Somogyi Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-01 / 1. szám
Vasárnap, 1956. január 1. SOMOGYI NÉPLAP s Petőfi születésének évfordulóján, amikor az öreg esztendő belétarfcollik az újba — lapozzuk fel a költő verseit. Nem, nem is verseit, csak egyetlen egyet, A XIX. század köl- tői-t. Ennek a versnek mondanivalója, szelleme ma talán élőbb, sokkal többet mondó, mint Petőfi korában volt. Nem emlékezhetünk méltóbban a költő születéséről, mint gondolatainak idézésével, mini azzal, ha megmutatjuk Petőfi példáját napjaink költőinek, íróinak is. Többet mond ez a meg nem alkuvó Petőfiről, a forradalmárról, a kö’itőrő'’ mr'mt bármilyen életrajzi adat, bármilyen szűkszavú vagy hosszú lére eresztett életrajzi ismertető. »Ne fogion senki könnyelműen A húrok pengetésihez! Nagy munkát vállal az magára, Ki most kezébe lantot vesz«. Ha 'beszéltek, intettek ezek a szavak Petőfi 'korában, beszélnek a mi korunkban is. Petőfi programja nemcsak 1848 költőinek volt a programja, de az lehet, s kell hogy legyen napjaink költőinek, íróinak is. • Ha nem tudsz mást. mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak, Ezért a szent fát félretedd. Programiévá váltak-e ezek a szavak napjaink íróinak, költőinek? ■Költőink és íróink többsége Petőfivé’ vallja: a nép és haza mindenekelőtt T>e éppen napjaink irodalmának helyzete vetj fel a kérdést: lehet-e kettéválasztani az igazi, néphez hű kö’tő íróiénak programiéban a harcot és a költészetet? Vallhatják-e magukat költőnek, írónak azok, akik pártatlanságot hirdetnek, akik visszavonulnak, amikor harcos szavakra lenne szükség, amikor írónak, költőnek az élre kellene állnia egvütt a párttal, együtt a néppel. Nem! Előre hát mind, aki költő, A néppel tűzön-vizén át! Átok reá, ki elhajítja Kezéből a nép zászlaját. Ez a költői hivatás: együtt a népiéi tűzön-vizem át. Mily tisztám, világosain, mindenki számára félreérthetetlenül mondja ki Petőfi e hatalmas gondolatokat! Mert az a hitvallás, hogy »előre... a néppel tű- •zön-vizen ét", Petőfinél ezt is jelentette: a nép nyelvéin a néD számára PETŐFI PÉLDÁJA JÍ.IIVCSZ.ICI-WJ írni. Néhány költőnknél abban is megnyilvánult a Petőfi adta program megtagadása, hogy a szimbólumok sötét erdejében — nem, nem betévedve, hanem tudatosan megbújva — elhaiitották kezükből a nép zászlaját. Petőfi egy volt a néppel. Nem eg> .épi he yzetdaláról tartották később egyes népdal gyűjtők, hogy az eredet: népdal. Miért? Mert hangja a nép hangja volt. Mert költeményei nemcsak tartalmukban fejezték ki a nép érzelmeit, vágyait, küzdelmeit, hanem azoknak a nyelvén is szólt, akikről és akiknek írt: a népinek. Ezer* dalolták már a legkisebb gyerekek is Petőfi dalait, ezért visszhangzott és zeng az ország ma is a dolgozók ajakán Petőfi verseitől. Panaszkodnak egyes költőink, hogy az ő versük nem kell a népnek? Ök tesznek szemrehányást a népnek? Petőfinek nem volt ilyen félnivalója. Nem azt akarjuk mondani, hogy mi minden költőnk elé Petőfit állítjuk normaként. Petőfi csak egy van. De igenis a dolgozó nép megkövetelheti, hogy e meg nem értettek tanuljanak Petőfitől. írjanak a nép nyelvén, daloljanak a felszabadult nép hérosz:' küzdelmeiről, mutassák meg a célt lelkesítsék a harcolókat, öntsenek hitet a néha kétkedőkbe, meneteljenek és daloljanak együtt a néppel tűzön- vizén át — s akkor nem ke’! majd oanaszkodniuk amiatt, hogy őket nerr “risk meg, hogy nem kell a versüv senkinek. Nem ködös szimbóTumo> kellenek, nem csillogó, üres szavak nem, talmi ékszerek kellenek, hanem —‘művészet kell. A nép csalhatatla- "iil megérzi, ki az igazi művész, ki a7 igazi költő és író. Igazi művész, kar és író pedig az, aki megalkuvás nélkül ha"»ol a párt igazságáért, a népért. Akik napiatokban a párttó' akartak elszakadni, a néptől szakadtak vo’na el. Mit féltettek ők? Alkotómunkáink csendjét; nyugalmukat? Attól féltek, hogy napjaink nagy harcainak tüze, zaia — még ha nem is fegyverek csatáiéról van szó — “Itér-ff- őket küldetésüktől, a költészettől? Nem, a csatazaj nem nyomta el Petőfi verseiben sem a oacsirta- 'zőt, néni térítette et Petőfit sem az igaz költői hivatástól, sőt éppen ez állította e hivatás magaslatára. Horváth Márton elvtárs írta így egyik tanulmányában — se szavak ma is kell hogy költőink, íróink előtt legyenek —: -A nép költőjének csakúgy, miint a forrada!márnák, nemcsak a nép között, hanem a nép élén a helye. Százszorosán ott a helye, ha a nép harcban áll és ezerszeresen, ha ez a harc nehéz. Minden vezető számára — a nép költői vezetőinek is — mű és élet, példa és becsület: egy. Ezt tanította Petőfi a XIX. század költőinek, s ez nem veszített időszerűségéből a mi századunkban sem". Akadtak Petőfi korában, s akadnak napjainkban is, -akik kettéválasztják a műt és az életet, a becsületet és a példát, akik nem a harcot, nem a munka nehezét választják, hanem csak annak gyümölcseit akarják élvezni. Nemcsak a XIX. század költőinek, napjaink költőinek is írta Petőfi: Átok reá, ki gyávaságból Vagy lomhaságból elmarad, Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad Pihenjen ő árnyék alatt! Igen, Petőfi is bevehatte volna magát a harc elöl a nádasok rengetegébe, s akkor »igazolná azokat, akik költészetükkel nem akarják szolgálni a forradalmi harc, a haladás népét, mert féltik alkotómunkájuk csendjét, félnek, hogy a csatazajban elvétik a pacsirtaszót. Igazolná azokat, akik a történe'em világát állítják művük és az élet közé. A történelem világát, ahol kedvükre barangolhatnak anélküli, hogy a »környezet« harci kiállásra, állásfoglalásra, vagy ép- nem »Bem seregébe" kényszerítené az írót..." (Horváth M.) A »Bem serege« napjaink költői, Írói számára a holnapját formáló s ezért a holnapért harcosan munkálkodó nép. Petőfi nem a -nádasok csendiébe, nem a veszélytelen nyugalomba, hanem Bem seregébe, a csatába indult. Ott volt a helye. A mi költőinknek, íróinknak a párt mellett, a nép éién a helyük. így tanította ért Petőfi. Ezt a példát á’lí i-otta eléjük életével, tetteivel, köl tem.ényeivel. S ha néhányan eltévedjek. ha meghátráltak a munka neheze “’ól — s ha mégis a nép hű fiadnak, költőinek érzik maijukat, ismét a harc élére ke1! áTniük, hogy alkotásaikkal, kiállásukkal, pártos művészetükkel mtodnySjunk nagy ügyét, a nép ügyét szolgálják. Ezt a példát adta Petőfi, s ezért »lobogónk« ma is Petőfi. nt—rk Az olvasó, aki újév Tiapján kezébe veszi a lapot, úgyis megismer- | kedett az éjszaka már a szórakozókkal, maga is részese volt a vidám | szilveszteri mulatságoknak, látta, ki mint tölti szilveszter éjszakáját, i ki hol és hogyan szórakozik. Mpst ne is a szilveszteréji szórakozókról s essék szó, hanem azokról, akik munkával töltik ezt az éjszakát, munkával köszöntik az új esztendőt. Lehet, i>alamennyiük szívesen ott lenne a szórakozók között, a családja vagy barátai körében, mégis a hivatás az első, gondoskodni kell a következő napról is, s arról, hogy a többi kaposvári dolgozó vidáman és gondtalanul szórakozhasson ezen az éjszakán. Elkocog a fáradt óév A ködös végtelenbe. Fiát hívja bágyadt hangon: — Lépj, Újév a helyembe! Évmilliók rendje szólít És én eleget teszek A hívásnak. — Pár óra még S már csak emlék leszek. Megyek fiam, de mielőtt Elfoglalnád helyemet, Ismerd apád végóhaját: AZ ÓÉV BÚCSÚJA A végrendeletemet: Birodalmam, e tág, széles Világot reád hagyom, De mert ifjan, tanulatlan Ér a hatalmas vagyon, Fakó, kopottt öreg hangom Int, tanácsol, tanít. Türelmetlen kedved fékezd, Míg éjfél felszabadít! Téged fiam — vár az Ember, S ajándékaid lesi. Kristály-borral telt poharát ' A magasba emeli, Reményfelhő öleli át Gyengéden, lágyan, simán, S hangja csengőn, messzehangzón Boldog új évet kíván ... Fiam, figyelj, hisz ez jelenti Unt intelmeim végét: Két kézzel szórd — ne légy fukar — Minden népnek a BÉKÉT! TÖRÖK LÁSZLÓNÉ A NYOMDÁSZ A nyomdában már dübörögnek a gépek, készül a megyei lap újévi száma. Az olvasó nem vár, még ha reggel is ér . haza a szórakozóhelyről, szereti, ha a megszokott időben a kezébe veheti az újságot. Matók István gépmester egyike azoknak, akik ezen az éjszakán ott állnak a gép mellett. Beigazítja az oldalakat, a Kliséket, hogy a gép indulásakor már minden készen álljon. A lap gépmestere már több évtizede dolgozik ezen' a pályán. Persze, 6 is gondol arra, hogy jó lenne odahaza a családdal tölteni az év utolsó estjét. Reggelfelé, amikor már az utolsó ezredik lapot is kinyomták és Körtés elvtárs, az expe» ditőr is befejezte munkáját, csak akkor tér haza szálfaegyenesen, hosz- szú léptekkel az utcák széle-hosszát méregető, nótázó szilveszterezők, pi~ tyókás hazatérők közül kitűnve. A PINCÉR A Béke Szálló táncoshelyiségében, a »GriU"-ben már forró a hangulat, az asztalok körül egyetlen hely sem áll üresen, s a tenyérnyi táncparket- ten egymáshoz simulva alig tudnák táncolni a párok. Sok kaposvári szórakozik itt ezen az estén, várja a vidám malacsorsolást. Szalai József pincér már a hetedik szilvesztert tölti munkában. A zsúfolt helyen ügyesen kerüli ki rakott tálcájával az embereket. s egy pillanat, máris ott van, ahova hívják. Az olvasó azt mondhatja — ő legalább szórakozóhelyen, a szórakozók között tölti az éjszakát. De ez a mesterség sem könnyű; Szalai József is szívesebben lenne néha vendég, mint pincér. Különösen ezen az éjszakán, amikor úgy megszaporodnak a kötekedők, a duhajok, mint nyári eső után a gombák. Itt-ott feltűnik egy-egy ilyen alak, s a pincérnek kell ott teremnie, hogy semmiféle botrány ne zavarja a többiek szórakozását. S reggel felé, amikor már az utolsó vendég is kitáncol az ajtón, s az elszámolás is megtörténik, csak akkor hajthat fel egy féldecit és indulhat haza feleségéhez. Szalai József sem szórakozik ezen az éjszakán, de segít, hogy mások jól szórakozzanak. A MOZDONY VEZETŐ Sötét az éjszaka. A mozdbmy két parázsszeme széles fénysávot vág a síneken. Fény vetődik a fákra, a távírópóznákira is. Vidáman pöfékel a mozdony, sötéten csillanva fúródik az éiszakába, mögötte engedelmesen gördülő személykocsik. Kanyarodik a sín. fütty röppen és föltűnnek Kaposvár fényei Távolról olyan a város, mintha házak helyére apró, izzó gyöngyszemeket varázsolt volna egy tréfás 'manó. Éjfél! Biczó József mozdonyvezető megnézi az óráiét, kipillant, a kavargó sötétbe, mintha az új év születésiét lesné és melegem, nagyon melegem. méz .a városra. Otthon meghitt lakás, virrasztó feleség és két alvó gyerek. Már csak 1956-ban látja viszont őket. Éjfél! Mögötte a siófoki vonat, tele utasokkal. Szállítja, viszi őket acélsárkányával, és míg az éttermekibem koccanlak az új évet köszöntő poharak, ő kemény kézzel, feszült figyelemmel vezeti a szerelvényt, óvja száz és száz reábízott utas épségét, biztonságét... AZ ORVOS £ MOSOLYGÓ CKZILVESZTER-ÉJ Hajnali felfedezés Derűsen dudor aszott a Nemzeti Bank kapuja élőit, tekintete mosolygósam futott végig a fiúgimmázium sötét ablaksorán. El- komorodotit, mert eszébe jutott a szerdai beszámoló fizikából. Érettségi előtt áll, pedig fejelbúbja már kopaszodik. A bankról meg eszébe jutott a rövid éjszaka során elmulatott félhavi fizetése. Csücskéig kifordította üres zsebeit, egy pillanatig meghökkent a szomorú valóságtól, nincs azokban egy lyukas garas sem. Aztán kurjantott egy nagyot és hangosan morfondírozni kezdett: »No, szerdán beszámolok az én új fizikai felfedezésemről, az anyagiak meg nem maradásának törvényéről." Elgondolkodott egy kicsit, talán a holnapon, és a »Nem én lettem hűtlen hozzád« tanulságo-s sorait dúdolva, megy hetykén elballagott a posta és a következő esztendő felé. Az önkritikus duhaj Még csak éjfél félé járt az idő, de ő mér olyan állapotban volt, mintha ha mait jelezne az óramutató Egyike azoknak a fér leknek, akikről bátram > éli- mondhatjuk, hogy »páriát rtikatja«. Feleségére támaszkodva dimbdygofct végig az Április 4 utcán. Az asszony halk hangon korholigatta: »Alig két hiapja ígérted meg, hogy többet nem rúgsz be és már megint , tökrészeg vagy.« A férj nagyot csuklóit, harsányan felnevetett: »Akkor is részeg voltam! Mama! Csak nem hagyod becsapni magad! Csak nem adsz egy részeg disznó fogadkozására?« A színházban Kálmán 'bácsinak szóflogatták a körülötte ülők. Valamelyik faluiból jött unokájával a János vitéz szilveszter- esti előadására. A második felvonás ütán nagy szóvitáiba ereszkedett kis unokájával, aki sehogy sem értette meg, hogy János vitéz miért utasította visísza a francia királyt, aki gyönyörű lányát és félorszáisát ajánlotta fel Kukorica Jancsinak Az öreg nagypapás alapossággal, megfontolt nyugalommal kezdett ma- Igyairázfcodrnib. »Jancsi úgy szerette Husikét, hogy még egy gazdag királylányért sem lett hozzá hűtlen . . A gyerek gondolkodott egy rövidet, megrázta buksi fejét, annak jeléül, hogy mém tartja kielégítőnek a magyarázatot: »Attól még elfogadi- hatta volna a földeket.« Tartós békülés Két régi haragost sodort egymás mellé a szilveszteri vidám forgatag. A jelenlévők megragadták az alkalmat a békítésre. Sikerült. Éjfélikor a társaság ímegrnáisíit'hjatatlaini felhívására a megbé- kiilí haragosok összs- ölelkeztek és felkö- szön-tötték egymást. Az ifjabbik kezdte: »Minden jót kívánok, Péter bátyám!« Az idősebbik kissé barátságtalanul így viszonozta: »Én is ugyanazt kívánom neked, amit te kívánsz énnekem." Énre már az ifjabbik is felhorkant: »Látríj már meginti kezded.« — kb — A nagymutató lassan kúszik a tizenkettes felé Még néhány perc, és a két mutató szerelmesen összesimul a számlap csúcsán. Nyomban éjfél. Dr Kárpáthy Ká’mán, a kaposvári kórház szülészeti osztályának segédorvosa komoly arccal figyeli az órát Talán arra gondol, hogy orvostársai most szórakozóhelyen, vagy családi körben poharak után nyúlnak és vidáman koccantják össze az új év örömére. Talán az elmúlt szilveszterekre gondol, de * arca komoly marad. Szolgálatban van, a kötelességét teljesíti. A csecsemők nem sokat törődnek az újévvel, akkor is éppen olyan nyugodtan és sivalkodva jönnek világra, mint a legközönségesebb hétköznapon. Az orvosnak ébernek, tettre- késznieik keli lennie, hiszen bármelyik pillanatban nyílihat a?, ajtó ... Kár- páthy Kálmán az új év küszöbéin új életet várva szemléli az éjfélt mutató órát... * * Kondult a torony harangja, ezer és ezer arcon éledt mosoly, elérkezett az új év. A város fölött sötétség gubbasztott, nem változott semmi. A Donner dombjai mögött lassan elkullogott az óév. Nem szégyenlősen, hanem emelt fővel, mint aki jó munkát végzett. Fönt, a csillagos égbolton pedig talán egy röpke percre megállt a végtelenbe száguldó idő, hogy helyet adjon az előretöi-ő új évnek, mely észrevétlenül, bársonyos surr óriással indult el szép jövőt, sok boldogságot, eredményekben gazdag évet ígérve Na-De — Bontakozik a József Attila olvasómozgalom a kaposvári járás falusi ifjúsága körében Az ifjúság nevelése, művelődése egész társadalmunk elsőrendű feladata. A párt Központi Vezetősége ez év május 27-én határozatot hozott az ifjúság közötti munka megjavítására. E határozat szellemében szervezte meg a DISZ Központi Vezetősége a József Attila olvasómozgal-. mat. A könyv, az olvasás a legkiválóbb eszközt hogy tanítsa, nevelje az 'fjúságot. A könyv szórakoztat Is, hozzájárul a helyes közösségi szellem kialakításához, a jóílneveitséghez és a több tudás megszerzéséhez. Vannak falvak, ahol a fiatalok nagyrésze olvas, különösen most a téli időszakban, elsősorban azokban a falvakban, ahol jól működik aDISZ- szervezet. ahol van mozgalmi élet a fiatalok körében. Már több faluban: Csornában, Kaposkeiresztúron, Ráksiban, Somogygesztiben és Somogyszi’ben megindult a József Attila olvasómozgalom. Lányok, fiúk egyaránt beneveztek, mert hasznosnak látják, hogy minél többet olvassanak. A múlt héten kazsokban is összejöttek a fiatalok megbeszélésre és 17-en ott a helyszínen azonnal beneveztek az olvasómozgalomba. A kazsciki fiatalok szeretnek olvasni, ezt mutatja a könyvtáros kölcsönzési füzete is. Nem egy fiatal nyilvántartási lapja betelt, annyit olvasott ebben az esztendőiben. Varga Kálmánt, mint az egyik legjobb olvasót, meg is választották olvasómozgalmi felelősnek. A fiatalok meg akarnak ismerkedni bővebben is József Attila életével, költészetével, ezért a tél folyamán irodalmi estet rendeznek, eho! a költő é’etéről. kívánnak előadást hallani. Szavalóversemyt is terveznek. Elhatározták, hogy a. távollevőket is megnyerik az olvasómozgalomnak. A kevés példából is láthatjuk, hogy a falusi fiatalok szeretik a könyveket, tanulni, művelődni akarnak. A többi község fiataljai is ily lelkesen vennének részt ebben az olvasómozgalomban, ha a DISZ-vezetőségek valóban elsőrendű feladatnak tekintenék most a József Attila olvasómozgalom megszervezését, sikeres megvalósítását a falusi ifjúság körében, ha a kaposvári járás DISZ«bizottsága papírintézkedéseken kívül egyebet is tett volna a mozgalom megszervezése érdekében. Szita Ferenc
