Somogyi Néplap, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-26 / 49. szám

Vasárnap, 1956. február 36. SOMOGYI NÉPLAP BERZSENYI DÁNIEL Berzsenyi Dániel halálának 120. évfordulóját ünnepeljük. A nagy költőt, aki életének nagyrészét me­gyénk egyik községében, a hvkiLdi Berzsenyi-kúrián töltötte, megpró­bálták kisajátítani a múltban: ne­vezték a nemesség erényei költőjé­nek, mások csak az antik kultúra rajongóját, a magyar valóságtól el­szakadt költőt látták benne. Ber­zsenyi valójában egyik sem volt. Az igazi Berzsenyi, akinek költői és prózai munkái el nem múláan tükrözik az 1795-ös korszak sötét éveit, egészen a reformkorszak haj­nalfényéig — e korszak magyar iro­dalmának egyik legkiemelkedőbb alakja, irodalmunk riagy értéke. Rövid ideig tartó soproni diákos- kodása után az apja hazarendeli, ma­ga mellé, gazdának. Az érzelmes, fiatal Berzsenyi, szenvedélyektől tel­ve, magánosán, kedvenc költőit búj­va — maga is verselni kezd. A ha­nyatló dicsőségen kesereg, s a ma­gyar nemesség önáltatással fényesí­tett virtusán lelkendezik. Ót eszten­deje, • hogy Martinovicsot kivégezték, hogy a magyar írók élgárdáját el­hurcolták, alig pár esztendeje, hogy József császárnak az alkotmányt semmibevevő uralma, s az azt kö­vető időszak minden szabad moz­gást, szellemi törekvést elfojtott. Ber­zsenyinél ekkor még mindennek semmi nyoma, I. Ferenc József sötét rendszerében a boldogság, a jólét aranykorát ünnepli a századfordu­lón. De a Sopronban ' beleoltott ha­ladó gondolatok és költői ihlete la­zítani kezdik merev rendi szemléle­tét. A hazafias óda elismert, nagy mesterévé válik hamarosan, akit a kovtársák íörömmel üdvözölnek. Jobbára ókori mértékű verseiben ha­marosan szikrát vet a honfiúi és emberi indulatok gondolata, s az a költő, aki fiatalkorában a császárt, a nemességet dicsőíti, két évtizeddel később kifejezi csalatkozását fiatal- kőri eszményeiben. A patriarchalis idill helyébe Ber­zsenyinél a csüggesztő és félelmetes feudális valóság lép. Berzsenyit fo­kozódó erővel tölti el a tudat, hogy a birtokos nemesség és a kunyhók lakói között, egyre inkább a gyűlölet válik uralkodóvá, s e gyűlölködés alapja a feudális: kizsákmányolás igazságtalansága. .»Szemét sötétség, vállát terh sanyarja, S utálja mindazt, aki boldogabb. 5 mi szép mulatság látni izzadását? .S mi szép nekem még rajta szántanom 6 aszott kezéből lesni sültemet? . ..« 1776—1836 — írja V it kavics Mihályhoz. 1809. múlva — közben levelezve Kazin- végén már versben is kifejezi a fel- .czyval — a niklai remete megírja a vílágosodás vágyával együtt saját haladás, a magyar racionalizmus osztályával, a magyai~talan nemesi programját és jelszavát: osztállyal és a nagybirtokosokkal szemben a kritikáját. S néhány év “Az ®sz 32 isten, mely minket vezet«. • ' ______ A falusi remeteségbe menkül im­m ár elismert nagy nemzeti költő az BERZSENYI DÁNIEL: A Pesti Magyar Társasághoz (Részletek a költeményből) Ki kétli, s kérdi, hogy csak a dicső ész Emel ki minket a barmok sorából? Ki kétli azt, hogy minden érdemünk Minden szerencsénk ezzel nő, s hanyatlik? Az ész az Isten, mely minket vezet, Az ő szavára minden meghajol, Hegyek lehullnak s olvadnak vizekké, S örök helyéből a tenger kikéi: Ez alkot minden szépet és dicsőt, Az egyes embert mint a milliókat, Ez áldja s égi boldogságra inti. De ott fakadtak egyszersmind azokkal A hit vakító szentelt maszlagl Melyek korunkig hintik mérgöket S örök zavarba döntik e világot. Az ég űrébe felható tudós v Az égi zsákmányt barlangokba zárta, S az embernek bábot s várt vetett, Melyek vakabbá tették a vakot, És a lenyügzött józan értelem A szarvas isten áldozatja lett. így a világnak legkisebb vidékit Ádáz bolondság tölti, ostorozza S undok zsiványi barlanggá teszi: Erynnis üszkét hányja városinkra. Az öldöklő kést egyiránt fereszti A reszkető ősz tűztelen szivébe S az anyja keblén ácsorgó szopóba, És csontjainkból trónust rak magának. Melyet dög, inséc;, sárqa félelem S kínokkal élő bánat fog kórül. Ho! van tehát a józan értelem, Hol a tudósok annyi izzadása? Remélhetünk-e vájjon jobb világot? Gyaníthatunk-e oly időt, mikor Az ész világa minden népeket Megjózanít és összveeqyesít, S kiirt közülünk minden bűnt, s gonoszt? Reményiek. Amit század nem tehet, Az ezredek majd megteendik azt. De hinnem is kell: mert midőn barátim! Buzogni látom lelketek hevét, Mely e nagy ügyre felken titeket, S e szent szövetség láncába csatol, Előre látom: mint terjesztitek Hazánkban Delphi égi kincseit, S az értelemnek nagy törvényeit, Előre látom: mint leheltek éltet A sziklamellben és a holt agyagba, S mint jámborodnak a vad állatok Előttetek, s mint omladoz rakásra Az ész, igazság mennydörgő szavára l A zordon Ínség órásl tornya, S mint hullanak le durva láncai. egyre jobban eluralkodó zsarnok kor­szakban, a falusi magányban egyre jobban elbágyad, alkotó ereje meg­csappan, s 1817-ben Kölcsey szoros mértékkel mérő, élesen boncoló bí­rálata végzetesen feldúlja érzékeny, borongó kedélyéi. Ettől kezdve neki­keseredetten állandóan tanul, készü­lődik. hogy vitázó széptani értekezé­seivel szerezzen poézisének igazolást, elégtételt, hogy megválaszolhasson Kölcsey bírálatára. Verset alig ír ezután. Költészeté­nek elapadása nagy veszteség, hi­szen éppen akkor eszmélt rá a fel­világosodás fényére, amikor Európá­ra. rászakadt a zsarnokság, s amikor legnagyobb szükség lett volna Ber­zsenyi önbizalmára, költészetére. Berzsenyi előtt felködlött a jövő: »Amikor az ész világa minden népe­ket megjózanít és összevegyesít...« Es jós szemmel látta: »... S mint omladoz e rakásra — Az ész s igaz­ság menydörgő szavára — A zordon ínség óriási tornya, — S mint hulla­nak lé durva láncai.-« E sorok A Pesti Magyar Társaság­hoz című költői levélből valók. Ber­zsenyi itt a felvilágosodás, a hala­dás szolgálatát tűzi célul, s az ál­landóság egyik dicsőítője — itt a haladásban váló hitet hirdeti s ezzel válik méltó elődévé Vörösmartynak, a Gondolatok a könyvtárban köl­tőjének. >'Az egyesült népek pedig urai lesznek a földnek —...« írta egyik prózai munkájában a nagy hátra, hirdetve itt is a haladásba vetett hitét. S ez a hit költészetének ereje, s a művészi formával együtt értéke is, amely méltóvá teszi Berzsenyit arra, hogy népünk kegyelettel em­lékezzék meg halálának 120. évfor­dulóján életéről és műveiről, mint a magyar irodalom egyik nagyságá­ról. LEV OSANYIN: NÉPÜNK LELKE Nem lesem én a gondtalan nyugalmat, roppant sereg vár, sok-sok hű barát: nagy táborodban, népünk lelke, pártom, harcolok én, hűséges ka íonád. Olyan vagy, mint Lenin: szilárd és tiszta, és bölcsességed érlel, mint a nap. Gyermekeidtől hősi tetteket vársz, nem görögtűzes, kongó szavakat. Tehozzád képest morzsa minden ember, de mert meleg szívem benned dobog, nagy tetteidnek örök csarnokában c kezem munkája mindig élni fog. Nélküled, mint a lágy eső a szikrát, elolt a halk halál, — de ég, lobog az életünk tebenned; így vagyunk mi erősek, bölcsek, halhatatlanok! Fordította: BECHER BEATRIX. MOLNÁR JÓZSEF: KERESD AZ IFJAT (AZ SZKP XX. kongresszusa tiszteletére) Keresd az ifjat, s ott találod (Midőn az éjben vak sakálok nyirokba, szennybe, förtelembe, ártatlan vérbe hemperegve, szentelt hazugság páncéljában csak azt kímélték aki gyáva .. .) ahol a bátor szem parazsa (Hiába átok Ur varázsa, hiába látott kínzott arcok keresztülárkolt kérges markok, hiába máglya vad üvöltés ...) izzott odutlan szép jövőért, ahol az ész, a szív hatalma (TÖRÖK LÁSZLÖNÉ: TÁNCOLÓ LEÁNYOK Hömpölyög, kavargó szoknyáknak örvénye, Piros csizmácskáknak délceg koppartása, Tarka pántlikáknak kanyargó ösvénye, Ritmusra pihegő keblek dobbanása... Tánccsoport a neved, te kedves leányhad, Pattogó muzsika szülte tündérlányok, Arcotok izzása melegít, mint a nap, Sok bűvölt tekintet vágya tapad, rátok. A munkában fáradt, a víg, a szomorú, A beteg előtt is' elsüllyed az élet, Mezei virágból font üde koszorú Bódító illata ölel körül téged. Táncoljatok tovább, s vadul tomboljátok Sugárzó éltetek robbanó örömét, Mi reményből termett és ne kíméljétek Fiatal izmotok pattanó erejét. Hogy a kétkedő is szemmel látva, lássa: Pilleként szálldosó, s mégis• erős, edzett Testetek a jövőnk ifjú, erős vára, Mit idő, rombolás soha . ki nem kezdhet. nem fordult szembe qaz parancsra önmagával undorítón ... » Ott láttad mindig, hol a régit — akár király vagy isten szépHt —> Könyörtelenül romba döntik ... pedig, de sokszor nem is látta tisztán, hogy szeme tűzparázsa miért világít ifjú hévvel... Miért ne látnád százszor arra, ahol az osztály élcsapatja: tornyozza mindünk szép világát, a szív, az ész, a rend világát sok millióval, tiszta céllal .. . A BALÁZS JÁNOS KÉPZŐMŰVÉSZETI KÖR A SZOCIALISTA MŰVÉSZETSZEMLÉLETÉRT Öt év óta működik a Balázs Já­nos Képzőművészeti Kör, s tölti be pártunk által kiszabott föladatát: a képzőművészeti kultúra széles töme­A csurgói járásban jól haladnak a Magyar— f Szovjet Barátsági Hónap : előkészületei Megyénk kulturális szerveinek ve-] zetői közül többen vállalták a Ma-3 gyár—Szovjet Barátsági Hónap elő-3 készítésének segítését. Ellátogatnak 1 ogy-egy községbe, s tanácsaikkal aj barátsági hónap színvonalassá tételé- j hez igyekeznek hozzájárulni. Török Lehel elvtárs, a TTIT me­gyei szervezetének vezetője a csurgói j járást, választatta. Legutóbb Csűr-< gén, Gyékényesen, Szentéin, Zákány- 3 telepen és Zákányban járt. Mind az 3 A községiben azt tapasztalta, hogy a 3 barátsági hónap előkészületei már j megindultak, s jó úton, haladnak. A 3 kezdeti szervezési munkákért a pe-3 dagógusokat illeti a legnagyobb ér- j delm. Török elvtárs első teendője a köz- | ségi operatív bizottságok megalakí- 3 tfcsa volt. A pártalapszerv segítségé- 3 vei az MSZT, az MNDSZ szerveze- j tok, vezetői, az iskolák és a kultúrott- j •hősnek igazgatóinak részvételével alakultak meg a bizottságok. Az ope- 3 -rátív bizottságok elsőnek részletes j rnunkatervet készítettek. E munka- tervekben gyakran önálló kezdemé-; nyesésként használható jó ötletek 3 vannak. Így pl. Csurgó operatív bi- | zottsága munkatervében is szép: s'aémmal akadnak érdekes előadások, j A csurgói általános iskola tanulója, j Horváth József például a múlt év • nyarán három hetet töltött a Szov- < jetunióban: Moszkvában és Krimiben j nyaralt. Horváth pajtás a terv sze-! rínt négy községben számol be szov­jetunióbeli élményeiről, tapasztalatai-j rét. De a csurgóiak tervében nemcsu-< pán szovjet, hanem magyar témájú 3 oiőadásck is szerepelnék. Az üzemek- j beja a munkásokat, a községekben pe­dig a parasztságot érdeklő előadáso- j kát rendeznek. S hogy ezek az elő- | adások ne váljanak szárazaikká, kes- -kényfilm vetítésekkel színessé te- ] seik őket. FURCSA „BETEGSÉG ff — SZATÍRA F ülönfoöző korban különböző' betegségek je- lemtkeznek. Bárányhimlő, vörheny, parali- zis stb. Számos betegség pedig kprtól függetlenül és hívatlanul jelentkezik. Ezúttal egy olyan betegség­ről lesz sző, mely kortól, nemtől és minden egyéb­től független^ már ősidők óla létezik, , a legkemé­nyebb küzdelem árán sem sikerült megtalálni ellen­szerét, ráadásul még az orvosi könyvekben sem sze­repel. Melyik hát ez a betegség? Az intrika-mánia! Intrika-mánia... Az olvasó azt kérdezi, hogy mi a csoda lehet ez. Pedig ismeri, hejh, de még mennyire ismeri! Vizsgáljuk csak meg alaposabban. Akad, aki már az anyatejjel szívja magába, akad, aki később, serdülőkorban kapja meg, de legtöbben akkor, mikor munkahelyire kerülnek. Régebben kezdetleges, egyszerű eszközökkel vé­dekeztek ellenie. Az dntritous ősembert, aki például barlangtársát meg akarta ►»fúrni-«, egyszerűen lebun- kózták. (Irigyiésremélitó megoldás!) A középkorban egyszerűen elégették. Aztán? Jött a fejlődés, és ma... Ma tehetetlenül áll vele szemben a tudomány. Mióta a bunkózás kiment a divatból, az dntrikusok rend­kívül elterjedtek. Sokasodtak és szétszéledtek a föld hátán. (Még Kaposvárra is jutott belőlük ugyancsak bőven!) Milyen ez a betegség? Milyen az intrika-máni- kus? A beteget, külső jelekből alig lehet megismer­ni. Majdnem olyan, mint a többi ember. Tüzetesebb vizsgálat során azonban mégis észlelhető némi elvál­tozás. A füle például minden irányban mozgatható és rendkívül érzékeny, szimata meglepően finom, tekintete szúrós és vizsgálódó, szája szokatlanul nagy, nyelve pedig hegyes. Egyes megfigyelők sze­rint még méregfoga is van, ezenkívül kivétel nélkül valamennyinek rossz a mája. 'Társaságban, munkahelyen és mindenütt úgy viselkedik, mint az egészséges ember. Kis­sé talán többet 'beszél és kevesebbet dolgozik. Fel­tűnő jellemvonása, hogy mindig kiváncsi (más dol- . gára), s mindenbe beleüli az orrát. Különösen abba, amihez semmi köze. Előszeretettel foglalkozik mun­katársai magánügyeivel. Legtöbb még kimutatást is vezet ismerőseiről. Fennhangon sohasem beszél, leg­inkább csak suttogva és négyszemközt. Nem szereti a tanúkat. Inkább ugyanazt elmondja hússzor, húsz változatban, mint egyszerre húsz embernek. Szem­ben legtöbbször mézes és mázas, hátul pedig intri- kus. Igen, mindig akkor tör ká rajta a betegség, amikor valaki hátaitfordít neki. Leggyakrabban, ezek­kel a mondatokkal, illetve szavakkal kezdi a beszél­getést: — Jé, hallottad? — Nahát, mit szólsz hozzá! — Jól figyeljen, mert csak magáinak mondom... Ezután következik lényegileg a betegség kifej­lődése. Miért csibész és jellemtelen a főnök, miért hülye, agyalágyult víziló minden kolléga, miért van viszonya minden kolléganőnek, s miért részeges, naplopó és csirkefogó valamennyi férfikolléga, miért görbe az utca, miént egyenes a villanydrót, és miért találták fei a spanyolviaszt... Ilyenkor már jelerat- kezik'a láz, a beszélő egészen lázbajön és kezd meg- dicsőülni. TVI unkájához általában két eszközt használ. Egy lfiiomszólat és egy fúrót. A fúró való­színű különleges műanyagból készül, mert szabad szemmel nem látható. Á lilomszálat önmaga jelké- pezéséül hordozza, ‘ a fúrót pedig' »-felebaráti szere- ■tetből«, azaz barátai »»szórakoztatására«. Áldott jó szivére jellemző, hogy a fúróval soha nem ijesztget senkit, mindig .hátulról használja. Egy alapos megfi­gyelő azt is észrevette, hogy szeret a szemétdombo­kon tartózkodni és különös előszeretettel turkál a szennyben. (Természetesen később mindig mossa a kezeit!) Kedvenc szokása az is, hogy álarcban jár. Hogy nehezebben ismerjenek rá, a bírálat álarcát ölti magára. Ha pedig lerántják róla az álarcot, az építő kritika takarója mögé bújik.. A 'betegség eléggé elterjedt, hol itt, hol ott üti fel a fejét és gyakran ragályos is. Tudósok és bátor próbálkozók az utóbbi időben felvették ellene a küz­delmet, keresik az ellenszerét, de gyakran bizony veszélybe kerülnek, mert a fúróval találják szembe magukat. A napokban egy értekezleten valaki azt javasolta, hegy az intrika-móniákusekat ..elöljék meg egy nyakba akasztott csengettyűvel, így majd mindenki elkerüli őket.-Az értekezlet részvevői mint­egy vezényszóra ijedten a nyakukhoz kaptak és aztán leszavazták a javaslatot... Nehéz, nagyon nehéz feladat a gyógyszer meg­találása. Hejh, te bunkócska, te drága! Csúnya fegy­ver vagy, de ebben az egy, ebben az egyetlen eset­ben- igazán engedélyezhetnék ... Sokan sóhajtanak így fel egy-egy estén. Ezt a kérdést valahogy mégis meg kell oldani. A ki jó javaslatot tud, népszerűsítse, jól alkal­mazható ötlet, esetén még szoorot is kap. Végezetül máris egy javaslat: Akii egy intnkust talál, szép gyöngéden csomagolja be egy ládába, adja fel egy költött címre (feladót ne írjon), majd csak elkallódik valahol Lényeg az, hogy vissza ne érkezzék, ment amúgyis marad elég ... Deeső János. gek előtt történő, népszerűsítését. Sá­vén dolgozó diák és ipari tanuló ré­szesül képzőművészeti oktatásba» évente a kör műtermében, és ez mr. ötven tag munkatársai, családja, ta- »nulótársai között kedvelted meg a ' képzőművészetet, tárlat! ä tógát ásókra és művészettörténeti előadásokra szervezve őket. A’ kör munkája sikerekben gazdag, volt az elmúlt öt évben, 'bebizonyítva, hogy megérdemli a fenntartására for­dított anyagi támogatást. Kiállításai­ra az egész város felfigyelt, sőt tagok szorgalma és tehetsége folytán az öntevékeny művészeti együttes or­szágos viszonylatiban is a legjobbak közé emelkedett. így Schvoierkiewitz Róbert vasutas dolgozó második dí­jat nyert a vasutas képzőművész ká­rok országos kiállításán, most pedig a képzőművész körök országos ki­állításán (Budapest, Ernst-múzeui») ért el a Balázs János Képzőművészei» Kör kimagasló sikereket. A hazánk­ban működő 250 képzőművészeti köt közül a kiállításon csak 15 szerepef- hetett, köztük élvonalban a kaposvá­ri Balázs János Képzőművészeti KSr. A kiállított képek közül Ungvári Károly gépkocsivezetőnek »Szo-Szo«- Cu«-ród, Kaposvárott tanuló kis to*- reai diáklányról festett portréját - a Népművészeti Intézet megvásároltja. s a magyar öntevékeny képzőművé­szeti mozgalom eredményességét do­kumentáló külföldi kiállításra küldi. Ugyancsak erre a 'külföldi dokumen­tációs 'kiállításra kerül Fekete Mi­hálynak, a Mélyépítő Vállalat dol­gozójának »Virágcsendélet« és a ►Készülődés április 4-re« című alko­tása. Megérdemelt sikere volt még az országos kiállításon Vallner Jenő "Kisfiú« és Schmuck Stefánia »Öreg paraszt« című tanulmányának. A kör tagjai nem elégszenek m«g az eddigi sikerekkel, hanem szorgal­masan dolgoznak tovább, hogy ered­ményeikkel meghálálják pártunknak azt, hogy képzőművészeti kiképzésü­ket lehetővé tette.' Elméleti és gya­korlati tanulmányaikat felhasználva, terjesztik és ápolják a művészet szeretetét ismerőseik, munkatársaik, ' anulótársaik között, s ha nem is fej- ’ődik valamennyi kiállító művésszé, de fel tudja nyitni környezete szá­mét, hogy megkülönböztesse a műal­kotást a »giccs«-től, s így megakadá- ’yozhatják, hogy a múlt kispolgári, művészetszemléletében nevelődött dolgozók otthonában giccsek kapja­nak helyet. Gerö Kázmér.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom