Somogyi Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-11 / 86. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1956. április 11. GUY MOLLET TÄVIEATA N. A. BULGANYINHOZ Moszkva (TASZSZ). Nagyméltósá­gú Bulganyin marsall úrnak, a Szov­jet Szocialista Köztársaságok Szö­vetsége Minisztertanácsa elnökének. Elnök Ür! Köszönöm azt az üdvözletét, ame­lyet nagyméltóságod április 5-én in­tézett hozzám a francia—tuniszi jegyzőkönyv aláírása alkalmából. A francia kormány megelégedés­sel veszi tudomásul a szovjet kor­mány érdeklődését azon egyezmény iránt, amely lehetővé teszi, hogy Franciaország és Tunisz a szoros köl­csönös függés feltételei mellett bi­zalomteljes és baráti viszonyt te­remtsen és amely bebizonyítja a sza­bad és békés együttműködésre irá­nyuló közös törekvésüket. Kérem önt, elnök úr, fogadja rendkívül mély megbecsülésem ki­fejezését. Guy Mollet BONN VÁLASZOLT A SZOVJET KORMÁNY JEGYZÉKÉRE Berlin (MTI). A kölni rádió kö­zölte, hogy a bonni külügyminiszté­rium átnyújtotta a Német Szövetségi Köztársaság kormányának válaszát a Szovjetunió legutóbbi jegyzékére. A Szovjetunió kormánya jegyzéké­ben kifogást emelt az ellen, hogy a nyugat-németországi hatóságok aka­dályozzák a Német Szövetségi Köz­társaság területén élő szovjet polgá­rok önkéntes hazatérését. A kölni rádió szerint a bonni kormány vála­szában megígérte, hogy lehetővé te­szi a Német Szövetségi Köztársaság­ban élő szovjet polgárok önkéntes hazatérését és hogy a harmincegy szovjet polgárból álló első csoport már a közeljövőben a Szov­jetunióba utazhat. A JUGOSZLÁV PARLAMENTI KÜLDÖTTSÉG PLOVDIVBAN (Tanjug) A jugoszláv parlamenti küldöttség hétfőn reggel elindult bulgáriai kőrútjára. 'A küldöttség tagjai megtekintették a Plovdiv kör­nyékén lévő perusticai termelőszö­vetkezetet és a krcsini celluloze-gyá- rat. A jugoszláv képviselők hétfőn dél­után megtekintették Plovdiv neve­zetességeit, este pedig részt vettek azon a vacsorán, amelyet a városi népi tanács rendezett tiszteletükre. A jugoszláv képviselők kedden folytatták látogatásaikat. Könyvespolc i Tanulmányok a magyar népi de­mokrácia történetéből. A kötetben megjelenő tanulmányok hazánk fel- szabadulásának tizedik évfordulója alkalmából végigtekintenek a né­pünk által megtett hatalmas fejlő­désen, melyhez hasonlót nem ismer a magyar történelem. A tanulmá­nyok a következő témákat tárgyal­ják: a népi demokratikus forrada­lom előfeltételeinek érlelődése Ma­gyarországon a második világhábo­rú idején, a Szovjet Hadsereg ma­gyarországi felszabadító hadműve­letei, az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány munkája, a nemzeti bizottságok te­vékenysége, a földreform végrehaj­tása, a Szovjetunió gazdasági tevé­kenysége hazánknak, az értelmiség átállása, az egységes állami iskola megteremtése, a magyar munkás- osztály politikai és szervezeti egy­ségének megvalósulása, a szénbá­nyák államosítása, a hároméves terv államigazgatásunk fejlődése. A tanulmányok szerzői híven ábrá­zolják népünk nemegyszer nehéz, de felemelő küzdelmeit, az újjáépí­tés és a szocializmus építésének jövőtformáló i nagyszerű munkáját. Szekeres József: Kenyérért és szabadságért. (Az 1905. évi bányász­sztrájk.) A pécsi bányászok 1905-ik évi sztrájkja kiemelkedő -helyet fog­lal el a magyarországi munkásság­nak az 1905—1907 években vívott forradalmi harcai között. A szerző gazdag levéltári anyag alapján dol­gozza fel a Dunagőzhajózási Társa­ság pécsi bányászatának 1905 előtti működését, a munkások szervez­kedéseit, a munkásosztály helyze­tét, forradalmi megmozdulásait, s lépésről lépésre végigkíséri a sztrájk történetét. Megismerik az olvasók e sorokból a bányászok hősi küzdelmét a tő­késekkel szemben s azokat a nagy áldozatos erőfeszítéseket, amelyeket a munkásosztály a szolidaritás szép példájaként hozott nélkülöző bá­nyásztársaiért. 1955-ben ünnepel­tük a sztrájk 50. évfoi’du­lóját. Ez a feldolgozás is bizonyíték amellett, hogy az 1905-ös forrada­lom hatására a dualizmus válsága idején kirobbant megmozdulások hozzájárultak a munkásosztály ön­tudatosodásához, szervezettségének megei’ősödéséhez, későbbi harcaink sikereihez. A Szovjetunió az egyetlen nagyhatalom, amely Egyiptom mellé állt Anvar El Szadat ezrede» cikke az Ai Gumkurijában ÉRDEKESSÉGEK innen — o n n a t ^ Három perc alatt magasabbra, mint a Mont Everest Kairó (MTI). Mint az AFP jelenti, Anvar El Szadat ezredes, az Egyip­tomi Forradalmi Tanács tagja, az A1 Gumhurija hétfői számában szembe­állítja a nyugati hatalmaknak Egyiptommá1 szemben folytatott el­lenséges politikáját azzal a baráti segítséggel, amelyet a Szovjetunió nyújt az országnak. Szadat ezredes a többi közöt eze­ket írja: A hárem nyugati szövetséges nyílván tanúságot tesz az Egyiptomi Köztársasággal szembeni ellenséges érzületéről és véget akar vetni az egyiptomi forradalom vívmányainak. A nyugatiakat egyetlen közös eszme vezérli: bosszút állni Egyiptomon és Nasszer ezredesen. — A Szovjetunió az a nagyhata­lom — folytatja a cikkíró —, amely tiszteletben tartja forradalmunkat és nem akarja elzárni az utat né­pünk győzelmei előtt. A Szovjetunió mindezideig nem támadt ellenünk, sajtója, rádiója nem bántotta Egyip­tomot. Az oroszok nem vádolták Gamal Abdel Nasszert diktátorság- gal, a Szovjetunió nem vonta meg támogatását Egyiptomtól, hanem a keleti tömb többi országával együtt anyagilag és erkölcsileg is támogat­ja az arab országokat minden kínál­kozó alkalommal. — Azok, akik azt a rejtett célt tu­lajdonítják a Szovjetuniónak — írja a továbbiakban Szadat ezredes —, hogy a kommunizmust be akarja vinni a Közép-Keletre, azok az ara­bok ellenségei. A cikkíró végezetül leszögezi: Egyiptom ilyen körülmények között láthatja, kik a barátai és kik az el­lenségei. Nincs más választás, mint kifejezésre juttatni ellenkezésünket azokkal szemben, akik ellenünk van­nak és kifejezni barátságunkat azok iránt, akik jóindulatot tanúsítanak velünk szemben. A Daily Worker a kilenc ország szocialista pártvezetőinek határozatáról London (MTI). Kilenc ország — Anglia, Ausztria, Belgium, Francia- ország, Hollandia, Izrael, Kanada, Olaszország és Norvégia — szocia­lista pártvezetőinek vasárnap Lon­donban véget ért értekezletén elfo­gadták a szocialista Internacionálé főtanácsának javaslatát, és a kom­munista pártokkal való együttműkö­dés gondolata ellen foglaltak állást. A Daily Worker, Nagy-Britannia Kommunista Pártjának lapja, ve­zércikkben foglalkozik a szocialista pártvezetők határozatával és a töb­bi között a következőket írja: A munkásosztály akcióegységének elutasítása csökkenti a munkásosz­tály azon lehetőségét, hogy a béke és a szocialista haladás irányában befolyást gyakoroljon az események menetére. Ennélfogva a kommunis­ták nem tekinthetik véglegesnek a szocialista Internacionálé főtanácsá­nak döntését, amely visszautasítja az együttműködést a kommunisták­kal. A kommunisták most nem a végső elvek dolgában létesítendő megegye­zés alapján javasolnak egységet — folytatja a lap. Akcióegységet java­solnak a béke fenntartására, a le­szerelés előmozdítására és arra, hogy bizonyos mérvű gazdasági és szociális haladást biztosítsanak és megbuktassák az ilyen irányú elő­rehaladást akadályozó reakciós kor­mányokat. Angliában és más nyu­gat-európai országokban a kormá­nyok az infláció leküzdésének ürü­gye alatt a munkásosztály életszín­vonalát támadják. Azt remélik, hogy megbéníthatják a munkásmozgal­mat, megakadályozhatják a munká­sokat abban, hogy megvédjék ma­gukat a hatalmas monopóliumok ál­tal támogatott kormányok árdrágító politikája ellen. Az akcióegység makacs elutasítása a szocialista Internacionálé által meggondolatlan és káros döntés, amelyet meg kell változtatni, hogy a nép a béke és a jólét felé halad­hasson — hangoztatja befejezésül a Daily Worker. INDIAI KÜLDÖTTSÉG látogatása az ndk-ban Berlin (MTI). A Béke-Világtanács stockholmi rendkívüli ülésszakán részt vett indiai küldöttség a Német Béketanács meghívására ellátogatott a Német Demokratikus Köztársa­ságba. Az indiai vendégek szerdán érkeznek Berlinbe. BERLIN ÉS PÁRIZS LAKOSSÁGÁNAK KÉPVISELŐI BÉKETALALKOZÓT TARTANAK Berlin (MTI). A berlini és a pá­rizsi lakosság valamennyi rétegének képviselői május 5-én és 6-án béke­értekezletet tartanak a német fővá­ros övezetében. A második világháború után új •korszak kezdődött a repülés történe­tében. Akkor kezdték meg az első úgynevezett sugárhajtóművek (lök­hajtásos és turbina-motorok) gya­korlati kipróbálását. Ma már javá­ban folyik az átállítás a propeller- (légcsavaros) motorokról a sugárhaj­tásra. A lökhajtásos, vagy sugár­motorok, amelyek a reakciós hajtás elve alapján működnek, technikai szerkezetüket tekintve lényegesen egyszerűbbek, súlyuk sokkal kisebb és teljesítményük sokszorosa az ál­talában használt dugattyús hajtó­művekénél. A lökhajtásos motor valósággal forradalmasította a repü­lést, enélkül nem jutott volna el mai színvonalához. Ha nem fedezik fel a sugárhajtású motort, az olyan fo­galmak is hiányoznának még szó­tárunkból, mint a »hangfal« és a »hőkorlát«. Ami a hangfal, ennek a sűrített levegőből álló, rejtélyes falnak a problémáját illeti, ezt a tervezők már megoldottnak tekintik. A nem­régiben hivatalosan elismert órán­kénti 1800 kilométeres sebességi világrekord már jóval túl van a hanghatáron. A hangterjedési sebes­ség a talaj közelében óránként 1225 kilométer. Csakhogy a hivatalos re­pülési rekordok már régen nem tük­rözik az igazi teljesítményeket. Pi­lóták által vezetett szovjet és ame­rikai kísérleti repülőgépek már óránkénti 3000 kilométeres sebesség­gel is száguldtak a levegőben. A szovjet »Jak—21« három perc alatt 10 000 méter magasságba emelkedik — vagyis több mint ezer méterrel magasabbra, mint a Mont Everest, Földünk legmagasabb hegycsúcsa. De kísérleti repülőgépek ennyi idő alatt kétszerte, háromszorta maga­sabbra is felemeikednek. Ezeket nem lökhajtásos motorok, hanem rakéták lendítik előre. Egy ilyen hajtóműnek szinte elképzelhetetlen ereje van: a 15 000 lóerőt is eléri. De ugyan­olyan elképesztő szomjúsága is: há­rom perc alatt három tonna üzem­anyagot ,— vagyis percenként egy tonnát fogyaszt el. Több mint 10 perc lélegzés nélkül a víz alatt Dr. Róbert Keast, egy amerikai 34 éves férfi 10 perc 58 má- soopercig maradt a víz alatt lélegzetvétel nélkül. Az alámerülés világcsúcsa 39 év óta 6 perc 29 másodperc volt. F-zl nemrégen 8 perc és 3 mp-es ered­ménnyel megdöntöt­ték. Most pedig meg­született ez a legújabb alámerülési világre­kord. A NÁSZUTAZÁS YACHTJA Monaco hercege és egy amerikai filmcsil­lag házassága lesz a canines 1 filmfesztivál megnyitójának szen­zációs fénypontja. A külön yacht, a »Deo Juvante II« csodálatos pazarságával és szép­ségével most készül, amelyen a hercegi pár a nászúira indul majd. Az újpárt a kék ten­geren úszó yachton a násznép és számos új­ságíró is elkíséri. A háború útjai Az Adenauer-kor- mány (átfogó tervet bocsát ki Nyugat-Né- metország katonai út­hálózatának kiépítésé­ről. A tervben 10 mil­liárd d-márkát irá­nyozok elő 10 évi idő­tartamra. Az útépíté­si tervet főleg az elkö­vetkezendő 2—3 eszten­dőben akarják megva­lósítani, figyelembevé- ve az újrafelfegyver- zést. Mar a temetőben sincs nyugalom? Ciprusban nemrégi­ben az angol »kivég­ző« osztagok sortüzet nyitottak az iskolából kijövő gyerekekre, s egyikük, egy kisfiú a helyszínen belehalt sé­rüléseibe. Most, egy héttel a kisfiú temeté­se után az iskolatársak pénzt adtak össze ko­szorúra, s két lányi bíztak meg, hogy a koszorút a kisfiú sír­jára tegyék. De célju­kat nem tudták elér­ni, mert az egyik an­gol katonai járőr raj­tuk ütött és letartóz­tatta őket. Bátor és leleményes kolhozőr Tambov terület mordvin kerületében a Hajnal kolhoz juh­tenyésztő telepén éj­szaka tűz ütött ki. fii­tűz gyorsan terjedt. Az a veszély fenyege­tett, hogy a juhok megégnek. D. L. Cser- nisov őr vette észre elsőnek a tüzet. Ro­hant megmenteni a juhokat. Az égő akol­ba vetette magát, megkereste a vezér- ürüt és kicipelte az akolból. A vezérürüt követte az egész nyáj, így a kolhoz juhállo­mánya megmenekült. A bátor és leleményes kolhozőr 530 juhot és •bárányt mentett meg. 27 000 méter magasságról ejtőernyővel Két amerikai ejtő­ernyős nagy feladatra készül. Az ősszel 27 ezer méter magasság­ról akarnak ugrani ejtőernyővel. A jelen­legi világrekordot egy sgovjet ejtőernyős tartja 13 000 méteres ugrásával. Ennek az elbeszélésnek az alapját az egyik leglenyűgözőbb tudományos elképzelés alkotja. Az elbeszélésben foglalt minden tétel Igaz, vannak ugyan benne egyes tudományos pontatlansá­gok, amelyek nem mondanak el­lent az alapötletnek és kijavítá­suk kárt okozna a cselekmény­ben. Bizonyos felnagyítás meg­engedhető és néha szükséges a fantasztikusok világában, INDULÁS Végeláthatatlan emberáradat özön­lött a tusinói repülőtér felé 1977. jú­lius 24-ének kora reggeli óráitól kezdve. Bár az indulás időpontját 21 órára tűzték ki, az óriási néző­sereg már este hat órára betöltötte a repülőteret körülvevő óriási térsé­get az acélkerítés mögött. A tér közepén ezüstös színű csö­vekből összeállított torony magas- lőtt, közepén farkrészére támaszkod­va egy rakéta állt. Az egész épít­mény hasonlított valami gigászi nyílvesszőre, amelynek hegyét a ra­kéta alkotta. A többi rész csupán az indulás céljait szolgálta. Köztük a »nyílvessző« hosszúkás teste, a hát­racsapódó szárnyak és az alatta el­helyezett indító hajtóművek, ame­lyek a szükséges sebesség elérése után lekapcsolódnak majd és ejtő­ernyőn leereszkednek a földre. A mindenfelé felerősített alumí­niumhangszórókban felcsendült a bemondó magyarázó szava: — Ma indul útjára az emberiség történelmének első bolygóközi re­pülőgépe, amelyet nem rádióhullá­mok irányítanak az űrben, hanem ember vezet. A gép körülrepüli a Marsot, kis távolságból részletes fel­vételeket készít a bolygóról, azután anélkül, hogy leszállna, megfordul és kerek egy év múlva, 1978. július 24-én visszatér a Földre. A kormány a géptervező-csoport vezetőjének, Andrej Petrovics Iljinnek adta ki­tüntetésképpen a rakéta vezetésének jogát. A rakéta folyékony üzemanyagú sugárhajtóművek segítségével indul el a Földről. A bolygóközi gép atom­hajtóműve csak az atmoszférából ki­1 érve kezd majd működni. Ebben a hajtóműben az urán energiája am- móniálcot hevít fel. Az izzó gázok több ezer fokos hőmérsékleten zú­dulnak ki a fúvócsövön és az ellen­kező irányba lökik a rakétát. Tájé­koztatásul közöljük, hogy a folyé­kony ammóniákkészletek a gép egész felszálló-súlyának 89 százalé­kát teszik ki és csupán a megmaradó 11 százalék jut a gép testére, az üzemanyagtartályokra, a hajtóműre, a vezetőfülkére, a szerszámokra és az élelmiszerkészletekre. A nézők elmélyülten hallgatták a magyarázatot. A tömegen keresztül mindenfelől kisfiúk furakodtak elő­re és másztak fel a kerítésre. A ke­rítés, valamint az indítótorony felé vezető út mentén rendőrök sorakoz­tak fel. Ez az intézkedés teljesen érthető volt. Az indulás napja általában nagy gondot okozott a rendőrségnek. A tusinói kapitányság vezetője bere- kedten és kimerültén panaszkodott a telefonba: — Hát tudod, én ezeket a fantasz­tikus regényírókat a büntetőtörvény- könyv értelmében felelősségre von­nám. Hiszen ezek megrontják a fia­talokat! Ugyanis nincs olyan regény, vagy elbeszélés, amelyikben ne for­dulna elő potyautas. Mehetnek ab­ban a könyvben a Marsba, vagy a víz alá, vagy ahogy az írók monda­ni szokták, a Föld méhébe, minde­nütt elmaradhatatlan a potyautas. Méghozzá megteszik az illetőt úttö­rőnek. Csupán a szórakoztatás ked­véért. Na aztán ma meg is van az eredmény! A villamosvonatokról, repülőgépekről, autókról és a Moszk­vából érkező egyéb közlekedési esz­közökről a nap folyamán 18 650 po­tyautast szedtek le. A rendőrök 785 személyt tartóztattak fel abban a Fantasztikus tudományos elbeszélés IRTA: V. SZAVCSENKO kísérletben, hogy keresztül szökjön a rakétát elhatároló kerítésen. Kép­zeld el, egyet még a rakéta fúvócsö­véből is előráncigáltak. Tizenkétéves volt, rövid nadrágot viselt és az aktatáskában iránytűt, termoszt és két szendvicset hozott magával... Mert egyenesen a világűrbe készült. »Te kis bolond — mondtam neki — hova másztál? Hiszen porrá égtél volna«. Csak hallgat, aztán bőgni kezd. Én mondom neked, kész isten­verés. Közben a repülőtér szélén a kis házban az utolsó előkészületek foly­tak. Az egyik szobában lehúnyt szemmel ott feküdt maga Andrej Petrovics Iljin, a rakéta középter­metű, szikár, feketehajú pilótája. Az indulási bizottság elnöke né­zett be az ajtón, Iljin hirtelen moz­dulattal felemelkedett. — Itt az ideje? — Nem, Andrej, maradjon csak nyugodtan fekve. — Az ördög bír ilyenkor feküdni. Az orvosok ide száműztek és meg­parancsolták, hogy pihenjek, ne idegeskedjem. így még rosszabb. Mit csinálnak odakinn? Az atom­üzemanyagot már berakták? — Nemsokára hozzálátunk. Ufii határoztak, hogy utoljára még meg­vizsgálják a rakétát. Tudja, nem árt az óvatosság... Most ott bent dolgozik három segítőtársa: Szer- gejcsuk, Brage és Rjumin. Nincs ki­fogása ez ellen? Az elnök kiment, Iljin az órájára pillantott. Még másfél óra van hátra és máris belefáradt a várakozásba. Újból lehúnyta a szemét és megpró­bált valami másra gondolni. Vajon megérkezik-e Julika Vladivosztok- ból? Mindenesetre már elbúcsúztak egymástól a televíziós távbeszélőn. Júlia még tréfált is: »Látod, most túlszárnyalsz engem is«. Iljin elmo­solyodott, »én drága pilótanőm!« Büszke volt feleségére, aki egyike volt a kevésszámú sugárhajtású re­pülőgépvezetőnőknek. G maga is ré­gebben pilóta volt, aztán konstruk­tőr lett. A felesége repülte be min­den új modelljét. Illetve majdnem mindet... ezt az egyet, a bolygóközi rakétát kivéve. Gondolatai újból visszatértek a kü­szöbönálló úthoz. Vajon mindent rendben találnak? Mégis jobb lett volna, ha saját szemével megvizsgál­ja«. Iljin újból az órára nézett és végső elhatározással felugrott az ágyról. — »Le az orvosokkal! Mégis megyek!« Iljin három segítőtársa, a három konstruktőr már elébe jött. — Minden rendben van — jelen­tette az apró és mozgékony Szergej- csuk. — A legteljesebb rendben —álla­pította meg lassan és tagoltan Bra­ge, a nyakigláb észt. Az idős, deresedé hajú Rjumin, aki valamennyiük közül a legmeg- fontoltabb volt, tagoltan ejtette a szavakat: — A magam részéről semmiféle hibát nem észleltem. Iljin elmosolyodott. Rjumin mint mindig, óvatos és pontos. »Minden rendben van« — túlságosan merész kijelentés; »Nem észleltem semmi­féle hibát« — valószínűleg ez a he­lyes. Iljin cigarettát kért, Rjumin meg akarta gyújtani a gyufát, de sehogy sem akart sikerülni neki. Egymás után törtek el kezében a gyufaszá­lak, a láng kialudt. Iljin melegen nyugtázta, hogy még ez a látszólag rideg ember is aggódik érte. — Fél? Úgy látszik, Rjumin nem akarta bevallani szorongását. — Miéit fél­nék? Azt hiszem, mindent figyelem­be vettünk. Idővel a repülés a Mars­ra ugyanolyan megszokott lesz, mint­ha az ember autón a Krímre utazik. Az igaz, hogy néha az autóval is vannak kellemetlenségek. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom