Somogyi Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-13 / 215. szám

2

SOMOGYI !S BPI 4P

Kedd, 1955. szeptember 13.

N. Sz. Hruscsov elvtárs:

A szovjet és a német nép érdekei a két ország közötti kapcsolatok rendezését követelik

Nyilatkozatok és felszólalások a moszkvai tárgyalásokon

A szovjet—nyugatnémet tárgyalások szombati ülésén nyilatkozatot tett N. A. Bulganyin elvtárs. Adenauer kancellár és von Brent ..no külügyminiszter. Ezt követően N. S2. Hruscsov elvtárs, V. M. Molotov

elvtárs és W. Hallstein, a Német Szövetségi Köztársaság külügyi államtitkára szolalt fel. Az alábbiakban közöljük Adenauer kancellár és N. Sz. Hruscsov elvtárs felszólalását.

Adenauer kancellár nvilatkozata

Miniszterelnök úr!

Mielőtt szót adok a külügyminiszternek, engedje meg, bogy foglalkozzam az ön nyilatkozatának egyes pontjaival és azokra válaszoljak.

Örömmel üdvözlöm azt a kijelentést, amely szerint ön is azon a nézeten van, hogy minden kérdést teljes nyíltsággal kell megtárgyalni. Igen, ez valóban így van. Ha mindazok után, ami történt, ismét a kapcsolatok normalizálását akarjuk elérni, akkor eleve nyíltan ki kell mondanunk mindazt, ami szívünkön fekszik.

Beszédének elején, ön, miniszter- elnök úr, leírta azokat a szenvedéseket, amelyek a szovjet népet a legutóbbi háború idején érték, őszintén beismerem, hogy e háború miatt a szovjet nép rendkívül sokat szenvedett. Ha azonban ön azt mondja, hogy a német nép más helyzetben volt, akkor én bátorkodom felhívni a figyelmet arra, hogy Hitlert és híveit nem lehet azonosítani a német néppel. A német népnek igen nagy része belső meggyőződéséből elítélte a hitlerizmust, elítélte ezt az egész háborút és .mindenekelőtt a hitleriz- mus által elkövetett gaztetteket. Azt mondhatják, hogy a német népről csak mint egységes egészről lehet beszélni. Feladatunk azonban az, miniszterelnök úr, hogy most a német népnek azzal a részével jussunk megegyezésre, amely mint régen is mindig, most is utálattal fordult el mindezektől a dolgoktól.

ön azutáni azt mondotta, hogy Németországban az »erő helyzetéből« beszélnek. Úgy gondolom, hogy itt igen nagy félreértésről van szó. Németországban senki sem hiszi, hogy a Szovjetunióval az »erő helyzetéből« lehet tárgyalni. Úgy gondolom, hogy mindezekkel a kérdésekkel kapcsolatban figyelembe kell varrni az általános világhelyzetet és az általános európai helyzetet, nem pedig csupán á Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti viszonyt. Nem szabad elfelejtkezni államunk védtelen.? égéről és arról, hogy nem védik garanciák. A Szövetségi Köztársaságot teljesen lefegyverezték, megszállták. bizonytalanság és fenyegető konfliktusok vették körül. A kis országoknak is, az olyanoknak, mint a Szövetségi Köztársaság, a lehetőséghez képest szintén szükségük van védekezési lehetőségre. Ennek a szükségszerűségnek engedelmeskedett a Német Demokratikus Köztársaság is.

ön, miniszterelnök úr, ezután a hadifoglyokról beszélt. Szeretném felhívni figyelmét arra, hogy tegnapi felszólalásomban a »hadifogoly« szó egyáltalában nem fordult elő. Szándékosan kerültem ezt a szót. Ha figyelmesebben megvizsgálja az általam mondottakat, megállapíthatja, hogy inkább valamennyi »visszatartott« személyről beszéltem, ön »háborús bűnösökről« és a szovjet bíróságok ítéleteiről beszélt. Hasonló az eset az Egyesült Államokkal, Nagy- Britanniával és Franciaországgal va ló viszonyunkban is. Ott azonban megértették, hogy azok az ítéletek, amelyeket a háború utáni időszakban ezen országokban a bíróságok hoztak, nem voltak mentesek az indulati élményektől, annak az időnek a légkörétől, hogy a tanúk is ennek hatása alatt álltak: hogy annak az időnek az egész légköre nem volt alkalmas olyan ítélethozatalra, mintha az ítéletet az egész tényanyag nyugodt, megvizsgálása után hozták volna. Ebből levonták a következtetéseket és majdnem valamennyi elítélt

büntetésének hátralévő idejét kegyelmi úton csökkentették.

Miniszterelnök úr, ön talán tudja, hogy a londoni Times azt írta, ezeken a tárgyalásokon mi mindketten bizonyos fokig az egykori heróldok szerepében lépünk fel, mindegyikünk fennhangon hívja fel a másik figyelmét azokra a hibáikra, amelyeket szeretne a másiknál kiküszöbölni. Úgy gondolom, hogy nem volna szabad ilyen szerepben fellépnünk, ha- nsm teljes őszinteséggel igyekeznünk kell a valóság nyugodt megítélése után megegyezést elérni. Igaz, hegy a német csapatok nyomultak be Oroszországba. Igaz, hogy sok rossz, történt. Azonban az Is igaz, hogy az orosz seregeik, azután, védekezve — ezt feltétlenül elismerem — Németországba jöttek és hogy akkor Németországban a háború alatt sok szörnyű dolog történt. Úgy gondolom, hogy ha kapcsolataink új szakaszába akarunk lépni — és ez a mi komoly kívánságunk —, akkor nem szabad túl messzire néznünk a múltba, mert úgy csak akadályokat gördítünk magunk elé. Az új időszak kezdetének előfeltétele a lélektani megtisztulás is.

Bátorkodom még, miniszterelnök úr, utalni tegnapi 'beszédemnek egynéhány olyan mondatára is, ahol azt mondtam, hogy a német nép politikai megújhodása köziben szerencsétlenségére olyan nemzetközi helyzetbe került, amelyet a négy nagyhatalom közötti nézeteltérések jellemeznek. Kérem önt, vegye figyelembe, hogy nehézségeink jelentős része azzal magyarázható, hogy a négy győztes hatalom a politikai fejlődés során nézeteltérésbe került egymással. Feltételezem, hogy tegnap eléggé világosan és érthetően megmondtam, hogy mi is elengedhetetlennek tartjuk az európai biztonsági rendszer megteremtését és mi is minden tőlünk telhetőt elkövetünk egy olyan rendszer megteremtése érdekében, amely minden országnak biztonságot., nyújt és valóban megakadályozza a háborút.

JóazatcFtek Qli}iuj,atwL.. .

Meghatottság sugárzik huszonkét szempárból, amikor Hegyeshalom határállomáson kinéznek a vasúti kocsi ablakából. Ki tíz, ki nyolc, ki hárem év után először szívja tele tüdővel a szabad haza friss levegőjét, először kóstolja —• ennyi idő óta — a szülőföldön termett bort Hazajöttek!.

Előbb is jöttek volna, hiszen hamar megtanulták kint, Nyugaton, az »ígéret földjén«,

hogy

félrevezető

propaganda, a Szabad Európa szemen szedett hazugságai a hiszékeny emberek megtévesztését szolgálták. S most, amikor lehetőség nyílt a Magyar Népköztársaság am- nesztiarendelete következtében a haza« 'térésre: ,— még erő-i sebb lett bennük a honvágy, hívta őket az itthon maradt feleség, édesanya, gyermek, a hazai föld. Megragadták az alkalmat: az idegenben, élt nyomorúságos élet helyett az itthon biztos jövőt nyújtó életét választották.

Hegy milyen sorsuk volt? Hallgassunk meg egy^t-kettőt a hazatértek közül, akikről még cseppnyi aggódás sugárzik, hiszen pár órával ezelőtt még ezt suttogták a fülükbe; »(Meggondolhatják, még nem késő, maradjanak...«

Nesz Fdranio vil- lánykövesdi paraszt, mint hadifogoly került Ausztriába. Keserves időket élt a lágereikben) s hosszú

idő telt el, míg -egy százharminc holdas kuiáknál kocsisnak helyezkedett el. Heti százötven sohilíingből tengette életéit. .'Dolgozott reggel négy órától sötét estig. Az 5 fülébe súgták az osztrák határon, hogy Magyarországon szesz- tilalom van. S amikor Hegyeshalomban az első két deci vörösbort lehajtotta, a következőket mondotta:! »Hm. Ha a szesztilalom nem igaz, nem igaz a többi sem.« Aztán kimondta magyarán, hogy még csak egy órája tartózkodik, magyar földön, de látva az embereket, biztosan tudja, hogy semmi sem igaz abból a sok rágalomból, amelyet Magyarországra szórtak oda- . kint.

Janzsó László kő» szegpatyi - húszéves, fiatalember meggondolatlanul, egy átmulatott éjszaka után ez évben hagyta el az ország területét.

— Örökkévalóságnak tűnt számomra az a pár hónap odakint. Jóformán azt sem tudom, hogyan kerültem ki. de arra emlékszem, mi történt velem a pár hónap alatt. A lágerben az amerikai életről, a meggazdagodás könnyű lehetőségeiről meséltek. — Neked is kedvezhet a szerencse — mondogatták. Csak előbb... — és következett a feltétel. Egy kis -iskolát kell végezned, csak két évig tart. Sokat megtanulsz ez idő alatt. A többit

már nem mondja, csak annyit: rá akartak szedni. Ö azonban jobbik eszét elővéve, a magyar konzulátushoz fordult, feltárták előtte a való helyzetet, örömmel jött haza, hiszen tudja, hogy szülei várják és bizony ráfér, hogy egészségét rendbeli ózzák.

Hosszú lenne elmondani mind a huszonkét' hazatért vallomását. Az elbeszélés vége mindegyiknél ugyanaz; mint kőműves szeretnék idehaza dolgozni, újra tanárnő akarok lenni Magyar- országon, adjanak kalapácsot .a kezembe, hadd folytassam a .mesterségeimet’... és így tovább.

Keserűen- csalódtak odakint. Ki hosszabb, ki rövidebb ideig hagyta magát félrevezetni, de amin keresztülmentek, örökké figyelmeztetésül szolgál részükre — s a hiszékeny emberek részére is —, hogy nem mind arany, ami fénylik, akármennyire ragyogóra festi is a propaganda a nyugati- életet. Egy az elhatározás mindnyájukban: új életet kezdeni, s az új élet kezdetén tele vannak reménnyel, -tervezgetéssel. S így vannak a többiek is mind, akik -haza készülnek, hiszen nem az első, de nem is az utolsó csoport ez, amely vágyakozva várta a pillanatot, hogy hazatérhessen.

Baumann Pál

{Fenti cikket a Győr-Sopron megyei Hírlapból vettük át.)

OCOOOOOOCX)OOOOOOOOOOC XIOOOOCXXXXDOOOOOOC«

N. SZ. HRUSCSOV FELSZÓLALÁSA

A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztereinek találkozója

Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kormányküldöttsége tárgyalásain hozott határozat érteiméiben szeptember 12-én reggel tíz órakor V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere és Vo,n Brentano, a Német SzöA tárgyalások körül

Moszkva (TASZSZ). A Pravda közli Jefimovnak és Naumovnalk a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kormányküldöttségéinek tárgyalásaival foglalkozó cikkét. A cikkírók rámutatnak, hogy ezek a tárgyalások -lekötik a Moszkvában tartózkodó nagyszámú sajtókép- vlrelő ügyeimét. Az újságírók egymás között megvitatják a tárgyalások menetét, közlik egymással benyomásaikat s emlegetik azt a baráti fogadtatást, amelyben Moszkvában részesülnek.

Sck szemleíró — folytatja Naumov és Jefitmov — a Moszkvában folyó tárgyalások lényegéről beszélve -hangoztatja, hogy a szovjet kormányküldöttség a tárgyalások során szigorúan tartja magát »Genf szelleméhez«, amely meghozta a nemzetközi feszültség további enyhülését. Ismérekszik.

vetségi Köztársaság külügyminisztere a szovjet külügyminisztériumban találkozott egymással.

A miniszterek a tárgyalásokon lefolyt eszmecsere figyelembe vételével hozzáfognak a konkrét javaslatok előkészítéséhez.

telten volt alkalmunk hallani annak az óhajnak a megnyilvánulását, -hegy a másik fél is tartsa magát ehhez a szellemhez.

Szeptember 10-én az Újságírók Házában tartott sajtóértekezleten a szovjet és a külföldi sajtó képviselői megkapták a tárgyalásokon elhangzott nyilatkozatok részletes ismertetését. A jelein volt újságírókra nagy hatást tett N- A. Bulganyin, N. Sz. Hruscsov és V. M. Molotov nyilatkozata. Egyöntetű véleményük szerint ezek a nyilatkozatok, amelyeket a nyíltság és őszinteség jellemzett, újra megmutatták, hogy a szovjet kormány a nemzetközi feszültség enyhítésére, a Német Szövetségi Köztársasággal és valamennyi országgal való jó kapcsolatok megteremtésére töSzeretnék néhány megjegyzést tenni Adenauer szövetségi kancellár úr és von Brentano külügyminiszter úr felszólalásaival kapcsolatban. A kancellár úr felszólalásában azt mondotta, .hogy a szovjet csapatok, amikor Németország területén előrenyomultak, szintén elkövettek bűntetteket. Ezt kategorikusam tagadjuk. A szovjet csapatok, amelyek kiűzték szovjet területről a rablókat, azért üldözték őket, mert nem adták meg magukat. Ha csapataink nem vették volna őket üldözőbe, az ellenség összeszedte volna magát és újabb támadást indított volna. A szovjet csapatok ezért nem állhatták meg félúton', el kellett érniük céljukat. — az ellenség szétzúzását.

Amikor a szovjet harcosok a német fasiszták által rájuk kényszerűéit háborút folytatták, és pusztították az ellenséget, népükkel szemben fennálló szent kötelességüket teljesítették, vérüket hullatták. Vajon ez bűntett? Ha valamilyen csapatok Németországra támadnának és a német csapatok védelemből átmennének támadásba, vajon le- hetne-e ezt bűntettnek nevezni?

Ez a nép szent kötelessége.

Úgy vélem ezért, hogy itt a szovjet csapatokat sértő kifejezés hangzott el. Ez késztetett arra. hogy első megjegyzésemet megtegyem.

A kancellár úr és a külügyminiszter úr felszólalásaikban azt mondották, hogy sok család semmit sem tud hozzátartozóiról. Mi megértjük ezeknek a családoknak — apáknak, anyáknak, gyermekeknek és feleségeknek — érzéseit. De legyenek bátrak és nevezzék meg az igazi vétkeseket. Ki a vétkes ábbam hogy sok családfenntartó és hozzátartozó nem. fért vissza családjához? Hitler és bandája okozta ezeket a csapásokat. Sok német elpusztult, de még több szovjet ember pusztult el. Kinél kell nekünk bejelentenünk igényeinket?

Egyes olasz államférfiak — a Szovjetunió soha nem lépett feil Olaszország ellen — igényeket jelentenek be nálunk azzal, hogy nem tért vissza sok olyan olasz katona, aki a német fasisztákkal együtt harcolt ellenünk. Hol vannak a katonáink? — kérdezik. Szovjet földön vannak — eltemetve.

Nem mi kezdtük a háborút, ezért, nem a mi vétkünk, hogy sokan nem tértek vissza családjukhoz.

Az embermilliók pusztulása legyen figyelmeztetés, hogy ez ne ismétlődjék meg a jövőben. Ha valaki a jövőben megkísérli megismételni - l$zt, amit Hitler megkísérelt, ez a kísérlet ugyanazzal, vagy talán még többel végződik.

Szeretném, ha a Német Szövetségi Köztársaságot képviselő urak helyesen értenének engem. Nyugodt légkörben, nyütan és őszintén kell megtárgyalnunk a kérdéseket. A tárgyalások során nem haragoól, még kevésbé bosszúvágyból kell kiindulnunk. A harag és a bosszúvágy rossz tanácsadó és sohasem vezet helyes megoldáshoz. Ezt meg kell értenünk. Mi természetesen nem meríthetjük teljes feledésbe azt, am: történt, de a kérdések megoldásánál mindenekelőtt nem a múltból, hanem a jövőből kell kiindulni, a .,övő pedig azt követeli tőlünk, hogy jó, baráti viszonyt teremtsünk a szovjet, és a német nép között.

Legyen szabad foglalkoznom még Németország újraegyesítésének itt érintett kérdésével. Belátjuk, menynyire fontos ez a kérdés a német nép szempontjából. Nekünk azonban mást is be kell látnunk. Becsületesen és gerincesen! figyelmeztettük a német felet, hogy a párizsi egyezmények. valamint a Német Szövetségi Köztársaságnak a NATO-ba való belépése elvágja e kérdés legközelebbi jövőben való megoldásának útját. Legyünk nyíltak: nem mehetünk bele e kérdés megoldásába olyan síkon, amilyenben önök akarják megoldani.

Németország újraegyesítéséről most úgy beszélnek, hogy az újraegyesített Németországnak be kell lépnie a NATO-:ba, jóllehet a NATO a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen irányul. Az eddigi események mind ezt igazolták. Igazolta ezt, hegy amikor mi kijelentettük, hogy be akarunk léni a NATO-ba, megtagadták, méghozzá azért, mert ez a tömb a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen létesült. Ha ellenünk irányuló szervezetet alakítanak, akkor nekünk, államférfiaknak, mindent meg kell tennünk, hogy az minél gyengébb, ne pedig erősebb legyen. Ez jogos óhaj. Ha a Német Szövetségi Köztársaság belépett a NATO-ba, a Német Demokratikus Köztársaság pedig nem tagja, ostobák volnánk, ha azon munkálkodnánk, hogy az egész Németország belépjen a NATO-ba és ezzel gyarapitanánk

az ellenünk irányuló erőket. Meggyőződésem, hogy ha a Német Szövetségi Köztársaság ilyen helyzetben volna, vezetői éppúgy járnának el, mint ahogy mi eljárunk és igazuk volna.

Mi a kiút ebből a helyzetből? A párizsi egyezmények érvénytelenítésének kérdését már késő volna felvetni, ezek az egyezmények már léteznek és megsemmisítésükre senki sem szánja rá magát. Felvetni azt a kérdést, hegy a Német Szövetségi Köztársaság lépjen ki a NATO-bcil, szintén irreális, ez részünkről valahogy ultimátumszerűén hangzana. Mi nem vetjük fel ezt a kérdésit. A ma kialakult reális helyzetből kiindulva ezért is javasolta a szovjet kormány a Német Szövetségi Köztársasággal való diplomáciai kapcsolatok megteremtését és a két ország kereskedelmének kedvező fejlődéséhez a feltételek megteremtését. Igen nagy lehetőségeink vannak e téren.

A Német Szövetségi Köztársaság, amely hatalmas iparral rendelkezik, kedvező megrendeléseket kaphatna a Szovjetunióban. A Szovjetunió gazdag ásványi nyersanyagokban és mezőgazdasági nyersanyagokban.. Ezért országaink — a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság — nem versenytársak. Nem minden nyugati országgal lehetnek önöknek ilyen kedvező feltételek mellett gazdasági, kereskedelmi kapcsolataik, mint velünk. A kereskedelem önkéntes dolog. önöknek vannak áruik, amelyeket szeretnének eladni, eladásuk kedvező, tehát eladják őket. Mi ugyanígy járunk el. Ha önöknek nem előnyös a velünk való kereskedés, akkor eltekintenek ettől. Mi ellehetünk enálkül. Gazdaságunk sikeresen fog fejlődni a Nyugat-Németországgal vaió kereskedelem nélkül is. Azért mondom ezt — és önök is tudják ezt — mert a Szovjetunió olyan nagy ország, hogy saját hatalmas ipara és saját ásványi nyersanyaga, mezőgazdasági nyersanyaga is van, dicső munkásosztálya és kolhozparasztsága, jó tudós- és mérnökgándája van. De ha volnának önökkel kereskedelmi kapcsolataink, ez elősegítené mind a szovjetország, mind a Német Szövetségi Köztársaság gazdaságának fejlődését.

A kulturális kapcsolatok kérdése. Úgy gondolom, hogy erről a kérdésről nem is kell sokat beszélni, mert nyilvánvaló, hogy az ilyen kapcsolatok viszonyunk sokoldalú fejlesztése szempontjából hasznosak.

Ez a mi álláspontunk. Nyixtan megmondom, hogy ha tisztelt partnereink most« nem készültek arra. hogy a diplomáciai, a kereskedelmi és a kulturális kapcsolatok megteremtéséről tárgyaljanak és megegyezést érjenek el, ha várni akarnak, úgy vélem, lehet várni, hiszen nem kerget a tatár, bár úgy gondolom, hogy aligha ésszerű fenntartani azt az álláspontot, hogy nagy országaink között nincsenek diplomáciai kapcsolatok.

A német nép érdekei és a Szovjetunió népeinek érdekei az országaink közötti kapcsolatok rendezését követelik. Ez lehetővé tenné, hogy jobban megismerjük egymást, lehetővé tenné a bizalmatlanság eloszlatását. Mindez feltétele volna a német állam újraegyesítésének.

Mi ismerjük az önök álláspontját. De önökkel együtt érdekünk a kapcsolatok rendezése, a feszültség enyhítése. Ezért hasznos volna a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság közötti érintkezés megteremtése. Nem a mi feladatunk megmondani önöknek, hegy milyen feltételek méllett tegyék ezt. Ha önök kívánni fogják ezt, úgy megtalálják a módját.

A szovjet kormánynak egy a célja, a világ békéjének biztosítása. Nem keresünk más utat, mint a baráti kapcsolatok megteremtését, és nem akarjuk, hogy ezek a kapcsolatok más államok — Anglia, Franciaország, az Egyesült Államok vagy bármely más állam ellen irányuljanak. Úgy véljük, hogy ez nem a mi politikánk. A Szovjetunió a Német Szövetségi Köztársasággal normális baráti kapcsolatokat akar létesíteni, és ugyanilyen kapcsolatokat akarunk létesíteni államunk és Nagy«Britan- nia, államunk és Franciaország, államunk és az Amerikai Egyesült Államok között és a világ minden más országával.