Somogyi Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-22 / 96. szám

6 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1956. április 22. Maxim Gorkij: LENIN ÉRDEKESSÉGEK inncn-onnaű^ LENIN arcképét megrajzolni ne­héz. Külsejét egészen elborítják a szavai, mint a halat a pikkely. Egy­szerű volt és közvetlen, mint min­den, amit mondott. Lenin hercázmusából teljesen hi­ányzik a külső ragyogás. Heroizmu- sa az Oroszországban nem ritka sze­rény aszkéta-hősiesség, mely azok­nak a becsületes orosz in telitek tu el torra daknároltn ak a tulajdonsága, altik rendíthetetlenül hisznek ab­ban, hogy a szociális igazság meg­valósítható a földön. Lenin faeroiz- musa annak az embernek a heroiz- inusa, aki a világ minden ölemé­ről lemondott, az emberek boldog­ságáért való nehéz munka kedvé­ért, ... Ma is magam előtt látom a nevetségesen szegényes, iáiból épült templom mezítelen falait London külvárosában, a nyomorúságos is- kclaszobára emlékeztető szűk kis terem csúcsíves ablakait. Ez az épület csak kívülről hasonlított templomhoz, belül teljesen hiá­nyoztak a vallásos kultusz tárgyai, sőt az alacsony szószék sem a le­iem belsejében állott, hanem a két ajtó között a bejáratnál. Mindaddig nem találkoztam Lenin­nel, írásait sem olvastam annyira, amennyire keüiett volna. De az, amit olvastam és még inkább a Le­nint személyesen ismerő elvtársak lelkes nyilatkozatai, nagyon vonzot­tak hozzá. Mikor bemutattak neki, erősen megszorította a kezemet, fi­gyelmesen rámnézett és régi isme­rős hangján, tréfásan mondotta: — Jó, hogy eljött! Maga ugye szereti a verekedést? Itt nagy cse­tepaté i'asz. Én nem ilyennek képzeltem Le­nint. Valami hiányzott belőle szá­momra. Raccsoiit, kezét a hóna alá dugja és karját kifeszítve áll. És egészbenvéve, valahogy túlságosan egyszerű, nam érez benne az ember semmit a »vezéréből. Én író va­gyok. A foglalkozásommal jár, hogy megfigyeljem az apróságokat s ez már szokásommá, néha bosszantó szokásommá vált. Mikor Plechánov élé »vezettek-«, két kezét a mellén keresztbefonva állt és szigorúan, unottan nézett rám, mint ahogy a munkájában ki­fáradt tanító néz, ha még egy ta­nítványt hoznak elébe. Azzal az ugyancsak elcsépelt frázissal foga­dott, hogy »tisztelője vagyok a te­hetségének«. Ezenkívül semmi olyasmit sem mondott, ami emléke­zetemben maradt volna. És a kongresszus egész tartama alatt egyikünknek sem jutott eszébe, hogy jó volna egy (kicsit »elbeszél­getni.« Ez a kopasz, raccsoló, zömök, erős ember viszont egyik kezével szofcráteszá 'homlokát simogatva, másik kezével a kezemet rázva, cso­dálatos élénk szemében gyengéd fénnyel, azonnal az &Anya« hibá­iról kezdett beszélni és kiderült, hogy már kéziratban olvasta, amit Ladizsnyikovtől, a kiadómtól ka­pott meg. Én azt mondtam, hogy siettem a könyv megírásával, de ar­ra sem volt időm, hogy megmagya­rázzam, miént siettem. Lenin már bólintott és maga magyarázta meg: jó hogy siettem, a könyvre szük­ség van, sok munkás vett részt ön­tudatlanul, ösztönösen a forradalmi mozgalomban és m*st nagy hasz­nunkra lesz az »Anya« elolvasása. »Nagyon időszerű könyv.« Ez volt egyetlen, de számomra nagyon értékes bókja. Aztán kikérdezett arról, hogy lefordítják-e az »Anyát« idegen nyelvekre, s. hogy mennyire csonkította meg az orosz és az ame­(Szemelvény) töltöttem, hangulatom nagyon rosz­szabbodott. És egyszerre, mint a mesében itt vagyok az Oroszországi Szociál­demokrata Párt kongresszusán. Per­sze, hogy ünnep volt ez. De ünnepélyes hangulatom csak az első ülésig tartott — amíg ki nem tört a vita a »napirendi« kérdé­séről. A vita vadsága hideg zuhany­ként zúdult rám, nemcsak azért, mert éreztem, hogy milyen élesen szakadt a párt reformistákra és for­radalmárokra — ezt már 1903 óta tudtam, — hanem azért is, mert lát­tam, hogy mennyire gyűlölik a re­formisták Lenint. Ez a gyűlölet át­járta beszédeiket és úgy buggyant ki szavaikból, mint a nagy nyomás alatt álló víz a régi tüzoltócsöből. ÉS ÍME, Vladimir Iij'ics gyors léptekkel a pódiumra sietett és racs- csolva mondta: »Eltvtársak!« Úgy éreztem, hogy rosszul beszél, de már egy pillanat múl/va engem is, mint a többieket »lenyűgözött« beszé­de. Először életemben hallottam, va megtudtam, hogy mibe került neki ez a külső nyugalom. Az volt a benyomásom, hogy II- jics ereje, harciassága, önbizalma a kongresszus minden napjával nő, hogy napról-napra keményebben csengenek a beszédei s a kongresz- szus bolsevik részének hangulata napról-napra határozottabbá, szi­gorúbbá válik. Néhány munkás, aki most látta először Lenint, a Hyde-parkban Leninnek a kongresszuson tanúsí­tott viselkedéséről ibszéiigetett. Va­lamelyik a következő jellemző sza­vakat mondotta: — Nem tudom, lehet, hogy itt Európában a munkásoknak vám még más ilyen okos emberük is, Bebul vagy más valaki. De, hogy volna még egy olyan, aknt én azonnal így megszeretnék, azt nem hiszem! Egy másik munkás mosolyogva hozzáfűzte: —• Ez a mi emberünk! — Plechánov is a ml emberünk — hangzott az ellenvetés. hogy a politika legbonyolultabb kér- j déseinö] ilyen egyszerűesn lehet be-1 széltni. Ez a szónok nem próbált szép frázisokat szerkeszteni, de minden szónak csodálatos könnyed­séggel a legpontosabb értelmét ad­ta. Nagyon inehéz megrajzolni azt a mély benyomást, amit a szónoklata tett. Előrenyúj tott keze és kissé felemeli tenyere, mely mintha minden szót mérlegre tett volna, visszautasítva az ellenfél frázisait, nyomós érvek­kel helyettesítve azokat, bizonyíté­kokkal, hogy a munkásosztálynak joga és kötelessége saját útján és nem a liberális burzsoázia mögött, sőt nem is vele egy soriban haladni, — mindez rendkívüli volt és mind­ezt. Lenin valahogy nem a saját ne­vében, de tényleg a történelem akaratából mondotta. Beszédé­nek tömörsége, befejezettsége, köz­vetlensége és ereje, ő maga ott a pódiumon —• mindez olyan volt, mint valami klasszikus mű: min­den a helyén benne és semmi se fö­lösleges, semmi cicoma és ha van is, nem* látszik, mert annyira ter­mészetes és szükséges, mint az ar­con a két szem, a kézen az öt ujj. Ami az időt illeti, Lenin keve­sebbet beszélt, mint az előző szónak, de ami a benyomást illeti, sokkal többet; nemcsak én éreztem ezt, a hátam mögött lelkesen suttogták: — Tömören beszél... így is volt. Minden érve önma­gától bontakozott ki a benne rejlő erő folytán. A mansevikek nem resteJiték meg­mutatni, hogy Lenin beszéde kel­lemetlen nekik. Lenin maga pedig — több mint kellemetlen. Minél meggyőzőbben bizonyította Lenin, hogy a pártnak a forradalmi elmé­let magaslatára kell emelkednie, hogy jobban ellenőrizhesse a gya­korlatot, annál gyűlölködőbbek vol­tak a közbeszólásak. — A kongresszust nem azért hív­tuk egybe, hegy filozofáljunk! — Ne tanítson bennünket, nem vagyunk gimnazisták! Különös igyekezetét fejtett ki egy magas, szakállas, rőföskereskedőké- pű ember. ...AZ INGERÜLTSÉG, a gúny, a gyűlölet gonosz, forró szele fújt a teremben, százak szeme különböző­képpen tükrözte vissza Vladimir Tljics alakját. Nem látszott rajta, hogy az ellenséges kirohanások iz­gatják, hévvel beszélt, de nyoma­tékkai), nyugodtan. Néhány nap múl­A féléiét fején találta a szöget. — Plechánov tanítónk és amel­lett úr, de Lenin: vezérünk és elv- társunk. Egy fiatal tréfásan jegyezte meg: — Plechánovat szorítja a kabátja. ...MINDIG ugyanabban a kis, olcsó vendéglőben ebédeltünk egy kis társasággal együtt. Észre­vettem, hogy LJjics nagyon keveset eszik. Két-három tojásból rántottéit, egy szelet sonkát, egy pohár sűrű •barna sörrel. Látszott, hogy nem sokat törődik önmagával és megle­pett, hogy mennyire törődik a mun­kásokkal. Az élelmezés kérdését M. F. Andrejeva asszony intézte és Lenin megkérdezte: — Mit gondol: nem éheznek az elvtársak! Nem? hm ... hm ... De talán mégis nagyobb porciókat kel­lene adni. Eljött a szállodába, ahol laktam és látom: tapogatja az ágyat. — Miit csinál? — Azt nézem, nem nyirkos-e a le­pedő? Én nem értettem meg azonnal, hogy miért kell Leninnek tudnia, milyenek Londonban a lepedők? Lenin észrevette csodálkozásomat és megmagyarázta: — Vigyázni kell az egészségére. 1918 őszén megkérdeztem Dimit­rij Pavlov szormovói munkást, hogy véleménye szerint melyik Lenin legkiemeillkedöbb jellemvonása? — Az egyszerűség. Egyszerű, mint az igazság. Ezt úgy mondta, mint amit jól átgondolt és régen megállapított. Tudvalevő, hogy az embert a leg­szigorúbban saját alantasai ítélik meg. De Lenin sofőrje. Gáli, aki so­kat tapasztalt ember, ezt mondta: — Lenin — rendkívüli ember, ilyen nincs több. Viszem egyszer a Mjasznickája utcán, nagy a forga­lom, alig tudom vezetni a gépet, feleli, hogy összezúzzák, tülkölök, nagyon izgatott vagyok. Ö meg ki­nyitja a kocsi ajtaját, a kocsi hág­csóján keresztül hozzám kapaszko­dik — minden pereiben elütheti va­lamilyen jármű és azt mondja : »Köreim, GUI, ne idegeskedjék, csak vezesse a gépet, mint a többiek.« — Én régi sofőr vagyok, én tudom, hogy ilyet más nem tesz. Nehéz visszaadni, megrajzolni azt a természetességet cs hajlékony­ságot, amellyel minden benyomása egy mederbe ömlött. Gondolatai, mint az iránytű mu­tatója, hegyükkel mindig a dolgozó nép osziályérdekai felé fordultak. »Könyvekből lesz a híd« Ez a jelszava az egyik NDK ki­adóvállalat most megjelent (kataló­gusának. Erre a jelszóra hivja fel ol­vasóinak fiigyeimét a Neue Rhein- zeitung című nyugatnémet lap. A lap közli, hogy az egyik lipcsei könyvkereskedelmi cég több nyu­gatnémet városban kiállítást rende­zett az NDK irodalmi alkotásaiból. A ikLátiitoit könyveket Essen és a •többi 'nyugatnémet város könyves­boltjaiban árusítják. »Ezt. a Jtiálliítást hídnak lehet te­kinteni a Szövetségi Köztársaság és az NDK lakossága között«, — jegyzi meg a lap. »A kiállítás arról győz meg bennünket, hogy a politikai kü­lönbségek ellenére, sőt talán éppen azok miatt, szükségünk van ilyen hidakra.« A nyomor statisztikája »Jövedelmem hosszú évek óta a létminimum alatt van. Ha időmként nem szerepelhetnék a rádióban és az egyik színházban, kicsiny gyerme­keimmel együtt éhenhalhatnék ...« Az egyik nyugatnémet regény- és drámaíró fenti szavait a Der Schrift­steller, a nyugatnémet Írószövetség lapja idézte. Ugyanez a lap »A nyo­mor Statisztikája« című cikkében a következőiket írta: »A megkérdezett alsószászországi írók, képzőművészek és zeneszerzőik több mint fele művészi tevékenysé­gével havonta alig 200 márkát ke­res«. Ez lényegesen alatta van a hivatalos létminimumnak. Tudja-e, hogy... ... ha cseppfolyóssá lett levegőbe bemártunk egy rózsát, az olyan törékeny lesz, mint a •porcelán. ... az észak-amerikai Missisippi folyam toír- kalata közelében egy petróleumkereső fúró­lyuk mélysége elérte a 6615 métert, de a fú­rást még 6850 méter mélységig folytatták. * ... a Balkán szó bol­gárul egyszerűen hegy­séget jelent, amikor te­hát magyarul Balkán- hegységlrői beszélünk, voltaképpen azt mond­juk: hegység-hegység. ... az ólom nagyon lágy, a lefektetett ólom­csöveket, ólomvezetéke­ket a mezei egerek, mókusok, de nemegy­szer sok rovar éles rá­gószerve is alaposan megrongálja. ír s.. a kézi vetég ka­taszteri holdanként 20- 25 kilogramm maggal többet használ el, mint a gépi vetés, 1 millió holdon tehát 200— 250 000 métermázsa sze­mes termény elpocsé- kolását jelenti. ... a pápa és a szer­zetes rendek óriási tő­kéi számtalan olaszor­szági vegyi, villamossá­gi, vasúti, élelmiszer­ipari, faszénfeldolgozó vállalat, biztosító inté­zet, bank, ingatlanfor­galmi és építőváilalat részvényeiben vannak elhelyezve. ... a magyarországi városokban még a XVI. században sem voltak gyógyszertálrak, és az egyes nagyobb német­ajkú városokban emle­getett apothecariusok sem voltak gyógyszeré­szek, hanem fűszerke­reskedők. ... Magyarországon 1030 tavaszán 30 000 kubikos — a magyar kubikosok kétharmad részs — munka nélkül volt, ez a családtagok­kal együtt 150 000 éhe­zőt jelentett. Üjtípusú sportrepülő­gép Csehszlovákiában né­hány nappal ezelőtt tette meg első próba- repülését a —226—T« típusú sportrepülőgép. A próbarepülés teljes mértékben sikerült. Az újtípusú repülőgép Minor—6 típusú mo­torja 160 lóerős. A re­pülőgép súlya 580 ki­logramm, óránkénti maximális sebessége 240 kilométer. Emelkednek az angol postai díjszabások Hill angol postaügyi miniszter április 11-én élénk tiltakozás és köz­bekiáltások közepette bejelentette az álsó- házban, hogy a postai szállítmányok díjait és a távbeszélődíjakat fel­emelik. A gengszlerfilmek áldozata Egy északvirgíniai bíróság életfogytiglani fogságra ítélte Tommy Williams 14 éves ta­nulót, aki lltilenc éves játszótársát kalapáccsal megölte. A fiatalkorú •gyilkost a gengszter­filmek és kalandorregé- nyek ösztönözték erre a tettre. Huszonhét percig mű- szíwel és tüdővel A chicagói »Memo­rial« kórház sebészei 27 percre leállították egy 7 éves kisfiú szív­ós tüdőműködését ope­ráció miatt. Huszonhét percig a •kis Róbert műszíwel és műtüdővel élt, miköz­ben' elvégezték rajta a műtétet. A kisfiú az operáció után hamaro­san meggyógyult. Hegycsúcsba ütközött egy repülőgép •Egy angol kétmoto- ros kereskedelmi repü­lőgép beleütközött, egy hegycsúcsba néhány perccel a pittsburgi re­pülőtérről való felszál­lás után. A gépen 3 fő­nyi személyzet és 33 utas volt. Közülük hu- szonketten meghaltak, tizenegyen súlyosan megsebesültek. Tibetben marhavész elleni szérumot gyártanak Tibet békés felsza­badítása után a népi •hatalom nagy gondot fordított az állatte­nyésztés fejlesztésire és a korszerű állat- egészségügy és állat­orvosi hálózat kiépí­tésére. Ennek érdeké­ben Lhasszában szé­rum-laboratóriumot lé­tesítettek. A közel­múltban a laborató­riumban elsőízben kezdték meg marha­vész eilend szérum gyártását. A tervek szerint az idén a la­boratórium dolgozói ebből a szérumból leg­alább 600 000 köbcen­timétert biztosítanak és ugyanakkor továb­bi 170 000 köbcenti­méter egyéb széru­mot gyártanak a kü­lönböző járványos ál­latbetegségek gyógyí­tására és megelőzésé­re. A szérumok hazai gyártása igen jelentős, hiszen Tibet legfonto­sabb háziállata a yak. amely nemcsak a la­kosság élelmiszer- és ruhán eműszükségfetjó- nefc jelentős részét fe­dezi. hanem igavané jószágként is kiváló. Áram nélküli lámpák Az amerikai tenge­részet újabb, áram nélküli lámpák hasz- máliaitót vezette Ibe. A lámpák fénye elég erős ahhoz, hogy mel­lettük újságot lehes­sen olvasni. A világí­tó anyag rádióaiktív stroncium izot ónból és cinkszulfidbói áll. A rádióaktív stromciunt láthatatlan sugarai felvillanásra készte­tik a cinkszulfid atom­jait. A sugárzás ál­landó és vülágdfóereje az eddig használt rá- diumos világítóberen­dezésekkel' ellentétbe« több évig változatlan marad. Ugyanis a rá­dióaktív stroncium nem alfa. hanem béta sugarakat bocsát foi s ezek nem roncsolják olyan erősen a cink- szunfid kristályokat. Ugyanezen elv alán­ján nemcsak »örök­égő« 7seb'á,mr>'’lk. ha­nem) világító falak és lépcsők is készíthetők. Milliárdos károkat okozott A legújabb női frizura a hideghullám Olaszországban Amerikában riikiai cenzúra és amikor meghallot­ta, hogy a szerzőt vád alá heLye2ték, először összeráncolta a homlokát, aztán fejét fölvetette, lehunyta a szemét és elnevette magát valami furcsa nevetéssel. Nevetésére oda­jött, ha jól emlékszem. Fonna Urai­szidj és még hárem munkás. Nagyon ünnepélyes hangulatban voltam: háromszáz válogatott párt­tag között találtam magam és meg­tudtam, hogy százötvenezer szerve­zett munkás küldte őket a kongresszusra. Magam előtt lát­tam a párt összes vezéreit, a régi fcirradialmárokat: Plechá- novot, Axelrodot, Deutschot. Ün­nepélyes hangulatom egészen ter­mészetes volt és az olvasó is meg­ért, ha megmondom, hogy az álatt a két év alatt, amit hazámtól távol Olaszországon újabb hddeghuUám vonult végig a napokban. Az Abruz- -ókbain és Umíbriiában volt a leghi­degebb, hó is esett, A mezőgazda­ságban ez a kései hideghullám óriá­si károkat okozott, a veszteséget több milliárd lírára becsülik. Az olajfák teljesen elfagytak, s amelyek kevésbé fagytak el, azoknak is kell 4—5 év, mire újra normális termést ■hoznak. A manduláiák tönkremen­tek. Előreláthatólag más gyümölcs­fák termése sem lesz normális kb. 3 évig. A szőlők Is nagyon megsimy- it'k ezt a szokatlan hideget. A hideg- huliliám nemcsak a 'gabonákat fa­gyasztotta ki, hanem még a füvet is a réteken. Hasonló hideghullám és hóvihar vonult végig az Egyesült Államokon ds, s különösen New York államban pusztított. Egy amerikai fodrász merészet al­kotott. Nincs szükség többé ondolfá- lásra, nála a geometria uralkodik. Az áldozat haját egy háromszög- alakbairíi hagyta csali meg, amely a honátokról indul s hátul a nyalt­nál csúcsban végződik. Kétoldalt a hajat l'eborotválta, míg a háromszög­iben megmaradt hajból kefefrizurát csinált. Úgy néz ka, mint egy török •kopasz fejével, középen csak egy copf lóg le a nyakába. Az áldozatnak az emberek csak azt kívánják, hogy minél gyorsabban nőjön ltd szép haja. Kétszeres lent isztrófa Kilencven kilóméture a mexikói partoktól a »Matul« nevű mexikói hajó kigyulladt, felborult, s néhány perc múlva elsüllyed 1. A tengerpartról érkező hydroplá-j nők még időben jöttek s az embere­ket megmentették. Az egyik hydroP" Ián azonban eddig még meg nem állapított oltok miatt a tengerbe zu­hant.

Next

/
Oldalképek
Tartalom