Somogyi Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-29 / 25. szám

Vasárnap, 1956. január 29. SOMOGYI NÉPLAP 5 •-KS Hazádnak rendületlenül A Hazafias Népfront albumkiadványa Szabó Pál írja a könyv előszavá­ban hogy a kötet feladata: »... régi nagyja inkát» tetteiket, életükéit, mindörökre bevésni a mai nemzedék tudatába úgy, amilyenek azok való­jában voltak«. Ezzel az eev mondat­tal, ezzel az idézettel lebet talán legjobban meghatározni a könyv célját, feladatéi, A kötet címe Vörösmarty hitval­lását idézi és ezt a hitvallást, a ha­za szeretetét árasztja magából a könyv minden sora, minden képe. aA magyar nép aranykönyve' Ezt az alcímet' adták az albumnak; a Hazafias Népfront és a Művelt Nép Könyvkiadó közös kiadványá­nak. Népünk aranykönyve. Igen, ez a. legtalálóbb, ez a legjobban illő a kötethez, hiszen népünk ezereszten­dős történelmének kiemelkedő egyé­niségeiről, nagy tömegmozga^mak-f TÓI, történelmünk nagy eseményei­ről beszél a könyv, ezekről ad szí­nes, eleven képet az olvasónak. Születtek már hasonló, a magyar nép történelmével foglalkozó képes albumok a múltban is, de azzal a •céllal, hogy a tőkés rend történet- írása uraik óba .iának és céljainak megfele'ően alakítsa, fc/rmálja a történelmi eseményeket. Egy évti­zeddel a felszabadulás után meg­született végre az első olyan törté­ne1 mi album, amely helyes történe­lemszemlélettel ismereteket közöl, tanít, szórakoztat s egyben a nem­zeti érzés, a hazafiság és a prole- tánnemzetköziség érzését ülteti az olvasó sz’’vébe A haza történe1 mé­nek ismeretére, a drága hazá szere- tetére tanít a szépkiállítású album, amely ellentétben a felszabadulás előtti album-kiadványokkal,, felele­veníti múltunk történelmi hagyo­mányait. a múlt történelemtanításá­nak ferdítései helyett megmutatja népünk igaz történelmét. Bizonyos, a kötet eléri azt a célt, hogy nagyiainkat mindörökre be­vésse a mai nemzedék tudatába. Békés István, a könyv író fa helyes, egységes nézőpontból eleveníti fel az olvasó előtt a honszerző Árpád, az államszervező István korát ép­pen úgy, mint a parasztfelkeléseiket^ a magyar jakobinusok küzdelmét, a 48-as forradalmat, a Tanácsköztár­saság dicső napjait és a felszabadít­ásért vívott harcot. A nemzeti büszkeség érzését kelti a könyv az olvasóban sorról solrra, amikor nagyjainkról olvasunk, amikor a po­litikai történelem mellett az iroda­lomtörténet is kirajzolódik előttünk, és magunk előtt látjuk a tudomány, a művészet magyar úttörőinek ered­ményes munkásságát, értékeit is. (Nem a történelemkönyvek száraz adataival, megállapításaival, ese- ményfelsondlásckkal — hanem rend­kívül közvetlen, vonzó nyelven, az. élet forróságait, az emberi tevé­kenység mozgalmasságát megmutató irodalmi életrajzokon át mutatja meg a múltat, kalauzol bennünket a kötet írója ezer esztendőn át. Sók olyan esemény, sok olyan személy van a könyvben, amit és akit min­denki ismer, de .találkozunk olyan [személyekkel, eseményekkel is, amelyet a múlt történetír,ása leta­gadott, elsikkasztott népünk elöl. Tanús,ágot .tesznek a néptömegek harcosai, nagy emberek, hősök, hogy jelezzék múltunk határköveit. De a történelmi pillanatok szülte nagy emberek mögött ott él, mozog, for­rómig vagy épít a tömeg, a nép, a ■történelem formálója. Közel félezer ember élete, jelleme, munkája, harca áil előttünk s rajtuk keresztül megismerjük a kort, a kor mozgalmait, a nép tö­rekvéseit. Azt vizsgálja minden írás, minden életrajz, s arról ad számot, hogy nemzeti nagyság ad,nn hogyan adtak példát a hazához való hűség­ből, hogyan vitték előre a ha'adás, a kultúra ügyét Istvántól kezdve megtaláljuk királyainkat. Nem hi­ányzik Károly Róbert és Mátyás király sem. Mellettük óit van Ki­nizsi, Kemény Simon, Dobó István, Guyon Richard is. A kötet azonban így korántsem lenne teljes. Kilép elénk az album lapjairól Dózsa György, Bottyán János; Petőfi, Kos­suth, Táncsics mellett ott találjuk Bányai Júliát, a szabadságharc kis diáktüzéreit és Noszlopi Gáspárt. A könyv írója szerencsésem kiválaszt­va a. legjeF emzőbbe.t s a legfonto­sabbat történelmünkből — megmu­tatja azt a folytonosságot és össze­függéseket is, amely Dózsa György kaszás párasZtfelkelőitől 1848 har­caihoz, innét 1919-hez, a kommur nista mártírok harcához és népünk felszabadulásához vezetnek. írók, festők, zenészók, színészek, tudósok sorakoznak fel a könyv na­pozói előtt, ismert és ismeret’ en ne­vek és arcok, életek és emberek. Régen elfelejtett nagy emberek kel­tek fel ebben a könyvben, akikről sokan talán most hallanak először. A könyv írója nem kis feladatot vállait magára a kötet írásával. Ar­ra kellett vállalkoznia, hogy félezer irodalmi portréval a jövendőre szó­ló tanulságunkat e nagy emberek gondolatain, tettein keresztül meg­mutassa, s hogy méltó és igaz ké­pet adhasson népünk ezeresztendős 'történelméről Békés Istvánnak si­került megoldania ezt a nagy, szinte lehetetlennek! tűnő feladatot. A »Hazádnak rendületlenül« olyan hé­zagpótló mű, amely keld, hogy ott légyen, minden iskolában, minden kultúrotthonban, minden könyvtár­ban, minden kis faluban, hogy gaz­dag mondanivalójával hazaszeretet­re tanítson, igaz nemzetköziségre neveljen s hirdesse büszkén népünk terténaknének nagy eseményeit, né­pünk erejét, tehetségét. »E? a könyv a Hazafias Népfront gondozásában jelenik meg — írja Szabó Pál a kö­tet. előszavában. Megpróbálja meg­mutatná azt is a magyar dolgozók­nak, hogy a felszabadulásunknak, s a felszabadulás utáni időknek, te­hát úi országunk és társadalmunk építésének is megvannak a magyar dolgozó milliók szívébe (kívánkozó hősei. De ezek az emberek életüket szemünk . láttán, tetteikkel írják. Köztünk vannak, szeretjük őket, a későbbem idők krónikása,ira tarto­zik a róluk va’ó megemlékezés; amikor majd tetteiket legendává formálják az idők. Fogadjuk tehát ezen könyvet szeretettel úgy, ahogy van. S mondjunk köszönetét érle írónak^ kiadónak és művészeknek, hogy mára valóban büszkeségeink lehetnek,« ALAKÓCSAIAK Kissé elkésett sorok lenvének "zek, ha a lakócsaiak ünnepéről, az évfor­dulóról adnának számot, hiszen már egy hónapba is elmúlt, hogy a nagy­hírű lakácsai délszáv népi együttes megalakulásának ötödik évfordulóját ünnepelte, öt esztendő nem kis idő, volt mire visszaemlékezni az évfor­dulón. Sikerekben gazdag utazásokra, forróhangulatú, tapsorkános estékre. Ahogy az ilyen évfordulókon már szokás fel is elevenítették az emlé­keket, bár nap mint nap emlékezteti őket az ÖT ESZTENDŐ eseményeire a kultúrotthon helyisé­geiben elhelyezett fényképek sora, a számos elismerő, dicsérő oklevél, v kultúrversenyek első vagy második díjai, piros kis emlékzászlók. Mind­egyikhez egy-egy emlék, egy-egy si­keres fellépés élménye fűződik. Persze, aztán könnyű dolga lenne annak, aki a lakácsai kultúrotthon és a népi együttes történetét meg akarná írni. Még csak az emberek­kel sem kéne beszélnie, tájékoztat­nál^ a falakon a fényképek, alattuk a feliratok a Vas megyei kőrútról, a kaposvári szereplésekről, különböző kultúrversenyékről, az együttes öt­esztendős múltjának minden esemé­nyéről. Ha az érdeklődő kezébe ve­szi a kultúrotthon naplóját, amely egyben a népi együttes naplóm, öt­esztendős történelmének krónikája is — előtte áll lakácsa népének egész kulturális élete. Számok, adatok, s az adatok mögött ott van, hogy a la­kácsai nép milyen nagy-nagy ra­gaszkodással és rajongással szereti, ávolm hagyományait mennyire ott- honá'’'á vált a lakácsotoknak a kul­túrotthon, a könyvtár, a szakkör, szívügyükké a népi együttes, a szín­játszás. Ez a lényege öt esztendő történetének s ezért, ünnepelték olyan szeretettel az együttes születésnapját s vele eav'dőben voltaképpen a köz­ség kvHúréletének gazdagságát is. Az évforduló, az ünneplés után azonban ismét a munka következett. Estéről estére most ismét hangos a kultúr otthon. Igaz, mindig akad ven­dévé a iátékteremnek — a ping­pong asztalnak, s nemcsak a fiata­lok, de az idősebbek is lassan in­kább a kultúrotthonban ülnek le be­szélgetni, mint a földművesszövetke- -e*i kocsmában. A harminctagú dél­szláv együttes most minden este pró­bál, a kulturális seregszemlére ké­szülnek lelkesen az énekkar, a zene­kar és a színjátszócsoport tagjai is. 1 tánc- és énekszakkör ezúttal is délszláv dalokkal, horvát táncjáték- 'al készül a versenyre. Gugán József pedagógus estéről estére próbára hív- a a 30 tagú együttest. A dal kihal- latszvk az utcára és becsalogatja az ’rrajárókat, akik aztán érdeklődve figyelik, vajon mivel készül egvütte- 'ük, sikerük lesz-e a versenyen? És száll a dal... Csi já je ona devojlca, Stá ráno ráni povadu, Ono je mojá devojka, Stá ráno rani povadu. A HELYI NÉPKULTŰRA legszebb hajtásait gyűjtik színes cso­portba műsorukkal. A tánccsoport pattogó ütemű kólót jár s a megyé­ben egyedülálló öttagú tamburazene- ,rar is lelkesen készülődik a verseny­re. Most már nem félnek attól a la­kócsaiak, hogy nem lesz tambura- zenészben »utánpótlásuk«. A knültúr- otthonban szakköri foglalkozáson ta­nítják a tamburán való játszásra a 'óhallású fiatalokat. Esténként a 'mit úr házban lázas próbák, készülő­dések folynak. Amikor aztán a próbák szünetel­jek, akkor sem üres a kultúrház. A Szabad Föld téli esték előadásainak meghallgatására gyülekezik a falu népe. Lakácsa igaz, arról híres, hogy nincs olyan rendezvény, hogy zsúfn- 1ősig meg ne teljék a kultúrotthon. A kultúrotthonban gyűlnek össze a nemrég létrehozott mezőgazdasági szakkör iránt érdeklődők is, különö­sen a termelőszövetkezeti tagok. Min­den csütörtökön úiabb és úiabb té­máról tartanak előadást a kultúrház- ban. Két héttel ezelőtt igen sokan hallgatták meg a barcsi járási ügyész előadását a társadalmi tulaidon vé­delméről. A lakócsaiak tanulni akar­nak, minden érdekli őket. S bizony, ezt a nagy-nagy szomjúságot a tudás, a kultúra iránt, néha nehéz kielégí­teni. Itt van például a könyvtár ügye. Van ugyan könyvtára a kultúrott- honnak, csak a szépirodalmi könyv kevés. Az a pár darab Móricz és Mikszáth könyvet, ami van, egymás kezéből veszik ki az olvasók. De kü­lönösen ezektől az íróktól még töb­bet szeretnének olvasni a lakócsaiak. A.z illetékesek segíthetnének ezen, megérdemelnék a könyvtár kibővíté­sét. Talán nincs is olyan ember a falu­ban, aki nem tekinti második ottho­nának a kwUúrházat. A község párt- Htkára, Fucskár Károly elvtárs nem,- jsak segíti a <kultúrotthon munkáját, de maga is tagja a népi együttesnek. Most ismét nagy tervet forgatnak terükben a lakócsaiak: az egyik kőr­útjuk alkalmával valamelyik kultúr- házban TÁJMÚZEUMOT láttak. Nosza, elhatározták, hogy ők is létesítenek ilyet. Anyag bőven van, máris gyűjtögetik a lakácsai népművészek legszebb alkotásait, a délszláv népművészet legsajátosabb kincseit, a hímzéseket, a gyönyörű fejdíszeket. De helyet kap majd a tájmúzeumban a népi együttes múlt­únak minden emléke, a község egész története. Különösen nagy nonddal készítik el a falu felszaba­dulás utáni fejlődésének anyagát, a villamosításról, a kultúrházról, a bekötőidről. El se fér talán a mú­zeumnak szánt helyiségben minden, ami a lakócsaiak megváltozott életét dokumentálja. Jóleső érzés számotadni a kis dél­szláv falu kultúrát-szerető, tanulni, művelődni kívánó népének ilyen gazdagodásáról, s még nagyobb öröm látni, hogy Lakácsán milyen szere­tettel ápolják, óvják a nép igazi kultúráját. — nt — Bz olvasómozgalom megújhodása Somogybán ÍROK, GONDOLKODÓ könyvtár­nyi könyvet írtak össze a könyv sze- •epéről, társadalomra ható jelentő­ségéről, s hogy mindjárt a legelején a dölog lényegéire tapintsák, itt So­mogybán is, akárcsak másutt, év­századok óta nehéz küzdelem 'folyt a falvakban, városokban azért, hogy elterjedjen a nyomtatott ‘betű, s felrázza az embert a tespedésből. Persze régen csupán egynémely ha- ado író vagy tudós magánügye vodit ez. Ma már közügynek számít a könyvolvasás, milliókat költenek élesztősére, hogy az emberi kultúra írtékeiit megismerjék a legelhagyia- toittaibb tanyákon is. A Dolgozó Ifjú­ság, Szövetsége most szervezett ke­retek 'közt indítja el az újfajta ol­vasómozgalmait, amelynek mévadójá- í! a munkásosztály nagy költőjét, József Attilát választották, aki a iö.gozó népből merítette az erőt ah­hoz, hogy a légim űvészi,bb eszközök­kel 'kifejezhesse a magyar munkás­osztály érzés- és gondolatvilágát. Egyetlen programja volt csak; úgy kifejezni a szépet, hogy igaz is le­gyen s az egyszerű emberek mdlCdói- nak ügyében .perbeszállnd a hatalom­mal. Szocialisták c. versében elvé­hez híven jelöli meg mondanivaló­énak lényegét: »Vers, eredj, légy sztály,harcos! a tömeggel együtt majd felszállsz!... « Azért is feladata az olvasómozga­lomnak, hogy a javasolt könyvek mellett fiataljaink behatóbban tan/ul- nánvozzák József Attila verseit, meg­ismerjék egész életművét és életé­nek ismeretében megértsék, hogy a műveltség és irodalom célja nem ön­magáiban rejlik —, hanem népünk gészének az ügyét szolgálja. Nem én mondom csak, a somogy- puisztad tanító Bethlen Miklós »ön- á!etírás«-ából juttatja eszembe, mi­ként nyilatkozott ez a haladó tudós- .mber már a XVII. század elejéin a könyv, az olvasás jelentőségéről: -Tanuljátok szeretni a könyvoiva- ,ást, óh ifjúság, ha vagy az iskolá- •ól elvett valami gonosz idő, amint ingemet, vagy ha rendesen is hagy­játok el az iskolát, az olvasás által s tartsátok meg azt, amit tanulta- ok. Sőt, az idővel érett elmével való olvasás, nem is hiszitek, mily tudós­sá teszen benneteket, fáradság .. néd- xül gyönyörűségesen«. ERDÉLYTŐL BARANYÁIG s itt Somogybán is szekéren, gyalogszer- él jártak a nyomtatott és eleven szó hirdetői, hogy szótviigyék a ha­ladó eszmét, ment már akkor tud­ták. a népi közmondás igazságát, bogy »Nem a hosszú élettől, hanem a sok olvasástól érik az ész«. Annyi dicső példát őriz az emlé^ vezet e megye hallhatatlan fiairól; merre jártak, minő lelkesedéssel ta- ütottak, írtak a földhözragadt, al­áásni se tudó somogyi parasztok kö­rött. Lépten-nyomorn felvillan agyam­ban egy-egy név, mely századok múltán is jelzi a próbálkozások, kí- érletezések korát. — Ml más volt, ha nem eleven cl- vasómozgalom már a XVI. század elején itt nálunk, Drávasztára köz- égben a magyarul leírt és felolva­sott szó, amikor Sztárai Mihály lá­zit,ó verseit olvasták kézrői-fcézre ad­va ükapáink a tollfosztó estéken — magyarázza egy maroknyi Dísz-fia­talnak itt ez az alig húszesztendős gyerekember, amint éppen arra ser­kenti őket, hogy írják alá a beneve­zési ívet, vegyenek részt az olvasó- mozgalcmbaih. Csurgón egy lányko- rzorú közepén Tinódi, hősöket di­csőítő énekét mondja valaki olyan áhítattal, mint talán 1543-ban maga a lantos mondta s két és fél évszá­zaddal később Csokonai a »Karmyó- ",é«-t és a »Cultura«-t s a hedre- helyi farsangolók előtt a »Dorpttyá«-t olvasta fel. .— A MŰVELTSÉG ÜTTÖRÖI mi magunk vagyunk, s annyi csak az egész, hogy napjában elolvasunk raigy harminc topot a könyvből' — veti rám szépséges mandula szemét Horváth Sándorné 17 esztendős OTunbásasszony a' samotgyszöbi vas­útállomáson, amint arról beszélge­tünk, miként jutott odáig ilyen fia­talon; hogy ikótízben is megkapta a kiváló dolgozó jelvényt? Miért, végső soron ez a két dolog: zz olvasás és a munka annyira ösz- szeíügg egymással; szinte elválaszt­hatatlanok. Hasonló jelenségre lel­tem a Kaposvári Vas- és Fémipari Kombinátban dolgozó DISZ-fiatalok körében is. amikor készítményei­ket: a szőlőpréselőt meg a pesti mintavásáncin sikert járatott répavágó '’épüket mutogatták' érthető büszke­séggel. A véletlenül elejtett félmon­datokból megtudtam, hogy 1 Csönige Tózsef géplakatos hetvenkét kötetes könyvtárat 'gyűjtött olvasmányaiból s az olvasomozgalombain kijelölt könyveket mind ismeri A böhönyei könyvtároslány még csak hat olyan fiatalról beszélt ki- r«it szégyenkezve előttem, aíki vál­lalkozott a József Attila-jelvány megszerzésére. De a féléink, hassan róppanó szavak mögül már sejteni ehetett, hogy esztendőre megsokszo­rozódik ez a szám, s utolérik a ga- dányiakat, ahol minden szervezési előkészület nélkül máris tizenhatan bátorkodtak fel a benevezésre, hogy megszerezzek a bronz meg az ezüst jelvényt. BERZSENYI DÁNIEL, a nikiai remete, meg Virág Benedek, Pálóczi Horváth Ádám Nagybajomban de­hogy gondolhattak arra, hogy a so­mogyi paraszfiatalok lépnek ’helyük­be a műveltség terjesztőiként. Vagy Ady Endre, aki 1909 novemiöérében negyven ember előtt olvasta fel Ka- oosvárott forradalmi verseit, s Mó­ricz Zsógmond tizenkilenc tavaszán, midőn a legelső kaposvári termelő­szövetkezetiben 'beszélt a parasztok­kal, vajon gondolhatták-e, hogy az »új nép, másfajta raj« miként veszi birtokába jogos tulajdonát a szellemi élet területén is? Karádon, ahol 1881-ben Gárdonyii Géza tanított, s az itt szerzett tapasztalatokból írta a »Lámpás« című regényét, vajon hihette-e akkor, hogy Molnár Sán­dor tanító — ki tudja, hányadik utóda —• 1956-ban félszáznyi pa­raszt fiatal előtt már irodalomtörté­neti előadást tart. Persze az így összegyűjtött élmé­nyek sokhelyütt az ember szívére nehezednek, összekeverednek és zsonganak az agyban s nehéz eldön­teni, mit ás kezdjen velük az író, hi­szen hetek, hónapok kellenének ah­hoz, hogy elmélyedjünk egy-egy lát- szateredmóny, vagy valódi eredmény fölött. Itt kéne élni hónapokig, hogy .meglásson mindent az ember, beha­toljon a lélek legmélyére s kikutas­sa a tényleges eredményeket. Mert persze, hogy a jó, értékes eredmé­nyek mellett nem lehet véka alá '.ejteni a hiányosságokat sem. A leg­több helyen csak szállingóznak a fiatalok az olvasásra jelentkezők közt, mint az idei januáriban a hó. .Azok a fiatalok, afc'k eddig mégnem olvastak, messze «'kerülik ezt a moz­galmat, s itt a helyi DlSZ-saerve- zeték sem adnák kellő segítséget ne­kik. Nem értetik meg velük, hogy az ember mindig saját magának tanul. Éppen a tizennégy éven felüli mun­kás- és parasztfiatalok közt kevés, ■nagyon is kevés az olvasó. Pedig mi azt szokták mondani ál­talánosain és valamelyest igaz is ez a mondás, hogy a próbálkozások és nagyon sokszor sikertelen .kísérlete­zések után végre elérkeztünk oda, hogy tömegesen megkezdték a könyvolvasást a falvakban azok az embereik, akik még nem is régen a bibliát is csak vasárnap vették ke­zükbe. Valóban nagyon sokan olvas­nak már. de> mindez még kevés. A TÉNYEK egész sorát idézhet­ném ióultunáiiis forradalmunk termé­kenyítő hatáséról. S most nemcsak aura gondolok, hegy Somogy megyé­ben maid mindem faluban van már valamiféle könyvtár s a megye könyvtárainak derékhada a papiros­dicséreteknél is többet érdemlő erő­vel, odaadással és ami nem utolsó dolog, nagyon is komoly hozzáértés­sel segített aibban, hogy valóiban ol­vasó néppé váljon a somogyi paraszt és munkás. Az jut eszembe legelső- soirban, amit a falvak és puszták, üzemek fiataljainak arcáról olvas­hattam le a beszélgetések során, hogy Itt-ott már biztatás nélkül, öntevé­kenyen is cselekszenek, hogy az ol­vasás útján megszerezzék a nekik szükséges műveltséget. De nemcsak az arcokról, a könyvtárak statiszti­kájából is ki lehet olvasni a fejlő­dés jeleit. Mert az is a fejlődéshez tartozik, hogy klasszikus íróink mel­lett a mai magyar .irodalom alkotá­sait is már .nagyszámiban olvassák. Csak egyetlen könyvtárban 574 ol­vasó vitte haza olvasásra Szabó Pál műveit a múlt esztendőben, Veres Péter könyveit 342 ember olvasta el, Illés Béla regényeit 242-en, Tamási Áron új könyveit a nyár közepe óta decemberig 204-en, Hegedűs Gézáét 406-an s Tersánszky Józsi Jenő mun­káit pedig 619-en olvasták. Hogy csak néhány száraz adatot említsek a statisztikából, amely mindig tü­körképe egy könyvtár olvasottságá­nak. A verseket nem nagyon olvas­sák az emberek, mégis a kaposvári könyvtárban erről is kaptam valami tájékozódást, s már az is javulás, hogy Takáts Gyula verseit is ol­vassák s nem is kevesen. A TlZ ESZTENDŐ ALATT igaz máris sokat pótoltunk a múlt mu­lasztásaiból, de még előrébb lépünk, ha a DISZ-fiatalok itt Somogybán is magukévá teszik a József Attila-ol- vasómcragialom célját. Hiszen mindez még nem teljes eredmény, rengeteg a tennivaló a lélek megmunkálásá­hoz, félúton vagyunk még, csak az első lépést tettük meg afelé, hogy “zt a műveltség megszerzésére tö- -ekvő mozgalmat valamennyi DISZ- fiatal a saját ügyének tekintse. Mátyás Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom