Somogyi Néplap, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-13 / 267. szám

6 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1955. november 13. 'mjmiauii’jtisatmmtknaamst Ami mindennél előbbrevaló. JVfógor Lajos minduntalan az ■L“*- ablakra lesett. Nehezen várta, hogy a hajnal pírja áttörje a sűrű, szürke ködöt, s bevilágítson a szo­bába. Égett a vágytól, hogy kisétál­jon a szőlőhegyre. Csaknem öt hete, hogy nem járt ott. Azóta, hogy a te­hén megrúgta, fájós lábával nem mert nagyobb útnak nekivágni. Hiá­ba, lassan gyógyult... Pedig felesé­ge gondosan ápolta. Mógor néni éj­szaka sem volt rest fölkelni, hogy ólomecetes ruhát borítson férje lá­bára. Most már Mógor bácsi is be­látja: jó lett volna orvost hívni. De bezzeg, amikor felesége orvosért akart menni, mindig szigorúan le­térítette szándékáról. — Még mit nem... — szokta mon­dani feleségének — megértem a 61 évet, hogy nem pátyolgatott orvos... hát most...? Nem ■..! Majd rend­be jön a lábam, hisz nincs nagy ba­ja. Persze hiába próbálta eltitkolni felesége előtt a baj komolyságát, mégsem bírt hetekig lábára állni. Úgy magában azért igen bosszanko­dott, hogy nem dolgozhat. Mert hi­szen ő sohasem szerette a tétlensé­get. Most meg sok is a munka... A kapásterményeket gyorsan le kell ta­karítani a betagosított földről, mert őszi vetés jön utánuk ... Meg a tsz- ben is kellene segíteni, hogy ki ne késsen a mag a földből. Kenyér kell jövőre is, és ha már beállt a tsz-be, csak onnan várhat... IVfem várta meg a teljes virra- 1 ' datot az ágyban. Felöltözött, cigarettára gyújtott és fel-alá sétált a szobában. Erre az asszony is feléb­redt, s csodálkozva szólt férjének: — Hát te mért nem pihensz... nincs még reggel... vagy nem hagy a lábad ... ? — Úgy van — válaszolt tréfásan Mógör bácsi — nem hqgy a lábam pihenni. — De hát akkor mért nem szól­tál, hogy borítsam be? — kérdezte IV/íógor bácsi kiment az udvarra, ■L’-L s az időt kémlelgette. — Jó az idő, igazi szép őszi nap — gondolta, s a kapuhoz ment. Rá,könyökölt a kapufára, s az utca felső vége felé tekintett, ahonnan több fogat jött kocsival, vetőgéppel. — Hát ezek meg hova ilyen nagy ünnepen, no­vember 7-én? — csodálkozott magá­ban, amint felismerte az ő tsz-e, a Béke fogatait. — Csak nem vetni? Hisz Szenyérben meg szokták tarta­ni az ünnepeket. — Majd így mor­As új olvaséh százaiért az asszony és rosszallón ingatta fe- fondírozott: — De iszen ma valóban jét. A.ztán ledobta magáról a duny­hád, s öltözni akart. Mógor bácsi azonban nem. engedte ... Odalépett hozzá és a vállára téve kezét, moso­lyogva. mondta: — Nem azért nem hagy az ágyban a lábam, mert fáj, hanem meft már egyáltalán nem fáj, s most eddzem, hogy bírja majd a gyaloglást... A.z asszony megnyugodott, elalud­ni azonban már ő sem tudott. Magá­ra. ' vette ruháját, cipőbe lépett és kiment a konyhába. Bekapcsolta a. rádiót, s így az ünnepi ébresztő zene mellett vígabban fogott a tűzrakás­hoz. Kávét akart főzni, de amint ezt Mógor bácsi észrevette, határozott hangon odaszólt az asszonynak: — En ma húst akarok reggelizni, nem kávét, mert a hegyre megyek... Felesége megértette, miről van szó: a húsra jobban csúszik a hegy leve... Minden erőt o vetés gyors befejezésére! Most már szinte egyik napiról a másikra változik az időjárás, áltálá­ban sok jó időre már nem számít­hatunk Hiszen egyre jobban a tél felé haladunk. Ez is ösztönözze ar­ra megyénk dolgozó parasztságát, hogy az alkalmas idő minden per­cét a szántás-vetésre fordítsák, amíg csak nem teljesítjük a kenyérgabona vetéstervét. A járások, községek ve­zetői, a kommunisták — főleg a marcali, nagyatádi, barcsi és csurgói járásokban — tegyenek meg mindent a vetés gyors befejezéséért. A tegna­pi értékelés alapján a vetésterv tel­jesítésében a járások sorrendje a kö­vetkező: Járás: Százalék: Mezőgazdasági osztálj 1. fonyódi 101,2 Jani János 2. siófoki 89,7 Szabó László 3. kaposvári 77 Knézel Nándor 4. tahi 72,4 Deák János 5. csurgói 63,8 Pallag András 6. barcsi 61,4 Feigl József 7. marcali 56,1 Tóth Mihály 8. nagyatádi 53 Isaszegi József Kaposvár város 81,4 Arató János alkalmas az idő — vetés meg meg sok var. vissza. Holnap meg hátha esik... — Nem várta meg a foga­tokat. Bement a házba, s az asszony­hoz fordult: — Te, tudod, hogy ma is vet a tsz? — Tudom hát... — Akkor mért nem mondtad ne­kem? — Minek ... hisz úgy sem tudsz a fájós lábaddal abban a puha szán­tásban járni! — Mindegy ... megpróbálom ... tegyél kenyeret a tarisznyába. Mógor néni nem ellenkezett, tud­ta: úgy sem lehet eltántorítani fér­jét elhatározásától. Tl/fár hanyatlóban volt a nap, de Mógor bácsi még mindig a szántást taposta. Kimérten lépke­dett és szórta a kenyérmagot. Ahol nem járta meg a gép, mert túl ned­ves volt a talaj, ott kézzel kellett vet­ni. Mógor bácsi titokban örült is en­nek, mert ő még mindig a kézi vetés híve ... Így szokta meg évtizedek óta. Most is nagy szakértelemmel, ■szórta a magot. De nem volt rest fi­gyelmeztetni fiatal társait sem: — Jobban vegyétek tele a marko­tokat maggal... nagyobbakat ké­ny árit sat ok ra kezetekkel, amikor a magot szórjátok ... Társai hallgattak az oktató szóra. Hanem azért, amikor a dűlő végén az utolsó marok magot elszórta, csak le kellett ülnie. Nagyon hasogatta c lábát a fájás ... Homlokán öreg ve­rejték gyöngyözött. A többiek elismeréssel mondták neki: — Hát nem gondoltuk magáról. Mógor bácsi, hogy így betegen 6 hol­don elveti a magot egy nap alatt. Nagyon elfáradt? — Semmi az egész.,. majd az éj­jel kipihenem magam — szerényke­dett Mógor Lajos és a vetőruha sar­kával törölgette homlokát. Majd jól- esően végignézett a hatalmas bar- nálló táblán, s aztán társaihoz for­dulva mintegy figyelmeztetőül meg­jegyezte: — Mindennél előbbrevaló a ke­nyér ... SZŰCS FERENC At. elmúlt hetekben indulit el So­mogybán a Megyei Párt-VB határo­zatéra a Somogyi Néplap nagyará­nyú fejlesztése, új olvasók százainak szervezése. E pár hót tapasztalatai azt igazol­ják, hogy ahol a pártszervezeteknek, a postásaknak szívügye a sajtóter- jeszíés, ott az eredmények sem ma­radinak el. Mimiden pártszervezet szá­mára követésre méltó munkát vég­zett a szóládi pártszervezet, amely a népnevelőket és tanácstagokát mozgósította a sajtóterjeszfésre. Pár naip alatt 30 családhoz juttatták el az újságot: a. Szabad: Népet, Somo­gyi Néplapot és Szabad Földet. Telekiben Kugler Mária DISZ-tag, sajtófelelős egymaga 26 új olvasót szervezetit. Kimagasló eredményéért ezúton is köszönetét mondunk. Ka­posvárott október folyamán a város üzemeiben a pártszervezetek, sajtó­felelősök 220 dolgozóhoz juttatták el a pártsajtót. A Cukorgyárban 50, a Vaskombimátnál Nagy András sajtó­felelős 20, a 23-as Autóközlekedési Vállalatnál Szábó Andrásné elvtárs­nő 34 új olvasót szervezett. De nemcsak pártszervezeteink, ha­nem postásaink is — többségükben — eredményesen dolgoznak. Len­gyeltótiban Bach Ferenc kézbesítő 14, Császár Lajos 8 előfizetőt szerzett lapunknak. »A siófoki brigád a n,e_ gyedik negyedévben 150-ről 200-ra növeli a megyei lapot« — ezt olvas­hattuk a versenyhez való csatlako­zásukban, Ehhez már csak 10 pél­dány hiányzik. De nemesek a siófokiak, hanem a csurgói, barcsi, -nagyatádi, marcali és még sorolhatnánk tovább azoknak a postás dolgozóknak a nevét, akik eredményes terjesztői a Megyei Párt- bizottság lapjának. Legújabban So- mogyzsitfáról érkezett csatlakozás, melyben 20 új olvasó szervezését vállalták a postás elvtársak. Eddigi eredményeinket vizsgálva azonban azt kell mondanunk, hogy munkánknak még csak a kezdetén vagyunk. Járási pártbizottságaink, községi pártszervezeteink igen keve­set tették a Megyei Pártbizottság ha­tározatának megvalósításáért, az ol­vasótábor növeléséért. A marcali já­rásban mindössze két községben, Marcaliban és Böhönyén hívták egy­be a pánt-, gazdasági és tömegszer­vezeti vezetőket a sajtóterjesztés megtárgyalására és az agitáció elin­dítására, azonban ennek is igen- gyenge eredménye született. Az a tapasztalat a marcali járás­ban, de másutt is. hogy a párt- és gazdasági vezető, elvtársak részéről hiányzik a kommunista példamuta­tás. Semegyszentpállon nem olvassa a Megyei Pártbizottság lapját az alapszervi párttitkár eivtárs, a ta­nácselnök és titkár elvtárs, a tsz-el- nök és tsz-párttitkár sem. Nem cso­da tehát, hogy egyetlen egy tse-itag— mák, egy tanácstagnak jár csak a Somogyi Néplap. Ugyanez a helyzet Mesztegnyőn, Nikién, Sávolyon, Bizém, Gadány- foam is, ahol a község vezetői, a tsz-ek vezetői és tagjai, párttagok, pártiát- károk maguk sincsenek tisztában a megyében, járásukban történő ese­ményekkel, problémákkal, feladatok­kal, A postahivataloknál sincs minden a legnagyobb rendben. Nagyon sok azciknakr a postahivataloknak, kézbe­sítőknek a száma, akik nem árusíta­nak megyei lapot. Balatoirabcgláron, Kapoemérőn, Hentesén; Nagykorpá­don, Lakóesám, Kátaiáncsám, So­mogy vámoson Bu zsákon, de még so­rolhatnánk tovább, ahol nincs egy példány árusítás sem a Somogyi Néplapból. Pedig a példányonkénti vásárlók, akik megismerik a lap tar­talmát, előbb előfizetőkké válnak. Szívleljék meg postahivatal-vezető­ink, hírlapfelelőseink, kézbesítőink e bírálatot és bátran árusítsanak me­gyei lapot is. Bontakozzon ki még szélesebben az elindított verseny a párt- és postaszervek részéről. Ter­melőszövetkezetekben, gépállomáso­kon, állami gazdaságokban és köz­ségekben a pártszervezetek irányí­tásával a népnevelők, sajtóakbívák,. postás elvtársak gyűjtsenek sók száz. új előfizetőt lapunknak. A MEDOSZ üzemi bizottsági választásokról A SZOT határozata alapján az üzemi bizottságokat, iszafeszeirvezieti aktívákat kétévenként újjá kell vá­lasztani. A választások alkalmával üzemi bizottságaink számot adnak az el­múlt két évi munkájukról Az eddi­gi választásokra a legtöbb üzemi bizottság jól felkészült. Egy-kéit bi­zottság azonban, hiányosan szervez­te meg a választást, egy-egy mun­kavédelmi felügyelő és társadalom­it ööö forintos jbasikbetétjük van, nem adósak senkinek: jói ailaatnak a sávoly! tsz-tagok Fejét keserű érzéssel hajtaná a párnára a sávolyi Szabadság TSZ elnöke, Orbán Károly, ha szövetke­zeti adósság-levelek égetnék ai feje- alját, — azaz odabent az irodában a kassza belsejét. Node, ©felől nyugodtan alhatna Orbán elvtárs. A hatodik zárszámadás előtt Egy fitying adósság nem nyomja a tsz-tagság lelkét, sem az övét. Azért dolgoztak magúik is annyit, mert tudták: a szorgalom igen gyor­san kamatozik. De kamatostól meg­térítették a gépállomás segítőkészsé- gét is. Vontató kellett? Adott a gép­állomás. Daráló kellett? Azt is ad­tak. A szántás-vetést traktor végez­te. Mindennek megvan a maga be­csületes ára s cík már hatvan nap­pal előbb megfizették a gépállomás minden járandóságát a kitűzött ha­táridő előtt: 60 000 forintot! Majd­nem ennyit tett ki a szépen gyara­podó tsz jövedelem-adója. Azt még augusztusban rendezték. Az államkasszára hálás szívvel gondolnak. Tudják, hogy onnan őket — mint annyi társukat — nem fösvény kézzel támogatták, ha úgy jött a sorja! Saját szorgalmuk és saját államuk támogatása emelte már a virágzó tsz-ek közé a Szabad- ság-ot. Szép fényt vet rájuk, hogy az állami hiteleket és kamatokat november hetedikére szintén ren­dezték. Hadd adjon az államkassza azoknak, akik még nem tudtak tel­jesen saját lábukra állni... Ahol nincs „tüzrevaló ember“! Így hát Orbán Károly, a hatéves tsz hat éve megválasztott elnöke nemhogy aludna, hanem mintha tűztől égne. 1 Iftspf j A hatodik zárszámadás nemcsak egyszerű számlakönyv bemutatás, hanem politikai ügy. A mezőgazda­ság társas nagyüzemi formája győ­zött az ő összetett erejük, sok ta­pasztalatuk, kezdeti gyengeségük felismerése és az új bátor alkalma­zása alapján. Kezdetben még a tag­ság a közös munka új szervezési for­máit nem szokta meg. Ma az őszi betakarítás is elevenbe vágó ver­sengéssel megy. A felosztott terüle­ten a mai napon megelőzi egy lófej­jel egyikük a 320 munkaegységes Biczó Ferenchét? Alikor másnap hajnali háromkor ő is tűzrőlpattant menyecskeként kint vágja a szárat a táblán! A többieket is hajtja *Or-> bán lelke«. Bezzeg, idejében silóba került az utolsó kukoricaszár. No­vember végén már csak tüzrevaló az — mondják a tagok — s nem silóba. De az is »tüzrevaló«, aki ezt nem látja be! ^Bőven termett ? Nem szabad elpocsékolni! Tegnapelőtt aztán a nyugalom legrejtettebb csíráját is kitépte itt az emberekből a nagy dicsőség-hír. Ez a szövetkezet — amelyben ta­valyelőtt 39, tavaly 50, az idén már 59 forint egy munkaegység készpénz értéke, s ahol a »porba vetéssel«, a gondos betakarítással már a jövő évi mégnagyöbb munkaegység fo­rint-többletét »bújtatták« a termé­keny anyaföldbe — harmadik lett a tsz-ek országos őszi munkaversenyé­ben! Tűkön ül, vagy egyik lábáról a másikra áll az irodában Orbán elv­társ, amíg a szakadatlan fejlődést biztosító zárszámadásról vallatjuk. Számaiban már ott rejlik a jövő évi beruházások lehetősége, új haszon- források csírája. Itt ugyanis azt tart­ják: jusson a tagoknak, de marad­jon a köznek is. Ne íongácsolódjék el a közös vagyon a félduzzasztott munkaegység-részesedés miatt. Mert bizcny, jól tudják: részesedésre nem­csak ezen az őszön, hanem a jövő őszön is szükség van. Bőven ter­mett? Hát éppen ezért nem szabad elpocsékolni! Az országos hírnév útján... — Aki nagyot markol, keveset fog! — mondja az elnök. — Miná- lurtk évközben sem dobáltuk csak úgy félkézből az előlegeket. Első volt az állam. Akár tetszik, akár nem, én kimondom: az országos hír­név útján akkor indultunk el iga­zában, amikor az idén már július közepére — a kapások kivételével — minden beadásunkat teljesítet­tük. Azaz hogy, várjunk csak! Az éves tejbeadási tervünket még ápri­lis végén leadtuk. Zsírcs, »vastag« tejünk eljutott a városi tejcsarno­kokba vagy a vaj gyárakba. Azóta szabadon szerződhetünk a tejértéke­sítésre is: eddig csak ebből 15 000 forint folyt be a kasszánkba. Hűség és becsület vitt bennünket akkor is, amikor jó sonkának való, ízes zsí­ró sertéseinkből félimázsányit már a jövő évi tervre adtunk be. No­vember hetedike közeledett? Akkor­ra mi tizenöt szerződéses hízót újra leszállítottunk. 28 440 forint ütötte érte a markunkat — ennél többet ti szabadpiacon se. adtak Volna... A takarmányt „bőrben“ hajtják a vásárra No akkor, hátra van még a pré­mium. t Itt már nem a tűkön ülő elnök, hanem a zárszámadás kimutatásai beszéltek. Két szemünkkel láttuk a szép »bizonyítványt«. A terven felül elért. gazdag kukoricatermésért húsz tag — Farkas Irmával az élen — 46 mázsa csöves kukoricát kapott. De még érdekesebb az. hogy a ta­gok munkaegység részesedése az elő- terv szerint ebből a legjobb »fa­biztosítási küldött megválasztásáról teljesen megfeledkezi k. Előfordult az is, hogy a megválasztott bizalmi nem számolt be végzett munkájáról, s nem hívta fél a csoport tagjainak figyelmét az esetleges hibákra. Pe­dig a szakszervezeti bizalmi csopor­tok ezt ’aggal elvárták a megbízot­tól. A kétévenként megtartott beszá­molók eléggé körültekintően tárják fel az üzemi bizottságok hiányossá­gait A beszámolok azonban keveset foglalkoznak a Minisztertanács és a ? SZOT határoz-átámak végrehajtásé­ival. Nem mondják él részletesen, ■hogy az üb és a megválasztott bi­zalmiak hogyan mozgósították a dol­gozóikat « tervek teljesítésére, az ön­költség csökkentésére stb. De üzemi bizottságainknak na­gyobb gondot kell fordítaniuk a dol­gozók nevelésére, szervezésére azért is, hegy ne fordulhasson elő olyan eset, mint a Nagybajomi FM Nö­vényvédő Állomáson, ahol a tagság passzivitása példátlan volt. A Siófo­ki Halászati Vállalat üb-választása is kívánnivalót hagyott maga után, mivel a megválasztott vezetőség kö­zül senki sem vállalta az elnöki munkát A Pamuki Gyapjútermel- fető Vállalatnál a tagság gyér rész­vétele miatt a választásit ej kellett halasztani. Vannak a szakszervezeti munká­ban szép eredmények is. Kiemelke­dő a Déíscmogyi Erdőgazdaság rigó­éi erdészete üb-jéneík munkája, amely követésre méltó. Az eddigi választások alapján megállapíthatjuk, hogy megyénkben , megkétszereződött szakszervezetünk t tömegbefolyasa. Üzemi bizottságaink kanmánygabonából« 3 kiló lett vol­na. Közakarattal most redukálták két kilóra. Miért? Azért, mert jó- szágálicmányuk a sok Palással, el- léssel biztat. S a növendékeknek is jól esik a finomabb, erő tadó eleség! A terv 722 mázsa kukoricát állított be e célra. Ezt megtetézték 151 má­zsával. — Egy mázsa kukorica értéke csövekben ugyan másfélszáz forint — mondja a könyvelő a munkára ment elnök helyett. — De ha fel­etetjük hízóval, akkor az abból szár­mazó hús már háromszáz forintot megér! A mieink közt divatos az a közmondás: »Azt a jó takiarmányfé- lét, az árpát, a kukoricát ne zsák­ban vigyük a vásárra, hanem bőrben hajtsuk!« Magyarán ezzel azt akarják kifejezni, hogy jobban boldogulunk, ,ha hízott disz­nót, sőre marhát viszünk a vásárra. S igazuk is van!... Csakugyan igazuk van. . .w - - ,,, , „ , ta vállalt és a tagságtól kapott fel­l ílt thuseg) ullamhuseg .. "^adatokat már jobban ©látják. Lé­\nyegasen javult a szakszervezeti hatnak nyugodtan, mert a »gyara­podás házában«, a bankban 182 000 forintos betétje van a kétmillió fo­rintos vagyonú sávolyi Szabadság TSZ-nek. Ezen az őszön, Somogyország ha­talmas nyári tsz-fejlődése után így indul el egy .újabb tsz az országos hírnév útján. E néhány adat egyébként még azt is .bizonjgtja, hogy a barcsiak új versenytársat kaptak. Erről beszél imag’a a zárszámadás. J akinek alapos és lelkiismeretes mun- Miinden kimutatása, pontos adatfel- ikája jelentősen hozzájárult, hogy vétel a tagságnak. De még szebb 1 öreglak község rövidesen teljesíti helyzetfeltárás pártunk számára a J kukoricabegyűjtési tervét. Száraz S az elnök és a tagak is azért al-inyeg.eseíI? fcvult ® . \ munka iránti érdeklődés is. a meg hátralévő választások mutassák meg megyénk dolgozóinak, hogy a szak- szervezet méltó a dolgozók bizalmá­ra, és minél több dolgozó lépjen a szakszervezetbe. Előre a választások: sikeréért! > Antal János DICSÉRET ILLETI *SZÁRAZ LAJOS TV-RAKTÄROST, sávolyi Szabadság párthűségéről és . államhűségéről a reméltnél gazda- , gatob szorgalommal elért, reméltnél, jobb termés jövőt építő elosztása al- < balmából.... Erdős Jenő. Lajos nem küldözgeti vissza felelőt­lenül a kukoricáit, hanem alaposan megvizsgálva állapítja meg a ned­vességtartalmat. Példája követésire méltó a megye számos terményrak- tárosa előtt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom