Somogyi Néplap, 1955. október (12. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-23 / 250. szám

4 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1955. október 23. Az épüiő kommunizmus nagy országából Viruljanak a micsurinisták kertjei Novella a tábornokról és a kertészről A sztálingrádi csata napjaiban a hadseregparancsnoktól «■fontos ál­ami ügyben« kihallgatást kért egy öreg dubovkai kolhozparaszt, Fjodor Vasziljevics Kulikov. , A. következőket jelentette: — Dubonkában van egy kis ke rt, amelyben újfajta almafákat, szil­faiakat, barackfákat és szőlőt terme sztenek. Viktor Andrejevics Kornyé­kén micsurinista kertész mielőtt kiment a frontra, rám bízta a kertet. Most egészen közel van a front, csapataink Dubovkában állnak, ott jemuinak keresztül a menekülők so rai... Valamennyien benéznek a tertbe. Legjobban a 608. sz. fiatal hibrid-almafát féltem. Az idén hoz- :a az első termést... j A tábornok megígérte az öreg kolhozparasztnak, hogy megkímélik a micsurinista Kornyejev kis kertjét. I A kert bejáratánál nyomban megjelent a felirat: »Tilos övezet«, a kertajtónál fegyveres őr állt: — Tilos a bemenet. Itt kísérleti mlmafák is szilvafák vannak! Mindaddig őrizték a kertet, míg a gyümölcs teljesen meg nem érett. 4 sztálingrádi csata füstje ott gomolygott Dubovka felett, a Volga fö- ött lövedékek robbantak, de Kornyejev alma- és szilvafái a Szovjet Hadsereg őrizete alatt beértek. A tábornok és a kertész megindító története mind a mai napig :zájr ól-szájra száll az Alsó-Volga vidék kertészei között. Nem Mába őrizték a harcosok Kornyejev kertecskéjét! Újfajta lyümölcsfái rendkívül népszerűek lettek, a Kornyejev-féle szilvafák a Volga hlsó[ folyása mentén csaknem minden kertben megtalálhatók. Sőt, mi több, a gyümölcsfákat fajta körzetekbe osztó állami bizottság Aválasztott és a Szovjetunió egész területén elterjesztésre ajánlott hét Kornyejev-fpjta szüvafát. $ bátrak útja A nyáron a Pamir hegység észak- nyugati részén, a Mukszu-folyó for­rásainál alpinista expedíció tábo­rozott V. N. Aba'lakov, a sport ér­demes mestere vezetésével. A nyolc alpinistából álló csoport rendkívül nehét útat tett meg a Mazar hegy- vonulat Muszdzsilga (6376) méter), Bezimjannaja (6070 méter) és San­dal (6150 méter) csúcsain keresztül. E csúcsokra eddig még sohasem ha­toltak fél. 5600 méter magasságban hóvihar­ba került az expedíció. A bátor al­pinisták három teljes napot töltöt­ték két kis vékony sátorban, a hegy­háton. Amikor a vihar csendesülni kezdett, folytatták útjukat. A Musz­dzsilga megmászása után továbbha­ladtak a hegyháton kelet felé, au­gusztus 25-én körülbelül1 6000 méter magasságban a Bezimjamnaja-esúcs alatt töltötték az éjszakát, majd reg­gel felhatoltak a csúcsra. A kiváló hegymászók elhatározták, hogy e magaslatnák a »KomszamolsZkaja Pravda« nevet adják. Augusztus 27-én félhatoltak a Szandal-csúcsra is, majt útjuk ti­zenhatodik napján szerencsésen visz- szatórtek támaszpontjukra. Rsldesen üzemfee- iiefyezik a kárpát- ukrajnai vszierSműíet Befejezéséhez közele- 3ik a kárpáitukrajniai ví- eierőmű építése. Az épí­tők komoly nehézségek iözött dolgoznak a szik- ás vidéken. A mapdk- aan fejezték be a mun- ca legnehezebb részét: egyesítették a gát bailol- iali szárnyát a szikla- állal. Két: hónappal a íatándő előtt elkészült víztároló i sziklás lej- őánefc megerősítése. A eendő • víztároló terüle­tről már új helyre fcöL. öztették Vilsani falu akosait. Vj í híd a Volgán Megindult a forgalom az új. (vasúti hídon, amely Szvijazisszk köze- ében szeli át a Volgát;- áz ünnepélyes megnyi- ásra nagy tömeg gyűlt, issze. Amikor átvágták a vörös szalagot, első- aek két mozdony haladt át a hídon. Húsz perc núlva már a moszkvai izemélyvonat robogott VÁRKONYI IMRE A Somogyi Néplap cikkpályázatára beérkezett írás. AJAR 3 ÓRÁT KIÁLTOTTÁK a falu harsonás kakasai, de Hyömrő Vince még nem hunyta álomra szemét. Hosszú, nagyon kí­nos éjszaka volt ez a mai! Az este jó korán lefeküdt, alighogy kidobta íz ajtón régi egyetlen jó komáját, Tanai Lacit, a népnevelőt. Igaz, nar jóideje nem. voltak a hajdani bizalmas viszonyban, amióta Laci a ■si tagja lett. Dehát csak meglettek TOlna, azonban most idejött, ide ette a nehézség. Méghogy ő is lépjen be a tsz-fae! No, de meg is mondta ne- si: fel is út, le is. út, ide ibe ne te­gye a lábát többet, mert fejszével hasítja szét a koponyáját! Ki hívta de?! Ki kíváncsi arra, hogy nekik ilyen meg olyan jól megy a soruk?! Hogy a nehéz munkát géppel vég­ük, meg hogy a jövedelmük! jobb, meg úgy jobb a tsz-ben. gyen! De neki ne mondja még „ Herkó páter se, mert... Ö eddig is megvolt, ezután is meg lesz nélkü­lük. Még ha beleszakad a munkába, akkor se lép be! Majd meglátjuk, ki bírja tovább. Hagyják őt békén... Meg itt az egyetlen, szép nagyfia, Csani ;s. Ez is csak a méreggel tudja -telni. Pedig neki dolgozik látástól vakiulásig, hogy neki legyen kicsit könnyebb az élete. Egész életéiben azért gürcölt éjjel-nappal, csak azért van ez az egy gyerek is, hogy neki szép birtokot hagyhasson. De ;z is gazember, ez is az apja ellen van! Az ő egyetlen Csani fia! Még rá,gondolni sem jó. Az éjjel is ké­sőn jött haza, hallotta lépteit az ab­lak alatt, amint az istálló felé ment. A. fészkes fene tudja, hol csatangol mindig. Egész nap dolgozik, este meg kiöltözik, és már nincs is itt­hon. Azt mondja, a DISZ-be megy. keresztül a Volgán. A hídépítők jól dol­goztaik: határidőre fel­építették az új, nagy Volga-hidat. Űj szanatórium a Krímben Megérkeztek az első üdülő vendégek a Szov­jetunió faipari miniszté­riumának új üdülőjébe, a krimi MLszhorba. A szanatórium gyönyörű palotájában minden le­hetőség megvan az üdü­lésre és gyógyulásra. Rigai bútorgyártó mes­terek készítették a sza­natórium csodaszép bú­torzatát. Az épület jóré­szét ,a gyógykezelő-he­lyiségek, gyógyfürdők foglalják el. Meghalt a világ legöregebb embere A Szovjetunióban 717 száztíz évesnél idősebb, 4425 százéves és 40 000 . kiliein,cvenéves állampol­gár van. Ezeknek az öregeknek háromnegyed része asszony. Figyelem­reméltó a 145 éves Jeka- terima Provozina és Va­lidisa Kozidkíima, akik Krasnedor környékén élnek és a 136 éves Sop- rom Gabidzashivili. A világ legöregebb embere Tepse Abzive volt, aki most halt meg 180 éves korában. (Reuter.) 100 000 RUBEL A LEGJOBB FORGATÓKÖNYVÉRT Nemsokára 40. évfor­dulója lesz a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forra­dalomnak. 'Nagy film­forgatókönyv-versenyt indítottak meg olyan filmekre, amelyeket 1957-ben az októberi évfordulónak szentel­nek. Az első három díj mindegyike 100.000 ru­bel. »TEATR BOLSOJ« Eddig csak a Moszk­vai Nagy Színházat hív­ták így. Most ez tesz a neve egy új tuliipánfaj- tának, amit egy holland műkertész a Szovjetunió leghíresebb színháza művészeinek a tisztele­tére keresztelt el. Restaurálják a Szovjetunió forradalmi múzeumát A szovjet emberek jól ismerik Moszkvában, a Gorkij, utcában azt a gyönyörű nagy épületet, amelyben a Szovjetunió Forradalmi Múzeumát helyezték el: Az épület a főváros egyik nagy­szerű építészeti és tör­ténelmi emléke. A palotát a XVIII. század második felében A. Nemelasz építész építette M. Heraszkov költő részére. Az 1812. évi tűzvész után az épü­letet Gyemen,tyij Zsii;- jard, 'kiváló arasz épí­tész tervei alapján ál­lították helyre. A moszkvai városi ter­vezőintézet restauráló műhelyében kidolgozott terv alapján megkezdő­dött a múzeum épületé­nek felújítása. A terv szerintii naígy munkálat- tokát végeznek majd a homlokzat eredeti for­májának visszaállításá­ra. JCufLafaiialatak, áitömkíitk Kedves Pajtások ! Készüljelek az ifjú micsurinisták első találkozójára A DISZ Somogy megyei Bizottsá­ga a Megyei Tanács Oktatási Osztá­lyával és Mezőgazdasági Igazgatósá­gával közösen Micsurin, a nagy szovjet tudós születésének 100. év­fordulója alkalmából 1955. október 27-én Kaposvárott a Megyei Tanács székiházának nagytermében rendezi meg az ifjú micsurinisták, a (bioló­giai szakkörökben jól dolgozó úttörő pajtások első Somogy megyei ta­lálkozóját. A találkozón résztvesz 120 somo­gyi úttörő és 100 biológSa-szakos, ne­velő: mezőgazdasági szakemberek, s tanácskoznak az iskolai kísérleti kertek és biológiai szakkörök felada­tairól. Szeretnénk, ha a vita során a mi derék úttörő-pajtásaink tájékoztat­nának (bennünket községük iskola­kertjében végzett szorgalmas mun­kájukról. Szeretnénk, ha elmonda­nák úttörőink, hogyan alkalmazzák gyakorlati munkájukban az új ag­rotechnikai eljárásokat, milyen nö­vényféleségekkel és hazai állatok tenyésztésével foglalkoznak. Járuljon hozzá az október 27-i tanácskozás a jó mezőgazdasági szakemberek és ifjú állatenyésztők tömeges képzéséhez. Felhívjuk figyelmeteket, hogy őr­si és rajgyűiéseken emlékezzetek meg Micsurinról, a nagy szovjet tu­dósról, aki hosszú és kitartó munká­jával érte el világraszóló eredmé­nyeit., Tegyetek ígéretet, hogy még eredményesebben dolgoztok iskolai kísérleti kertjeitekben és szakkörei­tekben. A meghívott úttörőket szeretettel várjuk az ifjú micsurinisták első megyei találkozója alkalmából. DISZ Somogy megyei Bizottsága, FEJTSD MEG! Vízszintes: 1. Folyadék. 2. Sérülés. 4. Település. 5. Gödör. 12. Névelő. 13. Vél. gondol. 15. Levegő. 17. Nem oda. 18. Értéke. 20. Valaha. 22. Kiejtett mássalhangzó. 23. R. O. 24. Festmény. 26. Vidám. 27. Vagyona. 28. Ingovány. 29. Kötőszó. 30. Evvel, eleje. 32. Me­legít. 34. Évszak. 35. Fogoly. 37. Szen­vedés. 38. Agya. 39. Női név. 40. Gyü­mölcs. 42. E. 0. R. 44. Lakhely. 46. Máz mássalhangzói. 47. Kettősbetű. 48. Könyv része. 49. Délszaki növény. Függőleges: 1. Róla emlékezünk meg ma. 3. Kutya. 5. Majdnem áll! 6. Láb­bal dob. 7. Okozat eredője. 8. A mu­zsika költő. 9. H-val: testrésze. 10. Ér tartalom. 12. Féri: név. 14. Szerző. 16. Motor. 19. öregszik. 21. Fúvós hang­szer. 24. Vágószerszám. 25. P. Z. T. 26. Ősi erődítmény. 29. Folyadékot fo­gyasztok. 31. Szelídítetten. 33. Balatoni csatorna. 34. Előde. 36. Van neki. 37, Nem nagy. 41. Mulatság. 43. S. A. 44. Hála egyik fele. 45. Z. M. Beküldendők: Vízszintes 4, 27, 38, 49. Függőleges: 1, 8. Beküldési határidő: október 28-ig. A múlt heti keresztrejtvényünk he­lyes megfejtése a következő: Előre a jubileumi év sikeréért. Köszöntjük szín­házunkat. A drukk. Ásatás. Múlt heti keresztrejtvényünket a kö­vetkező pajtások fejtették meg helye­sen: Ifj. Oros Sándor Kaposvár, Szegfű Ilona Bárdudvarnok, Makkay Attila Za- márdi, Makkay Csaba Zamárdi, Tóth Sarolta Marcali, Nagy Gabriella Kapos^ vár, Dudás Éva Marcali, Lengyel Mag­dolna Mernye, Hegedűs Mária Kapos­vár, Wertenbach Gyula Kaposvár. Könyvjutalmat nyertek: Dudás Éva Marcali, Lengyel Magdolna Mernye. így Le- a A DISZ-be! Az ő fia a DISZ-be, ahova a csoport gyerekei járnak! Mit tanul ott? Miről beszélhetnek? Azt csak onnan sejti, hogy másnap mindig előhozakodóik itthon a cso­porttal. Hogy az ember még a saját fiától sem lehet nyugton! Attól, akinek egész életében kupongatott! Most ő maga akarja elherdálni örökségét! De abból nem eszik! Nem, amíg ő él! Már megmondta neki, de azt is megígérte, hogy ha még egy szót szól itthon a csoport­ról, hát... nem tudja, mi lesz! Azt is beszélik, hogy a Takács Terka a szeretője a cudar kölyök- nek, a kódis-fattyú Takács Terka, akinek az ajpja cseléd volt az ura­ságnál, most* meg az ás csoporttag. No, még csak ez legyen igaz! Tu- domisten megbánja valaki! Kitagad­ja! Ki ő, a gazembert, legszebb ál­mainak reménységét, széttépőjét. Az ő fiának ha törik, ha szakad, Kocor Julit kell elvenni. Ott van mit ap­rítani a tejbe. Egyedüli lány. Jó­módú gazda lánya. Különben ezt már meg is beszélték. Ez el van in­tézve. Majd ő megmutatja, hogy így lesz! Meg bizony!... ... Egész éjjel csak forgolódott az ágyon, mint valami motolla. Terhé­re volt neki az asszony is, a felesé­ge. áld ott feküdt mellette: úgy érezte, leszorítja az ágyról. Most rá is mérges volt. Az asszony is a Csa­ni pártján van.! Az este is csak morgott, amikor kidobta Lacit... Dühösítette az is, hogy most al­szik, ő meg... Egyszer akkorát do­bott magán, hogy majd leszakadt az ágy és felesége is felébredt. — Még mindig nem alszol: Vin­ce? — szólt hozzá álmos-szeliden. — Nem, hogy az a.., — tört fel belőle rettenetesen tompán, mélyen. — Hát mi bánt? Miért gyötrőd magad? — Miért, miért! — mordult az asszonyra. — Te se tudsz mást! — Ne gyötrődj már, Vince! — szelíden, simogatóan búgott az asz- szony hangja. — Hát csak lépjünk be. látod Csani is azt akarja. Csak ezt ne mondta volna ki az asszony, csak ezt ne! Vince agyát dlborította a vér. — Hej, azt a kutya-keserves iste­nit az apádnak! —■ azzal már meg is lendült a keze, lecsapott az ágy­ra, egyenesen az asszony arcába. A sikoltást nem is hallotta, rohant-ro- hant kifelé, mezítláb, egy szál ga­tyába. Csak ki, csak ki innen a po­kolból, ahol még a saját fia, a sa­ját felesége is az ellensége az em­bernek. .. Az asszony szinte megdermedt a félelemtől. Az ő ura még sohasem bántotta. Félelménél nagyabb volt. azonban az ijedelme. Rosszat sejtve hirtelen felkelt, magára kapkodta ruháját, s ő is kiment az ura után. A Z UDVARON MEG SÁR A*- VOLT a tegnapi esőtől. Gyömrő Vince nem törődött vele, belegázolt, s rohant, csak rohant a pajta felé. Elég volt! Elég, a keser­ves istenit! Vége az életnek, erők­re. Ö már ,befejezte. Neki elég volt! Felakasztja magát a pajtában. Csi­náljon más, amit akar. Ö nem lesz senkinek a kapcarongya! Ö nem lesz cseléd! És Vince csak rohant, csak rohant a pajta felé. Mezítelen lába belera­gadt. a (hideg sárba, gatyája, haja lobogott a rohanásban. Nyitott szá­ja párafelhőt lehelt, teste remegett, tágra nyitott szemébe belecsipett az őszi éjszaka hidege. De Vince csak rohant, talpa csattogott, csuppogott a sárban. Már ott járt az istállónál. Szuszogást hall? Horkolást? A tehe­nek szuszognak? A fia horkol? Nem kell törődni vele. Gyerünk, gyerünk! Hol egy kötél? Itt a pajta. Jól ismeri a bejáratot, vaksötótfoen is betalál. Reszkető ke­ze most mégsem találja a reteszt. Csak nem megy, csak nem találja. M.i ez? No, végre megvan. Gyorsan elhúzza a zárt. Mintha hűvös lenne! Most kezdi érezni, hogy fázik a lába, hűvös le­vegő gémbeiríti kezeit. Az asszonyt, aki közben utolérte, durván visszazavarja a lakásba. Belép a pajtába. Szöszmötöl. Már azt sem tudja, miért jött, mit is ke­res. Csak tapogatózik. Keze valami lágyba ütközik. Mi ez? A tapintá­sáról érzi, hogy búza. Minden gon­dolata most a búzáé... Tegnap pá­colták, zsákba töltötték, ma vetni kellene. Már biztosan megszáradt a föld, tegnap délben elállt az eső, délután a szél is segített szárítani. Ni, mintha most is fújna a szél. Csak ne legyen eső, ma már el kell vetni a búzát, be van pácolva és hadd erősödjék a télig. Elkészítették a vetőgépet is, az is itt van a pajtá­ban. Reggel korán kelünk, és ahogy csak lehet, ki a mezőre!... Gyömrő Vince parázsló lelkére enyhítő hamuréteg rakódott, mire kijött a pajtából és rátólta a re­teszt az ajtóra. Megindult a ház fe­lé. De miért fázik a lába? Nicsak! Mezítláb van. Mit keres ő mezítláb az udvaron? Éjjel, sötétben? Hunyorgó tűző telkébe mint tüzes, mérgező nyíl hatol bele a valóság. Uramisten, mi történt? Hogyan ke­rült ő ide? TJIRTELEN minden eszébe ju­“ tott. A tegnap esti viharos beszéd, az éjszakai .gyötrődés és... ő megverte a feleségét? Igaz lenne? Még sohasem tette 20 éves házassá­guk alatt! Miért?... Persze, ez a tsz... Ez megőrjíti az embert! Hogy az ő földjét, egész élete verejtéké­nek gyümölcsét most csak úgy el- prédálja? Mit hagy akkor egyetlen fiára? Meg kell bolondülni. Minden­ki ő ellene van. Es ami még bor­zasztóbb: saját fia és felesége is... Igazuk volna? De hiszen... hiszen az lehetetlen, hogy csali úgy le­mondjanak a földről, a magukéról... Mi marad akkor nekik? Lassan az ajtó elé ért. Bentről kihallatszott felesége szipogása. Vince arcát szé­gyenpír égette, már ismét nem érez­te a hideget. Most hogyan menjen be, hogyan feküdjön az asszony mel­lé, akihez még soha nem nyúlt egy ujjal sem, még rossz szót sem szólt soha hozzá. Most meg? De hát mi­ért is tulajdonképpen? Megérdemel­te? De hátha igaza volt? Vince nagy zavarban, volt. Bocsá­natot kellene kérnie, odabújni hoz­zá, mint. régen, megsimogatni vézna arcát, a dologtól agyongyötört tes­tét, őszülő haját, dehát hogyan men­jen most hozzá? Még ha szólna, az asszony szólna hozzá, gyengéden, kedvesen. De nem szól. Csak szi­pog. Nagyon megüthette? Ügy érezte, mintha súlyos ólom­ból volna a lába, amikor átlépte a küszöböt. A szíve majd leszakadt, olyan nehéznek érezte. EM MENT BE a szobába; Nem bírt bemenni. Csak a konyhában lévő heverőig vánszor- gott. Ahogy volt, sáros lábbal dőlt végig rajta. Milyen jó lefeküdni! A pokrócot meggémberedett testére húzta. Csak azt a keserves szipogást ne hallaná. Ez olyan borzasztó. Ho­gyan kerül reggel a felesége, meg a fia szeme elé? Hátha meglátszik fe­lesége arcán az ütés nyoma! Ha Csani ezt észreveszi, mi lesz? ’ Mindennek az a csoport az okai Az nem hagyja nyugodtan élni az embert! Megbolygáia az emberek telkét, életét, családját, mindenét. ... De (hisz, hiszen a f'a is, felesége is azt mondja, hogy jobb ott az élet! Meg Laci, Tanai Laci is, gyerekko­ri jó komája is, akit az este elza­vart és megfenyegetett! ö pedig benne van már régóta!... Valóban N1

Next

/
Oldalképek
Tartalom