Somogyi Néplap, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-22 / 45. szám

SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1956. február 22. A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK (Folytatás az előző oldalról.) elengedhetetlen és legtökéletesebb eszközeit — még erősebbek, szerve­zettebbek és hatalmasabbak legyünk. (Hosszantartó taps.) ' Lehetőségeink nem kisebbek, mint a másik táboréi. Anyagi forrásaink, legújabb techni­kai vívmányaink, óriási embertarta- iékunk és népeink elmélyült barát­sága, erkölcsi-politikai egysége a szocializmus táborának le­győzhetetlenségébe vetett biztos tudattal töltenek el bennünket. (Viharos, hosszantartó taps.) Most teljes joggal beszélhetünk az egész szocialista tábor népeinek sza­kadatlanul erősödő erkölcsi-politikai egységéről. A szocialista országok népei egységesek, barátságuk fejlő­dik és erősödik s a szuverén és füg­getlen országok szoros és minden irányú testvéri együttműködésévé válik. Az ilyen helyzet nagymérték­ben megsokszorozza minden egyes ország erejét és (lehetőségeit. Mind­ezekkel föltétlenül számolnia kell annak az agrgsszornak, amely táma­dást merészelne indítani egyik vagy másik szocialista ország éllen. (Taps.) Az elviség és a rugílmasság léniái összekapcsolása a külpolitikában A béke megvédésének kérdésé­ben olyan a nemzetközi helyzet, ami­lyenről 10—15 esztendővel ezelőtt csak ábrándozhattunk volna. A szo­cialista tábor határain túli is gyarap­szik szövetségeseink száma. Nem csekély az olyan más államok száma sem — különösen azok körében, amelyek tegnap még teljes mérték­ben az imperializmustól függtek és csak most tértek rá a nemzeti élet önálló útjára — amelyek nyíltan ál­lást foglalnak. az agressziós tervek­kel szemben. Ehelyütt feltétlenül szólni kell a gyarmati rendszer mostani szétesésé­nek világtörténelmi jelentőségéről. A független ázsiai és afrikai országok létrejötte hozzájárul a »béke és a nemzetközi együttműködés megszilár­dulásához. Elegendő megemlíteni azt az öt »bé'kés alapelvet, amelyet In­dia és a Kínai Népköztársaság hir­detett meg a népek szabadságának, függetlenségének és békés egymás mellett élésének támogatására és amely »később oly hatékony és szé­leskörű visszhangot keltett világszer­te. Feltétlenül meg kell emlékeznünk a 29 ázsiai és afrikai ország ibandun- si értekezletéről. Ez az értekezlet megmutatta, hogy a nemzetközi ügyekben mennyire megnőtt az ázsiai és az afrikai országok népeinek szerepe. Ezek a népek — ha tel­jesen még nem is mindenütt — de lerázták magukról a gyar­mati igát. A gyanmatellenes mozgalom rend­kívül széles tömegeket ragadott ma­gával Ázsiában, de mindinkább kezd kibontakozni Afrikában is. Köztudo­mású, hogy a kapitalista országok­ban is széles méreteket öltött a nép­tömegek háborúellenes mozgalma, a békemozgalom. Soha azelőtt agresszoroknak még nem kellett oily magy nehézségekkel megküzdeniük terveik »keresztülvite­lében, mint most. A támadók ugyam is most már nem számíthatnak arra, hogy politikájuk végrehajtását a né­pek . engedékenyen és alázatosan szemlélik. De korántsem szabad el­bizakodnunk, ennek nem szabad ar­ra vezetnie, hogy a véletlenre bízzuk magunkát. Tudjuk, mily Hatalmas és mennyi­re »különböző eszközöket vesznek igéaybe az imperialisták a fegyver­kezési hajsza folytatására és a há­borús hisztéria íelszítására, hogy eb­ben a légkörben »újabb terveket sző­jenek támadó háborúra. Tudjuk, mily széles körben használják fel e cél érdekében a burzsoá sajtót, rá­diót. mozit és minden más propagan­daeszközt. Mindezt nem szabad lebe­csülnünk nemcsak azért, hogy ne gyengítsük, hanem azért is, hogy minden lehető módon fokozzuk a né­pek ellenkezését és ellenállását min­den, a háború előkészítésére irányuló tervvel szemben. Ezután sokkal többet kell ten­nünk. mint tettünk eddig avé­gett, hogy minden országban ál­landóan fokozódjék a társ Ma­lom élenjáró erőinek és a széles néptömegek aktivitása és egysé­ge az újabb háború megakadá­lyozása érdekében. Korántsem állíthatjuk, hogy már mindent megtettünk az új háború elhárítására. Még gyakran vagyunk olyan szokások és sablonok rabjai, amelyélv a múltban, a második vi­lágháború előtt alakultak ki és ame­lyek most gátolják a háborúellenos küzdelem újabb szélesebbkor^ és te­vékenyebb formáinak kibontakozá­sát. Nem egyszer még lebecsüljük a háború »befejezését követő idő­szakban jelentkezett újabb lehetősé­geket. Ilyen hiányosság mutatkozott a külügyminisztérium munkájában is s erre annakidején rávilágított pár­tunk Központi Bizottsága. Ezt fel kell számolni, véget kell vetni an­nak, hogy lebecsüljük azokat a ha­talmas lehetőségeket, amelyekkel rendelkezünk a béke és a népek biz­tonságának védelmében. E lehetősé­gek alapja a szocialista világtábor megteremtése és erőinek szakadatlan gyarapítása; a gyarmati és függő né­pek felszabadító harcának példátlan fellendülése, a tőkés országokban ki­alakult harcos munkásmozgalom és a munkásosztály nemzetközi szolida­ritása, a széleskörű demokratikus békemozgalom; a demokratikus, ifjú­sági és »nőszervezetek tevékenysége, valamint a békét védelmező, a há­ború ellen vívott tömegharc más for­mái. (Taps.) Pártunk külpolitikájában mindig azt a módszert követi, hogy a tog- komolyabban számba kell venni az adott feltételeket, az adott helyzetet és fel kell ismerni a történelmi fej­lődés távlatait. Az elviséig és a rugalmasság lenini összekapcsolása a külpolitikai vonal- vezetésiben — ez az, ami biztosítja pártunk sikerét a nemzetközi fel­adatok megoidásá'ban. Az a »törekvésünk, hogy megvéd- jiik a .békét és megakadályozzuk az újabb világháborút a szocializmus or­szágainak legyőzhetetlen »barátságá­ra és — függetlenül társadalmi és államrendszerüktől — az olyan nem szocialista országok mind hatható­sabb támogatására támaszkodik, me- »lyek kiállnak a béke érdekeinek el­lentmondó katonai tömbök ellen és íj 1 ástfog!alnak az államok békés egy­más mellett élésének elve mellett. Köztudomású, mily nagyjelentő­ségű a béke megszilárdítása szempontjából az olyan orszá­gok álláspontja, mint India, Burma, Indonézia, Egyiptom és más országok. Nem lesz htború, ha a munkásosztály egyesíti erőit A háborús tervek meghiúsításáért vívott harcunkban lenini módon kell figyelemibe vennünk azt a tényt,' hogy a különböző támadó tömbök részvevői között gazdasági és poli­tikai ellentétek vannak és ezek az ellentétek növekszenek. Ezek a né­zeteltéréseik elkerülhetetlenek olyan viszonyok között, amikor az ilyen tombök legerősebb részvevői »partne­reik rovására imperialista pozícióik megszilárdítására törekszenek. Az említett ellentétek .gyengítik az ag­resszív erőket és ugyanakkor növe­lik a »béke védelmének lehetőségét. A békéért és az új háború veszélye ellen vívott harcunk érdekei megkö­vetelik, hogy mind a »kommunista, mind a szocialista pártok figyelmé­nek középpontjába a munkásosztály egységének megteremtése kerüljön. A munkásosztálynak feltétlenül le kell vonnia a tanulságot ab­ból, hogy az agresszív erők már két ízben használták fel so­rainak megosztottságát világ­háború előkészítésére és kirob­bantására. Ez a megosztottság nem indokolható azzal, hogy a kommunisták és a szocialisták nem egyféleképpen értelmezik a szocializmusért vívott harc út­jait és eszközeit akkor, amikor oly létfontosságú kérdésről van szó, mint a népek megmentése egy újabb háború fenyegetésé­től. A nemzetközi proletárszőlidaritás le­küzdhetetlen akadállyá váliita a há­ború erői előtt, ha a munkásosztály biztosítja sorainak egységét. Nem lesz háberú, ha a munkásosztály tet­tekkel egyesíti erőit és mindvégig kitart a -béke védelmére irányuló eltökélt szándéka mellett. (Viharos, hosszantartó taps.) 2. a Szovjetunió harca a békéért és a nemzetközi biztonságért Molotov élvtárs a továbbiakban így folytatta: A hitlerizmus összeomlása és a békeszerető Német Demokratikus Köztársaság létrejötte után az euró­pai földrészen most már nincs olyan agresszív állam, amely az adott kö­rülmények között új világháború ki­robbantására szánná el magát, »tá­madást indítana a Szovjetunió vagy a népi demokratikus országok ellen. Tovaszálltak már a háború előtti éveket jellemző idők, aanikor a hit­lerista Németország Európában lé­pésről lépésre előkészítve kirobban­totta a második világháborút. De nem lehet szó nélkül elmenni Nyugait-Németország újrafelfegyver- zésének tervei mellett. Nyugat-Né- metországot már bevonták olyan tá­madó katonai csoportosulásokba, mint az Északatlanti Tömb és a nyugat-európai katonai szövetség. Nyugat-Németország újrafel- fegyverzése minden kétségen kí­vül fokozza az ellentéteket és növeli az összeütközések lehető­ségét, beleértve az imperialista országok ellenfélteit és konfliktusainak lehe­tőségét is. Ázsiában, ma — mutatott rá Mo­lotov —, ha Dél-Koreát figyelmen kívül hagyjuk, az sigresszió veszélyé­nek az a fő forrása, hogy Tajvan szigetét amerikai katonai támasz­ponttá változtatták. Ez a támaszpont teljesen szükségtelen lenne, ha nem lennének agresszív tervek a nagy Kína ellen. A Szovjetunió baráti kapcsolatokra törekszik minden országgal A mi álláspontunk az — emelte ki Molotov —, hogy minden államoi s elsősorban a nagyhatalmakat — a köztük lévő nézeteltérések ellenére — egyesíteni kell annak a körül­ménynek, hogy valamennyien, érde­keltek a béke megőrzésében. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy az egyetemes »béke biztos»ításának ügye mily naigymért ékben» függ a Szovjetunió és az Amerikai Egyesük Államok viszonyának gyökeres meg­javításától. U»gy véljük,. hogy ebben a szovjet nép, az amerikai nép, s természetesen a többi népek is egy­aránt érdekeltek. Ennek figyel embe vételével a szovjet kormány N. A Bulganyinnak Eisenhowerhoz. az Amerikai Egyesült Államok elnöké­hez intézett ismert üzenetében, ja­vasolta a szovjet—amerikai »barátsá­gi és együttműködési szerződés meg­kötését. E javaslat amerikai fogad­tatása arról tanúskodik, hogy az Egyesült Államokban most erősek azon körök híveinek po­zíciói, amelyek a rendezetlen • kérdéseket nem tárgyalások, ha­nem háborúk útján kívánják megoldani, s hogy ezek a körök bizonyos befolyással vannak az elnökre és a kormányra. De hiszen az amerikai nép érdekei, épp úgy, mint a többi nép érdekei is a békéről való fokozott gondosko­dást követelik »meg. Ilyen körülmé­nyek között feltételezhetjük, hogy erőfeszítéseink a szoyjet—»amerikai viszony megjavítására kellő megér­tésre találnak majd az Amerikai ■Egyesült Államokban. Változatlan igye»kezetünk — foly­tatta Molotov —, hogy megjavítsuk 'iszonyunkat I^agy-Britanniával. Ha­zánk vezető államférfiainák küszö­bönálló angliai utazása új lehetősé­get nyújt a kölcsönös megértés meg­javítására, és arra, »hogy együttes erőfeszítéseket j Hegyünk a »nemzet­közi feszültség további enyhítésére. A Szovjetunió »baráti »ka»pcsola»toik- ra törekszik Franciaországgal is, "melynek mostani kormánya bizo­nyos óhajt mutatott a francia—szov­jet viszony megjavítására. Minthogy a francia kormány különösen érdek­lődik a leszerelés iránt, arra törek­szünk, hogy együttesen bizonyos ha­ladást érjünk el e probléma megol­dásúban. Feltételezhető, hogy a de­mokratikus erők megerősödése a leg­utóbbi parlamenti választásokon köz- -eműködik ebben. A Szovjetunió mindig is híve volt és ma is híve annak, hogy fejlessze baráti kapcsolatait minden országgal, legyen szó nagyról vagy kicsinyről. A többi között reméljük, hogy mód "ah ilyen viszony kialakítására Tö­rökországgal, Iránnal, Pakisztánnal és Japánnal is. Egészen bizonyos: --»zeknek az országoknak a létérde­keivel összhangban van az, hogy jó "iszonyban álljanak a Szovjetunió­val. Pártunk és szovjet kormányunk arra törekedett, hogy a »békeharc 'rent iát a hihető legnagyobb mér­őkben kiszélesítse, s evégett e ha»r- ••ot a nemzetközi feszültség enyhíté­sének zászlaja alatt indította el. E uolit;ka — a nemzetközi feszültség enyhítésének politikája, a békeharc sajátszerű megnyilvánulása a jelen körülmények között. A nemzetközi feszültség enyhíté­sének politikája a békeharc leg­közérthetőbb és legrugalmasabb formája, s az adott körülmények között a legnagyobb lehetőséget nyújtja arra, hogy ebbe az ügy­be, függetlenül a politikai nézé1 tek eltérésétől, bevonják a kü­lönböző társadalmi rétegek ejt-. Ez a politika azáltal, hogy felöleli a gazdasági, és kulturális érdekeket egyaránt, nemcsak az állami és a ■ársadalmi szervek, hanem a ma­gánszemélyek kapcsolatait is, kiter­jeszti a békeharcot a szokott határo­kon túlra is. A nemzetközi feszült­ség enyhítéséhez nemcsak a diplo­maták és a politikusok járulhatnák hozzá, hanem a gazdasági szakembe­rek és a kultúra művelői is, altár mint államuk »hivatalos képviselői, akár pedig mint olyan magá,nembe­rek, akik elősegítik az országok »ba­ráti kapcsolatainak és együttműködé­sének kifejlesztését az állami, a tár­sadalmi és a magánélet valamilyen területén. Az agresszív körök nem ok nélkül tesznek annyi lépést a ke­reskedelmi kapcsolatok fejlődésének megakadályozásiára. Persze nem vé­letlen az sem, hogy némelyik ország­ban oly sok akadályt emelnek a leg- »hagyományosabb tudományos, mű­szaki és általában a kulturális kap­csolatok fejlesztésének útjába. „Soraink még sohase voltak ennyire összeforrottak“ Beszédének »befejező részében Mo­lotov ki jelen tet»te: Pártunk és a szovjet kormány mindig híven őrzi a »béke érdekeit. Hazánk külpolitikáját a kommunis­ta párt és a Központi Bizottsáiga irá­nyítja. Elsősorban ez biztosítja a si­kereket a Szovjetunió nemzetközi helyzetének megerősítésében és. a világ »békéjének megvédésébe®. (Taps.) Mind az ország életében kiví­vott komoly sikereink, mind a fontos külpolitikai eredmények azzal függnek össze, hogy a Központi Bizottság a XIX párt- kongresszus után megvalósítot­ta a kollektív vezetés lenini el­vét. (Taps.) A Központi Bizottság az egész pórt támogatásával szembeszáll! a mar­xizmus—leninizmustól idegen szemé­lyi kultusszal, amely egy bizonyos szakaszban oly kedvezőtlenül hatott. Mély »meggyőződésünk, hogy a jelen »kongresszus teljes egészében jóvá­hagyja -zt az elvi állás,pontot. (Taps.) Végül ezt mondotta: A Szovjetunió együtt a szocialista »tábor többi országával a »békéért és a kommunizmus diadaláért, vívott harc élvonalában küzd. Soraink még sohasem voltak ennyire összeforrot- tak, még sohasem volt ilyen erős a végleges »győzelembe vetett hitünk. (Viharos taps.) Eddigi és jövőbeni győzelmeink zászlaja a marxizmus—leninizmus lobogója. E zászló alatt haladunk előre, újabb sikereinknek és a kocn- murázimis győzelmének »biztos tuda- »táiban. »Nagyszabású építőmunikáink és kö­vetkezetes toékeharcuhk összhang­ban van minden nép, az egész em­beriséig érdékeivel. (Viharos, hosz- szanitartó taps.) \ konorre§s«u§ hétfő délelőtti ülése Moszkva, február 20. Az SZKP ' XXv kongresszusának hétfő délelőtti ülése M. A. Jasznov elvtáirs elnökletével nyűt meg. A kongresszus folytatta az SZKP Köz­ponti Bizottsága és központi reví­ziós bizottsága .beszámolójának vitá­ját. Elsőnek I. D. Musztafajev elvtárs (Azerbajdzsán pártszervezet) szólalt fel. Ezután D. N. • Aidit az Indonéz Kommunista Pórt nevében üdvözölte a kongresszust a megjelentek meleg fogadtatásától kísérve. Hosszas tapssal fogadták a jelenlé­vők J. Cedembal elvtánsat, aki a Mongol Népi, Forradalmi Párt és a Mongol Népköztársaság nevében mondott üdvözlő »beszédet. Ezután K. J. Vorosilov szólalt fel. (A felszólalás ismertetésére vissza­térünk. Z. • I. Muratov, a Tatár ASZSZK pártszervezeteinek küldötte arról be­szélt, milyen óriás»i munkát végzett a Köz»pcnti Bizottság a pártszervező és vezető szerepének további eme­lése, a Párt sorai egységének és ösz- c7efonrcttságiának megszilárdítása te­rén. A. D. Danyijalov elvtárs (dagesz- támi pártszervezet) felszólalásában aláhúzta, hogy a munkások, a kol- ihozparasztok, s a szovjet értelmisé­gi dolgozók egyöntetűen helyeslik a XX. .pártkongresszusnak a hatodik Ötéves tervhez adott irányelvterveze­tét. M. A. S'olohov elvtárs »(»kamenszki pártszervezet) a szovjet irodalom problémáival foglalkozott felszólalá­sában. Emlékeztetett arra, hogy StMtov eílvtárs kongresszusi felszólalásában a szovjet áircdalcm eredményeiről beszélve, az irodalom »helyzetét a ki­adott könyveik növekvő számával illusztrálta. Pedig nem a könyvek számával mérik az irodalom színvonalát. A feiliszó'ialó hangoztatta, ho»gy mi- vei sok író elszaikadt az élettől, ke­vés okos, jó új könyv jelenik meg. Sóik fővárosi író — mondoitta — a Moszkvannyaraló-üdülő bűvös há­romszögben él. Ez a helyzet Denin- grádban, Kievben, Minszkiben ós más -nagy városokban. Ezért — je­lentette ki Scíchov elvtárs — nehe­zen lehet rövid időn belül jó köny­veket várni, ha »ez a helyzet nem változik m»e»g. Arra van szükség, 'hegy a»z »írók hőseik között — a kol­hozokban, a gépállomásokon, a mun­káslakót,elepeken — alkossanak. A Finn Kommunista Párt és a finn dolgozóik nevében — »a megje- "entek lelkes tapsától kísérve — A. Aaltonen üdvözölte a kongresszust. I. V. Kurcsatov akadémikus fel­szólalásában ismertette a szovjet tudósok munkásságát az atomerő békés felhasználása terén. Elmondotta, hogyan fogják megol­dani a hatodik ötéves tervben az irányelvek tervezetének azt a fel­adatát, hogy 2—2,5 milliós kapacitást kell biztosítani atomenergiából. A mostani ötéves tervben egyenként 50—200 000 kilowatt kapacitású, »kö­zel tíz atomreaktor építését irányoz­ták elő. Felépítenek egy tóriumot hasznosító nagyteljesítményű reak­tort is. Az atomreaktorokkal kapcsolatos munka — jegyzi meg a felszólaló — a szocialista tábor más országainak tudósaival és mérnökeivel vállvetve folyik. Ezek az országok a Szovjetunió részvételével meg­építik saját atomreaktoraikat tu­dományos célokra és tervbe vet­ték atomvillanytelepek építését. A szocialista tábor országainak tudósaival közösen végzett mu»- ka — hangsúlyozta Kurcsatov — bővülni és erősödni fog. A felszólaló rámutatott arra. hogy a;: a'tomerőt közlekedési célokra is hasznosítani lehet. Befejezés előtt áll egy atommeghajtású jégtörő építé­sének a terve. Ez a jégtörő az Északi- tengeren közlekedő hajók előtt fog járni, mégpedig úgy, hogy csupán 2 —3 évenként vesz fel új üzemanya­got. A mostani ötéves tervben to­vábbi nagyszabású munkákat végez- r.ek el nemcsak jégtörők, hanem »másfajta hajók, rapülőigé»pek és szá­razföldi közlekedési eszközök atom- meghajtá,sáinak kidolgozására. A atomfizikával és magfizikával foglalkozó elméleti munkák — mon­dotta a »továbbiaikibain Kurcsatov — lehetővé teszik az irányítható termo­nukleáris reakció'k végrehajtását cél­zó kísérleteket Mi, szovjet tudósok, ennek az emberiség szempontjából igen fontos tudományos problémának a megoldásán együtt szeretnénk dolgozni a világ minden országá­nak tudósaival, köztük az ame­rikai tudósokkal is, akiknek tu­dományos és technikai eredmé­nyeit nagyra becsüljük.' . Ahhoz, hogy ez lehetővé váljék, csu- ■pán egy dolog szükséges, az, hogy az amerikai kormány fogadja el a Szovjetuniónak az atom- és a hid- rogónfagyver eltiltására vonatkozó javaslatát. Az esti ülésen folytatódott a Köz­ponti Bizottság és a 'központi reví­ziós bizottság beszámo'lój.ániak vitá­ja. A vita során felszólalt A. N. S'Sljepin (»a Komszomol Központi Bizottságánaik titkára), F. I. Dubko- veckiij (cserkasszi p»ärtszervezet), A. M. Pankratova (moszkvai pártszer­vezet), T. I. Doro»nyiin (szmolenszki pártszervezet). A Spanyol Kommunista Pá»rt ne­vében Dolores Ibárruri üdvözölte a kongresszust. Az Argentin Kommu­nista Párt nevében V. Ccdovilla mondott 'beszédet. A »kongresszus 21-én folytatta munkáját.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom