Somogyi Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-30 / 126. szám

Saevda, 1956. május 30. SOMOGYI NÉPLAP s * A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS ★ Dicséret illeti a Kaposvári Ruhaiizem dolgozóit A közelmúltban számoltunk be enrol, hogy a Kaposvári Ruhaüzem gyártmányainak minősége jelentősen megjavult. A Ruhaüzem dolgozói nemcsak vállalták kollektív szerződé síikben a minőség további javítását, hanem a gyakorlatban Í3 megvalósí tották az/t. Ezt bizonyítja az alábbi kis levél is, melyet a fővárosiból hozo tt Kaposvárra a posta. íme a levél: Kaposvári Ruhaüzem Vállalat ve zetőségének, Kaposvár. Kedves Elvtársak! 1956. május 20-án Budapesten a Corvin Áruházban egy fiú és egy leányka tiroli ruhát vásároltam. A fi úruhát az önök cége gyártotta, a leánykaruhát egy budapesti kisipari szövetkezet. Engedjék meg, hogy pár szóval köszónetemet és elismerésemet fejezzem ki az Önök dolgozóinak a fiúruha kifogástalan jó kidolgozása ért. A két ruhácska kidolgozása kö­zött oly nagy volt a különbség, hogy nem tudtam megállni, hogy ne mondjak köszönetét az üzem dolgo zóinak. További jó munkát kívánok. Elvtársi üdvözlettel: Kővári Viktomé, Budapest, XI., Péterhegyi út 34. * # * Azt hisszük, e tevéihez nem kell kommentár. Szeretnek olvasni a háromfai diszisták Már híirt adtunk ar­ról, hogy a háromfai DISZ-fiatalok közül 45-en neveztek be a József Attila olvasó- mozgalomba. A fiata­lok azóta már szép eredményeket értele el, lelkesen és lelkiisme­retesen készültek a be­számolókra. Az első 'beszámolót május 10- én tartották meg, me­lyen Fodor Ákos, a já­rási könyvtár vezető­je üdvözölte a mozga­lom részvevőit. A meg­beszélésen Kerék Im­re volt az első, áld szá­mot adott felkészült­ségéről. Ő kezdetben a bronzjelvóny meg­szerzéséért indult, azonban — mint kide­rült — az ezüst jelvényt is megérdemelte. Mint­egy 20 könyvet olva­sott el az utóbbi idő­ben. Erről tanúskodott a szép külalakú és csinos elrendezésű, s tartalmában is megfe­lelő alvasmányi napló­ja. Több József Attilá­verset szavalt el, majd szépen elemezte őket. A többi fiatal beszá­molója is megfelelt a követelményeknek. Elő­adásuk választékos és színes volt. A több mint öt órán át tartó beszámoló után Fodor divtára átadta a jel­vényeket és az igazol­ványt a beszámolón el­ső ízben megjelent fia­taloknak. Dorcsi Sándor ált. isk. dgazigató. Megindult az élet a vései DISZ-ben Lesz-e Vörsön Nem az újságírónak, hanem a vör­Ki sokat jár, sokat lát — mondják, s ez így is van. Járok mindenfelé, beszélgetek fiatalokkal, felnőttekkel arról, hogyan élnek, hogyan dolgoz­nak. így jutottam el Vésére. A falu végén tábla hirdeti: »Vése termelő­szövetkezeti község«. Tehát ebben a faluban is új élet kezdődött. Ezzel a nagy változással megváltozott a fiatalok élete is. Mindegyikük egy közösség tagja, a Petőfi, Táncsics vagy a Dózsa Termelőszövetkezeté. Végzik a dolgukat szorgalmasan, reggeltől estig. Munka után össze­jönnek a művelődési otthonban, színdarabot tanulnak. Ahogy mond­ják, már több mint egy éve nem sze­repeltek a fiatalok színpadon. A múlt évben a DISZ-ről egyáltalán nem lehetett semmit hallani, él-e, hal-e. De a mag most már megvan. Tíz egynéhány fiatal, aki a pedagógusok segítségével színdarabot tanul. A falu népe nagy kíváncsisággal várta a Pettyest. A szereplők már izgulnak a szín­padon, a tanítók az utolsó tanácso­kat adják a szereplőknek. Felgördül a függöny ... Kezdettől végig a kö­zönség nagy tetszéssel, fel-felcsattanó tapssal fogadta a fiatalok szép, vi­dám előadását. Sokszor nevették és tapsolták meg a Pettyest, izgulva mosolyogtak bátortalan szerelmén. Sorolhatnánk még tovább a többi ügyesen játszó fiatal lányt és fiút, szinte valamennyit megdicsérhetnénk játékáért. SZITA FERENC levelező síelőnek kell ezt eldönteniük. A vá­lasz azonban nem egészen egyönte­tű. Gulyás' József elvtárs, a község pántfifkára azt mondja, nem sok idő kell hozzá és 'lesz, érik már a tsz megalakulásának gondolata a fejek­ben, csupán néhány gazda és min­denekelőtt néhány vezető példamuta­tó lépésére van szükség. Szabó Jó­zsef eQvtárs, a tanácselnök pedig ugyanerre a kérdésre azt válaszolja, hogy nehéz, nagyon nehéz, itt ugyanis mindenki a másikra vár, meg aztán a közeli tsz-ek sem mu­tatnak elég jó példát. Most tehát azt kellene megtudni, hogy a falu e két vezetője mire ala­pozza véleményét, mi az oka, hogy e két vélemény nem tud összhangba kerülni? S végül még egyet: kinek van igaza? Minden falusi ember tudja — aki­nek a községében van termelőszövet­kezet —, hogy a tsz-szervezés nem könnyű feladat, nem megy máról holnapra, és nem elég hozzá egy-két ember. Masszával!: ebben a munká­ban a pártszervezetnek és a tanács­nak szorosan együtt kell működnie. Példák sora igazolja, hogy az adja meg a tsz-szervezés alapját, ha a párttagok és tanácstagok elsőnek lépnek be. Utána már biztosabban g> ózhatnék meg másokat is. Vörsön pedig éppen ez hiányzik. Nincs meg a pártszervezet és a tanács között a szükséges összhang. Gulyás elvtárs azt hangoztatja, hogy a szervezést a tanácselnök hátráltatja, mivel ő maga sem lép a szövetkezetbe, így a népnevelőket legtöbb helyen kérdésre kérdéssel fogadják: aláírta-e már a tanácselnök? Kétségtelen, a kérdés jogos. A dol­gozók ma már elvárják a vezetőktől, hogy saját példájukkal járjanak elöl. Válaszképpen Szabó elvtárs Rákosi elvtársnak a budapesti nagyaktíván elmondott szavaira hivatkozik, mely szerint az önkéntesség elvét szigo­rúan be kell tartani. Ez természe­tes, nincs is példa arra, hogy ezt Vörsön valaki is megpróbálta volna megszegni. A község vezetői tisztá­ban vannak azzal, hogy az erőszak­kal létrehozott tsz-foől több kár szár­mazna, mint haszon. Azonban az ön­kéntesség nem spontaneitás; tervsze­rű, meggyőző munkával meg tehet rövidíteni azt az időt, mely alatt a dolgoz» parasztok a termelőszövetke­zetbe eljutnak. És ennek a meggyő­ző munkának az élére a pártszerve­zet és a tanács kell hogy álljon. Rá­kosi elv társ hangsúlyozta az önkén­tesség elvét, de azt is megmondta, hogy 1960-ra, a második ötéves terv végére el akarjuk érni, hogy dol­gozó parasztjaink többsége nagyüze­mi módon gazdálkodjék. A célkitű­zés tehát világos, a lehetőség és a jó példa adva van, mert Vörs közelében is számos jó tsz működik, mint pl. Sávolyon, Somogyszentpálon és még sok községben. Szabó divtára érvelé­sét tehát az étet cáfolja meg, mert bár igaz, hogy nem könnyű termelő­szövetkezetet szervezni, de lehet — még Vörsön is — és hogy hogyan, arra a környező tsz-ek jó példát ad­nak; Az igazság a párttitkár mellett áll Ezek után nem nehéz kitalálni, hogy az igazság Gulyás elvtárs mel­lett áll. Bizonyítja ezt a versieknek az a kívánsága is, hogy szervezzenek csoportos látogatást egy-egy jól mű­ködő termelőszövetkezetbe. Erre le­hetőséget kell adni. Ki kell elégíteni minden kívánságot, mely arra irá­nyul, hogy a dolgozó parasztok a gyakorlatban győződjenek meg a ter­melőszövetkezet előnyéről. Van olyan kis- és középparaszt, aki a barcsi Vörös Csillagot szeretné látni, de bi­zonyára sokukat kielégítené a sávo­ly! Szabadság Tsz meglátogatása is, hiszen a Szabadság a megye legjobb termelőszövetkezetei közé tartozik. Van ugyan, aki két-háxom évvel ez­előtt, sőt még ennél is régebben járt a kadarkúti, a keszthelyi és a sá­voly! tsz-ekben, s most arra hivat­kozik, hogy mindenütt voltak bajok. Igaz, ennek ellenkezőjét senki sem állítja, sőt nyíltan megmondjuk, hogy esetenként még most is előfor­dulnák kisebb zökkenők. Senki sem vonhatja azonban kétségbe, hogy az — FEJESEDIK a barcsi Vörös Csillag Tsz egy holdon vetett arany­földi káposztája. — NAGYMENNYISÉGŰ TAKAR­MÁNYKEVERÉKET SILÓZTAK a csökölyd Béke Tsz-ben. Eddig 50 köbméter Légány-féle takarmány­keveréket silóztak le, pár napon be­lül újabb 100 köbméter takarmányt silóznak. elmúlt két évben mérföldes lépések­kel haladtak előre termelőszövetkeae- teimk. Eredményeikről az újságok naponta adnak számot, de a saját szemével is meggyőződhet róla bárki; Elismert igazság már Somogyiban, hogy a legtöbb termelőszövetkezet jö­vedelme felülmúlja a jól gazdálkodó középparasztokét. Ha ezt Vörsön is sikerül megértetni, a dolgozó parasz­tok nem fogják halogatni a tsz meg­alakítását. Mert ugyan ki ellensége sajátmagának? Novak József 6 holdas dolgozó pa­raszt maga is elmondja, hogy mind­jobban kezd hozzászokni a belépés gondolatához. Csupán egy dolog ag­gasztja: nincsenek központi épüle­tek, ahová a közös áHatállományt el­helyezhetnék. Igaz, hogy gond ez, de csalt olyan, amit meg lehet és meg is fognak oldani Vörsön is. És nem Novák bácsi az egyetlen, alti úgy nyilatkozik, hogy igaz, a kenyere ja­vát már megette, de azért szeretné kitapasztalni, milyen is a termelő­szövetkezetben dolgozni. Dehát altkar miért nem lép be? Ö is a tanács ve­zetőire vár. Együttes erővel, meggyőző szóval No de azért Vörsön is vannak, akik nem kötik belépésüket mások elhatározásához, hanem miután meg- győzőtíitek arról, hogy a tsz-ibe* jcfob lesz, aláírták a belépési nyilat­kozatot. Ezek között van Bíró György 5 holdas dolgozó paraszt és még raj­ta (kívül hatan. Tehát, amint Gulyás elvtárs megállapította, nem sok idő kell hozzá, és Vörsön is megalakul1 a termelőszövetkezetet előkészítő bi­zottság. A pártszervezet ezt minden módon támogatja, de támogatnia kell a községi tanácsnak is, nem kü- lön-külön mindenki a maga útján, hanem együttes erővel, meggyőző, okos szóval kell elősegíteniük a ter­melőszövetkezet megalakulását Vör­sön. Vucsák Magda — ÁLLAMI GAZDASÁGOKBAN is lesznek úttörőtáborok. A DISZ Központi Vezetősége és az Állami Gazdaságok Minisztériuma — kísér­letképpen — több állami gazdaság­ban létesít úttörőtábort. Megyénk­ben Csiilagpusztán és Nagyberekben is üdülnek majd gyermekek. Az osztály harc néhány kérdése* A LENINI 1IÁ! A fenti sajátosságokat, a megvál­tozott osztály-erőviszonyokat figye­lembe véve kell megállapítanunk az osztályharc mai feladatait és mód­szereit. Egyik legfontosabb feladatunk, hogy egész népgazdaságunkban győ­zelemre vigyük a gazdálkodás szo­cialista rendszerét. Itt elsősorban a mezőgazdaság szocialista átszervezé­séről van szó, a falusi kisárutermelő gazdaságok átvezetéséről a szocialis­ta nagyüzemi gazdálkodásra. Ez is osztályharc. Mint Lenin mondja: »a proletariátus osztályharca azért, hogy a régi kizsákmányolok vissza ne tér­hessenek, hogy a felvilágosulatlan pa­rasztság szétforgácsolt tömege egyet­len szövetségbe egyesüljön«. A kisparaszti gazdaságok szocia­lista átalakítása természetesen tar­talmát és módszerét tekintve gyöke­resen különbözik a tőkés üzemek megszüntetésétől és szocialista átala­kításától. A kisparaszti gazdaságot nem sajátítjuk ki, hanem meggyőz­zük a dolgozó parasztokat a nagy­üzemi gazdaság fölényéről, s az ön­kéntesség elvét megtartva termelő- szövetkezetekbe tömörítjük őket. E munkában pártunk fontos sikereket ért el, jelenleg több mint 270 ezer parasztcsalád 2 434 000 kataszteri hold földön dolgozik termelőszövet­kezetekben. A szocialista ipar to­vábbfejlesztése, a szövetkezeteknek nyújtott további támogatás, vala­mint a szövetkezeti mozgalomban el­ért eredményeink teljesen reálissá teszik, hogy a második ötéves terv végére — mint ahogy azt a III. kong­resszus határozata is kimondja — hazánkban a mezőgazdaságban is túl­súlyba kerüljön a szocialista gazda­ság. A Szovjetunió léte, a szocialista tá­bor megerősödése kedvező körülmé­nyeket teremtett a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez is, Tanul­*A Szabad Nép május 27-i számából. ÍMAS JELSZÓ hattunk a Szovjetunió tapasztalatai­ból, lehetővé vált, hogy a meglévő, fejlett, jól gazdálkodó termelőszövet­kezetek saját példájukkal bizonyít­sák a szövetkezeti gazdálkodás fölé­nyét. Ez megkönnyíti a dolgozó pa­rasztok elhatározását, s nyugodtab- bá teszi a mezőgazdaság szocialista átszervezését. A szocialista mezőgazdaság megte­remtéséért folyó harcot pártunk to­vábbra is az ismert lenini hármas jelszó alapján vívja. Mint a proletár- diktatúra megteremtéséért vívott harcban, pártunk most is elsősorban a szegényparasztokra támaszkodik. E politika helyességét bizonyítja, hogy elősorban a szegény parasztok értet­ték meg a termelőszövetkezeti moz­galom jelentőségét, s léptek a tár­sasgazdálkodás útjára. 1955. decem­ber 31-én a termelőszövetkezetekben lévő parasztcsaládok tagságának 75,5 százaléka volt azelőtt legfeljebb hét holdon gazdálkodó paraszt. A sze­gényparasztokon kívül a munkásosz­tály ma már szilárdan támaszkodhat az egész termelőszövetkezeti paraszt­ságra. Márpedig a termelőszövetke­zetekben nagy és egyre növekvő számban foglalnak helyet a középpa- rasztok is. A lenini hármas jelszó értelmében pártunk igen fontos feladatának tart­ja, hogy erősítse a munkásosztály és a középparasztok szövetségét. Ehhez többirányú munkára van szükség. Egyrészt a szocialista törvényesség megtartásával növeljük a középpa­rasztok termelési biztonságát. Lehe­tővé tesszük, hogy megfelelően gaz­dálkodhassanak és maximálisan ki­használhassák gazdaságuk lehetősé­geit, tartalékait. Ehhez a középpa­rasztok megfelelő anyagi támogatást is kapnak. Másrészt szívós, meggyő­ző politikai munkával be kell bizo­nyítani, hogy felemelkedésük, igazi jólétük egyedüli útja a szövetkezés, s megtartva az önkéntesség lenini el­vét, a középparasztságot is a szocia­lizmus útjára kell vezetni. Ebben az évben április végéig több mint 35 000 parasztcsalád lépett a termelőszövetkezetekbe. A tapaszta­latok bizonyítják, hogy elsősorban ott fejlődött és erősödött a szövet­kezeti mozgalom, ahol következete­sen megtartották az önkéntesség le­nini elvét. Minden nyomás és erő­szak csak ronthat a dolgon. Viszont, ha párt- és állami szerveink, minden községben lendületesen, a lenini ön­kéntesség elvének szigorú megtartá­sával és megtartatásával végzik a termelőszövetkezetek szervezését, megvan a lehetősége, hogy a kisáru­termelő parasztgazdaságokat új vá­gányra vigyük anélkül, hogy különö­sebben kiéleződne falun az osztály­harc. Ez annál is inkább fontos, mert el akarjuk kerülni, hogy a szövet­kezeti gazdálkodásra való átállás együtt járjon a mezőgazdasági ter­melés csökkenésével. Sőt, mint ahogy ez a második ötéves terv irányelvei­ből kitűnik, a szocializmus alapjai lerakásával egy időben a mezőgazda­ság termelését mintegy 27 százalék­kal növelni akarjuk. A legutóbbi években a már emlí­tett helytelen kulákrendelet követ­keztében, más esetekben személyi bosszúból vagy egyszerű tudatlan­ságból sok középparasztot a kulákok közé soroltak. Vonatkozik ez azokra a középparasztokra is, akiket azért minősítettek kulákoknak, mert esz­tendőkkel ezelőtt volt egy maguk ve­zette cséplőgépjük, vagy mert föld­jükön kívül kis műhelyük volt, mely­ben azonban maguk is dolgoztak. Má­sokat viszont kulákrokonságuk miatt tekintettek, helytelenül, kuléknak. A középparasztokkal való szövetség megerősítéséért végzett politikai munka legaktuálisabb része, hogy ezt a hibát kijavítsuk. S az ilyen közép­parasztokkal szemben megszüntes­sünk minden megkülönböztetést. Ezt a munkát a dolgozó parasztok bevo­násával, nagy körültekintéssel, de a lehetőség szerint gyorsan el kell vé­gezni. Pártszervezeteink tartsák elsőren­dű kötelességüknek, hogy az elköve­tett hibákat helyrehozzák, s ehhez a pártálapszervezeteknek és a helyi elvtársaknak aktív segítséget nyújt­sanak. Elvtársaink bátran szakítsa­nak a múlt években kialakult sablo­nokkal, ne azt vegyék figyelembe, hogy az illető fizet-e mezőgazdaság­fejlesztési járulékot, szántóföldjén kívül van-e szőlője, mennyi földjé­nek aranykorona-értéke stb., hanem mindenekelőtt azt, hogy kizsákmá­nyoló volt-e vagy jelenleg folytat-e kizsákmányolást. A lenini hármas jelszónak megfe­lelően, de figyelembe véve a megvál­tozott viszonyokat, továbbra is har­colnunk kell a kulákok ellen. Ezt a harcot azonban törvényes eszközök­kel, a szocialista törvényesség szigo­rú megtartásával kell folytatni. A még ma is kizsákmányoló tevékeny-, séget folytató kulákokat gazdasági­lag korlátozni kell. Meg kell akadá­lyozni a kulák kizsákmányolás fel­éledését, a feketézés, a kupeckedés elterjedését. Nem szabad elfelejteni, hogy a kizsákmányolási lehetőségek­től megfosztott kulákok egy része ágál a népi demokratikus rendszer ellen, nem nyugszik bele egykönnyen kiváltságos helyzetének megszünte­tésébe. Ezeket az elemeket le kell leplezni s politikailag el kell szige­telni. A kulákok elleni harcunkban fi­gyelembe kell venni a kulákok meg­változott, jelentékenyen meggyengült helyzetét. Mint a fentebbi kimutatá­sok bizonyítják, a kulákok gazdasági ereje minimálisra csökkent és poli­tikai befolyásuk összezsugorodott. A volt kulákok közül sokan üzemekben, építkezéseken, állami gazdaságokban helyezkedtek el. Mások pedig falu­jukban maradtak. Ez utóbbiak több­sége általában két keze munkájából él, kizsákmányolási tevékenységet esetleg már évek óta nem folytat, tudomásul vette, hogy régi kiváltsá­gos helyzete visszavonhatatlanul megszűnt. Megtartja törvényeinket, tiszteletben tartja népi demokratikus rendünket. Ezek számára lehetővé kell tenni, hogy nyugodtan és bizton­ságosan gazdálkodjanak. Az eddig követett gyakorlatot — hegy a falusi kizsákmányolót, a ku- lákot nem vették fel a termelőszövet­kezetbe — nem kívánatos változtatni. Azonban a kulákok rokonait, gye­rekét, vejét és egyéb hozzátartozó­ját, ha kizsákmányolást nem folyta1- tott, s a szövetkezeti tagság hozzájá­rul, fel lehet venni a termelőszövet­kezetbe. Pártunk 1953 júniusában tett bizo­nyos lépéseket, hogy elválassza a kö­zépparasztokat a kulákoktól, s hogy megszüntesse a kulákokkal szemben alkalmazott túlzásokat és törvényte­lenségeket is. Ez a munka azonban nem volt elég következetes. Egyrészt továbbra is érvényesnek tartottuk az osztályharc feltétlen és állandó éle­sedéséről szóló tételt, másrészt aka­dályozták ezt a munkát a jobboldali elhajlók is. Elterjedt a kisparaszti gazdaság rentabilitásáról és az »örök paraszti« életformáról szóló helytelen nézet. Elhalványult a mezőgazdaság szocialista átszervezésének perspek­tívája. Feléledtek, sőt egyes helye­ken ellentámadásba mentek át a fa­lu kapitalista elemei, kezdték vissza­követelni kisajátított, vagy az állam­nak átadott ingatlanaikat, állataikat, amelyek többsége már a termelőszö­vetkezetek vagy az állami gazdasá­gok birtokában volt. Sokan közülük ismét folytatni akarták kizsákmá­nyoló tevékenységüket. Ez természe­tesen megengedhetetlen volt, mert visszatérést jelentett volna a kapita­lizmushoz. Azok a változtatások, amelyeket a párt most eszközöl politikájában, nem támaszthatnak a kulákokban kapitalista illúziókat. S a dolgozó pa­rasztok előtt se homályosítsák el a szocialista perspektívát. Ellenkezőleg, figyelembe véve a falu szocialista át­szervezésében elért eredményeinket, az osztályok erőviszonyaiban bekö­vetkezett változásokat, a szocialista fejlődést akarják meggyorsítani. Ez felel meg a munkásosztály politiká­jának, mely a kizsákmányolás teljes megszüntetésére, a kizsákmányoló kisajátítására, a szocializmus teljes felépítésére irányul. Ez a politika fe­lel meg a dolgozó parasztság érde­keinek is.; (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom