport- repülőgépek gyakorlataival kezdődött. Utánuk sorra emelkedtek a leve­gőbe a francia légierő »Mystere—IV.—A« mintájú lökhajtásos vadászai, a »Vautour« mintájú lö’khajtásos bombázók. Az angol légierőt »Hunter« típusú vadászgépek, nagy hatósugarú nehézbombázók és más repülőgé­pek képviselték. Nagyszerű teljesítményt nyújtott hazai gyártmányú gépén három csehszlovák pilóta. Ezután egy »Gűióbemaster« mintájú amerikai szállítógép ereszkedett le a repülőtérre. Az amerikai légierő több katonai repülőgépet is bemutatott: bombázókat, »Saibre« típusú lökhajtásos vadászokat és másokat. Elismerő felkiáltások 'hangzottak a repülőtéren, amikor feltűnt a le­vegőben a »TU—104«. Ebben a pillanatban a repülőtéren felhangzott a Szovjetunió állami himnusza. A nézek felálltak helyükről és üdvözöl­ték a szovjet repülőgépet. Amerikai lökhajtásos vadászgépek ütköztek össze Kelet-Anglia felett összeütközött az Egyesült Államok két lökhajtásos va­dászgépe. Egy pilóta és egy polgári személy életét vesztette. A bolíviai repülőtársaság igazgatója megölt egy szakszervezeti funkcionáriust A bolíviai repülőtársaság vezér- igazgatója három pisztolylövéssel .megölte Alfonso Arcét, a szakszerve­zet képviselőjét. A repülő-személy­zet és a vasutasok általános sztrájk­ban állmaik. Talpraesett életmentők Rómában két munkás észrevette, i hogy egy ház ötödik emeletén kis- ► gyermek mászkál az ablakpárká- i nyom. Sebtében pokrócot kerítettek. I Alig feszítettéit ki az ablak I alatt, máris zuhant lefelé a gyer­• mek. A biztos halál elől megmene- Míült kétéves Marco Pierottinak né- J hány kisebb karcoláson és az ijedt­• ségen kívül nem történt semmi baja. lUllllil Érdekességek inne n-o nnan AKI MINDENKIT »LEPIPÁLT« Különös rekordot ért el Howard Resch, az amerikai Flint város lakó­ja. Egy dohányzási versenyen 106 per­cig szívta egyfolytában a pipáját, anélkül, hogy az egyszer is kialudt volna. A verseny után a győztes azt mon­dotta, hogy elérte »élete legnagyobb célját«. Úgy látszik, nincsenek túl nagy igényei..; — IBUSZ KÜLÖNVONAT MEGY 1 FONYÓDRA. Június 24-én indul Kaposvárról az első balatoni külön­vonat. A nyári idényben mindössze , hat különvonat indul. — A GYÜRHETETLEN SELYEM * ezen a nyáron kerül először forga­lomba. Ezt az anyagot műselyemből úgynevezett emprimé-mintákkal ké- , szitáik. Ára a nyomott selymekével lesz azonos. A müncheni filmtársaság dokumentumfilmet készít a Szovjetunióról A müncheni DCF (Dokumentär Color Film) dokumentumfil­met készít a Szovjet­unióról, melynek tár­gya »A Szovjetunió nyugat-európai szem­mel nézve«. Ezt a szándékot a mamn- heimi kulturális és dokumentumfnlm-hét alkalmával megtartott sajtóértekezleten hoz­ták nyilvánosságra. A nyugatnémet cég és az illetékes szovjet szer­vek a szerződést Moszkvában megkö­tötték. A forgatást jú­liusban kezdik meg és augusztusban befe­jezik. Szélben is égő gyufa A szovjet gyufaipar egy új kísérleti gyára megkezdte az úgyne­vezett »szélgyufák« tö­meggyártását. Ezek a gyufák még kilences szélerősségű viharban sem alszanak el és nem árt nekik a ned- vességi Csecsemők a feketepiacon Csikágóbam jelenleg a kereskedelemnek egy nagyon hasznothajtó ágát művelik: a »feke­tepiacon« árulnak cse­csemőket gyermekte­len házaspárokmaik; A szenájtusnaik egyik al­bizottsága foglalkozik az üggyel: egy »szindi­kátus« gengsztereket alkalmaz, hogy fiatal nőiktől törvénytelen gyermekek birtokába jusson. GYÓGYSZER A DOHÁNYZÁS ELLEN Egy svéd orvos »EW 55« megjelöléssel gyógyszert hozott for­galomba, amely a do­hányosok 40 százalé­kát »meggyógyítja«. Az új gyógyszert in­jekció formájában ed­dig 101 dohányoson próbálták 3d. Közülük 40 teljesen felhagyott a dohányzással és csak tíznél bizonyult az eredmény negatív­nak. Tíznapos kezelés után az addig szenve­délyes dohányosok a dohánynak szénaízét érzik. JAPÁNOK A MANASLU-CSÚCSON Egy japán HimaLája- expedicíónak sikerült megmásznia a 8113 méter magas Manaslu- csúcsot. A Mount Eve­rest megmászása óta ez a legnagyobb tu­risztikai eredmény a világon. Most már csali négy Himalája- csúcson nem járt em­ber: az első és máso­dik Lhotse-csúcson, a MaQcalun és a Daula- gión. A japán expedíciót nepáli bennszülöttek több héten keresztül a hegy lábánál vissza­tartották, mert félteti, hogy isteneiket feldü- ihötífi, iha külföldiek tfelmásznak a »szent hegy«-re. Indiai kor­mánytisztviselők köz­vetítésével a japánok gazdag ajándékokat adtak a nepáliaknak — így több varrógépet ás —, amivel végülis sikerült a bennszülöt­tek ellenállását meg­törni. A „szovjet agy velő hatalomról“ A Daily Mail pénzügyi tudósítója hosszú cikkben fejtegeti, milyen ha­tással van a Nyugat ázsiai politiká­jára a »mérnökök és műszaki szak­emberek exportja« a Szovjetunió ré­széről. A Szovjetuniónak ez az ex­portja az elmaradt országokba, leg­alább egy évtizedig sokkal nagyobb veszedelem lesz a gépek és anyagok exportjánál. A Szovjetunió igen messze túlszárnyalta a Nyugatot az »agyvelő-hatalom« küzdelmében és a legközelebbi öt évben állandóan növelni fogja ebbeli fölényét. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK MILITARIZÁLÓDÁSA A Nation című amerikai folyóirat közölte M. Josephson három cikkét az Egyesült Államok militarizálásá- ról. Áz alábbiakban röviden ismer­tetjük e cikkeket. »A Pentagon növekvő befolyása« M. Josephson a fenti cím alatt azt íija, hogy az amerikai katonai prog­ram a hadigazdaság és a nemzeti po­litika legjellemzőbb vonásává vált. Míg a múltban azt mondották, hogy »Amerika a business hazája«, most ez a mondás járja: »a legnagyobb business a nemzetvédelem«. A néhai takarékos Coolidge elnök megfor­dulna sírjában annak hallatán, hogy békeidőben sok száz milliárd dollárt fordítanak fegyverkezésre és a hadi­gépezet fenntartására. Az Egyesült Államok kormánya nagy erőfeszítéseket tesz, hogy nö­velje az ország haditechnikai ütő­képességét s Amerikát »katonai tár­sadalommá« változtassa. Ahogy Amerika egyre inkább katona állam­má válik, egyre »rendíthetetlenebb hazafiasságot« és »államhűséget« követelnek a lakosságtól. A kaszár­nya-állam érzékelhető vonásai je­lentkeznek itt, hangsúlyozza a szer­ző. »A nemzetvédelmi program — írja — óriási szövetségi kiadásokat igényel és ez új csoportoknak ad te­ret. Hivatásos katonák és katonai szakértők kezükbe ragadják a kez­deményezést, hogy újabb és még na­gyobb arányú katonai terveket szőj- jenek... A nemzeti fegyveres erők a maga lábán is megálló erővé és hallatlanul felduzzadt bürokratikus intézménnyé válnak«. »Már észre sem vesszük — jelenti ki a szerző —, hogy jelenleg, béke­időben ezek a fegyveres erők meg­közelítően tízszer akkorák, mint a háború előtti fegyveres erők voltak és körülbelül húszszor többe kerül­nek. Amikor Eisenhower elnököt 1915-ben hadnaggyá léptették elő, a hadsereg létszáma alig haladta meg a 100 000 főt. Ma pedig békeidőben Eisenhower 3 100 000 főt számláló haderő élén áll. Ezenkívül a hadügy­minisztérium még 1 200 000 embert foglalkoztat. így — írja Josephson — a katonai állományban lévők száma eléri a 4 300 000 embert. A hadügy­minisztérium vagyona — fegyverek, katonai létesítmények, raktárak és katonai támaszpontok — 140 mil­liárd dollárt tesz ki. A katonai ki­adások az elmúlt öt évben évi 40 milliárdos szinten mozogtak. Ehhez még hozzá kell számítani az atom­energia terén végzett munkákra for­dított összeget és a külföldi államok­nak nyújtott kölcsönöket, amelyek alapjában véve katonai segélyek. Ezek az összegek együttesen öt-hat- milliárd dollárt tesznek ki«. A továbbiakban a cikkíró rámutat arra, hogy a nagy .szárazföldi-, hadi­tengerészeti- és légierők fenntartá­sán kívül az Egyesült Államok kor­mánya állami szerveken keresztül és a magántársaságokkal kötött szerző­dések alapján igen fontos kísérleti és kutató munkákat végeztet. Több ezer tudós és mérnök dolgozik »csendben és titokban«; találmányaikat nem hozzák nyilvánosságra, ugyanakkor »leveleiket felnyitják, beszélgetései­ket és telefonjaikat lehallgatják«. »A katonák uralmának korszaka« A szerző cikkében sokat foglalko­zik azzal a »folyamattal«, amelynek során az üzletemberekből táborno­kok, a tábornokokból pedig üzlet­emberek lesznek. Számos államigaz­gatási hivatalban, tervezőintézetben és más hivatalokban a monopolisták emberei ülnek, akik évi 2000 dollá­ros tiszteletdíjat kapnak. Sokan kö­zülük vezető .állami funkciókat töl­tenek be. Másrészt pedig tömegesen kerülnek tábornokok és tenger­nagyok jól fizetett pozíciókba a ma­gánkézben lévő iparban. Ezek a tábornokok és tengernagyok éppen azoknál a vállalatoknál kerül­lek el vezető helyekre, amelyek a hedimtgrendelések nagyrészét kap­ták és kapják. W. Hablett szolgála­ton kívüli ezredes »A Pentagon poli­tikája« című könyvében megírja, hogy a hadfelszerelést szállító társa­ság »elküldheti képviselőjét, A. tá­bornokot a Pentagonba meglátogatni B. tábornokot, aki az előző helyén dolgozik és A. tábornok rábeszélheti B. tábornokot, hogy tartsa fenn az üzletet a vállalattal«. És megfordít­va. A magas beosztású ellátó tiszt gyakran dönthet úgy, hogy annál a társaságnál vásárolják meg a hadi­anyagokat, amelynél majd később munkát kaphat. A haditengerészeti légierők pa­rancsnoksága — írja cikkében a szerző — szerződést kötött a Mac­Donald Aircraft Co. és a Westing­house társaságokkal FZN-típusú lég- lökéses vadászgépek szállítására. Bár a leszállított repülőgépek közül 11 le­zuhant és több pilóta életét vesztet­te, az egyezményt meghosszabbítot­ták, aminek következtében a kor­mány 300 millió dollárt vesztett. A hivatalos nyomozás során bebizonyo­sodott, hogy L. Harrison ellentenger­nagy, a haditengerészeti légierők hi­vatalának volt helyettes vezetője kardoskodott az egyezmény meg­hosszabbítása mellett, tekintet nél­kül a szerencsétlenségekre. A későb­biekben, amikor nyugdíjba került, a MacDonald Aircraft Co. alelnöke lett. Kiderült az is, hogy ezt a tiszt­séget nyugdíjba helyezése előtt öt hónajipal ajánlották fel neki. A tábornokok és tengernagyok az ipar valamennyi ágába beférkőztek és főleg azokhoz a társaságokhoz ke­rültek, amelyek a legnagyobb hadi­megrendeléseket kapják. A cikkben 22 tábornok és tengernagy neve sze­repel, akik az amerikai hadimegren- cieléseket teljesítő társaságokban töl­tenek be tisztségeket. Ezek között van O. Bradley, L. Clay, L. Groves, D. McArthur, M. Ridgway, J. Mar­shall tábornok, valamint R. Carney, W. Healsey tengernagy és mások. »Milliárdok, amelyek nem garantálják a biztonságot« Josephscn harmadik cikkének ele­jén arról a pazarlásról ír, amely jel­lemzi a washingtoni hatóságok hadi­anyagvásárlásait. A szerző a hivata­los nyomozás során napfényre került anyagok alakján leírja, hogy a hadi­anyagbeszerzéssel foglalkozó tiszteli hatalmas tartalékokat tárolnak, me­lyek 20—30 évre, sőt még száz évre is elegendők! Sokan felteszik a kérdést, mi tör­tént az elavult katonai repülőgépek­kel, amelyek milliárdokba kerültek. A második világháború után az Ari­zonában járt utazó hatalmas katonai repülőgépekkel teli területet látha­tott. Ezek a repülőgépek ott rozsdá­sodtak és mentek tönkre. A légierők vezérkara most hatalmas zúzdát lé­tesített a repülőgép »temetőben«, ahol a gépeket fémhulladékká vál­toztatják. Kétségtelen, mutat rá a szerző, hogy ez a zúzda nagy szere­pet játszik a jelenlegi »gazdasági bommban«. Tíz év telt el hidegháborúban. E tíz év alatt az Egyesült Államok kor­mánya több mint 300 milliárd dollárt költött katonai célokra. Az amerikai légierők tábornokai — Josephson kifejezésével élve — elfecsérelték az ország erejét a »feltartóztató eszköz­nek« mondott atomlégierő kiépítésé­re, körülvették a szocialista tábort légitámaszpontok hálózatával, hatal­mas repülőgépanyahajókat, »mozgó szigeteket« építettek az atombombát szállító repülőgépek számára, inter­kontinentális bombázó gépeket gyár­tottak. És akkor »nagy fordulat« tör­tént az együttélés bizonyos formá­ját célzó politika irányában. A kor­mányfők genfi értekezlete, majd Eisenhower és Bulganyin levélvál­tása megmutatta, hogy egyik ország sem akar atomháborút kezdeni. Ennek ellenére — írja befejezésül Josephson — a hidegháborúban el­fáradt embermilliók növekvő élet­kedve láthatóan szüntelen beleütkö­zik egy olyan megingathatatlan erő­be, amilyen a mi óriási hadseregünk. A katona-bürokraták és rombolási szakértők impozáns sorai mögött meg ott állnak épp oly hatalmas szövetségeseik, az amerikai hadiipar­bárók, akik főként az »állandó vé­delmi készültségből« élnek. Éppen ezek az erők változtatták az Egye­sült Államok külügyminisztériumá­nak óriási diplomáciai eszközeit »tel­jesen militarizált számológéppé«, amely csak az »erős visszatartó té­nyezők«, vagy a »háború széléig« el­menő politikai tervek alapján tud működni. Ez a veszély, amelyre fel kell hívni a felébredt közvélemény figyelmét. A Szovjetunió ezt a sikerét párat­lanul bőkezű közoktatási és műsza­ki képzési rendszerének köszönheti — írja a Daily Mail. — Az összeg amelyet az idén közoktatásra ferdít fejenként átlag 33 fontnak felel meg míg Angii ában a közoktatásra fordí­tott összeg fejenként átlag 10 font India, Burma, Ceylon és más ázsiai országok képviselői, akik most Moszkvába tódulnak, őszintén kije­lentik: nem akarunk sem a Szovjet­uniótól, sem Angliától vagy az Egye­sült Államoktól füiggeni, de képzetí szakemberekre van szükségünk és csak orosz szakértőket kaphatunk. Ezért elfogadjuk őket és a Szovjet­unióba küldjük embereinket kikép­zésre. A cikk végül megállapítja: A Szov­jetunió szakemberek tekintetében számszerűleg messze megelőzte a Nyugatot és nemsokára minőség te­kintetében is túl fogja szárnyalni.-p§Og>jp§DgOlP§Oi<>iC^OÉ^^ MARIKA Barnaszemű, barnahajú, bájos, formás leány Marika, a templom melletti cukrászda dolgozója. Tegnap valahol felbosszantottak — gyakran éri az embert bosszú­ság —, hát bementem a cukrász­dába egy szimpla feketére. Rossz­kedvű, morózus voltam, haragud­tam mindenkire, magamra is. Marika jött az asztalomhoz, ked­vesen, vidáman, üdén, mint min­dig. — Parancsoljon — mondta mo­solyogva, de nem tettetett üzleti mosollyal, mint sokan teszik, ha­nem természetes, jóleső, őszinte udvariassággal, mely az ő született tulajdona, mely lényéből árad, su­gárzik. Nem először változtatta meg hangulatomat, hatott rám jó­tékonyan Marika udvariassága, kedvessége. Megfigyeltem, Marika kivétel nélkül mindenkit így fogad. Az emberek sokszor gondterhe­sen, vagy rideg, fanyar ábrázattal jönnek be az üzletbe és jó hangu­latban, mosolyogva távoznak. Nagy áldás az ilyen kiszolgáló. Ki tudná kiszámítani, hogy órán­ként, naponta, hetenként, havonta cukorsüteményeivel mennyi ked­vességet osztogat Marika, melyet megfizetni nem lehet. Okos delog lenne — gondolom —, ha azokat az embereket, akik kizárólag emberekkel foglalkoz­nak, jól megválogatnák, mert erre a tisztségre nem mindenki alkal­mas. Ehhez tiszta, meleg szív, őszinte emberbecsülés szükséges. Fontos dolog, mert a Marikák üde mosolya szebbé teszi életün­ket. SOMOGYI PÁL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom