Somogyi Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-02 / 80. szám

Kedd, 1956. április 3. SOMOGYI NÉPLAP r—rvr—r S A T Ú R K E VEI PÉLDA NYOMÁN A diszpécser-rendszerrel eredményesebben küzd a nagyobb terméshozamért a Kaposvári Gépállomás A nagy feladatokhoz menetköz­ben nőnek hozzá igen sokszor az em­berek! Egy darabig topognak egy­helyben, köti őket a múlt megszo- kottsága gyakran. De a próbáratevö nehéz helyzetben levedlik róluk a múlt minden sallangja, mint heves napsütésre a bőr felhámja. Az aláb­bi történet ezt illusztrálja. A MÜLT ROSSZ PÉLDÁJA Idő: 1955. augusztus utolsó napjai. Kaposvár, gépállomás. Helyszín: Gálosfa, a Vörös Csillag Tsz őszi tarlója. A gépállomás traktorosa, bár az idő a körmére égett, kint hagyta gépét a földeken. Ö maga napokra eltűnt. De a példa akkor is vonzó, ha rossz. Másnap már tíz traktor darvadozott a barázdákban magárahagyottan. Elfödték őket a távoli dombok, hegyhátak, hajlatok. A turpisság — hogy enyhe szót használjunk — csak a dekád végén derült ki. Az igazgató már csak a fejét foghatta: az elveszett időt senki vissza nem hozta neki .., Idő: 1956. március utolsó dekádja. Színhely: ugyanott. A gálosfai Vö­rös Csillag Tsz táblájában G—35-ös húsz centi mélyen forgatja ugyanazt a talajt, amelyet tarlóhántás idején azoknak a lusta traktorosoknak kel­lett volna munkába venniük. Most Sziber Konrád, Elekért András, Klein Károly traktoros próbálja helyrehozni a mulasztást. Igaz ugyan, hogy a jó talajélet csak ta­vaszi szántás után nehezebben indul meg. A tápanyagok a talaj kémiai »■boszorkánykonyhájában« már ne­hezebben tárulnak fel — a talaj mik­robák, a »láthatatlan földművesek« némi késéssel kezdenek munkába ... A JELEN GYŐZELME A tavaszi tervből már 2522 new- málholdnyi értékű munkát teljesített a gépállomás kollektívája. Takács József traktorosuk, az osz- topáni Győzelem Tsz tagja verseny- kihívására megindult a felszabadu­lási verseny is. Racsek János, idős Szabó János, Fazekas János és a többiek azt vállalták április 4 tisz­teletére, hogy a munka megindulásá­tól számítva 20—25 nap alatt telje­sítik tavaszi kampánytervüket. A szorgalom, a pontos, lelkiismeretes munka is dicsérnivaló. De ez még csak hagyján ahhoz képest, hogy mindegyik traktoros forigádvezetö nninden reggel kilenc óráig jelenti a gépek helyzetét, a végzett napi munkát, s a központi diszpécser-szo­bában mint távcülbailátó készüléken elénk tűnik a gépállomás munkája. AZ ÜTKÖZET SZÍNHELYÉN A diszpécser az eléje helyezett hatalmas térképen, mint hadvezér az ütközet terepén, látja a traktoroso­kat. A térképen lévő egyes brigád- körzetek színeivel jelzett traktorosok munkájáról mindig el tud számolni a megyei igazgatóságnak. Amelyik traktor kint a körzetében végzi a kiszabott terv-feladatát, az a diszpé­cser-térképen, a tsz földjének káraj- zolf területén, lekicsinyítve is ott van. Persze, amelyik traktor valami­lyen ok miatt áll, az a térkép mel­lett lévő nyolc különböző színű, más és más kiesési okot jelző kockán van rajta: üzemanyaghiány, munka- gepmeghiibásodás, karbantartás, be­járatás, erőgép meghibásodás, szer­vezés miatti állás, időjárással való küszködés, munkahiány és egyéb műszaki Mesés miatt. A brigádikör- zetben a brigád színeivel jelzett »ki­csinyített» traktorok ugyanazt a szá­mot viselik, mint a termelésben oda­kint dolgozó »igazi« traktorok. Az igazgató, a pártitdtkár, az agro- nómusok valósággal felvillanyozva beszélnek a minden eddiginél fe­gyelmezettebb munkára késztető d iszpécser-rendszerr ől. AKI TÖPRENGETT... — Igaz, hogy a diszpécser-rend­szert bejelentő értekezleten — mond­ja az igazgató — első hallásra még csak a fülük dobjáig ért el ez a nagy dolog, de a szívükig nem. Toll elvtárs, az ötös traktoros-brigád ve­zetője, párttag, azt kívánta, váltsák le brigádvezetői tisztjéből. Maradjon ő csak egyszerű traktoros. Mélységes csönd fogadta bejelentését. S a mély csöndben, a lelkek legtitkosabb belső fedőiben meghúzódó, a régi emberre jellemző gondolatok forogtak. »Mi lesz, ha a műszaki kiesés miatt az álló gépet be kell jelenteni, hisz az a prémiumtól foszt meg?« »Mi lesz, ha folytan nyomon követnek és észre­veszik, hogy a gépem a barázdált­ban nyugszik, magam pedig vetemé­nyes kertemben otthon szórakozom? És az a nagy szégyen, hogy minden traktoros gépének kicsinyített mása a diszpécser asztalán ország-világgá kiirtöli, ha a traktoros esetleg az üzemanyagot elherdálja, a drága al­katrészekkel nem bánik becsülete­sen! Szomorú József elvtárs tagjelölt brigádvezető is azt mondta: 20—30 kilométeres távolságról ő nem tud bemászkálmi kora reggel a diszpé­cserhez. Bakai elvtárs brigádvezető, a kiváló gépszerelő szintén ingado­zott a jó brigádvezetői tisztség és a traktorosa beosztás között. Ekkor ug­rott fel Dénesi József elvtárs brigád- vezető. AKI RÖGTÖN VÄLLALTA... ö vállalja — mondta — nem akar elbújni az igazgató szeme elől, a dombok háta mögé. A műszaknormát is naponta teljesíti, mert csak így tudják valóraváltani a dekádtervet is. Ez lesz az alapja a kampányterv teljesítésének. Enóllküi a traktoros könnyen beleburkolózhat az éves terv minden távolba toló »köpönye­gébe«. Igaz, hogy most kétszer any- nyit kell dolgozni, mint más tavaszo­kon. Az időjárás is sürget, s a gép­állomás körzetében tíz új tsz földje is kívánja a jó gépi munkát. Fonyó József, a hetesd Két Októ­ber Tsz agronómusa így szólt azon a nevezetes értekezleten: — Ezen a tavaszon rajtunk, kom­munistákon a sor! A traktorosokkal a tíznapos munkaterv minden csín- ja-bínját megbeszéltük. A 3 százalé­kos többlettermés ügyében már ré­gen egyetértettünk. Most azt vállal­juk, hogy nem három, hanem öt szá­zalékkal teüijesítjük túl tervünket. TÖLL ÉS SZOMORÚ VASÁRNAP IS DOLGOZIK Kodé Kálmán efflvtárs, az igazgató örült Dencsik és Fonyó felszólalásá­nak. De nem esett kétségbe, hogy a diszpécser-rendszert megvitató érte­kezleten Toll és Szomorú elvtárs le­mondott 'brigádvezetői rangjáról. Az igazgató úgy volt ezzel, mint a jó diagnoszta orvos: egyszerű torokfá­jástól még nem esik kétségbe és nem nyúl a vesét operáló késéért. Napirendre tért a dolog fölött. Jó­kedvet színlelve elfogadta. Am hoz­zátette nagyon csendesen, csak a törvényre támaszkodva: nagyon saj­nálja, traktoros-létszáma betelt, traktorosként nem tudja alkalmazni egyiküket sem. És másnap reggel Töll és Szomo­rú elviére — akár a többi brigádve­zető — már leadta jelentését a disz­pécsernek, Schreiner elvtársnak. Nincs többé »hasból bemondott« je­lentés. A diszpécser szeme mindent lát. Rájuk vonatkozólag mit lát? A tér­képen mi is utánanéztünk: 1. A Töll-ibrigád gépei a jó szom­bati műszak után vasárnap is dol­goztak: az ünnepnapon 45 normál- hcfld szántást teljesítettek, s most vasárnap is dolgoznak — mondva — pihentek eleget a rossz idő miatt. 2. A Szomorú-brigádnak sem kell szégyenkeznie. Vasárnap nyomon követték Tölléket, csak néhány ba­rázdával maradtak mögöttük. * * * A Kaposvári Gépállomás dolgozói megtanulják az épülő szocialista me­zőgazdaság fegyelmét. A traktorok, vetőgépek, ekéit, tár­csáit irányítói a xakoncátliankodó ter­mészetet térdre kényszerítik, de első­sorban önmagukat győzik le: most kezd bevonulni igazéiban — a tur- kevei példa nyomán az ipari üzem szervezettsége a második ötéves terv első évéinek nagyobb termésé­ért küzdő Kaposvári Gépállomásra. Tudják a némi töprengés után ön­tudatra ébredt brigádvezetők éppen úgy, mint a traktorosok: a verejté- kes, szorgos, fegyelmezett hétközna­pi munkájukban most van igazi hősiesség: nemcsak a légi termelő­szövetkezeteket szolgálják vele! A Zselicség táján tíz új tsz régi embe­rét kell átgyúnni, ótnevelni ezekben a hetekben a tizenegyedik éve sza­bad haza önzetlen szeretetével, a megbecsült géppel, a bővebb termés­sel..; Erdős Jenő Tanácselnökök írják a felszabadulási versenyről: NAGY FERENC NYIMI VB-ELNÖK: Minden tanácstag példát vehet Viandt Istvánról Wyim község dolgozó parasztjai az utóbbi időben igen példásan helytállnak a beadási kötelezettség rendezésében és az adófize­tésben. A községi tanács dolgozói a tanácstagokkal karöltve okos szó­val magyarázták meg tanácsüléseken, hogy milyen nagy jelentősége van a pontos adófizetésnek és a gyors beadásnak. Dolgozó parasztjaink meg­értve ezt, versenyvállalást: tettek április 4-e tiszteletére. A vállalásokat már jórészt teljesítették. Viandt István élenjáró gazda, tanácstag már befizette második negyedévi adóját, s az első félévre teljesítette tojás- és baromfibeadási kötelezettségét is. Példaképül állíthatjuk Viandt gazdát a tavaszi munkák elvégzésében is. Elsők közt tette földbe a tavasziak magját. Dórmán József és ifj. Kopácsi Ferenc tanácstag ugyancsak pél­dásan teljesítette vállalását, ők is rendezték adó- és beadási kötelezett­ségüket. Vannak azonban még egyes tanácstagok, akik nem követik a jó pél­dát, elmaradnak az állam iránti tartozásuk lerovásával, ök csak köve­telőznek, azt szeretnék, ha minden ellenszolgáltdtás nélkül államunk különböző juttatásokban részesítené őket. Remélem, magukra ismernek az ilyen tanácstagok, anélkül, hogy nevüket papírra vetném. Ha ők is jó példával járnának elöl, községünk még nagyobb eredményeket mutat­hatna fel, s így több támogatást is várhatnánk. Érdemes ezen elgondol­koznia minden nyimi gazdának. DARÁZS JÓZSEF BALATONÖSZÖDI VB-ELNÖK: Az egész község kint van határban Balatonőszödön a kedvező idő beálltával teljes erővel megindult a mezőgazdasági munka. A helyi Vörös Csillag Termelőszövetkezet már a múlt héten megkezdte a tavaszi árpa vetését. A tagság elhatározta, hogy április 4-re befejezik a mák és az árpa vetését. Kéri János és Cseki Lajos egyéni gazda is elvetette már az árpát, s megkezdte a korai burgonya és répa kiültetését is. Az egész község méh­kas módjára nyüzsög a határban. Dűlőfelelősök figyelik állandóan a vetés menetét. De 1kell is igyekeznünk, mert az április 4-i versenyt __ me lyben Hollóddal vetélkedünk — mi akarjuk megnyerni. Munka y\ já pártmunkásnak Tan“1 ás Család mindenre van ideje Szórakozás M inden különösebb cél nélkül ültünk le beszélgetésre a Csurgói Községi Pártbizottság titkárával, Gera Béla elvtárssal. Párt­munkás és újságíró között nehéz megkerülni a pártmunkát, így hát percek alatt most is arra fordul a szó. Gera elvtárs fiatal pártmunkás, alig fél éve titkára a községi pártbizottságnak. Ez )kétszeresen nehezíti 'munkáját. Sok embert kell megismernie, még kiforratlan a saját munkastílusa is, aztán fiatal házas, most áll az első apai öröm előtt. De megbirkózik a nehéz jeladatokkal, ha kell, éjjel-nappal dolgozik, mindenütt ott van, gyű­léseken felszólal, tanácsokat ad, ellenőriz. — No és a családi élet, a tanulás... azzal mi van? — jutunk el a »kényesnek« nevezett kérdéshez. Elkomorul Gera elvtárs arca. A szaggatott válaszokból lassan kibontakozik a párttitkár élete: a kurtára szabott iskolai évek, inas­kodás, katonaélet. Közben vmitt-amott felszedett valamit... mor­zsákat. Szereti a regényeket, barátja a jó könyvnek <— ezért lett könyvtáros a honvédségnél. — De ez régen volt — legyint. — az­óta ... most... — Hogyan, mostanában nem olvas, már nem szereti a könyvet? — Mostanában nem érek rá, legfeljebb késő este egy félórács­kát, akkor hangosan olvasok a feleségemnek. — És újságot, Szabad Népet, Somogyi Néplapot, a párt folyó­iratait, azokat csak olvassa? — Azokat igen, reggel, mielőtt még jönne valaki hozzám, vagy nekem kellene elmennem valahova... Szűkszavúan válaszolgat a kérdésekre Gera elvtárs. Érezni, kellemetlen a beszélgetésnek ez a fordulata. — Tanul-e, képezi-e magát? — Igen, résztveszek a pártoktatásban, magam is propagandista vagyok — válaszolja. S ahogy tovább feszegetjük a kérdést, kiderül, hogy ugyancsak egyoldalú ez a tanulása. Gimnáziumba nem iratkozott be, szakmai könyveket nem olvas, az SZKP XX. kongresszusán elhangzott iro­dalmi vonatkozású felszólalásokat nem olvasta, nem ismeri. Szóra­kozni ritkán jár, a községi művelődési otthon rendezvényeire csak akkor megy el, ha politikai jelentőségű ünnepély van, máskor nem. — Sok a munka, nem bírom belekényszeríteni a tennivalóidat a nyolcórás munkanapba — hajtogatja. Részben — hangsúlyozzuk — csak részben fogadható el ez az indok. Igaz, hogy 15 alapszervezet van a községben, segíteni kell őket. Különösen a három tsz-alapszervezet okoz sok gondot. De va­jon gondolt-e arra Gera elvtárs — maradjunk a tavaszi gondok­nál —, hogyan győzi meg a tsz-tagokat a négyzetes kukorica vetésé­nek fontosságáról? Mert nem elég, hogy kijelenti: a négyzetes ku­koricának magasabb a terméshozama, a gépi művelés pedig kíméli az emberi erőt. Kevés ennyi a meggyőzéshez, szakmai ismeret is kell ahhoz, hogy értékes nevelőmunkát végezhessen. És hogyan szól bele az iskolai történelem-, irodalomtanításba, ha nem ismeri a marxizmus—leninizmus tanítását e kérdésekről? era elvtárs két ember helyett koptathatja a lábát, résztvehet ^ ezernyi értekezleten, akkor is csak félmunkát tud végezni. Ki kell tehát mondani: nem jó kommunista vezető az, aki ereje meg­feszítésével, sokszor igen nehéz áldozatok árán is, nem tart lépést az élettel, aki nem akarja néhány év leforgása alatt mindazt az elmaradást pótolni, amit a múlt bűnéként tartunk számon. Gera elvtársnak is sokat kell még tanulnia, elsősorban kommu­nista vezetést. Eddig ugyanis az volt az eléggé el nem ítélhető gya­korlat a csurgói pártbizottságon, hogy mindent a titkár végzett el, akkor is, ha egy-egy feladatra felelős személyt jelöltek ki. Naponta öt értekezletre is elment, s ha egyre már nem futotta az időből, este úgy érezte, nem végezte el aznapi munkáját. Logikailag most az a kérdés következnék: Mikor volt utoljára moziban, színházban? Ellátogat-e néha a hetenként tartott ifjúsági estre? De nem is hangozhat el a kérdés, a pillanatnyi szünet közben megérzi Gera elvtárs, csak ez következhet. így kérdés nélkül mondja ki a választ: — Már megszokta a feleségem, hogy ritkán vagyok otthon éjfél előtt, már nem is zúgolódik. Keveset járunk moziba, a feleségem, miatt, jólérzi magát otthon, nem akar velem jönni. . Az ifjúsági est meg a fiataloké. Meghallgatják a rövid előadást, lepergetnek valamilyen kisfilmet, aztán táncolnak. Ez az ő napjuk. Ejnye, ejnye, Gera elvtárs! Hiszen maga sincs még harminc éves. És különben sem bűn az, ha egy fiatal kommunista, még ha párttitkár is, együtt szórakozik a falu fiataljaival, résztvesz társas­játékukban, vagy esetleg táncol egyet-kettőt. Résztvenni az 5 szóra­kozásukban nemcsak üdítő, de kötelessége is a párttitkárnak. Higgye el, könnyen félreismeri az embereket, ha csak munkájukban akarja megismerni őket; a szórakozás is hozzátartozik az élethez. Kevés szó esett arról, hogy mi ezekből a tanulság Gera elvtárs részére. Hadd írjuk ide a feleletet. Bízzon az emberekben, a párt- bizottság tagjaiban, Gera elvtárs. Ha segít, bátorít, ők is ugyanolyan jól elvégezik munkájukat, mintha maga végezné. A tanuló pártmun­kások is elvégzik napi munkájukat, legfeljebb — és ez a fontos — nem egyedül, hanem a kommunisták tömegeinek segítségével. És tanulnak, sokan éjszakákon át görnyednek a tankönyv fölé: mate­matikát, irodalmat, agronómiát tanulnak, hogy rövidesen még job­ban menjen a munka, s ne kelljen a vita közben hirtelen elhallgat­niuk, mert nem tudnak hozzászólni egyes szakmai kérdésekhez; ta­nulnak, mert felszabadult népünkben megnőtt a tudás iránti vágy. Idézzen hát szembe, Gera elvtárs, ezzel az igénnyel, vágjon neki * bátran az ősszel a gimnáziumnak. Nehéz lesz, biztosan az lesz. De megéri. Gazdái vagyunk országunknak, jó gazdái azon­ban csak aklcor leszünk igazán, ha apró gondjai mellett a nagyokba is bele tudunk szólni. És mit tegyen az őszig, a gimnáziumig? — kérdezi, Látogassa gyakrabban a könyvtárat; lám, felesége is szereti a jó könyvet, men­jen a fiatalok közé, tanuljon velük szórakozva. Meglátja, mindjárt könnyebb és eredményesebb lesz a munka... PÖCZA JÁNOSNÉ Amit a dolgozó parasztoknak tudniuk kell Állandóan figyeljük a rétek, legelők és őszi vetések talajállapotát Az idén bőséges csapadék hullott le, s hosszú ideig nem szűkölködik nedvességben a talaj még akkor sem, ha száraz tavasz következne. In­kább attól kell tartanunk, hogy a sok nedvesség miatt az éjszakai fa­gyok következtében felfagy a vetés vagy a rét. Ezért a dolgozó parasz­tok állandóan figyeljék a rétek és le­gelők, valamint az őszi vetések ta­lajának állapotát, s ahol felfagyás mutatkozik, ott azonnal nehéz hen­gerrel hengereljenek. Ha ezt elmu­lasztja a gazda, a fű, illetve a vetés kipusztul, s ezzel kára származik sa- i ját magának és a népgazdaságnak. A nagyobb fűtermés érdekében a legelőket és réteket lehetőleg trágya- lével öntözzük meg, ami megfelel egy jó fejtrágyázásnak. Vigyázni kell azonban ennél az eljárásnál, mert az erős trágyalé, ha nincs kellően vízzel higítva, kiégeti a növényt. Ezért a trágyalevet vízzel négyszeresre kell higítani. A legelő egy-egy község vagy ter­melőszövetkezet közös birtoka. Azon kell tehát lenni minden legelőtulaj­donosnak, hogy minél dűsabb füvű legelő várja a jószágot a kihajtáskor.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom