Somogyi Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-01 / 1. szám

\ 1 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1956. január 1. Éjféli koccintás Emlékezés egy leningrádi Szilveszterre Tj1 LJÖTT az 1954-es év utolsó napja. Hogy. rohan az ddő! Úgy érzem, egy éve sincs annak, hogy idejöttem tanulni, s egy félév múlva már búcsúzom is Leningrád- tól. Ma veszünk búcsút az óévtől, s telve reménységgel és bizakodással fogadjuk az új, az 1955-ös évet. Tiánya, az egyik évfolyamtársam mér két héttel ezelőtt meghívott ma­gukhoz, hogy az év utolsó napját töltsem náluk. Tányáf nagyon jól ismerem. Egy tanulócsoportban vagyok vele ' már negyedik év óta. Családját azonban nem ismertem. Apjáról annyit tudtam, hogy mér­nök az egyik üzemben. Néha ta­nulócsoportunk néhány tagjával el­mentünk Krilovékhoz, de a család­tagok nem szoktak ilyenkor Tánya szobájába bejönni. Tánya, amikor meghívott, meg­jegyezte,. hogy rajtam kívül nem lesz más „idegen“ a kis ünnepségen. Ez kicsit zavarba hozott, hiszen so­hasem szerettem, ha a „figyelem központja” én vagyok. Tánya ne­vetve hárította el kifogásomat: — Ugyan, ez a kicsinység ne za­varjon. Meglátod, épp úgy fogod ma­gad érezni, mint otthon. Hisz te is elvégre a nagy családhoz tartozol. Hát... ami igaz, az igaz. Erre már nem tudtam kifogást felhozni. Egy-két érvet még felhoztam, de Tánya nem tágított. A megjelölt idő­pontban megjelent a diákotthonban, az utcán valósággal úgy pakkolt fel .egy trolibuszra. — Csak semmi elfogultság, Géza. Erezd magad úgy, mint otthon. Még egy-két biztató szó és máris megér­keztünk. HT ÉLT ARCÚ, 40—45 év körüli nénike nyitott ajtót. — Ez a mamám, súgta Tánya. Bemutatko­zom. Vera Vlagyimirovna mosolyog, olyan kedvesen fogad, mint egy réglátott rokont. — Vesse csak le a kabátot, aztán ‘kerüljön beljebb. A hangra kiroham a szobából Tánya kisöccse is, Vologya, ötödikbe jár. Fümgemozgású, eleven gyerek. Vele hamar megbarátkozom. Megjelenik az ajtóban a házigazda, Krilov mér­nök. Ötven év körüli, magas, széles- vállú ember; Haja két oldalt őszes, de a feje tetején is csillog már né­hány ősz hajszál. Nagyon kedves ember. Amint ránézek, rögtön ro- konszenvet érzek iránta. — Jónapot, fiatalember. Hallot­tam, alig lehetett rábírni, hogy el­jöjjön. Basszushangja vara. Csak visszhangzik tőle a ház. — Csak semmi elfogultság. Ha nem akartuk volna, hogy eljöjjön, nem hívtuk volna meg. Nem igaz? fiz va’óban így van. Előkerül a konyhából Tánya nagynénje is, An- na-Ivánova. Ö családtagnak számít. Férje halála után ideköltözött a Kri- iov-családba. ASZTALHOZ ÜLÜNK. Megin- dúl a beszélgetés. Azon ve­szem magam észre, hogy én magya­rázok a legjobban. Félóra múlva Vo­logya már térdemen lovagol. Azon nyaggat, hogy meséljek neki arról az időről, amikor én voltam még olyan kis legény, amilyen most ő. De én el vagyok foglalva. A ház urával beszélgetek vadász-dolgok­ról. A mérnök ugyanis szenvedélyes vadász. Alaposan kikérdez a hazai viszonyokról, kalandjait meséli. Én, sajnos, kalandokról nem tudok be­számolni, mert életemben egyszer voltam vadászni, és akkor sem lőt­tem még csak verebet sem. Mind­egy, elmesélem ezt az egy vadászél­ményemet is. Szárnyakon repül az idő. Már éj­félre jár. A televíziós készülék dom­ború üveglapján megjelenik a Kreml tornya. Az óra érces hangja elüti a tizenkettőt. Majd a bemondót lá- *nm amint minden kedves nézőnek boüdiog újévet kíván. Felállva koccin­tunk mi is: a magyar nép boldogsá­gára — mondja mosolyogva Krilov elvtárs. A szovjet dolgozók egészsé­gére — válaszokra. — A szovjet- magyar barátságra — toldja meg a szót Vem Vlagyimirovna. A HRA, hogy a „nagy család“ örökké békében éljen — teszi hozzá Tánya Kiürítik a poharakat. Egy pillanatra csönd lesz. — Jól mondtad, Tánya, töri meg a csöndet a mérnök. Békét akarunk. Azt akar­juk, hogy a bánat tűnjön örök fele­désbe, hogy egy nagy család legyen az egész világ. Leningrad, 1954. január 3. Kurucz Géza gimnáziumi tanár volt szovjet ösztöndíjas. Híd épült a Dnyeszter torkolata fölött A napokban indult meq a forgalom a Dnyeszter folyó torkolata fölött épült fémhidon. Az építők a XX. pártkong­resszus tiszteletére fél hónappal határ­idő előtt fejezték be a híd építését. Az új híd 500 méter l^osszú. Vasúti és alkalmas. Az halad át gőz­25 éves a CsMikotkai és Korjak Nemzetiségi körzet A csukotka i nemzetiségi körzet gaz­dasági és kulturális élete egy negyed évszázad alatt a felismerhetetlenségig megváltozott. A körzetben létesített ha­talmas szén- és ércbányákat a legmo­dernebb gépberendezéssel szerelték fel. Erőteljes fejlődésnek indult a halászat is. A közös rénszarvascsordák állomá­nya 25 év alatt nyolcszorosára szaporo­dott. Gyökeresen megváltozott Csukotka la­kóinak élete is. A kolhozok az állam segítségével lakóházakat, gazdasági és közüzemi épületeket építenek. A falvak­ban mindenütt jólfelszerelt iskolákat, népművelési intézményeket, kórházakat, falusi rendelőket találunk. Az itteni dolgozók — a csukcsok, esz­kimók, a csuvancok, lamutok. jukagi- rok újabb munkasikerekkel köszöntik körzetük megalakulásának 25. évfordu­lóját. Ezekben a napokban a kultúrhá- ^akban. klubokban, olvasótermekben előadásokat tartanak, amelyek ismerte­tik az évforduló jelentőségét, Csukotka ás a magadáni terület (a nemzetiségi körzet e területhez tartozik) dolgozói­nak életét. ÚJ RÁDIÓPALOTA Jerevánban befejezéshez közeledik a négyemeletes rádiópalota építkezése. Hat nagy teremben helyezik el a stúdiókat. A legkorszerűbb berendezés segítségé­vel nemcsak az adás műszaki minőségét javítják, hanem kiszélesítik a műsort is. A rádiópalotában helyezik el a jereváni posta és a rádió dolgozóinak klub­ját is. Egy hónapja jár a leningrádi földalatti vasút A Lenin nevét viselő leningrádi föld­alatti vasút első szakaszát eqy hónap­pal ezelőtt helyezték üzembe. Azóta hat és félmillió utas vette igénybe a föld­alattit. A metroépítők folytatják a munkát. Épül a földalatti villanyvasút új sza­kasza, amely a Néva folyó alatt megy eresztől és összeköti a moszkvai pá­lyaudvart a finnországi pályaudvarral, így mind az öt leningrádi pályaudvar között metroösszeköttetés lesz. Az új szakasz hossza kb. három és fél kilo­méter. A leningrádi földalatti vasút építőit Lenin-renddel tüntették ki. A Lenin- rendet Vorosilov elvtárs nyújtotta át. Magántanuló kolhozparasztok a Mezőgazdasági Akadémián A Bjelorusisz Mezőgazdasági Aka­démia ‘levelező tagozatán nemrégi­ben kezdődött meg a hallgatók téli viszg a id őszaka. Százával érkéz,neik a vizsgáikra a mezőgazdasági dolgozók Bjelcrussziából:, Ukrajnából, a Lett és a Litván SZSZK-bóil, Kazahsztán­iból, a szimolensziki, brjanszki és kurszki területekről. A levelező tagozaton az idén több mint ezer 'kclhozparaszt vesz részit a magasfokú szakmai oktatásban^ Szá­muk közel kétszer annyi, minit a múlt éviben veit. gépkocsi közlekedésre Odessza — izmaili vasútvonal úgy rajta. A híd helyén eddig csak kompátkelés volt. 3C is fordítóink nt unkáiból A BARATSAG VIRÁGAI Az őszi virágok hagyomány« ki­állítása nagy érdeklődést keltett Moszkvában. Ez természetes és ért­hető is. Ki ne szeretné a virágokat, az éleit megszemélyesített örömét és szépségét! Itt pedig mintegy száz­ezer növény került kiállításra, még­hozzá a legszebbek, legritkábbak és legérdekesebbek. A kiállítás élőt két feladat áll1: hegy bemutassa a szovjet főváros beültetéséiben ed'dig elért eredmé­nyeket, és. hogy az emberek újabb SZIMONOft: VÁRJ REÁM... Várj rám; én megjövök, Csak te várj nagyon, Vér- reám, ha a bánat Sck : árnya nyom, Várj, ha téli szél süvölt. Vár,, ha nap ragyog, Várj, ha nem vér senki sem. Várd a nagy napot! Várj reám, hogyha levél Sem jön tőlem már, Várj, ha kívüled engem Ott senki sem vár. Várj reám; én megjövök. Csak várj, mint azelőtt, Ha halottnak hisz is már Anyám és apám, S elfelejtett régen Barátom is talán. Még egy utolsót koccint Pár ió fiú rám ... Várj! Te csak hagyd őket, Csak várj, ne igyál! ezreit toborozza a megnövekedőit zöld vagyon védelmezésére. Az utol­só öt év folyamán több mint 41 mil­lió fát és bokrot ültettek el Moszk­váiban. Az elmúlt, nyáron a tereken és sétányokon elültetett virágok szá­ma meghaladta a 300 milliót. A Moszkva beültetésével foglalkozó önkéntes társadalmi ‘bizottság több mint 110 ezer embert számlál sarai­ban A bizottság tagjainak száma évről-évre gyarapodik. A kiállításon kb. 200 kiállító sze­repelt: botanikus kertek, meleghá­zak és faiskolák, intézmények, is­kolák, házgondnokságiolki. A virág- kertészet kedvelőinek munkája is nagy tervet kapott, akik szabadide­jüket új dísznövények kifejleszté­sére szentelik. A moszkvai virágkertészek meg­hívására ez éviben, először vettek részt a kiállításon Hollandia virág- kentésizei, akiknek magasfokú virág- kultúrája az egész: világon (közis­mert. Egy évvel ezelőtt, amikor Hollan­diáiban jártunk, megismerkedtünk a holland kertészeti egyesület elnöké­vel, di\ Venhaageval. Szívélyesein, nagy vendégszeretettel fogadta • szovjet szakembereket, s nagyon so­kat tett, hogy megismerkedhessenek a 'holland kollégák gazdag tapaszta­lataival. A TÍZ FIATAL BARÁT — Kínai népmese — Irta: Szany San^fej Szjao-liny édesapja korán reg­gel elment a gyárba. Édesanyja fogta a kapát, és kiment a me­zőre. Szjao-liny otthon maradt, de semmi dolga nem volt. Elhatároz­ta, hogy ő is dolgozni fog. Fogott egy kapát és kiment az udvarra. Ott sok szemét és kőtörmelék volt. Szjao-liny kisöpörte az ud­vart és kosárba rakta a szemetet. Később virágágyat csinált és a köveket elhordta a patak part­jára, amely a ház mellett folyt. A virágágyak elkészültek, vizet hozott, és gondosan megöntözte őket. Elkészült az öntözéssel és kezet mosott. Mikor minden mun­ka kész volt, lefeküdt pihenni a fa alá. Az apja visszatért a munkából és megkérdezte Szjao-linyt: —• Ki csinálta ezt a rendet az udvaron? — A tíz kis barát segített ne­kem — válaszolt Szjao-liny. Mikor az anyja visszatért a me­zőről, ő is megkérdezte: — Ki csinált rendet? — A tíz kis barát segített ne­kem! — válaszolt újból Szjao-liny. — Hol van a te tíz kis barátod? — kérdezte az apja és az anyja. — Nézzétek — mondta Szjao- liny ■— és felmutatta ujjait —i itt vannak. Oroszból fordította: Kelemen András III. c. Várj reám; én megjövök, Hogy bosszanthassam A csúf halált, ki mindig A sarkamban van. Ki nem várt — néz — rámnevet: »Szerencsés gyerek«. Csak mi tudhatjuk ketten; Te menteitől meg Sok-sok borzalmas csatán Hordtál szíveden Minden vérzők viharán, óvtál — kedvesem. Oroszból fordította: Mecseki László a Táncsics M. 'gimn. IV. A. 0. í. Most újból találkoztunk —• ez alka­lommal Moszkvában — és ‘boldogok vagyunk, hogy fogadhatjuk vendé­geinket. A népek barátságot, és bármely jó ügyben való együtműködés,t óhajta­nak. Eminek a törekvésnek • egyik megnyilvánulása a *ni találkozásunk is a moszkvai őszi virágkiállításon. Fordította: Fekete István Táncsics Gimn. II. c. o. JClifraitáwkíiak, illlövőkíiek /'nr/vvvvv^ivvvvvvviAno Kedves Pajtások ! Búcsút mondtunk az óévnek, 1955-nek. Most, amikor átléptük az újesztendő küszöbét, úgy illik, hogy köszönetét mondjunk az elmúlt évnek. Megérdemli, mert jóbarátunk volt. Ezernyi ajándékot kaptunk tőle, sok vidám órát adott mindannyiunknak. Emlékezzetek csak vissza, pajtások a februári vidám hócsatákra. Emlékezzetek az erdei kirándulásokra, a sétákra, melyeket az újra zöldellő természetben tettetek májusban. Köszönjük meg a nyarat: milyen feledhetetlenül szép volt élvezni a jó tanulás jutalmát az úttörőtáborokban. Szeptemberben a nyári pihenés után még a tanulás is külön élvezet volt. Most újra itt az új év. Eljött az ideje, hogy előre tekint­sünk az új év felé. Sokan találgatjátok: milyen lesz a jövő. Megad­hatjátok önmagatok is a választ. Olyan lesz, amilyennek ti építitek magatoknak. Ti teszitek boldogabbá, szebbé. Legyetek szorgalmasak, becsületesek, s akkor sok szépet és boldogságot hoz az új esztendő. S mi is ezt kívánjuk nektek: nagyon boldog újesztendőt! NAGY LÁSZLÓ: UJE VRE Tekints a hegy magasára, hó fedi, fehér sisak. Völgyben a rezgő nyárfákat dér verte, s most mint hatalmas rezedák virítanak. Óriás dongók a varjak, bolyongnak csapatosan, ághegyen hintáznak lomhán, s millió csillám lezúzva tündért fénnyel zuhan. Fehér a bazalthegy, hallgat, hol van a szüreti dal? Helyette szellő cicázik, venyige karói ölelget rézvörös kapcsaival. Tél van, de szagos dongák közt bor tisztul, dallal teli — év repül, s készülünk ismét új évet és ifjúságot új borral köszönteni. „Boldog újévet!“' A zt mondják, hogy Szilvesz- térkor mindenki „rózsa­színben“ látja a jövőt. Ez a szólás­mondás manapság joggal megállja a helyét. Valamikor azonban csak kevesek számára mutatott rózsa­színt az új év. S hogy ez mennyi­re így volt, annak bizonyítására egy rövid történetet mesélek el. Húsz-huszonöt évvel ezelőtt tör­tént. Akkor január elsején olyan hideg volt, hogy a jégvirágtól alig-alig lehetett átlátni az abla­kon, Az utcánjárók orra, füle csak úgy lángolt a hidegtől. Még azok is fáztak, akiknek meleg­ruha takarta testét, prémes sap­ka védte a dermesztő fagyos szél­től a fejét, s lába jó bőrcipőben csikorgatta a havat. Nagyon hideg volt. Ha a jólöltözöttek is fáztak, hogyan fázhatott akkor az a két kis szegény, szerencsétlen 7—8 éves gyerek, akik már hajnaltól kezdve rótták a városka utcáit. Télikabátja csak az egyiknek volt, de az is kopott, foszladozó, folt hátán folt. A másik egy öreg nagykendőbe volt burkolózva. Lá­bukon rongyos cipő, az egyik fe­jén ócska katonasapka, a másikon karimájátvesztett kalap. / iírták az utcákat, járták a házakat, bekopogtak ide is, oda is. Hidegtől remegő szájjal dünnyögték el jókívánságukat: boldog újévet! Kevés helyen en­gedték meg, hogy néhány nercre felmelegítsék fagyott tagjaikat a lakás kellemes melegében, s még kevesebb helyen nyomták kékre- dermedt kezecskéikbe néhány fil­lért vagy egy falásnyi ételt. Hogy jókívánságaik megfogantak-e, nem tudni. De az biztos, hogy ők ketten nem sok jót kaptak attól az új esztendőtől sem. Szegények és éhesek maradtak. S abban az év­ben is többet sírtak, mint nevet­tek. A zóta már rég megnőtt a két fiú. Felnőttek és becsületes munkásemberekké váltak. Gyer­mekeik is vannak már, akik olyan korúak most, mint ők vol­tak akkor, azon a Szilveszteren. S ami az ő gyermekkorában nem adatott meg, megadatott gyerme­keinek: nektek pajtások: a bol­dogsággal teli élet. Édesapáitok, akik mikor akkorák voltak, mint ti, minden évben egyre rosszabbat ígérő új esztendő hajnalán járták a házakat, bekiabáltak az ajtón, ablakon: szabad-e újévet köszön­teni. Most pedig? Minden Szil­veszterkor egy még örömtelibb új­esztendő köszönt titeket. Kacagjatok, örüljetek, s veletek együtt apáitok is, akik nem felej­tik soha a 20—25 évvel ezelőtti újév napjának reggelén megder­medt ujjakkal számolgatták azt a néhány odavetett fillért, amelyet jókívánságaikért kaptak, miköz­ben nehéz könnycseppek gördültek le arcukon. Kacagjatok, örüljetek, m,ert most már nektek kíván min­den igaz ember boldog újévet! FEJTSD MEG! 11 |2 3 4 I5 1 6 lüMii 1:::::: 7 8 4 j 1 I I 10 1 11 nini i2 13 Iliiül 14 ‘5 16 17 18 I i 1 i 1 1í 20 21 22 Ili 23 :::::: 24 j j j 2 5 :::::: ’6 27 28 :::::: 29 | lllll 30 31 32 33 34 I 1 1 35 i lilil 36 jfjjp| :::::: 137 138 39 40 41 42 43 44 45 i í 46 47 1 48 49 Vízszintes: 1. 1956. január 1, (folyt. vízszintes 7, 15, 26, függ. 13. vízsz. 37. függ. 31.) 9. Eltitkolná. 10. Sütő mással­hangzói. 11. T. R. 15. Vízszintes 7 folyt. 18. Fém. 19. A talpéra helyezte a test­súlyát. 20. Zalavárl Kálmán. 21. Biztatja a lovát. 23. Szamárhang. 24. Kevés-e? 26. Vízsz. 15. folyt. 29. V. K. L. 30. Sze- mélynévmés. 31. Állati lábfej. 33. Fe­dél. 35. Menyasszony. 37. Függ. 13. folyt. 41. Háziállat. 43. Viszálya. 45. Földet túr. 46. Állam iránti kötelezett­ség. 48. A fogolyra vigyáz. 49. Szikla. Függőleges: 1. Vásárolok. 2. Égést szüntet. 3. Lát mássalhangzói. 4. Nóta. 5. ó. G. 6. Gyom. 7. Unalmassá vált. 8. Ismeretlen, idegen. 12. Hajts! 13. Vízsz. 26. folyt. 14. Régiesen adott. 16. Z-vel ülőke. 17. Gyilkolja. 21. Bátortalan. 22. Pirult ikerszava. 24. G. V. 25. Enne fe­le. 27. ötéves tervünk erősen fejlesztet­te. 28. Számnév. 31. Vízsz. 37. folyt. 32. Tanú betűi keverve. 34. Arra ellentéte. 36. Azt. 38. A tón betűi keverve. 39. Az hálót szövő rovar. 40. A világ is ilyen. 42. I. S. A. 44. Izom. 47. Vissza: aján­dékoz. Beküldendők; vízszintes 1, 7, 15. 26. függőleges 13, vízszintes 37, függőleges 31. Beküldés határideje: 1956. január 5. A múlt heti keresztrejtvényünk helyes megfejtése: Karácsony a béke ősi ün­nepe. Az ajándék. A múlt heti keresztrejtvényünk meg­fejtéséért könyvjutalmat nyertek: Ifj. Oros Sándor Kaposvár, Szabó Katalin Kaposvár, Hergqrt Matild Kaposvár. Szorgalmas rejtvénymegfejtésért meg­dicsérjük Ősz Ágnes Somogy aszalói, Tö- röcsik István kaposvári. Burcsa József kaposvári pajtásokat. Madárszimfóni® Tökéletes másolás A Renault művek Vercors francia ha- egyik zenéért» munka- ladó író, grafikus mű- sa, Georges Albouz© vész újfajta eljárásit magnetofon .«segítségé- fedezett fel, amelynek vei felvételt készített lsegitségével teljesen az erdő madarainak h)ű másolatok százait éjszakai énekéről. Al- lehet készíteni bár- toouze, aki a zenének mely festményről. Pi- és a madaraknak egy- casso és más neves aránt jeles J ismerője, festőik képtelenek vol- vaíósógos szimfóniát t-afc eredeti műveiket állított össze e saját- megkülönböztetni Ver­ságas mádon. cors másolataitól. Napenergiaüzem Turkméniában Nemrégiben az Egye­sült Államokban a foglalkozó tudományos konferenciát tartottak. Tbilisz és -Taskend vi­dékén már több éve napenergiával működő vízmelegítők vannak üzemiben. Turkméniá- bam egy napenergia­üzem működik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom