Somogyi Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-02 / 80. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1956. április 3. As új szovjet leszerelési javaslat a népek érdeklődésének középpontjában Mint ismeretes, a szovjet kormány 1955. május 10-én olyan leszerelési javaslatokat itarjesztekt elő, amelyek reális eJlapat nyújtottak e fontos probléma megoldásához. A nyugati hatalmaik nem értettek egyet ezek­kel a javaslatokkal, nem mentek be­le az atomfegyver elitr,Oltásába és az áJfliamok fegyverzetéből való kivoná­sába. Hy módon az egész leszerelési probléma — mind az atomfegyver el listásának, mind a fegyverzet csök­kentésének kérdése — hosszú idő óta zsákutcában van. A szovjet kormány továbbra is hí­ve annak, hogy a magiegyvereket teljesen és feltétel nélkül tóflihsák el, s vonják Od az áHHamck fegyverzeté­ből. A szevjet kormány azonban, hogy kimozdítsa a leszerelés ügyét a holtpontról és pozitív eredmények szülessenek ebben a kérdésben, újabb javaslatot terjesztett be, amely a fegyveres erők és a hagyományos fegyver­zet csökkentésének kérdését nem egyelőre csak kevés kemmentánt fűz­nek a Szovjetunió új leszerelési ja­vaslataihoz. Londoni körökben azt hangoztat­ják, hegy »még nem leimt felismerni ezeknek a javaslatoknak az igazi je­lentőségét.« Mindamellett hangsú­lyozzák, hogy a nyugati küldöttek el­ső pillanatban úgy érezték, »az orosz terv megközelíti saját előző javasla­taikat, amelyekben a nemzetközi fel­ügyelet és ellenőrzés rendszerét in­dítványozták.« A Daily Express politikai tudósító­ja a szovjet javaslatokról írva ki­emeli, hogy »a Szovjetunió új lépé­seket tett a hagyományos haderők jelentékeny csökkentésére egy világ- leszerelési terv részeként.« A lap szerint az a tény, hogy a Szovjetunió leszerelési tervében nem javasolja az atomfegyvorzet csökken­tését, a javaslatot »szoros összhang­ba hozza a leszerelésre vonatkozó amerilcai elgondolással.« A lap a szovjet terv legjelentősebb vonásá­nak tartja azt, hagy »a hagyományos haderők csökkentése nemzetközi el­lenőrzés alá kerülne«. A Times diplomáciai, tudósitója azt hangsúlyozza, hogy »a hagyományos fegyverekre vonatkozó sikeres leszerelés olyan légkört teremthet, amelyben meg lehet majd fontolni az atornle- szerelést is«. megegyezés az atomfegyver el­tiltása kérdésében. Ez nem jelenti azt, hogy a szovjet 'kormány ilehetetieinnek tartja az alom- és hidrogénfegyver eltiltására vonatkozó megegyezés elérését. El­lenkezőleg, a szovjet kormány min­den erőfeszítését arra szándékozik összpontosítani, hogy már a legköze­lebbi jövőben pozitívan megoldják ezt a problémát, amely' páratlan je­lentőségű az egyetemes béke és biz­tonság biztosítása szempontj álból. Mint közük, Az új szovjet javaslat nemzet­közi egyezmény megkötését írja elő a hagyományos fegyverzet és a fegyveres erők csökkentéséről. Ez elő fogja mozdítani a megegye­zést az atom- és hidrogénfegyver ©Máltásában és az államok fegyver­zetéből való kivonásában. A javaslat szerint a hagyományos fegyverzet és a fegyveres erők korlátozására és csökkentésére irányuló intézkedése­ket 1956—1958. évelőben hajtanák végre. A láp annak a véleményén ele ad hangot, hogy az új szovjet terv »pár­huzamot teremt a szovjet álláspont és Macmillan által a második genfi ér­tekezleten kifejtett nézetek között«. A Német Demokratikus Köztársa­ság és Nyugat-Németország sajtója és rádiója naigy figyelmet szentel az ENSZ leszerelési albdzotítságóbam előterjesztett új szovjet javaslatok­nak. A Qapoik és rádióadók vezető he­lyen ismertetik a Szovjetunió lesze­relési javaslatait, és kiemelik azt a szovjet kezdeményezést, hogy Euró­pában Németország két részéből és a Németországgal szomszédos álla­mok területéből alkossanak különle­ges övezetet, ahol csökkentik a fegy­verzet állományát és a haderő lét­számát. A Die Welt című hamburgi lap el­ső hínmaigyarázaitában kijelenti: A magyar és a holland kormány megbízottai Hágában kereskedelmi tárgyalásokat folytattak. A szívélyes légkörben megtartott tárgyalások eredményeként aláírták a magyar— holland árucsereforgalmi megállapo­dás új jegvzőkönyvét, amely 1957. március 31-ig szabályozza a két or­szág közötti árucsereforgalmat és an­nak mintegy 15 százalékos emelését »A reményt keltő szovjet javas­latok lehetővé teszik részleges leszerelési egyezmény létrejöt­tét«. A nyugat-toerlimd Der Kurier hang­súlyozza, hogy a Szovjetunió tovább­ra is a nukleáris fegyveres teljes és feltétlen eltdütása (mellett foglal ál­lásit. Ha megszüntetnék a fegyverkezési versenyt.!. Mennyivei könnyebb, boldogabb lenne az emberek élete, ha a nyu­gati államok elfogadnák a Szovjet­unió által javasolt leszerelési egyez­ményt. Kiszámították, egy egy tor­pedó ára öt családi ház építési költ­ségeit fedezné. Egy tank árából pe­dig egy modern iskolát építhetnek fel teljes felszereléssel. Egy bombázó árából egy korszerűen berendezett kórház telne ki Egy cirkáló kiállítási költsége pedig korszerű gépekkel be­rendezett nagyméretű gyár felépítési költségeire lenne elég. Most képzeljük el, hogy 209 torpedó, 2 tank, 1 bombázó, 2 cirkáló árából kitelne: 1000 csa­ládi ház, 1 modern iskola, 1 kor­szerűen berendezett kórház és 2 nagyméretű gyár — azaz kikere­kedne egy szép kis vidéki város, aihcfl az embereknek még munkale­hetőséget is lehetne biztosítani. E képzeletbeli vidéki város néhány szerénytelenebb lakója megkérdez­heti tőlünk: na és mivel rendezze be a családi házát? Nos: egy gépfegyver ára pontosan elég egy háló- és nappali szobabe­rendezésre. S ha e vidéki városka lakói szé­pen és elegánsan szeretnének öltöz­ködni, egy lökhajtásos vadászgép árából kétezer embeH öltöztethetnek fel tetőtől talpig. Mindennek a tetejében most már csaik azt képzeljük el, hogy mire jutna egy hidrogénbomba árából... irányozza elő. A megállapodás értelmében Ma­gyarország Hollandiának szerszám­gépeket, elektromosipari, könnyű­ipari cikkeket, valamint mezőgazda- sági és élelmiszeripari termékeket szállít, textilipari anyagok, vegyi- és elektromosipari cikkek, m'ógyszerek, valamint mezőgazdasági cikkek elle­nében. V teszi függővé attól, Iérejön-e A Szovjetunió új leszerelési javaslatainak első visszhangja A nyugati hivaitalLos körök és lapok Aláírták a magyar—holland árucsereforgalmi megállapodást ÉRDEKESSÉGEK inncsi-onnan Több ezer angol iskolás jelentkezett kelet-európai nyaralásra Az Iskolások Utazó Ügynöksége elnevezésű angol társaság 5000 iskolásfiú és leány számára kelet­európai nyaralást hirdet. Már most több a jelentkező, mint az enge­délyezett létszám. Korán kezdik a dohányzást Az egyik svéd újság arról ír, hogy Svédországban a tanulóifjú­ságnak a fele 15 éves koriban már dohán ■ yzik. Érdekes, hogy az &• százalékból csak 22 százalék vonat- kozák a fiúikra, 28 pedig a lányok­ra. Lakás helyett laktanyákat építenek Nyugat-Németországban A .bonná hadiügyrnánisztérii.irn épületét a Bonni meJlettá Hardt- magasliaitan építik fel, kerek 55 millió d-márkás költséggel. Az új minisztérium 1 millió négyzetmé­ter területet vesz igénybe. Körül­belül ugyanekkora lesz a minisz­térium mellett fekvő laktanya -tel­ke is, amelybe a -bonná őrzászlóaü- jat helyezik majd el. Hatalmas katonai építkezések Nyugat-Németországban Brémában 5000 embert állítottak munkába, hogy a voűJt Grohnert- légeliháirítós laktanyát és annak 25 épületét rendbehozzák, valamint átépítsék. A laktanyában 2000 nyu­gatnémet NATO-katoinát akarnak eDfadyezmi. Megkezditek a Bréma- gööpeliingeni volt Tiapitz laktanya belyreállíításá munkálatait is. Ugyanakkor a szomszédos terhefai kerületiben még mindig 1059 sze­mély él nyomortanyákon és egyál­talán fai nem elégítő lakásokban. A lakáshelyzetet súlyosabbá .teszi, hogy Blank az összes volt Wehrmacht-létesítményeket ismét igénybe akarja venni. Egy halászhajó tragédiája Anglia közelében egy francia halászhajó nekifutott a szikiás partinak és rövid idő alatt elsüly- Qyedt. A hajó 17 főből álló legény­sége közül 15 éQetét vesztette, 2 pe­dig eltűnt. GYERMEKGYILKOSOK Az angol katonák vandál ke­gyetlenséget tanúsítanak Ciprus­ban, különösen azóta, hogy Maka- riosz érseket letartóztatták és de­portálták.. Egész Ciprus megmoz­dult erre az eseményre, a dolgozók sztrájkba kezdtek. Az angol ható­ságok most azon fáradoznak, hogy véget vessenek a sztrájknak, de milyen eszközökkel? Megfélemlí­téssel, embertelen magatartásául^ A napokban két angol katonai jeep, azzal az ürüggyel, hogy vala­ki követ dobott az autókra, leféke­zett, s még meg sem állt, máris több angol katona ugrott ki a jeep-ekből, és a nyakukban lógó géppisztolyból rögtön tüzelni kezd­tek a járókelőkre. Amikor a t'é- meg eloszlott, a járdán egy hétéves fiúcska feküdt, szívében egy soro­zat golyóval. Éhes disznó makkal álmodik A saar-vidéki német parliament elnöke, a német demokrata párt (a náci pánt) tagja egy gyűlésen kijelentette, hogy a Saar-vidék Nyugat-Németország szerves része, s hogy Danzágot is német te­rületnek kell tekinte­ni. A .gyűlésen a szó­nokié náci vezér be­fejezésként felhívta a részvevőket, hagy éne­keljék el a »Deutsch­land über aMes««t, amelybe a következő szövegújítást. vette be­le: »A Neisse-től és a Memel-től az Adi- ge-dö (francia városok), a Balti-tengerig — Németországé — Né­metország münden fe­lett.« Újfajta ütővel készülnek a világ- bajnokságra a japán asztaliteniszezők Mint ismeretes, a ja­pán- asZtailfifenászezők többek között a sziva­csos ütővel érték el Mváíó eredményeiket. Most arról ínnak a külföldi lapok, -hogy a japánok a közelgő to­kiói világbajnokságon ismét egy újfajta, igen »megdöbbentő« ütővel fognak rajthoz állná: az úgynevezett lágy ütővel, melynek az a lényege, hogy az ütőre változatlanul szi­vacsos gumit helyez­nek, de ennék felüle­tére lágy guminéteget ás húznak Az új ütő máris Mváló előnyök­kel kecsegtet, különö­sen nyesésben. A ja­pán, »szivacsosok«, a világbajnok Ogimura kivételével, mind rá­térnek a »lágy ütők« -használatára. Magyar tárgyú kiállítás Minszkben A minszki Állami Könyvtáriban magyar vonatkozású irodalmi kiállítás nyílt. Ezen sok olyan könyvet ál­lítottak ki, amely a magyar ipar, mezőgaz­daság, tudomány és kultúra fejlődését, a magyar dolgozók sike­reit ismerteti. Ugyan­itt állították ki szov­jet újságírók cikkeit és karcolataáit Magyaror­szágról. A ki-álilításoM bemutatják Petőfi Sándor, Zalka Máité, Móricz Zsigmond, Sza­bó Pál és más ismert szerzők orosz nyeűive*i kiadott műveit. A közelmúltban mint a szovjet új­ságíróküldöttség tagja jártam az Egyesült Államokban. Hollywoodba is ellátogattunk. Nem tartom feladatomnak, hogy teljes áttekintést nyújtsak az Egye­sült Államok színházi és filmművé­szeti életéről, csupán azokkal a szín­darabokkal és filmekkel kívánok foglalkozni, amelyeket magam lát­tam vagy olvastam. Süllyedő művészi színvonal Hollywoodban kétségtelenül ér­deklődésre tarthat számot a filmmű­vészet gyártástechnikai oldala, a for­gatás megszervezése. A rendezőknek semmi dolguk a forgatás megszerve­zésével és a műszaki ellátással. Ök, mondhatnánk, ügyfelek, mégpedig igen igényes és időnként szeszélyes ügyfelek. Megkövetelik, hogy idejé­ben rendelkezésükre álljon a műte­rem, a díszletek, kosztümök, kellékek és minden egyéb szükséges tényező. Egyidejűleg annyi világítóberende­zéssel dolgoznak, amennyi csak szük­séges az adott felvételhez, hogy a forgatás alatt, semmit se kelljen megmozgatni és újra beállítani. A műszaki ellátásról kitűnő szak­emberek gondoskodnak. Valamennyi stúdió a legnagyobb körültekintéssel válogatja ki műszaki személyzetét. Hogy a főszereplők erejét kíméljék, igen sok felvételt dublőrözéssel ké­szítenek. Egy átlagos film 30—75 for­gatási nap alatt készül el. A nagyfo­kú szervezettség eredményeként azonban ez a 30—75 forgatási nap nem tart egy évig, vagy még tovább — mint nálunk —, hanem körülbe­lül ugyanannyi naptári napnak felel meg. Mint Hollywoodban elmondották, a filmek művészi kivitelezésének és gyártásszervezésének kettéválasztá­sa lényegesen olcsóbbá teszi a filme­ket. A hollywoodi filmszakemberek- nek az az elvük, hogy a filmgyártás­LÁTOGAT ban a legnagyobb veszteség a vára­kozás, a vesztegelés. A producer — a film gyártásvezetője — és a stúdió­tulajdonos kölcsönösen ellenőrzik egymást. A producer megköveteli, hogy szinte futószalagszerűen bizto­sítsák a díszleteket, kosztümöket, kellékeket és a műszáki berendezést, — a stúdió tulajdonosa pedig, hogy a megállapított időre befejezzék a for­gatást és szabaddá tegyék a műter­met és a berendezést. Ugyanakkor szembetűnően romlik az amerikai filmek művészi színvo­nala. Az ostoba, sekélyes filmek mellett azelőtt még nagyobb szám­ban akadtak igazi művészi alkotá­sok; olyanok, mint Chaplin Monsieur Verdoux-ja. Azóta azonban jónéhány forgatókönyvírót, rendezőt és film­színészt helyeztek feketelistára és száműztek a filmiparból. Charlie Chaplin is kénytelen volt elhagyni az Egyesült Államokat. A magánvállalkozás dicshimnusza Hollywoodban még soha nem gyár­tottak ily nagyszámban olyan filme­ke, amelyek a kis és nagy kapitalis­tákat dicsőítik. Ez most elfogadott vonal, az amerikai filmművészet programja. Nézzük például a Para­mount filmvállalat »Lucy Gallant« c. filmjét, amely arról "‘szól, hogy egy erényes leányzó kis divatszalont nyit egy eldugott városkában, amelynek közelében olajlelőhelyre bukkantak. Az üzlet nem megy rosszul. Az olaj­kutatók nejei gyakran keresik fel a szalont, mesés összegeket költenek eleganciájukra. A kis divatszalonból hamarosan nagyobb lesz, majd végül hatalmas vállalattá alakul. Az ifjú tulajdonosnő meggazdagszik és kar­rierjét végül azzal tetőzi be, hogy ÁS H O L LY W írfa: Borisz Izakov féi’jhezmegy egy milliomoshoz. Par­rish rendező mindent elkövet, hogy hihetően elzengje a magánvállalkozás dicshimnuszát. Erőfeszítései azonban hiábavalónak bizonyulnak. A néző­ben csak felfokozza az enyésző tes- pedés érzését. Az amerikai filmművészetben je­lentős helyet foglalnak el az életrajz­filmek. De míg Hollywood korábban olyan kiemelkedő alkotásokat produ­kált, mint az »Ifjú Lincoln«, »Emile Zola élete«, vagy a »Louis Pasteur« — mostanában meg sem tudják kö­zelíteni az elmúlt esztendők életrajz­filmjeinek színvonalát. Lakkozott valóság Kértük, vetítsék le előttünk az utóbbi évek legsikerültebb amerikai filmjeit. A választást vendéglátóink­ra bíztuk. A filmproducerek szövet­sége készségesen eleget tett kéré­sünknek. Hat óra alatt egymás után három filmet néztünk meg. Közülük az egyik életrajz-film volt; a címe: »Akit Péternek hívtak«. A filmet Peter Marshall, az ameri­kai szenátus nemrég elhunyt káplán­ja emlékének szentelték. A forgató- könyv az elhunyt özvegye, Catherine emlékiratai nyomán készült. Cosier rendező kétségtelen szakmai hozzá­értéssel készítette el a filmet, s a legnagyobb elismerés illeti Richard Todd-ot és Jean Peterst, a főszerep­lőket is. Itt kell megemlítenem, hogy később Washingtonban találkoztunk az igazi Catherine Marshallal. Talál­kozásunk egy vasárnap zajlott le a Massachusetts Avenau-i »Megváltó székesegyházban«. A tisztelendő szentbeszédet tartott, amelyben egy­más iránti türelemre és barátságra hívta fel az embereket és imádságot mondott a szovjet újságíróküldöttség szerencsés utazásáért. Igen mégha­O O D BA N tott bennünket a tisztelendő irántunk tanúsított szívélyes magatartása. Ké­sőbb elbeszélgettünk Catherine Mar­shallal, aki elmondotta, hogy az »Akit Péternek hívtak« c. film meg­nyerte tetszését. Ebben a filmben is megtaláljuk a sablonos életrajz-filmek jellemző vo­násait, s mindenekelőtt a valóság lakkozását. Igaz, a rendezők bemutat­ják Peter Marshall egyéni fájdalmát, feleségének súlyos betegségét. De mégis, e film, bár témája távol áll a »Lucy Gallant« témájától, mégis sokban hasonlít rá. Peter Marshall kezdetben egy kisebb, majd később egy nagyobb templomban, azután Washington egyik legszebb székes- egyházában tartja hitszónoklatait, végül pedig a Capitoliumban szolgál­ja az istent. Mint látható, az ilyen­fajta filmek bárkiről szólnak, keres­kedőkről, vagy katonákról, zeneszer­zőkről vagy tisztelendőkről — végül is szerencsés karrierrel fejeződnek be és azt hirdetik, hogy a főhőst az ame­rikai életforma segítette karrierjé­hez. Megkérdeztem az egyik hollywoodi filmszakembert, szereti-e az amerikai közönség ezeket az életrajz-filmeket. Nemleges választ kaptam. Rémfilmek Hollywoodban minden eddiginél nagyobb számban gyártják a rémfil­meket. Számos amerikai publicista megállapítása szerint ezek a filmek káros hatást gyakorolnak az ameri­kaiak, elsősorban a növekvő nemze­dék lelkűidére. Elrettentő képviselő­je ezeknek a filmeknek a »Vadász éjszakája«. A film rendezője a pre­mier előtt kijelentette: »Azt tartot­tam feladatomnak, hogy sikolyra késztessem a nézőket«. Az embernek valóban sikoltania kell, ha ezt a fil­met látja, de nem a félelemtől, ha­nem az undortól. A vásznon egy má­niákus gyilkos jelenik meg, hitszónok képében. Látjuk, amint keze áldo­zata torka felé nyúlik, majd a fodro­zó vizen keresztül egy asszony tűnik elő, átvágott torokkal. Ilyen, s ehhez hasonló jelenetek hemzsegnek a film­ben. Időnként — sajnos egyre ritkáb­ban — mégis születnek művészi al­kotások Hollywoodban. Igen érdekes rajzfilmeket készít például Walt Dis­ney. A Verne »Nyolcvanezer mérföld a tenger alatt« c. regényéből készült játékfilmjében ismét találkozunk if­júkorunk kedvenc alakjával, Nem* kapitánnyal. Az »Afrikai oroszlán« c. Disney-filmben, amelyet eredeti környezetben forgattak, elénk tárul Afrika csodálatos állat- és növény­világa. Néhány szót a jazz-ről Az Egyesült Államok haladó értel­miségi köreiben sajátos álláspont ala­kult ki a jazz zenével kapcsolatban. A Masses and Mainstream című fo­lyóirat nemrég cikket közölt a jazz- kérdésről. A lap úgy véli, hogy a né­ger népzenéből eredő jazzmuzsika mély érzéseket tartalmaz, amelyeket mint a bölcs népmesék, gúnyos iro­nikus keretbe burkol. A zene kufárai azonban saját céljuk érdekében ak­názzák ki a jazz zenét és a népi mo­tívumokat hangzavarrá változtatják. A lap szerint az igazi népi jazz a har­mincas évek antifasiszta légkörében virágzott, míg az ötvenes évek hideg­háborúja és boszorkányvadászata megmérgezi a jazz melódiáit. A hidegháború és a boszorkányva­dászat nem hagyta érintetlenül az amerikai művészetet. Az Egyesült Államok művészeti élete azonban bo­nyolult és ellentmondásos. Az else- kélyesedő művészet dzsungeléból időnként napfényre kerülnek a ha­ladó művészet úttörő hajtásai is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom