Somogyi Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-10 / 8. szám

I I SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1936. január 1®. A francia sajtó a belpolitikai helyzetről Párizs (MTI). Az új francia nem­zetgyűlés csali tíz nap múlva, január’ 19-én ül össze, de a parlament fo­lyosóin máris élénk tevékenység fo­lyik. A különböző pártok és pártcsopor- íok már tevékenyen készítik elő kö­zelgő kongresszusukat. A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsá­ga szerdán tart ülést. Vasárnap a szocialista párt több vidéki pártszervezete ülést tartott a párt rendkívüli kongresszusának elő­készítésére. A megbeszélések közép­pontjában mindenütt a kormányala­kítás kérdése, illetve a kommunista párt javaslata állt. A Vaucluse megyei kommunista pártszervezet felajánlotta a szocia­lista pártszervezetnek, hogy együtte­sen vitassák nieg a választások utá­ni problémákat. A szocialista párt- szervezet elfogadta az ajánlatot és a megbeszélést hétfőre tűzték ki. A dolgozók körében az a’áírások ezreit gyűjtötték össze népfront kormány alakítását sürgető kö­vetelésekre, így pl. a Nantes-i, a Dauain-i gyá­rakban és Feignies nagy acélgyárá­ban stb. Franciaországban már megalakul­tak az első népfront-bizottságok s példájukat egyre újabbak követik. A hétfői párizsi sajtó érdeklődésé­nek középpontjában a kormányalakí­tás kérdése, illetve Vincent Auriol- nak az az ismeretes javaslata álL amellyel a jobbközéptől a balközé- piig terjedő koalíció létrehozását in­dítványozta a pénteki France Soir- ban. A lapok legnagyobb része an­nak a véleményének ad kifejezést, hogy a mai helyzetben Vincent Auriol javaslatának nem lesz foga­natja és előreláthatólag köztársasági front-kormány jön majd létre (szo­cialista Mendes-France lista). A Figaro melankolikusan állapítja meg, hogy e pillanatban kevés esély van az olyan felhívások elfogadásá­ra, mint amilyen Vincent Auriolé. Az Aurore is ezen sopánkodik. A Populaireben Christian Pineau kifejti: világos, hogy a nép többsége el­vetette a jobboldali kormány po­litikáját és most mást akar. A jobboldal jobban tenné, ha hagyná, hogy létrejöjjön egy »baloldali kí­sérlet«, amely mint Pineau óvatosan írja — a köztársaság és Franciaor­szág számára »nem jár a népfront veszélyeivel«, és ha sikerül, lehet­ségessé teszi majd a rendszernek »hitele visszaszerzését« a választók előtt. A Liberation kommentárjában le­szögezi: a baloldali képviselők azt a megbízatást kapták a választóktól, hogy fejezzék ki tettekben tizenkét millió francia változásra irányuló akaratát. Ezt a megbízást minden baloldali képviselő megkapta, párt­különbségre való t ekintet hélik ül, azért, hogy gyorsan és hűségesem végrehajtsa. Nincs más lehetséges parlamenti többség, mint a népfront- többség, amelynek közös programban kell megegyeznie s egyedül ez felel meg a józan észnek. Amerikai szemleíró bírálja az Egyesült Államok külpolitikáját Feszültség a Közel-Keleten Washington (TASZSZ), Dorothy Thompson ismert amerikai szemle­író :a washingtoni Starban élesen 'bí­rálja az Egyesült Államok külpoli­tikáját és rávilágít számos kudar­cára. A szemleíró hangsúlyozza, hogy a Szovjetuniónak a nemzetközi fe­szültség enyhítéséről .vallott alapel­vei elfogadhatók »bármely liberális berendezkedésű ország számára«, rá­mutat továbbá olyan eszmék »álta­lános népszerűségére«, mint a SY^- maiti rendszer megszüntetése, a ka- tonjai szövetségek felszámolása, és a termonukleáris fegyver eltiltása. Másfelől pedig — folytatja Thompson — »kormányunk a 'gyar­mati kérdésben bizonytalan állás­pontot foglal el, sőt Dulles Goa kér­désiében teljesen melléfogott.« Thompson utal arra, hogy az Egyesült Államok »makacsul eluta­sította azt a gondolatot, amely sze­rint valamely nagy ország is sem­leges maradhat«, és »a genfi érte­kezlet után, újabb katonai szövetsé­gek létrehozására törekedett«. Thompson megjegyzi, ‘hogy a (bagda­di tömb »feltüzelte Indiát, Egyip­tomot, Szíriát és Szaud-Arábiát, majd beismeri, hogy Nyugat «Német­ország bevonása 'az északatlanti szövetségbe Németország »tartós széttagoltságát« jelenti. »Olyan ügyetlen volt a politi­kánk — folytatja Thompson —, hogy a római pápa karácsonyi üze­netéiben (félreismerhetetlenül eltá­volodott tőle ... lényegében egész politikai stratégiáink a katonai prog­ram támogatására szolgál.« A Német Béketanács össznémet értekezletet tartott Berlin (MTI). A Német Béketa­nács dr. Hans Lochnak, a Német De­mokratikus Köztársaság miniszterel­nökhelyettesének elnökletével tar­tott értekezletén behatóan foglalko­zott a Németország mindkét részé­nek békemozgalmára háruló felada­tokkal, valamint a Béke-Világtanács legközelebbi teljes ülésének előké­szítésével. Az értekezleten a nyugat-németor­szági békemozgalom képviselői is részt vettek. A Német Szociáldemokrata Párt »kis kongresszusán« csak meghívottak vehetnek részt Berlin (MTI). A Német Szociálde­mokrata Párt január 14-én és ,15-én úgynevezett »kis kongresszust« tart Kölnben. Választott küldöttek he­lyett kizárólag a pártvezetéséig által meghívott személyek vehetnek részt ezen a tanácskozáson. A szociáldemokrata pártvezetőség a »kis kongresszussal« jóvá akarja hagyatni a bonni kormánnyal foly­tatott együttműködését. (l!l!illl!l!l!ill!!lli!!llill!lil!!lllll!!l!lll!!lllll!!ll!l!llllllllll!l!l!IIIIIIII!ll!!l!l!llllll>IHIIIH!!l!l!ll!ll!ÍIIIi!!ll!II!lll!!!ílll!llll!lllllll!!lll!!ll!!!i! A londoni rádió közli, hogy Aro­mámnak, Jordánia fővárosának utcá­in az arab légió katonái teljesítenek járőrszolgálatot. A fővárosban és Je­ruzsálem jordániai övezetében még minidig érvényben van az éjszakai kijárási tilalom. Jeruzsálem jordániai közigazgatá­sa alatt álló óvárosában vasárnap újabb tüntetéseket rendeztek. Lö­völdözésre is sor került. A tüntetők kőzáport zúdítottak az Egyesült Államok konzulátu­sának épületére, amelynek hom­lokzatáról letépték az amerikai lobogót. Az aira.b légió iegységei sortűzzel oszlatták szét a tüntetőket. Washingtoniban Dulles külügymi­niszter — mint az AFP jelenti — szokatlan módon vasárnap magához kérette a jordániai ügyvivőt és »mélységes aggodalmámak« adoítt (kifejezést la jdrdániai zavargások miatt. Dulles különösen azt kifogá­solta, hogy »amerikai javakat ron­gáltak meg és amerikaiak életét ve­szélyeztették«, A külügyminiszter »hatékony intézkedéseket« kért a további zavargások megakadályozásá­ra. EGY ANGOL ÚJÉVI GONDOLATAI A Z ISKOLÁBAN kötelezően ta- nult költemények között volt egy részlet Tennyson »In memóriám« című versciklusából. Az óévet Szil­veszter éjén búcsúztató harangokról szólt. Újévet köszöntve régit búcsúztatón Fehér hólepel felett újjongj harangszó! Sirjába múltnak hulljatok leélt napok, Jer, ifjú igazság, pusztulj hazug! Zúgó harangszóval múljék betegség, baj, Szemétre vele, vakító sár-arany! Végtelen háborúknak legyen vége, Harangok hirdessétek: jövel örök béke! Hálás vagyok annak, aki ezeket a verssorokat beiktatta a kötelező is­kolai tanulmányokba. Úgy érzem, enínek köszönhetem, hogy már akkor. tudatára ébredtem: a világ nem áll egyhelyben: változik. Akkor kezd­tem megérteni, hogy a változást le­het akadályozni, vagy elősegíteni. És — ami ma különösen fontos — a vál­tozás hozhat jobbat és rosszabbat, vezethet békére és igazságra, vagy háborúra és igazságtalanságra. Mind­máig az életért, az emberi méltósá­gért harcba hívó jelszóként csenge­nek. a fülembe Tennyson sorai. Az emberiség ősidőktől fogva azt tartotta, hogy az óév múlása és az újév eljövetele a legalkalmasabb pillanat ahhoz, hogy megítéljük az elmúlt eseményeket és döntsünk a jövőt illetően. Ha elszigetelten, a nép szívében és agyában végbemenő változások számbavétele nélkül vizs­gáljuk Anglia belpolitikai helyzetét, eléggé sötétnek tűnő képet kaphá- tusnk. A konzervatívok újra hata­lomra kerültek. Újra megkezdődtek a gyarmati megtorlások, különösen Cüprus szigetén. A munkáspárt élén jelenleg viszonylag fiatal, szélsősége­sen jobboldali beállítottságú vezető áll. Az árak és az adók emelkednek. Ezzel azonban szembeállíthatunk két fontos tényezőt: mélyreható válto­zások mentek végbe a nemzetközi írta: ]ack Lindsay helyzetben, s 'lassú, de megállítha­tatlan átalakulás történik az embe­rek tudatában. A nemzetközi helyzet változásai döntő jelentőségűek. A reakciósok ezek meghamisítása nélkül sohasem is volnának képesek újabb te neket rakni a népek vállára. Postánkon a kormány plakátja minden szégyen­kezés nélkül mutatja a múlt évi ki­adások és bevételek eloszlását. A ka­tonai kiadások csaknem túlhaladják az egyenes adókból befolyt teljes összeget. TV EM CSODA, hogy amikor nem­1 ’ rég a BBC rádió e.sztrád-mű- során egy komikus színész valami apró-cseprő kellemetlenséggel kap­csolatosan (kijelentette: »Mindennek az oroszok az okai!« — óriási haho­tára fakadt a hallgatóság és ez a hahota visszhangként dörgött végig a (brit szigeteken. Immár teljesen hitelét vesztette a »Mindennek az oroszok az okai!« formula. Az or­szágban egyre inkább az a meggyő­ződés válik úrrá, hogy. »elködösítik« az angol nép agyát, el akarják ta­karni a nép elől a dolgok való állá­sát. Nemrég arról írtam a Lityeratur- naja Gazeta hasábjain, hogy milyen gyorsan erősödik és szélesedik a szovjetbarát hangulat Angliában. Er­re az óriási változásra csak az vet árnyékot, hogy két parlamenti pár­tunk közül az egyik, sajnos, mind­máig nem lett kifejezője ennek az új hangulatnak ... Az utolsó időben Essex grófságban, ahol lakom, emelték a helyi adókat. A háztulajdonosok adóit például több mint- 100 százalékkal emelték, az ipari és kereskedelmi rendeltetésű helyiségek tulajdonosainak adóit pe­dig 200—300 százalékkal. Ez a pél­dátlan adóemelés velejükig megrázta azokat is, akiknek eddig legkevésbé kellett tartaniok attól, hogy nem lesz hol fedél alá hajtaniok a fejü­ket Pedig ez csak egy példa ezer meg ezer közül. Ezer meg ezer példa tanúsítja, hogy az angol nép helyze­te egyre rosszabbodik. Mindenki’ meggyőződik erről a keserű igazság­ról. Még egy esetet mondok el, illuszt­rációként az angolok jelenlegi han­gulatához. A szomszéd faluban van egy 'kiskocsma. Tulajdonosa feltette, hogy törzsvendégeket toboroz a kö­zeli amerikai katonai repülőtér sze­mélyzetéből. Hogy magához édesges­se az amerikaiakat, hatalmas lemez­váltó gramofont szerzett be, amely minden este fülhasogatóan talpcsik- laindozó jazzmuzsikával csábította oda az amerikai pilótákat. Az ame­rikaiak csak úgy özönlöttek a kocs­mába a környékbeli »víg .lányokkal«. Néhány napja azonban < arrafelé járva ugyancsak meglepődtem: csend volt a kiskocsmában. Nem rikolto- zott a jazz. Bementem. Híre-nyoma sem volt az amerikai pilótáknak és a »víg lányoknak«. Mintha sohasem jártak volna ide. A régi törzsvendé­gek ülték körül újra az asztalokat, duruzsoló, halk beszélgetéssel. — Hova lettek az amerikaiak? — kérdeztem egy öreg farmmunkástól. — Nem jönnek ide többet. — Hogy-hogy? Pedig mintha ott­hon érezték volna magukat itt. — Megmondtuk nekik, hogy hord­ják el magukat. — Hm, hallgattak volna a szóra? — Rábeszéltük őket. .. — Szóval, adtak nekik ... . A Z ÖREG hallgatott. Húzott a ^ söréből, aztán így szólt: — Vannak még dolgok, amelyek nélkül jól meglelnénk itt... Ilyen az egyszerű angolok újévi hangulata. Újévet köszöntve régit búcsúztatón Fehér hólepel felett újjong harangszó! Végtelen háborúknak legyen vége, Harangok hirdessétek, jövel örök béke! 1883 január 10-én született A. N. Tolsztoj, a kiváló szovjet író írta: Sztyepan Sesukov, a filológiai tudományok kandidátusa A lakszej Tolsztoj, mielőtt mint író, a szovjet néb 'büszkesége lett, 'küzdelmes élet- utat tett meg, amely rendkívül tanulságos és jellemző a múlt és a jeden (becsületes .polgári értel­miségére. Maga Alekszej Tolsztoj több­szöri hangoztatta: »Az Októberi Forradalomtól kaptam mindent.« 50. születésnapján, amikor vissza­tekintett a megtett útra, elégedet­ten jelentette kd: »1917-ig azit sem tudtam valójában, kinek is írok ón? ... Most érzem, hogy él­nek azok az olvasók, akikre 'ne­kem szükségem van, akik meg­sokszorozzák erőimet, és akiknek szükségük van énireá.m. 25 évvel ezelőtt mint kellemes 'tevékeny­séggel, mint valami szórakozás­sal kezdtem irodalommal foglal­kozni. Most világosan látom, hegy az irodalom hatalmas fegyver a prcí.etáriátus kezében a világ kultúrájáért vívott harcban, és amennyire tőlem telik, erre a harcra fordítom képességeimet. Ez p bennem élő tudat hatalmas erővel ösztönöz az alkotásra. Em­lékszem, írói pályám első tíz évé­ben milyen nehezen -találtam anyagot regényeimhez és elbeszé­léseimhez. Most _azon tűnődöm, m ilyen kevés van hátra napjaim­ból és milyen rövid egy élet ah­hoz, hogy megbirkózzon a mi nagy korszakunk csodálatos témáival. (V. S cserben a: »Alekszej Tolsztoj«. Művelt Nép Könyvkiadó, 1952. 5— 6 oldal.) A forradalom előtt ír.t alkotásai, bár vannak bennük demokratikus elemek, nem lépik túl a nemesi osztály bírálatának kereteit. Tolsztoj jóformán semmit sem tu» dott az országban folyó munkás­mozgalomról, távol állt a kor ha­ladó eszméitől. Körös-körül go­noszságot és rothadást látott. Az Októberi Forradalom előesté­jén Alekszej Tolsztoj szánakozás nélkül kísérte sírjához a . régi Oroszország egyik uralkodó osztá­lyát — a nemességet. Maga sem tudta azonbap, hogy merre és ki­vel tartson. A mikor megkezdődött a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom, ALékszej Tolsztoj nem lá­tott tisztán. Ismérte ugyan népe életéinek bizonyos oldalait, s bár nem volt híján a hazafias érzés­nek, mégsem tudta megérteni a munkásosztály vezette orosz nép törekvéseit. Ezért nem fogadta el a forradalmat és külföldre emig­rált. öt évet töltött idegenben —• i 923-ig. Ez volt Alekszej Tolsztoj életében a legnehezebb öt eszten­dő. Kínzó gondolatok gyötörték a haza sorsa miatt. Szerette volna egész szívével és eszével megérte­ni, mi játszódott 1© hazája vége­láthatatlan térségein, mi ment végbe népe történetében. Alekszej Tolsztoj ezekben az években szün­telenül választ keres az oroszor­szági forradalom kérdésére, amely nyugtalan ította. Népének történelmi múltjához, különösen a múlt viharos, döntő (korszakaihoz fordult, de leginkább a forradalom előtti Oroszország életéve! foglalkozik, amelyet oly jól ismert, s amelyben, mindamel­lett, akkor még nem látta meg a legfontosabbat, azt, ami a hatal­mas fordulatot előkészítette. 1919- iben Párizsban az író hozzáfog »Nővérek« című regényéhez, amely később a »Golgotha« című trilógia — Alekszej Tolsztojnak az 1917-es forradalomról írt leg­nagyobb’és legszebb alkotása — el­ső részét képezte. A »Nővérek« című regény jel­mondatát az Igor hadáról szóló re- (gősénekiből merítette: » .. • Hej, oroszok hona!« Ezekből a szavak­ból magának az írónak az aggo­dalma, szánakozása és forró haza­szeretete csendül ki. A regényhez 1922-iben írt előszavában Alekszej Tolsztoj kifejezd mélységes hitét az orosz nép életerejében: »És áldott lesz a te neved, Orosz Föld ... Nem halált 'és pusztulást váróan zöldell a szláv síkság, ha­nem életét Váróain, a szabad szív örömére.« (U. p. 38. o.) Éppen ez az őszinte és mélységes hit késztette arra az írót, 'hogy beismerje, amit hazájával és népé­vel szemben vétett. Keserű életta­pasztalata pedig megtanította megvetni a hazátlanokat: »Ott ér­tettem meg — írja visszaemlékez­ve az emigrációban eltöltött időre —, mit jelent páriának lenni, ha­zájától elszakadt, , mérhetetlenül .kicsiny, terméketlen, semmi kö­rülmények között senkinek sem kehő embernek.« (U. o. 39. o.) 1 923-bam Alekszej Tolsztoj határozottan szakít a fehér emigrációval és visszatér hazájá­ba — Szovjetoroszországba. Az író előtt egy világos, boldog, de bonyolult és számára sok -min­denben ismeretlen' világ tárult fel. Alekszej Tolsztoj sokat és kitar­tóan dolgozott, hogy megismerje a szovjet emberek életét, világnéze­tét, lelkületét, hogy kifejezhesse a korszak -leigélenjáróbb eszméit — a kommunista eszméket. A szovjet nép és a kommunista párt segített neki ebben. A 20-as évek végén Alekszej Tolsztoj be­vonul a szovjet írók élcsapatába és nagyszerű -alkotásaival gazda­gítja a szovjet irodalmat. A »Gol­gotha« című trilógia, a »Nagy Pé- . tér« című történelmi regény, a »Kenyér« című regény és a »Rette­gett Iván« című drámai elbeszé­lés, a Nagy -Honvédő Háborúról írt művei — mindezek az orosz történelmet és a jelenkort tárják elénk. Munkásságát áthatja a ha­zafias érzés és az a mélységes hit, hogy ,a jó erői győzedelmeskednek a történelem sötét erői. felett. A Nagy Honvédő Háború évei­ben Alekszej Tolsztoj mint publi­cista, él-gténék utolsó napjáig küz­dött a fasizmus ellen. A háborús gyújtogatok, a barbárok és a nép- bu'títók — a szabadság és a hala­dás elnyomói iránt érzett oltha- tatlan gyűlölet hatja át lángoló hazafias cikkeit. A szocialista ha­za fenséges képe vonul végig egész publicisztikáján. »Mi a ha­za? — ikérd-efete és így váloszolt: ... A nép múltja, jelene és , jövő­je; ia nép sajátos kultúrája, nyelve, jelleme; a nép által végbevitt for­radalmaknak, történelmi ugrások­nak, történelme fordulópontjai­nak központja ..Az én felada­tom, hogy mindem erőmet foeves- siem hazám érdekében, mert azt akarom, hogy hazám hatalmasan, boldogan haladjon más népek kö­zött azok felé a célok felé, ame­lyeket ebben az esetben is mi — mi, a Szovjetunió fiai (és ez büsz­keségünk és dicsőségünk!) — mu­tattunk meg más népeknek ...« <U. o. 159. oldal.) Alekszej Tolsztoj nagy orosz leikével, nagy és, sokoldalú tehetségével kivívta .az egész ha­ladó emberiség tiszteletét - és el­ismerését. RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK hírügynökség értesülése [szerint az Varsó (PAP). A Bialystok nevű lengyel hajó a népi Kínában tet-t út­ja után visszatért Gdanskba. A hajó kapitánya a többi között elmondot­ta, hogy a Bialystok útja során az Indiai-óceánon lévő Akkadiva—szige­tek szomszédságában rábukkant a Bala nevű indiai vitorláshajóra, me­lyet a víz sodort és mivel nem ren­delkezett navigációs eszközökkel, képtelen volt befutni Mangalore in­diai kikötőbe. A vitorláshajó 15 indiai tengerésze 'közelállt az éhhalálhoz. A Bialystok tengerészei az indiai vitorlás legény­ségének vizet és élelmiszert adtak és ez-el megmentették őket az éhhalál- tel. * * * (MTI) Eisenhower elnök vasárnap tartotta megbetegedése óta első saj­tóértekezletét. Az Associated Press elnök sajtóértekezletén a többi kö­zött kijelentette: még nem határozta el végképp, fellép-e másodszor is az elnökválasztáson. Eisenhower han­goztatta, ho-gy ezt a kérdést előbb meg akarja beszélni »megbízható ta­nácsadóival«. JAPÁN ELISMERTE SZUDÁN FÜGGETLENSÉGÉT Tokió (MTI). Az AP hírügynökség jelenti, -hegy Hatojama japán mi­niszterelnök és Siigemicu külügymi­niszter a pénteken megtartott mi­nisztertanács után táviratilag értesí­tetté a szudáni kormányt, hogy Ja­pan hivatalosan elismeri az ország függetlenségét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom