Somogyi Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-10 / 8. szám
Kedd. 1956. január 19. SOMOGYI NÉPLAP s A Duvanov gyorségetési módszer előnye: több tégla, több kereset MIÉRT NEM ALKALMAZZAK TÉGLAGYÁRAINK A FEJLETT MÓDSZEREKET? A Somogy megyei Téglagyári Egyesülésnél még 1950—51-ben elhatározták, hogy a megye téglagyáraiban bevezetik a Duvanov-féle gyonségeíési módszert. E szovjet módszernek az a lényege, hogy alkalmazásával a kemencében több téglát tudnak égetni ugyanannyi idő alatt, mint a régi módszerrel, s jelentős a szérnnegtaikarítás is. Hol rö- vjdebb, hol hosszabb ideig dolgoztak Is a téglagyárak ezzel a módszerrel. Sok téglagyárunkban azonban teljesein megfeledkeztek róla. A dolgozók egyrésze nehezen barátkozik meg az újjal, a jobbal. Félnek tőle. Több téglagyári dolgozó ezt mondta: «Ha az apám és a nagyapám tudott téglát égetni gyorségetési módszer nélkül, •én is tudok". Mást mond a műszaki vezető, mást a főmérnök A Somogy megyei Téglagyári Egyesülés műszaki osztályvezetőjétől, Berkes József elvtárstól — aki -egyben az ES párttitkára —, valamint Földi elvtárstól, a főmérnöktől érdeklődtünk: alkalmazzák-e téglagyáraikban a Duvanov-féle gyors- - égetési módszert? A két elvtárs válasza semmiképpen sem egyezett. Berkes elvtárs szerint a téglagyárak legtöbbje nem alkalmazza a Du- vanov-módszert. Földi elvtársinak viszont az a véleménye, hogy e téren nincs baj sehol, csupán az Arany utcai Téglagyárban. Ott pedig azért nem alkalmazzák, mert a ‘gyár nem gépesített. Földi elvtárs szerint elfogadott és hangoztatott vélemény mind az Egyesülésnél, mind a téglagyárakban, hogy a Duvanov-módszer ■ csak gépesített gyárakban alkalmazható. A műszaki osztály vezetője szerint azonban a nem gépesített gyárakban is lehet alkalmazni, ott. .-ahol betartják a technológiai utasításokat?!) Ha valóban mindenütt alkalmazzák ezt a módszert a téglagyárakban — .mint ahogy ezt Földi elvtá"s állítja —. akkor miért tűzték feladatul, hogy 1956-ban bevezetik minden téglagyárban a Duvanov-módszert, Az Egyesülés vezetői elmondják, milyen szép eredmények születhetnének, ha minden téglagyár a Duvanov- módszerrel dolgozna. A dolgozók keresete is emelkedne mintegy 10 százalékkal. — Éppen az Arany utcai Téglagyár égetőinek példája bizonyítja ezt, mert amikor a Duvanov- módszerrel dolgoztak, jelentősen több pénzt vittek haza a borítékban. Anyagi előnyt jelent a dolgozóiknak a megtakarított szénmennyiség utáni prémium is. A népgazdaság szempontjából pedig nem közömbös, hogv 25 százalékkal több téglát égetnek-e vagy sem. Az ES-nél tehát az Arany utcai Téglagyárat említették kirívó példának, mint ahol nem lehet a Duvanov-módszert meghonosítani. Mit mond erre Zaccomer elvtárs, a gyár vezetője? Az a Zaccomer elvtárs, aki 1950—51-ben gyárról gyárra ment, hogy a Duvanov-módszert megismertesse. Vajon az ő gyárában miért nem harcol következetesen az új módszerek elterjesztéséért? Valóban vannak akadályok — mint pl. az állandóan változó szénfajták, s az is igaz, hogy a kézivetésű tégla a kemencében hamarabb dől —, de az igazi okra mégis Zaccomer elvtársnak az a megjegyzése világít rá, amikor ezt mondta: „Ha utasítást kapok rá, ezzel a módszerrel fogunk dolgozni«. Tehát az ES műszaki vezetői nem szorgalmazták eléggé a gyárakban az új módszerek elterjesztését. Ha gyakrabban látogatták volna a téglagyárakat, ha többször beszélgettek volna a dolgozókkal az új módszerek jelentőségéről, előnyeiről, bizonyára nem idegenkednének a Duva- nov-féle gyorségetési módszertől sem. Hogy a dolgozóknak bebizonyítsák e módszer eredményességét, ismertetniük kell azoknak a gyáraknak az eredményeit, azoknak a dolgozóknak a keresetét, ahol már alkalmazzák. Tudják, megértik azt a dolgozók, hogy napjainkban sokszorta több téglára van szükség, mint apáink, nagyapáink idejében. De nemcsak a Duvanov-módszer az egyetlen, amelynek alkalmazásával jelentősen több téglát készíthetnek gyáraink. A több és jobb mii téglatermelés szolgálatában áll a Mazov-módszer is, amelyet a bőszén- fai gyái’ban alkalmaznak szép eredménnyel. De miért csaik itt? A többi gyárban talán nem akarnak többet termelni? A többi gyár dolgozói nem akarnak többet keresni? Az 1956-os év tervfeladatai megszabják, hogy idén mintegy 4 millió darab téglával kell többet készítenie téglagyárainknak, mint tavaly. Ha a megnövekedett feladatokat teljesíteni akarják — márpedig teljesíteni kell —. minden téglagyárban alkalmazni kell az új jobb módszereket. Több gondot az árul: minőségére! A múlt hét egyik napján 8 éves kislányomat elküldtem a Balatonszentgyörgyi Földművesszövetkezet l~es számú boltjába, hegy beteg édesanyámnak hozzen egy csomag «■Hóvirág« kótszersültet. A kislány hozot t is, és felbontáskor azt vett üli észre, hogy a kétszersültnek dohos szaga van. Megkóstoltuk és bizony ehetetlen veit. Megnéztük a csomagon a szavatossági időt, s megállapítottuk, hogy 1955. szeptember elején" hozták forgalomba, tehát a 90 napi szavatosság.: idő már december elején lejárt. Az árut mégis eladták. Az a javaslatom, hegy a földműves- szövetkezet dolgozói kiszolgálás előtt vizsgálják meg az áru minőségét és szavatossági idejét. Ezzel elejét vehetik hasonló eseteknek. Horváth László levelező, Balatonszentgyörgy. VASBÓL — FAGEREBLYE .— Ez az, amit kerestem — mondja örömmel a vásárló a MEZÖSZÖV Ady Endre utcai üzletében és kedvtelve forgatja a vasból készült nagy takarmánygereblyét. Aránylag köny- nyü és sokkal tartósabb, mint a fa- gereblye. Azzal már veszi is elő erszényét és kéri a cédulát, hogy fizethessen. — Csakhogy/ ennék nincsen ára — mondja az eladó. Ejnye... bökken meg a vevő. Nincs ára? Hát ilyet ő még nem hallott. Talán a MEZÖSZÖV, ez a mezőgazdasági gépeket árusító új üzlet ilyen figyelmes a dolgozó parasztokhoz és megajándékozza azokat, akiknek takarmánygereblyére van szüksége? — csodálkozik tovább a vásárló. Bár kétségtelen, igen udvariasak az üzletben, de azért a gereblyét mégsem adják ingyen. Sőt, egyáltalán nem adják. Merthogy abból csak ez az egyetlen darab van már hosszú hónapok óta, amióta Bauer János, a Vaskombinát lakatosa mint újítást elkészítette. Azóta jönnek nap mint nap a parasztok, azóta szeretnék vásárolni ezt a gereblyét — és azóta csodálkoznak. Dekát miért nincs ára, miért nem gyártják, ha egyszer azt a dolgozó parasztok keresik? Azért, mert a Vaskombinát nem kéri az ármegállapítást, «nincs rendelés« mondják. Az üzletben meg arra hivatkoznak, nem tudjuk megrendelni, mert « Vaskombinát nem gyártja. Tehát nem gyártják, mert nincs rendelés, és nem rendelik, mert nincs gyártás. Egyszerű és világos, nemde? Csak egy nem világos. Az, hogy ezzel a módszerrel vajon az újítási kedvet akarják-e a Vaskombinátban fokozni, vagy a kevés faanyagból a fagereblyét gyártó faipart akarják-e fejleszteni? Egy azonban bizonyos. Módszerük igen jó ahhoz, hogy elvegye az újítók kedvét, bosszantsa a boltvezetőt, aki nem tud gereblyét eladni, és bosszantsa■ a dolgozó parasztokat, akik hónapról hónapra hiába érdeklődnek a vasgereblye után. így lesz vasból — fagereblye! L. K.-né SÖTÉT AZ UTCA Manapság esténként Kaposvár egyes „kiváltságos“ utcáira — amikor legtöbb dolgozó munkából siet haza — éjszakai sötétség borul. Nem kell arra gondolni, hogy a fiatal szerelmesek akarják igy, hanem, mert az Áramszolgáltató Vállalat „így rendelte el“. Mi. kaposváriak azonban nem tudunk belenyugodni ebbe a döntésbe. Nem tudjuk elképzelni, mi lehet annak az oka, hogy több utcában is megszüntetik az áramszolgáltatást. Amikoris Szilveszter estéjén kialudtak a villanyok, akkor még azt hittük, hogy évvégi áram- takarékosságot rendeztek a vállalat dolgozói. De amikor már 1956- ban is megismétlődnek az „elsötétítések“, nem tudjuk mire vélni ezt az intézkedésüket. Igen helyénvaló lenne, ha az Áramszolgáltató Vállalat vezetősége utána nézne és intézkedne afelől, hogy mi is az oka a gyakori áramszünetnek az utcákban. A legutóbb mór odáig „fajult“ a dolog, hogy nemcsak „külvárosban“ — ,a donneri és cseri városrészben — történnek ilyen esetek, hanem már a város közepében is találunk hasonló sötét utcákat. Szinte érthetetlen aztán; az, hogy amikor nincs szükség villanyvilágításra, egyes utcákban napközben is, sőt van úgy, - hogy egész nap égnek a villanyok. Úgy gondoljuk, nappal takarékoskodjanak, és az éjfél utáni világításnál, ha már takarékoskodnak. Szita Ferenc, a Megyei Könyvtár dolgozója. PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS & Pártoktaíás a vezetőségválasztások idején Sok szó elhangzott az utolsó hetekben arról, hogy a pártmunkát elevenebbé, tartalmasabbá és minden párttaghoz hozzáférhetővé kell tenni. Mióta megkezdődtek a vezetőségeket újjáválasztó taggyűlések, számos párttag mondta el véleményét: miben látja a hibák gyökerét és felelősségének tudatában adott tanácsot az új vezetőségnek: mit tegyen, hogy megjavuVon a tagjelöltfelvétel, az agitáció, vagy a pártoktaíás. Maradjunk mos* csak a pártoktatásnál, a pártépítésnek e fontos részénél, hiszen bátran mondhatjuk, hogy a párt- oktatás képezi a párttagság eszmei politikai fejlődésének, a rendszeres, aktív, az egész pártszervezetre kiterjedő pártéletnek alapját. A vezetőségválasztó taggyűlések előkészületei felrázták megyénk párttagságát, azt mondhatnánk, hogy párttagságunk egésze érzi: olyan eseménye ez a pártéletnek, amely tovább növeli a párt erejét, megszabja a kommunisták további feladatát a szocializmus építésében. Ezekután arra a kérdésre kellene választ kapnunk, hogy az elmúlt hetek pezsgése hogyan hatott ki pártoktatásunkra. Ezt vizsgáltuk meg a tahi járásban. a vezető beosztásúra, de most másról js szó van. mégpedig arról, hogy Van tennivaló a tabi járásban ' Tapasztalataink szerint kell a ■pártoktatásról beszélni és nemcsak beszélni, hanem annak mind szervezeti, mind tartalmi megerősítése érdekében intézkedni. Igaz, hogy találkoztunk — és nem is egy helyen — jó tapasztalattal. A párttitkárok, a propagandisták és hallgatók elmondták: éppen az utóbbi hetekben van lényeges javulás, de találkoztunk az ellenkezőjével is, mindenekelőtt a termelőszövetkezeti pártszervezeteknél Vegyük csak sorjába ,a dolgokat. Most is, mint már annyiszor, arra a megállapításra jutottunk, hogy ahol a .pártvezetöség és a propagandista nemcsak a szemináriumra készül — 'bár ez rendkívül fontos —, hanem a két szeminárium között is törődik hallgatóival, ahol a szemináriumot követő napokban a hiányzó haUgatót felkeresi és megpróbál hatni annak felelősségérzetére, ott nem fordul elő, hogy nem jönnek össze az elvtársak és elmarad a szeminárium. Andocson például a községi alapszervezetnél még az első időben megtörtént, hogy a «Marxizmus—lenin izmus alapjai« tanfolyam 19 hallgatójából csak 8 jelent meg, az utólagos beszélgetések hatásaként azonban ez a szóm egyre növekszik és ma már 14—16 hallgató vesz részt a foglalkozáson. Nem mintha ezzel meg lehetne elégedni, hiszen még három hallgató mindig hiányzik, mégis elismsrésreméltó a pártvezetőség és a propagandista törekvése: .nem nyugszanak bélé, hogy a hallgatóknak alig ötven százaléka vegyen csak részt a vitákon. A vezetőségi tagok mutassanak jó példát Karádon a községi alapszervezet «Marxizmus—leninizmus alapjai« tanfolyamán a január 6-i szemináriumon. szintén kielégítő volt a megjelenés. Ez a szeminárium a megjelenés szempontjából viszonylag nem tartozik ,a .legrosszabbak közé a tahi járásban, de ha Kardos elv- társ, a propagandista még a felkészülés mellett arra is szakítana időt magának, hogy ‘beszélgessen a távolmaradó hallgatókkal, mondjuk olyanokkal, mint Darabos Lajos elvtórs, aki maga vállalta a pártoktatást és most mégis ritkán jön el, bizonyára nem maradna hatás nélkül szava. Olyan elvtársiakkal; pedig, mint Árvái János elvtárs, aki az aliapszerve- zetmek vezetőségi tagja és mégis ritkán jelenik meg a foglalkozáson — bár január 6-án este ott volt __ a p árttitkámak keli 'beszélnie. Itt már komolyabb dologról van szó. A pártfegyelem minden párttagra egyformán kötelező, az egyszerű 'párttagra csakúgy, mint bármelyik hallgató azt mondhatja a propagandistának, ha az hiányzásáért kérdőre vonja: engem akartok meggyőzni, győzzétek mag először Árvái Jánost, az pártvezetőségi tag. A vezetőségi tagok pé'.damutatá.-a a pártfegyelem betartásában is rendkívül fontos, így van csak erkölcsi alapjuk, hogy másokat is erre neveljenek. Van Karádon egy szakosított politikai gazdaságtan tanfolyam 17 hallgatóval Joggal állapíthatjuk meg, hegy mind szervezetileg, mind tartalmilag ez a tanfolyam felel meg legjobban a követelményeiknek. Igaz, hogy itt a község vezetői tanulnak: a községi pártbizottság titkára és tagjai, a +anác® vezetői, pedagógusok, termelőszövetkezeti elnökök és párt- .titkárck. Mindannyian érzik, hogy munkájukhoz elengedhetetlen a tanulás, de azzal .is tisztában vannak, hegy az egyszerű párttagok is figyelik őket: nem csak szavakban beszélnek-e a pártoktatás jelentőségéről. Ezek az elvtársak 'kiállják ezt a próbát. Külön elismeréssel kell szólni Pásztor elvtársiról, a Karádi Gépállomás igazgatójáról, aki ennek a konferenciának a propagandistája és a hallgatók nagy elismeréssel beszélnek lelkiismeretes felkészüléséről. • Az elmúlt években sókat hallottuk gépáiicmás.i vezetőktől, hogy gépállomáson neim lehet jó pártek- ■tatást szervezni, mert a traktorosok vidéken vannak, nem tudnak bejönni. meg aztán tanulni sincs idejük. Nos, ezt a felfogást most megcáfolja a Karádi Gépállomás pártvezetősé- ge, mely az igazgatóság segítségével az őszi munkák ideje alatt is biztosította a traktorosok megjelenését a nértoktatásen, most pedig, a gépjavítások idején még kevesebb baj van a hallgatók megjelenésével. Vannak azonban olyan gépállomási dolgozók, akik lakóhelyük pártszervezeténél kapcsolódtak be a pártok- tatásba (kihelyezett aigronómusok). Ez valóban egyszerűbb, de nem jelenti, hogy a gépállomás párt vezetősége- időközönként ne ellenőrizze, hogy az agrcinómusck résztvesznek-e a foglalkozásokon és felkészülnek-e elég alaposan. Erre bizony érdemes felfigyelni. És most térjünk rá azokra a tapasztalatokra, melyeket, a tabi járás terme! öszö vetkezeteiben szereztünk. Nem túlzás, ha már az elején .megállapítjuk, hogy a legnagyobb hiányosságokkal tsz-ekben találkoztunk. Igaz, hogy ezt a véleményt nem lehet kategorikusan minden tsz-re rámondani Nem lehet. pl. az andocsi Sztálin TSZ-re, ahol Kopácsi elv- társ a propagandista, mindem foglalkozást megtart, 18 hallgatójából legfeljebb kettő-három hiányzik. Sajnos nem ezt tapasztaltuk a bedegkéri Uj Élet Termelőszövetkezetnél, ahol a «Marxizmus—lenimizmus alapjai« tanfolyam január 6-i foglalkozása elmaradt, mert a 20 hallgatóból csak ketten: a tamácselnökhelyeites és a tanácstitkár jelentek meg. Pedig ez az első eset, hogy elmaradt a szeminárum, ezt mutatja a tanulásuk is, mert, 6-án este már az «Imperializmus — mcnepóHkapitaliz- mus-« című anyagot kellett volna megvitatniuk. Azt mondják néhányan, hogy a hallgatók nagyon kéretik magukat, pedig jól tudják, hogy minden második héten melyik .napon van a szeminárium, mégis megvárják, hogy külön értesítsék őket, ami meg is történik a kézbesítő útján, da egyébként nem tudnak foglalkozni velük, mert a propagandista, Horváth elvtárs a járási tanács oktatási osztásának vezetője, úgy jár be Bedeg- kérről Tahra és bizony nem marad ideje, hogy a hallgatókkal is beszélgessen. Tegyük fel, hogy igaza van Horváth elvtársnak, da miért nem keresi fel a hiányzókat a pártvezetőség egy-egy tagja, vagy mondjuk azok az elvtársak, akik rendszeresen ott vannak a szemináriumon, bizonyára szívesen vállalnának ilyen pártmegbízatást. Nézzük meg a kányái «Marxizmus—leninizmus alapjai tanfolyamok amelyeni ugyan nemcsak termelőszövetkezeti tagok vesznek részt, de azok is és közülük gyakran hiányoznak a foglalkozásokról, különösein az Alkotmány TSZ-bőL Még a párt- titkár, Rácz elvtárs is. Pedig a propagandistával elégedettek, Held elvtárs, a földművesszövetkezetek járási központjának vezetője jár ki kéthetenként .rendszeresen,. A hallgatók véleménye szerint jól vezeti a szemináriumot, sokat lehet tanulni tőle. Hasonló esettel találkoztunk a karádi tsz-tagek pártektatásán. Itt a két tsz pártszervezete, az Alkotmány és a Szabadság közösen indított egy «Marxizmus—leninizmus alapjai« tanfolyamot, de a megjelenéssel itt sem lehet dicsekedni. Legutóbb pl., a január 6-i szemináriumon az Alkotmány Termelőszövetkezetből nem volt ott egyetlen hallgató sem. Pedig Botos Imre elvtárs, a párttitkár azt mondja, hogy min- den taggyűlésen, meg vezetőségi ülésein beszélnek a pártoktatásról. A valóság mégis azt mutatja, hogy nem tesznek meg mindent a párt- oktatás sikeréért. Néhány ' pártszervezet oktatásáról veit csak szó, de talán mégis megmutatja: ha helyenként van is javulás a pártok- atásba.n, mégsem megy minden úgy, ahogy keltene, a párt- vezetősége’knek érdemes levonni1 a tanulságot a tabi járásiban, meg másutt is, hogy a még vissza’évő taggyűlések beszámolóiban megfelelően foglalkozzanak a pártoktatással. A propagandisták és hallgatók kritikusan és önkritikusam vizsgálják a pártoktatás helyzetét, és a taggyűlés ennek megfelelően hozzon határozatot a pártciktatás megjavítására. Természetesen nemcsak egyszerűen ,a hallgatók megjelenéséről van szó — bár ez a cikk legtöbbet ezzel foglalkozik, gondolván, hegy ez az alap arra, hogy a tanfolyamok színvonala is állandó emelkedést mutasson. Több gpndot kéll fordítani arra is, hogy a hallgatók felkészül-, jenek a foglalkozásokra, hogy me- csak az előadásból éljenek, vagy abból, amit a szemináriumon hallatnak, hanem a foglalkozás előtt is vegyék elő a tankönyvet és készüljenek 0 megadott irodalornból. Ezért .helyes, ha a taggyűlések beszámolót személy szerint is megdicsérnek néhány, a pártoktatásban, kitűnt elv- társat és (megbírálnak ugyancsak személy szerint ‘néhány hanyagot. Az eddigi vezetőségválasztó taggyűléseken beszéltek a pártoktatás- rél, az új pártvezetőségek látják is. mi a tennivalójuk, kezdjék hát úgy munkájukat, hogy az a pártoktatás javulásában, a kommunisták tanulásában is megmutatkozzék. Vuesák Magda
