Somogyi Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-02 / 206. szám
1 SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1955. szeptember 2. A lefegyverzés út a tartós békéhez Augusztus 29-én a genfi kormányfői értekezlet határozata értelmében New Yorkban újból megkezdte munkáját az ENSZ leszerelési albizottsága. Az albizottság ülései a Genf után létrejött kedvező légkörben kezdődtek meg. A közvélemény joggal várja, hogy az ülésen 'gondosan tanulmányozzák majd az Egyesült Nemzetek Szervezetének a fegyverzet csökkentéséről, az atomfegyver betiltásáról és az új háború veszélyének elhárításáról előterjesztett szovjet javasa latokat. A nyugati hatalmak még mindezidáig nem adtak lényegében választ ezekre a javaslatokra. A genfi értekezleten kiderült, hogy a felek nézetei a lefegyverzés problémájának egyes kérdéseiben egyeznek, vagy jelentősem közeles« tek egymáshoz. Ezt a tényt nagy megelégedéssel kommentálja a világsajtó. AJ szovjet kormánynak a fegyveres erők csökkentéséről szóló legutóbbi határozata nagymértékben elősegítette a még kedvezőbb légkör kialakítását és az államok közötti bizalom megszilárdítását. A békeszerető közvélemény minden országban egyhangúan úgy fogadta a Szovjetunió új intézkedéseit, mint a küszöbönálló lefegyverzési tárgyalások jó kezdetét, mint a békéhez való 'hozzájárulást. Természetesen, az ENSZ leszerelési albizottságának ülésein a részvevőknek és az októberi genfi tárgyalásokon a négy nagyhatalom külügyminisztereinek nagy erőfeszítéseket kell tenniük, hogy a lefegyverzés egész problémájában kölcsönösen elfogadható megoldást találjanak. Legfontosabb feladatuk, hogy megtalálják az utat a nagyhatalmak álláspontjainak további közelebb hozásához. Ez igen sok türelmet, bölcsességet kíván és szükségessé teszi, hogy egyik fél jól megértse a másijc fél érdekeit. A szükséges megállapodás csak akkor válik lehetővé, ha a tárgyalás minden részvevője hű marad »Genf szelleméhez-«, ha ugyanolyan, jóakaratot és megegyezési törekvést tanúsít, mint amilyent a Szovjetunió tanúsított. Mint a nyugati, de főleg az amerikai' sajtó kommentárjaiból kitűnik. a legnagyobb nehézségek a nemzetközi ellenőrzés és tájékoztatás módszereinek kérdései körül támadnak. Ezzel kapcsolatban a nyugati országokban a legellentmondóbb nézetek uralkodnak. Az adott esetben — mint ahogy ez már gyakran előfordult — a valóság valahol a két véglet között található. A pusztító fegyverkezési hajsza megszüntetésének, a fegyverzet és a fegyveres erők nagyarányú csökkentésének. az atom- és hidrogénfegy- venek 'betiltásának követelése minden ország néptömegeinek közös kívánsága. A leszerelés eszméjének egyre növekvő népi támogatása nagy hatással volt és nagy hatással van most is a kormányok politikájára. Ennek a hatásnak az erejét most már nyíltan beismerik Nyugaton és így az Egyesült'Államokban is. A lejáratott »erőpolitika« hívei igyekeznek majd zavarni a leszerelés előrehaladását. Teljesen nyilvánvalói hogy ellenségeinek legkülönbözőbb manővereibe fog ütközni a leszerelés ügye. A nemzetközi feszültség bizonyos enyhülése azonban reális lehetőségeket teremt ennek az égető problémának a megoldására. A fegyverzet csökkentése és az atomfegyver betiltása, a 'hatásos kollektív biztonsági rendszerrel együtt, biztosíthatja a népek leghőbb kívánságainak teljesülését —* a tartós békét és az egyetemes biztonságot. DULLES SAJTÓNYILATKOZATÁNAK FRANCIAORSZÁGI VISSZHANGJA Párizs i(TASZSZ). A párizsi lapok közük, hogy Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere augusztus 30-án tartott washingtoni sajtóértekezletén lényegében a vietnami általános választások megtartása ellen nyilatkozott. Mint az AFP Dulles nyilatkozatáról szerdáin megjelent közleményében rámutat, »mértékadó francia körökben hangsúlyozzák, hogy Franciaország álláspontja ebben a kérdésben változatlan « »Ezekben a körökben — közli a hírügynökség — feltételezik, hogy Dullesnak más véleménye lehet«. Azonban, »Franciaország, amely mindig érvényesnek ismerte el a genfi megállapodásokat és szükségesnek tartotta azok valóraváltását, továbbra is úgy véli, hogy a vállalt kötelezettségeket teljesíteni kell.« Az Országos Mezőgazdasági Kiállítás hírei A kiállításon bemutatják a „villanypásztort“ is Egy szál dróttal körülvett területen bármilyen állatot ott lehet hagyni emberi felügyelet nélkül, mert mihelyt az állat a .gyenge árammal telített dróthoz ér, azonnal visszafordul. A növénytermesztési bemutatóra több mint négyszáz helyről érkeztek fel különböző növények és termények. A ládákba, cserepekbe átültetett kukorica, dohány, répa és egyéb növények egy-két napon 'belül végleges helyükre kerülnek, a könnyen romló terményeket egyelőre hűtő- házakban tárolják. Az új szabolcsi burgonyafajták: a kisvárdai Rózsa, a Lilla és a Boldogító is bemutatásra kerülnek. A híres kisvárdai burgcmyaneme,sítő Teichmann Vilmosnak, a nyírségi mezőgazdasági kísérleti intézet osztályvezetőjének irányításával állították elő ezeket az új fajtákat, amelyek több tekintetben felülmúlják az ugyancsak itt kinemesített régi fajtákat, a Gül- babát, az Arany almát és a Margit burgonyát. Csikóbőrös kulacsot, furulyát, ostort, fokost árusít majd a kiállításon a Népművészeti és 'Háziipari Vállalat. És különböző fafaragásokat, szőtteseket és a népi fazekasok termékeit. Az OFOTÉRT nagymennyiségű fényképezőgépet és fotócikket visz ki a vásárra és az amatőrök felvételeinek kidolgozását a helyszínen elvállalja. Az előhívásokat és a nagyításokat 24 óra alatt készíti el. A kész képeket a vásárlók tetszése szerint másnap a helyszínen, vagy a város valamely OFOTÉRT- boltjában vehetik át. Üzeneteket közvetít a a kiállításról Rádió Hétfőtől, szeptember 5-től a déli és a délutáni órákban a Kossuth- adón naponta rendszeresen közvetít üzeneteket a rádió az Országos Mezőgazdasági Kiállításról. AKIK FÉLNEK A FÉNYTŐL írta: A. Markov Minden országban mélységes helyesléssel fogadták az emberek a »hidegháború« megszűnését. A Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztésének kérdése a négy kormányfő genfi értekezletének napirendjén szerepelt. Októberben ezt a kérdést más kérdésekkel együtt a négy külügyminiszter értekezletén fogják megtárgyalni. A kereskedelmi, kulturális és tudományos kapcsolatok kiszélesítése és a kölcsönös tájékoztatás hozzájárul a nemzetközi bizalom és együttműködés légkörének kialakításiához. Nemrég nyugatnémet 1 újságírók jártak a Szovjetunióban. A Westdeutsche Allgemeine Zeitung, Die Welt, Frankfurter Rundschau és más lapok képviselői otthon cikkeikben őszintéin bevallották, hogy nem lesz könnyű eloszlatniuk a Szovjetuniót illetően az eltévelyedések és előítéletek hosszú éveken át elsűrűsödött ködét. De nekiláttak, hegy előmozdítsák a kölcsönös megértést, amely minden népnek érdeke. Nyugat-Németországban lazombán vannak olyan körök, amelyek gondolkodását idejétmúlt fogalmak uralják, amelyek még nem vetették el a »hidegháború« megszokott pro- pagandiafegyvertárát. Ezeknek a köröknek az álláspontját fejezte ki július 23-áru az Industrie Kurier, a ruhrvidé'ki monopóliumok Düsseldorfban megjelenő lapja. Az Industrie Kurier elégedetlen a Szovjetunióban járt nyugatnémet újságíróknak útijukról írt cikkeivel. Nem tetszik neki, amit ezek az újságírók láttak a szovjet országban »az egymás mellett • élés fényes napja alatt«. Ingerültséget kelt 'benne, hogy ezek a Szovjetunióban járt szemtanúk nem azt írják, amit egyes nyugatnémet lapok, köztük az Industrie Kurier, éveken át próbáltak olvasóik fejébe verni. Mit akar az Industrie Kurier? Miért elégedetlen a Szovjetunióban járt nyugatnémet újságírók cikkeivel? A lap vezércikke választ ad erre. Az Industrie Kurier nyíltan kioktatja a nyugatnémet újságírókat arra, amit írniuk kellett volna. Felsorolja mindazokat a réges- régi ócska ‘koholmányokat, amelyeknek nyilvánvalóan a Szovjetunió befeketítésé a céljuk. Ezeket az elcsépelt rágalmakat maga az élet cáfolja meg nap mint nap. A nyugatnémet újságírók szabadon utazhattak a SzovjetunióHorváth István vállalatigazgató fj'rdemes lenne egy kisebbfajta közvéleménykutatást rendezni Kaposvár ipari dolgozói között, hogy vajon hányán vannak olyanok, akik nem ismerik Horváth István elvtársat, az Állami Gazdaságok Gépjavító Vállalatának igazgatóját. Az eredmény megközelítené a száz százalékot, azok javára, akik valamilyen ügyből kifolyólag személyes ismerettségben állnak Horváth elvtárssal. Pedig nem valami régi kaposvári jával voltak, lakos, nem olyan régen került a vál- Az ötéves terv lalat igazgatói székébe — mindösz- sze négy éve — és mégis a fél város ismerőse. Egyáltalán nem azért, mintha minden alkalmat megragadna arra, hogy fitogtassa személyét. Éppen ellenkezőleg, szinte elbújik saját üzemének problémáiba: napjainak, éjszakáinak minden percét kitölti az üzem, annak ezernyi gondja, baja. Mindig ilyen volt Horváth István, Már kisgyermek korában is örökkön apja, az uradalmi gépész körül settenkedett, legszívesebben feje búbjáig bele bújt volna az ócska, öreg gépekbe. Mert őt csak a gépek érdekelték. A világ legtermészetesebb dolga volt, hogy amikor a fiú kinőtte iskolás ruháját, lakatosinasnak szegődött. Később is a munkán kívül csak egy dolog érdekelte: a munkások sorsa, a szakszervezeti élet. A negyvenes években, amikor könnyűnek egyáltalán nem lehetett mondani a Vasas Szakszervezet munkáját, csatlakozott az elvtársakhoz és a kisebb-nagyobb pénzáldozatokon kívül sokasok estéjét, éjszakáját szentelte a vasmunkások szervezésére, a kommunista párt eszméinek hirdetésére. TJorváth elvtársra a párt nap- ról napra nagyobb, nehezebb feladatokat bízott, így került a kaposvári vállalathoz igazgatónak. Fiatal létesítmény volt ekkor még az üzem, sok hiányosság volt a növekedés nehézségeivel küszködő vállalatnál. Hogy többet ne mondjunk: munka után egyetlen lavórban mosakodott hetven ember, öltöző szekrény, a legminimálisabb munkavédelmi és szociális intézménynek hí- > sok mindent előirányzott ennél a vállalatnál is, megvalósításuk azonban nem pusztán azon állt, hogy szerepelt a tervben. Az új igazgató fáradhatatlanul harcolt azokban a hónapokban is, amikor egyesek igyekeztek háttérbe szorítani az ipar fejlesztését. S hogy jól harcolt Horváth elvtárs, ékesen bizonyítja, hogy ebben az időszakban épült meg a zuhanyozó, az öltöző és az ebédlő is. De állandóan növekedett az üzem termelőképessége és a termelés is. Somogy megye gépállomásainak, állami gazdaságainak gépjavítása után előbb csak egy, majd folyamatosan négy megye ilyenjellegü munkáját is rájuk bízták. És jól megfeleltek a bizalomra: az utóbbi négy év alatt kétszer élüzem, egyszer pedig az ország második legjobb vállalata lettek. Persze míg idáig eljutottak, baj is akadt éppen elég. A legfőbb a határidők túllépése és a minőség gyengesége volt. Visszamenőleg már nehéz lenne kideríteni, hogy e bajok mennyire származtak az objektív nehézségekből és mennyire az üzem hibájából. Tény azonban, hogy igen sok álmatlan éjszakát okoztak a vállalat irányítóinak, az igazgató- A felszabadulás után — mi sem nak. Mert Horváth elvtárs túllátott hengerfejek, ha felmelegedtek gyorsan lehűltek, hamar törtek, az üzemben hegesztették meg a rést, drága volt, meg aztán újra hamar elrepedt. es Ha töTgy született meg az igazgató első újítása. Olyan hengerfejei szerkesztett, amely a réginél sokkal tartósabb, darabonkénti előállítása pedig 280 forinttal kevesebbe kerül. Az újítást kipróbálták, a szakemberek engedélyezték, a vállalatnál 960 darabot legyártottak, az újító megkapta az újítási díjat, de szériagyártását még mindig nem rendelte el a Földművelési Minisztérium. Pedig hogy nagyjelentőségű újításról van szó, az már biztos. Mert ha figyelembe vesszük az előállítási költségben mutatkozó megtakarítást és a tartósság közti különbséget, évenként 8—9 millió forintot megtakaríthatnánk a népgazdaságnak. Több kisebb jelentőségű újítása ugyancsak azt példázza, hogy Horváth elvtárs azon az úton jár, hogy üzemében olcsóbbodjék a termelés és minél jobb minőségű munkát adjanak az állami gazdaságoknak, gépállomásoknak. Ilyen szellemben irányítja az üzemet, ebben a szellemben neveli a dolgozókat is. Mesélik, hogy tavaly, amikor még tanulóképzés is volt az üzemben, egy alkalommal mind a tíz tanulót felsorakoztatta íróasztala marad annak szívében, akit megséróta öt hónap telt el, Szántó László maradt az üzemben, teljesítménye állandóan emelkedik és már rendszeresen ezren felül keres havonta. Az atyai szónak tehát volt foganatja, s ma az a Szántó László, aki hároméves szakmunkássága alatt ötödik munkahelyén dolgozik, letett arról a szándékáról, hogy csatlakozzék a »vándormadaradéhoz. Jóllehet nem veri nagydobra az igazgató, hogy mit tesz a vállalat, a dolgozó érdekében, bárkit kérdezünk azonban, mindenki szeretettel, megbecsüléssel szól róla az üzemben. Néhány héttel ezelőtt például 150 mázsa tuskófát vásárolt a dolgozók téli tüzelőellátására az erdőgazdaságtól. A hazaszállítást munkaszüneti napon, társadalmi munkában oldották meg. A felfűrészelés sokba került volna — maguk szerkesztettek körfűrészt, s így mázsánként 15 forintos áron minden dolgozó vásárolhatott tűzifát. Tpeddhetetlen ember, akinek "*■ semmi hibája sincs — gondolhatnák az olvasók. Persze nem ez a tiszta igazság Horváth István esetében sem. Ha a dolgozók beszélnek róla, meg ő maga is azzal kezdi:. hirtelenharagú, néha goromba ember, de... s aztán sorolják munkatársai a jó vonásait. A hirtelenség bizony súlyos hiba, sok elv- társat, munkatársat megsértett már ezzel. Legutóbb például Horváth művezetőt, anélkül, hogy meggyőződött volna az állítás helyességéről. Utána persze elnézését kérte, ez azonban kevés, a tüske csak ott természetesebb — szinte az első napokban bekapcsolódott ismét a mozgalomba. És a szép emlékek, a sikeres harcok emléke soha el nem halványodik, ma is csillogó szemmel beszél arról, hogy hatodmagával a testvérek tíz éve tagjai a pártnak, és ki-ki a maga helyén oroszlánrészt vállalt a haza újjáépítéséből, a szocializmus építéséből. saját üzemének falain. Nemcsak azt nézte, hogy náluk sok a baj, ha gyorsan romlanak a traktorok, hanem azt is látta, hogy milyen kárt szenved ezzel az egész népgazdaság. A gond az volt, hogy legelőször ott segítsen, ahol a legsürgősebb. Ekkor kezdett foglalkozni a G—35-ös és az R—35-ös traktorok gyorsan romló hengerfejével. Az öntöttvas előtt, és atyaian ugyan, de alaposan megmosta a fejüket felelőtlen magatartásukért. Mivel sok eredményt nem ért el azonnal, legközelebb a szülők jelenlétében ismételte meg ezt a módszert. A Gépjavító Vállalatnál is egyidő- ben kezdett divatba jönni, hogy munkások minden indok nélkül kilépjenek. Szántó László fiatal esztergályos alig három hete dolgozott az üzemben, és már kiérte munkakönyvét. Az igazgatót elfutotta a parázs méreg, vagy tíz percig dúlt-fúlt ma- gában, aztán behivatta az irodába Szántót. A beszélgetést senki sem jegyezte fel, felidézni meg már nehéz lenne. Elég az hozzá, hogy aztett. Kommunista nem engedheti meg magának az ilyen eljárást. Tudja ezt jól Horváth elvtárs, harcol is ellene, de a példák azt bizonyítják, még nem eléggé. Olyan ember ő, akire azt mondják munkatársai, hogy a »tűzbe mennének« érte. Ez pedig nagy szó, nagy kitüntetés! S hogy erre teljes egészében rászolgáljon, szükséges, hogy a dicsérő szavak után elmaradjon a »de« is. Ez bizonyára hozzájárulna ahhoz, hogy a vállalat még jobb, még tartósabb eredményekkel dicsekedhessen és az élüzem-csillag ne csak átutazóban ragyogjon az épülő új üzem homlokzatán. Pócza Jánosné. ban és alkalmuk volt meggyőződni arról, mennyire más a szovjet élet annál, amit egyes nyugati lapok írnak róla. Ezek az újságírók azt mondták el, amit saját szemükkel láttak. Ám az Industrie Kurier olyan megunt meséket akar a szájukba rágni, amelyekkel egyedül a »hidegháború« lándzsa törői nincsenek még torkig. A nyugatnémet újságírók azt írják, hogy a Szovjetunióban mindenütt nagy az érdeklődés a német kultúra iránt, sok német könyvet láttak. Láthatták köztük Brehm, a német természetbúvár könyvét is. Ez a legtöbb európai nyelvre lefordított mű ma is a természet szere- tetére tanít. Egyes állatokat azon- ban ez a tudós nyilván nem szeretett. Ironikusan ír a fényt kerülő éjjeli madarakról, amelyek szavai szerint »nem tartoznak a valóban eszes madarak közé« .... A düsseldorfi lap cikke épp any- nyira visszatetsző volt, mint a nappali bagolyhuhogás. Ezek az éjszaka hangjai toltak, amilyeneket csak a fénytől irtózó éjjeli madaraktól hallhatunk, ezek, mint Brehm mondja, »aligha tudják megkülönböztetni a vélt veszélyt a valóságostól, ritkán képesek meglátni a barátot és ellenségként néznek minden élőlényre.« A »hidegháború« megszokása legyőzte az Industrie Kurier időérzékét. Pedig az idők változtak .. . Az »együttélés napja« megváltoztatja a világ éghajlatát. Sugarai elől nem lehet újsághasábok mögé bújni. Szeptember 18-án Egerben ismét forogni kezd a szerencsekerék Kéthónapi szünet után rövidesen ismét forognak a szerencsekerekek, megkezdődnek a húzások. Szeptember 18-án Egerben tartják a IV. Békekölcsön 3. sorsolását. Ez — az ötéves Tervkölcsön első húzása óta — már a 31. államkölcsön-sorsolás lesz. Az eltelt 6 esztendő alatt csaknem 6 800 000 egész kötvény számát sorsolták ki. A feles, a negyedes és a nyolcados címletű kötvények figyelembe vételével azonban a nyertesek száma jelentősen meghaladja a kisorsolt kötvények számát. Az eddig megtartott 30 sorsoláson államunk több mint 1 milliárd 870 000 forintot fizetett vissza nyeremény és törlesztés formájában a kölcsön jegyzőknek. Az idei 5 sorsoláson is már töbts mint 1 millió 810 000 kötvénytulajdonos között csaknem 330 millió forintot sorsoltak ki. Az államkölcsön-sorsolások már megszokottá váltak. A dolgozók mégis nagy figyelemmel kísérnek minden újabb húzást, amikor ismét sok ezer kötvénytulajdonosra mosolyog a szerencse. Különösen nagy érdeklődés előzte meg az ötéves Tervkölcsön március 20-i tizedik, egyben utolsó sorsolását. Ezúttal fizettek vissza első ízben teljes egészében államkölcsönt Magyarországon. A nyeremények és a törlesztések formájában visszafizetett összeg jelentős. Azt a hasznot azonban, amit az államkölcsönök a dolgozó nép számára nyújtanak, nem mérhetjük le csupán ezen. A kölcsönadott forintok testet öltenek a hatalmas, új, ipari, mező- gazdasági, kulturális és szociális létesítményekben, amelyeket az elmúlt években hoztak létre. Köztudomású az is, hogy a készpénzjegyzéseknek községekben 50, városokban és kerületekben 25 százalékát a községi, illetve városfejlesztési alapra használják fel a tanácsok. Ebből az ösz- szegből olyan terveket valósítanak meg, amelyekre a költségvetési keret egyébként nem nyújtott volna fedezetet. MEGJELENT AZ ŰJ IDŐ LEGÚJABB SZAMA A lap eheti vezércikke a leszerelés nemzetközi jelentőségéről szólj Boriszov ismerteti a pakisztáni politikai helyzetet. I. Sersnyev a német —szovjet kereskedelmi kapcsolatokról ír. Dr. John Fremlin angol tudós a szovjet atomkutatás körében szerzett tapasztalatairól. V. Bakancs, a jugoszláv parlamenti küldöttség vezetője Szovjetunióbeli élményeiről, P. S. Lokanathan az ázsiai és a távol-keleti országoknak adott szovjet segítségről, G. Mityerev profesz- szor a szovjet vöröskereszt nemzetközi kapcsolatairól, a japán nőmozgalom néhány vezetője pedig a japán nők békeharcáról nyilatkozik. — Uj magyar film készül Gábor diák címmel. Az új magyar film for« gatócsoportja befejezte a külső felvételek zömét. A Gábor diák rövidesen a közönség elé kerül.
