Somogyi Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-11 / 214. szám

2 ümtcuiia SOMOGYI 1SÉPLAP Vasárnap, 1955. szeptember 11. tíOOOOCXXXXíOOOOOOOOOOOOCXXOOOCOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXXDOOOOOOOOOOOOC NEMZETKÖZI SZEMLE MOSZKVÁRA TEKINT A VILÁG Adenauer német szövetségi kancellár csütörtökön megérke­zett Moszkvába és pénteken a délelőtti órákban megkezdődtek a tárgyalások a Német Szövetségi Köztársaság kormányküldött­sége és a Szovjetunió kormánya között. A két ország közötti tárgyalások megindulása kétségtelenül része annak a politikai fejlődésnek, hogy tisztázza a két ország közötti viszonyt, hozzájárulva eszel az általános nemzetközi enyhüléshez. A Szovjetunió június 7-én jegyzékkel fordult a bonni kor­mányhoz, meghívta Adenauert Moszkvába és megjelölte a tár­gyalások célját is a diplomáciai, gazdasági és kulturális kapcso­latok normalizálásálhoz, amelyet a Szovjetunió küldöttsége a genfi kormányfői értekezleten; terjesztett elő Németország kér­désének megoldására. A Szovjetunió — amint azt a Pravda ép­pen a nyugatnémet—szovjet tárgyalások megindulásának elő­estéjén leszögezte — a reális helyzetből indul ki: a párizsi há­borús egyezmények hatálybaléptek,, megvalósításuk folyamat­ban van. A Szovjetunió az így előállt helyzetet figyelembevéve azt javasolta Genfiben, hogy lépésről lépésre haladjanak a né­met újraegyesítés; feladatának megoldása felé. Az európai fe­szültség enyhítésének, az államok fennálló katonai csoportosu­lásai megszüntetésének és olyan hathatós össz-európai kollektív biztonsági rendszer létrehozásának útján, amelyben az első idő­szakban mind a Német Demokratikus Köztársaság, mind a Né­met Szövetségi Köztársaság, később pedig az egyesített Német­ország venne részt. Ezzel szemben Adenauer nyugati partnerei -— akikkel a jú­nius 7-i szovjet jegyzék vétele után sürgősen tanácskozott — azt a véleményt képviselték, hogy először egyesíteni kell Né­metországot és csak azután lehet szó kétoldali tárgyalásokról, a normális kapcsolatok felvételéről. Ez a gondolat 'belekerült a bonni kormány egy későbbi jegyzékébe, amelyben javasolta, hogy a moszkvai tárgyalások napirendjét szélesítsék ki a német egység és a Szovjetunióban lévő német hadifoglyok kérdésének megvitatásával is. A Szovjetunió — mint ismeretes — nem zár­kózott el e kérdések megvitatása elől, de szükségesnek tartot­ta megjegyezni, hogy álláspontját már előzetesen és több alka­lommal világosan leszögezte. A nyugati politikusak és a sajtó először megdöbbent, ami­kor látta, hogy a moszkvai tárgyalásokat gyakorlatilag nem le­het elutasítani, majd pedig Adenauer kancellárt _ «-Európa erős e mberét«, amint őt nevezik —• elkezdték nyomatékosan figyel­meztetni »a Nyugattal szemben fennálló kötelezettségeire«. At­tól tartottak ugyanis, hogy Adenauer olyan kötelezettségeket talál Moszkvában magára vállalni, amelyek ugyan a németek száméra előnyösek, de csapást jelentenének a nyugati »-védel­mi« rendszerre. Ezek a hangok a tárgyalások előtt közvetlenül csak erősödtek, és nem találtak süket fülekre Bonn hivatalos köreiben sem. Vannak tehát Nyugaton olyan körök, amelyek a moszkvai tárgyalások világos célját: a két ország közötti diplo­máciai, gazdasági és kulturális kapcsolatok felvételét ■ függővé akarják tenni más problémák, elsősorban a német egység kér­désének előzetes megoldásától. A Pravda minapi cikkében vilá­gosan leszögezte az ilyen törekvésekkel kapcsolatosam, hogy ilyen állásfoglalásra csak az juthat, »akinek nem fűződik érde­ke sem a viszonyok rendezéséhez, sem Németország nemzeti egységének helyreállításához. Az ilyen állásfoglalást csak az az óhaj diktálhatja, hogy már eleve sikertelenségre kárhoztassák a most megindult tárgyalásokat.« Ezek *az »erő-politikusok«, akik ilyenformán a genfi szel­lem mérgezőinek dicstelen szerepét játsszák, rendkívül idegesek olyan lehetőségek láttán, hogy Európa, szívében megindulhat a békés fejlődés folyamata, amely előbb-utóbb a különböző szov­jetellenes és népi demokráciaellenes támadó katonai szövetsé­geik felbomlásához vezetne. E napokban idegességük még csak fokozódik azáltal, hogy saját táborukban is kénytelenek repedé­seket, sőt éles ellentéteket felfedni. CIPRUS HOVATARTOZÄSÄNAK KÉRDÉSE éppen az elmúlt napokban mutatta meg, hogy az Északatlanti Szövetség két »szilárd« államát milyen mély szakadék választja el egymástól. Ciprust — mint ismeretes — Nagy-Britamnia ko­ronagyarmatának minősíti, Törökország magáénak vallja, a gö­rögök pedig maguknak követelik. Az élesedő ellentétek lecsilla­pítására végülis Londonban összeült egy hármas értekezlet, amely azonban csak olajat öntött a tűzre. Az angol—görög- török értekezlet ideje alatt Görögországban aláaknáztak egy török konzulátust. Ezt hatalmas görögellenes tüntetések követ­ték Isztambulban és más török nagyvárosokban. Anglia menteni akarta, ami még menthető volt, s ezért Macmillan külügyminiszter azt javasolta, hogy Anglia ugyan továbbra is gondoskodik Ciprus védelméről, de hajlandó bele­egyezni abba, hogy Ciprusban törvényhozó gyűlést 'hívjanak össze, amelynek többsége választott tagokiból állott volna fel. Ezt a javaslatot mind török, mind görög részről elutasították, s így a londoni értekezlet kudarcba fulladt. A küldöttségek el­utaztak, az ellentétek pedig elmélyültek. A görögök hivatalo­san megtagadták részvételüket a NATO hadgyakorlatán azért, mert »ott török hadihajók is résztvesznek«, Törökország há­rom nagyvárosában pedig ostromállapotot kellett kihirdetni a görögellenes tüntetések megakadályozására. A marakodás a NATO két tagállama között tehát teljes vi­lágossággal kipattant. Talán éppen ezért foglalkozik e kérdés­sel olyan nagy figyelemmel különösen az angol sajtó. A tekin­télyes Times isztanbuli tudósítója például azt írja, hogy a Gö­rögország és Törökország közötti megbékélés ügye, amely jó úton haladt a múltban, »most romokban hever«, s hozzá fűzi, hogy »az amúgyis meggyengült balkáni egyezményre a Görög­ország és Törökország közötti viszony megromlása halálos csa­pást mért.« A munkáspárti Daily Héráid »Uj imperializmus« című cikkében szembeszáll a konzervatív kormánynak azzal a véleményével, hogy »a brit nemzetközösség bizonyos területei különleges helyzetük miatt soha sem tehetnek szert teljes füg­getlenségre«, s leszögezi, hogy ez a politika teljesen elhibázott. A legvilágosabban tálán a liberális News Chronicle fejezi ki a NATO-körök aggodalmát, amikor így ír: »Ma az a helyzet, hogy a Földközi-tenger egész keleti medencéjének védelme alapjá­ban megrendült.« Ez a megállapítás több mint a fennálló ellentétek elisme­Eisenhower elnök köszöneté Dobi István elvtársnak Eisenhower, az Amerikai Egyesült Államok elnöke táviratban fejezte ki köszönetét Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének, az Egyesült Álla­mokat sújtó árvízkatasztrófa alkal­mából a magyar nép őszinte együtt­érzését kifejező üzenetéért. Szombat délelőtt folytatták a szovjet—német tárgyalásokat Moszkva {TASZSZ). Szombat dél­előtt, moszkvai idő szerint tíz órakor folytatódtak a tárgyalások a Szov­jetunió kormányküldöttsége és a Né­met Szövetségi Köztársaság kor­mányküldöttsége között. Az elnöki tisztet dr. Adenauer szö­vetségi kancellár látja el. Somogyi Pál: ÜDE, fehér homlo-, káról rakoncátlan, bar­na fürtjeit egy erélyes mozdulattal felsimítot­ta, büszkén felvetette fejét,, szémiszKnű szik­rázó szemmel a virra­datba nézett, mintha azt mondta volna: gyönyörködj, ifjú nap, lm, előtted áll testvé­red, az új, szabad em­ber. Már csak pillanato­kig nézhettem őt, már csak pillanatokig cZíiteLan más, szerény otthonét, s az óvó, féltő, segítő és segítséget váró apai tekintetet. Elment, el­nyelte a zajos ember­erdő: a nagyváros. Én itt maradtam nélküle, sokakkal, egyedül. Az állomásról haza­felé ballagva a boron­gó szürkületben érez­tem: nem új, nem is­meretlen nekem ez az érzés, az aggodalom fájdalma, nem isme­retlen ez A dokkmunkások tízezrei sztrájkolnak az Egyesült Államokban New York (TASZSZ). Az amerikai hírügynökségek jelentése szerint a kikötőmunkások sztrájkja az Egye­sült Államok atlanti partvidékén már kiterjedt Massachusetts állam­tól Maryland államig. Egyedül a New York-i kikötőben 25 000 dokk­munkás sztrájkol. A sztrájk követ­keztében hetven hajó nem tudott kifutni New Yorkból. A philadelphiai, bostoni és nor- folki kikötő rakodómunkásai szintén beszüntették a munkát. lehettünk együtt, mert markoló, fütyült a vonat, elér- szó, e reménytelen in­Fogadások Bulgária felszabadulásának 11. évforduló alkalmából A Bolgár Népköztársaság Minisz­tertanácsa szeptember 9-én, Bulgária felszabadulásának 11. évforduló ja al­kalmából' nagyszabású fogadást ren­dezett. A fogadáson megjelentek a kormány tagjai, társadalmi és poli­tikai tömegszervezetek vezetői, a bolgár tudományos és kulturális élet tekintélyes képviselői, kiváló dolgo­zók, a bolgár és a külföldi sajtó kép­viselői. A vendégek között voltak a plovdivi nemzetközi vásáron részt­vevő szovjet küldöttség tagjai, a Szovjetunió szófiai nagykövete, va­lamint más, Szófiában akkreditált nagykövetek és követek. A fogadás meleg, szívélyes légkörben zajlott le. kezett az indulás ide­je. Fáradt, nagy tenye­reiéi meleg fészkében mint izgatott, puha kis csibe vergődött, szorongott fehér keze. »Vigyázz magadra!« — szólt hozzám aggodal­masan'. 18 évi együttlét után éretlen csecsemő­kortól az érettségi vizsga utáni! érettségig, szelid szép napokon, viharban, perzselő 'bajiban és örömben, el­választhatatlanul ' együtt voltunk. A zsarnok élet terhe alatt meghajlott válla- mat gyermeks-vállá« hoz vetve támogattuk egymást, ha göröngyös volt az út, s mikor célhoz értünk, gyer­mekszívvel hangosan nevetve együtt örül­tünk. Szép és nehéz volt ez így. Most válnunk kell. Felszállt a vonatra, elment. Itthagyta a várost, ahol felesepe- redett, és itthagyta ki­csi szobáját, nyugal­kis családommal él­tem, a hatóságok a gyermekeket és anyá­kat elszállították a vá­rosból, hogy balj ne ér­je őket. Akkor is az­zal búcsúztunk egy­mástól: »Vigyázz ma­gadra!« De Klára, a geszte­nyés hajú, fiatal, töré­keny, jóságos asszony nem tudott magára vigyázni, útközben re­pülőgépről a németi a szívbe fasiszták tüzet nyitot- mélységes ták a menekülő anyákra és gyerme- ma- keikre. Riadalom. .. sebesülés ... halál... Feleségem súlyos szívbajt kapott az ijedségtől, két évii szenvedés után a be­telem: »Vigyázz gadra!« # * * anyámtól hal­lattam először e szót, mikor a frontra in­duló apámtól búcsúz- tegség megölte. Utolsó tunk. Cserepes ajka órájában ott ültem az reszketett a zokogás- ágya szélén, soha nem tói: »Vigyázz magad- felejtem el, a végső ra!« —1 mondta szcmo- szava ez volt: »VI­núan, reménytelenül. gyázz magadra és a — Majd vigyázok — gyerekre!« ... válaszolt apám bi- Szót fogadtam neki, fagyban, zonytalan hangon, mindmáig vigyáztam hőségben, minket és önmagát is kislányunkra. De ma vigasztalva. De nem tudta bevál­tani ígéretét, soha nem tért vissza, a tömeg- gyilkos szörnyeteg, a front, a Tőke elnyel­te. Később, amikor engem vittek a háborúba, ez volt utolsó szavam szegény, őszülő, bete­ges anyámhoz: »Vi­gyázz magadra!«... Mire visszajöttem, ő már nem volt. * * * 1942-BEN, mikor a hitleri hordák megkö­zelítették Moszkvát, ahol abban az időben 'hajnalban elutazott, messze, hosszú időre tanulni tovább ... Lel- kernből most valahogy eltűnt a nyugtalanság rossz érzése. Nyuga­lom ébredt a szívem­ben, mert tudom, hogy jó helyre ment a gyer­mekem. Jó meleg test­véri közösségbe, ahol majd tud magára vi­gyázni, mert vigyáz rájuk mindannyiánk édesanyja: a mi pár­tunk. Reggel van, tiszta, derült az ég, a nap messze elűzte a felle­get. Mi ÚJSÁG A NAGYVILÁGBAN? Lakásnyomor Spanyolországban Franco Spanyolonszágában egyre súlyosabb a lakásínség. Spanyolor­szágnak 30 millió lakosa van és évente 50 000 új lakásra volna szük­ség. 1900-tól 1936-ig évente átlag 28 000 új lakás épült — már ez is alig fele annak, amire szükség lett volna. Amióta. Franco uralomra ke­rült, ez a szám még jobban lecsök­kent: évente xsak körülbelül 19 000 lakást építenek. A helyzetet még súlyosbítja, hogy a régi lakások zömét rendbe kellene hozatni. Spanyolország összesen 4,6 millió épülete közül négymillió még 1900 előtt épült. Évente körülbelül ugyanennyi lakás válik lakhatatlan­ná, amennyi új épül, a szükséglet állandó növekedése tehát egyre sú­lyosabb helyzetet teremt. A kormány már több alkalommal helyezett kilátásba egy nagyvonalú lakásépítkezést, de a valóságban nem szorgalmazza, hiszen az állami pénzek túlnyomó részét a katonai és rendőri kiadások emésztik fel. Politikai cenzúra Velencében A Metro—Goldwyn—Mayer ame­rikai filmtársaság közlése szerint Booth Luce asszony, az Egyesült Ál­lamok olaszországi nagykövetének kívánságára a nemzetközi filmfesz­tiválon mégsem mutatják be a »Blackboard Jungle« című amerikai filmet. Az amerikai nagykövet sze­rint ugyanis »a film rossz benyo­mást keltene az Egyesült Allamok- óí«. A »Blackboard Jungle« című film realista módon foglalkozik az \amerikai iskolákban elterjedt fiatal­kori bűnözés problémájával. — Ha a nagykövet így akarja lep­lezni, milyen súlyos iskoláinkban a fiatalkori bűnözés problémája, akkor ez képmutatás a javából — jelen­tette ki ezzel kapcsolatban Schary, a Metro—Goldwyn—Mayer filmtársa­ság alelnöke. — A New York Post az esettel kapcsolatban a többi kö­zött ezt írja: »Amit Luce tett, az a politikai cenzúra kirívó esete«. Szovjet szérum Belgiumnak Brüsszeli jelentés szerint Lebur- ton belga egészségügyi miniszter az­zal a kéréssel fordult a Szovjetunió­hoz, számítson Belgiumnak az eddi­ginél nagyobb mennyiségű szkleroze- oltóonyagot. A Szovjetunió teljesíti a kérést. Belga orvosi körökben igen sokra becsülik a Szovjetunióban elő­joooocQoooooooooooooooráflltott szkleroze-oltóanyagot. Lebur- idei nagy aszály különösen sújtott. ma ton miniszter köszönetét fejezte ki Kucsmán belgiumi szovjet ügyvivő­nek a kérés teljesítéséért. Négymilliárd márka kaszárnyákra Ugyanakkor, amikor a nyugatné­met lakosság lakbérét újra felemelik, Blank bonni hadügyminiszter a DPA jelentése szerint közölte, hogy rövi­desen megkezdik négyszáz új kaszár­nya építését Adenauer hadserege szá­mára. Az építkezésre és régi kaszár­nyák kibővítésére a bonni kormány négymilliárd márkát folyósít — az adóbevételekből. így a lakosság leg­alább tudja, mire fordítják a lak­bér-többletet, amelyet szeptember 1- től kénytelen fizetni. Angol fizikusok látogatnak Moszkvába Londoni jelentés szerint S. F. Po­well kiváló Nobel-díjas angol tudós, a bristoli egyetem fizikatanára és a »Royal Society« 'tagja, elfogadta a Szovjet Tudományos Akadémia meghívását és a Szovjetunióba láto­gat. A látogatás során megbeszélik, miként lehetne a szovjet és angol tudósok munkáját a kozmikus suga­rak tanulmányozásában és a sztra­toszféra-kutatásban összehangolni. Lengyelország rádióaktív izotópokat kapott a Szovjetuniótól Az ADN varsói híradása szerint a Lengyel Tudományos Akadémia Magfizikai Kutató Intézete rádióak­tív izotópból álló szállítmányt ka­pott a Szovjetuniótól. A Szovjetunió annak a megállapodásnak a kereté­ben bocsátotta rendelkezésre az izo­tópokat, amely szerint segítséget nyújt Lengyelországnak az atomku­tatás terén. Kína segítsége az indiai árvízkárosultaknak A Kínai Vöröskereszt százezer jüant utalt át az indiai árvízkárosul­tak segélyalapjának. Mint ismeretes, Uttar Prades- és B"har-áilamban, to­vábbá Nyugat-Bengáliában és Ászaim­ban 19 millió embert érintett az ár­vízkatasztrófa. A Kínai Vöröskereszt Társaság ezenkívül 50 000 jüant a nepáli kormány címére is átutalt, hegy juttassa el azoknak a terüle­teknek a lakosságához, amelyeket az 15 milliárd márka a NATO-nak A »Westfaetísche Rundschau« hír­adása szerint a NATO a bonni kor­mányhoz juttatott évi pénzügyi ter­vében Bonntól »védelmi hozzájáru­lásként« 15 milliárd márkát követel — azaz az egész bonni költségvetés­nek körülbelül a felét. Eddig arról volt szó, hogy Bonnak csak 9 mil­liárd márkát kell fizetnie. 25 000 munkanélküli Montevideóban 1955 júliusában Montevideóban, Uruguay fővárosában 25 000 munka­nélküli szerepelt a nyilvántartásbanj Várost tesznek pusztává a termeszek Olaszországban a termeszek a Ve­lence közelében fekvő Oriagó város­kát valóságos kíséntet-hellyé változ­tatták. A termeszek pusztításai miatt a város lakóinak fele már hajlékta­lanná vált és a másik fele is tudja, hegy hamarosan erre a sorsra kerül. Ezek a falánk állatok egyszerűen széteszik a lakóházak gerendáit és csupán idő kérdése, hogy a maradék házak meddig tudnak ezeknek az őr­lő masináknak ellenállni. Egyik ház a másik után dűl össze és lakói az. utcára kerülnek. Oriago lakói már belenyugodtak sorsukba. Lemondóan, mosolyogva mondják el az idegeneknek azt az átkot, amely egy régi legenda sze­rint a várost sújtja. Közömbösen nézik a termeszek leküzdésére irá­nyuló 'kísérleteket, amelyek a legmo­dernebb felszereléssel folynak e fa­lánk kártevők ellen. Úgy végzik na­pi munkájukat, mint ha az út két ol­dalán egyetlen üresen -tátongó sbla- kú, összedült tetejű ház sem lenne, amelyek a lakókat az állandóan fe­nyegető szerencsétlenségre figyelmez­tetik. Arról is már régen lemondtak a városka lakói, hogy a szétoágott ge­rendákat újakkal pótolják. Tudják, hogy a termeszek a iríss fának sem ellenségei és rövid időn 'belül újra megindulna a mostani pusztító folya-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom