Somogyi Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-20 / 17. szám

X SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1956. január 8*. A varsói szerződés értelmében létesített politikai tanácskozó bizottság összehívásáról 1955. május 15-én Varsóban az Al­bán Népköztársaság, a Bolgár Nép- köztársaság, a Csehszlovák Köztár­saság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német De­mokratikus Köztársaság. a Román Népköztársaság és a Szovjet Szociar lista Köztársaságok Szövetsége kö­zött megkötött barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés értelmében létrehozták a politikai tanácskozó bizottságot. A fenti szerződés tagállamai meg­állapodták, hogy a varsói szerződés­sel kapcsolatos kérdések és közös rendszabályok megvizsgálása célját ból 1956. január 27-re Prágába ösz- szehívják a politikai tanácskozó bi­zottság ülését. Peking (Új Kína). A Kínai Nép- köztársaság külügym misztériumának szóvivője szerdán nyilatkozatot tett a nagyköveti síkon Genf ben folyó kí­nai—'amerikai megbeszélésekről, amelyben többek között kifejtette: A nagyköveti síkon .folyó kínai— amerikai megbeszélések több mint négy hónap óta tartanak s eddig mindössze a polgári személyek mind­két, részről történő szabadonbocsátá- sáról történt megegyezés 1955. szep­tember 10-én. A kiét fél még nem kezdett megbeszélést a kínai részről javasolt .két kérdés lényegéről: az embargo beszüntetéséről és a tajvani térségben fennálló feszültség enyhí­tését és kiküszöbölését célzó kínai— amerikai külügyminiszteri értekezlet előkészítéséről. Az amerikaiak fel­vetették az erőszak alkalmazásáról' való lemondás kérdését, ugyanakkor a .legutóbbi időben fokozták a kato­nai tevékenységet a tajvani térség­ben, hogy ezzel növéljék a feszültsé­get. Kínai részről, ho-gy közelebb ke­rüljenek a megegyezéshez, 1955. ok­tóber 27-én előterjesztettek egy nyi­latkozat-tervezetet az erőszak alkal­mazásáról való lemondásról, mint ahogyan ezt amerikai részről java­solták. Ez a nyilatkozat az ENSZ alapokmánya szellemében készült. Ebben kínai részről kifejtették, hogy a vitás kérdések megoldásában tar­tózkodni kell minden fenyegetéstől vagy erőszak alkalmazásától. Ha mindkét részről meglenne a szükséges őszinteség, akkor az Egye­sült Államok nem tenne ellenveté­seket az ENSZ alapokmányának szel­lemében készült nyilatkozat-tervezet­tel szemben. Az Egyesült Államok viszont erőszak alkalmazásához és fenyegetéshez folyamodott. Nyilvánvaló, hogy a kínai és ame­rikai külügyminiszter értekezletének kell rendeznie a tajvani térségben fennálló feszültség enyhítésének és kiküszöbölésének kérdését. Az ame­rikai fél nem fogadta el ezt a nyi­latkozat-tervezetet s két hónappal később benyújtották saját tervezetü­ket, amelyben kifejtették, hogy az Amerikai Egyesült Államok általá­ban és a tajvani térségre különös te­kintettel eltekint az erőszak alkal­mazásától, kivéve »az egyéni és kol­lektív honvédelem esetét«. Mint ahogy azt a megbeszélések során 'kínai részről hangsúlyozták, az amerikai nyilatkozat-tervezet csak arra irányul, hogy összekeverje a Kína és az Egyesült Államok között RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK London (TASZSZ). Richard Cress- man munkáspárti képviselő, aki nem- - régiért vissza közép-keleti útjáról, a Daily Mirror szerdai számában cik­ket irt Anglia középkeleti politikájá­ról. A jordániai és a ciprusi helyzetről szólva Crcssman ezt írja: »Az a be­nyomásom, hegy csapataink jelenlé­te nem elhárítja, hanem inkább el­mélyíti a forrongásé kát«. »Már akár holnap is biztosíthat­nánk a békét Cipruson — folytatja —, ha Eden hajlandó lenne megadni Ciprus lakosságának az önrendelke­zési jogot. New York (TASZSZ). Az Associa­ted Press hírügynökség tudósítójá­nak Rio de Janeiróból keltezett je­lentése szerint valamennyi brazil lap feltűnő helyen közölte azokat a vá­laszokat, amelyeket N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a Vision című amerikai fo­lyóirat szerkesztőjének kérdéseire adott. A United Press hírügynökség tu­dósítója jelenti Rio de Janeiróból hogy »a kereskedelmi körök és a sajtó érdeklődéssel fogadták Nyiko- láj Bulganyin orosz miniszterelnök­nek azt a bejelentését, hogy a Szov­jetunió kész kereskedelmi és diplo­máciai kapcsolatot teremteni min- ' den latinamerikai országgal«. a tajvani térségben fennálló nemzet­közi ellentétet a kínai kormány és a Csang Kaj-sek klikk közötti belső ellentéttel. Azt akarja, hogy Kína fogadja el a területét képező Tajvan amerikai megszállását és mondjon le Tajvan felszabadításának szuverén jogáról. Ez teljes mértékben elfogad­hatatlan Kína számára, mert Tajvan Kína területe. Annak érdekében, hogy a megbe­szélések. előrehaladjanak, kínai rész­ről 1955. december elsején újabb nyi­latkozat-tervezetet nyújtottak be. Ebben a kínai fél újra kifejtette, hogy tárgyalások útján kell rendezni a fennálló ellentéteket. Az amerikai fél 'ezt a nyilatkozat-tervezetet nem fogadta el. 1956. január 19-én újabb tervezetet nyújtott ibe az amerikai fél, amelyben fenntartja »az egyéni és kollektív önvédelem jogát«. Te­hát továbbra is azt követelik, hogy a kínai fél elfogadja azt, hogy az Egyesült Államoknak önvédelmi jo­ga van Tajvan térségében. Kínai részről ez elfogadhatatlan. Amerikai részről állandóan húz- zák-halasztják a napirend második pontjának megvitatását, ugyanakkor akadályozzák a napirend első pont­jában létrejött megegyezés végrehaj­tását is. Amerikai részről mindez- ídeig elmulasztották, hogy közöljék az Egyesült Államokban élő kínai ál­lampolgárok és kínai diákok névso­rát. A tajvani térségben fennálló fe­szültség ügye kulcskérdést jelent Kína és az Egyesült Államok között és kínai 'területnek az Egyesült Ál­lamok részéről történt fegyveres megszállása jelenti a feszültség for­rását. Kínai részről változatlanul óhajtják, hogy a fennálló ellentétek rendezése nagyköveti síkon való tár­gyalások útján történjék. Amerikai részről szándékosan akadályozzák a kínai—amerikai tárgyalásokat. DULLES SAJTÓÉRTEKEZLETE Washington (TASZSZ). Az amerir kai külügyminisztériumban Dulles külügyminiszter kedden sajtóértekez­letet tartott. A sajtóértekezletén majdnem kizárólag a Life című fo­lyóiratnak adott interjújával foglal­kozott, amely, mint ismeretes, világ­szerte felháborodást keltett. A sajtóértekezlet elején Dulles nyi­latkozatot olvasott fel, amely bár tartalmaz bizonyos fenntartásokat és enyhébb megfogalmazásokat, lénye­gében megismétli és teljességgel tá­mogatja az interjúban kifejtett gon­dolatokat. Dulles nyilatkozatának további ré­szében igazolni és szépiteni próbálta az interjúban felvázolt »erőpoliti­kát«, az atemfenyegetések és. a »sza­kadék szélén« való zsonglőrködés politikáját. A külügyminiszter kije­lentette, hogy ez a politika, amely saját beismerése szerint háromszor vitte az Egyesült Államokat »a há­ború küszöbére«, a. »legmegbízhatóbb út a háború elkerülésére«. Dulles beismerte, hogy az atomíenyegetőzé- sek politikája (vagy ahogy most ne­vezte »álláspontunk jó előre való megmagyarázásának politikája«) »kockázattal jár«, majd közölte, hogy ez Egyesült Államok továbbra is »az elrettentés politikáját« fogja folytat­ni, amely szerinte »az igazságos és tartós 'béke megőrzésére irányuló feladat oldala«. Amikor megkérték Dullest, hogy részletesebben fejtse ki a »háború 'küszöbére« vonatkozóan tett kijelen­tését, megismételte, hogy az Egye­sült Államok álláspontja »szilárd« lesz még akkor is, ha ez háborúhoz vezethet. Amikor megkérték az amerikai külügyminisztert, hogy nyilatkozzék a nemzetközi atomerőügynökség lét­rehozásának kilátásairól, közölte, hogy nemrég (júliusban) a Szovjet­unió bejelentette, hogy kész bizo­nyos atomanyagokat e szerv rendel­kezésére bocsátani. Dulles szerint ezt a kérdést nemzetközi értekezleten fogják megvitatni. Párizs (MTI). Az új nemzetgyűlés összeillésének közeledtével mind gyorsabb ütemben követik egymást a különböző politikai csoportok ve­zetőinek tanácskozásai. Sok ‘megfigyelő úgy véli, hogy a köztársasági elnök Guy Mollet-t fog­ja megbízni a kormány megalakítá­séval. Ezek szerint a hírek szerint Mendes-Enance miniszterelnökhelyet- tes lenne, ugyanakkor nemzetgazdasá­gi minisztérium névvel' új csúcsmi­nisztériumot alakítanának, amelynek ő állana az élén. ÉRDEKESSÉGEK innen-onnan^ HALLÓ SZEMEK Th. Erisrnan, innsbruc­ki tanár úgynevezett akusztikus szemet szer­kesztett, amely lehető­vé teszi a vakok szá­mára a »látást«. A szerkezet szünet . nél­kül (búgó hangot , bo­csát ki. Abban a pil­lanatban, amikor a vak valamilyen aka­dályhoz közeledik, a szerkezet bugása azon­nal megváltozik és ez­zel jó tájékozódásit biz­tosít.' ‘ A szerkezetet most tökéletesítik. Kesztyűre szerelhető jelzőkészülék — kerékpárosoknak Francia országban a kerékpárosoknak kesz­tyűre .szerelhető jelző­lámpát készítettek. A készülék segítségévei sötétben is jelezni; le­het a beforduiás irá­nyát. A világi tóJámpát a kar felemelésekor egy golyós-kapcsoló hezza működésbe. 20 millió márkát fizettek rá a múlt évben a nyu­gatnémet Wehrmachtot népszerűsítő propa- gandafiftmékre, ame­lyeket üres nézőtér előtt játszottak a mo­zik. A kárvallott gyá­rost — aki ia filmek ki­bocsátására a busás profit reményében egész forgótőkéjét elő­legezte, s a vállalko­zásba belebukott, oly­annyira, hogy teljesen tönkrement — Aden­auer eisőosztályú szö­vetségi érdemkenesz:^ tel és életfogytiglani járadékkal kárpótol­ta. Két és egynegyed millió súlyos bűncselekmény! Az Egyesült Álla­mokban tavaly 2 mil­lió 255 ezer súlyos bűncselekményt követ­tek el. LEVÁGOTT KAROK SZÍNHÁZÁNAK nevezik mostanában az egyik angol színhá­zat. Itt Shakespeare egyik legritkábban ját­szott tragédiája* a »Ti­tus Andron.icus« kerül esténként színire. Ál­landó mentőszolgála­tot kellett bevezetni, mert annál a jelenet­nél, amikor a hős le­vágja két karját, a gyengébb idegzetű né­zők ájulva, sikongatva esnek össze. Ilyenkor a függönyt egy percre mind’g leeresztik. A naturalizmust még ^ az .tetézi, hogy jelenleg egy filmet forgatnak a 'tragédiából »Véres ke^ zek a fórumon« cim- mel. BRIT IDEGENLÉGIÓ? A londoni Daily Mail szerint egy angol katonai szakértő bi­zottság brit idegenlé­gió felállítását javasol­ta »a francia idegen­légió képére és hason­latosságára«. A javas­lat indokolása: »A po­litikai, gazdasági és társadalmi világfe- szültség alapot .ad an­nak fdlitótelezésére, hogy erre a célra bő­ven akadna »áttelepült személy«, s »az élet­ben helyét nem találó« fiatalember. Mint a Neues Deutschland egyik cikkéből kiitű-> mik, ez mór nemcsak terv. Nyugat-Benlin- ben két német ügynö­köt — Fritz Múltért és Ammamarie Fisehert — már megbíztak brit idegenlégicmiisták to­borzásával. Hol eszik a legtöbb bálnahúst? ‘Hollandiában legna­gyobb a bálnahúsfo­gyasztás a világon. Évente 3600 gramm jut egy lakosra. Dá­niában 2750, Eraincia- országban 570 gramm ia személyenkénti évi bálnahúsfogyasztás Sátorváros a Szajna partján Seine megyében éven­ként 2000 iház kezd omladozni. Egész Fran­ciaországiban 7000 há­zat nyilvánítottak »e'etveszélyesnek«. Je­lenleg még 5 millió 'la­kásra volna szükség Franciaországban, ez­zel szembeni évente csupán 65 000 épül. Ez az oka annak, hogy például a Párizshoz tartozó Pont Sulbybam egész családok laknák sátrakban — nemcsak nyáron, hanem télen át is. Ki volt a legkiválóbb ember a világon 1955-ben? A Time című ame­rikai folyóirat szerint -Harlow Curtis, a fegy­verkezési hajszán a múlt évben több mint egymilliárd dollá” pro­fitot összeharácsolt* »General Motors« óri­ásmonopólium 'elnöke. Ugyan mivel vált ki Harlow Curtis? A fo­lyóirat megmagyaráz­za, nem csupán üzleti tehetségével. Ezt a ki­tüntető címet »az ame­rikai üzleti elet és a hidegháború vee zetéséért« adományoz­ta éppen a »General Motors« ' elnökének. Ehhez aztán, minden kommentár felesieges. Kivándorlás Olaszországból A növekvő munka­nélküliség következté­ben a második világ­háború befejezése óta 1 505 425 olasz hagyta el hazáját. Közülük több százezer közben visszavándorolt, mert NyugateEurópában és az óceánontúl az olasz kivándorlóknak ■ a sztrájktörők szerepét szánták, s a bérek le­nyomására iparkodtak felhasználni őket. DOUGLAS BÍRÓI TÓGÁBAN ÉS ANÉLKÜL írta: D. Zaszlavszkij illiam O. Douglas, az Egyesült Államok. legfelsőbb bíróságá­nak tagja. Magas tisztségénél fogva függetlennek, bátornak, logikus gon­dolkodásúnak, igazságosnak kell lennie. Ha tanúságát tesz e tulaj­donságairól, méltó a ‘tiszteletire. William O. Douglas nemcsak bíró, 'hanem politikus, utazó ás újságíró is. Ebben a szerepében mindeneset­re rendelkeznie kell egy tulajdon­sággal: az igazságossággal. Ám, mégis itt kezdődik William O. Douglas egyéniségének és tevékeny­ségéinek kettéválása. Tavaly nyáron Douglas végigutaz­ta az ázsiai országokat. Különböző helyeken beszédeket mondott, ame­lyekben leleplezte a gyarmati rend­szert, főleg ,a francia gyarmatosítók palitákájáll Bangkokban azonban váratlanul úgy nyilatkozott, mintha a közép-ázsiai szovjet köztársaságok, amelyekben soha sem járt, szintén »gyarmatok« lennének. Legalábbis a Bangkok Post című lap így ismer» tette a bíró szavait. Ezután Douglas a Szovjetunióba utazott és egy hónapot töltött közép- ázsiai köztársaságainkban. Akkor az Ggonyok tudósítója DougLas-szei benyomásairól beszélgetve Imegfcér- dezte az amerikai vendéget, hogyan lehetséges az, hogy ő, aki még nem járt szovjet KözéprÁztsiában és semmit sem tudott arról, ilyen .hely­telenül! nyilatkozott a szabad szovjet népekről, a bíró kategorikusan ta­gadta a neki tulajdonított szavaikat. Kijelentette: »Soha nem mondtam és nem írtam semmi efélét.« SzovjetunióbeJi útjáról visszatér­ve azonban a Book című amerikai folyóiratban »A szovjet gyarmati rendszer — a terror terméke« — cí­men sértő cikket írt szovjet Közép- Ázsá álról. Ha Douglas, a bíró figyelmesen és elfogulatlanul átolvasta várnia ezt a cikket, mint ahogy magas állása megköveteld, akkor feltétlenül fel­tette volna az újságíró Dcuglasnak a jogos kérdést: — Mondja, mister Douglas, hol mendotit igazát? Bangkokban..; Moszkvában, vagy az Egyesült Álla­mokban? Douglas, a bíró e cikket taglalva a legcsekélyebb erőfeszítés nélkül, égbekiáltó .ellenitmondás'cikcn, ud­variatlanságon és egyszerűn osto­baságokon kapta volna rajta az új­ságíró Douglast Az újságíró Douglas tomboló düh­vei »leplezi le« ,a Szovjetunió »gyar­mati rendszerét«, bár feltétlenül tudnia kell, hogy a gyarmati rend­szer nem más, mint a függő orszá­gok szándékos visszatartása elma­radott, agrár helyzetben, saját ipar, saját nemzeti kultúra nélkül. Éppen ilyen helyzetben voltak Közép- Ázsia tnépei a cári uraltem alatt. Mint ahogy maga Douglas megjegy­zi: »az Októberi Forradalom előtt Közép-Ázsia gyengén fejlett iparral rendelkező, terjedelmes hűbéri bir­tokokból állít.« »Jelenleg szovjet Közép-Azsia a szovjet hatalom igazi arzenálja. Van itt laltcmenergiia, vannak szénbá­nyák, rézolvasztó üzemek, kohómű- vek. olajkutak, különféle textilüze­mek és egyéb ipari üzemek, ame­lyek különböző cikkeket állítanak elő, a mezőgazdasági gépektől kezd­ve egészen a szerszámgépekig« — is­meri be Douglas*. Uol, milyen gyarmatokon látta Douglas, hegy rézolvasztó- üzeimeket, kohóművéket, gépgyára­kat és más üzemeket. építettek, hogy hatalmas ipari központok ke­letkeztek? A gyarmatosítóknak min­dig gondjuk volt, arra, hogy a függő népek saját ipar, saját gépgyártás nélkül maradjanak. Vajon az, amit Douglas a közép-ázsiai szovjet köz­társaságokban látott, ehhez hason­lít? Ki dolgozik hát ezéktoan az üze­mekben, ki vezeti, ki ellenőrzi azo­kat? Az újságíró Douglas kénytelen be­ismerni : »Vannak kazah mérnökök, üzbág művezetők, kirgiz ellenőrök, tunk- mén ímechainiikuscik és tadzsiik igaz­gatók.« »A cárok alatt csupán az embe­rek 2 százaléka, volt írástudó — mondta Douigiiasnak egy kazah, Al­ma-Ata »polgármestere«. — Jelen­leg a lakosság 100 százalékban írás» tudó.« Milyen nyelven tanulnak itt az emberek? Nemzeti nyelveken. Va­jon ez nem arról a mély megbecsü­lésről beszél, amelyet az oroszok a közép-ázsiai népek nemzeti1 kultú­rája, hagyományai, érzelmei iránt tanúsítanak? A sztálinabádi orvosi főiskola tad- zsiik igazgatója közölte, hogy a cá­rizmus idején nem volt kórház. Természetesen nem volt egyetlen tadzsik orvos sem. Jelenleg —ismeri be Douglas — a lakosság orvos: el­látása biztosítva van. Tastoentíben Douglas beszélgetett egy üzbeg asszonnyal, a köztársaság fővárosának »polgármesterével«, s találkozott a helybeli nemzeti ér­telmiség más képviselőivel. Umiucbcn járt az opera- és balettszínhézihain és elragadt- tatéasaii mondta: »Frunzebem láttam kirgiz balett-táncosnőket. akik Moszkvában tanultak és olyan mű­vészien alakították szerepüket, hogy az még a Nagy Színház művészei­nek is becsületére vált volna..« Douglas, a bíró, aki járt az ázsiai függő országokban és valóban látta a gyarmati rendszert, ezen a helyen félbeszakíthatná Dcugíast, az újság­írót és felkiálthatna: Dehát miféle gyarmati rendszer ez? Mit nevezünk akkor ipari fej­lődésnek, nemzeti káderek képzésé­nek, a nemzeti kultúra virágzásá­nak? S Douglas, az újságíró igyekszik igazolni magát. Igen, úgymond, van nemzeti értelmiség, van nemzeti kultúra, de lám csak, »oroszok fog­lalják el a vezető állásokat.« Ezt az újságíró Douglas mondta, de csakhamar megcáfolta önmagát. »Az oroiszck — írja —• a helyi veze­tők közt másodrendű 'helyeket töl­tenek! be.« Az újságíró Douglas rágalmazni próbálta a "bíráskodás rendszerét is, de elszólta magát, mondván, hogy »a helyi lakosok ellenőrzik saját bí­róságaikat«, s hegy a bírók közt »az onoszjek i kisebbségben vannak«. Douglasmak, a bírónak feltétlenül tudnia kéü, mit jelent az, ha a bí­ráskodást maga a helybeli lakosság végzi saját anyanyelvén. Ez egyik meggyőző bizonyítéka annak, hogy a népnek jogában áll saját belátása szerint berendezni életét és intézni ügyeit. Ha Douglas bíró elé valóban egy ilyen »tanút« állítottak volna, a bí­ró keményen és igazságosán kijelen­tette volna, hogy a »tanú« elejéről a végéiig ellentmondásban áll ön­magával, s hogy az illető vagy ügyetlen ' 'hazudozó, vagy nem egé­szen épeszű. Vallomásaiban nincs sem logika, sem józan ész. A bíró a »tanút« vagy börtönbe vetette volna hamis tanúskodás miatt, vagy utasítást adott volna, hegy küldjék őt elmegyógyintézetbe. Az újságíró Douglas azonban nem áll oda sem a bíró Douglas, sem pe­dig valaki más elé. A »szabad« ame­rikai sajtónak, mint Ismeretes, sza­bad annyit rágalmaznia, amennyi csak jól esik neki. S elég gazdag ah­hoz, hogy jól megfizesse a lelkiis­meretlen kotyvalék alá írt inevet. TÁouglasnák néhány hétre volt 1; szüksége, hogy megismerked­jék a Szovjetunióval. Nekünk elég egyetlen cikk, hegy megtudjuk, ki is tulajdonképpen William O. Douglas. Nem hiszünk az egyéniség kettévá­lásában, nem hiszünk abban, hogy Douglas független, igazságos, tárgyi­lagos, amikor bírói tógában van és önmagát meghazudtoló, a tények és események meghamisítására hajla­mos, amikor nincs rajta ez a tóga. Minden bizonnyal itt nem a bírói tó­gáról van szó, hanem arról a csekk­ről, amelyet a »Look« c. gazdag fo­lyóirat küldött a bírónak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom