Somogyi Néplap, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-13 / 267. szám

Vasárnap, 1955. november 13.

SOMOGYI NSPLAF

T

Széljegyzetek egy premierről

EJ ÉLJ EGYEZHETI a Csiky Gergely Színház a pénteki napot, Shaw: Warrenné mestersége bemutatójának napját is ama em- zezetes napok közé, amelyek a színház bátor indulásáról, a kaposvári zönség meghódításának történetéről beszélnek.

A premier mindig nagy esemény egy színház életében, különösen y induló, fiatal színháznál. Igazgató, rendező, színészek és technikai emélyzet valami különös, feszült, izgatott hangulatban élik át a kez- s perceit, az első nehéz perceket, amíg feldübörög a közönség első psa. De pénteken a színháznál még a legoptimistább emberek sem ámítottak arra, hogy a »-csak az operettet kedvelő« hírben álló ka- >svári közönség behódol a prózának is, és az első felvonás után még vasfüggöny elé is kihívja a színé székét. Pedig így történt. — hám, i jó a darab, ha jó az előadás, si kere van a prózának is. De még ilyen sikere..,

* * *

A KÖZÖNSÉG tapsa még tart, amikor Miszlay István, a darab fiatal rendezője szívére szorított kezekkel, olyan boldog izga- >mmal, amely még beszélni sem engedi — végigoson a földszinti páho- lok folyosóján. Nem hisz a sikernek, nem mer betekinteni a nézőtérre, edig a közönség már a vasfüggöny előtt álló színészeket köszönti tap- íval. Ez az első nagy rendezése Miszlay Istvánnak, s az egyik páholyán ketten, a rendező édesanyja és édesapja könnyes boldogsággal fi- yelik a ‘■'■Pista-« által rendezett darab szép sikerét.

* * *

T\E OSZTOZNAK MASOK IS e boldogságon. A szélső páholyban ^ Sugár László, az igazgató rejti mosoly alá az előadást megelőző :gulmának utolsó maradványát. Ha valakinek, hát akkor az igazgató- ak szabad izgatottnak lenni.

Kis epizódok. Közben követik egymást a gyorsan pergő jelenetek, isiét felzúg a taps, ismét nyílik a vasfüggöny ajtaja is.

De most már ne kerülgessük; mondjuk meg, siker volt, nagy si- er. S itt aztán fel kell sorolni mindenkit, aki megdolgozott érte. Misz- iy Istvánt már említettük, jól mu tatkozott be a kaposváriaknak, mini 'Által, tehetséges rendező. A darab szereplőinél nehéz sorrendet alkot- i. Kevés, ha azt írjuk: jól játszotta k. — Több volt ez — játszottak szível, lélekkel. 1

ÁBOR MARA Warrenné volt, izig-vérig olyan, ahogy Shaiv ezt a nőt megformálta. Azért megemlítjük: a közönségest, a kéj- ;ereskedő mivoltát éreztük, az anyát annál kevésbé. Pedig Warrenné, iá egy kicsit is, de anya is volt. De hát most nem is kritikáról van szó. }álfalvy Évát, Vivie alakítóját dicsérni Ish&t, nagyon dicsérni. Szép Zolán, mint Crofts remek volt, Körösz tös István, Gardner tiszteletes ala- títója többet nem is nyújthatóit, Vá sárhelyi András Praed szerepében negérdemelten részese a bemutató sikerének.

S ha még valamit és valakit dicsérni lehet, hát a szép díszletekről s beszélni kell. A Warrenné mester sége díszletei az elsők, amiket a kaposvári színház a maga erejéből készített. Elismerés a szép kivitelért Bures Jenőnek s a színház diszletf es tőinek.

Sok üyen sikeres, szép estet kívánunk színházunknak...

N. T.

Ünnepélyesen megnyitották az egészségügyi hetet

NYITOTT SZEMMEL

A bűvös szatyor

Tegnap, szombaton délelőtt 11 árakor a Béke-szálló nagytermében ünepélyesen megnyitották az egészségügyi kiállítást és ezzel az egészségügyi hetet is. A kiállítás szemléltető eszközökkel, képekkel, grafikonokkal, felszerelésekkel mutatja be egészségügyünk fejlődését, az ■egészségügyi dolgozók munkáját, harcát a dolgozók egészségéért.

Az egészségügyi hét keretében tovább folytatódnak a mai napon az előadások. Délután 4 órakor a kaposvári iskolák szülői munkaközösségei részére »Az iskolásgyermeikek táplálása« címmel tart előadást Dr. Mózsa Ernő, rendelőintézeti gyer- mejiszakcrvos. Az előadás helye a Központi Alt. Iskola, Május 1. u.

Hétfőn a TTIT klubhelyiségében folytatódik az egészségügyi hét műsora. 19 órakor előadással egybekötött klubesten Franki József kórházi főorvos tart előadást »Bőrgyógyászati problémák a mindennapi 'életben« címmel.

NÉHÁNY SZÓ A KENYÉRELLÁTÁSRÓL

Pár napja megyeszerte zavar mutatkozik a dolgozók kenyér- ellátásában. Megkerestük ebben az ügyben Hajdú István elvtársat, a Megyei Tanács Kereskedelmi Osztálya vezetőjét, aki a következőket mondotta:

Biztosítva van megyénkben a dolgozók kenyérellátása. A falvakban azonban — ahol a dolgozók legnagyobb része úgynevezett ellátott — túlzottan megnőtt a kenyérvásárlás. Jelenleg — a jobb gabonatermés ellenére — 40 százalékkal több kenyér fogy a falun, mint egy évvel ezelőtt. Mindez abból adódik, hogy akiknek kenyérgabonájuk van, nem őrölíetik be, vagy ha ■ őrlettek is, nem sütnek kenyeret. Nem veszik igénybe azt a kedvező kenyérliszt—kenyércsere ak- I ciót sem, amit Kaposvárott valamennyi élelmiszerüzlet, — a csemegebolt kivételével — vidéken pedig minden földművesszövetkezeti boltban igénybe vehetnek a dolgozó parasztok. Egy kg kenyérlisztet 1 kg és 36 dkg kenyérre cserélhetnek be.

Kénytelenek voltunk tehát az ellátott községekben a kenyérvásárlást szűkebb keretek közé szorítani, hogy ezzel akadályozzuk meg, a kenyér vagy a kenyérgabona spekulációs megengedhetetlen célra való felhasználását. Ennek az intézkedésnek a következtében áramlanak a faluból a járási székhelyekre és Kaposvárra azok, akik azt hiszik, hogy kijátszhatják e rendeletet, s okoznak zavart a kenyérellátásban.

Az bizonyos, hogy a dolgozók kenyérellátása biztosítva van, s rövidesen helyreáll e téren a rend — mondotta Hajdú elvtárs.

Eddig a nyilatkozat, melyhez annyit kívánunk hozzáfűzni, hogy illetékes szerveinknek sürgősen rendet kell teremteniük a dolgozók kenyérellátásában.

Nem léleknélküli és bürokratikus, hanem alapos, körültekintő, megfontolt intézkedéseket kell hozniuk. Dolgozó népünk mindennapi kenyeréről van szó, s nem tűrhetjük a spekulációt, de a bürokratikus intézkedéseket sem.

— Jaj a ruhám! — sikolt fel Elegáns Elvira a Soványító Üzemi Konyha étkezdéjében és rémülten mered a legújabb szabás szerint készült szoknyáján éktelenkedő hatalmas levesfoltra.

— Nem kell megijedni — nyugtatja őt Mindentudó Kázmér — ez a leves igazán nem hagy zsírfoltot, tiszta vízből és néhány szem babból készült.

— De azért a káposztáskockára tehetnének egy kis borsot, vagy egy kis fűszerfélét az ételekbe — mondja Zörgőcsontú Zoltán, a neves vegetáriánus, aki azért étkezik ezen a konyhán, mert köztudomású, hogy itt a húsadag olyan kicsi, hogy szinte eltűnik a zsírtalan főzelékben.

_ Bizony — elmélkedik tovább —

a

míg ez a konyha nem alakúit ót Soványító üzemi Konyhává, hanem csak Rendes üzemi Konyha volt, addig nem akadt olyan hely, ahol egy medgyőződéses növényevő étkezhetett volna. Mert a vállalatok, üzemek, hivatalok konyháiban mindenütt ízletes, zsíros ételeket főztek, sőt még — ilyen szörnyűség! — húst is adtak, méghozzá rendes adagot és hetenként legalább négyszer. De itt. hála a szakácsnő, Gondoskodó Gézá- né gondoskodásának, nem kell félni sem a hústól, sem a zsírtól. De még a gyomorbajosokat is óvja a fuszer— Öt forint hetvenet tetszik fizetni — hangzik a Május 1 utcai 210-es élelmiszerüzlet eladójának hangja.

— Miért? — csodálkozik a vásárló, hiszen a tarja súlya 13 deka, tíz deka pedig 4,20 forintba kerül.

— Márpedig ez öthetven— vágja rá hetykén az eladó. Azzal ceruzát, papírt vesz elő, számol és diadalmasan kijelenti: — Na ugye, hogy 5,70?

A vevő meghökkenten áll. Érdekes. Ha ő szorozza be a tizenhármat 4,20- szal, akkor az eredmény csak 5,46

3 dekás apróság

»Apróság« — cseng a fülemben, amikor a 210-es árudából kifelé viszem 44 dekás kolbászcsomagomat. Vajon nem történt-e valamilyen számtani csoda az én számilám kiszámításánál is? Utána számolok. Negyvennégyszer négy az 17,60, én pedig pontosan annyit fizettem. Tehát minden rendben van. Otthon azután hirtelen ötlettől sugallva mérlegre teszem a kolbászt. A mérleg 41 dekát mutat. Bosszankodom. Pedig hát itt nincs nagy dologról szó, csak egy kis »apróságról«. Egy három dekás apróságról.

félék fogyasztásától. Igaz, nem köny- nyű dolog neki mindezeket eltüntetni. Hiszen az állam, a vállalat biztosítja a szükséges nyersanyagokat. Hova tűnnek hát el azok? Nem, nem kerülnek a szemétbe, ő nem pocsékol, tudja, mit jelent a takarékosság, felhasznál minden húst és zsírt, cukrot, borsot, kakaót, vaníliát. Csak éppen otthon a családja ételeit ízesíti azokkal, no meg készíti belőlük a rántott húst, sült húst. Merthogy ő a családjáról is gondoskodik.

* * *

Gondoskodó gondoskodik, a dolgozó gondolkodik. És ennek a konyhának dolgozói addig gondolkodtak, amíg egy nagyot nem gondoltak. Kifordították Gondoskodó Gézáné »üres« szatyrát, amikor hazafelé tartott. Kifordították, és abból — csodák csodája — mégis két kiló szeletelt hús esett ki. Nem káprázat, nem is bűvészet okozta. Csak az, hogy a szatyornak dupla feneke volt. A borsnak és kakaónak pedig nem kellett külön rejtekhely, meglapult az szépen a kabátzsebben is.

És most Gondoskodó Gézánéról is' gondoskodtak, no meg a dolgozókról, akiknek ezután ismét vigyázniuk kell, hogy »le ne egyék« ruhájukat.

Csak a szegény növényevő sopánkodik, hol étkezhet ő ezután?

forint. Furcsa dolog ez a számtan.

A többi vásárló méltatlankodik: ne tartsa fel az eladót azért a néhány fillérért, hiszen itt mindig felfelé kerekítenek.

Szegény tarjára éhes vevő ijedten néz körül. Miért is mert szólni azért a 24 fillérért, amit csak úgy »kerekítés« címén akartak a zsebéből kivenni? Siet a pénztárhoz, úgy hallja az eladó felháborodott hangját:

— Nahát, hogy ilyen apróságért zavarják az embert!

Nincs apróm

— Aprópénzt kérek, nincs apróm

— kiáltja harsányan minden reggel a vágóhíd felé tartó autóbusz kalauza. Az utasok oda is adják előre elkészített aprópénzüket. Egy alkalommal nem volt 1,40 forint aprópénzem, ezért egy forintost és egy öt- venfillérest adtam a kalauznak.

— Köszönöm — mondja és a következő utashoz lép.

— De kérem — szólok szerényen

— én 1,50 forintot adtam.

— Megmondtam, hogy nincs apróm

— felel és azzal továbbmegy.

Csak úgy csörög utána táskájában a többi utastól kapott rengeteg aprópénz.

A I» Kési © S£ Kerekítés felfelé

Motorkerékpárlánc ára: 450 Ft és egy megvont iparigazolvány

Kétségbeesett arcú .motorkerékpá- ros ácscrog az egyik siófoki utcán. Motorja lomhán, tehetetlenül álldogál mellette. Baj vám, méghozzá nagy. Elszakadt a lánc. É-ossz miár, kopott, új pedig éppen mem kapható. Hogyan lehetne kijavítani a hibát, ‘hogyan lehetne továbbindulni? Fiatal kerékpáros legény adja meg a választ.

— Keresse fel az eívtérs Kelemen István géplakatost. Akad ott minden, ami üzletben nem kapható.

A mentő szalmaszál! A motoros siet és nem csalódik. Kelemen Istvánnál akad minden. Lánctól kezdve ,a legkülönbözőbb nehezen 'beszerezhető alkatrészig. Csupán némi eltérés adódik. így többek között például a motorkerékpárláncot négyszázötven forintért árusítja. Borsos összeg, a megszorult motoros azonban megveszi. Többszáz forint felárat vág zsebre érte Kelemen István.

Azaz csak vágott. Most már ngm foglalkozik effélével. Csupán azért, mert megvonták az ,iparigazolványát. Megérdemelte? De mennyire!

A vizsgálat során kiderült az is, hogy üzleti könyveket gyakran egyáltalán nem, gyakran pedig csak hiányosan vezetett. Foglalkozott továbbá • kerékpárkölcscnzéssiel is. Tíz kerékpár sorakozott nála, melyekkel ugyancsak busás hasznot vágott zsebre.

Megkapta méltó büntetését. Sajnálatot érdemel? Talán azok sajnál» ják, akiknek zsebéből kicsalta a pénzt, vagy becsületes kisiparostársai sajnálkoznak rajta? Nem. Az ilyen lelkiismeretlen ember nem érdemid meg a dolgozók bizalmát, nem méltó arra, hogy az értékes termelő munkát végző kisiparosok soraiba tartozzék.

Villa a Ba’aton mentén — adóhátralékból

Sok mulasztás tapasztalható az -adófizetéssel kapcsolatban is. Szép számmal akadnak, akik jócskán elmaradtak adófizetési kötelezettségük

Becsületes munkát várunk minden kisiparostól

Scmogy megyében több mint négyezerötszáz kisiparos dolgozik. Nincs olyan iparág, melyet nem képviselnének, és legtöbben jó, becsületes munkával vívták ki a dolgozók alismeréjsélfc. Az eredményes munkának nem marad el jutalma sem és a kisiparosok megfelelő jövedelemre tehetnek szert. Erről tanúskodik az is, hogy mindig többen és többen választanak kisipari szakmát. Míg ezelőtt két éve például egyetlen] kisipari tanuló

sem volt a megyében, jelenleg 365 fiatal tanul a legkülönbözőbb .iparágakban,

A jó, eredményes munka mellett azonban hiba is akad elég. Egy-egy kisiparos megfeledkezik magáról, felelőtlen munkát végez vagy elmulasztja kötelezettségeit. Nemcsak cinmagára, hanem az egész kisiparosságra szégyent hoz. Természetesen az ilyen hibák, mulasztások nem maradnak megtorlatlamil. A KIOSZ Somogy megyei Szervezete

ebben az évben is számos működési engedélyt visszavont. Kemény, büntetés, de példamutató büntetés. Büntetés azok számára, akik a hibákat elkövették, okulás a többiek számára. És a becsületes kisiparosok elégedetten veszik tudomásul, mert a felelőtlenek rájuk is szégyent hoznak.

Melyek ezek a hibák, milyen mulasztások történnek? Válasz- szunk ki néhányat a sok közül, ami jellemzőbb, gyakrabban előfordul.

teljesítésével. Miből adódik mindez? Nincs rendélés, nincs kereset? Az bizony akad éppen elég ahhoz, hogy megfelelő körülmények között élhessenek a -kisiparosok.

Keressünk itt is egy példát. Nem kell ‘messze menni, akad Kaposvárott is több. Válasszuk ki az egyik fe-gjellemzőibibst. Ilyen például Arató Andor asztalos működési engedélyének megvonása. Arató Andor több ezer forinttal tartozik az államnak. Mtért? A körülmények miatt? Nem, egyáltalán nem. Arató Andor nagyon jól keresett. Akadt megrendelés bőven, jócskán kapott pénzt munkájáért. Jó módban él, nem szenved hiányt semmiben sem.

Mire hivatkozott tehát akkor, miken az adóhátralékot kérték tőle? A válasz nagyon meglepő volt.

— Nem fizetek, mert villát építek a Balaton mentén, arra kell a pénz.

Villát épít! Tehát nincs baj a jövedelem körül. Nagyon helyes. Minél több dolgozó építsen családi házat, Inyairalót becsületes : keresetéből, de kötelezettségéről se feledkezzék meg. Arató Andor esete jellemző példa. Az a nyaraló egyébként is fölépülhetett volna. Legfeljebb néhány héttel később bonul rá tető, de tulajdonosa nyugodt lelkidsmerettel tölthette volna benne a nyári heteket, mert nem kísértette volna az elmulasztott kötelezettségteljesítés.

Akinek kitelett a becsülete

Kisberki községben már két év óta várják, hogy fölgyulladjon a villany a házakban. Eléggé türelmesek voltak, hogy ilyen sokáig vártak, jobban tették volna, ha inkább alaposabban a körmére néznek annak, akinek hanyagsága miatt ilyen sokáig elhúzódtak a szerelési munkálatok.

Hogyan is történt mindez? Két évvel ezelőtt Muchentaller Jenő kaposvári villanyszerelő kisiparos Nagyberkiben váltott iparengedélyt és hamarosan vállalta a kisberki vililainybevezetési és beszerelési munkálatokat. Az még mindig rejtély, hegy miképpen vállalhatta, miért nem az illetékes állami szerv vette át a rendelést. Lényeg az, hogy vállalta és a villany még most sem ég. Időközben 75 ezer forintot vett át a helybeli dolgozóktól a lakásokba történő bevezetésért. Aztán csak szerelgetett, szereSgetett, vezetéket húzott. Lassan, kényelmesen, és — rosszul. Mire egyik beszerelésnek a végére érit, az eleje már hasznavehetetlenné vált. Teltek, múltak ,a napok, a dolgozók csak fizettek, a szerelő pedig élt, miint hal a vízben. Azt se bánta volna már, hogyha a szerelés időtlen időkig elhúzódik, hiszen olyan jó megélhetést biztosított.

A KIOSZ megyei központja azonban másképp vélekedett. Muchentaller Jenő fájó szívvel mondott búcsút az ipar igazolványának, a kisberkiek viszont örömmel búcsúztak Muohem- tallentál. Végre megszabadultak tőle! És Muchentaller Jenő rendkívül csodálkozik majd, amikor a hivatalos szervek is felalősségrevonják.

Bácsi Gézától jobb munkát várnak

Hiba tehát akad. Kirívóák, elítélendők. Ilyen például Bácsi Géza, a Vas- és Műszaki KTSZ motorszerelő részlege szerelőjének magatartása is. Bácsi Géza mint magán kisiparos a legjobb munkát végezte. Most pedig? Mióta a ktsz-foen dolgozik, hanyagul, rendszertelenül dolgozik és magatartása is méltán vált ki helytelenítést munkatársai között. Ittasan állít be munkahelyére, kötekedő, nyema sincs már a régi, jó munkájáról híres kisiparosnak.

Máért? Bácsi Géza a közösben dolgozik. Nem olyan munkát kell ott is végeznie, mint amikor magánosként dolgozott? Még jobbat! A közösség megkívánja, hogy tagjai tudásuk legjavát adják. Ezt kívánják a kitsz- ben dolgoztató motortulajdcnosok, ezt írja elő a munkafegyelem, ezt követeli a becsület.

Bácsi Gézák akadnak még többen

is a megyében’. Olyanok, akik mi kor szövetkezetbe lépnek, úgy vé iik, hogy lerakták a felelősséget, elhanyagolhatják a munkát. Ilyen iparosoknak nincs helyük a községben Nincs helyük azért, mert szégyent hoznak szövetkezetükre, anya-, gi veszteséget, okoznak nemcsak ma- guknak, hanem munkatársaiknak is és károsak a társadalom számára. Nem árt, ha Bácsi Géza és- a hozzá hasonlóak kissé elgondolkoznak mindezen.

Belépjek, ne lépjek ?

Hány falusi kisiparos tette föl már ezt a kérdést, amikor községében tsz alakult. Sok hasonló tartalmú1 lavél érkezett a KIOSZ megyei titiká'- rához is. A kisiparosok nagyrésze szívesen belép a ktsz-ibe, ‘ha községében megalakul, a fsz-től azonban idegenkedik. Sokan azonban megtör iálták a kérdés helyes válaszát. így például Hercegh József bognár is, aki a sávoly! Szabadság TSZ-be lépett -be.

Ez ,a -helyes megoldás. Nem alakulhat minden községben ktsz, a kisiparosok azonban nagyon jó munka- lehetőséget találhatnak a tsz-ékben. Maguk is hasznát látják és a tisz-ek is csak nyernek velük. Ipari munkájuk után is szép munkaegységet kapnak, és ha több jövedelemre vágynak, bekapcsolódhatnak a mezőgazdasági munkába is.

Belépjek, ne lépjék?

Hercegh József minden knisáparois- mák azt válaszolja erre a kérdésre, hogy lépjen 'be, lépjen be mielőbb, mert megéri!

A felsorolt hibák kirívóák, de a kisiparosak között sok ■becsületes, jó munkát végző is van. Bainelli Sándor festő, a könnyűipar kiváló dolgozója. aki adóját rendszeresen fizeti és jövedelméből szépen megél csa* iádjával együtt. Még arra is jut asa idejéből, hogy társadalmi munkát végezzen. Banelli Sándor és a hozzá hasonló becsületes dolgozók legyenek a kisiparosok példaképei: azok, akik jó munkát végeznek, teljesítik állam iránti kötelezettségeiket, akik hasznos tagjai a társadalomnak.

D. J.