Somogyi Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)
1956-04-27 / 100. szám
Magyar dolgosók! Új termelési győzelmekkel, a termelékenység emelésével, as önköltség csökkentésével, a minőség javításával ünnepeljétek május 1-ét! A SZOVJET MEGOLVASZTJA A BRIT JEGET Egyes amerikai körök aggódnak a londoni tárgyalások sikere miatt (TASZSZ) Az amerikai sajtó már , N. A. Builganyiin és N. Sz. Hruscsov Angliába érkezése ellőtt feszült fi- ■gyeJemmaí kísérte e látogatás ügyét, szembetűnő helyen közölte a reá vonatkozó jelentéseket. A szovjet vezetők Londoniba érkezése óta utazásuknak központi hely jut a kommentárokban és a tudósítói jelentésekben. Sok lap szemleírója rámutat, hogy az Egyesült Államok bizonyos körei nyilvánvalóan aggódnak a londoni tárgyalások sikeres kimenetelének lehetősége miatt. Ezek a lapok nem sajnálják az erőfeszítéseket, hogy akadályozzák ezt a kimenetelt. Megfélemlítő és presszionáló eszközöket alkalmaznak Angliával szemben. így a Business Week című folyóirat azt állítja, hogy a szovjet vezetők látogatásának célja az »Egyesült Államok elszigetelése európai szövetségeseitől«. Schripps Howard-íéle lapok azt írták, hogy N. Sz. Hruscsov és N. A. BuLganyim londoni tárgyalásai »kockára tehetik az angol— amerikai viszonyt«. Mint ismeretes, N. Sz. Hruscsov megcáfolta azokat az állításokat, hogy a Szovjetunió éket akar venni Anglia és az Egyesült Államok közé. Washington (MTI). Eisenhower elnök szerdán sajtóértekezletet tartó-;. Sajtóé'\ekezle*ének ele én fo’- laOkozott Steven sorinak és más amerikai politikusoknak azokkal a javaslataival, hogy az Egyesült Államok szüntesse be a hidrogénbomba- Jdsérleteket. Az elnök visszautasította ezeket a javasltatokat. Eisenhower érintette N. Sz. Hrus- csovtnak azt a kijelentését, hogy a Szovjetuniónak rövidesen hidrogén- bom.bával felszerelt irányítható lövedéke lasz. Az elnök ezzel összefüggésben azt mondotta, semmi okát sem látja azt hinni, hogy az oroszok >-a valóságnak meg nem felelő kijelentést tennének ebben a tekintetben-«. Az értekezleten egy hozzáintézet.t kérdésre válaszolva Eisenhower kijelentette, hogy véleménye szerint nem vdhna időszerű, ha a szovjet vezetők ellátogatnának Amerikába. A leszerelésre vonatkozólag Eisenhower közölte, hogy szerdán reggel jelentést kapott Harold Stassentől arunalc N. Sz. Hruscsowal Londonban folytatott megbeszéléséről Az elnök szerint a jelentést, még nem Az Egyesült Államok leginkább »meg nem alkuvó« köreinek véleményét kifejező napilapok és folyóiratok egy része közönséges hamisításhoz folyamodik, hogy nyomást gyakoroljon Angliára. Az United States News and World Report például azt állítja, hogy az oroszok terveket szőnek »az angolok megsemmisítésére«. A folyóirat provokációs módon azt írja, hegy a Szovjetunió meg akarja fosztani Angliát minden nyersanyagforrásától és ily módon gazdasági csődbe akarja juttatni. Jellemző, hogy ugyanez a folyóirat az angolok megfélemlítésére irányuló kísérleteit folytatva azt állítja, hogy a Szovjetunió segít »kiragadni az arab kőolajat Anglia kezéből«, bár közismert, hogy ennek a kőolajnak jelentékeny részét az amerikai ásványolajtársaságok ragadták már ki Anglia kezéből. Több amerikai lap kénytelen elismerni, hogy a szovjet vezetők megnyilatkozásai hatalmas benyomást tesznek az angolokra. A Star című washingtoni lap azt írta, hogy »a szovjet vezetők sikerre törekszenek barátok szerzésében«. »A szovjet megolvasztja a brit jeget.« tanulmányozták át kellőképpen. Az elnök befejezésül a belpolitikai kérdésekre tért rá. A többi között kifejtette, hogy véleménye szerint «nem szolgálná az Egyesült Államok érdekeit, ha jelenleg csökkentenék az adókat«. Bulganyin és Hruscsov a királyi operaház előadásán London (TASZSZ). Április 25-én este N. A. BuLganyin és N. Sz. Hruscsov a Covant Garden királyi opera- házban (balettelőadást tekintett meg. A hírneves londoni színház zsúfolásig megtelt. Több mint kétezren voltak jelen. N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov Anthony Eden miniszterelnökkel együtt a királyi páholyban foglalt helyet. A nézők tapssal fogadták a vendégeket. Az előadás kezdete előtt elhangzott a Szovjetunió és Nagy-Bri- tannda állami himnusza. A királyi páholyban foglalt még helyet Selwyn Lloyd külügyminiszter, Lord Wa- verley, a Covent Garden Színház igazgatóságának elnöke. Guv Mollet miniszterelnök tárgyalásai az algériai kérdésről Párizs (MTI). Szerdán változatlanul az algériai kérdés állt a francia politikai érdeklődés előterében. Sajtóértesülések beszámolnak arról, hogy a kormányban továbbra is ellentétek mutatkoznak. Az Aurore tudni véli, hogy Men- des-France a szerdai tárgyalás során két ízben is felajánlotta lemondását Guy Mollet miniszterelnöknek. Este Guy Mollet és Robert Lacoste algériai miniszter-rezidens a szocialista párt parlamenti képviselő- csoportja és vezetősége elé járult cs kifejtette az algériai kérdésre vonatkozó nézeteit és terveit. Több csütörtöki lap jelenti, hogy a vita feszült légkörben zajlott le. Az Humanité a vita előtt tapasztalható hangulatról írva megállapítja: több képviselő szemére vetette Guy Mollet-nak, hogy engedett a szélsőséges gyarmatosító köröknek és nem tette meg a tűzszünet eléréséhez nélkülözhetetlen lépéseket. Sokan kifogást emeltek Lacoste személye és politikája ellen. A Les Echos szerint a vita során Guv Mollet politikájának indokolására többek között kijelentette: — Amennyiben kormányon maradok, meglepetés következik majd, mert véget vetünk ennek a háborúnak. A France-Tireur azt állítja: Guy Mollet is, Robert Lacoste is azt a reményét fejezte ki, hogy elég rövid időn belül megindulhatnak majd a tárgyalások és októberben vagy novemberben választásokat lehet rendezni Algériában. ÚJ KÖNYV A RÉGI KLASSZIKUSOKRÓL Somlyó György: Ablakban (Szépirodalmi Könyvkiadó). A szabadság, a forradalom, a béke örökkévaló gondolatai kapcsolják össze a tanulmánykötet írásait. Merit a klasszikusok — Victor Hugo, Rimbaud, Vörösmarty, József Attila — művészien megfogalmazott (tanításaiból, a békeharc író és művész mestereinek — Picasso, Eluard, Ehrenburg — gondolataiból, akik a saját életükkel és hőseik fejlődésével egyaránt az emberiség legszentebb eszményeihez való hűséget példázzák. A kötet portréi és tanulmányai képet adnak az új kort: ábrázoló mesterművekneflc nemcsak eszmei gazdagságáról, hanem a formai megújulás érdekes útjairól is. EISEN HO WER SAJTÓÉR TEKEZLETE Érdekességek inne n-o nnan 5000 éves királysírt tártak fel Kairótól délre 20 mérföldnyire a Saegnara fennsíkon dr. Walter B. Fmery Edward, a londoni egyetem egyiptológus tanára 5000 éves királysírt fedezett fel — jelentik Kairóból. Emery professzor expedíciója eredményeivel repülőn Londonba utazott. U,gv tervezi, hogy az év végén tér vissza Saggnarába további feltárásra. A sír az I. Thinnita fáraók dinasztiájából való Her Nit királynőé, mely 31x12,5 méteres. Emery professzor a feltárásait egy cmladék szélén az év elején kezdte meg. Felfedezett egy lefelé ha'adó járatot, amely egy nagy sziklatéin étkezőt erembe vezeteti, ahol megtalálta egy fa-szarkofág maradványait. A koporsó maradványai között egy nagyon szép virágkeheiy alakú edényt találtak, amely rózsaszínű mészkőből készült. Emery professzor véleménye szerint ez volt a 'királynő ivópohara. Ez a felfedezés Egyiptom monumentális építőművészetének legkoraibb emlékére derített fényt és első ízben állapította meg a modern világban. hogy Saggnara az I. Fáraó dinasztiák temetkezési helye. Argentin expedíció a Himalájában Az argentin kutató expedíció négy tagja megérkezett Új-Delhibe és a nepáli fcutaitó- táborukhoz mennek, hogy ott csatlakozzanak a már korábban megérkezett munkatársaikhoz. Innen gyalog indulnak neki a Himalájának, Dhaulagiri csúcs meghódítására. A rádió-taxi hátrányai Már korábban a francia lapok szenzációval adtak rrírt a rádió-taxi bevezetéséről Párizsban. A taxi sok előnye mellett azonban komoly, s veszélyes hátrányok mutatkoznak. Párizs forgalmas utcáin közlekedő szabad rádiótaxi, amikor hirtelen a rádión megkapta a (hívást, hogy hova menjen, erre olyan rohammal rohan, vagy fordul vissza útján, azzal a céllal, hogy esetleg másik taxit, amely szintén vette a hívást, megelőzze, hogy legtöbbször karambol okozója lesz. Az Humanité kimutatja, hogy a rádiórtaxik nagy számban növelik a Párizsban amúgy is sokat előforduló közlekedési baleseteket. Atomhajtásos repülőgép Franciaországban egy merész határozat született, amely alapján a francia Sneoma gyárnak megbízást adtak egy atommotorral meghajtott repülőgép (kivitelezésére. A tervek és munkák irányításával a légiforgalmi főnökség mérnökét, Raymond Mar- chalnt bízták meg, aki a gyárral közösen egy atomenergiai bizottságot hozott létre. A megopcrált vak fiú lát A két héttel ezelőtt végrehajtott szemope- rácló sikerrel járt. Don Gnocchi milánói professzor a 12 éves olasz fiúinak visszaadta szem világát. A fiú szülői kíséretben elhagyta kórházi szobáját, s nagy csodálkozással gyönyörködött a tavaszi nap által (beragyogott- kerten. A másik megoperált is — akinél az eset súlyosabb volt — már szépen halad a gyógyulás útján, s nemsokára ő is megláthatja a napfényt, az életet. Jelenleg azonban az ő szemét még féltve őrzik a nagyobb fényhatástól, még szigorú orvosi felügyelet alatt van. A »Iégitetíí« A »légitetű« egy i-e- pülőgép, lamiely alig nehezebb, mint egy motorkerékpár. Ez az új francia kisrepülő 30 liter üzemanyagfo- gyasztással repül Párizsból Londonba. Ez az egyszárnyú repülőgép Roger Druine amatőr alkotása. A készülék mindössze 300 000 frankba kerül s a valóban kevés üzamatnyagfogyasztása lehetővé teszi, hogy olcsóbbá tegye a könnyű gépes küubre- pülést. A »légitetű« mindössze 7 méter fesztávolságú, 28 lóerős motorja van és 110 tones sebességet ér el óránként. Le- és felszálláshoz 65 méteres sík tér elegendő neki. A furcsa filmcenzur:* A franciák nagyszerű rövidíilmjének, »A sötétség és köd« (bemutatását a camnesi filmfesztiválon az ipari és kereskedelmi államtitkár betiltotta. A franciák ezzel a filmmel, amelyik a náci koncentrációs táborok borzalmait mutatja be. akartak a rövid filmek fesztiválján indulni. Helyette a »Királyi éj« című rövidfilmet kell bemutatniuk. LELEPLEZETT ELMÉLET írta: V. Szemjonov A MONOPÓLIUMOK tekintélyes sajtóorgánuma, a Times aggódik amiatt, hogy a mai Amerikában az egyszerű embereken kívül a középszerű üzletemberek sem hisznek már abban a mesében, hogy mindenkinek lehetősége van milliós vagyont szerezni. »Az amerikai üzleti körökben manapság gyakran hangoztatják — ismeri be csüggedten a Times —, hogy már nincs lehetősége minden embernek milliomossá 'lenni«. A hivatalos tudomány is osztozik ebben az aggodalomban. S mennél kevésbé hisznek az amerikaiak abban a mesében, hogy az Egyesült Államokban állítólag mindenkinek, gazdagnak és szegénynek egyaránt, »egyenlő lehetőségei vannak«, a bur- zsoá tudósok annál nagyobb buzgalommal próbálják belevetni az emberek fejébe az Egyesült Államok sajátos, »nem kapitalista« fejlődéséről szóló elméletüket. Az amerikai burzsoá közgazdászok és szociológusok ennek érdekében mindenekelőtt azon fáradoznak, hogy valamiféle »népi stílussal« cicomázzák fel a kapitalizmus épületének homlokzatát s e »díszítőelemekkel« elhalványítsák a szocialista eszme messze sugárzó világítótornyát. Az utóbbi években új mesét agyaitok ki és terjesztetlek, mégpedig azt, hogy a »régi kapitalizmust« új, »demokratikus«, »népi« kapitalizmus váltotta fel. A változás eredményeként — bizonygatják az amerikai burzsoázia ideológusai — az Egyesült Államokban jelenleg »népi kapitalizmus« van — »tervgazdálkodáson« alapuló kapitalizmus, »a teljes foglalkoztatottság« kapitalizmusa ... kapitalizmus tőkések és munkások, antagonisztikus osztályok és osztályharc nélkül. Joggal megkérdezhetjük a népi kapitalizmus kitalálóitól: milyen úton ment végbe az Egyesült Államokban a régi kapitalizmus felváltása az újjal? A burzsoá közgazdászok és szociológusok különbözőképpen válaszolnak erre a kérdésre. Néhányan közülük (Drucker és mások) azt állítják, hogv ez a »változás« »a vezető körök forradalmának« eredményeként következett be. Más teoretikusok (Reeves, Slichter stb.) »a tulajdonviszonyokban bekövetkezett forradalomról« beszélnek. Újabban a régi kapitalizmus újjal való felváltását »bizonyító« legfelkapottabb »elmélet« az, hogy az Egyesült Államokban »forradalom ment végbe a jövedelem megoszlás ban«. Ennek az elméletnek a kiagyalói igyekeznek bebizonyítani, hogy e »forradalom« következtében a gazdagok szegényebbé, a szegények pedig gazdagabbá váltak s nivellálódásuk alapján az amerikai társadalomban megteremtődött »az osz- lálybéke« és kialakult »a népi kapitalizmus«. EZ A DA.IKAMESE úgy látszik annyira megtetszett Trumannak, az Egyesült Államok volt elnökének, hogy 1953 januárjában a kongresz- szushoz intézett utolsó gazdasági üzenetében kijelentette: »Az amerikai gazdaság termékeinek elosztása ma jobb, mint bármikor eddig«. Arthur Burns, Eisenhower gazdasági tanácsadója pedig nemrég a következő kijelentésre merészkedett: az Egyesült Államokban nem több és nem kevesebb zajlott le, mint »szociális forradalom«. Az amerikai sajtó »a jövedelem megoszlás forradalmával« foglalkozó művek közül leginkább Simon Kuz- nets, ismert amerikai burzsoá közgazdász 1953-ban megjelent »A magasjövedelmű egyének részesedése a nemzeti jövedelemben és a megtakarításokban« című könyvét népszerűsíti. Jellemző, hogy az utóbbi években külföldön is egész sor követője akadt Kuznetsnek. Simon Kuznets azt próbálja bebizonyítani, hogy 1939-től kezdve az Egyesült Államokban »erősen csökkent« a magasjövedelmű személyek részesedése az ország összjövedelmében, s ez állítólag »a jövedelem megoszlás forradalmához« vezetett. »Miben mutatkozik meg ez az erős csökkenés?« A szerző azt állítja, hogy az Egyesült Államok lakosságának öt százalékát jelentő igen magas jövedelmű személyek részesedése az össznemzeti jövedelemben 1939 és 1947 között 30 százalékról 13 százalékra csökkent, a lakosság egy százalékát kitevő legmagasabb jövedelműek részesedése pedig 1928—1949 között több mint másfélszer lett kisebb. »Az amerikai életforma« hirdetői világgá kürtölik, hogy az Egyesült Államokban vérnélküli forradalom megy végbe a jövedelem megoszlásban, hogy megsemmisülnek az antagonisztikus osztályok, megszűnik az ósztálvharc és diadalt arat »a népi kapitalizmus«, ami megteremti a munkások és a tőkések közötti »osztálybékét«. Magától értetődően felmerül a kérdés, honnan veszi Kuznets és iskolájának többi képviselője ezeket a számadatokat, a jövedelem megoszlás forradalmáról szóló elmélet alátámasztásához? »KUTATÁSAIK« ALAPJÁT a hivatalos statisztikai adatok képezik, amelyeket további »tudományos feldolgozásnak« vetnek alá. Innen adódik, hogy Simon Kuznets könyvében egész sor megengedhetetlen »szerzői szabadság« fordul elő. Teljesen figyelmen kívül hagyja például az amerikai mágnások jövedelmének azt a részét, amelyet elosztatlan profit formájában rendszerint érintetlenül hagynak. Továbbá a jövedelemnek azt a részét sem veszi figyelembe, amelyet a monopóliumok szándékosan eltitkolnak, hogy mentesítsék az adó alól. Ezekután nem csodálatos, hogy Kuznets adatait számos burzsoá közgazdász (Butters, Tompshon stb. is) megcáfolja. Nézzük meg, hogyan oszlott meg valójában a jövedelem az Egyesült Államokban a Kuznets által tárgyalt időszakban? Az amerikai lakosság egy százalékának jövedelemrészesedése — Kuznets állításával szemben — nem csökkent, hanem 1928—1948 között 1,3-szeresére növekedett. Ugyancsak emelkedett az amerikai lakosság magasjövedelmű öt százalékának részesedése is. 1948-ban az Egyesült Államok lakosságának egy százaléka az össznemzeti jövedelem egyha- tod részében, a lakosság öt százaléka pedig a nemzeti jövedelem egy- harmad részében részesült. Ez azt jelenti, hogy a lázasan reklámozott »jövedelem megoszlási forradalom« egyáltalán nem történt meg az Egyesült Államokban. A kuxnetsi iskola hamisítói véka alá rejtik, hogy az Egyesült Államokban egyre gyorsabb ütemben koncentrálódik a jövedelem és a gazdasági hatalom a pénzmágnások maroknyi csoportja kezében, mindenekelőtt a munkások, a farmerek és a kisebb vállalkozók rovására. 1950- ben például az Egyesült Államok lakosságának egy százaléka rendelkezett az összes megtakarítások és tőkék 75 százalékával. Hivatalos adatok szerint az amerikai munkások és alkalmazottak sok milliós tömegei leghátul kullogtak a nemzeti jövedelemben való részesedés tekintetében, a dolgozó amerikai családok 70 százaléka pedig a létminimumot sem tudta biztosítani magának. Talán az utóbbi években megváltozott ez a helyzet. Valóban megváltozott, de nem úgy, ahogy Kuznets és követői állítják. Az utóbbi években a gazdagok még gazdagabbak, a szegények pedig még szegényebbek lettek az Egyesült Államokban. A Business-Week, az amerikai üzleti körök folyóiratának 1955 közepén közölt adatai szerint az amerikai családok 7,4 százaléka az egész ország jövedelmének 65,4 .százalékában, a fennmaradó 92,6 százalék pedig a nemzeti jövedelemnek mindössze 34,6 százalékában részesül. Az amerikai kongresszus hivatalos jelentése nemrég közölte, hogy az amerikai lakosság több mint kétharmad részének jövedelme a létminimum alatt van. AZ ANYAGI HELYZET romlása, s a növekvő adók — amelyek ma az amerikai munkás keresetének több mint 30 százalékát képezik — nyomorra ítéli és kétségbeesésbe kergeti a dolgozó amerikai családok tízezreit. Maga az amerikai élet zúzza porrá azokat a meséket, amelyeket a jövedelem megoszlásban végbement »szociális forradalomról« és arról terjesztenek, hogy ennek eredményeként a régi amerikai kapitalizmust »népi kapitalizmus« váltotta fel. Az amerikai kapitalizmus népi jellegének és e népi kapitalizmus által teremtett »egyenlő lehetőségeknek« a híresztelése nem egyéb, mint az amerikai burzsoá tudomány legújabb kitalálása. Nem véletlen, hogy még a nagytőkés Queen is elismerte könyvében: »Nevetséges és becstelen dolog azt állítani, hogy országunkban minden embernek egyenlő lehetősége van!« Az ifjú Engels annakidején ezt mondta a burzsoá közgazdászokról: Minél közelebb jutnak korunkhoz, annál inkább eltávolodnak a becsületességtől. Amikor az amerikai sajtó és tudomány szószólói a tényeknek fittyet hányva arról akarják meggyőzni az egyszerű amerikait, hogy Amerikában »népi kapitalizmus« jött létre s különböző elméleteket találnak ki a jövedelem megoszlás »forradalmáról« és egyéb dolgokról. csak azt bizonyítják be, hogy hadilábon állnak a lelkiismeretességgel és a tudományos becsületességgel.
