Somogyi Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-01 / 1. szám
6 SOMOCYI VÉTLAP Vasárnap, 1956. január 1. Az új esztendőben még szebbé teszik új életüket a mikei Új Élet TSZ tagjai PITZ GÉZA elvtárs a mikéi Uj Élet e’möke ezelőtt két évvel, a »nagy vihar« idején került a szövetkezet élére. Nem veit könnyű dolga,. de minit kommunista, bátran állt ki a párt politikája mellett és éjt nappallá téve, türelmes, magyarázó szóval igyekezett maga malié felsorakoztatni a megtévesztett tagokat. Érvei beigazolódtak: jómódot, nyugodt megélhetésit biztosát a közös gazdaság tagjainak. Hozzáértően, jól irányítja azóta ;-s a szövetkezetét, ez idén már 46 forint értékű jövedelem jutott munkaegységenként az Uj Életben. Megnőtt a tekintélye, bíznak a tagok Pilz elvtársban, mert jó vezetőt látnak benne. CZINK ANDRÁS elvtárs, a tsz párititkára és állattenyésztő brigádvezetője jól látja el feladatait a közösben. Mindig ott van, ahol segíteni kell. Most, hogy a sertésgemd-o- zó beteg volt, ő állt a sertések mellé. Nagy része van Czimk elvtársnak abban, hogy idén 200 ezer forintot hozott a sertéstenyésztés a közös kasszába. A gazdasági irányítás mellett sokat törődik a politikai munkával is, hisz a kettő nem választható el. Égy időben olyan hangulat kezdett kialakulni a tsz-ban, hagy nem kell agitálni az egyénieket a belépésre, Czink elvtárs felvilágosító szóval megszüntette ezt a helytelen nézetet. Most már elbeszélgetnek a tagak a kívülálló dolgozó parasztokkal a tsz eredményeiről. Ennek következtében 6 új család lépett ezen az őszöm az Uj Életbe. A juhásznak Jól megy cloiga ... — mondja a nóta. Kis Gyula, az Uj Élet juhásza sem panaszkodik, pedig igen c:eren fütyül a szél a téli mező felett. Vjgan dudorászva terelgeti a 347 lukból álló nyájat. Meg is van az ol<a a vígságra, mert az év végi számvetésnél csak prémiumként 110 munkaegységre jutó részesedést kapott, ami pénzértékben több mint 5000 forintot tesz ki. Megérdemelte: az elmúlt gazdasági évben a tervezett 10 mázsa helyett 11 mázsa gyapjút nyírtak ie, s 27 báránnyal többet választottak le. mint amennyit előirányoztak. Ugyanakkor a juhtejből 185 kiló sajtot készített Kis Gyula. Ezek az eredmények mutatják, hogy az Uj Élet juhásza érti a mesterségét. WIETH JÁNOS, a fsz raktárosa már 60 éves, de még mindig fiatalosain dolgozik. Boldog, ha Végignéz »birodalmában«, a nagy, te’it magtárban. Mindent pontosan mérlegelve s csak utalvány ©'lenében ad ki a magtárból. Úgy viEz a szép új ház Silinq Istváné, aki harmao’maqával 43 654 forint értékű jövedelemre tett szert idén az UJ Élet TSZ-Sen, A tavalyi tartalékból és az idei részesedésből telt új házra, méqpediq nem is akármilyenre: az alapja kő, a fala pediq téqla. Már nsm naai ember Silinq István,* de cvtizegyáz a közösre, mini a szemefényétre. deken át nem teljesülhetett rroi vóqv«?, mint most a termelőszövetkezetben. FELE SE TRÉFA Csipkebokorban jöttem a világra... ... de azért én ilyenkor jobban érezném magamat a iászol töviben, mint a zsel-icségi dombtetőkön! Alom kéne nekem, a patcai Közös Akarat TSZ drága jó meleg, tejszagú istállója! Édesanyám odavaló!... így bőgött panaszos hangon a patcai tsz újszülött borja. De csak az elnökig ért el panasza. Az kapta-fogta magát, érte ment, nyakába vette, hogy rögtön 'hazahozza. — Hát az állattenyésztési brigádvezető hol a csudában van? — Az még nem tudja, hogy mi a feladata... Rosszul sikerült fúrás ... (Ferdén fúriák a hengerfejeket a Somogy megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál.) Bajlódó Pista tehetetlenül mérgelődve öklével fenyegetődzik az ég felé. Nem indul he a traktor, csak egyet-egyet huffant, füstöl, mintha se gazdáját csúfolná. Erre jön éppen Tréfás Miska, aki már messziről kiáltja pajtásának: — Mi a baja annak a masinának, hé? ... — Megfúrták a nyomorultat, s most nem akar gyújtani. — Aztán hol fúrták meg? ... — Hát a Somogy megyei Gépjavító Vállalatnál... a hengerfejei. — Akkor ne csodálkozz rajta, hOi nem indul be ... Megpecsételt fogadalmak Az új év első napján a legtöbb ember gondolatban visszatekint az elmúlt esztendőre, mérlegre teszi munkáját, s megfogadja, hogy az új évben majd jobban dolgozik. Nos, így tett a mi két jó barátunk, aktív külső munkatársunk, R. Gy. és Z. J. is. Hanem amint az utcán összetalálkoznak, a boldog újév kívánás után váratlanul vita 'kerekedik köztük. Azon vitatkoznak, melyikük látta el feladatát legjobban az elmúlt évben. (Mivel hasonló munkakörük van.) —• Hiába is beszélsz, én pontosabban, mindig időre vittem az ígért cikkeket a szerkesztőségnek, nem úgy, mint te — fölényeskedik R. Gy. Z. J. bosszankodva vág vissza: — Na csak ne dicsérd úgy magad. Jól tudóiig hegy számtalanszor várt rád a szerkesztőség! A begyűjtési verseny értékelését, amit délre ígértél, csak este öt órakor,' lapzártakor vitted. — Ugye, ezt észrevetted! — pattant fel R. Gy. — de azt elhallgatod, hogy amikor te délre ígérted az* őszi szántás-vetés értékelését... minden ígéretről', kötelességről megfeledkezve kimentéi vidékre. — Jó, jó, hát velem is előfordult — mondta Z. J. — de ez már a múlté ... nem érdemes rajt vitatkozni. Inkább fogadjuk meg, hogy az új esztendőben pontosabbak leszünk. Gyere, pecsételjük meg fogadalmunkat egy pohár rizlinggel itt az »O fő- tért bon«. — Igazad van — egyezett bele gyorsan emez — vegyünk egy kis »szemvizet«, úgyis fáradt a- szemem a szilveszteri mulatság utáni (Ha valaki ezek után azt tételezné fél, hogy itt Zahóránszky elvtársról,, a Megyei Tanács agroprcpaga.ndistá- járól és Réti elvtársról, a Megyei Begyűjtési Hivatal sajtópropagandistájáról van szó, akkor — nem téved.) Jó útra tér a férj-A Kedves feleségem — állt. az te is megértesz engem,... Úgy, ha- asszony elé a férj — most, hogy tároztam, hogy mától kezdve újféle- megértük ezt a nagy napot, az új- tét cle'-r. , év napját, szeretnék valamit elmon- — Jéz ’smária!... — sikolt fel az: dani neked, amiről eddig hallgat- asszony. — Csak nem gabalygdtái tam. Igen fontos dologról van szó, meg? .., Ki tekerte el a fejedet, te ; .. te... Szóval meguntál! Tíz évig jó voltam neked, s most, amikor már itt van a család, a két gyerek ... — tör fel az asszony ajkán a keserves zokoiy &ARU MADÁR fenn az égen-. E szép magyar nóta melódiája tölti be a fényárban úszó kis szobát. Nagy hangja van a falra szerelt kis készüléknek. Szinte megremeg tőle a sublóton diszelgő borókafenyő ágacska, amelyen néhány szem szaloncukor csüng és angyalhaj csillog. A kerek dobkályhában vígan pattog a tűz, s meleg leheletével véígigcirógatja az öreg íöílgy- fabútc.rt, a szúette, keretes faliképeket is kikényszeríti .az emberről a vastag kabátot. - Itt hamarosan elfelejti a kintiről jött vendég, hogy az imént még jeges eső csapdosta arcát a késő decemberi estében- A meghitt meleg családi otthonban gondtalanul tölti a téli estéket az öreg Farkas-csalód. Nem éreznek szükséget semmiben Farkas Irnréék. A barcsi Vörös Csillag gondoskodik róluk. S ennek tudata melegséggel tölti be a két öreg szívét. Ez deríti jókedvre most is Fankas-ákait, amint hogyféfükről érdeklődünk. — Mi baja lehet annak, aki a Vörös Csillagban, dolgozik? .. . Semmi... — mondja derűsen Farkas bácsi, miközben a kályha mellett a kukoricát morzsdigatja. Ránk emeli őszinte tekintetét, s arcán mosoly suhan át. Egy pillanatra kisimulnak arcredői. Homályos szeme felcsillan, így alig hihető róla, hogy 76 év nyomja vállait Csak ritkuló kan- derszínű haja és pörgőre sodort deres bajusza árulkodik enról. Látszik, hogy nem híve a sok beszédnek. Komótosan cigarettára gyújt. Igazán szép, békés öregkor Nem szívja tüdőre a dchúiyfüstöt, csak megforgatja szájában és úgy eregeti maga elé élvezettel. — 'Hegy mit dolgozom a közösben? — húzta fel bozontos szemöldökét, majd tréfásán így folytatta: — öreg ember nem vén. ember!... Teszem, ami ion . .. Igaz, már mondták. álljak be -nappali őrnek . .. Miért? . „ „ Nincs nekem (bajom . . . örülök, ha tavasztól őszig kint lehetek a mezőn a többivói... Csak ilyenkor -bujkál néha ez a reuma a lábamban.... de itit bent a melegen az is megnyugszik. Kint nem igen járok télidőben. Az elnökünk, Lo- sonczi elvtárs hazapirongatna, ha ilyenkor kint telátna. AZTÁN EGYSZERRE mély hallgatásba merült. Már egész közel parázslót! ujjához a cigaretta, de még mindig szívta, s olyan fiist- gomolyt eresztett maga elé, mintha csak arcát akarná mögéje rejteni előlünk. Valami különös érzés vehetett rajta erőt, hagy így eíhaög-atott. Hisz az előbb még olyan hévvel beszélt boldog öregségéről, az őt övező gemdoskodésróí, minit aki azt másképp nem is tudja elképzelni az életben. Végül is felesége törte meg a csendet. — Nem is tudom mi lenne velünk a szövetkezet -nélkül... — sóhajtott Farkas nini. A kályha szélére húzta a kíslábost, amelyből rám- totthús ínycsiklandozó illata csapódott ki, aztán így fűvé a szót. Gyerekünk nincs, meg ha volna is ... És ki tudja, nem teirre-e panaszos az a kenyér, melyet, bárki adna, ha ráhagynánk -a nyolc hold földet, meg ezt a kis házat? ... .— Pedig sokat gürcöltünk érte — vetette közbe Farkas bácsi. E néhány szóval igen is-cksit mondott; Hangjában, a régi cseiédsors fésűt! ítélet, a múlt elleni vád, szemrehányás -rejtőzött. Azt az időt vádolta, amikor fivérekért er- -nyesztette fiatal inait. Amíg bírta, a drávai hajózásnáii cipelte a mázsás zsákokat Aztán meg a belcsapusz- tai csélédsorfoa alt Gyerekük nem volt, mégis de. sokszor koplaltak. Arra rakosgatták kis pénzüket, hogy majd egy kis viskót vehessenek, .amelyben meghúzhatják magukat. Aztán -meg föld után vágytak, hogy végre maguk emberei lehessenek. — Bizony — emlékezik vissza Farkas -néni. «ékszer vett, hogy nem mpr'-‘ ettem, hanem csak úgy mártottam. bele a zsírba a fakanalat, ha rántás alá kellett. Ha kissé vastagabban ragadt a kanálra a zsír, visszkantem a zsíroetoögróbe ... Ezt úgy megszoktam abban az időben, hogy még most is előfordul velem, ha megfeledkezem magamról... — mosolyog szélesen. s úgy érzem, ez a legjobb alkalom, hogy végre eléd tárjam ... Arra kérlek, te is vedd jól fontolóra a dolgot-, és ne veszekedj miatta. Az asszony - hüledezve néz férjére. „Mi lelte ezt az embert?“ — nyilait gas belé a gondolat. — Majd kíváncsi- _ Ne sírj már. no... Neked is be Ságtól felcsigázva izgatottan biztat- keu látni, hogy jobb ’ les-z így. Tu- ja férjet: dód, hogy bátyámék is egy év alatt — Mondd már ki, ha elkezdted, üj bútort tudtak venni, és az án- hadd legyünk túl rajta minél előbb: -gyem is különben jár mi-n-t te. Ui Mondanám én... de tudod nagvkabátja, szövetruhája van. S olyan nehéz, mert nagyon nagy do- mindezt egy év alatt szerezték, logról van szó. Tudod, meguntam _ Hát hiszen te a szövetkezetről így már az életet... És azt hiszem, beszélsz! — meresztette tágra szeÍ mét az asszony, s félig sírva, félig, nevetve mondta envhe szemrehányássalvégéit. i ^ ‘ , i — Miért nem ezzel kezelted? .... — Pedig most mar nincs ra okod.* T r, . .- mondta -, mert mióta a Vörös! KcPss vagy megnkatm az em- Csállaigba tartozunk, megvan a zsírzó! Der lányát... mindén évben. Most is megtelt a! — Ja, a jóért egy kicsit szenvedni: vénidely, pedig szép sonkákat is ke-j js ke!l( rí tettünk a hízóból..,. — Egy újabb | --------Mtl>-------k ukoricacsövet fogott kezébe, az tán $ így folytatta: — Igaza volt Losomczi? elvtársinak, az elnökünknek. Négyj éve azt- mondta: nem -baj, ha öregek j vagyunk, majd ők törődnek velünk-1 Hát így is van ... A szociális- alap- j hói most kaptunk ajándékba két-? száznye.le kiló búzát, meg ezer- i negyven forintot. Pedig a részesedés j amúgy is kijárt a száz munkaegys-é-1 gemre... És ezer forint földjár-adé- j kot is kaptam. Csak még a bőrré-? szűrüket nem hoztuk el „.. • — Azzal ráérünk ... szólt közbe ? sietve az asszony. — Termett -a ház-? tájiban is három hektó. A tsz«ben * meg majd iszunk a szilveszteri -mu-j latságon. j 1®5 mezsgyék Maradifalván. ÍGY A KÉT ÖREG. Farkas * bácsi megnyugtatta tekintetét felesége arcán. Látszik, öröme telik benne. Mintha most látná először. Pedig hol van az már! A hetven- harmadik tél köszöntött rá. Szeme sarkában szarkalab búvik meg, de alatta még szépen mutat az a hal- ? A felszántott anfeálowá&i i ó- -. -• vány vérrózsa. S ezen jóiesően idő-j zik el Farkas bácsi tekintette. J Igazán szép, békés öregkor! j ♦ ♦ Szűcs Ferenc ? mezsgyék falván. HaJadóTI MIT HATÁROZTOK INGADOZÓFALVÁN?