Somogyi Néplap, 1955. október (12. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-23 / 250. szám

Vasárnap, 1955. október 23.

■

SOMOGYI NÉPLAP

ibobhemihi

5

Á balatonboglári tanács kulturális állandóbizottságának téli terveiről

Hozzászólás a Somogyi Néplap október 9-i »A gimnáziumok is készítsék fel fiataljainkat a szocialista építőmunkára« című cikkhez.

esetleg tanári kísérlet, szemléltetés

A balatoniboglári tanács kulturális állandó bizottsága értekezletre 'hívta a község lakosai közül azokat, akik a művelődés kérdéseivel vagy hivatásuk, vagy érdeklődésük alapján több-kevesebb kapcsolatot tartanak. Az értekezlet célja az őszi-téli idény kulturális tennivalóinak széles körben való megbeszélése volt. (A nyári hónapokban ugyanis az üdülővendégeinkkel együtt olyan bőséges művelődési alkalom érkezik a balaton- parti üdülőhelyekre — értékes is, silány is —, hogy akkor ilyen gondjaink nincsenek. Van nap, amikor egyszerre két-három rendezvényre is mehetne a helybéli érdeklődő és ilyenkor bizony sokszor sajnáljuk, hogy nem tudjuk szétszakítani magunkat néhány órára. Szeptember végén azonban egyik napról a másikra kihűlnek és etaémuSnak a vidám üdülőtelepeink és ezután már magunknak kel megteremtenünk a ^szórakozási és művelődési alkalmainkat a következő nyárig.)

Az egyszerű, pár soros meghívóra mintegy száz ember gyűlt össze. _E szép gyülekezetből egy szerényebb ■előadás közönsége is kitelt volna. Pedig most csak kulturális tervez- getés volt a műsoron! (Muszáj még egy zárójelben magyarázatot adnom lapunk legszorgalmasabb olvasóinak, akik itt bizonyára hitetlenül csóválják a fejüket. Akik jól emlékeznek még arra a párhuzamra, amelyet ez év elején Boglár—Leide között rajzoltunk meg, amikor még Boglárnak nem sok dicséret juthatott közművelődési téren. Muszáj pótlólag megemlékeznünk arról, hogy csipkelődő ■cikkünk után közvetlenül Bogláron .•színjátszó csoport alakult, amely meglepően nagy és megérdemelt sikerrel adta elő vagy 7—8 alkalommal a Gül Babát. A Gül Baba síike- xére jellemző, hogy sokan voltunk Bogláron, akik 3—4 alkalommal is résztvettünk a tavasz folyamán az előadásokon és ugyaninnen ered az érdeklődők nagy száma is, akik most a további tervek megtárgyalására gyűltek össze.)

A csaknem háromórás megbeszélés egyik érdekessége az volt, hogy egyetlen egyszer sem kellett biztatni a megjelenteket, hogy szóljanak már hozzá a szőnyegre került kérdésekhez; ellenben gyakori volt, hogy egyszerre öten is beszélni akartak. A bőséges anyagból itt ■csak azokat a kérdéseket emeljük ki, amelyek elvi jelentőségűek és bizonyára sok más helyen is problematikusak.

A legtöbbet vitatott kérdés az

volt, hogy milyen műfajú színmű kerüljön a télen .terítékre. Voltak szószólói a komolyabb drámával való próibákozásnak is, de a legtöbben vagy a vidám daljáték, vagy a szatirikus vígjáték mellett törtek lándzsát. Igen sok darab került javaslatba a legközelebbi betanulásra, de a legtöbb ajánlást a végén Moliére A képzelt beteg-e, Gogol Revizor-a, Csizmarek Bujócskája, Schubert Három a kislány-a, s a Kőszívű ember fiai kapták. Igen valószínű, hogy ezek valamelyike mellett egy egy- felvonásos komolyabb dráma is betanulásra kerül próbaképpen, hogy ennek kapcsán kiderülhessen, hogy vajon akad-e Bogláron a dráma fajsúlyosabb műfajához kellő szereplő, rendező és — érdeklődő közönség. Reméljük, hogy igen, s így nemsokára már egy nagyobb drámába is bele merik vágni a fejszéjüket.

Többen sürgették a különféle tudományos és irodalmi tárgyú előadás-sorozatok megszervezését is.

Elénk vitát váltott ki az a kérdés is, hogy a színjátszó csoport továbbra is a tanács szárnyai alatt működjön-e, mint eddig, vagy pedig a helyi DISZ színeiben. Többen arra hivatkoztak, hogy ha a színjátszók a DISZ együtteseként szerepelnének, ez a helyi DISZ-szervezet erősödését segítené elő, ami ma igen fontos feladat. Mások arra mutattak rá, hogy —< a DISZ néhány lelkes tagja a Gül Babában is igen szorgalmasan' működött közre és jelenleg is készségesen jelentkezett a további feladatokhoz.

Egyébként bizonyára hasznos lenne, ha legközelebb egy hasonlóan széleskörű értekezletet éppen e kérdés megvitatására hívnának össze a bogiári DISZ vezetői: milyen tényleges értékű segítséget adhatnánk mi, felnőttek — szervezetileg és egyénenként — az ifjúságnak ahhoz, hogy szervezete minél erősebb és hasznosabb lehessen.

Bogiári Békés István.

— AZ ISMERETLEN SHAKESPEARE címmel tart előadást Kondói Kiss Jenő színművész október 24-én 19 órakor a TTIT klubjában.

— DIÁKELŐADAS LESZ október 28-án délután a színházban. A Csiky Gergely társulat Huszka: Szép ju- hászné című operettjét mutatja be az ifjúsági előadáson.

*1COOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOG

SOMOGYI PÁL:

Októberi délután

Lábam alatt zizzen, sír a dérperzselte, fű. Kertben járok, szeretem az őszt. A természet tavasszal a legszebb, ősszel a legmélyebb.

Kertemben a halványsárga tearózsák a földet nézik, mint idős lányok, akiknek az elmúlás sejtelme hajtotta meg a fejét.

A diófa rozsdásszélű bús-zöld levelei az ősz leheletétől megrez- dülnek és lehullanak... A kert közepén a félszázados diófa tövében nagy halom kukorica aránylik. Édeskés cukorrépailUt- tot Isbbent erre a szellő. A kö- kökénybokrok felett a kert végében szürke pára imbalyog.

Túl a kerten, városon, a kékes dombtaraj mögött, vérszinű alkonyat kél, fagyot, szelet ígérve. Fagyot, szelet hoz, lekaszálja, enyészet-ágyba sodorja a sok kis félénk, hervatag virágot, füveit, levelet.

De ah, füttyent a rigó, s mintha magam is fütyörész- nék... Könnyű sóhajom száll az őszi táj felett, mert tudom: a rothadó, fakó lomb alatt kikelet szunnyad..,

Horváth János egyetemi hallgató két verse:

••

Örömem

még nagyobb legyen

Szomszédék tegnap rádiót vettek, Fényes fedelű világvevőt.

Ott voltam én is, örömük láttam. Mennyivel több, mint tegnapelőtt.

Mikor először kattant a gombja,

S zöldben, pirosban kigyúlt a fény, Arcukra csalva szívüknek pírja Melegen áradt, áradt felém.

Csak megmutattam, kezelni hogy kell S örömük osztották velem.

Minden munkásnak megmutatnám, Hogy örömem még nagyobb legyen.

ik

IFJÚ TÜZEK

Köröttem körbe ültek a lázas, Tűzszemü, virgonc kamaszfíűk.

Az árokparton guggolt a holdfény,

S nevetve fénylett fehér foguk.

Már nem emlékszem miről beszéltek, Szivembe mégis beléptek ök:

— Holnap a mát is tegnapnak értjük, S mával ötvözünk acél-jövőt.

Holnap a mát is tegnapnak értjük, Dolgos karunkról fénylik a tett. Érces erőnk nem tétlen iramlik. Magasba száll szívem veletek.

A Somogyi Néplapban megje- lent cikk igen fontos és aktuális kérdést vetett .fel ifjúságunk nevelése szempontjából: az általános gimnáziumok szerepét a szocialista építőmunkára .való előkészítésben. Kétségtelen tény az, hogy az általános gimnáziuminak szerepe a jövő nevelése szempontjából bizonyos értelemben megváltozott. Nevelési célkitűzéseiben a reális valósághoz kell alkalmazkodnia. Módszerében azokat az utakat és eszközöket kell megkeresnie és alkalmaznia', 'amelyek ennek eléréséhez vezetnek.

Milyen élet vár a mi ifjúságunkra, mit követel a jövő a ma ifjúságától? Sokszor halljuk azt a közismert tényt, hogy az »atomkorszak« küszöbén állunk. Ez a tény — amit jelentőségében még olyan, kevesen mértek fel — a technikának szemünk előtt lezajló hihetetlen fejlődését vonja maga után. Felvetődik a kérdés, hogy ez a fejlődés milyen általános műveltséget igényel a szakismereten felül egy szakmunkástól is, legyen az akár villanyszerelő, rádióműszerész, laboráns, agrár- szakember, öntő, gépszerelő, táv- irász vagy egyéb; ezek a szakemberek az atomenergiát fogják energiaforrásként használni. Elkópzelhető-e ez a munka megfelelő fizikai, matematikai, kémiai vagy biológiai ismeretek nélkül? Sőt, ezen túlmenően ezek a szakismeretek önmagukban nem elegendőek az általános műveltséget adó egyéb ismeretek nélkül (irodalom, történelem, nyelv stb.).

ktató-nevelő munkánkat az ^ eddiginél sokkal gyakorla- tiasabbá kell tenni, a termelő munkával szorosabb kapcsolatba kell hozni, az elmélet és gyakorlat szükséges kapcsolatát fokozottabb mértékben kell tudatosítani és megvilágítani. Mindezeket helyes és megfelelő világnézeti megalapozottsággal kell fcialákítitatnunk, megláttatnunk.

Ezt a célt részben és elsősorban a tanítási órákon valósítjuk meg, de ezt célozzák az üzemlátogatások, kirándulások, szakkörök, meghívások, levelezések, film- és színházlátogatások, a nyári termelő munkába való bekapcsolódás stb.

Az Oktatási Minisztérium a folyó tanévtől kezdve iskolánkat kísérleti iskolává jelölte ki, ahol a reál-osztályokban a gyakorlati órákon (biológia, fizika, kémia) a kötelezően előírt gyakorlatokat kell megvalósítanunk.

Mit jelent ez? Jelenti azt, hogy pl. fizikából nemcsak elvont fogalmakkal ismerkednek meg a tanulók,

segíti őket, hanem a tanulók maguk végzik el azokat a legfontosabb kísérleteket, méréseket, amelyek igazolják az elméleti tételek, törvényszerűségek helyességét. Vagy a világnézeti nevelés szempontjából nem közömbös biológiai megfigyeléseket és megállapításokat boncolással, mikroszkopikus vizsgálattal maguk a tanulók végzik el. De sorolhatnám tovább a kémiai kísérletek fontosságán és jelentőségén át a gyakorlati órákon folyó ilyenirányú munkáit a tanulóknak.

g7' z csak egy része az oktató- nevelő munkának. Ennek a célnak a megvalósítása érdekében szerveztünk az elmúlt évben üzem- és gyiárlátogatá,sókat (Textilművek,

gépállomás, cukorgyár, fűtőház, állatkórház, egészségügyi állomás): Ugyanezt a célt szolgálta az év végi szakköri kiállítás, ahol a tanulók bemutatták maguk készítette (kísérleti eszközöket, megfigyeléseik, gyakorlati tevékenységeik látható és megfogható eredményeit. A most meginduló szakköri munkánkban ezeket a gyakorlati kérdéseket fokozottabb mértékben kívánjuk megvalósítani.

Intézetünkben széleskörű levelezés folyik külföldi, főleg szovjetunióbeli diákokkal! így közvetlenebb módon ismerkednek mag tanulóink más népek fiataljainak életével, érdeklődési körével, célkitűzéseivel: Az iskolai DISZ-szervezet kezdeményezése alapján már hagyománya van a nagy, országépítő munkában, való aktív részvételnek. Ennek alapján vettek részt az elmúlt nyáron ötvanketten a kazincbarcikai vegyi kombinát építkezésén 3 nevelő vezetésével 2 hétig.

[4/1 indezekből kitűnik, hogy jó úton járunk, bár még csak a kezdetén vagyunk a feladatok megvalósításában. Uj utak ezek, új módszerek, új feladatok, amelyek megvalósítása nem könnyű és nem megy máról holnapra. Hisszük, hogy a helyes úton járva a jó módszerek megtalálásával és kialakításával elő tudjuk segíteni. azt, hogy tanítványaink a jövő országépítő feladatainak megvalósításában megállják helyüket. Meg tudjuk értetni tanítványainkkal — s igyekszünk szüleikkel is megértetni —, hogy az általános műveltséget adó általános gimnázium nemcsak az egyetemi és főiskolai tanulmányokra készíti elő őket, hanem alapos szakmai ismeret elsajátítására, az élet bármilyen, területére.

MERŐ BÉLA,

a Táncsics Mihály ált. gimn.

igazgatója.

jobb lehet ott?... Dehát a föld, a föld, az én földem, amit keserves munkával szereztem! Mi lesz Csani örökségével?... Ez borzasztó! Bale lehet bolondulni!

Tegyük fel, hogy belépek — morfondírozott magában Vince, őrlő gondok között gyötrődve, hánykolódva. — Belépek? Hiszen eddig eszembe sem jutott! Mi van velem? Eddig még mindig megálltunk ott, hogy nem lépek be és kész. No, jó. Tegyük fel, hogy belépek. Mit is mondott Csani meg Tanai Laci? Be kell vinni a földet a közösbe. Meg az állatokat, a felszerelést. Jaj, istenem!. .. A nehéz munkát géppel végezzük. Ez jó. Műtrágyázunik, új módon dolgozunk, több a termés. Ki mennyit dolgozik, annyi osztalékot kap. Ez is jó. Közösen leadózunk, beszolgáltatunk, amit kapok, az az enyém. Egészen az enyém, azt csinálok vele, amit akarok... Azt mondják, hogy a jó munurasok még üdülni is elmennek... Hehehe... Sohase voltam még üdülni. Milyen lehet az?... Dehát hogyan is jut nekem ilyesmi eszembe, hiszen scha- •sem hallgattam, mit mondanak?... .Jobban élnek azok, mint én?... Úgy látom, tényleg jobban... De a föld. a föld. az én földem, Csani öröksége. .. az hogyan lehet nem az enyém? Az lehetetlen, lehetetlen! Nem, nem lépek be!...

... Közben puha lépteivel a kertek alá ért a hajnal. Ott ólálkodott ■egy ideig, - majd sietősen belopakodott a faluba, a házak közé. Az ajtókon, ablakokon opálszürke derengés szűrődött (be a lakásokba. Gyöm- rő Vincét még ébren találta, álmatlan, vörös szemeit megcsiklandozta.’ Vince azonnal talpraugrott, egy ronggyal ledörgölte lábáról az éjjeli sarat és sietősen nadrágot, bakancsot húzott. Felállt, majd némán fülelt 'bele a szürke hajnalba. Csend volt. csak gyenge szuszogást hallott _ a ■szomszéd szobából. Már nem sír! 'Biztosan alszik!

jyiNCE GYORSAN KISUR- ' RANT az ajtón. Nem akart, nem mert felesége szeme elé kerülni.

Kint hűvös, nedves .levegő csapott az arcába. Lomha köd kezdte megülni az udvart. Elterült, mint a tej és nem akart mozdulni.

Vince összehúzta magán feslett kabátját és az istálló felé tartott. Beharapta a ködöt és megbámulta a sárban árulkodó mezitlábnyomokat. Az istálló etött egy pillanatra megtorpant, majd hirtelen mozdulattal belökte az ajtót. Langyos melegség csapódott arcába. Körülnézett a félhomályban. Az egyik sarokban, ágy állt, rajta nagyokat horkolva aludt Csani, szuszogva a nehéz levegőt. A két erős ló kíváncsian nézett gazdájára. Két tehene meg egy kisbor- jú kényelmesen heverve, jámboran kérődzőit.

Máskor Vince mindig azzal kezdte a reggeli munkát, hogy félköltöt- te Csanit. Most nem szólt neki semmit, azt szerette volna, ha nem is ébredne fél mostanában. Hogyan álljon elébe?

Egyedül hordott szecskát a jószágnak. Majd elővette a vakarót, kefét, s hozzálátott az állatok tisztogatásához. De erre már felébredt Csani is.

— Jó reggelt, apám! Miért nem szólt, elaludtam.

Vince csak ennyit dörmögött:

— Csak.

Ez is alig jött ki a száján.

Csani elvette apjától a vakarót, maga látott a munkához.

Vince villát fogott és szénáért indult a pajtába. Feje mélyen a mellére hanyatlott. Szeretett volna elsüllyedni a föld alá, mielőtt feleségével találkozik.

Útja a disznóól előtt vezetett el. Csodálkozva látta, hogy a disznók már esznek. Tehát felkelt már felesége is? Mit gondol róla vajon? Odament a disznókhoz. .Hosszan

nézte, .hogyan habzsolják a gőzölgő krumplis-darás moslékot. Erről eszébe jutott régi élete, gyermekkora... Heten voltak testvérek. Mindegyikőjüknek csak egy kék gatyája volt, ez volt egyben a nadrág is. Mikor anyjuk kimosta a gatyákat, nekik az ágyban kellett maradni, amíg megszáradtak... Nekik disznóik sem voltak, csak egy szürke vén lovuk^ A szcmszédéknak .bezzeg még tíz hízójuk is volt. Egyszer, amikor így reggel az ól előtt hagyták a moslékkal telt vedret, ők odalopóz- tak és kilopták belőle a krumplit és megették... Egyszer meg... hej, micsoda élet is volt az! Rettenetes!... Most meg!..:

Ez ismét eszébe juttatta a mát. Most már jó az élet, más az élet, ha sokat is kellett dolgozni... Azt mondják: közösen könnyebb a munka, a közös gond nem gond!... Hát van is benne valami! Járt ő kepés- tarlóra is, vidámabb volt közösen dolgozni, pedig sovány volt a kereset! A csoportban biztos több jut, mint akkor! Nincs ispán meg tiszttartó meg uraság, akii elvitte majdnem az egészet.

— Menjünk reggelizni:

— Csak menj, én nem kívánom —• tompán, mélyein zengett szava, mintha a ikútbál beszélne. Mást nem szólt, csak elindult a pajta felé és ráneigálmi kezdte kifelé a vetőgépet.

Csani nagyot bámult, csak nézte, csak nézte az őszülő öreget. Mintha tíz évet öregedett volna az éjjel. Háta meggörbült, feje lóg, lába alig mozog. Mi történt? Csak nem beteg?

Megcsóválta fejét és 'bement a .házba.

Mire kijött, már az udvaron állt a kocsi, rajta a búza, utána akasztva a vetőgép. Apját a lovaknál találta, az istállóban szerszámozott.

TfGYlK SZEME IJEDT, a má- ^ silk meg víg volt Csaninak. Még el is nevette magát. Apja a lovak közé bújt, a világért sem nézett volna fia szemébe.

—■ Heheh... Hát hogyan történt, apám?

Vince szívébe mintha kést döftek volna.

— Hogyan esett le anyám az ágyról? — s nevetett hozzá.

Apja bambán bámult rá.

ITAT, HA MOST JÖNNE Ta- “ nai Laci, nem dobná ki, az biztos! Ha most szólna a felesége, nem ütné meg! Ha most szólna Csani, nem beszélne vele gorombán. De nem jön senki, nem szól senki. Borzasztó ez a csend! Csak a disznók habzsolnak marakodva, csak egy kutya ugatja valahol a ködöt... Rettenetes ez a csend!...

Vince támolyogva ment el az óltól, mint aki alaposan bepálinkázott reggelire. A szürke, nedves köd ráfeküdt lelkére, szívére, agyára, s nem akart mozdulni. Pedig már felkelt a nap is! Vajon elég erős lesz-e sugara, hogy áttörje a homályt?...

Az etetés élmúlt anélkül, hogy találkozott volna az asszonnyal. Még Csanival sem váltott szót. Itatás után is a fiú szólalt meg:

— Mi... mi?... Levs vt?...

— Le hát! Hát maga nem is tudja? Azt mondja, hogy álmában lefordult az ágyról. Csupa kék az orra. .. hehehe... Ezt a tarisznyát meg jól megtömte, magának küldi, hogyha megéhezik, egyék.

Vince kitátotta száját, de egy sziik- ránvi hang sem jött ki rajta... valami fojtogatta... Csak bámult, csak bámult a most már mindkét szemével nevető legényre és a tömött szőrtarisznyára.

— Le... esett.:; anyád?.. -.

Szája kiszáradt, ajka megcserepesedett. Majd hirtelen nagyot nyelt és a jászol felé fordult. Könny buggyant szemébe. Vállai megrázkódtak. Agyongyötört, barázdás arcát forró melegség öntötte el Kezével belekapaszkodott a ló kantárjába. Előre görnyedt. Nem nyúlt arcához, jólesett neki a könnyek melege. Azok meg csak folytak, folytak, talán harminc év óta először. Végigfolytak borostás arcán, s onnan — pötty-pötty — le a földre. Jólesett sírni. A könnyek melege mintha egész testét átjárta volna, mintha felolvasztotta volna a feszültséget, a kopogós fagyot. Úgy érezte, mintha most születne világra, mintha kezdene sütni az áldott, vetésérlelő napsugár. Nagyon jó volt így sírni...

Csani ajkán elhalt a kacaj. Nem tudta, mi történt. Mi baja lehet apjának? Odaugrott hozzá. Hátulról megragadta vállalt, de nem bírta megfordítani.

— Apám! Mi történt, apám!

Vince nem fordult meg, de fejét

felemelte és még akadozó, de már érces hangon megszólalt.

— Semmi... fiam, semmi. De szaladj el hamar... Tanai Laci... 'bátyádhoz, és... mondd neki, sürgősen jöjjön, hozza... hozza a tegnap esti .papírt is. Aztán hívd el szüretre..: Takács Tarkát is..; Siess... fiam.

Csani nagyot bámult.

— Tanai... Tér,ka... — motyogta:

Vince, anélkül, hogy hátra fordult volna, most már erélyesen szólt:

— Eridj, ha mondom!

Csani még egyet bámult, aztán hirtelen megfordult és kiszaladt az istálló ajtaján.

T/INCE MEG HALLOTTA, ' ahogy fia bekiabál anyjának, hogy hova megy, aztán hátrafordult, öklével beletörölt arcába és megindult kifelé.

Az udvaron már oszladozott a köd és keleten felpiroslott a nap tüzes korongja a ködfátyol mögül. Gyöm- rő Vince megállt egy pillanatra, belebámult a napba, nagyot lélekzett és határozott, könnyű léptekkel megindult a ház felé...