Somogyi Néplap, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-05 / 31. szám

Vasárnap, 1956. február 5. SOMOGYI NÉPLAP 5 dz egy millLéfőnt63 bankügy Vlark Twain k'asszikussá vált szatirikus szellemével talál­kozni nagyszerű élmény. Ezt a él­ményt kapja, aki írásait v^vassa> és ezt várja, ha filmre írt Maik. Twain- művet lát. Azért igényel nagy mű­vészi munkát a klasszikusok művé­szetének filmrevitele, hogy ne erez­zen fanyar űrt a néző az eredeti mű és filmváltozata között. A hiba leg­többször az eredeti irásmű és a film­rendező, a filmreíró nézeteinek kü­lönbségéből származik. Mindez nem áll fenn JÍU Nraigie-nél, aki nagy­sikerű filmet írt Mark Twain: Az egymilliőfóntos bankjegy című elbe­széléséből. A film a kapitalista pénzőrület szatírája, s ennek szánta Twain is. Hogy az egymiliiófontos bankjegy jogot ad a fizetésnélküli ebédre, ele­gáns szabóra, fényűző lakásra, mély hódolatok fogadására, tőzsdézésre, és bátorságot, kamaszos fölényt kölcsö­nöz a szerelembe — ez a film rövid­tartalma. Metsző gúnnyal mutat rá a film a kapitalista pénzszolgaság alá- valóságára, amikor Henry Adams, ez a Londonba vetődött amerikai fia­talember kerek egy hónapig él a gazdagság varázsfényében egyetlen bankjegyével, a felváltatlan egymL- lióíontcssal. Amikor a két fogadó testvér húsz­ezer fontot és «-képessége szerint legjobb állást" tesz meg tétnek, ha a garastalan Henry Adams egy hó­napig 'becsületesen megőrzi, nem váltja fel a 'bankjegyet, már érez­zük a vagyon szédítő áramlását. Először egy pincér esik a pénz 'bű­völetébe. Adams ebédel, s a pincér bizalmatlanul nézi a rongyos ruhájú fiatalembert és sürgeti a; fizetést) Henry végre felbontja a pénzt tar­talmazó borítékot és a látottaktól legalább annyira megdöbben, mint a pincér és a vendég.őtulajdcnos, aki megrökönyödve veszi át a bank­jegyet, s körbe mutogatja a vendé­geknek, hegy nem hamis-e. Váltani természetesen nem tudnak, de a fi­zetést készségesen és sűrű hajlongá- sok között elengedik, mondván, hogy ily csekély összegre szívesen várnak bármeddig. Jé" esőbb egy előkelő szabóhoz tér be, ruhát akar vásárolni. A kiszolgáló hátravezeti az üzletbe, s a legócskább ruhát tukmálja Henry-, re, A fű kínosan feszeng a szűk ru­hában, de úgy gondolja, ideiglenesen jó lesz ez is. Rossz kabátzsebéböi előkoterássza a bankjegyet, és egy mozdulattal a szemtelen kiszolgáló elé tolja, aki a meglepetés és az irigység vegyes érzelmeitől egysze­rűen sírvafakad. Az egész szemé'y- ret összecsődül' s a főnök összeszidja a kiszolgálót, amiért ilyen ócska ru­hát mert adni ennek a nyilván in- Acgni óban lévő milliomosnak. A pénznek csak a megmutatása is már mindenkit meghódít. A legelő­kelőbb szálloda vezetője az Adams miatt kiutasított angol herceg lak­osztályát bocsátja rendelkezésére. Egy aranybányába társulva a bank­jegy a részvények őrült emelkedését idézi elő. S mindezt egy óriási érté­kű bankjegy meglobogtatás.a váltja .1. is;,ír at író nem a pénzemberek feletti erejét teszi nevetségessé, ha­nem magát az embert, aki hagyja magát elvakítani, megszédíteni. Itt van Mark Twain szatírájának ereje, ez a találkozás Mark Twain-nel. Mii-dent magához sodor a pénz, még egy előkelő csálád lányának szerel­mét is Adams iránt. De ő tisztaszívű fiatalember. Adams tudja, hogy a nagy siker, a hódolat nem az ő sze­mélyének szói, hanem a nagyértékű bankjegynek, de nem törődik vele. Csak a szerelmét félti. Ez biztatja arra, hogy felfedje titkát a lány előtt, aki nagy megnyugvására nem a bankjegybe szere’mes. Am egy hó­nap leteltével Adams megkapja a fogadási tételt és menyasszonyával együtt távozik a színről. Az érdek­nélküli. egészséges szerelem diadal­maskodott. A Twain-i szatíra, megmutatja az érem másik oldalát is, amikor a herceg megsértett hiúsá­gából kiindulva rövid időre bizony­talanná, kétessé feszi az emberek előtt a bankjegy létét. Eszeveszett zuhanás kezdődik a tőzsdén, a hite­lezők zajonganak a szálló halljáb=n, pánik tör ki és Adamsot megverik. A herceg híresztelése, hogy a bank­jegy nem létezik, s az, hogy a sioba- lánnyal elrejteti a bankjegyet — si­kerrel járt. Adamsnak már-már éle­te forog kockán, amikor ismét elő­kerül a bankjegy és mintegy varázs­ütésre elcsitul a vihar. Tehát nem a pénz értékét kell elvenni, hanem a icatPÍrt'At. Azt a hatalmát kell meg­semmisíteni, amely egy kézben tö­mörülve elveszi az egyszerű emberek minden szép emberségét. Jóízűen nevetünk a szel’emes for- du'atckban bővelkedő film komiku­mán, mert nálunk már rég elmúlt az az idő, amely . magában hordta a Twain-i mese valóságát. Elmúlt a pénz esztelen hódítása nálunk, és mi szívesen kacagunk az ilyen ha- ta'rrat nevetségessé tevő szatíráin. Tudjuk már a múltat gyűlölni, s et a film nagy segítség lesz arra, hogy tudjunk rajta nevetni is. A Mark Twa;n o!beszé'é«éből készült színes angol filmszatírát a Vörös Csillag Filmszínház fogja ve­títeni februárban. A nagy orosz nép nagy fia N. A. Dobroljubov születésének 120. évfordulójára yikoláj A'lekszanörovics Dobroljubov, a nagy orosz forradalmi demokrata és kiváló iro­dalmi kritikus, mindössze 25 esztendőt élt. E rövid idő ellenére is sikerült N. G. Csemisevszkijjel együtt az orosz demokratikus forradalom eszmei vezetőjévé válnia. Nyizsnyij-Novgorodban született 1836. február 5- éo, egy lelkészcsaládban. Dobroljubov rendkívüli te­hetsége és széles érdeklődési köre korán megmutat­kozott. 1848-ban elvégezte az egyházi iskolát és a nyizsegorodi szeminárium hallgatója lett. il^öS-bani azonban, az utolsó osztály elvégzése előtt, elhagyta a szemináriumot és a pétervári pedagógiai főiskolára iratkozott be. Dobroljubov világszemlélete Bjelinszkij és Hércén demokratikus eszméinek 'befolyása alatt formálódott. Már tanulmányai idején engesztelhetetlen gyűlöletet érzett az önkényuralmi jobbágyrendszer iránt, s éle­tét a nép felszabadítása ügyéinek szentelte. A pedagógiai főiskola elvégzése után, 1857-ben, a «Kortars-« c. lap állandó munkatársa és egyik ve­zetője lett. A múlt század ötvenes eveinek végefelé bontakozott ki Oroszországban, a parasztmozgalom, s a «Kortárs" e mozgalmak, a forradalmi demokrácia eszmei központja -lett, Csemisevszkij és Dobroljubov pedig az oroszországi parasztforradalom ideológusai­vá váltak. Dobroljubov a «Kortárs" hasábjain a for­radalmi demokrácia ' eszméit terjesztette, foríradalmi harcra hívott fel a jobbágyrendszer ellen, meggyőző- déses és következetes forradalmárokat nevelt. Azt tartotta, hegy a nép felszabadításához vezető egyetlen helyes út a demokratikus forradalom. Dobroljubov engesztelhetetlen harcot folytatott a liberalizmussal, következetesen leleplezte a liberálisok szolgai ideoló­giáját, a forradalomtól való félelmüket. öt esztendeig dolgozott, mint a Kortárs munka­társa, s ez idő atett számos cikket írt, amelyek törté­nelmi jelentőségét nehéz felbecsülni. Publicisztikai és kritikai tevékenysége a nép felszabadításáért folyó harcot szolgálta. Irodalmi-kritikai tevékenységében, Bjelinszkij és Csernisovázkij hagyományait folytatta és terjesztette. Az «élő igazságot« — az életet vissza­tükröző realista művészet híve volt. Fk obroljubov rámutatott az irodalom óriási tár- sadalmi jelentőségére és arra, hogy az irodá/- lomnak a valóságot híven kell tükröznie, a nép ér­dekeit kell szolgálnia. Köve.kezetesen harcolt az orosz irodalomban feltűnő reakciós áramlatok, az úgyneve­zett «tiszta művészet« képviselői ellen. Dobroljubov Péterváron halt meg, 1861. november 17-én. Halála pótolhatatlan veszteség volt a demokra­tikus mozgalom és a ha.adó emberek számára, kik­nek ő volt a vezetőjük és tanítójuk. AHÁNYSZOR VISSZATÉREK Ahányszor visszatérek, mindig ugyanúgy látlak, s úgy érzem, most szólítlak ! először ‘Piroskámnak, mint a nyárvégi reggel ábrándozó szemekkel, most is úgy csodállak. ( Ahányszor visszatérek, százannyiszor felejtem mosolyodtól az őszi pusztulást a kerten: s a vadludak iránya, síró búcsúzkodása megszépül szívemben, a I Ahányszor visszatérek kedves közeledbe, liliom virágok jutnak az eszembe, s fehér őszirózsák, gyöngyvirágos nóták nyílnak a leikembe’. Ahányszor visszatérek, mindig ugyanúgy látlak, úgy érzem, most szólítlak először Piroskámnak, s mint a nyárvégi reggel, ábrándozó szemekkel örökké csodállak. H. János egy. halig. BIZONYÍTVÁNY-OSZTÁSRA A vén, szürke utca rna él: sír és kacag. Zengve csattog, koppan sok kicsi láb alatt. Nyugodt, sima csendjét, mint tengert a vihar Felrázza ezerszín. kedves gyermekzsivaj. A tudatlan felnőtt, ki már messze e.ez A bűvös parttól, mit ifjúsá ;nak nevez Értetlen bámul, s néz, mi e sürgés oka. Sok buksi kisgyerek mért lángol úgy, noha Jeges zúzmarát oszt a tél kemény marka Izzó tűhegyeit arcába kavarva? S vajon mért ácsorog egy varkocsos kislány A hideg fal mellett dideregve, s lám Két csillagszeméből, mint áradó patak, Kis, pisze orrára könnyei hallanak. Ni, ott egy kisfiú — kuncog szeme, szája. Duzzadó táskáját nagy vígan lóbálja. Itt egy másik gyerek ballag pityeregve. Amott meg egy lányka szók -lécsel nevetve. S az ámuló felnőtt most kap észbe: — Ni csak, Bizonyitványosztás napja e mai nap! S lelke legmélyéből emlékek sodródnak Gyermeké.eiről, majd szerteszóródnak, S nem marad belőle más, csak f.al.ány ború, Mit daccal leráz és hangja nem szomorú, Midőn gyengéd szóval így fordul hozzátok: — Kedves lányok, fiúk, ügye, jól tudjátok: Mennyi jóság ölel, oktat tű elemmel, : Kezdő lépteitek védve szere lettel. :> Köszönjétek meg hát, egysze'ű a módja. Nem kell, hogy itt sokat mesélgessek róla. Ki jól tanult eddig, ne lankadjon soha. El ne bizakodjékl — és aki ostoba Módon ellenségnek tekintette könyvét, Értse meg, becsülje e mély, igaz törvényt: »Tanulj, hogy tudj, Így jutsz boldogsághoz!« — S hidd el. Nagy öröm, ha te is jó jég jyel dicsekszel, S nem remegve, hanem rém nykedve várod Kitűnőkkel ékes, jó bizonyítványod! ... Fel h^t újabb harcra, kedves fiúk, lányok! Én meg búcsúzom és — sok ötöst kívánok! TÖRÖK LÁSZLÓN É «e»^c®cfcgc!iiai<scscK8<23aK>§o5aKS?ö?as<^^ /"SIKY GERGELY «Buborékok« című vígjátéka nagy elmélyü­lést és művészi erőfeszítést kíván mind a rendezőtől, mind pedig a sze­repeiket alakító színészektől. Igaz ugyan, hegy ez a már már bohózat­ba hajló vígjáték a felszínen cgv családi perpatvar és egy úri család tönkremenetelének mulatságos törté­nete, de ugyanakkor ez a cselek­mény s. Cslky-ábrázolta korszak egyik legtipikusabb helyzetét fejezi ki, a szerepek pedig a múlt század végső negyedének fontos emberi tí- -pusait öröldtik meg. A Buborékokat nem lehet, megérteni igazán a kor egé­szének és Csiiky egész' életművének ismerete .nélkül. Maga a drámai cselekmény egy t'ö’dbirtokcs család saját léhaságából következő összeomlását vetíti elénk. Ha jsmea-jük Csikynek a nyolcvanas években írt többi társadalmi színmü­vét és az ezeket szervesen kiegészítő regényeit, mint amilyen a Sysiphus -munkája, az Atlasz család és az -Atyafiak, akkor látjuk csak vilá­gosan. hegy a kritikai realista írók tudatában nyilvánvaló szükségszerű­ségként jelenik meg a történelmi­leg feleslegessé vált dzsentri-réteg hanyatlása és a még faragatlan, de -céltudatos vállalkozók, üzérék és •egyéb tőkések felemelkedése. Ilyen megfontolások mellett világos, .hogy a Buborékok: bár nagyon mulatságos szírpadi história, de lényegében a magyar dzsentrivilág haláltánca. A Kaposvári' Csiky Gergely Szín­ház igen nagy feladatra vállalkozott, «mikor a -magyar kritikai realizmus legnagyobb drámaírójának ezt a je­lentékeny komédiáját műsorára tűz­te. Az a tény, hogy ezt a színművet a közelmúltban a budapesti Nemze­ti Színház nagyon, gondos rendezés­ben bemutatta és nagyon' nagy si­kerrel játszotta, könnyítést is jelen­tett, hiszen a színház művészei jó példát láthattak maguk előtt, de ugyanakkor fokozta a nehézségeket is, minthogy Gőzön Gyula feledhe­tetlen Solmay Ignáca. Ladomerszky Mart’it csillogó Szidóniája, Tompa Sásticr behózatosan mulatságos Mo­HEGEDÜS GÉZA: CSIKY GERGELY: (SuBORÉKOK rosánja és Sinkovics Imre gazdag lelkiéletű Rábavja után egy rr nd- össze négy hónapos múltú színház­nak túlságosan magas mércét kellett maguk' elé tűzniük. És elismeréssel kell megállapítani, hogy e nehézségek jelentékeny ré­szét a szánház művészei le tudták küzdeni és jószínvonalú előadásban hozták színre a Buborékokat, amikor is a mű értékei mellett az előadás értékei indokolják azt a kétségtelen köztetszést, amely a nézőtéren észlel­hető. A Z ELŐ AD AS egész menetén érződött, hogy Földeik Róbert a rendező nemcsak ebből a darabból ismeri a szerzőt. Az egész előadás társadalmi összképével, a figurák sokszínűségével, jó tempójával jel­legzetesen «Csiky«-s volt. A színpad­ról szinte árad a néző felé a hanyat­ló dzsentri világ otthonának sajátos hangulata. Ebben a hanyatló világ­ban a hanyatlás tényét, a menthetet­len csődöt egy ember tudja: Solmay Ignác, a családfő. Nagyon nehéz fel­adat megformálni ezt az idős embert, aki tudja, hogy a bukás elkerülhe­tetlen és önkínzó tragikomikiummal már várja, hogy minden összeomol­ják fölötte. Solmay humorosan éli át a maga és osztálya tragédiáját. Nem szabad, hogy egyetlenegy tra­gikus mozdulata legyen, minden gesztusának kacagást kell felidéznie, de még;s az egész alaknak magán kell hordania egy történelemből el­tűnő osztály trégédiáját, amely tra­gédia azonban nemcsak szükségszerű, hanem a történelem további menete számára üdvös. A néző tehát akarja ezt a tragédiát, ugyanakkor szemé­lyes részvétet érez Solmay iránt, aki szubjektíve igen rokonszenves em­ber. Homokay Pál ezt a nagyon ne­héz feladatot ragvogóan oldotta meg, eljutott a jelentékeny komikusok­nak ahhoz a tulajdonságához, hogy komoly,, sőt komor, történelmi je­lentőségeket tud nevettetve érzékel­tetni. Méltó volt hozzá Gábor Mara játéka. Solmayné magán viseli a lelkében már teljesen elzüllött ne­mesi világ minden gyűlöletes tulaj­donságát. Az ábrázolási mód szatiri­kus, úgy nevetünk rajta, hogy ezzel a nevetéssel megsemmisítjük. Csiky kitűnő emberismerettel úgy ábrázol­ja Szidóniát, hogy azt még az össze­omlás sem térítjl jobb belátásra. Csö­könyösen ragaszkodik saját léhasá­gához és nem veszi észre, hogy menthetetlenül nevetségessé vált. A néző néha szeretné megverni, vagy megfojtani ezt az undorító jelensé­get, nevet rajta, de minden nevetés­sel teljes egészében elutasítja. Teljesen megfelelt a művészi kí­vánalmaknak Körösziös István, aki Morosán Demetert, a faragatlan, jó­lelkű, de tudatos és valóságismerő vállalkozót játssza. Ö volt az akkori jövendő embere: a nemes úr helyére lépő okos és kíméletlen tőkéspolgár. Morosán nyugodtan lehet jószívű, hiszen zsebében van, az egész Solmay család, és aki a Solmay családból épen ússza meg az összeomlást, an­nak egyetlen útja van, hogy Marosán Demeter alkalmazottja legyen. Kö- rösztös István ezt a kettősséget, a biztosan győző polgárt és a jószívű, falusi modorú kedves atyafit igen jól érzékelteti, bár az az érzésünk, hogy nem mert eléggé elég melegszívű ienni, pedig Morosán úr akár szen­timentális is lehet, hiszel minden gesztusából amúgy is kitűnik a tő­kés kizsákmányoló. Rábay sajátos színfolt a dzsentri- világban. ö a puritán köztisztviselő és mert puritán, szükségképpen el is bukik erkölcstelen környezetében. Útja azután Morosán, illetve a pol­gárság felé vezet. Úgy hisszük; hogy a rendezés felfogása itt a budapesti előadásnál is szerencsésebb volt. Gellert Endre .kitűnő rendezése Bu­dapesten éppen Rábay alakjában nem találta meg a hiteles hangot. A budapesti Rábay nem mindig hitte el saját magát és néha áipátoszba esett. Pedig a valódi Rábay akkor hiteles, ha hisz magában, és a kö­zönség -3 hisz benne. Ezért éreztük helyesebb felfogásúnak a kaposvári előadásban, hogy Rábay nagy mono­lógja a második felvonás végén nem stilizált, hanem őszintén átélt volt. Sallós Gábor jól és hitelesen- oldotta meg ezt a feladatot, noha meleg em­beriessége mellett kevesebb színt tu­dott felmutatni, mint amennyi a szerepben benne van. Felesége Sze- rafin, azonban csak a második felvo­nás Végső jelenetétől kezdve volt elfogadható. Kerpely Judit a dráma első kétharmadában nem tudta elhi­tetni, hogy valóban szerelmes a fér­jébe. Ugyanolyan üres és léha volt, mint anyja. Ez esetben pedig nem értjük, miért és hogyan változhatott meg a harmadik felvonásban. Ugyanilyen jellemtörést fedezhe­tünk fel Kenessy Zoltánnál, aki nem egy századvégi kedves dendit, ha­nem egy mai ellenszenves jampecet alakított. Ebből az anakromsztikus jampecből pedig sehogyan sem kö­vetkezik a harmadik felvonásban megjavuló és dolgozni induló fiatal­ember. Annál meggyőzőbb volt Szép Zoltán naeyképű és hozományvadász országgyűlési képviselője, A darab fiatal szerelmespárját Jánossy Zita és Árkos Gyula ját­szották. Csiky szerelmespárjai ál­talában eléggé halványan vannak megrajzolva. Árkos Gyula merevsé­ge azonban nem tudott feloldódni annyira, mint azt Jánossy Zitánál észlelhettük. T/'OLT A RENDEZÉSNEK né­“ hány túlzása. Seleckyné alakját Malonyai Edit bohózatibban játszotta, mint amilyen az egész mű­nek a hangja. Ilyen túlzás csak Chupor Aladárnál megengedhető, akit még ez a léha környezet is „majomnak“ mond. Félrefogott és vulgárikus volt Vásárhelyi András Hámorja. Csikynél az üzér, az uzso­rás sohasem leplezi le magát, hanem a körülmények leplezik le őt. Hámor a felületes „úriember“, akinek jó modora elragadja Morosánt. Vásár­helyi ezzel szemben egy szalonru­hába öltözött mellékutcai kufárt ala­kított. Tóth Béla mulatságos és meggyőző volt a kereskedősegéd nyúlfarknyi szerepében, és mulatsá­gos volt Molnár Pál inas figurája is. A többiek: Mészáros Joli, Reme­te Hédi, Fábián Klári, Juhász Lajos, és Kovács Zsuzsa, 'ebbé kevésbé megoldották szerepüket. Kandói Kiss Jenő azonban merevebb és ter­mészetellenesebb volt az . cihihetö- nél. A díszletek szegényessége és apró stílustalansága (pl. a második fel­vonás oda nem illő csillárja) nem voltak különösen bántok, annál in­kább a maszkok. A maszkírozás ál­talában elhibázott volt. Az arcok vagy 20 évvel későbbi, vagy 50 év­vel előbbi divatról tettek tanúságot. A nyolcvanas évek Magyarországán bajusztalan férfi csak a papok és a színészek közt volt. A bajusztalan Chuport, akit egyébként Pusztai Pé­ter nagyon mulatságosan alakított, teljesen elképzelhetetlen ebben a körben. És az is lehetetlen, hogy ily sok férfi közt ne akadjon egyetlen­egy korszakán sem. Adolf Inas maszkja és' jelmeze arisztokrata kastély lakájára és nem dzsentri- otthon inasára vallott. Ezeket a maszk és jelmezhibákat azonban egyik napról a másikra ki lehet ja­vítani. /) 7SZEGEZVE a tapasztalta­” kát, megállapíthatjuk, hogy ha a Buborékok kanosvári előadá­sának vannak is hibái és hiányossá­gai, egy ilyen rövidmuitú színháztól olyan jelentékeny teljesítménnyel állunk szemben, amelyet meg kell becsülnünk, és amely a gyors fejlő­dés biztató képét tárja elénk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom