Somogyi Néplap, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)
1955-12-25 / 303. szám
IVILAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap Boldog- és békesgéges karácsonyt kíván a Somogyi Néplap szerkesztősége és kiadóhivatala A MAGYAR DOLGOZOK PARTJA SOMOGYMEGY El BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XII. évfolyam, 303. szám. AHA 50 é'lLXiEK Vasárnap, 1955. december 25. Mosolygó gyermekszemek, az ajándékozásnak a gyermeknél is jobban örülő felnőttek, a karácsonyfa csillogó díszeivel, a gyertyás, csillagszórós este, a munkás hétköznapok utáni pihentető ünnep — ez lenne az évről-évre megünnepelt karácsony? Nem, hiszen ha csak ennyi lenne, talán már nagyon unottá, elcsépeltté vált volna. Több ennél, s azért több, mert karácsony ünnepének nemcsak a hagyományos ajándékozásban, a karácsonyfaállításban megnyilvánuló külsőségei vannak. Régebben is úgy mondották és írták, hogy ez az ünnep a békesség, a szeretetnek, az emberek egyetértésének ünnepe. Így nevezték békességes karácsonynak akkor is ezt a napot, amikor haláltszóró gépek süvöltöttek át a sötét decemberi égen. A pincék sötétjében reszkető emberek, síró gyermekek, anyák nem a karácsonyfák gyertyáinak fényében, a csillagszórók sziporkázásában gyönyörködtek, hanem rettenve nézték a bombák villanását, a nyomjelző lövedékek fényútját, féltve az életet, az otthont, a légnyomástól, a szilánkoktól kitört ablakú szobát, ahol nem gyulladt ezen az estén karácsonyi gyertya, nem volt terített karácsonyesti asztal. A békesség, a szeretet ünnepén halálmezőre masírozó ezrek feledtek ünnepet, s minden karácsonyi prédikációt a békességről, a szeretetről. Békességet, szeretetet hirdette k azon az ünnepen is, amikor a süppedt, nedves cselédviskók sötét szobáiban, a tbc, a nyomor otthonaiban nem karácsonyfára, de lámpásra nem jutott. A földesúr kastélyában kivilágos virradatig gazdag terítékű asztalok mellett mennyezetig érő rakott csillogó fenyő alatt a békesség és szeretet napját ünnepelték, s e hirdetett felebaráti szeretet jegyében juttattak néhány szem cukorot a cselédviskók mezítlábas gyermekeinek is. Békességre, felebaráti szeretetve intették a csukott kapujú gyárak körül őgyelgő munkást is, aki munkát akart, hogy karácsonya, asszonyának cipője, mindnyájuknak legalább kenyere legyen a szeretet ünnepén. Bármilyen régi, években nagymúltú ünnep a karácsony, mi mégis hamar és könnyen számolhatjuk meg az éveket, amióta valóban boldog, békés karácsonyt ünnepelhetünk. Karácsony eszméje, karácsony igazsága: a béke. Nem is olyan nagy az idő, amióta azt mondhatjuk, hogy bennünk a karácsony és a béke fogalma eggyéforrott, elválaszthatatlanul egybeolvadt. S ha nem is mondjuk, mégis érezzük, hogy ez a karácsonyfás, hagyományos ünnep a béke ünnepe, s hogy napjainkban érezhetjük leginkább karácsony eszméjének beteljesülését, most érezhetjük igazán, mit jelent boldogan és békében karácsonyt ünnepelni. Boldogan és békésen... Boldogan, mert a múlt kisemmizettjei, a nincstelen proletárok, a múlt uradalmi cselédei, földnélküli koldusai, egy egész, sokat szenvedett nép elindult és eljutott odáig, hogy szabad és emberi világban él s ezt a maga világát még jobbá, még gazdagabbá teheti és teszi minden napon, minden esztendőben. Nem, még nem teremtette, nem teremthette meg a kánaánt, vannak még nehézségek, de eljutott odáig, hogy a maga világát, a városban s a faluban is emberhez méltóvá, széppé tegye. S egyre tovább jut ezen az úton. Boldogan ünnepli népünk ezt a karácsonyt. Boldogan, mert termőbbé tette a földeket, s több kenyér, több hús jut az asztalra. Boldogan, mert egyre több ruhát, cipőt, s más árut adnak a gyárak. Mindez ott van amögött, hogy karácsony ünnepén mosolygósabbak a gyermekarcok, gazdagabban terített most. már a munkás és paraszt asztala, több az ajándék a karácsonyfa alatt, s nemcsak a karácsony, de a munkás hétköznapok is egyre szebbé, jobbá lesznek. Ezért boldog a mi karácsonyunk? Nem, nemcsak ezért, hanem azért is és elsősorban azért, mert békében ünnepelhetünk. Csak a béke az, amely lehetővé teszi, hogy karácsonyunkat és minden napunkat boldoggá tegyük. Még bensőségesebbé, még nagyobb örömünneppé teszi a karácsonyt az a tény, hogy a béke erői világszerte erősödnek. Ezen a karácsonyon magyarok, németek, kínaiak, négerek, európaiak és ázsiaiak, békeszerető emberek százmillióinak szemében ott. csillog a reménység, a bizakodás, amelyet a béketábor erősödése öntött beléjük. A mi karácsonyunkat is az teszi még szebbé, hogy a béke megőrzésének az ügye jó kezekben van. Napjaink eseményei, hazánk és még több ország felvétele az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, azt is jelenti, hogy ezentúl hazánk is hallathatja szavát a világ népeinek parlamentjében, az ENSZ-ben, még jobban kifejezésre juttathatjuk békepolitikánkat. A béke eszméje nem ismert távolságot, országhatárokat. Kis falvaktól az óriás metropolisokig hívei vannak ennek az eszmének. S azoknak a száma nagyobb, akik nem akarják, hogy mégegyszer bombák füstje sötétíse el az eget, országrészeket, falvakat, városokat borítsanak lángba, aggokat, anyákat, csecsemőket gyilkoljanak, gyilkoltassanak le a háború áhítói, az atom- és hidrogénbombákkal fe- fenyegetőző gonosztevők. A háború bűn az emberiség ellen, s a népek, köztük a mi népünk is meg akarják akadályozni, s meg is akadályozzák, hogy ismét elkövessék a háború szörnyű bűnét a világ népei ellen. \ Karácsonyt ünnepelünk, boldog, békés karácsonyt. A béke ünnepének aktualitása ezévben különösen nagy frisseséggel, erővel érvényesül. Karácsony nem a múlttá, a jelené, azé a jelené, amely nekünk éppen azért szép, mert a béke fénye ragyogja be, mert a béke fényében tehetjük a jelennél is gazdagabbá holnapunkat, az elkövetkező karácsonyokat. Az teszi igazzá, beteljesedetté ezt a karácsonyt, hogy valóban a béke boldog ünnepévé vált, olyan ünneppé, amely megnyugtató, felemelő energiaforrás további munkánkban. Rajtunk áll, hogy e munka gyümölcsöző, eredményes legyen, s évről évre boldog, békés karácsonyt ünnepelhessünk. Hartman József és családja 11 hold földet visz az alakuló hajmési tsz-be A múlt héten/ hírt adtunk arról, hogy Hajmás községben 10 családdal megalakult a tsz-előkészítő 'bizottság. Az előkészítő bizottság tagjai a község vezetőivel karöltve azóta fáradhatatlan nópmevelőmunkót végeznek, hívják maguk közé a még kívülálló, becsületes dolgozó parasztokat. Pozsár János elvtárs, a községi tanács elnöke — aki az elsők között írta alá a belépési nyilatkozatot — és Vörös György, az előkészítő bizottság elnöke minden este felkeresik a gazdákat. Népne- velőmunkájuk már eddig is eredményes volt, Hartman József és a vele egy családban" élő anyósa, Tóth M. Séndorné aláírták a belépési nyilatkozatot. Hartman Józsefék 11 hold földet visznek be a közösbe. Sokan vámnak még a tanácstagok példamutatására. Kovács János, V. Cseh József, József István, Kisbank István, Kisherceg József még nem írták alá a belépési nyilatkozatot, pedig ő utánuk sokan az új útra lépnének. A tanácstagok példamutatása eddig még semmilyen munkában sem maradt el, mutassanak most is példát. A termelőszövetkezetben mindem dolgozó paraszt megtalálja boldogulását, tudják ezt a hajmási dolgozó parasztok is, miért várakoznak, lépjenek rá bátran a nagyüzemi gazdálkodás útjára, A várdaiak tiszta lappal vá rják az újesztendőt Szocializmust építő népi demokráciáinkhoz való hűség fokmérője a beadás és adó időbeni rendezése, így értelmezik ezt Várdia község dolgozó parasztjai is, amikor évről évre rendszeresen teljesítik, sőt túlteljesítik beszolgáltatási kötelezettségüket s befizetik adójukat. A várdaiak most "is időben rendezték államunk iránti kötelezettségüket. Még a cséplőgéptől 'bevitték a kenyérgabonát, most pedig feleslegüket adják el államunknak jó áron. Burgonyából 195, tengeriből 105,4 százalékra teljesítették beadási kötelezettségüket, szabad tengeri eladási tervüket 141 százalékra teljesítették, Tej-, tojás- és baxcmfibeadásiukat 104 százalékra, V'ágcmíjrha- és hízctteeritésibeszolgáltaitásukait pedig 4 százalékkal teljesítették túl. Hízottsertéssel jelenleg még három gazda tartozik, de a 28-i szállítás alkalmával ők is rendezik beadásukat. Sok olyan gazda van, mint Kordé Lajos 11 holdas és Sáfrány János 12 holdas, aki már 1956-os húsbeadási kötelezettségét is teljesítette. A várdaiakat dicséri az a tény is, hogy a községben egyetlen alkalommal sem kellőit zálogodra. Tiszta lappal, nyugodtan várják az új évet. _____I______________________________ A nagyatádi járás teljesítette negyedik negyedévi adótervét Fodor Gyula elvtárs, a Nagyatádi Járási Pénzügyi Osztály vezetője ■táviratiban jelentette szerkesztőségünknek, hegy járásuk negyedik negyedévi adóbevételi tervét 23-án, határidő előtt 160 százalékra teljesítette. A járás pénzügyi dolgozói, dolgozó parasztjai elismerést és köszönetét érdemelnek jó munkájukért, azért, hogy elsőrendű kötelességüknek tartották az állampolgári fegyelem 'betartását. Megyénk dolgozó parasztjai, pénzügyi dolgozói kövessék a nagyatádiak példáját, tiszta lappal, adósság nélkül kezdjék meg az új évet. Vállalták — túlteljesítették A Csurgót Faipari VátiMat dolgozói örömmel jelentették, hogy évi tervüket december 8-án teljesítették. Ezzel túlteljesítették a 20 budapesti üzem felhívására tett vállalásukat is, mert abban december 25-re vállalták az éves terv teljesítését. A második ötéves terv első évében 1956-ban gépiparunk termelése 11,9 százalékkal lesz magasabb az 1955. évinél. Ennyivel több gépet tudunk a következő évben adni a mezőgazdaságnak és üzemeinknek. Ipari fejlődésünk mind több és több villamosenergiát igényel. Villamosenergia termelésünk a következő évben tovább feilődik. 1956-ban 8,1 százalékkal több villamosenergiát biztosítunk iparunknak, mint 1955- ben. Megjött a Télapó a Ruhaüzembe is Pénteken este kicsi emberkék tipegtek a Textilművek kultúrottho- na felé. A Ruhaüzem „gyermekei“ ők. Eljöttek apuval, anyuval, sőt néhányon egyedül, hogy az üzem karácsonyi ünnepségén részvegyenek. Több mint 200 gyermek jött össze, legtöbbjén új ruha, új pulóver. Csöppnyi szőkefürtös kislány szaladgál le, föl a teremben. Fekete bársonyruhácskájában, szöszke fürtjeivel olyan, mint egy baba. Kétszer- háromszor izgatottan mamájához szalad: — mikor kezdik már. — Odébb kisfiú faggatja anyukát. Karácsonyfa is van? Kicsi vagy nagy? Cukor is van rajta? \ Dörömbölnek, valaki jön. Elcsendesül a zsibongás. Az ajtón hosszú szakállú Télapó lépdel be. Kacagás, újjongás kíséri lépteit. Itt ott egy- egy ijedt, síró hangocska is felhangzik. Amint a Télapó a terembe lépett, a színpadon szétnyílik a függöny kárpitja. A következő tetszésnyilvánítás, a hosszú, elnyújtott jujj, — már a hatalmas, csillogó karácsonyfának, a nagy, kicsi és pici babáknak, a kis repülőgépeknek, mesekönyveknek és egyéb csodás látnivalóknak szól. Már nem félnek a gyermekek, boldogok, nevetve válaszolnak a Télapó — aki „civilben“ a vasaló dolgozója — kényes kérdéseire. Hát az asztalnál, evés közben válogattok-e? Neeeml Hangzott kórusban a felelet. Jól viselkedtek otthon, az utcán, az iskolában? Igen! Gyors a válasz, hogy a Télapó a tétovázás mögött nehogy megsejtse, hogy a viselkedéssel néha néha itt ott még baj van. i A Télapó mindegyik gyermek kedves ismerőse, egyenként és név- szerint szólította őket. S ki bátran, ki félénken átvette a karácsonyi ajándékot. Az egész pici gyermekek kis ruhácskát, gumibabát, cukrot kaptak a Télapótól. Ahogy Növekedtek a gyermekek korban, úgy nőttek az ajándék-babák is. Az apróságok örömükben nem is gondoltak arra,- no meg gyermeki ésszel, hogy is érthetnék meg. hogy a sok szép ajándék fáradságba, több munkába került szüleiknek. Hisz a gyönyörű babákat az MNDSZ-asz- szonyok, az édesanyák készítették. Minden szülő szívesen dolgozott a karácsony ünnepe előtt azért, hogy gyermekének egy-egy boldog, örömteli órát szerezen. — Pintér Ilona — Szűcsék boldog karácsonya Együtt van a család. Körülülik az asztalt, amin a szépen feldíszített fenyőfa áll. A fa arótt különböző nagyságú csomagok kínálják magukat. Szűcs József, a családfő megbontja az egyik csomagot, s egy szép télikabátot ad át legkisebb lányának, a 13 éves Terikének, aki' örömében apja nyakába ugrik s hosszan megcsókolja. — Elég lesz már, te — mondja Szűcs bácsi nevetve — a többieknek is hadd adom oda, ami jár... Aztán a középső leánya, a Katica ugrik örömében apja nyakába, amint megkapja a kövér csomagból kihámozott télikabátot és ruhát. —• Megérdemlőd, kislányom, mart jól dolgoztál — mondja Szűcs bácsi és már a másik csomag után nyúl, amely Marikának, ,a szövőlány- nák tartogat valami fneglepeitiésffs. Marika: a Kaposvári Textilművekben dolgozik, élenjáró ■munkás Ö már a kelengyéjét gyűjti a havi 1000 forintos keresetéiből.. Mire az ajándékozás végére érnek, Szűcs néni leoltja a Villányt és megeyújtja a csillag- szórókat. A sötétben gyönyörűen szikrázik, tündöklik a 'csillagszórós karácsonyfa. Amikor ismét kigyúl a villanyfény, Tériké így fordul apjához: — Ugy-e, édesapám, mindig jó volna, ha karácsony lenne... Szűcs bácsi nem felei, gondolatba merül, s arca elborul. Felidézi a régi karácsonyokat, azok közül az 1943-asat. Akkor is így az asztalhoz ültek, csak akkor nem volt ajándék és a karácsonyfa is isokital .szeí- ■genyessibb volt. A díszítés akkor cérnára fűzött pattogatott kukorica és aszalt meggy volt, meg néhány szem szaloncukor. A fertály-pénzből nem futotta többre De még azt is megvonták! tőle, amiért otthagyta az urasági istállót és elszaladt a faluba tüzet oltani, segített megmenteni egy szegénypai ászt házát. .Nemhogy ruhára, de még csilrógszóió- ra sem jutott akk/ir. Ilyen szép karácsonyuk még soha nem volt, mint az idén. A csalód tagia a December 21 TSZ-nek. A 33 ezer torintnyi jövedelemiből bőven futja ajándékra, Szűcs bácsi axca feldierül, amint arra gondol, hogy Ka- posfüreden ma már sek családnak van ilyen iszép, gazdag karácsonya. — Na, édes gyermekeim, hót akkor igyunk is erre a szép ünnepre -— mond!ja Szűcs néni és a csalód minden tagjának tölt egy pohárral az aranyszínű borból, amely úgy csillog a pohárbari, akár a karácsonyfán a csillagszóró...
