Somogyi Néplap, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-05 / 31. szám

VEFLAr Vasárnap, 1956. február 5. A dolgosó nép ökle lesújt as ellenségre » ... Nem kell, hogy hosszú időt töltsék Gigében, a döntés ideje már elég közel van ... « írta ifj. Kozma Sándor gigái kulákfi, volt horthysta tiszt • levelében a menyasszonyának. S valóban, igaza volt. A döntés már meg is. született a Megyei Bíró­ságon, ahol a Magyár Népköztársa­ság nevében 12 esztendei börtönbün­tetésre »ítélték Kozma. Sándort, aki mindéin aljas eszközt igénjtbevéve igyekezett megakadályozni a term'e- lőszöve kezeti mozgalom fejlődését, kulákeimboráiv-aj izgatott, szervez kedett államreindünk ellen. Erről ta­núskodik az a háromszázoldalnyi anyag; jegyzőkönyv, a különböző írásos- bizonyítékok, tanúvallomá­sok s a vádirat, amely a Megyei Bí­róság ítéletével zárulva végül is pon­tot tett Kozma Sándor, Gyócsi Imre és Scmcigyi József kulákok aljas mesterkedéseire.' ‘Nem'lehet fe-lháberodás nélkül olvasni ezt az anyagot, tudomásul venni, hogy a három gazember esz­tendőkön: át minden tevékenységét arra összpontosította, hogy ártson népünknek, ‘megakadályozza a falu fejlődését. Abban bíztak ezek az em­berek, hogy isrnét .eljön az »6 ide­jük«, az az idő, amikor ,a falu népe ott cselédeskedefct portáikon, amikor könnyen, munka nélkül .élték vilá­gukat. S az eszközök, amiket akna­munkájukban használtak, még fel­hő bordóbbak; szép szavakkal, ha így nem ment, fenyegetésekkel, s más hasonló eszközökkel igyekeztek be­folyásolni a gigei becsületes dolgozó pa/rasztokat. Nem sikerült l-nekik, nem is sikerülhetett, hiszen ,a' falu. népe előtt ma már rég nincs hitele az uszító kulákok szavának. A főbűnös. Kozma Sándor, ez a megrögzött, minden hájjal megkent simanyelvű gonosztevő a felszabadulás után mindent elkö­vetett, hagy ártson a dolgozók álla­mának. Persze, nem tetszett néki, hogy véget ért paradicsomi élete a kulákporfán. Ezért szökött át már 1946-bán a határon, de hogy tovább végezZ.3 uszító munkáját, onnan ha­marosan visszatért. Tevékenysége eleinte arra irányult, hogy a közs%i vezetők bizalmába férkőzzön, -hogy őke1 is bevonja sötét üzelmeibe. So­mogyi Jolán tanácsi dolgozónál érte1 el; a legnagyobb hatást. a fiatal lányt sikerült magához édesgetni, s így ő. lett a .»beépített ember«, aki rendszeresen beszámo't neki mind­arról. ami a tanácson történt, vagy készít’©ben volt. -t:- , . • A kulákok nem fizettek'adót? A kézség vezetői nem találtak rá ma­gyarázatot. legfeljebb a kulákok -szegénységére« hivatkoztak. Ök el- h'tlék'iezt. A begyűjtés nem haladt? Erre' sem találtak, azaz nem is ke­restek választ sem a párttitkár, sem á tanácsvezletők. Az sem tűnt fel, hogy -amikor az elszámoltatok ki­mentek valamelyik hátralékos ku- lákhoz, rendszerint üres padlást, üres istállót és ólakot találtak. Koz­ma Sándor Somogyi Jolántól minden esetben értesült a készülő elszámol­tatásról, s Gyócsi Imre és Somogyi József kulákcimboráival siettek a hátralékos kúrákkal tudatni a ké­szülő elszámoltatást, segítettek ab­ban is, hogy éjszaka az elszámolta­tás napja előtt elrejtsék az állatokat, terményeket, s más, lefoglalható in­góságokat. A rejtegetést szívesen vállalták a kulik-ismerősök, gondol­va, hogy majd hasonlóképpen, viszo­nozzák nékik ezt. Ilyen biztonságos hely volt nemcsak Kozma lakása, de a megalkuvó, az osztályéberséget elfeledő párttitkáré is. A pártszervezet szájtátisága S mi sem jellemzőbb a tanács es a pártszervezet szájtátiságóra, minx az, hogy Kozma és társai 1955. októ­beréig folytathatták tevékenységü­ket. Esztendőkön ót elnézték ,a taná­cson, hogy a kulákok szabotálják az adófizetést, a begyűjtést, elhitték a mesét, hogy nincs pénze a ikulák- nak, n-em tudja teljesíteni a beadá­st kötelezettséget sem. A falu dol­gozó parasztjai hiába rendezték be­csülettel kötelezettségeiket, a köz­ség mégis a hátralékosok közt szere­pelt, hiszen a kulákok nem rendez­ték tartozásaikat, elszámoltafni meg Kozmáék jóvoltából nem tudták 'őket. Persze, ezzel korántsem merül ki Kozma és társai felháborító bűn- lajstroma. Legfájóbb pontjuk a -ter­melőszövetkezeti mozgalom fejlődése volt, ezt igyekeztek mindenféle aljas eszközzel akadályozni. Valótlan híre­ket terjesztettek a tsz-ek gazdálko­dásáról, s 'amikor már a rágalmak sem hakznáUak, nem hatottak a köz­ség dolgozó parasztjaira, fenyegették a belépni akarókat, minden eszköz­zel meg akarták akadályozni, hogy új belépőkkel,, új termeiőszövetkezet­tel erősödjön Gige. De ‘hiába volt minden. Bár a falu felemelkedésé­nek ellenségei a? elmúlt év őszéig uszítottak, izgattak a tsz ellen, Gigé- be,n is, mint szerte a megyében, to­vább erősödtek, fejlődtek a termelő­szövetkezeteik. ' A két gigei termelő- szövetkezet ma már q falu népének több mint felét magába foglalja. ‘Az 1 .csztályellenságnek' Koz-rríáék- riak ez csak fokozta a dühét. Á már büntetett előéletű Gyócsi Imre és Somogyi József kulákcik hű cimbo­ráknak, jó segítőtársnak -bizonyul­tak Kozma munkájában. Ahol tud­ták, a »Szabad Európa« és más nyu- ga‘ i adóállomások uszító híreit ter­jesztették. »-Rendszerváltozásról« be­széltek, ezzel biztatták kuláktársai- kat, ezzel fenyegették a falu dolgo­zóit. Annyira bíztak a rendszerválto­zásban, hagy Kozma Somogyi Jolán­nak még angol nyelvű »menlevelet- is -készített segítségéért. A falu becsületes lakóit nem sikerült behálózniuk, még a helyi szervek szájtátisága, kö­zömbössége ellenére sem. A becste­len, lélekmérgező kulákek a fiata­lokat sem akarták kifeledni számí­tásaikból. Kifelé a »tiszta erkölcs­ről« prédikáltak, s otthon, Kozma fotó-laboratóriumában pornográf fényképek • tömegét sokszorosították, ezekkel »ajiándékozták« meg a fia- ta’okat. Az idősebbeket hasonló esz­közökkel akarták megnyerni, de mind a fiataloknál, mind a falu dol­gozó parasztjainál csődöt vallott kí­sérletezésük, megelégelték az uszí­tást, leleplezték a kulákok aljassá­gát. A -falu népe által gyűlölt Kozma és -társai megkapták jólmegérdomelt büntetésüket. Kozma Sándort 12 évi, Gyócsi -Imrét .5 évi, Somogyi Józse­fet 3 évi börtönbüntetésre ítélte a Megyei Bíróság. Mi mást is érdemel, mint a legsúlyosabb büntetést az, aki a nép és a nép államának ellen­sége, aki ismét a .régi, gyűlölt cse­lédsorsot szeretné visszahozni, aki. a fejlődés útjára, lépett falu népének megváltozott, e-gyré szebbé váló éle­te helyett a kulákok uralmát akar­ta. A Kozma-ügy még nagyobb éberségre int! A Kozma-ügy tanulságairól azon­ban feltétlen beszélni kell. Vajon miért végezhették, aljas munkájukat éveken át háborítatlanul? Azért, mert Gigében pontosan azok, akik­nek keményen fel kellett volna lép­niük minden ellenséges mesterkedés, minden törvénysértés, uszítás és rá­galom elten — szájtátiságukkal, kő» ; zcmbösségükkel ad osztályeltenség ■malmára hajtották a vizet. A község volt párttitkára és Tóvári tanácstit­kár maguk is nem egyszer hallották uszító kijelentéseket, rágalmakat,, a hárem kuláktól. Közömbösen hall­gattak erről, s a fűin kopmunisjái sém figyeltek, fel mindezekre, n?m néztek • időben alaposán körmére a három kulóknak. A Kozma-ügy még nagyobb éber­ségre int és még jobban aláhúzza annak igazságát, bogy , ahol a kom­munisták nem elég éberek, a község; szervek szájtátiak, ott az ellenség könhyen dolgozik. A Kozma-félék vegyék tüdc-más-ul, hogy ha aljas mesterkedésekkel, 'rágalmakkal, szer­vezkedéssel megpróbálnak népünk és a falu fölemelkedése -elé akadá­lyokat ,gördíteni, kíméletlenül - lesújt rájuk dolgozó népünk ökle. AMIT MINDEN GAZDÁNAK ÉRDEMES TUDNI... Tehenek „teli korzója“, ingyenes állatgyógyítás, teli gondok az istálló körül... Uj, szokatlan fogalmat használt a ’•'agyéin ős'isű szarvasmarhate­nyésztési tanácskozáson Sima Imre megyei vez, tő állatorvosunk Beszá­molt az állatorvosok métely-kór elle­ni küzdelméről is. »Diztolozzxik« őket — mondotta — s -akkor meg is gyógyulnak. Igen, a »Dísztől« nevű orvosság is bizonyítja, hogy -büszkék lehetünk európaszerte híres magyar állatorvo­si tudományunkra, hiszen olyan ki­váló tudósok szentelték erre az éle­tüket, mint -néhai Marek József, ő fedezte fel -ezt a csodás orvosságot is. Vele együtt Manninger Rezső, Mócsi János, Kotlán Sándor Kos- sut-h-díjas akadémikusain k már egész sor kiváló állatorvosi" kart neveltek fel. ill <n nes "i atcjyftovttás Sok öröme telik a falvak népének a Kapo-svölgyében és másutt abban, hogy a mezőgazdaság legközvetle­nebb segítőtársai, az állatorvosok ma már sokat seg'teinek az. ólak, is­tállók, hodályok dolgaiban; Az állat, orvosok különösen azóta fordulnak meg sokszor, a falusi portákon, ami­óta az állatgyógyítás ingyenes. Ma -már a falusiak nemcsak miskárol- tatáskor fordulnak hozzájuk hanem szívesen látott vendég az állatorvos az állattartó tsz-ek ben és jószág-tar­tásban kiváló egyéni dolgozó palasz- toknáj. olyankor, amikor állatvásár­lásra készülnek Náluk »jobb szem« kell áhhoz, hogy a vásáron be né csapódjanak: ilyenkor is kapnak jó tanácsot. Állategészségügyi hálózatunk szin­tén fejlődött. A járási -tanácsokon »felcser« is van. Ezek gyakran meg­fordulnak a falusi ember házatájan-. Oltásokat végeznek é-s sokszor rná-^ guk is tudják a betegség inját. Nem kell minden kis ügyben az állator-, vosért szaladgálnia a jószágáért ag­gódó .tenyésztőnek. 21000 teli n — 21 009 Ourju A megyei tanácskozáson, a' neve­sebb állattenyésztőkkel megbeszélést folytatott a Mesterséges Megtermé­kenyítő ÁHcmás igazgatója, Takács János elvtárs, hogy mentül több borjút, csikót tenyésszenek me­gyénkben. Régen rengeteg »zug- hika« és »zug-mén« rontotta a jó­szágtartást. Most mái1 szerencsés belyzetbep van megyénk, a kor­mányzat igen sokat áldozott a Mes­terséges Megtermékenyítő Állomás­ra. Az idén terv szerint 21 000 tehe­net termékenyítenek meg mestersé­gesen. .így kapunk igén egészséges, magas . tejhozamú és Szapora anya-, tői származó faj-bikák után 21 000. borjút.V! ü „pa szus“ úi szereke Erősödő állattenyésztésiünket őrzi, védi sok új rendelet és a tanácsok figyelmes munkája, segítőkészsége. A marhalevél — régi paraszti szó- használat szerint —, a »passzus;« most már nemcsak a tulajdonjogét igazolja, hanem pontosan leírja az, állat betegségét. Aki passzus nélkül akarja állatát piacra vinni, minden esetben mást akar megkárosítani. Márpedig így, könnyen terjednének az' áliáitbeitégSfegek. A törvény az el­adót és a vevőt egyformán sújtja. A húsvizsgálat elsősorba^-az ember egészségét védi, de a fertőző udvarok mostani kötelező felderítése révén sokat használnak a köznek állator­vosaink, mert ilyenkor kényszervá­gást rendelnek el. Maguk a jószágtamtök szintén sok betegséget előzhetnek meg. Az álla­tot védxnj -kell a megfázástól, meg- ázás-tól egyaránt. Tiszta, napfényes, ablakos istálló kell, rendes, etetés, itatás, s akkor nem lesz baj."-Ápol-, juk gondosan állatainkat — .annál ritkábban szorulunk orvosra. A Mivei űicáut eüien h patc«i gaznak? Most, hpgy a tél -gyakran istállór ba szorítja -állatainkat, ne feledkez­zünk meg egyről! Teheneinket, bor­jainkat, lovainkat, csikainkat rend­szeresen járt® S3uk - a szabadban. Mimit, a patcai gazdák teszik. Alig van olyan-.téli nap, hegy a jószágok jártatásá-val el ne árulnák egymás- , nak: kinek mennyire fejlett a jószá­ga; A- tehernek és borjak napi .-»kor­zója« 1 -gazdáik verseny-kedvét fokoz-' za. Pa-tcán és megyénk többi falvai­ban is érdemes ezt a szép szokást bevezetni... SZERELMES ÖREGEK írta: BERKY ÉVA Éjszaka van. A nyáron olyan nagy­forgalmú balatoni állomás most ki- • <’ '. ős északi szél fúj, s az ál­lomás ívlámpái csikorogva hinibá- ládznak a szélben, hol az állomásra, ’ cg a sínekre forgatják fénylő fejüket. Havaseső esik egyforma csendességgel, kitartóan; s a csillogó pocsolyák, mint elnyúlt békák ter­peszkednek a sötét földön. Sűrűn csikorog a váróterem párás üvegaj­taja. A frissen belépők elfintorítják orrukat, mert az ázott ruhák nehéz szagga, töltik meg a lévégöt. Ám a duruzsoló kályha kellemes meleget áraszt, s a régi várakozók zöme ott­honos kényelembe helyezkedve> Végigfekve hortyog a padokon. Töb­ben csak mellükre lógatott fejjel bó­biskolnak, az álmatlanok pedig üre­sen bámulnak a levegőbe, s siettet­nék a lassan múló időt, a vánszorgó órákat az indulásig. Az egyik pádon ócska kendőbe, burkolt anyóka 'szendereg, de olyart könnyedén, mint a mezei nyúl. Min­den moccanásra, minden neszre fel­kapja fejét. Ilyenkor gépiesen végig­simít a mellette tornyosuló, kazalnyi batyun, aztán megnyugodva újra bó­biskolni kezd. F-rl'k az ajtó. "Nehéz cipőbe búj­tatott láb dübörög végig a kőkocká­kon. Valaki megkönnyebbült nyö­géssel a nagy batyu mellé dobja há­tizsákját, s az anyóka mellé telep­szik. Az felkapia kendőbe bugyolált felét és megrovóan pislog a nagy­darab szőke-deres emberre, aki ép­pen mellette talált helyet akkor, amikor pedig üres nadok is vannak. — Fafaj, ■— sóhait az anyóka szemrehányóan és sokat jelentő pil­lantást vet az üres padok felé. Az e-s.r„~ e-rmjhan nem. akarja észre­venni ezt a gyengéd figyelmeztetést. Kinyújt a hosszú lábát, kigombolja ázott, de új bekecsét, aztán hasára kulcsolja kezét és ártatlan képpel bámészkodik körül. Az asszony felháborodottan pis­log a hívatlanra. Magához húzza a batyui, s mint egy védelmi bástya mögül onnan vet lesújtó pillantáso­kat az ember felé. Olyan éles, olyan ellenséges pillantásokkal ostromolja szomszédját, hogy az most már kény­telen észrevenni: — Igaz, hogy vannak még üres padok, de miért ne ülhetnék ide, ha nekem úgy tetszik? — bátorítja ma­gát az ember. —Ide közel a kijárat, egykettőre az ajtónál lehet az em­ber, ha bejön a vonat... De mivel békés. természetű, csen­des ember, aki nem szeret mások­nak kellemetlenséget okozni, békí- teni próbál: — Ha jaj — sóhajt barátkozó arc­cal és gyengéd, engesztelő pillantást küld a morcos asszony felé. — Még három óra az indulásig... — teszi hozzá magyarázóan, mintha arra fi- gyelmezt'tné az asszonyt, hogy sok lesz ennyi ideig a haragból. — Nekem kevesebb, — mordul vissza barátságtalanul az asszony, s ebből kiderül, hogy ő le, Kanizsa fe­lé, míg az ember fel, Pest felé uta­zik. — Kanizsára? — próbál társalogni az ember, — Közelebb, — veti oda, — de nem árulja el, hogy hova. Az ember vállat von, mint aki beléw-tii!', hogy nem tud barátsá­got kötni. Lehunyta szemét és alvás­hoz készül. Az asszony arcán kárör­vendő mosoly fut át: megvárja m.íg az ember lassan szunyókálni kezd, aztán hr'Z?a hajol: —-• Pestre? A férfi felkapta . fejét az .éles, álomzavavó hangra. összerezzen. pislog. Pillanatokig tart míg ébredő értelme felfogta a kérdést: — Nem... — ingatja fejét álmos közömbösséggel, aztán ismét le­hunyja szemét. Ennyi elég, hogy az asszony kí­váncsiságát felébressze: — Vajon hova megy? — morfon­dírozik magában. — Nem tud ez rendesen válaszolni? — gondolja hirtelen dühbe gurulva: — Hát akkor hova? — kérdi erő­szakos kíváncsisággal. A férfi elmosolyodik, s eddig fá­radt arcát hihetetlenül megfiatalítja a mosoly: — Szabadiba... — válaszol békü- lékenyen. Szabadiba megyek a só- gornő.mhöz... Három évé, hogy meg­halt a fel',s"g'?m. Azóta ő neveli a lányomat. Tőle jár gimnáziumba ... most negyedikes... — teszi hozzá kidüll”sztett mellel. — Én a bányá­nál dolgozom ... — mutat karjával valahová messzi, a pécsi dombok felé — lakatos vagyok... A'z asszony tovább kíváncsisko­dik: — M-hc halt meg a félesége? — Rák, — válaszol komoran az ember. — Hatat... — sóhajt vigasztalóén' az asszony — egyszer mindenkire sor kerül... — Az... — bólint az ember. Újra csend ül közéjük, az ember magába, mélved, az asszonynak azon­ban meghint a l'cd"e: ■— Én is özvegy vagyok, hét esz­tendeje .. . Hat egereket hagyott, ne­kem... A legidősebb húsz, a legki­sebb tizenegy volt... Mégis bírtam velük.... ember left belőlük... A bánaton kívül annyi dicsekvés van a hano^éHan. hogy nem hagy­hatja szó nékül az ember: — Hát én is mindent megteszek... — bólint elégedetten. —- Az enyém gimnáziumba jár, aztán egyetemre megy ... tanár akar lenni... Hát ha azt, akarna, lernen, az... — dicsek­szik felszabadultan. Az asszon ti azonban lehűti: — Könnyű azzal az eggyel... De nekem a hattal... Valamennyi ön­álló kereső, valamennyinek ipart ad­tam a kezébe ... Ennyit> neveltem, aztán mégis itt vagyok ... Most már ők adnának, de nem fogadom el... egyikre se szorulok ... Baromfite­nyésztő vagyok a Petőfiben ... A zárszámadás után felmentem Pestre a lányomhoz, ott vásároltam ezt, a holmit...— mutat batyujára —az­tán hazafelé itt leszálltam, megláto­gattam a húgom, most megyek haza, reggel kezdtődik a munka ... Élek magamnak, dolgozom ... A férfiben régi, meleg, családi ér­zéseket ébreszt a szapora beszéd, a duruzsoló asszonyi hang Kíváncsian az asszonyhoz fordul, de csak a fe­kete , kendőbe burkolt fej körvona­lak lát Ja: — így is kell... — bólogat he­lyeslőén — pedig ritka az ilyen asz- szony ebben a korban... Hány esz­tevdőp réné'v ? — Fiatalabb, mint maga — csattan sértődötten. A férfi döbbenten kapja fel felét, s zaraKon néz körül: ->-a :o-n. mit szól­nak a töhbiek, mit gondolnak róla, hony ez az asszony ez az ismeretlen öregasszony veszeksz!k vele? Az áss- rty dühösen elfordul, az ember előbb tehetetlenül topog, az*án le- dobh bekecsét és vor'-ns sértődéssel a várótermi italpKlt felé indul: — Vigyázzon a csomagomra — veti odg elm evőben. Az asszony nem is válaszol, csak re-artan körösen pislog, maga sem értve előbbi felháborodását, miköz­ben sreme sarkából. ó"áfostekintet­től kíséri a, férfit a terem végére. Az em.her magas, erős alak-én -ól sza- ho-tt drága barna imha feszül, s nini: amit az előbb ő még nehéz dübörgő bakancsnak nézett. kid.e~vl, hogy i'cdonaty'i. d.nvlC-tolpÚ nehéz sport- cir>ő éz asszony keserven húzza el a száját: — Jo'—nit -— allem ti a mag dühö­sen, aztán mérge önmaga ellen for­dul: — Kellett nekem. így kiöltöznöm:,. — szid a önmagát. — Otthon az ól-’ ban használom ezt a, kendőt..! Ta­karékoskodni kell... vasútra jó az' akármilyen, hiszen úgyis pecsétes,: piszkos lesz... — gúnyolódik magán — minek is jó holmi az ilyennek, csak azért, hogy a szekrényben tar­togassa? ... Most itt van ni. ilyen akqrki semmibe veszi az embert Amikor gondolataiban ideér, ma­ga sem tudja miért, villámgyopsan- felpattan, lázban, gondolat nélkül,; kapkodva megoldja a batyut, leke­rekíti az ócska kendőt a fejéről és egy vadona1 új,kávébarna gyapjúkén-- dót köt a helyére. De nem ám. szo­rosan a homlokba húzva, mint az. előbb, hanem csak úgy hevenyén, ■hogy kilássák hibátlan, szép dús, só­iéi haia. Aztán a csomagot vissza sem kötve, vérvörös arccal, iszonyú zavarral, gyorsan a helyére ül. ‘iKi tudja? A hevenyén felcsapott színes kendő, vagy a kipirult, ró­zsás arc, vagy az izgalomtól csillogó kék szem teszi-e, de társa őszintén meghökken, amikor visszatér: — Hű, de formá-s kis teremtés — csodálkozik magában, — Hiszen maga fiatalasszony! állapítja meg döbbent bámulattal, s olyan zavarral nézi mintha csoda­latos varázsló,' 'örté'it volna a sze­me láttára. — Nem is értem, hogyan nézhet­tem igy el... —- motyogja a férfi lángpiros arccal, sehogyan sem. ért­ve a dolgot. Nem gondol arra — hogyan is juthatna ilyesmi férfi em­ber eszébe hogy ha egy asszony ■tetszeni akar, ott már a férfi nyu­galmát megette a fene. — Nana tiltakozik jóleső elé- , gedeitséggel az asszony nem rv­gyok éri fiatal... ötvenegy leszek...-—- Én ötvennégy vagyok — siet a vallomással társa. — Méais milyen fiatal lánya van — mormol-a zavartan, kendője csücs­két forgatva az asszony. — Későn nősültem —- magyarázza az ember — aztán mégis egyedül

Next

/
Oldalképek
Tartalom