Somogyi Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-11 / 214. szám

« PÁRT- ÉS DISZ.ÉLET * TANULJUNK A SZOVJET PÁRTMUNKÁSOKTÓL A pártszervezetek az építkezési költségek csökkentéséért írta: J. Rogov Hogyan harcol a Csokonyavisontai Gépállomás pártszervezete az őszi munkák tikeres elvégzéséért? Ebben az esztendőben Moszkvá­ban egymillió négyzetméter terüle­tű lakóházat építenek. Ilyen nagy­méretű építkezés mellett már az is sükmillió ruibel megtakarítást jelent az államnak, ha minden egyes mun­kás egyetlen téglát, egyetlen kilo­gramm cementet takarít meg. A házépítkezések idejének egy hónappal történő megrövidítése 33 millió rubel megtakarítást jelent és ha egyetlen négyzetméter lakóterü­let költségét mindössze 1 rubellel csökkentik, ez már sokmillió rubelt jelent az államnak. Ezek az eredmények csak úgy ér­hetők el, ha az embereket takaré­kosságra nevelik, arra, hogy becsül­jék meg a szocialista tulajdont. A moszkvai építkezések pártszerveze­teinek jelszava lett: gyorsan, jól és olcsón építeni. Sokhelyütt értek el már jelentős eredményeket. így pél­dául a moszkvai negyedik lakásépí­tő tröszt I. számú igazgatósága ré­gebben veszteséggel dolgozott, drá­gábban épített, mint ahogy azt az állami terv előírta. A kommunisták nem tudtak belenyugodni ebbe a helyzetbe. Azi egyik ftórtértekezle- ten alaposan megvitatták, mit hol kell javítani. Az értekezlet után minden részle­gen és minden brigádban munkás­gyűléseket és termelési értekezlete­ket tartottak, feltárták a hiányossá­gokat és javaslatokat tettek a mun­ka megjavítására. Az elmaradott részlegekre és brigádokba kommunistákat állí­tottak, akik nemcsak politikai nevelőmunkát végeztek, de vi­gyáztak a munka megszervezé­sére is, ügyeltek arra, hogy a részlegeket ellássák a szükséges építőanyagokkal, szerszámokkal stb. A brigádokban és a részle­geken állhatatos harcot folytat­tak a munkafegyelem megbon­tok a felelőtlenség ellen. Mindez megmutatkozott az igaz­gatóság gazdasági tevékenységében. Hónapról hónapra nemcsak teljesí­tette, hanem túlteljesítette tervét. Veszteség nélkül dolgozott. Az igaz­gatóság múlt esztendőben’ félmillió rubelt takarított meg és ugyanekko­ra összeget ez év első négy hónap­jában. A kommunisták politikai és nép­nevelőmunkája olyan légkört terem­tett az építkezésen, amelyben nem tűrték el a hibákat, nem tűrték el azt, hogy egyes munkások gondatla­nul bánjanak az építőanyagokkal. Ma már nemcsak a részlegek vezetői harcolnak aktívan az anyagok gaz­daságos felhasználásáért, hanem az egész kollektíva. Nemrégen az egyik építkezési részlegre kerámiatömbökkel megra­kott teherautó érkezett. A teherautó kirakását az egyik brigádra bízták, amelynek tagjai kö­zött sok volt az újonc, akik még nem ismerték az itteni rendet. A tömböket ledobálták a földre, nem törődtek azzal, hogy összetörnek, megrongálódnak. Egy másik brigád két tagja, Szemeijova és Sze- vasztyjanova munkásnők észrevet­ték ezt és megmagyarázták a fiatal munkásoknak, milyen nagy anyagi kárt okoznak az államnak. Ez az eset az egész kollektívát izgalomba hozta, erről beszéltek minden bri­gádban. Élesen elítélték a brigád tagjait, akik így bántak a szocialis­ta tulajdonnal. Az igazgatósági kollektívájában egyre több munkás tűnik ki al­kotó kezdeményezésével. A kom­munisták példamutatóak ebben is. Az egyik ház építkezésénél valaho­gyan fennakadás történt a fűrészelt fával. Ez visszatartotta a padlózást, az ácsok vesztegeltek és természete­sen feltartották a többieket is. Vla- szov kommunista ács megtalálta a kiutat a nehéz helyzetből. Azt ja­vasolta, hogy padlózásra használja­nak hulladék fűrészelt fát. — Bár több munkát igényel — mondotta —, de mégis folytathatjuk a munkát és faanyagot is megtaka­rítunk. Vlaszov példáját követték a többi­ek is. Több mint 200 köbméter új deszkát takarítottak meg. Az építési igazgatóság termelési kérdéseit gyakran vitatják meg nyilvános és zárt pártértekezleteken, a pártiroda érekezletein, munkás­gyűléseken és termelési értekezlete­ken. Minden egyes alkalommal a dolgozók újabb és újabb ötleteket vetnek fel, melyek olcsóbbá teszik a munkát. A pártszervezet a gazdasá­gi kérdések megvitatásánál az em­bereket felelősségérzetre neveli, ar­ra, hogy szocialista módon bánja­nak az állami tulajdonnal. Most rakjuk le az alapját an­nak — az őszi vetéssel, a talajelő­készítéssel —, hogy jövőre milyen termést takarítunk be, következes­képpen, hogy e terméseredmények nyomán! hány egyéni paraszt választ­ja majd a termelőszövetkezeti gaz­dálkodást. Mindezt figyelembevéve a Csokonyavisontai Gépállomás pártszervezete is mozgósított az őszi munkák sikerére. A gépál­lomás pártvezetősége legelső lé­pésként pártvezetőségi ülésen tárgyalta meg a teendőket. Figyelembe vettek és megvitattak számos olyan hasznos javaslatot, amelyet traktorosok és más gépállo­mási dolgozók már korábban felve­tettek mind a pártvezetőségnek, mind az igazgatónak. Ezeket a javas­latokat érdemes volt azért is napi­rendre. tűzni, mert megvalósításuk kiküszöböli az üzemanyag jhiánya miatti gépállást, másrészt biztosítják a gépek jobb kihasználását. A pártvezetőség alaposan megbe­szélte az őszi behordással kapcsola­tos teendőket is. A kapásnövények betakarítása a korábbi esős időjárás következtében kitolódik, erre is fel kell tehát készülni, ugyanakkor fi­gyelembe kell venni azt is, hogy idén sokkal jobb termés van mind burgonyából, mind kukoricából, így betakarításuk a tavalyinál jóval több erőt vesz igénybe. Ezért a pártvezetőség javaslatára a gépállomás vezetői minden brigádban a brigád vezetőjének fe­lelősségére kiadtak gumikerekű von­tatókat. A brigádvezetőket tették felelőssé azért, hogy a vontatókat megfelelően kihasználják. Biztosítot­ták, hogy amíg nem kezdődik meg a kapásnövények behordása, addig a vontatókat használják fel trágya­hordásra és az ősziárpa-vetésre. A pártvezetőség segítséget adott, hogy a munkában évek óta egyik legnagyobb akadályt ké­pező üzemanyaghiányt megszün­tessék. Az elmúlt időben az üzemanyagpót­lást a következőképpen oldották meg: a gépállomásnak volt egy ú. n. üzemeltető vontatója, mely az egész gépállomás erőgépeit üzemanyaggal látta el. Már régebben rájöttek, hogy ez így nem jó, azonban nem igen gondolkodtak más megoldáson. Most egyszerűbb és biztosabb megol­dást találtak. A brigádok önellátók lesznek, maguk gondoskodnak’ üzem­anyagról, így az esetleges gépállás­nál nem hivatkozhatnak majd üzem- anyaghiányra, hiszen az üzemanyag biztosítása teljesen rajtuk áll. A jó elgondolások megvalósítása gyorsan megtörtént tehát. A szep­tember 4-én megtartott taggyűlésen aztán már nemcsak a vezetőség, ha­nem a gépállomás minden kommu­nistája együtt vitatta meg a felada­tokat. A taggyűlés egyik eredményének tekinthető az is, hogy a pártve­zetőség bejelentette a pártcso­portok újjászervezését brigádon­ként. a pártcsoportok jó mun­kájára a pártvezetőség igen szá­mit az új gazdasági évben. A lehetőségek adva is vannak. A gépállomáson hat brigád dolgozik, a traktorosok többsége jól megállja a helyét, minden brigádban 3—4 kom­munista van, akik méginkább fele­lősek a brigád munkájáért, termé­szetesen elsősorban saját munká­jukkal kell példát mutatniuk. Előre­láthatólag ebben nem is lesz külö­nösebb hiba, hiszen olyan kommu­nisták vannak itt, mint Kisignácz János, az ország legjobb traktorosa, aki’ nyári tervét 266,5 százalékra tel­jesítette, vagy mint Gyurákovics Jó­zsef, aki a nyáron 900-as cséplőgé­pével 46 vagon gabonát csépelt el — a gépállomáson neki volt a legjobb eredménye. — De így sorolhatnánk még hosszan. A pártvezetőség bizto­sította, hogy a pártcsoportokban te­kintélynek örvendő, a munkában és magatartásban egyaránt élenjáró kommunista legyen a bizalmi. így lett a Turai-brigád bizalmija Hauszt elvtárs, a körzeti szerelő, a Desztics- forigád bizalmija Desztics elvtárs, a brigádvezető, - Duga-brigéd bizalmi­ja pedig Fekete elvtárs, agronómus és így tovább. A pártcsoport feladata, felelőssé­ge, az utóbbi időben mégjobban megnövekedett, hiszen az elmúlt he­tekben, hónapokban a barcsi járás­ban is szaporodik azoknak a dolgo­zó parasztoknak a száma, akik sza­kítanak a régi termelési formával és a nagyüzemi gazdálkodás útjára lép­nek. Ezek a dolgozó parasztok leg­nagyobbrészt azért határozták el magukat, mert bíznak a táblásgazdálkodás na­gyobb hozamában, abban, hogy a nagy táblákon a gépek segít­ségével többet tudnak kihozni a földből. Hogy a jövő év terméseredménye hogyan győzi meg erről ismét a dol­gozó parasztokat a Csokonyavison­tai Gépállomás körzetében, az nagy­részt a gépállomás dolgozóitól függ. Mindenesetre az a tény, hogy most már mind kevesebbszer fordul elő a termelőszövetkezetek részéről rek­lamáció, azt mutatja, hogy a gépál­lomás dolgozói mindjobban a minő­ségi munkára törekszenek. Kétség­telen, hogy ebben a pártszervezetnek is része van.. Nagy László elvtárs, a gépállomás párttitkára vasárnap á járási párt-végrehajtóbizottságon, az alapszervi titkárok értekezletén igen büszkén arról számolt be, hogy gép­állomásuk dolgozói egész nyáron át őrizték a Megyei Párt-végrehajtó­bizottság vándorzászlaját. Elmondta, hogy a traktorosok a cséplésnél mi­nőségi munkát végeztek, de az egyé­ni parasztoknál végzett munkáért is nfem egyszer kaptak elismerést. Az egyéni dolgozó parasztok ma már nyíltan elismerik, hogy a gép több termést biztosít, mint a fogatosmun- ka. A Csokonyavisontai Gépállomás őszi idényterve az éves terv 49 százaléka. A tervet brigádokra ’pontosan le­bontották, a brigádok traktorállomá­nyának megfelelően. A tervek idő­beni és minőségbeni ’teljesítésében most nagyon sok áll a politikai munkán. Elismerésreméltó, amit eddig a gépállomás pártszervezete az őszi munkák érdekében tett, • mégsem mondható el, hogy a pártvezetőség­nek mindenre kiterjedt a figyelme. Elhanyagolta pl. a diszisták mozgó­sítását a silózásra, így adódott, hogy silózási tervüket alig több mint 10 százalékra teljesítették. E téren 'te­hát sürgős intézkedésre van szükség. Többet kell foglalkoznia a párt­szervezetnek a tsz-ek megszilár­dításával is. A maga módján járuljon hozzá a gé­pek kihasználásával a tsz-ek jövő évi jó terméséhez. Szüntessék meg azo­kat az okokat, amelyek a gépek állá­sát idézik elő. Mindez mutatja, hogy a pártszerve­zet nem elégedhet meg eredményei­vel, van még tennivalója bőven. Mindenesetre a gépállomás pártve­zetőségének és igazgatóságának jó együttműködése, a pártszervezet tag­jainak jó munkája, a pártcsoportok első eredményei biztató jel _ arra, hogy a még meglévő hiányosságokat felszámolva a Csokonyavisontai Gépállomás az új gazdasági évben is megállja a helyét. Vucsák Magda fj'gy fiatal, férfivá érett kerék- *-J páros halad a poros ország­úton. Ki tudja, merre tart, milyen cél felé közeledik? Nem kérdi tőle senki, csak megy, s a kilométerkö­vek, a telefonoszlopok sorra marad­nak el mögötte. A falu szélén meg­áll, s kémlelve néz körül. Az árok­parton kaszával a vállán idősebb, bajuszos bácsi közeledik. Megkérdi tőle: — Mondja csak, bácsikám, merre lehet itt fiatalokat találni? — Hát az bizony nehéz lesz — mondja az öreg — kint vannak mind a mezőn... — No, nem baj, majd megkere­sem őket — felel az országútiak ván­dora, s már éppen felpattanna ke­rékpárjára, amikor a felső dűlőből magasan megrakott szekér kanyaro­dik elő. — Nicsak, még szerencsém lesz — mondja magában, aztán letámasztja a kerékpárt az egyik kerítés tövé­be. És csakugyan! A szekér tetején fiatal, alig 17 éves, szőkehajú fiú nó­gatja a lovakat. A kerékpárosnak felcsillan a szeme. Óvatosan odalo- pódzik a kocsi mögé és felmászik a rudazó kötélen... — Szervusz, pajtikám! — köszönt a fiatalra. — Hogy hívnak téged? A fiú először meglepődik, aztán látva a mosolygó, barátságos arcot, pajtáskodóan válaszol: — Engem Kóró Jancsinak! Hát te honnan jöttél? Ki vagy? — Én meg Nagyatádról jöttem, Ferenczi Jánosnak hívnak. — No, akkor kössünk barátságot — mondja az ifjabbik — s kezet ráznak. Ferenczi elvtárs, a járási DISZ Bizottság új titkára ismerkedik a faluval, a fiatalokkal, — Hát mondd csak, pajtikám, mi újság nálatok? Mit csináltok, ho­gyan éltek? DISZ-tag vagy-e? — röpködnek a kérdések, s a fiú alig győz válaszolni. — Az volnék — mondja — dehát A járási DISZ-h't-kár a DISZ az olyan nálunk, hogy... na, ne is beszéljünk róla... De hát mégis, mi a baj nálatok? — faggatja Ferenczi elvtárs. S a fiú lassan elmond mindent, hogy na­gyon rég volt taggyűlés, hogy a ve­zetők nem csinálnak semmit, hogy náluk bizony semmi jó sincs a DISZ-ben... — Pedig mennyi mindent lehetne csinálni... — mondja nagy komo­lyan. 4 beszélgetés félbeszakad. A lovak befordulnak a kapun, s Ferenczi elvtárs ledobja kabátját, megmarkolja a vasvillát, segít Jan­csinak. .. Estefelé már együtt mennek a faluba, hogy összehívják a fiatalo­két; s amikor taggyűlés után körbe­ülik a szobát, vidám társasjátékot játszanak, a járási titkár odaszól Jancsinak: — No, pajtikám, jó-e a DISZ-ben? — Meghiszem azt... most már másként lesz ezután... — feleli a gyerek, s arcán a fiatalos, gyerme­kes öröm őszinte lelkesedése sugár­zik. .. És késő este. úgy éjfél tájban, amikor a kerékpáros hazafelé in­dul, megelégedettség, öröm sugárzik az ő arcáról is. Újabb közösség, ki­csi, de lelkes család született újjá ezen az estén, s ez boldoggá teszi a szívvel-lélekkel dolgozó ifjúsági ve­zetőt. Ferenczi elvtárs nyugodtan hajtja álomra fejét... Másnap korán ébred. Alig, hogy bekapja a reggelit, már szá­guld a kerékpár új község felé, ahol még nem ismeri a fiatalokat, s ahol szükség van az ő segítségére. Somogyszobon csak keresztül ha­ladna a kerékpár, de mégis meg kell állni, valaki nevén szólítja: Ferenczi elvtárs! Állj meg. egy kicsit. Hátrafordul. A járdáról magas, szeplős fiú közeledik, a szobi D1SZ- titkár. Kezet ráznak, s a nyurga fiú a futástól lihegve, szemrehányó hangon mondja: — Ferenczi elvtárs, miért nem jössz már hozzánk is, a fiúk szeret­nének megismerni... Milyen kifogást is mondhatna ilyenkor a járási titkár? Igaz, még egyszer sem tudta meglátogatni a somogyszobi fiatalokat, dehát alig három hónapja van a DISZ Bizott­ság élén, s három hónap rövid idő, nem tud mindenhova eljutni... Es először mégis csak ott kell rendet teremteni, ahol gyengébb a szerve­zet. .! — Jövök hozzátok is, pajtikám, de legyetek egy kicsit türelmesek... — Nagyon várunk már, szeret­nénk. tanácsot kérni, meg aztán be­lépési nyilatkozat is kellene — mondja a fiú. — Még ezen a héten eljutok hoz­zátok — nyugtatja meg Ferenczi elvtárs, s búcsúzik. Már fent ül a nyeregben, amikor hátraszól: — Lesz-e Petőfi iskola nálatok? — A község DlSZ-titkára megnyugtató választ ad: — Lesz bizony, Ferenczi elvtárs — s büszkén kihúzza a mellét... A kerékpár pedig továbbrobog egy termelőszövetkezet felé, ahol ma alakítják meg az új DlSZ-szerveze- tet... T^erenczi elvtárs a Háromfai Állami Gazdaságba is elláto­gat. Első útja a párttitkárhoz vezet, tőle érdeklődik, mert valami nincs rendben az ifjúsági szervezetben. — Mondd csak, ti hogyan segíti­tek a fiatalokat? — kérdezi Dávid elvtársiól. Mert a DISZ-titkár, úgy látom, keveset törődik velük. Sok fiatal van még a DISZ-en kívül, akikkel nem beszél senki, nem hív­ják őket az ifjúsági szervezetbe. Emlékezteti Dávid elvtársat a Köz­ponti Vezetőség határozatára, s ott azon nyomban megbeszélik, hogyan is kezdjenek munkához. A DISZ- titkárt iskolára küldik, s a szerve­zetben is rendet teremtenek... Szabáson elintézi a tanáccsal, hogy a volt kastélyban kapjon helyet, ott­hont az ifjúság; Pálmajorban egy lelkeshangú taggyűlés után ilyen ígéretet kap a fiataloktól: — Na, majd ezután mi is megmu­tatjuk, hogy kik vagyunk... Bs alakítja, formálja, neveli az új titkárokat, megtanítja őket vezetni, szenvedelyesen szeretni az ifjúsági munkát. Baksa elvtársat, a lábodi titkárt így oktatja: — Lacikám, nálad az a legna­gyobb baj, hogy nem bízói a saját erőtökben. Hát hogy akarsz te mun­kát várni a fiataloktól, ha magad sem hiszel képességeitekben? Te vezeted ezt az újjáalakított szerveze­tet, neked nem szabad olyan lemon­danak lenned! Sókkal nagyobb ön­állóság, kezdeményező erő jellemzi a mi ifjúsági vezetőinket... Es ezután elmondja sorban, hogy mit hogyan csináljon, sőt még arra is kiterjed a figyelme, hogyan par­kírozzák a fiatalok az új DlSZ-helyl- ség udvarát. A fiú türelmesen, tágra nyitott szemmel hallgatja, s nem szól semmit, de szeméből a köszönet, a bizalom fénye sugárzik ... Amikor a csaknem egyhetes körút­nak vége, egy napig pihen a kerék­pár. De gazdája, Ferenczi elvtárs ak­kor is dolgozik: munkaértekezletet tart a bizottság tagjaival. Okét is ön­állóságra, lelkiismeretes, áldozatkész munkára serkenti, s az eredmény nem marad el. Az apparátus tagjai beszámolnak munkájukról, a legap­róbb részletekig elmondanak min­dent, s Ferenczi elvtárs hétről hétre jogosabb büszkeséggel emelheti fel a telefonkagylót: — Megyei DISZ Bizottság? — Elv­társnő, jelenteni szeretnék... — s a dróton olyan hírek, olyan események jutnak el Kaposvárra, melyekhez hasonlókat rég hallott a megye a nagyatádi járásból... JVfehezen, sok gonddal indult Fe- ' renczi elvtárs munkája, és mégis, milyen gyorsan elrepült ez a három hónap ... Amikor átvette a bi­zottság irányítását, szívesen jött ugyan, de még nem hitt az ifjúsági munka szépségeiben. A párt adta őt az ifjúságnak, azelőtt a járási párt- bizottság osztályvezetője volt. Az ott töltött három év sok-sok tapaszta­lattal, elméleti tudással ruházta fel, de most, az új munkakör kicsit bi­zonytalanná tette. Úgy mondja: — Amíg nem ismer­tem meg az első fiatalt, amíg nem mentem ki az első községbe nevelni, tanítani a diszistákat, addig vala­hogy volt is kedvem, weg nem is... De most már nem cserélném el sem­mivel ... A nagyatádi járási fiatalok veze­tője, Ferenczi elvtárs rxip mint nap járja a falvakat, s szívét a fiatalok iránti szeretet, az ifjúsági vezető őszinte hivatásérzete fűti... JÁVORI BÉLA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom