Somogyi Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-15 / 90. szám

Vasárnap, 1956. április 15. SOMOGYI NÉPLAP 5 \ két dafka meg Q zsírosbödön jl/fr ÉG A TÉLEN MEGSZÜLETTEK. Százharmincegy turcsiorrú ró- zsapemete között néhány hét múlva némi kis családi huza­vona közben négynek kidöfték testvérkéi az oldalát. Már az orvosnak is megmutatták. Végük van! — legyintett lemondóan a doktor, ki csak az orvosi szabályokat látta s nem szerette eléggé ezeket az életrevágyó, szeretetre éhes kis kugligolyókat! De az újonnan választott két ápoló­juk női szíve nem hallgatott az orvos műszereire. A hideg télben vé­kába rakták, meleg szénába, rongyckba bugyolálták mind a négyüket — usgyé velük a szomszéd üres ólba, majd ők megmutatják, lesz még a kis vérző oldalú gombócokból kétmázsányi! A cigány is megjött már. Nincs mit bajlódni velük úgyse! Jó lesz nekik egy esti vacsoráira félfo­gukra! A két nevelő mint a fúria, kikergette a hívatlan vendéget. Markukból etették a kis ©lányát lan odott négy árvát. Főtt krumplit tartottak eléjük. Pompás csemege! — jöttek rá rögtön a becézés és sze­retet melegére a vérző oldalú picinyek. S aztán hamarosan gondolt a két dajka arra is: hopp ezeknek csontjuk is van, illetve igen gyenge lá­bakon járnak! Mit tegyenek? Hát minden délben jóféle pörkölt árpát nyújtottak nekik tenyerűkből. S bizony úgy megkedvelték, hogy hama­rosan vastag lábakon, megerősödött csontokon ugrándoztak, nőttek ido­maik, szép sorjában testesedtek. Már az édes anyatej ízét is elmosta em­lékükben a két dajka különbnél különbféle ízes elemózsiája. Nevet is kaptak, mint azt a szeretett lényeknek illik is adni: Pici, Himes, Suba, Gyuri!... De hogy mi is nevén nevezzük a dolgot: az iharosa Bástya Tsz két lelkes sertésnevelőjével, Bodó Jánosnéval és Balázs Máriával tanako­dunk ilyenformán arról, hogy mi történt itt, mióta az ő kezükbe ke­rült a turcsi orrú kis jószágok s anyáiknak sorsa. Azelőtt csak kín­lódtak, bajlódtak itt a sertéssel. Nehezen telt a városiak kamrájába a Bástya növendékeiből. S ma? Csodás kerek sonkájú hízók kerülnek ki a két nevelő keze alól, tenyérnyi széles szalonnája van a hízóiknak. A sül­dők gyors növekedési erélye igaz megbecsülést kapott a tagság sze­mében. Bodó Jánosné és Balázs Mária előtt lebecsülték azt, aki a disz­nókhoz ereszkedett le. ök ketten egymásra néztek: no majd mi meg­mutatjuk! S azóta már az is nyilvánvaló igazság lett itt: a zsírosbödö- nöknek nevelt állatok igen kényesek a tisztaságra. Az új alomnak úgy örülnek, mint a jó eleségnek. Szeretik a csendet. a gondoskodást. A kocák teje édesebb, mint a törzskönyvezett teheneké, zsírosabb s neve- lőbb is. Az anyai ösztön? Az meg éppen megható. J AJ, ABBAN a FARKASOK DITO HIDEGBEN volt csak nagy gondunk velük! —. mondja Bodó Jánosné. — Ha látszólag meg se mozdultak, holtnak hitten jöttek a világra, megdörzsöltük a szívük tájékát. Vagy meleg vízbe mártottuk őket. Máris megnyikkantak! Élnek, élnek — kiáltottuk egymásnak Mariskával. Mert még a nézésünk, a fel­fogásunk, a véleményünkben is egyszerre s egyformán szoktunk dönte­ni. De sose feledjük a kocák sorsát elléskor. Még arra is van itt gond, hogy a túlhegyes foggal világra jött malacok érdes foghegyét harapófo­góval lecsípjük, nehogy összekarcolják anyáik csecsbimbóit... Nem könnyű ez a mesterség. Hátha még kijjebb nézünk a saját ka­puinkon! Mert az igaz, hogy a mi tagjaink zsírosbödönét is meg kell tölteni. De azért van tsz ebben a megyében, meg az egész országban, hogy az egész ország zsírosbödönét megtöltsük. Itt megszakad a komolyra fordult beszélgetés. Bodónéból most újra dajka lesz. Hangját ugyanis meghallotta mind a négy védence s valahol az udvar végéről nagy sivalkodva ott teremnek, mire itt tovább a szói nekik ennivaló kell s máris dugják turcsi orrukat a két védnök keze elé: enni kérnék. Hisz az mindig jó. Hátha még azt is akarja Bo- dóné is, meg Balázs Mária is, hogy a kis ápoltakból is másfél mázsás hízé legyen. No, jó, hát engedjünk! Míg aleségért megy Bodóné, Mariska adja meg a dajkareceptjét. Az a fontos, hogy a keverék-fajúakat egyre job­ban etessék. Mert. azoknak zsírja, húsa temérdek, ellenek is jól. A sza­pora kocákat úgy tartják, hogy a tsz-nek legyen belőle nagyobb haszna. Ha csak lehet, igyekeznek arra, 'hogy a nagyobb termelékenységet örö­kítő fajtájúaknái elérjék a kétévenkénti ötszöri malacozást. Akad olyan kocájuk is, amelyektől egy-egy alkalommal tíz-tizenkét szép kis rózsa­szín kugligolyónyi csemetéket nyernek... JTT AZTAN IGAZÁN VÉGE a diskurzusnak. Megjött K üst or koca, Gyuri, a neves kan. Lábuknál röfög Bivaly, sok száz malac anyja. Neki is köszönhetik a Bástya tagjai, ha olyan széles, vas­tag szalonna van a kamrában, hogy nem késsel, — bárdda! kell vág- niok. s tele a zsírosbödönjük. Ezt a szorgos-dolgos két »daj kának« köszönhetik. Tsz-tagok! Lehet tőlük tanulni! E. J. ÜZEMEINKBEN LÁTTUK, HALLOTTUK Szerkesztőségünk postájából fiz elnökképzö iskolán tanultakból most a tsz-ben vizsgázunk Kedves Szerkesztőség! A négyhónapos elnökképző tanfo­lyam eredményes befejezése után, most már hazulról, az istvándi Pe­tőfi Tsz-toői iram a levelem. A tanfolyam hallgatóinak nagyré­sze jeles és jó bizonyítvánnyal tért haza az iskoláról. Az igazi vizsgát azonban itthon, a tsz-ben tesszük le. Az ősszel már megtudjuk, ki, hogyan hasznosította tudását, milyen lesz a jövedelem. Nagy segítséget adott nekünk, ta­pasztalt tsz-elnököknek is a szentlö- ri nci iskola, de még többet tanulhattak az új termelőszövetkezetek elnökei. Mi, az új, és a régi tsz-ek elnökei, pártunknak és államunknak az ér­tünk hozott áldozatát úgy akarjuk meghálálni, hogy növeljük tsz-ünk- ben a terméseredményeket, tagsá­gunk jövedelmét. Büszkék vagyunk arra is, hegy a tanulás mellett szer­vező munkával elősegítettük, hogy Szentlőrincen megalakult a termelő­szövetkezet, Kedves emlék lesz számunkra az is, amikor búcsút vettünk az iskolá­tól. Tanárainknak, igazgatóinknak áldozatkész munkájáért a Somogy megyei tsz-elnökök nevében ezúton mondunk hálás köszönetét. K. Kovács István levelező, Istvándi Petőfi Tsz. Ez a levél nem a szerkesztőségnek, hanem a Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalatnak szól Kedves Elvtársak! t Amikor ceruzát vettem a kezem­be, hogy feljegyezzem az alábbi ese­tet, a tsz könyvelője figyelmeztetett: kár a ceruzáért, a papírért, mert az­óta, amióta ez az ügy húzódik, né­hány jegyzetnyi papír megtelt fel­jegyzésekkel, levelekkel, kérésekkel, mégsem történt semmi. Én mégis úgy döntöttem, megírom az alábbi esetet, remélem ezúttal nem hiába. A karádi Alkotmány Tsz, 1955. augusztusában vásárolt darálót, kör­fűrészt és hozzávaló villanymotort. Felkérték a DÉDÁV-ot, hogy a mo­tort szereljék be. A kérésre az első lépéseket meg is tették, kiszálltak, méricsgélték, számoltak. A második lépés, a szerelés azonban még ma is késik. — Lassan egy év telik el — azóta vagy három magántulajdonos darálójához és körfűrészéhez kötötték be a villanyt, de az Alkotmány Tsz motorja még mindig nem működik. Most lapunkon, a Somogyi Néplapon keresztül szeretnénk megkérni a Déli- dunántúli Áramszolgáltató Vállala­tot, hogy tegye végre lehetővé, hogy a tsz tudja hasznosítani darálóját és körfűrészét. Kromek Pád, a Tabi Járási Pártbizottság instruktora. GYAPOTHULLADÉKBÓL DIVATPULÓVER Hulladékanyagból készíti a Ren- deltszabsóág a kedvelt színes, di­vatos pulóvereket. Az olcsó és szép kardigánokat, a pulóvereket a Textilművek gyapothulladéká­ból dolgozta fel és készíti a válla­lat. ÜJ IDÉNYT A MUNKÁBAN IS! A Balatanföldvári Udülővendég- látó Vállalat készülődik az új idényre. Reméljük, ebben az év­ben úgy szervezi meg munkáját, hogy'nem fogja tavalyi kiugró ►►eredményét« megismételni. 1955- ben ugyanis az előző évhez képest tízszeres veszteséggel dolgozott. ÖTVEN VAGON CUKORBORSÓT TÁROL A HÜTÖHÄZ ötven vagon cukorborsót dolgoz fel és készít elő mélyhűtésre a Mi- relite-gyár. Rengeteg cukorborsót, nagymennyiségű epret, földiszed­ret és egyéb gyümölcsféléket tárol­nak majd a Hűtőipari Vállalatnál, így a télen bőven áll rendelke­zésünkre friss, mélyhűtött főzelék és gyümölcs. TALÁLÓS KÉRDÉS: VAN VER­SENY VAGY NINCS VERSENY A TEJÜZEMBEN? Ez az a bizonyos vállalat, amely­A magyar mezőgazdaság idei orszá­gos seregszemléjére hazánk minden részén készülnek a növénytermelés­ben és állattenyésztésben szorgosko­dó kiváló állami gazdaságaink, tsz- eink, egyéni dolgozó parasztjaink. Soós Gábor földművelésügyi mi­niszterhelyettes nyilatkozatban emel­te ki a nagy esemény jelentőségét. Az 1955. márciusi és júniusi pártha­tározatok óta a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésben elért sikere­ket ez a káálCitás viszi az ország nyilvánossága és a külföldi látogatók elé. — Országosan 1955-ben bontako­zott ki az állami gazdaságok, tsz-ek termelési fölénye az egyénileg dol­gozó paraszt dk régimódi, kisparcel- lás termelésével szemben — mon­dotta többek között. — A kiállítás — VÁNDORKIÁLLÍTÁS NYÍLIK EGZOTIKUS GERINCES ÁLLA­TOKBÓL. A kiállításon több mint száz emlősmadár, hüllő kitömött példányait mutatják be, közöttük új­fajta módszerrel, szárazon preparált halakat. A természettudományi mú­zeum vándorkiállítása előrelátható­lag az ősszel érkezik megyénkbe. tői ha kedden kérdezzük, akkor van náluk verseny, sőt egy óra múlva részletesen is megmondják a május elsejére tett vállalásokat, ha szerdán érdeklődünk, akkor meg már senki sem tud arról, hogy egyáltalán verseny folyik tó- luk. JÓ EREDMÉNYEK FÖLDMŰVES­SZÖVETKEZETEINKNÉL Földművesszövetkezeteink egyre bővülnek, erősödnek, 1955-ben már egyetlen olyan földművesszo- vetkezete sem volt megyénknek, amely veszteséggel dolgozott vol­na. AHOL A VERSENYSZERVEZÉS «S EMEDDIG SEM TART« A Kaposvári Kefeanyagkikészí- tő Vállalatnál nem szervezik a versenyt. Az üb-elnök elvtárs ®z®~ rint azonban ez nem baj, mert ►►az nálunk semeddig sem tart, az nálunk könnyen megy«. Hát ha könnyen megy, akkor miért neon csinálják? ŰJlTÁS AZ ŰJÍTÁSOK KÖRÜL A Kefeanyagkikészítő Vállalat az újításokat is egyéni módon ke­zeli. Tízezer forinton alul van M újítási értéke? Altkor köszönjük, nem kell. így nyilatkoznak ennél az üzemnél. Persze az újítási moz­galom is ilyen náluk. Semmilyen! majd azt is szemlélteti, hogy egy- egy, a gazdálkodás valamennyi ágá­ban kiváló állami gazdaság, vagy tsz, hogyan csökkentette a termelés költségeit, hogyan fokozta a jövedel­met. Az idei kiállítás már a mezőgaz­daság minden ágát felöleli. Az eddi­ginél nagyobb teret kapnak a ter­mészetbeni bemutatók, a gépi kapá­lás, a négyzetes vetés, a vegyszeres gyomirtás, az öntözéses termelés, a természetszerű állattartás. Megyénkben — mint már jelenítet­tük — nemcsak a balatonújhelyi ál­lami gazdaság Hajnal nevű tehené­vel készül, hanem fsz-eink és egyé­ni dcSgazóparasztjaink is felvonul­nak a nagy seregszemlén. Előkészü­leteikről sorozatosan beszámolunk. — VÁLASZ A XX. KONGRESZ- SZUSSAL KAPCSOLATBAN FEL­MERÜLŐ KÉRDÉSEKRE címmel ankétot rendez holnap este 7 óra­kor a TTIT-klitbban az MSZT és a TTIT politikai szakosztálya. Vita ve­zető Horváth János, a Somogyi Nép­lap felelős szerkesztője. Megyénk is készül a mezőgazdaság országos seregszemléjére NEM VÉGH FERENCET VÉDJÜK— a bürokráciát vádoljuk. Egy esztendeje egy kis bírósági tudósítás jelent meg: »Végh Fe­renc Mihályt, a kaposvári járásbíró­ság társadalmi tulajdon aűená vét­ségért, közveszélyes munkakerülé­sért, közekúrathamisífásért két esz­tendei szabadságvesztésre ítélte.« Ennyi a hír, s az olvasó, aki átfutot­ta — gondolta: nyilván jól megala­pozott, indokolt ítélet. így is volt. A Büntető Törvényikönyv, a paragrafu­sok szerint minden egyezett. A bírák megtették kötelességüket, a vádlott fellebbezést jelentett be, a Megyei Bíróság utasította a járásbíróságot, tárgyalja le ismét az ügyet; a járás- bíróság alig két hónapra — ugyan­csak megalapozottan — egy év és két hónapra mérsékelte a Végh Fe- rencre kiszabott büntetést. Ez év feb­ruárjáig a vádlott le is töltötte bün­tetését. Dehtát akkor miért foglalkozunk ismét az üggyel? Miért tűzte napirendre a Megyei Bíróság is ismét Végh Ferenc ügyét? Mert Végh Ferencet a bürokrácia juttatta a lejtőre, a bürokrácia jutlaHa börtönbe. Nem, nem a bírákról van szó. Ar­ról sem, hogy Végh Ferenc büntet­len, feddhetetlen életű ártatlanul el­itéit ember. Csupán a körülmények­ről. Azokról, amelyek a lejtőre so­dorták, kényszerítették Végh Fe­rencet. * Ment a vádpontok egytől egyig ■gazak. Csupán az mérlegelendő, tóért követte el őket sorra Végh Fe­renc. Sorrendben nem is a társadalmi tulajdon elleni vétséget kell először venni, a közveszélyes munkakerü- tessel vagv méginkább annak előz­ményeivel kezdődik a sor. Végh Fe- renc /1952-ben Sztálinvárosban dol­gozott. a 10/1-es Építőipari Vállalat­nál. önkényesen kilépett, hazauta­zott Kaposvárra. Itt követte él az első, de még nem büntetendő hibát. öt gyermek apja, nyilván dolgoz­ni akart. De vajon hol veszik fel munkakönyv nélkül? Visszautazott SztaMnvárosba, kérte a munkaköny­vét. Ott azt a választ kapta: Buda­pestre küldték a munkakönyvét megsemmisítés végett. Kérje ott. Hiába utazott Budapestre, ott sem kapta meg munkakönyvét. Kapos­váron ismét alkalmi munkával, ía- fűrészelésséL faibehordással igyeke­zett pénzre szert fenni. Űj munka­könyvét kért, állandó munkahelyre akart menni, hegy dolgozhasson. Nem kapott új munkakönyvét. Jó bürokratáink kiötlöttók, hogy egy­szer mér Veszprémben is állítottak ki munkakönyvét számára. Kérjen ott másolatot. Végh Ferenc utazott Vesző rémbe, bár még sohasem járt ott. Veszprémben adtak egy írást, igazalfáik, hogy ott soha sem kapott munkakönyvét. A kaposvári bürok­raták azonban még ezután sem vol­tak hajlandók kiállítani egy új munkakönyvét. A kétségbeesett ember nem tudott elhelyezkedni. Csavargóit, alkalmi munka után kutatva. Munkaikönyv nélkül nem kaphatott állandó munkát. S ime, máris kész az első vádpont: közveszélyes munkakerülés. De akik segítették, hogy ezt a vádat is rá­olvassák, nem ültek melléje a vád­lottak padjára. Vajon miért nem büntetik bizonyos fokon már a bü­rokratizmust is? Közben Végh Ferenc adta be a kérvényeket 10 és 50 forintos ok­mánybélyegekkel : új munkakönyvét kért, dolgozná akart. Joga volt eh­hez? Természetesen. A közokirafhamisítás már az előb­bi vádpontból következett. Dolgozná, dolgozni akart minden­áron. Nem ő maga, tettei és a té­nyek állítják, bizonyítják ezt. Meg volt benne a szándék, s ez a szán­dék voüt olyan erős, hogy még bű­nös úton is hajlandó volt Végh Fe­renc munkát szerezni. Munkakönyv, — ez volt, amivel boldoggá lehetett volna fenni Végh Ferencet. Mennyi idejébe került volna ez a mi bürok­ratáinknak? S egy este, egy ismerősénél meg­látott egy munkakönyvét. Tulajdo­nosa büntetését töltötte éppen. Munkakönyv! Hogy felcsillanha­tott a szeme. Ott feküdt előtte az iratok között egy dobozban. Senki sem figyelt rá. Eg7 pillanat csak, mindegy, hogy itt fekszik-e négy esztendeig a munkakönyv, vagy nem. Talán kezdhetne vele valamit. Munkakönyvi Könnyű elképzelni, a kétségbeesett, munkát akaró em­ber lopáshoz folyamodott. Ellopta a munkakönyvét Radírozta, dörzsölte a tintával be­írt nevet. Sikerült! Az örömtől gon­dolkodni sem tudó embernek eszé­be sem jutott, milyen primitív, mi­lyen könnyen észrevehető a hamisí­tás. A kétfajta írás, a kétfajta tinta az első pillanatban elárulja a tet­test. De őneki munkakönyvé volt. Szerzett! Dolgozhat! Komlóra utazott, s jelentkezett bányásznák. Dolgozni kezdett, de már a közekirathamisítás bűntette is mögötte volt. Kollektív bűn volt, a bürokraták segítették hozzá. De azok később, ennél a vádpontnál sem ültek mellette a vádlottak pad­ján. Kilenc napig dolgozott a bánjá­ban, amikor hivatta a vállalati ügyész. A munkakönyvéról érdek­lődött. fi "N*! Végh Ferenc riadtan döbbent rá: felfedezték a hamisítási. Riadtságában már nem is gondolko­zott. Félt a büntetéstől, bejelentés nélkül otthagya munkahelyét. S ime, a harmadik vádpont: a tár­sadalmi tulajdon elleni vétség; abban a ruhában szökött meg, amit a vál­lalattól munkaruhának kapott. Ezután már a vádlottak padja kö­vetkezett. És sorra a vádak: közve­szélyes munkakerülés, közokiratha- mdsítás, társadalmi tulajdon elleni vétség. * * * Nem védeni akarjuk Végh Fe­rencet, aki ezeket a bűnöket ígj' vagy úgy, de mégis csak elkövette. De vádoljuk a bürokráciát, mert vajon kik késztették rá? Vajon, ha Végh Ferenc munkakönyvét kap, a vádlottak padján végzi-e? Érdemes ezen elgondolkodni! A bürokraták sokszor nem gon­dolják meg, mi lesz alaptalan aka­dékoskodásuk, fontoskodásuk követ­kezménye. íme, Végh Ferenc esete. Vajon, nem éreznek felelősséget, akik őt idejuttatták? Nem éppé« tiszta, feddhetetlen jellemű emberiéi van szó, de» emberről, egy munkás­ról, öt gyermek apjáról; ‘Több mint egy esztendőt börtönben töltött egy munkakönyv miatt Néhány lelkiismeretlen, felelőtlen bürokrata miatt. Igen is felelősek Végh Ferencért, felelősek vagyunk mindnyájan minden emberért, a megbotló kéri épp úgy, mint a be­csületesekért. Persze, Végh Ferenc ha panaszá­val megfelelő helyre fordul, más megoldást is talált volna, mint anun- kakönyvlopást, közokirat hamisít ást; Mégis nemcsak Végh Ferenc a bű­nös, akinél az egyik büntetendő cse­lekmény már a másikból követke­zett, míg az az egész bürokratizmus­ból. Bűnösek azok is, akik megér­téssel, jóindulattal segíthettek volna rajta, munkakönyvhöz, s ezzel mun­kához juttathatták volna Végh Fe­rencet. A Megyei Bíróság pár hete fel­mentette Végh Ferencet több vád­pont alól, s büntetését kötöltöttmek vette. De mentesüllek-e ezzel a felelősség alól a bürokraták? Mi a biztosíték, hogy holnap, hol­napután nem juttatnak-e ugyanerre az útra lelkiismeretlenségükkel, em­bertelenségükkel ' másokat, más, könnyen megbotló embereket is? Rajtunk, mindannyiónkon múlik, hogy ne tehessék, hogy ne ejtse­nek foltot szép, emberséges jele­nünkön. (—nf—)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom